Dunántúli Napló, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-30 / 100. szám

5

Arraus s*.

NAP*. A

A legnagyobb vállalás előli

Ha reggelenként, Irilép a

háza tornácára — mely a falu végén a dombtetőn áll — már Látja is a fél határt, az apók lankákat, s végig a falut. mely a mohácsi út felé ereszkedik. Lenn a völgyben iledig a műút fehéren csillogó szalagját. Négy év óta minden reggel ez a kép fogadja, s az a jóleső érzés, hogy any- hyíra a közepén van, úgy körül öleli ez a gazdaság, hogy ha akarná sem szabadulhatna könnyen az ölelésből.

De Fischer Ferenc nem ás akar szabadulni. Most tavasz szál is ■még alig járt le a kihelyezése, újabb kiét évvel toldotta meg. Pedig a család örült volna, ha más munka

után méz. Kétségtelen, amikor még Olaszon az fmsz-nél dolgozott, sokkal többet látta őt a feleség, meg a gyerekek Most meg különösen mióta a hárem szomszédos falu, Bir- ján, Olasz és Hásségy is hozzájuk tartozik, már kora hajnalban beül a kocsiba, s csak késő este fékez le a domboldalt ház előtt, fáradtan, törődötten.

Nehéz megmagyarázni, hogy ez a három év, ami ugyan nagyon gazdag volt, még csak a kezdet, s az elkezdett munkát be kell fejezni. Mert 1956 előtt is volt Belvárd.gyulán tsz, de arra nem is érdemes visszaemlékezni, olyan gyenge vélt. A Közös Útnak pedig már most jó híre van, s ez a jéhír elválaszthatatlanul összefügg. Fischer Ferenc nevével. Mér az első évben bevezették a családi tervezést, amelyet azóta sok tsz sükerreJ alkalmaz, s Fischer Ferenc neve egyszeriben közismert lett. A Közös Ut Tsz-ben már az első évben 35 forint volt a munkaegység értéke, második évben 38 forint, harmadik évben — pedig akkor csattekozobt hozzájuk Bírj ám sok adóssággal — már 39 volt a munkaegységérték a tiszta vagyon pedig közel 5 millió.

Időst 10 milliós vagyonú a belvárdi tsz. 10 millió forint tiszta vagyona van, amely 900 embernek a tulajdona. Vannak jó szakemberei, jól kiépített üzemegységei, kórsáé- rŰ gépei, s január .elsejét»! bevezették a havi fizetést. Ebben az évben 7,5 millió forintot osztanak ki a tagok között, ami 40 forintos munkaegység értéknek felel meg, s ha a tervet túlteljesítik, minden tagnak megjár a nyereségrészesedés. Az éves tervük pedig azt írja élő, hagy 10,5 müílió forint értékű árat kell az 1962-es évben az. állam félé értékesíteni.

Négy falunak, 900 embernek ad kenyeret, nyújt becsű letes megélhetést ez a szövetkezet, s ha bármilyen jól is megy a munka, bármilyen szorgalmasak a tagok, és szer veszett a gazdálkodás, vésgűtís egy ember vállán nyugszik ez á súlyos gond, első sorban tőle vénnek még nagyobb darab kenyeret, még jobb életet asz emberek. Hozzá fordulnak a lesgsűlyo6abbtól a legapróbb problémáig, még a szakemberek is tőle kérdik meg „kime- saéMessüfc ezt az istállót Fischer élvtárs? ö az, akinek mindenről tudni kén, aki soha nem lehet határozatlan. Egy szóval termélőszövetke- zeti efcofc, jó elnök, aki nem 'műveit csodát az elmúlt három évben, csak egyszerűen a rábízott értékkel erejéhez és tudásához mérten a legjobban sáfárkodott.

er- Hfii —

Két nemzedék emlékezik

Berlini május 1.1930

A Pécsújhegyi Erőmű nyugdíjas dolgozója: Tar- nóczi János, a Magyar Tanácsköztársaság leverése után kilenc esztendeig járta a világot. Beutazta Németországot, Ausztriát, Belgiumot. Svájcot, Hollandiát, Dániát, Jugoszláviát, Olaszországot. Franciaországot. Spanyolországot, Portugáliát, Dél-Afri- kát. a Kanári szigeteket, Ausztráliát, Egyiptomot, Kínát. Japánt.

