Dunántúli Napló, 1962. július (19. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-29 / 176. szám
8982. TCíTÜS 29. TERVEN FELÜL Zöldbabot, uborkát és kajszit exportál Baranya Foriotkiesést jelent a késés az áruszedésbeo — Rekordtermést ígér a törpeparadicsom Az előző évekhez viszonyítva komoly mértékben megnö- vekedett megyénk exportfeladata. A nagyüzemi kertészetek kialakításával azonban az adottságok is kedvezőbbek az eddigieknél. Felkerestük Vámos Gyulát, a Baranya megyei MEK felvásárlási és termeltetési osztályvezetőjét, •— mondja el, mit exportálnak je lenleg a termelőszövetkezetek megyénkben? — A tervezett zöldborsó, újburgonya, ős 2d barack, korai és kései fejeskáposzta mellett éppen a nagyüzemi kertészkedés tette lehetővé, hogy terven felül uborkát, kajszit és zöldbabot is küldjünk külföldre. Még egyetlen esztendőben sem volt ilyen szervezett a zöldborsó szállítás, mint az idén, s így sikerült a tervezett 19 vagonnal szemben 30 vagon primőr borsót exportálni. Korai fejes- káposztából volt elegendő, de sajnos az igények kisebbek vol tak a vártnál. Az őszibarackszállítás mindössze egy hete kezdődött, s a 250 mázsa nagy részét a pécsi gyürhöicstenme- lési társulás tagjai szállították. Dicséret illeti őket, mert példamutató szakértelemmel elkészítve, mindig exportminő- ségű árut szállítanak. — Akadályozza-e valamilyen kártétel a gyümölcsexportot? — A kajszászártítmánynái ba'rackmoly kártételt eszleltek, s így egy vagonnal nem vett át a? NDK. Fokozottan ügyelni kell a védekezések elvégzésére, amelyből a szórvány gyümölcsösök sem maradhatnak ki, a jövő évi fertőzés elkerülése érdekében. — Melyik termelőszövetkezet szállít zöldbabot? — A Hungarofruct által biztosított Tenden Green fajtájú vetőmag segítségével a íelsőszentmártoni termelőszövetkezet kertészetében nagy tömegű, nem szálkásodó, külföldön igen keresett zöld hüvelyű bab termett. Az ezidáig elszállított 3 guruló vagon zöld bab jelentős részét a felsőszent mártoniak szállították. — Milyen problémák adódtak a szállításokkal kapcsolatban? — Éveken keresztül nem sikerült megfelelő mennyiségű és minőségű trborkatermést biztosítani a megyében. Es év tavaszán a Hungaroffuct Vállalat 2 mázsa szovjet _ Bérli- sovszki fajtájú vetőmagot adott. A szovjet vetőmag a töb bi külföldi vetőmaggal együtt jól bevált és várakozáson felüli termést adott. Ilyen sok uborkára maguk _a termelőszövetkezetek sem számítottak. Sajnos, több termelőszövetkezetben nem szervezték megfelelő gyorsasággal az uborkaszedést és szállítást, pedig az áru akkor nő utána, ha szedik, — másrészt leg- többnyire egy-két nap alatt megsárgul, elüregesedik, értékét veszti. A majsi Táncsics Tsz-ben például azt • jelentették, hogy nincs elegendő uborka. A helyszínen kiderült, hogy van, önállóan is indíthattak volna egy export vagonnal, csak nem szedték meg az árut. így aztán hiába termelik meg P9 százalékig az árut, ha az értékesítésnél mutatkozó fe- gyelmetlenségek, szervezetlenség miatt elesnek a bevételtől. A külföld nagyon várja az uborkát, és a tsz-ekben van ts áru. Ha azonban nem használják ki az exportlehetőséget, a pár napon belül várható ubor ka-dömping miatt már nem 250, de esetleg csak 40—59 forintért tudják az áru mázsáját értékesíteni. Természetesen az aratás a legfontosabb, de ha már megtermelték az árut, nem szabad hagyni, hogy tönk remenjen. A családtagok, nagyobb gyerekek segítségével, vagy bármi módon, de le kell szedetni. Jól jártak a belvárd- gyulai, kétújfalusi és