Dunántúli Napló, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-03 / 128. szám
062. JŰN1T5S SL fclAPUÖ' 7 Amikor a mérnök knbikolt Milyen elhelyexkedéxi lehetőségek álltak ax érettségixett fiatalok előtt 1930-ban? — A Pécsi Napló leleplezései Bartók Béla pécsi unokaöccse Aligha lehetne megvádolni a Pécsi Naplót haladó felfogással, a munkások és a szocializmus pártolásával. Különben nem írtak volna egész oldalas vezércikkeit meg öles verset Horthy születésnapján, és nem beszéltek volna a munkásmozgalomról meg a Szovjetunióról becsmérlően. A Pécsi Napló tehát hamisítatlan reakciós újság volt, a kapitalista újságírásnál szó kásos szenzációhajhászással. A szenzáció vágya vezérelte Serényi Edét, a lap riporterét is, aki 1930 nyarán körkérdéssel fordult a város reprezentánsaihoz: Milyen elhelyezkedési lehetőségek várnak azokra a 18 évesekre, — akik 1930-ban végeztek a középiskolákban? Akikor ugyanis ez volt a mindennapos beszédtéma, erről írná oldalakat — mint az újságíró tette — szenzációs erejű leleplezésnek számított. A terjedelmes cikk megállapításai annyira figyelemreméltóak és tanulságosak, hogy megérdemlik m kivonatos közlést. „Az ügyvédjelöltek 90 százaléka nélkülözik“ Először ár Ént* Béla egyetemi tanárhoz, az Országos Orvosszövetség pécsi fiókjának elnökéhez kopogtatott be az újságíró. A professzor nyilatkozata nagyon érdekes. Kiderül belőle, hogy alig 270 or vos végzett akkor évente az országban, és ebből a 270-ből is csak 100 tudott elhelyezked ni. A többinek nem jutott állás. Falura még elmehetett ugyan, csakhogy a falu elmaradott volt és nagyon sovány kenyeret ígért — mondotta a professzor rezignálton. Büchler Dávid ügyvédj a második „riportalany” még sötétebb képet festett a jogi pályáról. Így beszélt: „A legszomorúbb az összes pályák közül, az én nézetem szerint a jogi pálya, és éppen ezért óva intem a szülőket: fiaikat ne adják erre a pályára, mert ha a legnagyobb nélkülözések árán is diplomához jutnak és tudásukat aprópénzre akarják felváltani, képtelenek lesznek még a létminimumot is megkeresni, ez pedig nem életcéV’. Büchler szerint a jogászok seholsem tudnak elhelyezkedni, az ügyvédjelöltek száma már több mint az ügyvédeké. Az „ügyvédjelöltek 90 százaléka nélkülözéseknek van kitéve” — tette hozzá keserűen. A gyógyszereszsegédi pálya is „sivár és kilátástalan” — mondotta Budaházy Sándor gyógyszerész az újságírónak. „Mert ma patika-engedélyt kapni az álmok-álma. De ha megvan az engedély, még min dig nincs patika, mert nincs pénz’’ — sommázta az ítéletét. „Jámbor, ki ide belépsz.. .** Az újságíró • megkereste Moldoványi Ödönt, a Magán- tisztviselők Szövetsége pé- csoportjának ügyvezető al- elnökét, Szél Zsigmondot, a pécsi főpályaudvar állomásfőnökét, a postaigazgatóság egyik tisztviselőjét, ugyanazzal a kérdéssel: ha már nem lehet orvos, jogász, vagy gyógy szerész az érettségizett fiatalból, tisztviselőnek elmehet-e? A válasz mindenütt ugyanaz volt: nem, hiszen már így is sok a munkanélküli magántisztviselő, hogyan számíthat nők arra, hogy az érettségizettek elhelyezkedhessenek? „Ha körülnézek a hivatalomban és ismerőseim körében..., festőművészre