Dunántúli Napló, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-07 / 235. szám
t NAPLÓ Í962. Gfrtémm r. Pártértekezletet tartottak a pécsváradf járás kommunistái Hangverseny Tegnap este olyan együttes lépett fel a Liszt-teremből, amelynek tánckara háromhetes franciaországi tűmén vett részt. Érdeklődéssel vártuk tehát a 110 tagú szolnoki együttes szereplését, a pécsi MÄV vegyeskarral közösen rendezett előadáson. A műsort a tánckar nyitotta meg. Már itt meggyőződhettünk arról, hogy kiforrott, rutinos együttes táncol a színpadon. Ezután a MÁV vegyeskar lépett dobogóra és Ligeti Andor vezényletével hat művet adtak elő. A kórus hangzása friss, üde volt. I A tánckar „Csárdás” című ; tánca után a szolnoki vegyes- j kar következett. Négy finomrajzolatú kórusművel lepték ; meg a közönséget Kóbor Antal vezényletével, A második részben a tánokar lendületes cigánytánca aratott i nagy sikert (Koreográfus: Manninger György.) A kórus ebben a részben más oldaláról mutatkozott be. Az első részben hallott nagyszerű pianók mellett az érzelmek kifejezésének más eszközeit is hallottuk, a „Szolnoki népdalok”-tól Kodály: Akik mindig elkésnek című müvéig tolmácsolt műsorban. (Folytatás az f. oldalról.) további javítása, az új, lenini munkastílus térhódítása és mások adják minden eredmény mozgató rugóját, hiszen ezeknek köszönhető, hogy a pártszervezetek munkája fellendült, így egész közéletünket új, pezsgő szellem hathatta át. Mivel a jövőbeni eredményeknek is a pártszervezetek munkája a záloga, sok felszólaló foglalkozott a pártmunkával. Kaszapovics András elvtárs önkritikusan elfogadta, amit a beszámoló megállapított: évek óta nem vettek fel tagjelöltet a termelőszövetkezet pártszervezetében, noha lett volna kit felvenni. Ková- csovics Márk elvtárs, a járási pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztályvezetője a vezetés fokozottabb kollektivitását gátló tényezők ellen hívott harcba. Megállapította: a kollektivitás egyik alaptörvénye a választott testület tagjainak egyenjogúsága, a2 egyenjogúság ellen ható tendencia azonban az, hogy az elvtársak képzettsége különböző. Hiba az is, hogy még ma is vannak olyan elvtársak, akik egymaguk szeretnének uralni egy területet Kovéejsevics elvtárs megállapította: a párttagság többsége fegyelmezett ugyan, de látnunk kell, bogy vannak tagdíjukat nem fizető passzív párttagok is. Hogy passzívak, annak több oka lehet, többek között az is, hogy a párttitkárok egyik része annyira „kifelé” dolgozik, hogy nem törődik azzal, mi van „bent” a pártszervezetben. A másik ok ezekben a passzív emberekben rejlik. Teljes joggal feltételezhető, hogy az MSZMP egyik sarkalatos irányelvét, miszerint párttisztség kivételével minden funkciót betölt- het pártonkívüli is, ezek az emberek nem értették meg. fém hittek abban, hogy ezt érvényesíteni fogják, s különböző előjogokra számítva beléptek a pártba, s ma közömbösek. Joggal tehető fel a kérdés, hogy helyes-e az, ha ez az állapot, továbbra is fentma- rad? Minden korábbi tapasztalatunk arra mutat, hogy nem. Magától értetődik, a fő kérdés változatlanul a gazdasági élet és a termelőmunka maradt, a pártmunkáról is azért l vitatkoztak, hogy ebben haladást érjenek el. A legkülönbözőbb termelőszövetkezeti kérdésekkel foglalkoztak a fel szólalok, különösen a fiatalokat illetően bontakozott ki élénk vita. Szabó László vé- méndi tsz párttitkár elmon> dotta, hogy noha jól fizettek a tsz-ben, hiszen több mint 40 forint volt tavaly a munkaegység értéke, s volt olyan 16 éves lány, akinek több mint 1700 forint volt a havi átlagkeresete, mégis, kevés a fiatal a