Dunántúli Napló, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-17 / 140. szám

Igen sokan történelmi. hatá­rozatnak nevezték az olasz szenátus egyhangú elöntését, melyszerint a parlament an­kétbizottságot alakít a maffia jellegzetességeinek, gyökerei­nek és eszközeinek a kivizsgá­lására. Valamikor a szicíliai maffiát romantikus dicsfény övezte és a nép is bizonyos mértékben támogatta, szolidaritást vállalt vele, mivel annak idején, ami­kor az országban idegen hódí­tók uralkodtak, akcióik és tet­teik néha lázadást, zendülést jelentettek a leigázottak nevé­ben. az illegális maffia mai te­vékenysége azonban a legkö­zönségesebb és legkegyetlenebb bűntevékenység, amit sokan a néhai csücágió gengszterek, vagy pedig az OAS tagjainak akcióival hasonlítanak össze. Állam az államban Noha ez a romantikus dics­fény már régen eltűnt, t a hódítókat már kikergették, a maffia mégis tovább élt. Fegy­verré vált a hűbérurak kezé­ben, akik segítségével tartották fenn rémuralmukat jobbágyaik felett. Idővel azonban a hűbérurak >s egyre ritkultak Szicília föld­jén. A zsarolók és a terroris­ták titkos, névtelen csoportjai azonban tovább működtek újabb urak és célok szolgála­tában. így például felhasznál­ták őket arra, hogy nyomást *■** gyakoroljanak a választókra, :-v az elnyomott, írástudatlan szi- •' cíliai parasztokra, akiket az évszázados félelem mély hall­gatásra kényszeritett és taní­tott arra, hogy beletörődjön a parancsokba és zsarolásba, mert elégedetlenségéért és el­Hadüsenet a maffiának lenállásért legtöbbször életük­kel fizettek. Alkalmazkodás az új feltételekhez 1945-től 1961 végéig négy járásban — a palermói, a tra- pani, agrigentói és caltanisse- tai járásban — 91 csendőr és rendőr vesztette életét, 330 megsebesült. Legtöbben az el­ső háború utáni években vesz­tették életüket, de a maffia el­leni harcban még ma is sokan életükkel fizetnek. Tavaly a biztonsági erők két tagja vesz­tette életét, 18 sebesült meg, idén pedig 1 rendőrt meggyil­koltak, hármat pedig megsebe­sítettek. A falusi maffia városi, épí­tőipari, ipari, kereskedelmi, vízgazdálkodási maffiává vált. Ez az új elnevezés talán nevet­ségesnek tűnik, de szinte na­ponta beigazolódik azokkal a tragikus eseményekkel, ame­lyekkel a maffia megmutatja tevékenységének újabb terüle­teit és módjait így például pontosan Szil­veszter éjszakán a palermói kikötőben horgonyzó egyik ha­jón bomba robbant. Miért? Ezzel a hajóval építőanyagot szállítottak a Termini Intere­sében építendő villanytelep és a Scancano folyón építendő gát számára. Ezek a munkála­tok ellentétben álltak a cor- leonei és termini földbirtoko­sok . és gyárosok érdekeivel. Nem is vonakodtak attól, hogy a maffia révén tudassák, hogy a villanytelep felépítését nem tartják kívánatosnak, mint- ahogy korábban számtalanszor zavarták a scancanoi gát fel­építését, hogy saját maguknak megtarthassák a folyó eddigi medrét. Nézzünk egy másik esetet. Egy római építkezési válla­lat utat épített Misiimen és Bolognette között. A vállalat azért kapta ezt a munkát, mert a legmegfelelőbb ajánlatot tette. A helyi építkezési vál­lalkozóknak azonban ez nem teiszett. Működni kezdett a maffia. Első figyelmeztetésként ellopták és felgyújtották a vál­lalat földmérőjének gépkocsi­ját, majd az építkezési helyről építőanyagot és gépeket loptak, néhány héttel később ledön- tötték a már majdnem kész hídvázat, végül pedig levegő­be röpítették az anyagraktárt. A római építkezési vállalkozók tehetetlenek voltak. Több mint száz munkást szélnek eresztet­tek és abbahagyták az építke­zést. A maffia győzött... Nemcsak a rendőrség dolga... A városokban a maffia köz­vetít, „véd” („jobb fizetni a felajánlott védelmet — mond­ja sok kereskedő — mint retr tegni a plasztikbombáktól és a tritóluoltól”) fogadatlan ren­dezője a munkaadó és munkás közötti viszonyoknak, gyanús eredetű áruval látja el a kis­kereskedőket stb. A MAFFIÁT mindaddig nem lehet kiirtani, amíg fnetf nem változtatják annak a tár­sadalomnak a felépítését,! amelyből kivirágzott. Ez pedig hosszú, és összetett folyamat, pontosan meghatározott poli­tikai, gazdasági és szociális vonatkozásokkal. (V) Salvador, a legkisebb közép- amerikai ország. Területe húsz­ezer négyzetkilométer. A vi­lágtérképen még az ország neve sem fér el a parányi földsávon. Több mint két és fél millió lakosa van. 126 ember jut égj négyzetkilométerre, ezzel szem ben az Egyesült Államokban csak 22, Franciaországban 82, Ausztriában 74, Dániában 105. Ezek azonban a világ legfej­lettebb országai. Salvador vi­szont csak kávéjából és banán­jából él. A két és fél -millió salvadori közül kétmillió mezítlábas, nincs több ruhája egy szál nadrágnál és ingnél. Táplálé­ka is egyszerű, a föld termé­nyeiből élnek. Ilyen lakosság nem lehet vásárlóképes, nem biztosíthat értékesítési lehető­ségeket az iparnak. Ezért Sal­vadornak —' ha létezni akar — részt kell vennie a közép­amerikai országok egyesülési mozgalmában, melynek célja az egységes gazdasági piac megteremtése. Ennék alapját már lerakták, haladást azon­ban nem értek el. A szegény­népnek fogytán a türelme... Megálltam egy háznál, mely mögött az éjszakai égbolt hát­terében az országnak nevet adó tűzhányó körvonalai raj­zolódtak ki. Tűz lángol a tete- Jfnj. figyelmeztetés a, repülő- gépéknéki’TSlÖst csendes a vul­kán, mint az egész 'ország. Ám senki sem ludj<1' hti réjlik mé­lyében. . Közép-Amerikában még nem aludtak ki mind a tűzhányók. Előfordul, hogy régóta- kialudtnak vélt vulká­nok hirtelen kitörnek és életre kelnek. 80 család ural egy országot Riport Salvadorból Rodriguez Porthoz, az „erős ember”-hez tartok, aki tagja annak az öttagú direktórium­nak, mely 1961. január 26-i óta kormányozza az országot. Útközben a tiszti iskola mellett haladunk el. — Ez a mi elnökgyárunk — magyarázzák. — Akt megszol­gálja a hadapródok barátságát, bízhat benne, hogy egyszer az ország élére kerül. A direktórium a Casa Pre- sidencial-ban, az elnöki palo­tában székel. Ez a város köz­pontjában fekszik, távol a hűs levegőt árasztó hegynyúlvá- noktól. Csakhamar világossá váldg előttem, miért éppen itt Tüzérlaktanya van a szom­szédságában. Amíg a tüzérez­red parancsnoka az elnök ba­rátja, az utóbbinak a haja szá­la sem görbülhet meg ... Rodriguez Port szeret tréfál­kozni. Csak akkor komolyodik el az arca, amikor a lakosság helyzetéről érdeklődöm. — A nyomor Fidel Castro legjobb szövetségese nálunk — mondja. — Ezért sok a titkos „fidelista”. Ezek mind éhez­nek, nincs pénzük beteg gyer­mekük gyógyítására se lakás­ra. A szociális biztosítás ná­lunk nem fényűzés, hanem a legszükségesebb elővigyázatos­sági intézkedés, öngyilkosság felé tartanak a vagyonos réte­gek, ha nem tesznek valamit a szegények érdekében. Tizennégy család kormányoz Salvadorban, övék az egész ország. Ezt állítja mindenki, ezt írják a könyvek. Persze ez az adat kissé elavult. Valaha csakugyan tizennégy család volt hatalmon, ök adták az el­nököket, s ebben volt gazdag­ságuk forrása. A gazdagság pedig a lakosság többi része ellen egyesítette, tömöritette őket. Ez a kötelék sokkal erő­sebbnek bizonyult kölcsönös ellentéteiknél és cselszövéseik­nél. Most nem 14, hanem 60 vagy 80 család uralja az országot, lényegében nem változott a helyzet: Salvador 60 vagy 80 család tulajdona, övék a lu­xusszálló, amelyben lakom. Bankjaik, sörfőzdéjük, textil- gyáraik, biztosító intézeteik, lqviteH