Dunántúli Napló, 1962. július (19. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-29 / 176. szám
l\!APlO 1962. JÚLIUS 29. \ búvárok leszálltak az Atlanti-óceán jeges mélységeibe, s megvizsgáltak a torony alapvázát. Felettük a magasban dühöngött a felkorbácsolt tenger, s ádázul ostromolta a torony fels" épít ményét. A torony, illetve a háromszög alakú kis acélsziget a műszerekkel és berendezésekkel három csőszerű acéloszlpra épült. A számítások szerint az építménynek a legnagyobb viharokat is ki kellett volna állnia. Csakhogy a búvárok megállapították, hogy lent a mélyben az egyik merevítő rúd eltört, s hogy az egész szerkezet veszedelmesen inog. Mikor feljöttek, jelentést tettek a torony parancsnokának, Felan századosnak, hz azonnal közölte mindezt közvetlen felettesével, Sheepard őrnaggyal, a radartomyok köz pontjában. Abban állapodtak meg, hogy a négyes számú tornyot, ha szükség mutatkozik rá, ki fogják üríteni. Másnap hajnal .ban egy őmaszád érkezett a toronyhoz. Az időjárás-jelző állomások hatalmas erejű vihar közeledését jelezték. A vi har azonban váratlanul meg változtatta irányát, a veszély elmúlt, s az őmaszád visszatért támaszpontjára. Ezzel a toronnyal különben már az építéskor is baj volt. Amikor l!>57-ben az alkatrészeit szállították, hatalmas vihar kerekedett, s a váz, még akkor a szállítás közben megsérült. A szerelést azonban en nek ellenére is elvégezték az zal, hogy majd később javítják meg. Mikor aztán a légi haderő átvette a négyes számú tornyot, még a hozzá nem' értő emberek is észre vették, hogy valami nincs rendben szerkezetében. A legkisebb hullámveréstől is mozgott úgy, hogy elnevezték „Old Shaky”- nek. a vén reszketőnek. 1959 telén a torony még jobban kezdett inogni. Az ingás sál egyidejűleg valamilyen ki sérteties zúgás és nyikorgás is hallattszott, a tenger mélyéből. A búvárok megállapították, hogy az erős ingástól meglazultak az összefogó sze gecsek, s ettől van a különös zúgás. Mikor beköszöntött a nyár, sürgősen hozzáláttak a szükséges javításokhoz. 1960 őszén azonban borzarmas erejű vihar keletkezett. Tizenöt méter magas hullámok söpörtek végig a tengeren, a szél pedig elérte az óránkénti 200 kilométeres sebességet. Ettől a szörnyű vihartól a torony ismét annyira megrongálódott, hogy rosszabb állapotba került, mint amikor a javítás előtt volt. Az óriási hullámok rázúdultak a torony fedélzeti lapjára, s tönkretettek minden műszert. Csupán Felan kapitány hidegvérének kpszön hető, hogy nem tört ki teljesen a pánik. A torony tehát teljesen hasznavehetetlenné vált. Kiürítését azonban, halogatták, és csak viták folytak róla. Ismét beköszöntött a tél. 1 Az időjárás rohamosan romlott. Elérkezett' január 13-a. Az időjárásjelentés így hangzott: délkeleti, majd délnyugati szél, sebessége 60 csomó (a csomó 1850 méter). A radartomyok központi parancsnoksága elrendelte, hogy az AKL-17 összekötő hajó vegye fedélzetére a négyes torony készülékeit, és tartóz kodjon a közelben, ha netalán szükség lesz a legénység kimentésére is. Január 14-én reggel az ösz- Ezakötő fiajó odaállt a torony; mellé. A készülékeket átrakták a fedélzetére. Az időjárás állandóan romlott. A hajó parancsnoka rádió- telefon útján ezt üzente á torony parancsnokának: „Ha a tornyot el akarja hagyni, most tegye meig! Később talán már nem teheti”. A torony parancsnoka nem akart önállóan dönteni. Ügy j látta, még nincs itt a végső i veszedelem, s így válaszolt: „Előbb kikérem a főparancs nokság véleményét. A2onnal válaszolok önnek”. Kevéssel ezután értesítette a hajó parancsnokát, hogy egyelőre a toronyban marad. 