Dunántúli Napló, 1962. július (19. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-11 / 160. szám
2 NIAPLO 1942. JÜL1US 11. ’ Leszerelési és békemvilágkongresszus Moszkvában Mérhetetlenül megnőtt a hadviselő eszközök pusztító ereje (Folytatás az 1. oldalról.) 4 Az új fegyvereket még * • csak összehasonlítani sem lehet a régiekkel. Egy hatalmas hidrogénbomba robbanóereje sokszorosan felülmúlja mindazoknak a harcászati eszközöknek a robbanóerejét, ame lyeket a történelem eddigi háborúiban használtak, beleértve az első és a második világháborút. Az atomrakéta-háború * ban teljesen megszűnik ^ határ, a front és a mögöttes országrészek között.7'Sőt éppen a polgári lakosság esne elsősorban áldozatul a tömegpusztító fegyvereknek. Ilyen háborúban néhány termonukleáris bombával teljesen meg lehet semmisíteni nemcsak sok millió lakosú, hatalmas ipari központokat, hanem egész államokat is. Amerikai szakértők kiszámították, hogy l egy bősz megatonnás hidro- i génbombának a levegőben í való felrobbantása huszon- ' négy kilométeres körzetben [ a robbanás középpontjától I számítva, a földdel egyenlőÍ vé tenne minden lakóházat, lobogó tűztenger elégetne minden éghetőt, minden élőlényt, olyan körzetben, mint ' példán) New York-tól Philadelphiáig. Ma viszont már ötven, száz, sőt ennél is több megtannás bombák vannak. A tudósok hozzávetőleges számítása szerint a világon felhalmozott atomfegyverek ereje már tizen két és fél millió olyan bombával ér fel, aminőket Hirosimára dobtak le. És végül tekintetbe véve a mai erőviszonyokat és az újtípusú fegyverek létét, a termonukleáris háború, amelyet az amerikai imperialisták propagálnak, nem korlátozódna c&upán két ország területére, általános jellege lenne, rombolásokat és az embermilliók pusztulását okozná a világ minden részében. Mit jelent ez az emberiség számára? Linus Pauling, ismert amerikai tudós, az atomhalál elleni harc egyik kimagasló alakja „Soha többé háborút” című könyvében 800 millióra becsüli az atomháború valószínű áldozatainak számát. Ez a zord igazság, ilyen a termonukleáris há ború jellege. És ha ezt az igaz ságot a Nyugat államférfiai ma eltagadják a népek elől, bűntettet követnek el az emberiséggel szemben, beleértve saját népüket is. Számításba kell venni, hogy a nemzetközi feszültsé" körülményei között még egy kis hiba is előidézheti az általános háború villámgyors láncreakcióját. Vegyük például Power tábornoknak, az amerikai stratégiai légierők főparancsnokának intézkedéseit, aki 1961. novemberében egy vaklárma következtében parancsot adott, Sok ember Nyugaton mind gyakrabban teszi fel a kérdést: „Ven-e jövője az emberiségnek”, Szeretnénk válaszolni nekik: igenis van és ez ragyogó jövő lesz. Mi bízunk benne, hogy az amberíség talál magában annyi erőt, hogy meg fékezze az atommániákusokat! A nukleáris fegyverek, a rakéták korszakában nem hárítható el a pusztító nukleáris háború veszélye anélkül, hogy meg ne semmisítenék a tömtg- pusztító fegyvereket, be ne tiltanák az atomfegyvert. Mi a hadviselés minden anyagi lehetőségének teljes megsemmisítése mellett fogla lünk állást. hogy az összes amerikai támaszpontokon elhelyezett bőm bázógépeket indítsák el a Szov jetunió felé. Power még azt sem tartotta szükségesnek, hogy ezt tudomására hozza az Egyesült Államok elnökének, a fegyveres erők főparancsnokának. Tizenkét és fél percig az amerikai stratégiai légierők lényegében hadíállapotban álltak a Szovjetunióval. Hol van annak a biztosítéka, hogy a legközelebbi vaklárma alkalmával a túlbuzgó amerikai tábornokok előbb fújnak takaródét, mint ahogyan a katasztrófa kitört? A továbbiakban Hruscsov rá mutatott, hogy nagy a háború, véletlen kitörésének veszélyé műszaki számítási hibák miatt is. Majd arról beszélt, hogy addig amiig az államok fegyverraktáraiban őrzik