Dunántúli Napló, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-10 / 83. szám
vm. ÁPRILIS ÍR NAPLÓ 3 Példázatok a demokráciáról Érdekes dolgokat olvashat az ember, ha figyelmesen böngészd át a lapokat A múlt héten például a demokrácia témaköréből szedtem össze néhány gyöngyszemet, s ha már az újságok közreadták őket, hadd tegyem hozzá gondolataimat □n SZERZŐDÉST KELL kötni arra vonatkozóan, hogy az aláíró országok törvényi úton megtiltják állampolgáraiknak a háborús propagandát, a más népek elleni gyűlöletszítást, s ezeket mint békeellenes bűntetteket üldözik. Körülbelül ez a lényege annak a szerződés- tervezetnek, amelyet a szovjet küldöttség teljesztett elő a minap Genfben a leszerelési értekezleten. És mit válaszolt rá az amerikai küldött? Azt, hogy ilyen kötelezettséget az Egyesült Államok nem vállalhat, elutasítja hát a szovjet tervezetet, mert ilyen törvény meghozatala ellenkezik az amerikai alkotmánnyal. Azzal, amely biztosítja valamennyi állampolgár szólás- és véleménynyilvánítási szabadságát. Amikor az amerikai demokráciának ilyen fenmköit megfogalmazását olvasom, legott tisztelet ébred bennem a teljes demokrácia iránt. Kiinduló pontul — de csak kiindulópontul — az jár a fejemben, hogy egyforma joga vám véleményét nyilvánítania a harlemi foltozósuszfcernak, a gyári segédmunkásnak és a denveri fűszerkereskedónek; ugyanolyan joga van a szólásszabadságra, mint például Hearst- nek, Rockefellernek, Morgan- nak és más, valamelyest ismertebb személyiségeknek, mint a foltozósuszter, a segédmunkás és a szatócs. Mit lehet tenni? Ha valamelyik tehénpásztor úgy gondolja, hogy az ő véleménye számottevő, vásároljon egy nyomdát, alapítson egy lapot, vegyen egykét rádió- és televíziós társaságot, béreljen fel alkalmazottakat, fektesse heverő tőkéjének néhány millióját egy filmgyárba, amely híradókat gyárt és mindjárt nem formális, hanem valóságos az ő sajtó- és vélemény-nyilvánítási szabadsága, amelyet az alkotmány garantál. Kiindulópontunk tehát a feltétlen egyenlőség volt. S ime, eljutottunk a teljes egyenlőtlenséghez, hiszen aligha van két ember az Egyesült Államokban, akinek pontosan ugyanakkora a pénztárcája, amihez pedig a jogokat mérik. Az egyenlőség alapján. Az ilyenfajta jogegyenlőség — a vak is látja, hogy így van — voltaképpen, a jelen esetre vonatkoztatva, a háborús uszítás szabadsága. S ha az ember jól meggondolja, mi van emö- gött, mellé teheti azt az ugyan csak múlt heti hírt, mely arról szólt, hogy Joseph Alsop, az ismert és befolyásos amerikai publicista megírta: a kormány hivatalok álláspontja szerint az USA elsőként is atomfegyverhez nyúl, ha szükségesnek látja. Nyilatkozott aztán a szóvivő, majd sajtóértekezletén maga az elnök, s nem megcáfolta, hanem lényegében helybenhagyta ezt a véleményt. Közben pedig folyik a genfi értekezlet, köztudomásúan a leszerelés tárgyában, s ezen a konferencián az amerikai küldött az alkotmányra, a demokráciára és az emberi jogokra hivatkozva elutasítja a háborús uszítást megtiltani szándékozó szerződéstervezetet. alapokmány a második világháború nagyon friss hatásának emlékét őrzi — ne engedjék meg országukban a más népek elleni izgatást. Az angol küldött úgy érvelt, ahogy tudott, de nem valami talpraesetten. Azért a pénzért akár azt is mondhatta volna, hogy „keljünk fel, uraim, a tárgyalóasztaltál, minek leszerelni, hiszen az ENSZ alapokmánya úgyis tiltja a háborút”. Nos, az angol küldött hivatkozása épp olyan tartalmatlan és üres szóbeszéd volt, mint amerikai társáé. Talán meggátolta az alapokmány aláírása Angliát, hogy 1956-ban, más ENSZ-tagállamokkal szövetség ben, nekirohanjon Egyiptomnak? Talán zsenírozva érzi magát az angol kormány az ENSZ-hez tartozás