Dunántúli Napló, 1962. július (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-11 / 160. szám

Drávaszerdahelyen befejezték az osziárpa-aratasl YTLÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! I imuMiimiliwoiiiiHf mi ip. iiiiiminiiinteiiii ......-.......­t lHiiiuHiiiiHiHll!lm<imHHinill>mimuHMMiiiilliNMiMHmiw;lfll<lllll 1962. JÚLIUS tt. SZERDA j NAPLÓ Modem kenyérgyár Sellyén Német diákok érkeztek Pécsié * MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGÁÉBA MEGYEI TANÁCS LAPJA Megkezdődött az őszibarack-export XIX. ÉVFOLYAM, ÁRA: 50 FILLÉR 160. SZÁM Moszkvára figyel a világ Két izgalmas hír járta be tegnap a világot. Az egyik: „Több, mint száz ország kép­viselőinek részvételével meg­kezdődött a moszkvai leszere­lési és béke-világkongresz- ssrus”. A másik: „Végrehaj­tották az amerikai magaslég­köri nukleáris kísérletet. A robbantás után rádiózási za­varok keletkeztek”. A két esemény ugyanazon a napon történt. Nálunk, aki nem hivatásos politikus, nem atomludós és nem publicista, de a világban végbemenő eseményeket fi­gyelmesen szemlélő ember, az is megdöbben és világosan lát, ha két ilyen eseményről kap hirt ugyanazon a napon. Azonnal világosan látja, me­lyik oldalon van a kor legége­tőbb kérdéseire választ és megoldást kereső törekvés, melyik oldalon van az ag­resszivitás, a békebontás és pusztítás szándéka. Az imperialista nyugati vi­lágban hivatásos politikusok sem látják ezt, publicisták sem értik. Ebben van a ma­gyarázata annak, hogy — az o hatásukra — a dolgozó em­berek egy része is pesszimis­ta és félelemben él. Soha még nem féltek ennyi re a békétől a hadianyag­gyárosok és bankárok, mint ma. Soha ilyen ostoba és rö­vidlátó nem volt még a nyu­gati imperialista.világ gyar­matosító vezérkara, mint nap­jainkban. Soha ilyen esztelen es embertelen fegyverkezési hajsza nem folyt az LISA-ban, mint most De ilyen tömegerő sem állt még szemben soha a fegyve­res világ örült apostolaival, mint a XX. század második felében! A csendesóceáni Johnston sziget fölött vasárnap este vég reliajtott amerikai nukleáris robbantás nemcsak a rádió­zásban okozott zavarokat. Megzavarta az emberek szí­vében működő ’’adóállomá­sok” hullámhosszát is. A BÉKE hullámhosszát, — a vá gyat, az óhajt, a nyugalmat varó áhilatot és kívánságot nem zavarhatta meg. Akikben eddig csak vágy és óhaj élt a békesség után, az is felkiál­tott. Megszólaltak újabb törne megek, amelyek eddig csak várakoztak. A nyugalmat vá­ró áhitatból és kívánságból tett és kiállás formálódott, tiltakozás vihara kerekedett világszerte. Az amerikai robbantás ha­tóereje több volt, mint tíz­millió tonna hagyományos robbanóanyagé. A Moszkvában összegyűlt in­dusok, kínaiak, arabok, ukrá­nok, németek, magyarok, ku­baiak — és a világ minden népének küldöttei viszont en­nél" is „veszélyesebb” robba­nóanyagot vittek magukkal. Ez a robbanóanyag meg fogja semmisíteni a fegyvereket! Elementáris erővel robbant ki már a megnyitás napján a kül dőltekből a fegyverek elleni gyűlölet, ami egyet jelent az emberiség békéjéért érzett ha tártalan szeretettel. A béke erős szárnyú, győ­zelmes galambja kettétöri a fegyvereket. A töjikrezúzott fegyverek darabjait a tenger­be szórja, elsüllyeszti. El fog­ja süllyeszteni velük együtt a rablók és haramiák profit­éhségét, a vérre és aranyra spekuláló imperializmus rab­Ió*álsiaii Is. jí­„Hz általános és teljes leszerelés: minden nép békéjének és biztonságának záloga“ Hruscsov elvtárs beszéde a leszerelési és béke-világkongresszuson A moszkvai leszerelési professzor elnökölt. Közölte, tizennyolchatalmi leszerelési vagy írásban fejtsék ki a lesz Néhány kormányfő — csov szovjet miniszterelnök pe lesse kormánya álláspontját a A szovjet kormányfő m ta. Több mint két órás beszéd ló felkiáltásokkal. Moszkva (TASZSZ). Hruscsov beszéde elején üd­vözölte a kongresszust, rámu­tatva, hogy a leszerelési és béke-világkongresszus össze­hívása korunk egyik legki­emelkedőbb eseménye. Föl­dünk majdnem minden népé- , nek küldöttei félretéve min­dent, ami elválasztja őket, összegyűltek, hogy megvitas- ' és béke-világkongresszus kedd hogy a