akadok, aki napszámbérért végez hivatali munkát, orvosdoktorral találkozom, aki mindent elkövet, hogy dijnoki állást kapjon és filozófiai doktor kérvényét olvasom, aki bárminemű munkát elvállalna — mondotta dr. Lovász Pál, az OTI akkori igazgatója. „...ma már ott tartunk, hogy minden hivatal felett Dante halhatatlan mondása lebeg: Jámbor, ki ide belépsz, hagyj fel minden reménnyel’! — kiált fel az újságíró, majd levonja a tanulságokat: az intellektuális pályák túlzsúfoltak ugyan, de a gyakorlati pályákon van jövő. Nincs hát veszve minden, nézzenek a fiatalok gyakorlati pályák után! Ebben tagadhatatlanul van igazság. Kétségtelen.: azt az álláspontot, hogy az érettségi bizonyítvány mellé legalább egy tisztviselői íróasztal jár, már 1930-ban Is túlhaladta az idő. (Hogy az érettségiztettek mégis és csökönyösen ragaszkodnak az íróasztalhoz, annak oka kézenfekvő és világos: úrigyerekek voltak szánté mindahányon, s nem fűHött foguk a fi zikai immkáihaz.) Az érettségizettek — a maihoz viszonyítva meglehetősen csekély — száma már akkor is több volt ahhoz, hogy mindenkinek hivatalt tudjanak adni. Csakhogy egyre nem válaszolt az újságíró: vajon a gyakorlati pálya mit ígér a fiataloknak? Ezt már nekünk kell megválaszolnunk: nem sokat. Maga a Pécsi Napló cikked tanúsítják. Alig múlt el olyan hét, hogy ne tettek volna említést a nyomorgó, munkanélküli munkások ezreiről. 1930-ban érettségizett tehát még fizikai munkásként sem találta meg a helyét. „Nincs a mérnöknek • M OM cc joroje A gyakorlati pályáké a jövő! — mondotta az újságíró. Nos, a mérnöki pálya felerészt már gyakorlati. És ott sem volt jobb a helyzet. íme, hogy nyi- lakozott a riporternek a város egyik mérnöke: „Beszélhetnék a kikötő építésnél kubikos munkát végző mérnök kartársakröl, vasúti munkás, villamoskalauz, taxi sofőr mérnökökről, sőt hely- pénzszedői, úszómesteri, rövidáru szakmában dolgozó keres- kedösegédi stb., stb. pályákon elhelyezkedett mérnökökről, akik mind legalább 16 évig dolgoztak a diplomáért... Bárhová nézek, a magánmérnököt vagy alkalmazottat veszem elő, anyagi jövője egyiknek sincs." Ha sem az orvosi, jogászi, gyógyszerészi, tisztviselői, mérnöki, sőt tanári pályának — az újságíró a tanárok perspektíváira. is írt — nem volt jövője, akkor nem tudni, hogy milyen értelmiségi pályának lehetett jövője 1930-ban. Ennek alapján egyáltalán nem túlzás a cikk ama állítása, hogy „a nyomorúság mélypontján” éltek abban az időben. Persze, a Pécsi Napló azért hű maradt magához, s ebben a cikkében is megpróbálta Trianonra kenni a nyomor okát. Elég átlátszó és együgyű érvelés volt, s mint az események bizonyítják, a munkások nem kapták be a mézesmadzagot. Alig másfél hónap múlva (1930 szeptember elsején) százezer ember tüntetett a fővárosban, a Vesszen a kapitalizmus! jelszó jegyében. Pécsett is felvonultak vagy másfélezren — az újság szerint voltak ennyien —, néma tüntetésük» kel is demonstrálva, hogy nekik, a munkásoknak más elképzelésük van a jövőről, mint a polgármesteri irodán szeretnék. MAGYAR LÁSZLÓ Szénpor-elhárítási tanfolyam Tíznapos tanfolyam kezdődött május harmincadikán a Pécsi