Tarnóczi elvtárs most

visszapergeti gondolatban az elzúgott éveket, a munkás- mozgalomban végzett harcait.

— Sok-sok élményem van a munkásmozgalomból, a legszebb emlék számomra azon- b: 1 mégis az 1930-as berlini ni.: nis elseje volt.

A sors úgy hozta, hogy én is részt vehettem a berlini május elsejei felvonuláson. Hamburgból gyalog indultam el Berlinbe. Nauenben találkoztam össze egy német kommunistával, aki ugyancsak a berlini felvonulásra igyekezett. Együtt folytattuk utunkat, s a német elvtárs elmondotta, hogy ő teljes felszereléssel jön, csak fegyver kell még.

— A felvonulásra lélekben már én is régóta készülődtem. Délelőtt kilenc órakor kezdődött, a hatalmas ember folyamok az ÁUatkert felé igyekeztek. Az épületek mindenütt vörös zászlókkal, plakátokkal voltak díszítve. Tengernyi virág az ember pedig annyi, hogy mozdulni sem tudtunk. A mi csoportunk nem is jutott el az Állat kertig, a Reichstag előtt megrekedtünk, s itt kellett kivár- munlr »míg # '<éf&8Ű&. WÜSSa»

fordult. Rengeteg volt ekkor a munkanélküli Németország ban. Itt éreztem először, ha egyszer a tömeg elönti az utcákat, tereket, nincs az az érő, amely megfékezze őket.

Először a felvonulók soraiban

Prókai Gyula, a pécsi MŰM. Intézet másodéves géplakatos tanulója. A szülei Cunban élnek, ő is itt nevelkedett, itt járta az általános iskola nyolc osztályát. Az iskolában és a községben természetesen minden esztendőben megünnepelték a május elsejéket. Pécsi felvonuláson azonban a múlt évben először vett részt az intézet többi tanulójával.

— Nekem, falusi gyereknek sokáig emlékezetes marad 1961 évi május elsejei fel vonulás, amelyen én is részt

vettem. Nagyon tetszett a pécsi dolgozóknak á színpom- pá^ felvonulása, s nagy öröm volt számomra, hogy én is ott lehettem a felvonulók soraiban.

ídón májusijain fennállásának ötvenedik esztendejét készül n tegümnepefai a Gépipari Technikum. Az iskolával együtt jubilál Zádor József tanár. 1922-ben kezdte el a munkát ugyanebben az iskolában, amely akkor még fémipari szakiskola volt és a Zólyom utcában, a Vízművek mad helyén működött.

Négy évtized hosszú idő. Ezalatt élete összefonódott az iskoláéval. Ennyi idő alatt sok élmény, bánat és öröm gyűlik össze, de Zádor József legszívesebben a munkára emlékszik, amelyet mindig szfwél-léleíkkel végzett. Nagyon sokam dolgoznak az erőműnél, a bányákban és másutt, akik az ő keze alatt ismerkedtek meg az elektromosság lejteümeivél.

— Műszaki dolgokról nagyon szívesen beszélek — mond ja — de magamról nincs mit mondanom.

Pedig sokáig lehetne soroi- ni, hogy milyen sok és sokféle feladatot végzett el a negyven év alatt. Nemcsak ta látott,, hanem gyakran javított olyan műszereket, ame- iyefcet már senki más nem vállalt, javította az egyetem villamos orvosi készülékeit, volt törvényszéki szakértő, az autóvezető tanfolyam, az Autóműszaki Intézet tanára, írt rádióműszaki szakcikkeket, s természetesen mindezt az iskolai munka mellett. Szerényen, de nagy kedvvei dolgozott mindig, s még most, a nyugdíjas korhatár közeled tével is. Ezt ismerte el a néhány évvel korábban kapott „Az oktatásügy kiváló dolgozója” cím is.

A „varázslatos világ" építője

Valahol a Hőerőmű tájékán taLalitam az öreg Móricz Zsig- mond bácsira. Hagymáit ültetett a feleségével a kertben. A nagy író névrokonát, a Bőr gyár egykori munkását ta valy kapta szárnyára a hír A nyár végén tudódott ki, hogy- 919 óim «taijgooeet a *Sdáiinparkbain. 910-et vagy meg többet. is talán, mert a végén már nem is íratta be a könyvecskéjébe, hogy fontja]’t. Nem sokkal később a vá ros díszpolgára lett:.