miatt, amikor Kenyában és más gyarmatokon fajüldöző és népirtó hadjáratot vezet? Talán visz- szatartja az angol kormányt az ENSZ -alapokmány puszta aláírása attól, hogy a nemzetközi életben a különböző államcsoportok és államok között megkülönböztetést tesz, s aszerint építs ki politikai és gazdasági kapcsolatait? Talán megakadályozza az alapokmány a brit kormányt abban, hogy területén most már a nép által gyűlölt nyugatnémet hadseregnek is támaszpontot adjon, és mint a legutóbb, a felségterületéhez tartozó Karácsony-szigeteket atomfegyver-kísérleti célokra az Egyesült Államok rendelkezésére bocsássa? Ahány kérdés, annyi nemleges válasz. Az angol demokráciába és az ENSZ-alapokmány hoz való ragaszkodásba — legalább is az ezekre való hivatkozásba — nagyon jól belefér mindaz, amit a gyakorlatban a brit kormány tetteiről a tapasztalat mond. 111. ezért sokkalta szélesebb nála, mert a milliók, a lakosság érdekéből indul ki. A mi demokráciánk azzal sem éri be, hogy ENSZ-tagállam lévén, most már megelégedjünk az alapokmány puszta meglétével, és ne harcoljunk tovább az általános és teljes leszerelésért, a népek közötti békéért és megértésért. A mi demokráciánk olyan demokrácia, amely az aitomfegyverkezés kérdésében nem rendez külön népszavazást, hanem beéri azzal, hogy a képviselőválasztásokon, amelyeken tizennyolc éves kortól minden állampolgár részt vehet, és ha nem haldoklik, részt is vesz, megválasztja a törvényhozást, azzal a megbízatás sál, hogy a békéért: küzdjön. Ilyen szerény és egyszerű a mi demokráciánk. ▼. K. A komlói széntröszt bányaüzemeiben életrehívobt társadalmi bíróságok betöltik feladatúikat. Észrevehetően sok segítséget jelent tevékenységük a tudatformálásban, a társadalmi tulajdon védelmében. Az elmúlt két évben 23 esetben tartottak tárgyalást különböző vétségek miatt. Hét esetiben elbocsátásra tettek javaslatot az üzemvezetőségnek, 5 alkalommal alacsonyabb munkakörbe helyezést, a többi esetben kártérítési eljárást javasoltak. — RÉSZLEGES tanácstagi választásokat rendeznek májusban Komlón, a halálesetek, elköltözés, lemondás miatt megüresedett tanácstagi helyek betöltésére. Határjáráson Pécstől Mecseknádasdig a 6-os út mentén LüJ ÉS MIT VÁLASZOLT az angol küldött a szovjet javaslatra? A szereposztás jó volt: ő nem az angol alkotmányra és demokráciára, hanem az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányára hivatkozott, és ezért utasította el a szovjet javaslatot. Az ENSZ alapokmánya ugyanis valóban azt írja elő, hogy az aláíró országok egymással való vitáikat ne háborúkkal, hanem békés eszközökkel oldják meg, topábbá pedig jpraen ez az NÉHÁNY MEGJEGYZÉST érdemel az a hír is, amelyet egy múlt heti népszavazásról olvastunk, mégpedig nem akárhonnan, hanem a minta- demokráciából, Svájcból. A népszavazás, ugyebár, a demokráciának nem hogy magasiskolája, hanem egyenesen akadémiai csúcsa. Nem csoda hát, ha a mintademokráciában a kormány a néphez fordul fontos kérdésben. De milyen fontosban! Lehet-e Svájcban atomtámaszpont ? — ez volt a népszavazás kérdése. Aztán a népszavazás lefolyása megmutatta, mennyire lehet egyáltalában minta a polgári demokrácia. Már maga a kérdés is csavarosán lett feltéve, valahogy így: hozzájárulna-e vagy ellenezne-e a szavazó olyan értelmű alkotmánymódosítást, amely lehetővé tenné, hogy az országban atomtámaszpont legyen? Ember legyen a talpán, aki háromszori végigolvasás után megérti, hogy voltaképpen igennel, vagy nemmel keli-e felelnie. De mondjuk, megérti. Azt gondolná a naív halandó, hogy egy demokráciában az állampolgárok buzgó öntudatukban és gazdaérzetükben tolonganak az urnák előtt, adhassák le mielőbb voksukat. Csakhogy itt Svájcról van szó. Először