Dunántúli Napló, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-03 / 128. szám

062. JŰN1T5S SL fclAPUÖ' 7 Amikor a mérnök knbikolt Milyen elhelyexkedéxi lehetőségek álltak ax érettségixett fiatalok előtt 1930-ban? — A Pécsi Napló leleplezései Bartók Béla pécsi unokaöccse Aligha lehetne megvádolni a Pécsi Naplót haladó felfo­gással, a munkások és a szo­cializmus pártolásával. Kü­lönben nem írtak volna egész oldalas vezércikkeit meg öles verset Horthy születésnap­ján, és nem beszéltek volna a munkásmozgalomról meg a Szovjetunióról becsmérlően. A Pécsi Napló tehát hamisí­tatlan reakciós újság volt, a kapitalista újságírásnál szó kásos szenzációhajhászással. A szenzáció vágya vezérel­te Serényi Edét, a lap ripor­terét is, aki 1930 nyarán kör­kérdéssel fordult a város rep­rezentánsaihoz: Milyen elhe­lyezkedési lehetőségek vár­nak azokra a 18 évesekre, — akik 1930-ban végeztek a kö­zépiskolákban? Akikor ugyan­is ez volt a mindennapos be­szédtéma, erről írná oldala­kat — mint az újságíró tette — szenzációs erejű leleplezés­nek számított. A terjedelmes cikk megál­lapításai annyira figyelem­reméltóak és tanulságosak, hogy megérdemlik m kivona­tos közlést. „Az ügyvédjelöltek 90 százaléka nélkülözik“ Először ár Ént* Béla egye­temi tanárhoz, az Országos Orvosszövetség pécsi fiókjá­nak elnökéhez kopogtatott be az újságíró. A professzor nyi­latkozata nagyon érdekes. Ki­derül belőle, hogy alig 270 or vos végzett akkor évente az országban, és ebből a 270-ből is csak 100 tudott elhelyezked ni. A többinek nem jutott ál­lás. Falura még elmehetett ugyan, csakhogy a falu el­maradott volt és nagyon so­vány kenyeret ígért — mon­dotta a professzor rezignál­ton. Büchler Dávid ügyvédj a második „riportalany” még sötétebb képet festett a jogi pályáról. Így beszélt: „A leg­szomorúbb az összes pályák közül, az én nézetem szerint a jogi pálya, és éppen ezért óva intem a szülőket: fiaikat ne adják erre a pályára, mert ha a legnagyobb nélkülözések árán is diplomához jutnak és tudásukat aprópénzre akar­ják felváltani, képtelenek lesznek még a létminimumot is megkeresni, ez pedig nem életcéV’. Büchler szerint a jogászok seholsem tudnak el­helyezkedni, az ügyvédjelöltek száma már több mint az ügy­védeké. Az „ügyvédjelöltek 90 százaléka nélkülözéseknek van kitéve” — tette hozzá kese­rűen. A gyógyszereszsegédi pálya is „sivár és kilátástalan” — mondotta Budaházy Sándor gyógyszerész az újságírónak. „Mert ma patika-engedélyt kapni az álmok-álma. De ha megvan az engedély, még min dig nincs patika, mert nincs pénz’’ — sommázta az ítéletét. „Jámbor, ki ide belépsz.. .** Az újságíró • megkereste Moldoványi Ödönt, a Magán- tisztviselők Szövetsége pé- csoportjának ügyvezető al- elnökét, Szél Zsigmondot, a pécsi főpályaudvar állomás­főnökét, a postaigazgatóság egyik tisztviselőjét, ugyan­azzal a kérdéssel: ha már nem lehet orvos, jogász, vagy gyógy szerész az érettségizett fiatal­ból, tisztviselőnek elmehet-e? A válasz mindenütt ugyanaz volt: nem, hiszen már így is sok a munkanélküli magán­tisztviselő, hogyan számíthat nők arra, hogy az érettségi­zettek elhelyezkedhessenek? „Ha körülnézek a hivatalom­ban és ismerőseim körében..., festőművészre