Mivel újra kitavaszodott, s megint építkeznék a Vidámparkban. a kérdésem kézenfekvő: mit fog csinálni Móricz bácsi az idén?

— Felmegyek a Vidámpark ba — mondja áz öreg olyan hangsúllyá1, ahogy a legtermészetesebb dolgokról beszél az ember.

Hogy egész pontos legyen: már most is jár. Április 10-e ó(á majdnem minden näp ott volt. Mert nem egyformák az emberek — teszi hozzá. — Van akinek a pihenés az igazi nyugdíjasság ... Neki nem. Hiába porolt vele a télen, a felesége — mondja tréfás mo sollyal nézve asszonyára — 6 nem bír otthon maradni. Neki a vérében Van a menés, a mozgás, ha nem a Vidámparkba járna, akkor a tanács vagy a szakszervezet körül •snrdörögne.

— ®5 miért választotta a

Vidámparkot' — folytatom s

—•' Mert jó a levegő — válaszolja — és mert az olyan hely, ahol az ember kézzelfog hatóan látja a munkája eredmény ét. Mert mindig épül va látni. Most három holddal bővítjük a parkot, a kerítést is kihúzzuk — folytatja többesszám harmadik személyében —, és úttörővasútat is építünk. Az embereket pedig nem kell nagyon kérlelni, eljönnek és jókedvűen dolgoznak odafönt. A napokban is fant volt 74 lány a Közgazdasági' Technikumból, olyan szépen. iparkodtak, hogy öröm volt nézni.

És ha csak ők jönnének! Ta valy nyolcvan éven felüliéi: is befutottak hozzájuk, és dói gózgattak is, nem tehet tőlük elvitatni az igyekezetett Nos, -ha a nyolcvan éven túliak is eljönnek; éppen ő maradjon otthon? Minek öregítee magát? Ráér még, nem?

Búcsúzóul az unokáiról beszél. Azt mondja, hat unokája van, s mind ujjong, ha ké- zenfogja őket, és elmemnek a Vidámparkba játszani. Mind nagyon szereti őt, hiszen minden játékot és bokrot ismer a Vidámparkban, kicsit a? éné % am * »suráass&ato* villáé.

Kilencszáz ember gondja az övé

Negyven év a katedrán

Varga Gyula vállalta a

megixilósíthatatlannak tűnő feladatot: fegyelmet, rendet teremteni a pécsi bőrgyár aprómeszes műhelyében, ahol hetenként, havonként cserélődött, rostálódott újra és újra a műhely gárdája. Persze segítőtársai is voltak Varga Gyulának, Ferencz János párttitkár és az aprómeszes művezetője, Szabó László személyében, mégis a munka, oroszlánrésze őrá várt. S hogyan kezdte, hogyan folytatta?

— Azt már az első napokban láttam, éreztem, hogy más „módszerek” kellenek ide. Rugalmasak, kötetlenebbek. Ha a sor úgy hozta, elmentem velük még a vendéglőbe is.

Nem taktikából választotta ezt a módszert Varga Gyula. Szerette ő ezeket a „bőrükbe nem férő" embereket, s nem is egyszer azt vallotta, hogy ahol ennyi „energia” tombol a fiatalokban, azt az energiát csak szabályozni, helyes mederbe kell terelni. S az elv a gyakorlatban is bevált. Igaz, hosszú esztendők szívós, türelmes munkája kellett hozzá.

Nézzük csak meg közelebbről ezeket az eredményeket. Az első években már kialakult egy néhány főből álló törzsgárda, akiket beosztottak, helyesebben „elegyítettekf a „heveskedők” közé, s lassanként elhalkult, majd egészen elcsendesedett a „csatazajt. Aztán újabb év kellett ahhoz, hogy fegyelmezett brigádok alakuljanak, amelyek közül a legfegyelmezet- tebbnek Varga Gyula volt a vezetője. Ez a brigád nevezett be elsőnek az 1960-ban induló szocialista brigádmozgalomba, s fél év múltán el is nyerte a címet. Ettől kezdve könnyebben ment minden. Az aprómeszes „kivüállói’’ őszinte érdeklődést mutattak a mozgalom iránt, s ma már hat okleveles szocialista brigádja van a műhelynek. És ebben a hat szocialista brigádban kivétel nélkül benne van az aprómeszes minden dolgozója.