is: az állampolgárok egyik fele, vagyis a nők, nem szavazhatnak. (Ezt a törvényt természetesen férfiak hozták, és nem is túl sok férfi, csak a törvényhozás). Nem szaporítjuk a szót, nem soroljuk fel az életkor, az egyhelyben-lakás és az anyagi helyzet mindama megkötöttségét, amely a választójogot tovább nyirbálja. A lényeg az, hogy a több, mint ötmillió lakosú országban alig hatszázezren mentek el szavazná, a jogosultaiknak mintegy a fele, s nem egész négyszáz- ezer ember, vagyis a szavazók többsége (!) hozzájárult az alkotmánymódosításhoz. A lakos ság egytizenharmada döntött ilyen nagy horderejű kérdésben. Ezt is demokráciának nevezik. A Pécsi Állami Gazdaság Danitz-pusztai kerületében a 67 holdas őszibaracskosban szaporán csattognak az ollók. Metszik az őszibarack-fákat. De úgy látszik hamarosan be is bejezák, mert a munkások már a tábla szelén járnak. Brigádvezetőjük szerint nagyon itt is van az ideje, mert a bogádi kerületben még a szilvafákat is meg kell metszeniük. A télvégi permetezést a metszéssel párhuzamosan végzik. Utána még néhány holdon, ahol még eddig nem sikerült befejezniük, elvégzik a műtrágya szórását, majd a talajmunkát és akkor egy darabig nyugodtan várhatják a fák rügyezését Mert a bimbók már nagyon duzzadtak, a tél közepén lehullott ólmos eső nem sok kárt tett bennük. Ezért jó termésre számítanak barackból a Danitz-pusztaiak. A Szilágy-pusztai Állami Gazdaság búzatábláján az utolsó holdakra szórják a műtrágyát A Zetorok java már a borsót a zabot és az árpát veti. Egy dűlőben kilenc erőgépet számláltunk meg. Vavalennyi símí- tózott, készítette a magágyat a tavaszi gabonáknak. A rengővárhőnyi Zengőalja Tsz földjei is jól megpdrkadtak. Az út mellett két Zetor is pöfög, az egyik símítózik, a másik vetőgépet húz, borsót juttatnak a földbe. A traktoros, Németh József a pécsváradi gépállomásról, a „faros” a vetőgép kezelője. Kocsik Józsi bácsi 60 esztendős parasztember. Azt mondja, ő emlékszik ilyen kései kitavaszodásra. 1935-ben még május első napjaiban is vetettek árpát — és milyen jó termésük volt! Ezért bízik is abban, hogy az április közepén elvetett zab, borsó és árpa még igen bő termést is hozhat — ha az időjárás kedvező lesz. A két mecsekmádasdi völgyhíd között az út menti legelőn pedig facsemetéket ültetnek a pécsváradi erdőkerülőt munkásai Sasvári János erdész irányításával. Ügyesen, gyorsan végzik a munkát az asz- szonyok, a fiúk, akik között iskolások is akadnak. Most szünet idején ők is segítenek, hogy minél szebb legyen a főútvonal melléke, amelynek szépségét eddig is megcsodálták a hazai és külföldi turisták egyaránt. Körülbelül húsz holdnyi területen végzik el a napokban ezt a munkát. Sietnek véle, mert az ered és és a fák fejlődése a kora tavaszi ültetéseknél mindig biztonsá- gosab és eredményesebb, mint a későbbieké. A Budapest műemlékei eimfi négy kötetre tervezett enr ka már korábban megjelent első kötete a budai vár és aa azt kön* vétlenül környezd központi városrész műemléki feldolgozását tartalmazta. Most került ki sajtó aló! a budai oldal egyéb részeinek, Így többek között Aqnincumnak nemzetközi viszonylatban is jelentős műemléki anyagát Bemutató második kötet. így a két kötet együtt a főváros budai oldalának teljes tudományos műemléki feldolgozását magába foglalja. A rendkívül gazdag fénykép- és ábraanyaggal illusztrált, impozáns sorozat as Akadémiai Könyvkiadó gondozásában kerül ki a sajtó alóL Második ötéves tervünk célkitűzéseiből 4Z ÉLELMISZERIPARI TERMELÉS UARULÁSAi*) A SZÉNTimiltS AtAKUtÁ** i vnuórcHMi C1938 1349~ 1960 1965 ™A réllErtDÉS ÁRU$Iíuh4si TéIMÍTMÍNYÉNEK ALAKULÁSA (*) 140 i ICH 1 IHL1" Május 10-ig elvethetjük a kukoricát is Beszélgetés Romvári