és növelik a halált hozó fegyverek készleteit, a háború veszélye mind jobban növekszik. A valódi békéhez vezető út: az általános és teljes leszerelés. A leszerelt világban az államközi kapcsolatokban lehetetlenné válik az eröpolitika, a háborús szakadék szélén való táncolás politikája, az atom megfélemlítés politikája. Az ál talános és teljes leszerelés jelszava egyenlő ezzel a jelszóval: „Le az országok közötti háborúval, éljen a béke!” Ezért az általános és teljes leszerelésért vívott harc a béke fennmaradásáért és megszilárdításáért síkra szál ló összes békeszerctő erő, valamennyi nemzeti és nemzetközi szervezet és mozgalom legfontosabb kötelességévé válik. A leszerelés: korunk parancsoló követelése. A hadviselés minden anyagi lehető- ségének teljes megsemmisítése melleit foglalunk állást A szovjet leszerelési program ' Ä »Bwrjet kormány szilárdan és hövetfeeatesen folytatja a béke megerősítésének és a békés együttélésnek a politikáját. A szovjet kormány, midőn beterjesztette az általános és teljes leszerelés programjait, abból indult ki, hogy radikálisan meg kell oldani valamennyi állam biztonságának problémáját és ki kell küszöbölni a háború kitörésének a lehetőségét isMi a legfontosabb a mi prog í lantunkban? A leszerelés fő i tengelyét, magvát az atom- | fegyverek betiltása és tel- I jes megsemmisítése alkotja. Á szovjet kormány javasolja, hogy már kezdetben, az első szakaszban az atomfegyvereket legalább „fagyasszák be” Leszerelés n Ezt a javaslatot annakidején de Gaulle Franciaország el nőké vetette fel és mi teljesen egyetértünk vele. Sajnos a francia kormány nem tett hatékony lépéseket, e javaslat megvalósítása érdekében. Mi több, nem akar részt venni a genfi leszerelési tárgyalásokon. Azt mondják, hogy az atomfegyvereket a Tu—114. Boeing *—707 és más polgári repülőgépeken is lehet szállítani. — Akönban, ha valóban fennáll az óhaj a leszerelés végrehajtására. akkor egy ideig meg lehet tartani az országokban bizonyos védelmi eszközöket: légvédelmi tüzérséget, légelhárító rakétáikat és vadászrepülőgépeket. A modem technika lehetővé teszi bármely repülőgép megsemmisítését attól függetlenül, hogy milyen magasságban repül. Mint látják, fenti terv teljesen alaptalan. A Szovjetunió, amely a világ leghatalmasabb globális és interkontinentális rakétáival rendelkezik, önként lemond igen lényeges katonai előnyéről, amikor azt javasolja, hogy kezdjük meg a leszerelést va- JbnMMupr- eéfbajirttató eszköz és bénítsák meg azzal, hogy megsemmisítik a célba juttatásukra szolgáló eszközöket. Azt javasoltuk, hogy egyszerre semmisítsék meg az atomfegyverek szállítására alkalmas rakétákat, repülőgépeket, hadihajókat és tengeralattjárókat, az atomágyúkat, szüntessék meg az idegen területen lévő katonai támaszpontokat és vonják ki az ott állomásozó külföldi csapatokat. Ha nem lesznek rakéták, repülőgépek, hadihajók és tengeralattjárók, akkor az atomfegyver nem lesz veszedelmes, abban az esetben sem, ha valamely lelkiismeretien kormány megkísérli elrejteni e fegyverek egy részét. égy év alatt megsemmisítésévéi. Mégis ingadozás nélkül megtesszük ezt a lépést, ment úgy véljük, hogy az elősegíti a leszerelési probléma leggyorsabb megoldását. Azt követeljük viszont a nyugati hatalmaktól, hogy járuljanak hozzá az összes idegen területen levő katonai támaszpontjaik felszámolásához és e területeken tartózkodó csapataik kivonásához. Ezeket a támaszpontokat nem a védelem érdekében, hanem agresszív célból hozták létre. A Szovjetunió, hogy jelentős mértékben enyhítse az államok közti háborús összeütközés veszélyét, a fegyveres erők és ennek megfelelő hagyományos fegyverzet jelentős csökkentését is javasolja mindjárt a leszerelés kezdetén. Lehetségesnek tartjuk, hogy a leszerelés egész folyamatát négy év alatt fejezzük be. Ez