tsz-ben. A legtöbben otthagyják a falut, elmennek tanulni vagy az iparban kötnek ki. Mit lehetne ez ellen tenni? Kétségtelen, az is segítene, ha fokoznák a mezőgazdasági Szakmunkásképzést és jobban díjaznák a szakmunkást. Több felszólaló egyetértett a szakmunkásképzés fokozásának szükségességével, tagadta azonban azt, hogy a kérdésnek csak anyagi oldala van. A kulturális és sportolási lehetőségek is vannak ilyen fontosak, s több szabadidőt kell garantálni az eddiginél. Egyébként nem az a baj, hogy a fiatalok az általános iskola elvégzése után tovább tanulnak — nagyon jól teszik —, hanem az, hogy utána nem mennek visz- sza. Reális politika Rapai Gyula elvtárs is felszólalt a tanácskozáson. Elégedetten állapította meg, hogy az 1956 előtt gyakori szertartásosság, a külsőségek, sablonok eltűnőben vannak a pártmunka gyakorlatából. Ez a pártértekezlet is azt bizonyítja, hogy pártunk az élet reális, objektív törvényei szerint alakítja ki politikáját. — A pártértekezlet külön élményt jelentett számomra — folytatta Rapai elvtárs. — Itt mindenki azon törte a fejét, hogyan lehetne jobban dolgozni, mint eddig dolgoztunk. Rapai elvtárs örömmel jegyezte meg, hogy ez a pártértekezlet legnagyobb érdeme, hiszen nem elég feltárni a hibákat, tenni is kell a szocializmus győzelméért. Rapai elvtárs hozzászólása után a pártértekezlet folytatta munkáját. Még többen hozzászóltak, majd megválasztották a megyei pártértekezlet járási küldötteit. A Pécs? Orvostudományi Egyetem aulájában megrendezett háromnapos orvostörténeti vándorgyűlés második napjának programja a pomázi elmegyógyintézet munkathe- rápiás eredményeinek bemutatásával kezdődött. Dr. Gálfy Béla és Schenker László filmvetítéssel egybekapcsolt előadása a' program egyik legérdekesebb témájának tekinthető, ugyanis az elmebetegek munkaerejének legkorszerűbb felhasználási módszereit ismertették, amik egyben a betegek gyógyulását is elősegítik. A pomázi orvosok saját készítésű filmjei nagy érdeklődést váltottak ki a vándor- gyűlés résztvevői között. Egyébként a vándorgyűlés második napján, szombaton 16 előadás hangzott el. A vándorgyűlés szovjet vendégét, % dr. Vera Ivanova Dmitrieva gorkiji orvostörténész professzornőt kértük fel, hogy néhány szóban mondja el véleményét a vándorgyűlésről, illetve a magyar és a szovjet orvostörténészek kapcsolatáról. > — Mi, szovjet orvostörténé- szék, hasonlóképpen más szakterületen működő kollégáinkhoz, közvetlen jó kapcsolatban vagyunk a magyar orvostörténészekkel. A Moszkvában és a Szovjetunió más területein megjelenő orvosi szak lapokból tájékozódunk tevékenységükről, munkájuk eredményeiről és terveikről. — Hogyan értékeli a most folyó vándorgyűlés munkáját? A vándorgyűlésen elhangzott előadások színvonala, a várakozásnak megfelelően magas. Mély alapossággal elemzik az előadók az egyes szakmai területek történelmi fejlődését, és ami a legnagyszerűbb, hogy minden előadásból érezhető a kutató marxista— leninista szemlélete, mert következtetéseik dialektikusak. Véleményem szerint a vándorgyűlés elérte a célját, sikerült tudományosan bizonyítani a kutatások során elért eredményeket, és egyben ez to vábbi lehetőségeket adhat a későbbi eredmények feltárásához — fejezte be kérdéseinkre adott válaszát dr. Vera Ivanova Dmitrieva. A vándorgyűlés második napi programja szerint az előadá sok a déli órákban befejeződtek, és délután a vendégek megtekintették Pécs és a Mecsek nevezetességeit. Ma reggel Szigetvár, Harkányíiirdó és Siklós megtekintésével egybekapcsolt tanulmányi kirándulásra indulnak, s ezzel véget ér a háromnapos vándor- gyűlés programja. 