Dunántúli Napló, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-30 / 100. szám
6 fUASPLÓ 1968. ÁPRILIS Ml Eey ház és lakói DECEMBER KÖZEPÉN készült el az a ház, amelybe most május elseje előtt be- csönig&ttem. Négy háromszobás összkomfortos lakás. Ebben a házban a komlói bányaüzemeknek egy-egy szocialista brigádvezetője ’akik. Ér dekes a története annak is, hogy miképpen kerültek pont ök abba a házba. A tröszt igaz g'atója és. a párttitkárság titkára közös javaslatára jutalomképpen a négy széntermelő üzem egy-egy kiválóan dolgozó szocialista brigádjának a vezetője kapta a lakást, akik a karácsonyi ünnepekre be is költözíek. — Azt nem felejtem el, amíg élek. Kevés bányász ka pott ilyen magas kitüntetést, mint én most a szocialista bri gádvezetők első országos kongresszusán. Nagyon hász nos volt, arról egy külön cik két lehetne írni. Még soha nem jártam a parlamentben, az már önmagában is megérte. De azt is hadd mondjam el, hogy Kádár elvtárs beszédét érdemes lett volna minden bányásznak meghall gatni. SZILAGYI SÁNDOR a ház lakói között a legfiatalabb. Huszonnégy éves, de már hat éve A ház és a lakók: (balról jobbra) Pfeiffer Alajos, Szilágyi Sándor, Fincza József és Madács Mihály Sorra kopogtattam a lakások ajtajain, majd kimentünk a ház elé, leültünk a zöld gyepre és beszélgettünk. Pfeiffer Alajos 42 esztendejével és 20 éves szolgálati idejével négyük közül a „korelnök”. A Bú.a-aknán huszonnégy fős kamrafej tési csapatnak a vezetője. Brigádja négyszer nyerte el a szocialista címet. A jókedélyű vájár szívesen beszél csapatáról. — Négy éve együtt van. a csapatom, legfeljebb egy-két ember cserélődött, de azok is csak akkor, ha valaki elment katonának. A jó eredmények titka? Nincs titok. Szeretünk dolgozni, mert a munkában nincs „pardon” egyikünknél se. Érti is mindenki a mesterségét, kifogástalanok a szakmában és nem is igen lehet különbséget ten ni. — Milyenek az eredmények? — A MŰLT ÉVBEN voltak rekord eredményeink is, de most se lehet panasz. Műszakonként egy főre hét csille jut. Azt hiszem ezzel mindent megmondtam. — Az ön brigádja szocialista brigád. A kollektív élétben van-e valami változás? — Van még mit faragcsálni. Tudja — néz rám összehúzott szemöldökkel— mostanában valamivel többet 4,kirándulunk”. Ez az egyetlen hiba. A huszonnégyből öt. A többivel nincs probléma De nehogy aizit higgye, emiatt kimaradnánk a műszakról. A bumlit nem ismerjük, ilyen nálunk nincs. I — ön is az öt között van? — Röstellem, de ott De mégegyszer mondom, ne a munkában, se a magánéletben nincs nyoma. A csapatban mindenkinek megvan a „Kiváló dolgozó” ofc’evele, hétnek a jelvénye és ötnek a „Bányászati Munkazászló” kitüntetése. Szilágyi Sándor beszél. — Mi ötvenkilencben neveztünk a szocialista brigád címért folyó munkaversenybe, de az első időkben nem sikerült elnyerni a címet A termeléssel nem volt különösebb probléma, hanem a tanulás miatt estünk eL Tavaly jobban ment és az 1961- es év eredményei alapján megkaptuk. Néhányan járunk iskolába, ketten segéd• váj ári tanfolyamon tanulnak és a politikai oktatásban te részt veszünk.— — S • kitüntetés? vájár, volt amikor a Kossuth bányaüzemben leadta a munkakönyvét. Elővájásí csapata1 a legjobbak között van most is. A csendes természetű Ma- dács Mihály vájárra „kerül a sor”. Brigádjáról beszél, amellyel Anna-aknán dolgozik. — A mi csapatunk még nem nyerte el a címet, de talán majd az idén. A termelés ment, csak a többi nem. Mindig akadt egy-két ember, aki vei nem lehetett szót érteni. Két tagot el is kellett tenni a csapattól. Szilágyi Sándor közbeszól. —• Ne haragudjatok, hogy bele szólok, de az lett. volna az igazi, ha nem külditek el, hanem nálatok sikerül megváltoztatni őket — Az igaz — mondja Ma- dács —, de nem ment az istenért se. Olyan emberek vol tak, akiken