Szénbányászati Tröszt kutatási osztályán, amelyen az ország valamennyi szilikózis veszélyes hányájából érkezett technikusok vesznek részt. A tanfolyamon a foányalievegő partartalménak mérését sajátítják ed, megismerkednek a szénpor elhárítási eljárásokkal Az előadásokat Vékény Henrik, a kutatási osztály munkatársa tartja. Június 13-án újabb ilyen célú tanfolyamat indítanak a kutatási osztály szervezésében. KÖZÜLETEK, MAGÁNOSOK FIGYELEM! Faforgács, szijács, ingyen, kor- iá'-lan mennyiségben kapható a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat központjában, Bajcsy Zs. u. 4. ' S197» Festőművész műhelyéhez hasonlít a kis előszoba. Lila, piros, kék színek az asztalon heverő papírokon, rongyokon. Üvegek, tégelyek sorakoznak egymás mellett; borszeszégő pislákol az asztalon. S az esztergapad fölé kék munkaruhás férfi hajol. Haja hófehér, szája szögletében cigarettavég lóg s javítgatja — a töltőtollakat. A „BALKEZES ANGYAL” SZERZŐJE Dr. Kari Lajos, Felsőmalom utcai kis műhelyében vagyunk. Valamikor zeneszerzéssel foglalkozott. Galetta Ferenccel ő szerezte a „Lívia” című revü- operettet, amit 1932. tavaszán adtak elő a Pécsi Nemzeti Színházban. És ő a szerzője a „Balkezes angyal” című film zenéjének is. Még ma is a zene szerelmese. Nemcsoda, hiszen Bartók Béla egyetlen pécsi rokona: a nagy zeneszerző unokaöccse ő. Először 1921-ben budapesti műegyetemi hallgató korában, Budapesten, a Zeneakadémián tartott növendékhangversenyen találkozott hírneves rokonával, a „mester”-rel, aki a hallgatóság soraiban foglalt helyet. Mint Bartók Izabella unokáját mutatták be őt. Izabella ugyanis Kari Lajos nagynénje volt A mecseki hegyháton működő Bikali Állami Gazdaságban a múlt év őszén páratlan halászati eredményt értek ed. A több mint négyszáz holdas tóterülebröl átlag 12 mázsa 75 kiló pontyot halásztak le, sőt az egyik tóban több mint 15 mázsa hal „termett”. Ez az ytöbbi eredmény Euró- pa-rekoidnak számit A nagy haltermés, ami háromszarosa- négyszerese a hazai tavak hozamának, annak volt köszönhető, hogy a gazdaság dolgozód — a szokásos 400—500 helyett — holdamként ezer ivadékot helyeztek ki a tavakba. Forradalmi újítást vezettek be a bikáid halászok az iva- déknevelésben is. Dr. Woyna- rovicih Elek biológus, egyetemi tanár kidolgozta a pontyok mesterséges keltetésének új módszerét, amelyet az idei tavaszon a Bikali Állami Gazdaságban alkalmaznak először nagyüzemi méretekben. A megtermékenyített ikráit négy napig ún. Zuger-üvegekben „érlelik”, ahol kikelnek akéltSzűkszavú embernek ismerte meg, aki azonnal lobbanékony- nyá vált, ha a zenéről volt sző. Kari Lajos 1924-ben Pécsre került, mint egyetemi hallgató. Ekkor határozta el, hogy jótékony célú egyetemi hangversenyre meghívja Bartókot. Külföldi útjai miatt azonban Bartók nem tehetett eleget a pécsi egyetemi hallgatók meghívásának. BARTÓK BÉLA PÉCSETT Két évvel később, az akkori -pécsi hangversenyrendező, a Vámos-cég, megrendezte Bartók Béla önálló pécsi zongorahangversenyét. Bartók sem előtte, sem utána nem járt Pécsett. A hangverseny első részében klasszikus zeneszerzők műveit zongorázta. A második részben pedig modern