1. Családi lénykép Olyan a táj, mintha egy nagy S-betüt fektettek volna hasra. Fönt a telep, lent az akna. A telep házai hosszúak, laposak és egyformák, akár egy század katona. A szürkésfekete por mindent belep finoman, házat, lombot, embert. A völgy eaászen más. Ott hatalmas derekú fák vannak, nagy lombkoronákkal. Csak a piros tetejű ducos aknatorony kukucskál a lombok fölé. Az aknától sínpár fut a Károly- táróig, végig a völgy fenekén. A táró mögött néhány ház, azon túl pedig magas drótkerítés szabdalja a füves, lankás völgyvéget. A bejáratnál fegyveres őrök állnak. Messziről észre veszik az idegent, s néhány lépést előre jön egy testes, derék, idősebb ember. Sötétszürke egyen ruháján őrmesteri rendfokozat. Megvizsgálja az iratokat és előre kísér az őrszoba irányába. Az őrszobában letelepszünk egy vaságyra és beszélgetünk. A sarokban kis vaskályha meleget áraszt. Hűvösek az októberi hajnalok. Itt ismerkedtem össze Cservenlca " Syóző nyugdíjas vájárral, aki víz idei bányásznapon ünnepelte ötven éves szolgálatának jubileumált. Ez volt az első találkozásunk. A második pedig a Petőfi utcai kis lakásában, vasárnap délelőtt ^ * Langyos őszi délelőtt volt. Az ablak nyitva, a folyosón és az utcán hangoskodó gyerekek lármája. Ketten ülünk a szobában, az asszony ebédet főz, csak néha tekint be a szobába, leül és hallgatja férje vallomását. Hallgatom én is a .vallomást, amely az ötven évet eleveníti fel. Nézem a kék szemeket, a megkopott hajdani dús fürtök helyét. Nézzük a falra akasztott diófa kerettel szegélyezett családi képet. A képet 1903- ban készítették, a Cservenka családot ábrázolja. Tizenkilenc ember van rajta. Két szülő és tizenhét gyerek. A századforduló levegőjét árasztja a kép. Az apa büszkén tartja sza- kálas arcát, két keze a térdén, mellette élete párja, a tizenhét gyerek édesanyja, ők ülnek. A család tagjai körülöttük állnak. A férfi emberek hetyke bajusszal és szúrós tekintettel néznek a lencsébe. Kor /szerint helyezkednek el, a szülők mögötti sorban az idősebbek, két oldalt a nagyobbak, elöl pedig a négy kisebbik. Tizennégy fiú és három lány. A férfinép közöfl van már negyven éves is és van egész kicsi. Győző nem több öt évesnél és szőke lá,nyt.estvére, aki kócos hajával mellette áll és fogja édesanyja mutatóujját, még annyi sincs. — Ez a mi családunk. *=» Mutat a képre Cservenka Győző. — Ez volt az én édesapám. Jó munkás vott, jó ember volt. Hej de régen is volt —• sóhajt — már csak ketten élünk a családból, én, meg a húgom, ez a kis szőke kócos itt ni, Sercen a gyufa, sűrű kék füst - száll közénk és hallgatom a történetei. — Abban az időben még fiatal volt apám. Egyedül jött Morvaországból, itt ismerte meg anyámat is, aki Selmecbányáról került Pécsbányate- lepre. A monarchiának ott voltak a jó szakmunkásai, itt meg akkoriban nyitották a bányákat, kellettek a szakemberek. Sokat mesélt apám az akkori életről. Ök nyitották az András-aknát, a Schroll-aknát, a György-aknát, a kassziániti meg a káposztásvölgyit is. — Mindig előmunkás volt és jó fizetést kapott. Mesélt arról is, hogyan dolgoztak annakidején, hogyan robbantottak, Nem mondom érdekes lehetett. Volt egy kis szalmával kitömött vánkosuk, azon ültek és kézzel fúrtak a meddőbe, behelyezték a dinamitot és kovakövei csiszoltak szikrát lövésre. De csak akkor lőttek, amikor a bányában senki nem tartózkodott. Műszakváltáskor. Negyvenkét évet húzott le az öreg pécsi bányákban, velünk együtt több száz évet tesz ki a bányászkodás, mert mind azok lettünk, bányászok. — Élni éltünk, ahogy tudtunk, nem volt akkoriban nagy igény. Felső-Bánomban kapott apám házhelyet, arra