1 Kérte azonban, hogy a hajó tartózkodjék a közelben, i Az AKL-17 néhány száz mé térré eltávolodott, s ott him- bálódott a hullámokon, melyek egyelőre még nem voltak túl veszedelmesek. A látási viszonyok kitűnőek voltak, és semmi sem jelezte az időjárás hirtelen rosszabbodását. A főparancsnokságon még mindig nem döntöttek, hogy kiürítsék-e a tornyot. TVélelőtt 10 óra 30 perc•*-' kor váratlanul erős zú gás támadt a toronyban. Nyilván megint valamilyen törés keletkezett az alvázon, de hogy mi és hol, pntosan senki sem tudta. Az egész építmény elkezdett körbe-körbe inogni. Tizenhárom órakor Felan szá zados felhívta a feleségét. Az asszony a rádiótelefonon való beszélgetés közben is hjillot- ta, hogyan zúg és nyikorog a torony. — Hogy áll a torony? — kér dezfe férjétől. — Hát egy kicsit kóvályog — volt a válasz. — Mi lenne, ha összetörne? Fennmaradna a vizen? Lebegne? — kérdezte az aggódó asszony; — Hogyne, mint a balta! — válaszolta Felan. — De itt van a közelünkben az összekötő hajó, mely kimenthet ben nünket. Igaz ugyan, hogy az is veszedelemben van. Csodálom, hogy még mindig nem jött meg a kiürítési parancs. 14 órakor a négyes számú trony ezt közölte az AKL-17- el: „Hagyjanak mindent és meneküljenek a kikötőbe! Túl ságosan nagy a veszedelem ah hoz. hogy itt vesztegeljenek”. Az összekötő hajó parancsnoka: „Nem, itt maradok a kő zelben” Pedig ez volt a legszörnyűbb vihar, amit az őrnaszád valaha is kiállt. A szél orkánnál fo kozódott. Fennállt a veszedelem, hogy egy óriási hullám egyszerűen felborítja a kis méretű hajót, s a mélyoe sodorja. A rettenetes hulláin veréstől 'a tengerészek alig tudtak őrhelyükön maradni. 15 órakor Felan jelentette, hogy az egész torony recseg, ropog. A parancsnok és Sutz mérnök valahogy leereszkedtek a torony fedélzete alá és megállapították, hogy újabb merevítő huzalok szakadtak el és a tartó oszlopokon is egész sor repedés keletkezett. Most már nyilvánvaló volt, hogy amint a vihar kissé csen desedik, azonnal menekülniük kell. 15 óra 15 perckor Felan jelentette a New York-i támaszpontnak: „A szél sebessége eléri a 72 csomót, ideje, hogy intézkedjünk”. 16 órakor a támpont főparancsnoka beszélt Felannal. Megállapodtak abban, hogy amint a szél ereje kissé alábbhagy, azonnal kiürítik a tornyot. Ezzel egyidejűleg készültségi állapotba helyezték a parti őrség helikoptereit. A Wospe repülőgépanyahaj ó is közel ben tartózkodott, szükség esetén az ő helikopterei is beavat koztak. Felan 18 órakor ezt üzente feleségének: „A torony végpusztulás előtt áll. A Wospe jön értünk, hogy fedélzetére vegyen bennünket”. rf öbb beszélgetésre nem volt idő. A legénység minden tagja a torony fedélzetére rohant, s az ordító szél. meg a rettenetes hullámok el lenére eltakarították a roncsokat, hogy a helikopterednek legyen hová leereszkedniük. Tizennyolc óra negyvenöt perckor a Wospe jelentette, hogy a torony közelébe ért. I 19 óra 10 perckor Felan ezt üzente az AKL—17-nek: „Azt hiszem, az éjszakát mégis átvészeljük, ki tudunk tartani hajnalig”. Tíz perccel később az AKL 17 a korom sötétben, a s.zél és a hóvihar ellenére közelebb vergődött a toronyhoz. A hajó parancsnokának szemei mereven a radar képernyőjére szegeződtek. A képernyőn váratlanul összezavarodott a to rony képe, majd eltűnt. A parancsnok ijedten ellenőrizte a radarberendezést. Elromlott? Nem. Működik! A rádiótelefon hoz ugrott: „Halló. Négyes torony! Négyes torrony”! Csend. Semmi válasz... A z ítéletidővel és a sűrű " hófergetegigel dacolva mentőosztagok rohantak a helyszínre a közeli kikötőkből. A Wospe kötelékéhez tartozó cirkálók Is teljes gőzzel siettek a szerencsétlenség színhelyére. Á koromsötétséget vakító világosság váltotta fel. A magasban ejtőernyős világító rakéták lebegtek, a hajókról pedig a fényszórók vakító csóvái