kongresszus előkészítő értekezleten résztvevő ország erelési kérdésekben vallott né mondotta John Bernal — írás dig volt szíves hozzájárulni a kongresszuson. egjelenését a szónoki emelve ét a jelenlevők többször szak sák korunk leghalasathatat- lanabb kérdését: hogyan aka­dályozzuk meg a háborút. Az emberiség figyelemre­méltó korszakot él át — folytatta beszédét Hruscsov. — A társadalmi haladás meg­gyorsulása. a tudomány és technika terén, a természet­re vonatkozó ismereteinkben bekövetkezett óriási fordulat délutáni ülésén John Bernal bizottsága felkérte a genfi ok kormányfőit, hogy szóban setéiket. '« ■ , ban válaszolt, Nyikita Hrus- hhoz, hogy személyesen ismeri nyen hosszantartó taps fogad­hatták félbe tapssal és Kelyes­a legnagyobb jótéteményeket eredményezheti minden em­ber számára. Nem szabad ugyanakkor megfeledkezni egy pillanatra sem arról, hogy az agresszió és a rosszindulat sötét erői azzal fenyegetőznek, hogy az emberi lángelme felfedezéseit az emberiség és az emberi civilizáció ellen fordítják. A leszerelés korunk parancsoló követelése A szovjet kormány köszö­nettel fogadta el a meghívást és kötelességének tartja, hogy tájékoztassa a kongresszust a leszerelés kérdésével kapcso­latos nézeteiről, — mondotta a szovjet államfő, majd így folytatta: Szembe kell nézni az igaz­sággal. Fennáll egy új világháború veszélye. Az emberiség be­lesodródhat. ebbe a hábo­rúba, ha nem történnek ha­tározott intézkedések. Meg kell látni, hogy szakadat­lanul tökéletesítik a termo­nukleáris fegyvert. Egyre több országiban he­lyeznek el atomfegyvereket, egyre nagyobb számú katonai alakulatot szerelnek fel ilyen fegyverékkel. Ezzel együtt fo­kozódik az a veszély, hogy ka­landor csoportok kirobbantják az új világháborút. A háborús készülődések még soha sem öltöttek olyan óriási méreteket, mint napjainkban. A hadiipari monopóliumoknak — a „halál kereskedőinek” és a minden től el rugaszkodott, katonai klikknek — a szövet­sége, mint Eisenhower, volt amerikai elnök nevezte: ez a ,,hadiipari komplexum” sza­kadatlanul fokozza a fegyver­kezési hajszát. Tekintélyes nyugati atomtudósok becslése szerint a mai világban „az atomhalál potenciálja” 250 000 megatonna, vagyis 250 mil­liárd tonna fent robbanóereje. Ilyenformán földünk minden egyes lakosára már most átlag több mint 80 tonna hatóerejű robbanóanyagot tartalékoltak. Ezek szerint ebben a termék­ben már biztosították a bősé­get a föld lakossága számára. Még hivatak* adatok sze­rint is évenkint az egész világon 120 milliárd dollárt költe­nek katonai célokra. Ez az összeg körülbelül fele a világgazdaság valamennyi ágában eszközölt összes beru­házásoknak. Kétharmada a gazdaságilag gyengén fejlett országok nemzeti jövedelmé­nek. Egyedül a NATO-orszá- gok minden tíz percben egy­millió dollárt fordítanak há­borús készülődésre. A katonai készülődések mérvét tekintve az Amerikai Egyesült Államok van az első helyen. Az 1946-tól 1962-ig el­telt 17 év alatt közvetlen és közvetett katonai kiadásai kö­rülbelül ki'lencszázmilliárd dollárra rúgtak. Majdnem ugyanekkora összeget adtak ki az összes kapitalista orszá­gok a második világháború­ban. A NATO más tagállamai szintén a katonai tékozlás végzetes útján haladnak. Ezeknek az országoknak a ka­tonai gépezete hihetetlen arányúvá nőtt. A fegyverkezési hajsza óriási mértékben emészti fel a nép munkájának eredmé­nyeit. ' Manapság több mint húsz­millió ember szolgál a fegy­veres erőknél. A háborús célokra végzett munka több mint százmillió ember ener­giáját emészti fel, s a világ tudományos téren dolgozo lakosainak hetven százalé­kát használják fel valami­lyen formában katonai té­ren. A nyugati országokban kezd reálissá. válni az a . veszély, hogy a militarizmus elnyeli a polgári társadalmat. Az utóbbi időkben a nyuga­ti sajtó egyre határozottabban hajtogatja, hogy a termonuk­leáris háborúnak és következ­ményeinek veszélyét erősen eltúlozzák. A termonukleáris háború kuUusiso A magyar küldöttség tagfai a moszkvai békekongresszuson. Babról jobbra: Benkö Gy&la, Zavagyi bajos és Sebe styén Nándomé. Annak idején Eisenhower volt amerikai elnök és Ken­nedy, az