építettünk házat. Mi csináltuk a vályogot is hozzá. Volt a ház körül egy kis gyümölcsös és volt három svájci tehenünk, az is hozott valamit a konyhára. Ahogy nőttünk, úgy álltunk ml is munkába, aki betöltötte a tizenkét évet, az már szolgált. A házban két szoba és egy konyha volt, meg egy kis kamra, Még a spájzban is veit fekhely. A lányok az anyámmal aludtak az egyik szobában, mi a másikban és a konyhában. Emlékszem, én az apám mai aludtam, a kisebb bátyám meg a lábunknál. Mint a nyusz kák összeszorultunk. — Édesanyám nagyon derék asszony volt, mindent megtett értünk. Hét kenyeret sütött egyszerre. Képzelje el mennyit kellett neki mosni, főzni, hogy mindenkinek legyen tiszta ruhája és legyen mit enni. Szegény, sokat dolgozott. Nem is tudta, hogy mi az a séta, arra életében nem volt ideje. — Ruhára nem sok gond volt. Csak a nagyobbaknak kellett venni, a kisebbek hordták amit kinőttek a nagyok. Iskolába mindnyájan jártunk, katonát pedig tizennégyet adott az apám a császári hadseregnek Eveket szolgáltak a monarchia országaiban a bátyáim, engem meg a Pista test véremet Stellung után felmentett a bánya, kellett a szén, kitört a világháború. — Az iskolába járás is érdekes volt. A telepen két iskola vofa, az alsó és a felső részen. Hat éves korban álltunk be tanulni és tizenkét éves korig kellett, járni. Én csak négyet jártam, mert nem szerettem a tanulást és kétszer megbuktam. Négy tantárgy volt: szépírás, számolás, olvasás és írás. Olvasni és ívni németül is megtanítottak. Nem szerettem a német írást, azért buktatott meg a tanító- kisasszony, de közben sok verést is adott Felnőttem a négy osztállyal is, a munkámra HÍREK! Statisztika óh! A Béta-aknai üzemi híradó egy régebbi számában külrjr nos baleseti statisztika hívja fel magára a figyelmet. Tulajdonképpen intő figyelmeztetésnek szánták, mert erre utal a komor, püspöklila színű cím felirata is: — „Van-e javítani való a balesetek területén?” Az alatta lévő táblázatból azután kiderül, hogy biz-a, szépecskén akad javítani való. Na, nézzük csak a táblázat fej-* címét? — „A balesetek területén az Állami Biztosító az alabbi ősz- szegeket fizette ki: 1961-ben: 27 csonttörésért db. á: 400 Ft. 10 800 Ft. \ 26 köröm db. á: 200 Ft. 5 200 Ft. 1962. január—február hónapban: 3 csonttörés á: 400 Ft. 1 200 Ft. 9 köröm á: 200 Ft. 1 800 Ft. Összesen: 19 000 Ft. És a táblázat alján nonpareille fette szedésben a fajdal» más felkiáltás: — „És hány köröm fog még az év végéig leesni????!” Hát nem zseniális????! Ki hitte volnál hogy ezzel a statist tikával három nagy gondot oldottak meg egyosapagra, 1. Elrettentő példa. 2. Vigasztalás: — lám az Állami Biztosító „kőröntizakad- táig” kitart a biztosítottjai mellett. 3. (?) Azért ezzel a harmadikkal valahogy dilemmában vagyunk, Mit lehessen tudni, hogy a fenti fájdalmas felkiáltás mi végből való. Mert jelenthet hatásos, frappáns biztosiiási propagandái is, de jelentheti, (s erre rágondolni is vétek), hogy vége felé jár a türelme a biztosítónak. Szóval ennek utána kell még járni. — s—tr — — TALÁLTAK EGY PÉNZ ] TÁRCÁT pénzzel, igazolt tulajdonosa átveheti a szigetvári rendőrkapitányságon. í — JAVÍTJÁK A SZÉP-1 TEMBER 3-1 TŰZESET ALKALMÁVAL MEGRONGÁLÓDOTT zobáki ikerakna keleti aknáját. Az aknamélyi- tők a napokban megkezdték az akna összetört szerelvényeinek kicserélését. A dolgozók ígéretet tettek arra, hogy november elsejére üzem képes állapotban adják át ismét a keleti aknát. Svéd Sándor Pécsett énekel a Traviátában A Péesj Nemzeti Színház október hónap folyamán felújítja Verdi Traviata című operáját. A felújításon vendégművészként. Svéd