és saját darabjait adta elő. Saját szerzeményeit az akkori pécsi zenekritika megnemértéssel fogadta. Boldis Dezső, az akkori klerikális „Dunántúl” című napilap zenekritikusa, mint zongoristát feldicsérte, de mint zeneszerzőt, saját darabjai miatt, „lehúzta”. És amikor vasárnap reggel, elutazása előtt Kari Lajos a pécsi főpályaudvaron a két helyi lap zenekritikáját akarta átadni, Bartók Béla nem fogadta el. három milliméter hosszú és hajszál vastagságú kis hálák. A parányi ivadékok ezután a nevelőládákba kerülnek. Itt állandóan cserélődik a víz ős a tavakból kiemelt planktonokkal táplálják a halaikat. Tíz-tizenkét nap elítéltével helyezik ki a tavakba a megerősödött ivadékokat. Az első „mesterséges” ivadékok a kö- zelmúltban kelitek ki. összesen mintegy nyolc-tízmillió halivadékot keltetnek az idei tavaszon a bikák halászok. A Woynarovich-főLe keltetés előnye az, hogy amíg a „természetes” ivadékok 70—80 százaléka el szokott pusztulná, a „mesterségesek ”-nél 15—20 százalékra csökken az elhullás. A mester é gés keltetés esetén a szakemberek ismerik az ivadékok szüleit, ami lehetővé teszi a halak törzskönyvezését Meg tudják állapítani, hogy melyik anya- és hímponty utódai fejlődnek legjobban. ^ elsősorban ezek ivadékaival telepítik be a halastavakat. — Nem érdekel, hogy mit írnak rólam — mondotta. OPERETT — BARTÓK Áthangolásban? Kari Lajosnak valamikor érdekes, szinte bizarr tervei voltak rokonával, Bartók Bélával kapcsolatban. Modem, romantikus operettet akart írni, amit azután az ő tervei szerint, Bartók áthangszerelt volna. Arra gondolt, vajon nem lenne-e ez áttörés az operett-zene világá-. ban? Rokona elfoglaltsága miatt azonban erre soha sem került sor. Bartók sokat járt külföldön, Kari Lajos pedig Kossuth Lajos utcai könyvkereskedésében volt elfoglalva. KÉTNYELVŰ EMLÉKTÁBLA 1924-ben meglátogatta édesapja és nagynevű unokatestvérének szülőhelyét: Nagyszent- miklóst, amely Makótól délkeletre Torontói megyében van. Itt Bartók Béla szülőháza már akkor magyar és román nyelvű emléktáblával volt megjelölve, Bartók közvetlen rokonságából azonban Nagyszent- miklóson akkor már senkit sem talált életben. Bartók közvetlen rokonai közé tartozott apja becsének leánya: Bartók Ilonka. Tehetséges zongorista lett belőle és kikerült Norvégiába. Az oslói rádiónak lett állandó zenei munkatársa. — Bartók Béla nem tett különbséget tanítvány és tanítvány között — mondja dr. Kari Lajos — még akkor sem, ha legközelebbi vérrokona volt Bartók Ilonkával sem kivételezett. BALÁZS ÁRPÁD KÖZBESZÓL... Bartók Ilonka, 1921-ben Kari Lajos hegedűszámainak kísérője volt. A-hallgatóság soraiban helyet foglalt Balázs Árpád is. — Miért vagy te egyetemi hallgató? — kérdezte Karitól mérgesen. Miért akarsz te mérnöki pályára menni. Saját magad és néped iránti kötelességed a zenei pályát választanod. Karit kispolgári mentalitású családi környezete azonban eltanácsolta a zenei pályától. — Csak nem akarsz a világ bohóca lenni? — mondotta neki édesanyja. így lett belőle könyvkereskedő. De itt is megállta a helyét. 