Egyesült Államok je­lenlegi elnöke realista állás­pontra helyezkedett, amikor kijelentette, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Államok katonailag egyenlő erős. Ken­nedy elnök ezt az álláspont­ját Becsben velem történt ta­lálkozója idején fejtette ki. Most viszont az Egyesült Ál­lamok vezető személyiségei azt a gondolatot kezdik bevin­ni népük és szövetségeseik tu­datába, hogy az erőviszonyok állítólag megváltoztak az Egye sült Államok javára. Világos, az efféle megnyilvánulások célja: az amerikai militaris­ták azzal az állításisal; hogy ők nyernék meg a. háborút, bátorságot akarnak önteni fegyveres erőikbe és szövetsé­geseikbe. Felmerül a kérdés: hogyan mérték meg az amerikai sze­mélyiségek az erőviszonyok megváltozását és hogyan álla­pították meg, hogy az a ja­vukra változott. Erre vonatko­zólag nincs semmiféle adatuk. Ha pedig tárgyilagosan néz­zük, hogyan állnak a dolgok, akkor egészen más kép alakul ki. Biztonsága érdekében a Szovjetunió kénytelen volt az utóbbi években ötven, száz és még ennél is több megatonnás nukleáris fegy­vereket, interkontinentális rakétákat készíteni és létre­hozta a globális rakétát, amely ellen gyakorlatilag nincs védekezés, valamint a rakétaelhárító rakétát. Az amerikai kormánykörök nem rendelkeznek ilyen ha­talmas haditechnikával és így nincs meg a legcsekélyebb alap sem, hogy azt állíthassák, hogy az erőviszonyok az ő ja­vukra megváltoztak. Közismert dolog, hogy az erőviszonyokat hadműveletek során, sőt, háború eredmé­nyei alapján mérik fel. An­nakidején Hitler a végtelen­ségig mondogatta, hogy óriási erőfölényben van, mégis a Szovjetunió és szövetségesei szétzúzták.. Most, amikor afomrakéta- fegyverek vannak, a népekre nézve mérhetetlenül veszé­lyesebb egy számítási hiba az erőviszonyokat illetően. Az amerikai vezető személyisé­geknek az az állítása, hogy az Egyesült Államok az erőviszo­nyok terén fölényben van a Szovjetunió'.ai szemben, rend­kívül nagy veszélyt rejt ma­gában más országok népedre és az amerikai népre nézve I Az amerikai személyiségek az utóbbi időben egyre gyak­rabban beszélnek termonukleü ris háborúról, valóságos kul­tuszát teremtik meg egy ilye« háborúnak. Ebben a vonatko­zásban rendkívül jelelmző Mc Namara amerikai hadügymi­niszter június 1-i beszéde. A miniszter azt mondta, meg le­het egyezni abban, hogy a mik leáris fegyvert csak a fegyve­res erőkre mérendő csapások­hoz használják, nagy városok ellen azonban nem. Az ameri­kai sajtó azt állítja, hogy Mc­Namara kijelentését a Fehér Ház jóváhagyta és ez a javas­lat a Szovjetunió elé a nuk­leáris hadviselés „szabályaira”. Mit mondhatunk- egy ilyen „javaslatra’’? E szörnyű javaslatot elejétől végéig az emberek, az em­beriség gyűlölete hatja át. mert törvényesíteni próbálja a nukleáris háborút, s ezzel az emberek millióinak el­pusztítását. Ez a javaslat azt bizonyítja* hogy az Egyesült Államok bi­zonyos körei azokat az orszá­gokat akarják kitenni a fö csapásoknak, ahol amerikai támaszpontok vannak és ame­rikai fegyveres erők állomásoz nak: Olaszországot, Törökor­szágot, Angliát, Nyugat-Német országot, Japánt, Görögorszá­got és sok más országot. Végül ez a legszemérmetle­nebb becsapása az Egyesült Államok lakosságának is. Ta­lán a nagyvárosokban és köze­lükben nincsenek fegyveres erők? Talán azok az atombom­bák, amelyek McNamara „sza­bályai szerint” mondjuk New York külvárosaiban robbanná­nak, nem lennének halálosak erre a nagy városra? De vajon azoknak a közepes városoknak, vagy falvaknak a lakossága, amelyekre McNamara vélemé­nye szerint atombombákat le­het zúdítani, nem ugyanolyan kedves, mint a nagyvárosok lakossága? Véleményünk szerint nem arról kell egyezséget kötni, hogyan viseljünk nukleáris háborút, hanem arról, hogy kizárjuk még a lehetőségét is e háború kitörésének és épségben maradjon minden város, akár nagy, akár kicsi, épségben maradjon minden falu, község és tanya. A továbbiakban Hruscsov rámutatott: a haditechnika gyökeresen, minőségileg meg­változott, mérhetetlenül meg­nőtt a hadviselő eszközök pusz titó ereje. Miben nyilvánul ez meg? k A A

Next

/
Oldalképek
Tartalom