szabad- szentkirályi termelőszövetkezetek, akik elsők között szállítottak uborkát külföldre. — Melyik országba szállítunk uborkát? — Csehszlovákiában szívesen vásárolják a tömzsi, nagytestű salátauborkát, de keresik a kovászos és ecetes uborkának valót is. Az NDK-ban a sötétzöld, karcsú, hosszúkás fajtákat igénylik. Igaz, válogatni kell, de a tsz. mindenképpen jól jár, mert a sorolásért, ládába rakásért mázsánként külön 30 formtot kapnak. Ezidáig 400 mázsa uborkát szállítottunk, de a MÉK-szak- emberek segítségével megvalósítható a folyamatos szállítás. Még 15—20 guruló vagon uborkát szeretnénk külföldön értékesíteni. — Mikor küldik az első paprika, paradicsom szállítmányt? — Szépen érik a paprika, paradicsom, és főként a siklósi és mohácsi járás tsz-eiből küldenek rövidesen komoly mennyiséget. Jó termést ígér a cecei csípmentes, a keszthelyi és bogyiszlói paprika, és a bol gár heterózis paradicsom. A K-42-es nemesített kecskeméti törpeparadicsomból rekordtermést várnak. így a város bőséges ellátása mellett a külföldnek is jut. Az áruexport fontos nép- gazdasági érdek, devizát hoz az országnak, a közös gazdaságoknak pedig többletjövedelmet jelent. Fontos, hogy a felvásárlók nagyobb gonddal, időben tájékoztassák a tsz-eket, mikor mi lyen árut várnak tőlük, s a tez-ek idejében jelentsék, mikor mennyi és milyen árut tud nak szállítani — fejezte be nyi latkozatát Vámos Gyula. Új műszerek az futójavító Vállalatnál A XIV. sz. Autójavító Vállalat 1954 első negyedévében mindössze 800 gépkocsit javított, az idei év első negyedében 3500-at javítottak. Jelenleg két műszakban dolgoznak, de ha a szükség úgy kívánja, bevezetik a három műszakos szolgálatot. Az idén már megoldódott az autótulajdonosok régi vágya, gépkocsimösóst is vállalnak. Hogy az igényeket egyre jobban kielégíthessék, új műszereket, szerszámokat szereznek be, szerelőállványoikat, haj tókart, derékszögbeállítót, a Csepel gépkocsik javításához célszerszám sorozatot, mérőórákat, golyóscsapágylehúzó- kat. Emlékesés Sallai Imrére és Fürst Sándorra Budapest dolgozói szombaton kegyelettel emlékeztek Sallai Imrére és Fürst Sándorra, a magyar munkásmozgalom 30 évvel ezelőtt kivégzett mártírjaira. A munkás- mozgalom nagy halottainak a Kerepesi úti temetőben lévő emlékművénél a két mártír urnájára koszorút helyezett el Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Kiss Dezső, ä budapesti pártbizottság első titkára, Veres József, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, a párt Központi Bizottságának I tagjai. Szahara — Keresztes-pusztán Tizenkét hónapra növelték a rádió, a televízió és a magnetofon jótáliási idejét A Belkereskedelmi Minisztérium vas- és műszaki főigaz gatóságán kapott tájékoztatás szerint az eddigi hat hónapról 12 hónapra növelték a rádió, a televízió és a magnetofon jótállási idejét. A rendlekezés már hatályba, légeit Meleg van. Szájpadláshoz tapad a nyelv, meg kellene nedvesíteni. De mivel?! Érdekes az ember, sokkal többet akar inni, amikor nincs mit. Ha var, akkor nem sokat törődik vele. így vannak valahogy a F*é- csi Állami Gazdaság keresztespusztai telepén is. Víz után vándorol Dák, mint a Szaharában. Az istállók közül lajtos kocsi fordul az útra.- Merre van a kút, ahol a vezetéket szerelik? — Arra lent, ni! — bök az ostorral nyugati irányba a kocsis. — A másik kút meg itt van ni, lent és keleti irányba mutat.