akadok, aki napszámbérért végez hivatali munkát, orvosdoktorral talál­kozom, aki mindent elkövet, hogy dijnoki állást kapjon és filozófiai doktor kérvényét ol­vasom, aki bárminemű munkát elvállalna — mondotta dr. Lo­vász Pál, az OTI akkori igaz­gatója. „...ma már ott tar­tunk, hogy minden hivatal fe­lett Dante halhatatlan mondá­sa lebeg: Jámbor, ki ide be­lépsz, hagyj fel minden re­ménnyel’! — kiált fel az új­ságíró, majd levonja a tanul­ságokat: az intellektuális pá­lyák túlzsúfoltak ugyan, de a gyakorlati pályákon van jövő. Nincs hát veszve minden, néz­zenek a fiatalok gyakorlati pá­lyák után! Ebben tagadhatatlanul van igazság. Kétségtelen.: azt az ál­láspontot, hogy az érettségi bi­zonyítvány mellé legalább egy tisztviselői íróasztal jár, már 1930-ban Is túlhaladta az idő. (Hogy az érettségiztettek mégis és csökönyösen ragaszkodnak az íróasztalhoz, annak oka ké­zenfekvő és világos: úrigyere­kek voltak szánté mindahá­nyon, s nem fűHött foguk a fi zikai immkáihaz.) Az érettségi­zettek — a maihoz viszonyítva meglehetősen csekély — száma már akkor is több volt ahhoz, hogy mindenkinek hivatalt tudjanak adni. Csakhogy egy­re nem válaszolt az újságíró: vajon a gyakorlati pálya mit ígér a fiataloknak? Ezt már nekünk kell meg­válaszolnunk: nem sokat. Maga a Pécsi Napló cikked tanúsít­ják. Alig múlt el olyan hét, hogy ne tettek volna említést a nyomorgó, munkanélküli munkások ezreiről. 1930-ban érettségizett tehát még fizikai munkásként sem találta meg a helyét. „Nincs a mérnöknek • M OM cc joroje A gyakorlati pályáké a jö­vő! — mondotta az újságíró. Nos, a mérnöki pálya felerészt már gyakorlati. És ott sem volt jobb a helyzet. íme, hogy nyi- lakozott a riporternek a város egyik mérnöke: „Beszélhetnék a kikötő épí­tésnél kubikos munkát végző mérnök kartársakröl, vasúti munkás, villamoskalauz, taxi sofőr mérnökökről, sőt hely- pénzszedői, úszómesteri, rövid­áru szakmában dolgozó keres- kedösegédi stb., stb. pályákon elhelyezkedett mérnökökről, akik mind legalább 16 évig dolgoztak a diplomáért... Bárhová nézek, a magánmér­nököt vagy alkalmazottat ve­szem elő, anyagi jövője egyik­nek sincs." Ha sem az orvosi, jogászi, gyógyszerészi, tisztviselői, mér­nöki, sőt tanári pályának — az újságíró a tanárok perspektí­váira. is írt — nem volt jö­vője, akkor nem tudni, hogy milyen értelmiségi pályának lehetett jövője 1930-ban. Ennek alapján egyáltalán nem túlzás a cikk ama állítása, hogy „a nyomorúság mélypontján” él­tek abban az időben. Persze, a Pécsi Napló azért hű maradt magához, s ebben a cikkében is megpróbálta Trianonra kenni a nyomor okát. Elég átlátszó és együgyű érvelés volt, s mint az esemé­nyek bizonyítják, a munkások nem kapták be a mézesmadza­got. Alig másfél hónap múlva (1930 szeptember elsején) száz­ezer ember tüntetett a fővá­rosban, a Vesszen a kapitaliz­mus! jelszó jegyében. Pécsett is felvonultak vagy másfélez­ren — az újság szerint voltak ennyien —, néma tüntetésük» kel is demonstrálva, hogy ne­kik, a munkásoknak más el­képzelésük van a jövőről, mint a polgármesteri irodán szeret­nék. MAGYAR LÁSZLÓ Szénpor-elhárítási tanfolyam Tíznapos tanfolyam kezdő­dött május harmincadikán a Pécsi Szénbányászati