1947-ben a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének országos vidéki elnöke lett. Budapesti szakosztályi elnöktársa: Illés Béla író, a „Kárpáti rapszódia” szerzője, szovjet alezredes volt. Most Felsőmalom utcai kis műhelyében javítgatja a töltőtollakat. De ha leül a fekete zongorához és leüti a billeny- tyűket, rokona: Bartók Béla emlékeit idézi fel... Újítás az ivadéknevelésben Nyolc-i ízmii iió halivadékot kelteinek mesterségesen a Bikáit Állami Gazdaságban I cseppkövek birodalmában Vállalatok, közül etek és szövetkezetek figyelem: elfekvő készletből GÉPKOCSI ALKATRÉSZEK, SZERSZÁMOK ÉS NEHÉZGÉPALKATRÉSZEK ELADOK. Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Telefon: 14-16. . 31928 VASS BÉLA MÁV főmérnök az orfűi barlangkutató csoport vezetője vasárnap reggel az autóbuszpályaudvaron számbaveszi a kis expedíció tagjait. Itt van indulásra készen Rónaki László geológus, Felber Ferenc, Bérezés Viktória, Zsitkov- szky István, Katona József, Patt Imre, Válkó Lajos, és Keserű Sándor az Idegenforgalmi Hivatal munkatársa. Még egy utolsó pillantás a felszerelésre, aztán beszállás az Abaügetre induló autóbuszba. A csoportnak tizenöt rendes és tizenöt „pártoló” tagja van, akik csak néha vesznek részt a feltáró, kutató munkában. Abaligeten és Or- fűn eddig összesen 11 200 óra társadalmi munkát pégeztek s csupán Orfű 6 ezert nyelt el eddig ebből. A kis expedíciónak éppen, hogy az autóbuszköltséget térítik, egyébként ők- fedezik költségeiket. Az , orfűi tetőről gyalog folytatjuk utunkat. Festői környezetű vidék, a völgybe ereszkedve Orfű házacskái, mint apró gombák fekszenek a hegy oldalában. Másfél kilométer után érjük el az Idegenforgalmi Hivatal ál tál juttatott kis faházikót, — mely a ruhákat, s egyéb felszereléseket rejti. Míg a fiatalok öltözködnek, Rónaki László a barlang eddig feltárt részének térképét mutatja. Százötven méterre hatoltak eddig,' három szifon állta útjukat. Gumicsizmát kapok, kezeslábas overáUt. Egy cigarettára még gyorsan rágyújtunk, a barlangban nem szabad dohányozni. Vass Béla elosztja a terheket,' ellenőrzi a felszerelést. Katona és Felber viszi a svájci műszerész Hansruedi Engler által a csoportnak ajándékozott AGA típusú búvárkészüléket, — mely nagyszerű készülék. Pott, Válkó vödröt, kötelet, kéziszerszámokat hoznak, Vass Béla a búvár gumiruháját. A barlangban éjnél sötétebb éjszaka van. A forrás fölött keskeny pallón lépkedünk a bejárat vaskapujához. Szótlan és csendes mindenki. Az első szifont berobbantották, nem kell víz alá bújni. Tíz métert csaknem felegyenesedve lehet menni, aztán arasznyi pallón csúszva, mint a kígyók nyomjuk magunkat előre. Alattunk víz, fölöttünk a sziklábőltozat. Itt nincs ácsolat, biztosítás. Két sziklalap között hétrét görnyedve jutunk tovább, centimétereket hódítva. Mint vékony papírlap úgy érzi magát az ember. A néma csendből hirtelen robban elő a vízesés mennydörgése. Szobányi helyiségbe jutunk, fel lehet egyenesedni. A lámpa fénycsóvája millió és millió cseppkövet világít meg. Mintha az ezeregyéjszaka birodalmába jutott volna az ember. Kék, fekete, vörös, majd hófehér cseppkövek, tíz centistől két méteresig óriási szoborként díszítik a termet. A palló 45 fokos emelkedőjén