- Most hova megy? * Hát vízért! Kifogyott a víz a lenti kútból, most mehetek Görcsönybe vízért A karámokban szarvasmarhák. fiz egyik karámban mérik a növendékeket. Itt van a telepvezető is. — Valóban nincs vizük? — Nincs! Éppen most jelentették, hogy már a lenti kútból is kifogyott. Most Görcsöny bői hordjuk a vizet. Kétszázötven szarvasmarha nyújtogatja nyakát az ember felé. És egyetlen lófogatú lajtos kocsival hordják nekik a vizet. Nekik is, meg a háromezerötszáz baromfinak is. — ötvenhat család van itt. Valósággal könyörögnek a vízért — jegyzi meg a telepvezetőnő. — Nagyon sok víz kell ide. És itt van a szociális otthon is 105 gondozattál. Nekik sincs vizük. És a gazdaság dolgozóinak az állatai... Nincs víz. Főzésre, ivásra is alig jut. Tisztálkodásra, mosás ra?! Ez most luxusnak számít Keresztespusztán. És mit mond a gazdaság igazgatója. — Én nem tehetek róla, hogy nincs víz. Ha egyszer nincs eső, mit csináljak. — Ha majd megint lesz eső, felgyülemlik a víz a völgyben, akkor ismét lesz víz. Hat ez aztán válasz! Pedig a vízellátás nem újkeletű probléma Keresztespusztán. A Baranya megyei Tűzrendészeti Osztály p mcsnokságon már egész iro dalma van a keresztespusztai vízkérdésnek. Bebizonyították: ha Keresztespusztán tűz ütne ki, öt alegység fecskendőinek bevetésével sem lehetne eloltani. Felhívták az utóbbi években a gazdaság vezetőinek figyelmét több esetben is: tegyenek intézkedéseket. Építsenek víztárolót. Hogy csak a legutóbbiakat említsük: 1961. június 29-én kifogásolta az osztályparancsnokság, hogy nem építették meg a nyugati és keleti oldalon a víztároló medencét. 1961. december 22-én ismét foglalkoztak a kérdéssel. 1962. március 29-én újból ellenőrzést tartott a tűzrendészeti hatóság. A víztároló — mondani sem kell —, akkor sem volt meg. 1962. június‘23- án megint ellenőrzés volt. Még a víztároló edények is üresek voltak. Harmath József, a telep akkori vezetője azt mondta: azért üresek, mert a vizet lajton szállítják Görcsönyből... — És most nézzen ide! — mu tat az osztályparancsnokság egyik vezetője egy kihasználatlan silógödörre. A silógödör fakerítéssel van körülvéve, tetején néhány kocsioldal, benne szemetes gabona. — Mondtuk, hogy legalább ezt alakítsák át víztárolóvá. Ezt sem tették meg. Két ásott kút van. Eddig egy bői szívatták a vizet, most úgy tervezik, hogy bekötik a másikat is. A másikat, amelyből éppoly gyorsan kifogy a víz, mint abból, amelyikből jelenleg szívatják. Ezzel nincs megoldva a probléma. A mostani telepvezető is azt mondja: — Amennyit ezekre a kutakra költöttek, abból már ártézi kutat lehetett volna építeni. Ezt mondja a telepvezető, az igazgató meg: — Kérem, én megvizsgáltam a puszta geológiai viszonyait. Nem lett volna szabad ideépíteni a pusztát. Mit lehet tenni, ha már egyszer ideépítették? Vizet kell biztosítani az itt lakó emberek és az itt elhelyezett állatok részére! Vizet, de nem lajttal és nem az öt kilométerre lévő Görcsönyből. S mit lehet tenni, ha egyszer itt kapott helyet a megye egyik szociális otthona, ha az is a gazdaságtól kapja a vizet?! Nem azt, amit az igazgató mond: — Azok csak ne beszéljenek, < ők. ingyen kapják a vizet! Nem kell alkalmat adni ar- ; ra, hogy vízhiány miatt be-; szélbessenek és akkor majd í nem beszélnek. Addig azon- \ ban mondják a magukét. Mondják: nem akkor kell vízről gondoskodni, amikor j már nincs, amikor teljesen ki- ( fogyott, meg amikor nincs mun < kaerő a kutakhoz, hanem előbb < Víz, víz, víz! Mindenütt erről esik szó Ke- < resztespusztán. Sóvárognak az í emberek, az állatok víz után.; És még rossz rágondolni is: í ha tűz ütne ki. Irodalma van már a