Ilyen előzmények után kapta meg Varga Gyula a

meghívót a szocialista brigádvezetők országos értekezletére.

— Amikor elindult velünk a • különjáratú busz Budapestre, nem is sejtettem még, hogy a meghívón kívül még nagyobb, még kedvesebb meg lepetés vár rám.

Ezt a meglepetést a vállalat kocsija vitte a főváros felé tartó autóbusz után. s amikor megállították őket, Varga Gyulát keresték. A bőrgyár üb. elnöke táviratot nyújtott át neki, amelyben az Elnöki Tanács közölte, hogy még az nap este a parlamentben kormánykitüntetésben részesítik. A többit

már közöttük híreinkben. A parlament Munkácsy termében Kiss Károly elvtárs személyesen adta át Varga Gyulának a Szocialista munkáért érdemérmet és a vele járó díszoklevelet.

Varga Gyula rászolgált a nagy kitüntetésre. Mindenképpen rászolgált, hiszen az elmondottakon kívül ott van még a legnagyobb vállalásuk is, amit a hat szocialista brigád közösen fogadott meg. Ebben az esztendőben el akarják érni a minden eddigi eredmények legnagyobbikar, a „Szocialista műhely” cin elnyerését, amely méltó koronája lesz a közel hat esztendős nagyszerű küzdelemnek.--------------------------------------c

Á példát mutatá ntuítkáiam/a

Egy dohánygyári munkásnő portréja

Bötkös Józsefnének, a Pécsi Dohánygyár munkásnőjének három életkora van. Az egyik az igazi: 39 év, a másik amennyinek látszik: 29 év, a harmadik pedig: amennyit az életkedve elárul: vagyis nagyon fiatal.

Pedig lehetne nagyon pesz- szimista is, mint ahogyan azok szoktak lenni hasonló helyzetben élő asszonyok sokszor. Három jóétvágyú, nagy fiúgyereket nevel egyedül, csak a saját erejére támaszkodva, 1951 óta.

Egymillió-hatszázötvenezer cigarettát kell beraknia a garatozö masinába nyolcórás munkaidő alatt, ha teljesíteni akarja a tervet. De ha jól megy a gép — és nem háborgatja riporter — akkor jelentősen túl is szokta teljesíteni. Nagy figyelem kell ehhez a munkához és fürge kéz, szorgalom. Szeretik a gyárban. Vele dolgozik egy brigád ba« Héli József né, a gépve- zető, hosszú évek óta, Hagyó Ibolya pedig egy teljes napja már. Igen, egy napja, mert aznap lépet munkába Bötkös- né gépénél, amikor lefényképeztük, de már megbarátkoztak. Jól, összehangoltan megy a munka. Fárasztó az egész napi friss mozgást követelő mmmkm, de ezért jé • kedvük,

ha látják az eredményét. Marosszéki Ferenc gépmesterre is átragad ez a jókedv s még' az is előfordul, hogy az asz- szonyokkal. lányokkal együtt énekel, ha azok elkezdik.

Bötkösné pedig mostanában elég sűrűn énekel, ha oka van rá. És van rá oka, mert — mondtuk már —, szeretik; és szeretik, mert megérdemli. Kitűnő munkája met lett pártmunkája is van bőven. Pártcsoportvezető, üzemi tanácstag, az SZB szociális bizottságának tagja, osztálymama az Árpád fia osztályában, a 8. általánosban, s tagja a kommunista szülők aktíva- csoportjának is.

Felvonul május elsején 6 ts, a többiekkel, a Pécs 11. kerületi dolgozók élén, hogy integethessen az emelvényen he- . lyet foglaló vezetőknek, közöl tűk pedig a kedves és szeretett Mária néninek, a gyár párttitkárának. Szép, fegyelmezett, színes menet lesz a dohánygyáriaké. Viszik majd a hatalmas, füstölgő cigarettát, dalolva, köszöntve a műn kásosztály nemzetközi ünnepét. Soraikban pedig ott lesz Bötkös Józsefné. a népszerű, a több dicséretet, oklevelet és jutalmat kapott, példamutató' munkásasszony is