Tröszt kutatási osztályán, amelyen az ország valamennyi szilikózis veszélyes hányájából érkezett technikusok vesznek részt. A tanfolyamon a foányalievegő partartalménak mérését sajá­títják ed, megismerkednek a szénpor elhárítási eljárásokkal Az előadásokat Vékény Hen­rik, a kutatási osztály mun­katársa tartja. Június 13-án újabb ilyen célú tanfolyamat indítanak a kutatási osztály szervezésében. KÖZÜLETEK, MAGÁNO­SOK FIGYELEM! Faforgács, szijács, ingyen, kor- iá'-lan mennyiségben kapható a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat központjában, Bajcsy Zs. u. 4. ' S197» Festőművész műhelyéhez ha­sonlít a kis előszoba. Lila, pi­ros, kék színek az asztalon he­verő papírokon, rongyokon. Üvegek, tégelyek sorakoznak egymás mellett; borszeszégő pislákol az asztalon. S az esz­tergapad fölé kék munkaruhás férfi hajol. Haja hófehér, szája szögletében cigarettavég lóg s javítgatja — a töltőtollakat. A „BALKEZES ANGYAL” SZERZŐJE Dr. Kari Lajos, Felsőmalom utcai kis műhelyében vagyunk. Valamikor zeneszerzéssel fog­lalkozott. Galetta Ferenccel ő szerezte a „Lívia” című revü- operettet, amit 1932. tavaszán adtak elő a Pécsi Nemzeti Szín­házban. És ő a szerzője a „Bal­kezes angyal” című film zené­jének is. Még ma is a zene szerelmese. Nemcsoda, hiszen Bartók Béla egyetlen pécsi ro­kona: a nagy zeneszerző uno­kaöccse ő. Először 1921-ben budapesti műegyetemi hallgató korában, Budapesten, a Zeneakadémián tartott növendékhangversenyen találkozott hírneves rokoná­val, a „mester”-rel, aki a hall­gatóság soraiban foglalt helyet. Mint Bartók Izabella unokáját mutatták be őt. Izabella ugya­nis Kari Lajos nagynénje volt A mecseki hegyháton mű­ködő Bikali Állami Gazda­ságban a múlt év őszén párat­lan halászati eredményt értek ed. A több mint négyszáz hol­das tóterülebröl átlag 12 má­zsa 75 kiló pontyot halásztak le, sőt az egyik tóban több mint 15 mázsa hal „termett”. Ez az ytöbbi eredmény Euró- pa-rekoidnak számit A nagy haltermés, ami háromszarosa- négyszerese a hazai tavak ho­zamának, annak volt köszön­hető, hogy a gazdaság dolgo­zód — a szokásos 400—500 he­lyett — holdamként ezer iva­dékot helyeztek ki a tavakba. Forradalmi újítást vezettek be a bikáid halászok az iva- déknevelésben is. Dr. Woyna- rovicih Elek biológus, egyetemi tanár kidolgozta a pontyok mesterséges keltetésének új módszerét, amelyet az idei ta­vaszon a Bikali Állami Gaz­daságban alkalmaznak először nagyüzemi méretekben. A megtermékenyített ikráit négy napig ún. Zuger-üvegekben „érlelik”, ahol kikelnek akélt­Szűkszavú embernek ismerte meg, aki azonnal lobbanékony- nyá vált, ha a zenéről volt sző. Kari Lajos 1924-ben Pécsre került, mint egyetemi hallgató. Ekkor határozta el, hogy jóté­kony célú egyetemi hangver­senyre meghívja Bartókot. Kül­földi útjai miatt azonban Bar­tók nem tehetett eleget a pé­csi egyetemi hallgatók meghí­vásának. BARTÓK BÉLA PÉCSETT Két évvel később, az akkori -pécsi hangversenyrendező, a Vámos-cég, megrendezte Bar­tók Béla önálló pécsi zongora­hangversenyét. Bartók sem előtte, sem utána nem járt Pé­csett. A hangverseny első ré­szében klasszikus zeneszerzők műveit zongorázta. A második részben pedig modern és sa­ját darabjait