pásztáztak a hullámokon. Fatörmelék, bútordarab és né hány mentőöv — ez volt minden, ami a tajtékozó hullámo kan hánykódott. Sehol egy élő lélek. A négyes számú radar- tornyot emberestől, mindenestől elnyelte a tenger. Bukarestben a Román Népköztársaság Palotájának téréi hatalmas f'pítcszeti létesít mélyei, szöknek a magasba. Tíz modern háztömb, a földszintjükön pompás üzletekkel, épüli a palota csarnoka köré. Édes élei Nyugaf-Európa au dúSfaii Érdemes kissé szétnézni a nyugatnémet autóutak környékén. Némelyek szerint itt súlyos, egész Németországot érintő társadalmi jelenség ta núi lehetünk. Lássuk csak, miről is van szó. Három rúgás a gázpedálon Az egyik München környéki divatos vendéglő előtt egy hatalmas luxuskocsi suhan el zajtalanul. A vezető hirtelen lefékez, s miközben a sebességváltóval bíbelődik, hatalmasakat rúg a gázpedálon. A motor mindannyiszor felzúg, és magára vonja az elhaladó nők figyelmét. Ez a művelet persze nem véletlen.A vezető nagyon jól tudja, mit akar vele elérni. A kocsi megáll. Ajtaja felpattan, s eigy jpl öltözött középkorú férfi lép ki. Egy lány éppen akkor ér oda. Azután becsapódik az autó, s a kocsi elrobog „egy kis sétára,” kettesben... A németek azt mondják, hogy ez ma már megszokott jelenség az egész országban. A közvélemény felfigyelt s nagy felzúdulás kerekedett a „tiszteletre méltó kocsitulajdonosok” viselt dolgai körű). Az újságírók nekiláttak és töviről hegyére kibogozták a kérdést. Eredmény: valóságos ismerkedési kódex alakult ki. Tulajdonképpen ez a legkényelmesebb és legolcsóbb mód ja a gyors és következmény nélküli kalandnak. Gépkocsi és erotika A kérdést minden oldalról megvilágították. Állítólag a szerelmi kalandok és házasságtörések 40 százalékát gépkocsikban bonyolítják le, 25— 25 százalékát pedig szállodák ban vagy magánlakásokban. A gépkocsi tehát az első és a legfontosabb tényező az effajta üzelmekben. A gépkocsi-szerelem olyan arányokat öltött, hogy az iserlohni evan gélikius főiskola egy teljes ülésszakát szentelték a kérdés megvitatásának. A meghallgatott szakértők egyhangúlag megállapodtak abban, Ahol a házasság ok a felmondásra SZOMORÚ, de való: ha egy dolgozó olasz lány elhatározza: férjhez megy, számíthat arra, hogy 24 órán belül kirepítik az állásából. A nagy mo nopóliumok iparvállalataiban ez ritka jelenség, mert egyrészt hiányzik az olcsó női munkaerő, másrészt pedig a nagy iparvállalatok kötelesek pontosan betartani a munka- viszonyra vonatkozó törvényt. A magánkereskedelemben, a közlekedésben, a kisüzemekben, az irodákban azonban be vett gyakorlat, hogy házasság- kötés miatt egyszerűen felmondanak. Az Olasz Nőszövetség nem régen kutatást végzett s meg állapította, hogy több mint kétszázezer dolgozó lányt fenyeget elbocsátás, házasság- kötés esetén. Kiderült, hogy 1951 és 1961. között 30 ezer esetben mondtak fel ilyen címen alkalmazottaiknak az olasz kapitalisták. Miért bocsátják el- az olasz tőkések a házasságra lépő lányokat? A válasz egyszerű: termelési költséget akarnak megtakarítani, hogy növeljék profitjukat. Elvégre a nő előbb-utóbb anya lesz, a törvények pedig védik a dolgozó anyát, négyhavi szabadságot biztosítanak neki. A kérdési tehát egyszerű mint a pofon. A helyzet egyre drámaibb, ezt egyéni esetek bizonyítják. Silvia R. 23 éves genovai elárusítónő titkon kel), egybe a vőlegényével, hogy elkerülje a felmondást. Egy szép napon szabadságra ment és minden ünnepélyes külsőség nélkül megtörtént az esküvő. • Senki sem tudott házasságkötésükről. Másnap újra munkába lépett. Természetesen nem hord jegygyűrűt, nehogy árulója legyen. Elvégre ezen a napon a nagynénijét látogatta meg. Maria L. szabólány esete sokkal drámaibb és komolyabb