az időszak rövid, de teljesen elegendő. Készek vagyunk arra, hogy keressük és megtaláljuk a kölcsönösen elfogadható meg- foaa&maaasát mindazoknak a rendelkezéseknek, amelyeket a szerződéstervezetünk tartalmaz, ott, ahol szükséges, kompromisszumot köthetünk, ha az természetesen nem okoz kárt az általános és teljes leszerelés ügyéinek. Csak egyetlen egy dolgot ellenzünk: az általános és teljes leszerelésről való lemondást szerződés- tervezetünk lényegének elsik- kasztását, a benne előirányzott reális leszerelési intézkedések kihagyását. Ebbe sohasem egyezünk bele. Szigorú nemzetközi ellenőrzés Mi leszerelést akarunk, nem pedig leszerelésről való szófecsérlést. Nem lehet többé megtűrni azt a helyzetet, hogy amíg a leszerelési tárgyalás folyik a maga rendjén, a fegyverkezési hajsza egyre fokozódik. A U. S. News and World Report című amerikai folyóirat számításai szerint 17 év alatt, 1946-tól 62-ig a leszereléssel kapcsolatos kérdésekben 863 nemzetközi ülést tartottak, ami 17 000 órát vett irénybe. Ez idő alatt 18 millió szó hangzott el. Mialatt a leszerelésről szóló szavak milliói a történelem holt salakjává válnak, egyre nagyobb mértékben gyártanak fegyvereket. Bizonyos nyugati körök a leszerelésről folytatott vitákat szócséplésre használják fel abból a célból, hogy a leszerelési szóáradat leple mögött, magas szinten tartsák a háborús üzleti konjuktúrát, újabb fegyverkészleteket halmozzanak fed. A nyugati hatalmak genfi magatartása arról tanúskodik hogy nem kívánják a leszerelést. Az Egyesült Államok és szövetségesei képviselőinek Genfben tartott beszédei tisztán deklaratív jellegűek, puf- fogóak. Negatív állásfoglalásukat elfogadhatónak próbálják feltüntetni, bennünket viszont a megegyezés ellenségeiként igyekeznek beállítani. Nos, nézzük csak meg az amerikai javaslatok lényegét! Mint ismeretes, az Egyesült. Államok hosszas huzavona után végülis előterjesztette a leszerelésről szóló egyezmény „alapvető tételeinek vázlatát”. Ez a vázlat azt mutatja, hogy az Egyesült Államok álláspontja az általános és teljes leszerelést illetően alapjában véve negatív maradt, habár a másodrendű kérdésekben és formailag ez az álláspont már símuléko- nyabb, és sok szót tartalmaz a leszerelésről. A valóságban „az alapvető tételek” éppen a fő dolgot nem tartalmazzák: az atomfegyver teljesmértékü eltiltását, az államok által felhalmozott összes készletek megsemmisítését, az idegen területeken levő katonai támaszpontok felszámolását. Egy ilyen „leszereléssel” egyetérteni azt jelentené, hogy becsapjuk a népeket, ártunk a béke megszilárdításának. Akárcsak a múltban, ez alkalommal is alig hogy megkezdődtek a tárgyalások, az Egyesült Államok és partnerei megkísérelték, hogy a leszerelés kérdéseiről az egész figyelmet a nemzetközi ellenőrzés hírhedt problémájára tereljék miközben azt próbálják bizonygatni, hogy a leszerelés problémájának egész lényege az ellenőrzés. Ami pedig az ellenőrzésre vonatkozó amerikai javaslat lényegét illeti, az csupán kissé felfrissített, de ugyanazokat a leszerelés nélküli ellenőrzés megteremtésére vonatkozó régi követeléseket tartalmazza. Igaz ugyan, hogy -ezt most az előbbinél finomabban tálalták fel, de a lényeg a régi maradt: törvényesített nemzetközi kémrendszer létrehozása a potenciális agresz- szor érdekében. Az orosz nép az ilyesféle „újdonságokra” azt mondja: ugyanaz a leves, j csak kissé hígabban”. A mi álláspontunk egyszerű és érthető: egymás után, teljes mértékben fel kell számolni a fegyverek különböző fajtáit. Emellett, a mi szerződéstervezetünkben az általános és teljes leszerelésre vonatkozólag tett minden lépést a szigorú nemzetközi ellenőrzés intézkedései kísérik. De ml ellenezzük az ellenőrzés létrehozását olyan fegyverzet felett, amely még fennmarad. A megmaradt fegyverzet feletti