adta elő. Saját szerzeményeit az akkori pécsi zenekritika megnemértéssel fogadta. Boldis Dezső, az ak­kori klerikális „Dunántúl” cí­mű napilap zenekritikusa, mint zongoristát feldicsérte, de mint zeneszerzőt, saját darabjai miatt, „lehúzta”. És amikor vasárnap reggel, elutazása előtt Kari Lajos a pécsi főpályaud­varon a két helyi lap zenekri­tikáját akarta átadni, Bartók Béla nem fogadta el. három milliméter hosszú és hajszál vastagságú kis hálák. A parányi ivadékok ezután a nevelőládákba kerülnek. Itt állandóan cserélődik a víz ős a tavakból kiemelt plankto­nokkal táplálják a halaikat. Tíz-tizenkét nap elítéltével he­lyezik ki a tavakba a megerő­södött ivadékokat. Az első „mesterséges” ivadékok a kö- zelmúltban kelitek ki. össze­sen mintegy nyolc-tízmillió halivadékot keltetnek az idei tavaszon a bikák halászok. A Woynarovich-főLe keltetés előnye az, hogy amíg a „ter­mészetes” ivadékok 70—80 szá­zaléka el szokott pusztulná, a „mesterségesek ”-nél 15—20 százalékra csökken az elhul­lás. A mester é gés keltetés ese­tén a szakemberek ismerik az ivadékok szüleit, ami lehetővé teszi a halak törzskönyvezé­sét Meg tudják állapítani, hogy melyik anya- és hím­ponty utódai fejlődnek legjob­ban. ^ elsősorban ezek ivadé­kaival telepítik be a halasta­vakat. — Nem érdekel, hogy mit írnak rólam — mondotta. OPERETT — BARTÓK Áthangolásban? Kari Lajosnak valamikor ér­dekes, szinte bizarr tervei vol­tak rokonával, Bartók Bélával kapcsolatban. Modem, roman­tikus operettet akart írni, amit azután az ő tervei szerint, Bar­tók áthangszerelt volna. Arra gondolt, vajon nem lenne-e ez áttörés az operett-zene világá-. ban? Rokona elfoglaltsága mi­att azonban erre soha sem ke­rült sor. Bartók sokat járt kül­földön, Kari Lajos pedig Kos­suth Lajos utcai könyvkeres­kedésében volt elfoglalva. KÉTNYELVŰ EMLÉKTÁBLA 1924-ben meglátogatta édes­apja és nagynevű unokatestvé­rének szülőhelyét: Nagyszent- miklóst, amely Makótól délke­letre Torontói megyében van. Itt Bartók Béla szülőháza már akkor magyar és román nyel­vű emléktáblával volt megje­lölve, Bartók közvetlen rokon­ságából azonban Nagyszent- miklóson akkor már senkit sem talált életben. Bartók közvetlen rokonai kö­zé tartozott apja becsének leá­nya: Bartók Ilonka. Tehetsé­ges zongorista lett belőle és ki­került Norvégiába. Az oslói rádiónak lett állandó zenei munkatársa. — Bartók Béla nem tett kü­lönbséget tanítvány és tanít­vány között — mondja dr. Kari Lajos — még akkor sem, ha legközelebbi vérrokona volt Bartók Ilonkával sem kivéte­lezett. BALÁZS ÁRPÁD KÖZBESZÓL... Bartók Ilonka, 1921-ben Kari Lajos hegedűszámainak kísérő­je volt. A-hallgatóság soraiban helyet foglalt Balázs Árpád is. — Miért vagy te egyetemi hallgató? — kérdezte Karitól mérgesen. Miért akarsz te mér­nöki pályára menni. Saját ma­gad és néped iránti kötelessé­ged a zenei pályát választanod. Karit kispolgári mentalitású családi környezete azonban el­tanácsolta a zenei pályától. — Csak nem akarsz a világ bohóca lenni? — mondotta ne­ki édesanyja. így lett belőle könyvkereskedő. De itt is meg­állta a helyét. 