erkölcsi kihatású. Ő inkább vadházasságra lépett jelöltjével. A törvény előtt nem házastársak. Nem kockáztathatja állása elvesztését. Valaki felvethené a kérdést: hogyan játszhatják ki a törvényeket a kapitalista munkaadók? A legagyafúrtabb módszerekkel. Három lehetőségük van rá, hogy törvényes színezetet adjanak a felmondásoknak. Az első eset ben a munkaadó „korlátozott határidőre” köt szerződést az alkalmazottal. Rendszerint há rom, legfeljebb hat hónapra veszi fel alkalmazotti viszony ba, melyet esetenként megújíthatnak. Ha a leányzó meg unja a pártát és férjhez kíván kozik, a munkaadó egyszerűen nem újítja meg a szerződésüket. A második esetben az új alkalmazottnak kitöltetlen fel mondólevelet kell aláírni keltezés nélkül, melyet a munkaadó bármikor érvényesíthet. Csak ezzel a feltétellel vesz fel fiatal nőket. A harmadik esetben a munkaszerződés zá radékában egyszerűen kiköti, hogy ha az alkalmazott férjhez megy, joga van őt elbocsátani. A RABSZOLGATARTÓ viszonyok és botrányok nagy tiltakozó mozgalmat indítottak el Olaszországban. A dolgozók sokhelyütt sztrájkkal válaszoltak a munkaadók kényúri módszereire. A szak- szervezetek éppen most tárgyalnak a kormánnyal egy olyan törvényjavaslat előterjesztéséről, mely mindenképpen gátat vetne a munkaadók önkényességének. Már közeleg a fiatalok, a demokratikus és nőszervezetek győzelme. Új kor köszönt be, új erőre kap az olaszországi haladó mozgalom. Az ismertetett helyzetkép azonban elárul ja, milyen kémény küzdelmet kell még vívni a nők egyen jogúságáért és a társadalmi ha ladásért Olaszországban. Érmes Dantoni hogy a gépkocsi rezgése hat! sál van az erotikus érzelme gerjedésére. Azt, hogy az er< tika és a vibráció között kai csolat van. már régen mega lapították. De, hogy ehhez í autózás is hozzájárulhat e< dig még nem tisztázták. E vajon csakugyan ez a jelei ség fő indító oka? Az utóbl hónapokban végzett vizsgál; tok azt bizonyítják, hogy ner Mit mondanak a cépkocsivezetők? Az új nőismerős szívesebbe száll be egy elegáns gépkocs ba, mint például a villamo ba. A gépkocsiban nem kell : kát magyarázni és udvarc galni. Minek? Mindketten tis iában vagyunk, hogy mi: megy a dolog. Vita nincs. Ef szerűen rátérünk a „tárgyra A gépkocsiban megoldód a lakáskérdés is. A lehaj ható ülések gondoskodnak kényelemről. Egy kedves k fészek, mi kell még? A lélekbúvárok ezeket a v; laszokat így foglalják ossz ahhoz, hogy valaki ebédt vacsoráig „kiugorjon a hán bői”, semmi sem alkalmasat n gépkocsinál. Es mit mondanak a hölsyek ... Az autós-lányok, ahogy; Németországban hívják ők« válaszai arra, hogy mié szállnak a gépkocsikba, taU még érdekesebbek. A 19 éves Gerda L., akiről e; újságíró megállapította, hói néhány nap alatt Három au ismeretséget kötött, így v laszolt: „Fizetésemből én ne vehetek magamnak kocs Pedig nagyon szeretek a tózni. Mondjam, hogy ne megyek, ha egy férfi kocí jába hív? Nekem tetszeni azok a férfiak, akiknek jók pű kocsijuk van” Egy 18 éves elárusítóién Evelin H. ezt mondta: „Az ü letben kilencen vagyunk 1 nyok. Egyik csinosabb, mi a másik. Látná csak, micscx arcot vágnak, amikor es egy remek sportkocsi jön é tem. Nekem ez minden pén megér”. Azt mondják, ez jellegzet autós-lány felelet. Nem a fé fi, hanem az autó jön érte. Egy húszéves münheeni • kárnő ezt mondta: „A hét - gén nekem szükségem vi egy autós férfira. Nyilván kell jutnom a szabadba, s ne fogok talán vonaton nyom rogni”. Azt mondják, mindenh így van. Minden városb; ezer meg ezer „édes élet” vá ja a gépkocsis lovagokat. t á A négyes számú radartorony pusztulása Százhúsz kilométerre az amerikai partoktól az Atlanti-óceán vizeiben — Egy pillanat és mindennek vége — Huszonnyolc halott