nem fogott se a jó szó, se a rossz. Megkapták a fizetést és addig haza se mentek, amíg abból tartott Aztán még jöttek a sorozatos bumlik. Végül az üzemvezető mind a kettőt elbocsájtotta. — Nálunk is volt ilyen eset. Hidd el; a saját öcsém miatt kétszer elestünk a szocialista brigád címtől. — Persze ez az év más lesz — veszi át a szót újból Ma- dács. — Most négyen vizsgáztak a segédvájárin, egy végzi a nyolcadikos általánost, min denki jár KlSZ-okitatásra vagy munkásakadémiára... A NEGYEDIK VÄJAR neve ugyancsak az ismerősök közé tartozik. Fincza József a III- as aknán dolgozik elővájás- bam és országos rekordokat produkálnak. — Most valamivel rosszabb a geológiai helyzet, de nem lesz gyenge az áprilisi eredmény. Húsvétig 110 méter és 70 centi volt. Ezen a héten ne kilendültünk, . naponta hét métert ' megyünk előre. Azt mondom, meg lesz a 150 mé- .ter május elsejére. — MEGVAN-E a szocialista cím? — Mag.' Háromszor került hozzánk eddig, de reménykedünk negyedszerre is. Nincs nálunk hiba a .termeléssel se, de a tanulás- is jól megy. Ha nem le.tünk volna szocialista brigádban, én se adom a fejem, a tanulásra. Most végezzük a csapatvezető vájárral együtt a nyolcadikat. . Fincza is mesél egy munka társáról, aki a brigádban emberélte meg magát. Nem ivott az, csak úgy simán elszórta a pénzét, hogy maradt is, meg nem is. Ha volt nála, akkor a haverokkal taxival ment Pécsre és ehhez hasonlók. Nemrégiben az édesanyja fel kereste a brigádvezetőt és könnyes szemekkel köszönte meg, hogy a fia más ember lett. ÍGY DOLGOZNAK a ház lakói. S hogyan élitek a házban? * Bár egy kivételével mind fiatalok, demdndeinkineäc mind a három szobája szépen be van rendezve, három lakásban van televízió (a negyedikben sem azért nincs, mert nem telne rá), mindenkinek van mosógépe, porszívója és egyéb háztartási gépe. A házban nincs házmester, aki a rendet fenntartaná és a lépcsőházat takarítaná. Ök CBtaátoalk közösen mindent. Tanúsíthatom, hogy olyan tiszta lépcsőházakat ritkán lehet látni. Gazdagh István EH LÉK. ö árman ültünk a szobában és a társalgás témáját a becsület, a tisztesség, e két szép fogalom tarka szálaiból szültük. Egyikünk felütötte az emlékezés lapjait, amit a másik tovább lapozott és így kerül napvilágra ez a történet is. A naptár a harmincas évek második felére fordult. A sokszor megátkozott nyomorúság, munkanélküliség ami főbérlőként lakott a kőművesek életében is, már távolodott, az utcasarkon járt elmentében. — Konjunktúra! Rá kell csapni a nagyobb építkezésekre ... — súgták társaiknak a vállalkozók. — Ügy néz ki, hogy lesz munkaalkalom, de most kell összefogni nehogy kigolyózzanak bennünket a vállalkozók._ — szervezték soraikat a munkásmozgalomban résztvevő kőművesek. Remény csillant, a béke, a munka, a . megélhetés reménye és lassacskán a nappalok nagyobb résZ'e az állványokon töltődött el a külvárosi kislakások tépelődő ideje helyett. 1 Más volt már ez az eszten- j. dó. Kora tavasztól a tartós fagyok, beálltáig munkát ígér- \ lek a hónapok és mire nyár- ; ba szökkent az év, a kőmüve- I. sek közül négyen cipőt és ruhát vettek feleségeiknek, tör- j lesztetiék a többiek is a fűszeresnél és a hentesnél ' fel- ! gyülemlett adósságot és volt akinek új iinneplős ruha is kerekedett az egymásra rakott kövek és téglák nyomán. Lajos, a régi. kitartó culáger pedig bőrszíjon lógatta kis- Itabáízsebíben az öt pengőért Vett vilégitószámlapos órát, szavai szerint, — élete vágyát. Naponta vidámodott az állványokon dolgozók kedve és naponta szemlélte a vállalkozó régről ismert „krémkö- műveseinek” zajos, évödő, de kifogástalan munkáját. A földszinti födém után ráalkudtak az emeletre, aminek eredménye 10 filléres órabér javítás és egy közbeeső ein- stand lett 10 liter borral. A vállalkozó nem csalódott, minden úgy lett, ahogyan