ellenőrzés feltétlenül kémkedés, annak a felderítése, hogy a fegyverzet csökkentésének eredményeként nem változtak-e meg az erőviszonyok, és nem lehet-e ezt a változást támadásra felhasználni. Egyetlen önmagát becsülő állam sem egyezhet bele az ilyen ellenőrzésbe. Korlátozott leszerelés ? A nyugati hatalmak a mindent átfogó ellenőrzésre törekszenek, de ugyanakkor nagyon is korlátozott leszerelési intézkedéseket javasolnak. Az Egyesült Államok azt javasolja, hogy a leszerelést az államok rendelkezésére álló, a nukleáris fegyvereket célba- juttató eszközök, valamint egyes hagyományos fegyverfajták harminc százalékos csökkentésével kezdjék. De felvetődik a kérdés: csökken-e emellett a háború reális veszélye? Nem csökken, mert megmarad a hatalmas termonukleáris ütőerő. Teljes mértékben igaza van India mélyen tisztelt miniszterelnökének, Nehru úrnak, amikor kijelenti: „A leszerelés megszűnt a fegyverzet csökkentésének kérdése lenni. A nagyhatalmak atomfegyverkészleteinek negyedrésze elég ahhoz, hogy elpusztítsák az egész világot”. Továbbá az Egyesült Államok, azt javasolja, hogy az első szakaszban harminc százalékkal csökkentsék az interkontinentális és globális rákéul ták készletét, de ugyanakkor I érintetlenül akarja hagyni a| katonai támaszpontok rendsze rét. Az Egyesült Államok a valóságban a leszerelésnek még harmadik szakaszában sem irá nyozza elő az idegen területeken lévő katonai támaszpontok felszámolását és a külföldi csapatoknak e területről való kivonását. Hát az Egyesült Államok kormánya valóban azt gondolja, hogy a Szovjetunió beleegyezik leghatalmasabb és legtökéletesebb harci rakétáinak az első szakaszban harminc, a második szakaszban még további harmincöt százalékos csökkentésébe, ha teljes érintetlenségben maradnak az amerikai katonai támaszpontok, amelynek célja az, hogy azokról támadást intézzenek területünk ellen? Nem vagyunk sajátmagunk ellenségei és sohasem egyezünk bele az ilyen — tisztesség ne essék szólván — leszerelésbe. S végül a kérdésnek ilyen kezelése mellett az Egyesült Államok beleegyezése a részleges leszerelésbe cselfogásnak tűnik, A világközvélemény a leszerelési szerződés megkötéséért száll síkra, tanácsokat ad, hogyan küzdjük le a nézeteltéré- I seket. E tekintetben figyelemre méltó Bertrand Russel angol filozófus részéről a kongresz- szushoz intézett üzenet több tétele. Lord Russel azt mondja: „Szeretném, ha a Nyugat minden képviselője a tárgyalások során kijelentené; szilárd meggyőződésem, hogy a nukleáris háború rosszabb a kommunizmus világméretű győzelménél. Azt szeretném, ha a Kelet minden képviselője a tárgyalások során kijelentse; szilárd meggyőződésem, hogy a nukleáris háború rosszabb a kapitalizmus világméretű győzelménél. Az a tárgyaló fél, amelyik megtagadja east a kijelentést, saját magát bélyegzi meg, mint az emberiség ellenségét és az emberiség elpusztításának hívét”. Mi, a szocialista világ képviselői sohasem mondtuk, hogy a kommunizmus világméretű győzelme érdekében készek va gyünk kirobbantani a termonukleáris háborút. Vezérünk, V. I. Lenin még a forradalom első éveiben meghirdette a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének politikáját és kijelentette, hogy a tőkés rendszer ellen folytatott harcot át kell helyezni a gazdasági verseny területére. Mi teljes mértékben magunkévá tesszük ezt a lenini álláspontot. Russel úr üzenetét mi nem úgy értelmezzük, hogy terjesz- szünk elő új ultimátumot: vagy a háború és atomhalált, vagy pedig a kommunizmus elfogadása és fordítva: vagy az atomháború, vagy pedig a kapitalizmus elfogadása. Úgy tartjuk, hogy ha ac egyik vagy a má sík tárgyaló fél a fegyveres erők növelése, háborús fenyegetés útján fog törekedni ideológiája, politikája győzelmére, akkor természetesen a termonukleáris világSajnos, a nyugati