1947-ben a Ma­gyar Könyvkiadók és Könyv­kereskedők Országos Egyesüle­tének országos vidéki elnöke lett. Budapesti szakosztályi el­nöktársa: Illés Béla író, a „Kárpáti rapszódia” szerzője, szovjet alezredes volt. Most Felsőmalom utcai kis műhelyében javítgatja a töltő­tollakat. De ha leül a fekete zongorához és leüti a billeny- tyűket, rokona: Bartók Béla emlékeit idézi fel... Újítás az ivadéknevelésben Nyolc-i ízmii iió halivadékot kelteinek mesterségesen a Bikáit Állami Gazdaságban I cseppkövek birodalmában Vállalatok, közül etek és szövetkezetek figyelem: el­fekvő készletből GÉPKOCSI ALKAT­RÉSZEK, SZERSZÁMOK ÉS NEHÉZGÉPALKAT­RÉSZEK ELADOK. Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Telefon: 14-16. . 31928 VASS BÉLA MÁV főmér­nök az orfűi barlangkutató csoport vezetője vasárnap reggel az autóbuszpályaudva­ron számbaveszi a kis expe­díció tagjait. Itt van indu­lásra készen Rónaki László geológus, Felber Ferenc, Bérezés Viktória, Zsitkov- szky István, Katona József, Patt Imre, Válkó Lajos, és Keserű Sándor az Idegenfor­galmi Hivatal munkatársa. Még egy utolsó pillantás a felszerelésre, aztán beszállás az Abaügetre induló autó­buszba. A csoportnak tizenöt ren­des és tizenöt „pártoló” tag­ja van, akik csak néha vesz­nek részt a feltáró, kutató munkában. Abaligeten és Or- fűn eddig összesen 11 200 óra társadalmi munkát pégeztek s csupán Orfű 6 ezert nyelt el eddig ebből. A kis expedí­ciónak éppen, hogy az autó­buszköltséget térítik, egyéb­ként ők- fedezik költségeiket. Az , orfűi tetőről gyalog folytatjuk utunkat. Festői környezetű vidék, a völgybe ereszkedve Orfű házacskái, mint apró gombák feksze­nek a hegy oldalában. Más­fél kilométer után érjük el az Idegenforgalmi Hivatal ál tál juttatott kis faházikót, — mely a ruhákat, s egyéb fel­szereléseket rejti. Míg a fia­talok öltözködnek, Rónaki László a barlang eddig fel­tárt részének térképét mu­tatja. Százötven méterre ha­toltak eddig,' három szifon állta útjukat. Gumicsizmát kapok, kezes­lábas overáUt. Egy cigarettára még gyorsan rágyújtunk, a barlangban nem szabad do­hányozni. Vass Béla eloszt­ja a terheket,' ellenőrzi a fel­szerelést. Katona és Felber viszi a svájci műszerész Hansruedi Engler által a csoportnak ajándékozott AGA típusú búvárkészüléket, — mely nagyszerű készülék. Pott, Válkó vödröt, kötelet, kéziszerszámokat hoznak, Vass Béla a búvár gumiruhá­ját. A barlangban éjnél söté­tebb éjszaka van. A forrás fö­lött keskeny pallón lépke­dünk a bejárat vaskapujához. Szótlan és csendes mindenki. Az első szifont berobbantot­ták, nem kell víz alá bújni. Tíz métert csaknem felegye­nesedve lehet menni, aztán arasznyi pallón csúszva, mint a kígyók nyomjuk magunkat előre. Alattunk víz, fölöt­tünk a sziklábőltozat. Itt nincs ácsolat, biztosítás. Két szik­lalap között hétrét görnyedve jutunk tovább, centimétereket hódítva. Mint vékony papír­lap úgy érzi magát az ember. A néma csendből hirtelen robban elő a vízesés menny­dörgése. Szobányi helyiségbe jutunk, fel lehet egyenesedni. A lámpa fénycsóvája millió és millió cseppkövet világít meg. Mintha az ezeregyéjsza­ka birodalmába jutott volna az ember. Kék, fekete, vö­rös, majd hófehér cseppkövek, tíz centistől két méteresig óri­ási szoborként díszítik a ter­met. A palló 45 fokos emelkedő­jén kell