nagyvállalataik .van­nak. Ök pénzelik a kikötő épí­tését, ők a gyapotültetvények urai. Az ő birtokukban vannak a kávéhaciendák, ez pedig nagy szó, mert az egész ország a kávéból él, a kávéültetvé­nyek urai pedig milliomosokká válnak. v Peter Gnibba Comblövést kapott — és a szívében találták meg a golyót Ivan Malinovski 52 éves orosz származású amerikai ál­lampolgárt, egy jól menő élel­Hogyan végezték ki Eichmannt? A halálos ítéletet végrehaj- , tották. Adolf Eichmann, századunk egyik legnagyobb gonosztevője már nem él. Ho­gyan végezték ki a hatmillió zsidó haláláért elítélt Elch­mannt? Erre a kérdésre pró­bál választ adni minden Lap a világon, amelynek tudósítója van Izraelben. Június elsején az izraeli rá­dió első hajnali adásában kö­zölte, hogy Eichmannt valami­vel éjfél előtt felakasztották. Előző este még az izraeli pol­gárok sem tudták, hogy a köz­társasági elnök elutasította a kegyelmi kérvényt, és hogy a Ramleh fegyházban minden előkészületet megtettek a zsidó nép legkegyetlenebb hóhéra fö­lötti ítélet végrehajtására. A hatóságok azt akarták, hogy az igazságszolgáltatás komor cse­lekményét teljesen nyugodt légkörben, minden szükségte­len izgalomtól mentesen hajt­sák végre. Eichmann védője, Servatius már a délután folyamán érte­sült Ben-Zvi'elnök határozatá­ról. Az államfő nem volt haj­landó megváltoztatni a halá­los ítéletet és a kegyelmi kér­vényre az Ószövetség egy vers- szakát írta, amely emlékeztet a néhány évezreddel korábban lejátszódott tragédiára. Sámuel könyvéből idézte: „Ahogy a te kardod megfosztotta az anyá­kat gyermekeiktől, úgy marad­jon a te anyád is fia nélkül”. Az elítélttel nem közölték mindjárt, hogy kegyelmi kér­vényét elutasították. A börtön igazgatósága njegvárta, amíg Eichmann nyugodtan elköltöt- ; te sajtból, kenyérből és teából álló vacsoráját. Este 8 óra kö­rül a börtön igazgatója közöl- te Eichmarmal Ben-Zvi hatá­rozatát, de nem mondta meg neki, hogy a halálos ítéletet legrövidebb időn belül végre is hajtják. Eichmann hidegen és nyugodtan hallgatta az igaz­gató szavait és a tárgyalás ide­jén is gyakran hasmáit moz­dulattal válaszolt. — Jawohl — mondta rövi­den. Megkérdezték, hogy van-e valami kívánsága. Engedelmet kért, hogy ismét elolvashassa felesége leveleit. Ezután bort kért. Egy üveg vörösbort ka­pott, aminek felét lassan elfo­gyasztotta. Nyugodt volt, az izgalom semmi jele sem lát­szott rajta. * Közben a börtön alkalmazot­tai befejezték az előkészülete­ket az ítélet végrehajtására. Ramleh, a keresztesek régi vá­rosa 25 kilométerre van Tel Avivtól. A környékben felállí­tott őrök élénken figyelték az elhaladó külföldiek minden mozdulatát. A börtön maga egy várépület, amit az angolok Palesztinái mandátumuk ide­jén emeltek. Ennek környékén még szigorúbb volt az ellenőr­zés. Kipróbálták az Eichmann céllájávai szomszédos szobá­ban felállított akasztófát, mert az izraeli államban eddig még senkit sem végeztek ki. Jf ilenc •'rakor közölték Eichmannal, hogy még éjfél előtt meghal. Viselkedése most sem változott. Még a leg­nehezebb megpróbáltatás előtt . is hideg náci vezető maradt, az emberek pusztításának fanati­kus bürokratája. A sok millió áldozat emléke egyáltalán nem nyomta lelkét Abban a pilla­natban lehet, hogy nem is gon­dolt rájuk. Izraeli időszámítás szerint 23.45 perckor két börtönőr lé- | pett a cellába és bilincset tett Eichmann kezére. Ezután a börtömgazgató, a lelkész, az orvos és a börtönőrök rövid menete megindult a vesztőhely felé. A tizenöt méter hosszú folyosón Eichmann sápadtan, de merev, egyenes testtartással ment. Csak egyszer állt meg, engedelmet kért, hogy megtö­rölje orrát. A vesztőhelynek kijelölt szoba közepén egy fe­kete kör. volt