Dunántúli Napló, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-06 / 104. szám
Im« 1962. MÁÍUS R. Milos Paulovic: Anyaság (A nemzétkozi fotókiállítás anyagából) Götzerné története Ahogy a krumpliprizma ] fogy, úgy zárul egyre szorosabbra az asszonyok gyűrűje. A fiatalabbak guggolnak vagy csak egyszerűen meghajolnak, hogy a nedves, sáros krumplitól kíméljék a szoknyát, az idősebbek térdelve vagy féloldalt ülve csúsznak egyre közelebb egymáshoz. A kezek csuklóig sárosak, a sötét kendők alól barnán villannak elő a korai naptól-széltől kicsípett arcok, öreg és fiatal arcok egyformán barnák, egészségesek. A prizma már alig kupacnyi s körülötte, mint .őrszemek állnak a tele zsákok. A faluban delet harangoznak s roppanva, sóhajtva egyenesednek ki a derekak. Apró törékeny asszony egyenesedik fel szinte észrevétlenül, amilyen ésarevétle- rül olvadt egybe még egy pillanattal elpbb a sok hajoló asszonyháttal. Talán . ő az egyetlen, aki eddig még egy szót sem szólt, s most is riadtan, szinte kislányösan rebbe- nöen nyújtja a kezét. A csuklónál megszorított sáros kéz alig •'ermeknagyságnyi. • S Később mikor ismertem már Götzer Pétemé élettörténetét, csodálkozva és megha- tottan gondoltam erre a csöpp és gyámoltalan kézre. Hogy tudott ezzel nehéz malteros ládákat, durva épület anyagokat cipelni, lehet-e egyáltalán két ilyen parányi gyermekkéz zel öt apró gyereket felnevelni? Ahogy ott a feldúlt krumplis prizma szélén állt, arcát kissé a napnak fordítva, meg- indítóan kicsinek, gyengének látszott. Először még riadtan és akadozva, később egyre folyékonyabban beszélt a gyerekeiről. Magáról megfeledkezett, számit is ő már, mi- kar felnőtt, emberré lett mind az öt és most várja a negyedik unokáját. , A legnagyobb lány 35-ben született, s a legkisebb két éves volt, mikor az ura eltűnt a háborúban. Sokáig .várta, mert hisz a halálhír nem jött meg, de Götzer Péter már a múlt volt s a jelen a szegénység meg az öt gyerek. Földet tán kapott volna, de lova sé volt, meg felszerelés, semmi, hisz azelőtt is napszámból élteik. És öt száj kérte nap, mint nap az ételt. Akkor ment el Komlóra az új építkezésekhez, segédmunkásnak. Maltert, téglát hordott s olyan lázzal dolgozott, hogy még a 17 éves korában szerzett reumáját sem érezte. Csák a szíve fájt, hogy egész hétre egyedül kellett hagyni a gyerekeket, Örült, mikor megalakult az első tsz PüspöklaKon, nem kellett végre'távol é'ni a gyerekektől. Földét Ugyan'' nem vitt be, de a munkáját a közösnek adta s eltartotta a családot. Aztán szétment á tsz és újra napszám után kéllett nézni. A reumája is kiújult. De akkor már nőttek a gyerekek. A nagyobbik fiú kitanult vájárnak, a kisebb is szakmunkás lett, a lányok férjhez menték. S mikor két éve újra megalakult a tsz, ő az elsők között lépett be. Tavaly már annyira fájt a keze-lába, hogy ott akarta hagyni a sertéstelepet, de a kisebb lány*a nem engedte, ő állt be helyet te s év végére 300-nál is több munkaegységük lett. . . A kislánya egy hónap múlva szül,, aztán elköltöznek Pécsváradra az új házukba. A kisebb fiú most vonult be katonának. S az anya egyedül maradt. A reumája néha kínozza ugyan, de ő eljön a tsz-be minden nap, ha a nehéz munkát nem is bírja, az se baj, hisz most már csak magát kell eltartania s neki oly kevés elég. A kisebbik fia visszajön hozzá, ha leszerelt, most őt várj a,, mint azelőtt az urát. Aztán később, ha a tsz nyugdíjazta már, az unokákra vár, akik mind távol laknak, de akik mégis mindent neki köszönhetnek. Rné Köszöntjük az Édesanyákat! A vasárnapok közül a legszebb, a legkedvesebb az a májusi vasárnap, amelyen az édesanyákat ünnepeljük. Az édesanyákat, akik a legdrágábbat adták számunkra, az életét. Nincs még egy olyan érzés, amely annyira végigkísérné az embert egész életében, mint az anyai szeretet az anyai gondviselés — különösen az ifjúkor