hatalmak nem akarnak megegyezést a leszerelés kérdésében. Negatív álláspontjuk különös világossággal abban nyilvánul meg, hogy visszautasítják a minden atom- és hidrogénfegyver kísérlet beszüntetéséről szőlő egyezmény megkötését. A atomfegyver kísérletek természetesen még nem jelentik a nukleáris háborút, következményeik azonban az emberiség számára már most is veszélyesek. Az atomfegyver kísérletek újabb hatalmas soro zata. amelyet az Egyesült Államok kormánya az angol kormánnyal együtt hajt végre, kihívás volt az emberiséggel «Bemben. A dolog odáig fajult amelyet azért eszeltek ki, hogy feltárják nemzetbiztonságunk valamennyi fegyvertárát, vagyis kinyissák az ajtót a felderítés és a kémkedés rendszere előtt, s ily- módon megkönnyítsék a potenciális agresszor feladatát. Amerikai vázlatban előirányzott úgynevezett övezetenkénti felügyeleti intézkedések iis nyíl vánvaló célt követnek: kikutatni a szovjet rakéta- és atom eszközök pontos elhelyezését. Az adott esetben is érvényes az a kifejezés, amellyel maguk az amerikaiak is élnek: „a felderítés farka csóválja a politika kutyáját”. Az ellenőrzés kérdésében az összes nehézségek abból erednek, hogy a nyugati hatalmak lényegében elválasztják azt a döntő feladat megoldásától: a tényleges leszereléstől. Ismét a nyugati hatalmakhoz fordulunk: fogadják el az általános és teljes leszerelésről szóló javaslatainkat, s mi elfogadjuk az ellenőrzésre vonatkozó bármilyen javaslatukat. háború felé fogunk sodródni, Az egész világ előtt kijelentjük: tőlünk idegen az a politika, amely a kommunista ideológia győzelmének biztosítására világháborút robbant ki. Abból indulunk ki, hogy a világon két rendszer létezik: az egyik rendszer tőkés alapokon nyugszik, a másik rendszer a marxi—lenini tanításon, szocialista alapokon. E két rendszer között ideológiai és politikai harc folyik. Mi amellett vagyunk, hogy ezt a harcot ne változtassuk a különböző társadalmi rendszerű államok közötti háborúvá, hogy ezeket a kérdéseket békés ver senyben oldjuk meg. A szocialista és a kapitalista világ min den országa rendszerének fölényét békés úton bizonyítsa be. E fölény £5 mutatót: melyik rendszer — a kapitalista vagy a szocialista — nyújt a népnek több anyagi és szellemi javat, magasabb élet- és kulturális színvonalat, a tömegeknek melyik rendszer adja meg a személyiség igazi szabadságának lehetőségét, biztosítja a tér« meló erők, a kultúra, a tu« domány rohamos fejlődését az ember, a nép érdekében. Ügy véljük, ezeken az alapokon kell eldönteni kinek a rendszere, kinek a nézetei haladók, melyik rendszer szolgálja valóban a nép tömegek érdekeit. Az a rendszer amely bebizonyítja fölényét meg fogja hódítani az emberi elméket. Az általános és teljes leszerelés programja, amelyet a szovjet kormány javasolt a legmeggyőzőbb és legjobb bizo nyítéka azon törekvésünknek, hogy a vitás kérdéseket ne háború útján, hanem békés verseny alapján oldjuk meg. — Mindezzel ez a program kifejezi szilárd meggyőződésünket, hogy felülkerekedünk a kapitalizmussal folytatott békés versenyben. hogy az Egyesült Államok a világűrben folytatja az atomfegyver kísérleteket, nem számolva azzal, hogy e kísérletek következményei az emberek életviszonyaira igen veszélyessé válhatnak. Kennedy elnök kijelentette; „Országunkban semmi sem veszélyezteti az emberek egész ségét. Ilyen veszély nem fog jelentkezni kísérleteink következteben sem”. Kennedy úr nem mondott igazat országa lakosságának. A tudomány mai adatai arról tanúskodnak, hogy az amerikai kísérletek igen nagy kárt tesznek az emberek egészségében. Ezenkívül földünkön nemcsak amerikaiak, (Folytatás a 4. oldakmf 7! Az a rendszer, amely bebizonyítja fölényét, meg fogja hódítani az emberi elméket A Karácsony-szigeti atomrobbantások a népek reményeire mérnek csapást k A M