kérész- í tes^usztai vízkérdésnek. — Jó; lenne, ha végre foganatja len- < ne a figyelmeztetésnek, az írá-j sósnak is, a szóbelinek is. SZALAI JANOS [ A kétarcú Sopiana Igen sokan dolgoznak még ma is a Sopianában, akik a tizenöt esztendővel ezelőtti sajnálatos tűzvész után minden kérés nélkül kétkezi munkával járultak hozzá a gyár újjáépítéséhez. Abban időben épült fel a tágas, levegős esztergaműhely, a korszerű szerelőcsarnok, az irodaház. Az új gépcsarnok modern esztergapadjai, horizontáljai, marógépei új lehetőséget nyújtottak a gyár régebbi profiljának megváltoztatására. A nagy szerelőcsarnokban tucatjával álltak és állanak ma is a' külföld számára készülő atomaták szállításra kész, kifogástalanul szerkesztett, tetszetős kivitelű példányai. Mégis e két nagyszerű csar nők mellett, — mint a háborút viselt városok mementó- nak meghagyott romos házai — ott éktelenkedik az öntöde toldozott, foltozott fészereivel, formázótereivel, kúpolókemencéivel. A hullámpalával fedett tetők alatt negyven fokos hőségben grafitot, homokot vegyítenek, formákat döngölnek az öntödei emberek. S egy „ho- dállyal” odébb (másnak nem lehet nevezni) búgó, pergő köveken szürke öntvényt köszörülnek, „czundert” hám lasztanak, drótkeféznek, szállongó porban, „szerecsen- púderban” az öntvénytisztítók. Porelszívó berendezést csak a köszörűgépeken látunk, sehol egy ventillátor, sehol egy „lutni”, amely megbontaná, elszívná a félelmetes port. A hullámtető aló! „kifelejtették” a hőszigetelő padlásterét, s szabad utat hagytak az arasznyi réseken bezúduló esőknek, a perzselő napsugaraknak, amelyek visszagyömöszölik a kifelé kívánkozó gázokat, porokat. Az öntőtér darupályája is inkább kicsúfolja, mint megoldja rend kívül fontos rendeltetését. A kúpoló kemencék és a formázóterek között csak két részletben szállíthatók a több mázsás formaszekrények. Ez pedig azzal jár, hogy félúton kell leszerelni, felszerelni a szállítmányokat. S hogy teljes legyen a „harmónia”, a raktárak, a nyersanyagtárolók sem mutatnak vigasztalóbb képet. A drága gáz és olvasztókokszok, az öntvénynegatívhoz szükséges homokféleségek nagy része tető nélkül, védelem nélkül, ázik, romlik, porlad a szabad ég alatt. Árpáöi Józseffel, $z öntöde üzemvezetőjével és Szaty- kó József művezetővel járjuk e „középkort”, amely alkalmasabb lenne arra, hogy így mutassuk be: — íme, így nézett ki a Hamerli gyár öntödéje. Sajnos, jelenidőben kell beszélni róla. Mennyivel könyebb lenne az újságíró dolga, ha az derülne ki, hogy a gyár vezetősége, szakszervezete, párt- szervezete marasztalható el az állapotokért. Ebben az esetben olyan mulasztásról lenne szó, amin záros határidőn belül segíteni lehet. Azonban egyikük sem hibáztatható. Tíz év óta sürgeti az öntöde felújítását, és tíz év óta nem volt hiány az ígéretekben. Végül is az Általános Gépipari Igazgatóság elveszítette a „türelmét”;. — Addig egy fillért sem, míg a gyárat ki nem telepítik megfelelőbb helyre. A jelenlegi gyár vásárcsarnok lesz, nem érdemes pénzt vesztegetni rá ... Aztán voltak ennél „keményebb” kijelentések is: — Ha sokat rek lámáinak, megszüntetjük az öntődét, — és így tovább. E „nagyvonalúságra” vannak egyéb példák is. Palkó Lajos, a Sopiana szocialista brigádvezetője mondotta el. A KGM Általános Gépipari Igazgatóságának tervosztályára hívatták fel a Sopiana egyik illetékes delegációját, amelynek ő is tagja volt. — Gépkocsival mentünk fel hárman Biftiapestre a tervosztályra. Három napidíj, három elveszített munkanap ment rá, egy