és a felnőtté álás útján. A Magyar Kommunista ifjúsági Szövetség is segíti az édesanyákat, hogy gyermekük dolgos, becsületes emberré váljon, megtalálja helyét a szocialista társadalomban. Abban a társadalomban, amely munkát, tanulási és művelődési lehetőséget, boldog ifjúkort és b os jövőt áű a fiatalok számára szebbet, mint az édesanyák valaha is remélhettek. Céljaink tehát közösek, s ezt a közös célt akkor tudjuk megvalósítani, ha a szülői ház és a KISZ nevelési elveit összehangoljuk, ha egységes világnézetre neveljük az ifjúságot, hiszen a mai fiatalok már a kommunista társadalomban fognak élni, abban a korban, amiről az emberiség legjobbjai évszázadokig álmodoztak. Ilyen gondolatok jegyében köszönti a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség az édesanyákat ezen a szép tavaszi napon. A gyermeküktől kapott virágcsokoi mellé tesszük a mi ígéretűinket is: ifjúságunkat az édesanyák örömére, szocialista hazánk sze- retetére, * szocializmus építésére nevel ji" LUKACS JÁNOS a megyei KlSZ-bizottság szervező titkára GALAMBOSI LÁSZLÓ: Téged, énekellek világgá dalollak gyolcs-fényű szavakk magamhoz karollak öled aranyozta szikrázóvá szárnyam kezed oltalmazta szikláktól a lábam . Nap voltál a csúcson mécsein jeges mélybe együtt bukdácsoltunk lángok erdejébe Tépett szárnyam tollát pólyáid violába békét szedni szállunk világ kosarába Oltalmad kapuját sarkáig kitártam bűneim kimostad jóságod kútjában A mama mosolya Glós Iván doktor mútatott be Márkus Istvánná* n*k- oa OD,'>ü:-í A szoba olyan, mint az ország szülészeti klinikáinak sok-sok betegszobája. Négy mama, négy ágy, négy pislogó vagy inkább alvó pólyásgyerek, i férjek, nagymamák, testvérek meg rokonok virágai, befőttjei az éjjeli- szekrényeken. Régi az épület, tíz vagy húsz évvel ezelőtt is ez a kép fogadott volna, ha a szülészeti klinikára nyitok be. Az élet itt végeláthataitla- nul és makacsul ismétli önmagát, és mégis: mindig új minden. Üj életek indulnak innen el. Márkus, Istvánná, a szalmasárgahajú mama nézi alvó gyermekét. A csöpp nyi húsdarabot, lélegző pirinyó életet, aki Trums semmit sem tud még' a világról. Ha kinyitja a szemét, Csaik a fényt meg a sötétséget érzékeli, látni a mi felnőtt felfogásunk szerint még nem lát. A , lámpabúra éppolyan messze van tőle, mint édesanyja arca, a kettőt még nem tudjámeg különböztetni egymástól. Csak sírni tud, meg enni. Nem tud még a kis Edit semmit. És mégis, a mamának drága, nagyon drága a csöppnyi élet, hiszen ő már arra gondol, hogy mi mindent fog majd Edit tudni. Nincs szebb a .nyiladozó életnél. Nincs szebb anyuka számára, hiszen első gyermeke. Tervezgetnek a kis Edit ágya felett. A mama meg Glós IVán doktor képzeletében a kis csöppség mór megy, mászik, kirámolja a fiókokat, mindent meg akar ismerni, birtokába . akarja venni a széles világot. A pirinyó élet jövőjét- látják, a kis pólyás pedig alszik a jelenben. Hiába csiklandozza az orvos az arcát, meg se nyikkan, jóllakott, elégedett. Nevetnek és tűnődve nézik a kislányt. Glós doktor elkomolyodik, aztán a szülésről beszél, ami kicsit komplikáltabb volt a szokásosnál, de „Anyuka” — int a szemével Márkusné felé — nagyon derekasan viselte magát. A fiatal mama elpirul és mosolyog. R -nének hívják, de mindenki csak úgy szólítja: ,Mamikám", Alacsony, ötven év körüli asszony. A fején kendőt hord, és mindig van dolga. Ritka eset az, ha nem szalad valahova. — Ilyenkor ül az ajtaja előtt és olvas. Házmester néni abban a házban, ahol gyermekkoromban laktam. A fel- szabadulás után költöztek hozzánk. Sokszor szidott meg, ha az udvaron labdáztunk, vagy kiabáltunk. És most, hogy elkerültem onnan, mégis sokszor eszembe jut. Csodálatos asszony. Á háború előtt vesztette el a férjét, négy gyermekkel maradt és sok nyomorúsággal. Háiom fia és egy lánya nem egy álmatlan éjszakát okozott neki. Talán el sem lehet képzelni, mennyit dolgozott. Semmi fáradságtól sem riadt vissza. Korahajnalban kelt, újságot hordott ki; háromszáz lépcsőt tett meg naponta, amíg mi a másik oldalunkra fordultunk. Reggel hatra el is végezte, pedig egész éjjel nyitogatta a kaput. Azután neki a három emeletes háznak: végig — söpreni, szemetet összeszedni a lakók ügyes-bajos dolgait intézni. Ezután kezdhetett csak a maga dolgaihoz; gyorsan főzött, csomagot készített és szaladt a kórházba, ahol a kislánya hosszú hónapokig feküdt.