kell felcsúszni. Nyálkás, síkos. Aztán egyszeresük elfogy a palló és 60 centi nyílású sziklafalon fel a magasba. Hely csak a gumicsizma sarkának van, a gömbölyded kövekbe álig lehet kapaszkodni. Biztosítás nincs, a kötelet nem lehet kikötni sehová. Alattunk a mélység, és egy tó, melynek szinte nincs fenek#. Sötétzöld, s a belevágódó vízeséstől vakítóan fehér vízcseppe- ket csap a magasba. Feljutunk a cápaszájig. A cápaszájhoz hasonló cseppkövek, mint a fogak merednek alulról és felülről, köztük em- berfejnyi nyílás. Könnyű a dolgom, de milyen azoknak, akik a készüléket hozzák?! — Már mindenem verítékbe úszik, a levegő oxigénje is kevés. A harmadik szifonhoz érünk, a barlang bejáratától 150 méterre. Vass Béla felhúzza a gumiruhát, aztán de rekára kötnek egy 15 kilós ólomövet. A zöldszínű vízbe félig gázolva lehet esnie a súlyos készüléket hátára csatolni. Bérces a kötelet kezeli. Rónaki, is Zsitkovszky az időt méri stopperrel. A zseb lámpa fénye a sziklafalra világít, mely belelóg a vízbe. A harmadik szifon kb. 80 méter hosszú. A víz csaknem olyan mély. Volt itt már két- három bányász is, vacogva mentek ki. „Nem embernek való munka”. Voltpk itt búvárok, de a bátor embereket is elhagyta erejük, nem mertek lemerülni. Ezért kell most a kutatóknak a búvár munkáját is elvégezniük. A harmadik szifon után ugyan is óriási teremre lehet számítani, mely szépségével csodába, ámulatba fogja ejteni a közönséget. Már itt is ragyogó cseppkövek vannak, a természet félmillió éves nagy szerű alkotásai. A harmadik szifon azonban nem adja magát könnyen. — Merüléshez kész: Rajta! Vigyázz a kötél... Vass Béla már a mélyben van... Egy perc, tíz másodperc, egy perc húsz másodperc i.. a kriptái magányban vízcseppként hullanak a szavak. A kötélből pedig fogynak a méterek. Elnézem az arcokat. Fiatalok. Kitágult íriszük inkább csodálat, mint félelem. Mégis a szorongás fojtja az ember torkát. Óriási rántás a kötélen. — Gyorsan húzzuk kifelé. — Lámpákat leoltani — kiáltja valaki. A búvár fénye világit csak rejtelmesen a viz mélyéből. Végre kint van Vass Béla. Lekapcsolják róla a készüléket s akkor látom... vérzik a füle. Beöltözik Rónaki László. Most ő merül. Tíz fokos a víz, vacog a fog kint is. Meztelen testére veszi a csurom vizes gumiruhát. Lassan megy. Kicsi a hely. Merül. Tizenöt perc után elakad a kötele. — Mentés. Rónaki a viz alatt van, a kötél 42 métert mutat. Vass Béla utánamegy. Itt perceken múlik az élet... Elindulunk kifelé. , Fáradtan, lassan. A harmadik szifonból újabb hat méter vált ismeretessé. „Megérte”. És amikor a szabadba érünk, senki sem mondja közülük, hogy én nem csinálom tovább. Mert a barlang mikroklímája lehet hogy ezer és ezer embert fog meggyógyítani. — mert csodálatos cseppköveit nézve pihenni fog a dolgozó ember, mert idegenforgalmunk gyönyörű helyévé válhat, mert a barlang szabaddá tett vize tavat táplál majd, ahol gondtalanul csónakázhatnak a pécsiek. Vass Béla mérnök és társai. Hősök?... Nem, nem tudok kellő szavakat találni, kellően értékelni ezeknek a nagyszerű embereknek tetteit. Nagyon szerény kívánság, hogy jobban támogassuk őket. Szüis létván »