a kőművesek mondták. Amikor az építtető népes kül döttséggel szemrevételezte az építést, a sarkon, a kőművesek szemeláttára parolázott a vállalkozóval. —■ Meg vagyunk elégedve, és reményeink vannak, hogy a továbbiakban is ilyen kiéBaranya 1945 — 1962 Szemléltető kép Baranya megye felszabadulás utáni létesítményeiről AlLCBPÁlUNÁS ÁU.CAZBASAC Növémvíoó ÁuonAi 0 takmhánticmbí szóuö nupnis fi iconiÓTucpin's tVÜHÖUStClfPITÍS HAlAiTP 1^1 ÚJ KÖZÉPÚtl. uusmsntn községek uaha iakásépítkéh s avfBMEk nevelő mUza w ÚJ ISKOIÁU ft=a S2ÜL0 OTTHO* ál iáit HÁZAK Q szociÁus ormon Á LLATTENYÉSZrő GAZDASAGOK PÉU -MOHÁCSI VÍZ vezerix és wimd útépítés, reiúiiTA ■ tafai HARKÁNY FÜRDŐHELY Räs fejlesztése IDEGENPOEGALMI LÉTESÍTMÉNYÉI möehlÉtzvÉoEim BBzmÁUsoK légítöen halad ez a szép munka... — szóltak búcsúzóul. — Tíz fillér béremelést! — lökte oda Kuliéi a mellette dolgozó Mártonnak, amiből azt kellett érteni, hogy meg keli próbálni az újabb fizetésjavítást, mert a munkával elégedett lehet még a magasságos ég is nemcsak a földi helytartók. — Lassan a testtel, eljön az ideje — morrant egyet a tapasztaltabb Marton. — Lehet beszélni a póréval, csak meg kell várni, hogy mi a szándé- , ka. Megvárták. Hetek teltek és 1 a második emelet kezdett nyújtózkodni már, amikor ebédidőben három kőművest a túlsó sarkon ásítózó vendéglőbe hívott a vállalkozó. — Egy liter bort szódával! — rendelkezett a tulajdonos felé fordulva, a kőművesekkel pedig tárgyalni kezdett. — Nézzék — szólt búcsúzóul a vállalkozó — én őszinte \ voltam. Tudom, hogy maguk ! szervezett munkások. Van is! bajom emiatt és higgyék el, | semmi másért nem alkalma- j zom magukat csak a jó munká \ ért. Próbálják meg. Ha si- j kerül, én is és maguk is megtalálják a számítást... ét napig töprengtek, de szólni nem mertek, mert istenuccse, hogy kacifántos egy ajánlatot tett a vállalko- ' ! zó. Harmadnap hajnali négy- \ [ ig töprengtek, de csak kérdé- ! ' sekkel telt meg a konyha füs- j | tös levegője. | Másnap Marton ebéd köz- I ben kését törölgetve arról I kezdett beszélni, hogy jó lenne tudni lesz-e másik, munka is, ha ez befejeződik. Fenn az állványon Nyerges szaporán rakta a téglát és lassan morzsolta a szavakat. Kajái, aki éppen habarcsot te ritett és a vezetőléc miatt sürgette az egyik malterosle- ányt, gondterhelten hallgatta. Gondját ki is fejezte. — Te, ez a Marton nagyon rendes, de nem régen lett szervezett munkás. Most adjuk ki? Megérti ez, hogy két vasat kell a tűzben tartani? És ha ott behálózzák? És ha eldumálja, akkor fuccsl Gondok, újabb gondok.;. Mindenesetre Mártonnál azért beszélni kell. Mellette szól, hogy tapasztalt, higgadt, megfontolt ember és príma szakmunkás. Ebben maradtak. Este Nyergesékhez mentek és a szulerinben ütöttek tanyát.' Evődtek és pödörték a cigarettát. Amikor Kajái Mártonhoz fordult, hogy vele akarnak megbeszélni egy nagyon fontos ügyet az úgy meglepődött, hogy a szája széléhez ragadt cigarettát letépte ajkáról. Vele? És éppen a bi- zalmi? jfél után »ott már, ami- •L/ kor kikerekedett annak a hat órás tárgyalásnak a képe, amit a három kőműves folytatott a vállalkozóval a kocsmában. Marton a csikkel teli hamutartót bámulta és ösz- szegörbült szélében a saját sorsát vélte. Réveteg tekintetén átszüremlett a görbült pléh és hullámos vonalain cikázni látta inaskorát Fel, le, fel, le. A szakma tetszett, de a megaláztatás, az inasság keserűsége nem. Hagyma és kenyér és apjától örökölt öreg bakancs ... Fel, hogy inas lehetett, le, hogy mit kellett kiállni ... Harmadéves lett, felszabadult ... Ez megint fel. — Aztán munka nem volt. Széf- foszlottak a tervek, a dédelgetett remények és lassan minden mindegy lett. A Kedves bizonytalanra nem várt... Egy suszter kérte és ment... Ez megint le... Ezek, akik itt ülnek mellette és türelemmel várnak szavára