- A z egyik fia katona volt, a másik a gyárban dolgozott, a harmadik meg iskolába járt. Amire hazajöttek, készen várta őket az ebéd, a meleg mos dóvíz, a tiszta törölköző, és Mami a Jltami teknő mellett állt — mosott. Ha nem a sajátjukat, ékkor a másét. Mégis mindig jókedvű volt. Mindenki meg- áUHaiott az ajtajában, elmondhatta a panaszát vagy sérelmét; mindenkihez volt jó szava, tanácsa. Sokszor ültem nála. a konyhában. Ö rendszerint mosott vagy vasalt, és hallgatta az én csapongó- képzeletemből alkotott meséket, arról, hogy mi leszek, ha elvégzem az iskoláimat. Sohasem voltam az útjában. Azt hiszem, szeretett egy kicsit. Én is őt. — Jó volt neki mindent elmondani; előtte nem kellett titkolóznom, talán őszintébb tudtam lenni hozzá, mint az édes anyámhoz. Erezte ezt ö is. Egyszer azt mbndta: — Tudod, Cicmiric — (mert igy hivott), — olyan jól esik nekem, hogy így elmondsz mindent; a saját lányom nem ilyen őszinte, hozzám. ]yf ifidig ismerte az udvariamat, és ha nem tetszett neki, sohasem titkolta el. Sajátos ösztönnel megérezte: hozzámvaló-e, vagy sem. Sohasem csalódtam a megérzéseiken, ítéleteiben; előbb-utóbb beigazolódott, hogy igaza volt. Ha csalódtam, ha bánatom volt, hozzá futottam. így vigasztalgatott: i— Gyere, sírd ki magad; .utána elmegyünk a moziba. Majd meglátod, hogy milyen csudajó házasságot csinálsz. Megérem még azt, hogy el is felejtesz, eszedbe sem jut, hogy volt valaha egy Mami, aki... — De itt nem mondta tovább soha, csak simogatott, és olyan puhák, finomak tudtak lenni agyonmosott, repedezett, bogos ujjal. Ott volt az esküvőmön. Akkor láttam először sírni. *— Azért, Cicmiric — mondta, s fogta, szorongatta a kezemet —, ezután is eljöhetsz hozzám, egy szelet zsíros- kenyér mindig kijár neked ezután is, ha nem veted meg. Nem, nem lehet Mamit elfelejteni. Nincs nap, hogy eszembe ne jutna, s ne látnám magam előtt alakját,' dologra és simogatásra mindig kész kézét. Ha arra járok, nem tudom megállni, hogy be ne ugorjak hozzá. A mikor utoljára nála voltam, siet^ ve öltözködött. — Hova tetszik menni? — kérdeztem. — A KISZ-be. — Hová-á? — kérdeztem meglepetten. — Mit csodálkozol?! — nézett rám egyszerűen. — Nem csodálkozom ... — mondtam később csendesen, és valóban nem csodálkoztam.- ' UNGVÁR MÁRIA Öröm-fákon ültünk hattyúk gyöngyös kedve hullott hét magasból sengő tenyeredbe Gyümölcsléién sorsot nem tápláltál bennem ijfekete zászlót ' nem. bontott a kedvem Sírodig megmaradsz' tudom ami voltál kínokat áldozó iárkányölő-oltár Árnyékos kupola -söndjén fény virága agytól védő köntös irök suhogása téged énekellek világgá dalollak gyolcs-fényű szavakkal magamhoz karollak ANYUKA A Pécsi Dohánygyárban dolgozik Molnár Jánosnál Napközben bontja a dohánybálákat, előkészíti 'a leveleket. Ami kor közeleg a munkaidő vége, egyre többet gondol szőke la lányára, akire a gyár óvodájában vigyáznak, hiszen Mól nárné is egyike a gyárban és másutt dolgozó sok-sok Anyu kának. A kis Ildikó is alig várja, hogy jöjjön már Anyuka. A mama sohasem késik. Boldogan öleli magához gyermekét Vége a munkának, de otthon Anyukára még sok tennivah vár. Kezdődik a második műszak. mi Mama és gyermeke kézenfogva megy haza. A kis Ildikó segíteni még nem tud, de érdeklődi hogyan készül a vacsora. Anyuka a második műszak közben is szakít időt arra női, kislányával játszó