festve, fölötte ló­gott a kötél. A szobában négy újságíró tartózkodott, két iz­raeli és két külföldi. Amint az elítélt a fekete kör­rel megjelölt helyre lépett, le­vették bilincseit és hátrakötöt­ték kezeit. Ezután átkötötték térdét és lábszárát. Az őrök úgy látszik nagyon meghúzták a kötelet, és Eichmann kérte, hogy lazítsák meg a kötéseket, mert méltóságteljesen akar állni. Elutasította, hogy sae- I mét bekössék. — Mukan, kész! — hangzott a nyers parancs. Halotti csend­ben néhány másodperc telt el. Még egy vezényszó hangzott és Eichmann alatt váratlanul megnyílt a padló. Adolf Eich­mann SS ezredes, a Gestapo megbízottja a zsidókérdés vég­leges rendezésére, a kötélen lógott. Senki sem tudta, hogy a szomszédos szobában ki nyom­ta meg a padlót megnyitó szer­kezet gombját. Ott ugyanis három személy volt és három gomb, amelyek közül csak egyik állt kapcsolatban a szer­kezettel. Ezt azért rendezték így, hogy senki se tudhassa meg ki oltotta ki a megrögzött gonosztevő életét. L’ zután gyorsan peregtek az események. Az orvos megállapította az azonnal be­állt halált, ellenőrizték a holt­test személyazonosságát és a börtönnel szemben felállított krematóriumba vitték a holt­testet. A zsidó törvények nem engedélyezik afc elégetést, de mivel Eichmann ezt külön kér­te, a rögtönzött krematóriumot másnap le is bontották. Még az éjszaka folyamán rendőrsé­gi kísérettel gépkocsi hagyta el a börtönt, Jaffa kikötő felé vette irányát. Egy ladikéban Eichmann hamuját vitte. Az öbölben egy kis hadihajó vára­kozott, amelyre felszállt a börtönigazgató, hóna alatt a ládával. Míg a város mélyen aludt, a hajó a nyílt tenger fe­lé kanyarodott. A parttól 8 kilométerre az igazgató kinyi­totta a ládát és a hamut a ten­gerbe szórta. A parancsnoki híd órája 4.35 percet muta­tott ..; (Stampa, New York Times) A Teil Aviv melletti Ramleh börtön, amelyben június 1-én a halálos ítéletet Eíchmonnon végrehajtották. (Külföldön a földszintet első emeletnek számítják.) miszerüzlethálózat tulajdono­sát Washingtonban ez év feb­ruárjában, abban a pillanat­ban, amikor egyik üzletéből kilépett, megtámadta egy fia­tal gengszter, egyetlen lövéssel leterítette, majd kereket ol­dott. A golyó a szerencsétlen embernek bal combjába hatolt. Az eszméletlen Malinovskit sürgősen kórházba szállították. Itt röntgenfelvételt készítettek combjáról, majd pedig egész lábáról, de a golyónak sehol sem akadtak nyomára. A lövés helye világosan mutatta, hol hatolt be a golyó, más sebhely nem volt, tehát benne kellett lennie valahol. Az orvosok ér­tetlenül pislogtak egymásra. Végül felvételt készítettek a mellkasról is, és legnagyobb megrökönyödésükre a golyót az áldozat szívében találták meg. Ágyckmagasságban ha­tolt a combba, befutott a tő visszérbe, majd a vérrel a jobboldali szívkamrába. Itt akadt meg. Az orvosok nem győztek ál- mélkodni, ilyesmi még nem fordult elő gyakorlatukban.'Ha történt is hasonló eset, legfel­jebb kisméretű gránátszilánk vagy repeszdarab jutott el a vérkeringéssel a szívbe. Egész golyóval azonban ilyesmi még sohasem történt meg. Malinovskit két héttel sebe­sülése után megoperálták. A sebészek felnyitották mellka­sát, és műszív és műtüdő be­iktatásával elzárták a vér út­ját a szívkamrák felé. Á szív kiürült a vértől, és üresen veri tovább. Ekkor egy 5 centimé­teres nyílást vágtak, és felnyi­tották. „Negyedórát kellett keresgél­nünk, amíg a szívrekeszocn lapuló golyóra bukkantunk ' — mondotta a műtétet vezető űr. Hufnagel. Az egész műtét há­rom óra hosszat tartott. Malinovski már pár nappal műtét után fel bírt kelni, f él hét múlva pedig teljesen egész­séges állapotban hagyta el a kórházat. (Magyar Szc) 4 í

Next

/
Oldalképek
Tartalom