maguk közé fogadták. Most meg keresztényszocialistának ajánlják.... Fel, le... A többi görbületig nem jutott, mert Kajái oldalba lökte és félbeszakadt a hamútartás múltbanézés. Nem tudta, mit szóljon és a nagy csendben Kajái vázolta fel ismét a helyzetet. ____ A vállalkozó megkapná a másik építkezést is, lenne két évre munka, de «Mde akkor, ka a mmmkásái k» zött lesz keresztényszociaüsto is. Ha nincs, akkor nem kapja. És ha nem kapja, akkor mellettünk se fog kitartani, mert megmondta, hogy a szaktudás miatt alkalmaz bennünket. És akkor hova megyünk? Az öreg szakállashoz? Húsz fillérrel rosszabb órabérért, ha felvesz. És ha nem vesz fel. És elterjed a híre, hogy megvált tőlünk a góré ... Akkor ki vesz fel bennünket? Hova megyünk? Az ország túlsó felére? Ott is van kőműves es nem ránk várnak ... Egy megoldás van. Vállald el, hogy belépsz abba a katolikus nyavalyába. Oda csak belépsz és itt maradsz... Elvállalnám én az ügyért, de engem ott kiró- ' högnek. Küldjünk olyant, aki esetleg végleg a hálójukba kerül? Ki vállalja, hogy eladja szaktársát mégha nem is szervezett, de keresztényszqclalistx se. Én toborozzak nekik tagokat? Na, Marton szólj mar! Marton pedig izzad, fogalmazza a feltételeket. Belép, de el nem megy azoknak a párthelyiségébe. írassa bt a góré, hozzon az jelentkezési papírt, az neki jobb. Hoz > az még másnak is ... Tagdijat egy fillért nem fizet, fizesse a góré. Közös pénzből se vállalja. Fizesse csak az. És legyen a górénál a tagsági igazolványa is mégha az ő nevére is szól. És a góré ugyanabban a kocsmában elfogadta az alkut két kikötéssel. Nem .beszélnek le egy szervezetlen munkást se arról, hogy betétijén a keresztényszocialisták közé, ha azok akarnak és tíz fillérrel csökkentheti az órabérüket, amit majd visszaérnél ha úgy mutatja a munka. így vállalja. Az új munkát megkapta egy sarokkal feljebb a vállalkozó és Marton megmaradt a réginek. Egy-két évig még együtt voltak és amikor érkezett a szörnyű szél- — széthullottak katonának, munkaszolgálatos- nak. Sokmindent megéltek, átkínlódtak és tJaUjban úgy volt, hogy kit erre, kit arra fújtak a szelek. Amikor a szél elcsendesült ét új tavasz érkezett derűsebb, biztatóbb mint éppen tíz esztendővel azelőtt, Marton belépett a pártba. Tekingetett, érdeklődött, kutatott, de a régi társak nem »ólak. ’W sebében volt a párttagsági könyv és szivében semmi terhet nem hordott, de abba • rövid rubrikába hogyan Írhatta volna le a történetet, amely ezt kérdezte: A felszabadulás előtt milyen pártnak vagy szervezetnek volt tagja? Odaírta, hogy a szakszervezetnek, de a keresz- tényszocialistaság, ahogy annak idején <m agyában és szívében, úgy a papíron se kapott helyet És jöttek mások .. i Mások, akiknek a régebbi góré dicsekedve mondta, hogy „lépjenek be, Marton is belépett”. Volt nem"'is egy, aki nem lépett be, de volt olyan szintén nem egy, — aki belépett Aztán később oda is, ahova Marton elérkezett. ö örömmel vette tudomásul régebbi „állványtársainak” jöttét és azt latolgatta, hogy mégsem maradt hatástalan a szaktársakra kis csoportjuk muníkásszelleme. És amikor még a törtetés és a politikai karrier könnyű zsákmány volt, Mártonra dér jött. — Ismeri Marton elvtársat régebbről? — kérdezték egyiktől, de csak azért, mert látták, hogy ismeretségük nem lehet újkeletű. És Marton sokáig hiába járta igazának kálváriáját. — Mondta ő az igaz történetet, de ki hitte? A bizonyíték mást mondott! Egy tanú se volt friel lette, de akadt ellene .., Amikor Kajdi hazajött, ösz- szetört a három éves rágalom ... — Abban az időben ilyen eszközökhöz is kénytelenek voltunk nyúlni és ilyen áldozatot is kénytelenek rv nnk hozni. Marton végül is vállalta. Arról, hogy ezzel visszaélt a vállalkozó, Marton nem tehet. • Ttt a szobában pedig le•* csukódik az emlékezés könyve. . Ifc S*