tízperces instrukció kedvéért. Ismertették velünk az ötéves terv ránk, illetve a Sopiana Gépgyárra vonatkozó tervszámait, hogy az idén és a következő három esztendőben évenként hány millió forintos tervszámot kell teljesítenie a gyárnak. Az ismertetés után öt percet hagytak arra, hogy elmondjuk a tervszámokkal kapcsolatos véleményünket Ennyibél állt a budapesti út. Ne fűzzünk ehhez kommentárt, térjünk vissza néhány szóra az öntődéhez. — Mondjuk még el, hogy a Sopiana jobb sorsra érdemes öntödéje még a fentebb elmondott körülmények ellenére is teljesíti éves tervszámait. S ha szóbakerül, — mert többször szóbakerült, — az öntödei selejt, disztingvál- ni kell ezután a felelősség megállapításában. f. Gy. QURULÓ KÉPTÁR Egy meseautó. Kitárom az ajtaját, s mesélni kezd a belseje. Szép karcolattal egy kedves csúnya utcáról, pasztell-erdő színrengetegéről. Meg annyi ecsetvarázsolta világ. — Átlagosan százötven—kétszázezer fo rint értékű képet viszünk a kocsiban, — mondja Pozsonyi Kor nél, a Képcsarnok Vállalat munkatársa. De tessék csak nyugodtan megnézni ami tetszik! 'Hat forint van a zsebemben, a fizetésemet pedig szocialista megőrzésre átvette tőlem a feleségem. — így bátran beszélgetek a képeket árusító két rokonszenves férfivel. Agitációs veszély elsejéig kizárva! De kiderül, hogy mégsem kell félni valamiféle rosszértelmű ügynöki ’erőszaktól. A beszélgetés során egyre inkább látszik, hogy dk nem erőszakos kereskedők. Ehelyett készséges segítői az új lakástulajdonosoknak, — vagy más, a festészet után érdeklődő embereknek. Úgy látszik a művészethez nem fér semmi ilyen „ügynöki” megnyitná nulás. Most a Jókai Mór utcai új lakások előtt állnak, már két napja. Nyolcvan újdonsült lakástulajdonosnak segítenek a berendezés gondjaiban. Egyikük, Lontai litván, képzett lakbérén dező. — Azt szeretjük a legjobban, ha megmutatják a lakást, — mondja. — Ilyenkor látjuk, hogy a bútorhoz, a falak színéhez, s egyáltalán az egész lakás összhangulatá- hoz milyen képek illenek. Mert a lakásnak élő hangulata van, azt nemigen lehet megtervezni előre. — Milyen forgalmat bonyolítanak le? öt ilyen guruló képcsarnok járja az országot, — válaszol ezúttal Pozsonyi Kornél. — 5 a forgalom egyre nő. Mi például csak UjrMecsekalján három év alatt elértük a kétmilliós forgalmat. Az igények is hihetetlen gyorsasággal nőnek, különösen a városban. S vásárlók gyakran meglepő hozzáértésről tesz nek tanúságot. Nemrég egy képvételről akartunk lebeszélni egy komlói bányászt. Erre meghívott bennünket a lakásába, megmutatta a saját tervezésű modem sző nyegét, majd hosszú és hozzáértő előadást tartott nekünk az absztrakcióról. Megjegyzem, hogy az illető nem valamiféle deklasszált „úrigye- rek", hanem az apja is bányász volt. — S a falu? Ott sok festményt vásárol nak? — A vidéken is nagyot ugrott a fejlődés. A falusiak gyakran járnak városba, de a legfőbb oka nem ez. Ma már nem földre gyűjtenek a vidéki emberek, hanem személyes kényelmükre, a szép lakásra is sokat adnak. Igen sok képet eladunk a községekben Van olyan falusi üzletfelünk, aki már most kérte, hogy 1963 júliusában keressük fel, mert akkor akar venni festményt, s addigra lesz erre pénze. — Ki a legkeresettebb festő? — Scholz Erik. De a legtöbb lezsürizett kép gazdára talál. — Milyen a vevő, mikor önökhöz jön? Látszik-e a komoly vételi szándéka? — Kérem, nem a vevő jön hozzánk, ha nem mi megyünk a vevőhöz. — S akivel csak lehet, üzletet kö tünk. Ez nem foglalkozás, hanem hivatás. (FÖLDESST) . t