felcsúszni. Nyálkás, sí­kos. Aztán egyszeresük el­fogy a palló és 60 centi nyílá­sú sziklafalon fel a magasba. Hely csak a gumicsizma sar­kának van, a gömbölyded kö­vekbe álig lehet kapaszkodni. Biztosítás nincs, a kötelet nem lehet kikötni sehová. Alattunk a mélység, és egy tó, melynek szinte nincs fenek#. Sötét­zöld, s a belevágódó vízesés­től vakítóan fehér vízcseppe- ket csap a magasba. Feljutunk a cápaszájig. A cápaszájhoz hasonló csepp­kövek, mint a fogak merednek alulról és felülről, köztük em- berfejnyi nyílás. Könnyű a dolgom, de milyen azoknak, akik a készüléket hozzák?! — Már mindenem verítékbe úszik, a levegő oxigénje is ke­vés. A harmadik szifonhoz érünk, a barlang bejáratától 150 méterre. Vass Béla fel­húzza a gumiruhát, aztán de rekára kötnek egy 15 kilós ólomövet. A zöldszínű víz­be félig gázolva lehet esnie a súlyos készüléket hátára csatolni. Bérces a kötelet ke­zeli. Rónaki, is Zsitkovszky az időt méri stopperrel. A zseb lámpa fénye a sziklafalra vi­lágít, mely belelóg a vízbe. A harmadik szifon kb. 80 méter hosszú. A víz csaknem olyan mély. Volt itt már két- három bányász is, vacogva mentek ki. „Nem embernek való munka”. Voltpk itt bú­várok, de a bátor embereket is elhagyta erejük, nem mer­tek lemerülni. Ezért kell most a kutatóknak a búvár munkáját is elvégezniük. A harmadik szifon után ugyan is óriási teremre lehet szá­mítani, mely szépségével cso­dába, ámulatba fogja ejteni a közönséget. Már itt is ra­gyogó cseppkövek vannak, a természet félmillió éves nagy szerű alkotásai. A harmadik szifon azonban nem adja magát könnyen. — Merüléshez kész: Rajta! Vigyázz a kötél... Vass Béla már a mélyben van... Egy perc, tíz másod­perc, egy perc húsz másod­perc i.. a kriptái magányban vízcseppként hullanak a sza­vak. A kötélből pedig fogy­nak a méterek. Elnézem az arcokat. Fiatalok. Kitágult íriszük inkább csodálat, mint félelem. Mégis a szorongás fojtja az ember torkát. Óriási rántás a kötélen. — Gyorsan húzzuk kifelé. — Lámpákat leoltani — ki­áltja valaki. A búvár fénye világit csak rejtelmesen a viz mélyéből. Végre kint van Vass Béla. Lekapcsolják róla a készüléket s akkor látom... vérzik a füle. Beöltözik Rónaki László. Most ő merül. Tíz fokos a víz, vacog a fog kint is. Meztelen testére veszi a csurom vizes gumiruhát. Lassan megy. Ki­csi a hely. Merül. Tizenöt perc után elakad a kötele. — Mentés. Rónaki a viz alatt van, a kötél 42 métert mutat. Vass Béla utánamegy. Itt per­ceken múlik az élet... Elindulunk kifelé. , Fárad­tan, lassan. A harmadik szi­fonból újabb hat méter vált ismeretessé. „Megérte”. És amikor a szabadba érünk, senki sem mondja közülük, hogy én nem csinálom to­vább. Mert a barlang mikro­klímája lehet hogy ezer és ezer embert fog meggyógyítani. — mert csodálatos cseppköveit nézve pihenni fog a dolgozó ember, mert idegenforgal­munk gyönyörű helyévé vál­hat, mert a barlang szabad­dá tett vize tavat táplál majd, ahol gondtalanul csónakáz­hatnak a pécsiek. Vass Béla mérnök és társai. Hősök?... Nem, nem tudok kellő szava­kat találni, kellően értékelni ezeknek a nagyszerű emberek­nek tetteit. Nagyon szerény kívánság, hogy jobban támo­gassuk őket. Szüis létván »

Next

/
Oldalképek
Tartalom