Sándor, a világhírű baritonista énekli az idős Germánt szerepét a megbetegedett Melis György helyett. sose volt panasz. A bátyáim jobban szerettek tanulni. Amikor a bányába kerültek nemsokára mind járt bányiszísko- lát is, többjük vájár, lömester és aknász lett. *— Szerettük egymást, jól megvoltunk odahaza, és amikor a nagyobbak is dolgoztak, akkor valamivel az élet is jobb volt. Apám nem engedte korán nősülni a bátyáimat, mind leszámolta a keresetét fizetéskor a tenyerébe. Kemény, szigorú ember volt az apám, de nagyon jó ember volt. Sosem felejtem el, hetente jött a borbély hozzánk. A nagyobbakat nyírta, borotválta, a kisebbeket csak nyírta. Egész délelőtt ott dolgozott az udvarunkon, mire készen lett mindenkivel. Az öreg kiült egy székre és figyelte a munkát. — Még csak annyit, hogy na gyón összetartott a mi családunk. Veszekedés közöttünk soha nem volt. Velünk ne mert kikezdeni senki. Minden testvérem derék ember volt, még nálam is erősebbek. Csak az idő eljárt, sajnos nem tehet ellene apellálni. A kis húgommal ketten élünk, az is megöregedett velem együtt, Maholnap dédnagymama lesz. De ha mi el is megyünk, az utódok azért maradnak. Ha össze tudnám számolni, hogy hányán is vagyunk Cservenkák, vagy azok leszármazottai, bizony két-három százan kerülnénk a listára. Nézzük újból a vastag rámás fényképet, a derék szülőket és a derék gyerekeket. — Újabb cigaretta füstje gomolyog közénk és újabb történet kezdődik. Elindul a legkisebb fiú öt évtizedes útjára. (Folyt RsörJ GAZDAGÉ ISTVÁN — a pécsi Állami áru HÁZ vezetősége október 19- én zenés, műsoros estet rendez a Pécsi Nemzet* Szánliáz- ban, a kongresszus* versenyben élenjáró áruházi dolgozók tiszteletére. Az ünnepi estre meghívták - régi vásárlóikat is, akiknek — kérésükre tiszteletjegyet küldenek. — A KÖZLEKEDÉSI- ES SZÁLLÍTÁSI DOLGOZOK SZAKSZERVEZETÉNEK ifjúsági bizottsága „Kultúrált és balesetmentes közlekedésért” címmel országos ifjúsági vetélkedőt rendez. Az országos felhívás alapján október 6-án, este hat órakor rendezték meg a vállalati döntőt. A három fordulóból álló verseny első öt helyezettje jutalmat kap, a legjobbak részt- veíznek a november 17-én megrendezésre kerülő országos döntőn. — EGY HÓNAPIG KOMLÓN VÉGEZNEK VIZSGALATOT a szilikózisvizsgáló röntgen-autóbusszal. Ezidő alatt a szénbányászati tröszt központjában és minden üzemében megtartják a szokásos szűrővizsgálatokat. i— OKTOBER 8-ÁVAL leszállították a Lehel hűtőszekrény árát: 6400 forintról 5200 forintra. Egyes rádiótípusok árát mintegy 13 százalékkal mérsékelték, Szállásfoglalási szerződést kötött a Fővárosi és a Pécsi Idegenforgalmi Hivatal A Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal szerződést kötött a Pécsi Idegenforgalmi Hivatallal, mely szerint a Budapestre utazók már Pécsett igényelhetik (fizetővendégszolgálat keretében) a fővárosi szállást, a btr* dapestiek ugyancsak városukban megkapják a pécsi szállás kiutalását. A szerződés október 1-től lépett hatályba. A Pécsi Idegenforgalmi Hivatal a tervek szerint jövőre az ország más nagy városaival is köt hasonló szerződést. Idő j árás j el entés Várható Időjárás vasárnap estig: változó mennyiségű felhőzet, valószínűleg eső nélkül. Mérsékelt időnként élénkebb észak-keleti szél. Nyugaton helyenként reggeli köd. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 7—11, legmagasabb nappali hőmérséklet holnap 17—21 fok között. Az ÉM Pécsi Épületanyag- íuvarozó V. Pécs, Megyeri út 50 felvesz pécsi munkahelyre rakodómunkásokat * I Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. f i A% orvostörténeti vándorgyűlés második napja