Ferenccel, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetőjével |1VJ MI TAGADÄS: a mi demokráciánk szűkebb, mint az amerikai, mert nem ad jogot a háborús uszításra, de éppen Végre itt a tavasz. A Meteorológiai Intézet is biztató jelentéseiket ad ki. A tavasz kezdetét, a munka beindulását érezni már leint is. A most folyó munkáról és a megkésett tavaszból adódó feladatokról beszélgettünk Romvári Ferenc elvtárssal, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetőjével. Romvárt elvtárs a következőket mondotta el: — Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy termelő- szövetkezeteink zöme kihasználja a kedvező időt. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy április nyoloadikán, vasárnap, mintegy 1200 gépállomási és termelőszövetkezeti gép dolgozott a megyében. Ez a meglevő traktoroknak mintegy hetven százaléka. Tehát van még tennivaló. Igaz, vasárnap még nem lehetett mindenütt, különösen a mélyebbfekvésű területeken dolgozni, de most már teljes erővel mehet a tavasza munka. A gépállomásokon nem múlik a tavaszi munka sikeae. A toaktorosok hoszú időn keresztül alig keresték valamit. Nagyon fűti Start a miumkaláz. Ok maguk kérték, hogy ünnepnapon is dolgozhassanak. A traktorosok zöme nyújtott műszakban, napi 14—16 órát is dolgozik. Perekeden például vasárnap éjjel, még éjfélkor is vetettek. — A tavasz megkésett, a munka összetorlódott. Még sok búzáit kell fejtrágyázni. Az eddigi adatok azit bizonyítják, hogy az összes búzának, mintegy hetvenegy százalékát fej trágyázták, ezenbelül az intenzív búzák fejtrágyázása is 87 százalékban történt meg. A búzák fejtrágyázását sürgősen el kell végezni, hisz nagy mértékben ettől függ az Idei kenyérgabona-termésünk. Elég sok helyen történt felfagyás őszi kalászosban is, elsőéves pilalngósban is. Helyes, ha a termelőszövetkezeti szakemberek megvizsgálják a területeket és meghatározzák, hol kell henigerezni, hol kell más munkát elvégezni. Több helyen cserepes lett a föld. Ezekre a területekre helyes ráawen- m rotációs kapával — Legfontosabb feladat most a talajmunka elvégzése és ezzel egyidőben természetesen a vetés. A gépiek késő éjszakáig, sőt, ahol szükséges, ott egész éjjel is dolgozhatnak, készíthetik elő a talajt a nappali kényesebb munkára, a vetésre. Igen fontos, hogy minél előbb földbe kerüljön a mák, a borsó, a tavasra árpa — sörárpa — a cukorrépa. A cukorrépával, ha megkésünk, könnyen tönkreteheti a barkó, de vetni kell már a napraforgót is. Ahol jól megy a taiajelőkészí- tés, ott nincs probléma a vetéssel, hungazimozással sem. Sok termelőszövetkezetben még meg sem kezdték a hun- gazinozást, a babarcában és a borjáéiban már be is fejezték. — Nem könnyű az idei tavasz. Ha teljes mértékben nem is hozhatjuk be a lemaradást, de összefogással, akarattal csökkenthetjük. Eddig tízezer hóidat vetettünk el tavasziakból a megyében. Még mintegy 110 000 hold vár vetésre a kukoricával együtt Ha huszonöt munkanapot számítunk napi négyezer holddal, akkor május tízig a kukoricát is elvethetjük. Négyezer holdat pedig el tudunk vetni naponta. El tudunk, mert az őszön, lényegesen rosszabb körülmények között is elvetettünk ennyit. Most sokkal több vétőgép van, a tsz-ekben is van elég lóvon tatású vetőgép, ezek is munkába állhatnak. A gépállomásiak nyújtott műszakban dolgoznak, kihasználják az ünnepnapwikat is, de dolgozni ők is csak akkor tudnak, ha a termelőszövetkezetek min denkor biztosítanak a gépiekhez embert. Ennek biztosítása a termelőszövetkezet érdeke is. Hisz ettől függ az idei jövedelem. — Megkésett a tavasz, de ha mindenki, aki a mezőgazdaságban dolgozik, összefog, akkor a megkésett tavasz ellenére is időben földben lesz a mag — fejezte be nyilatkozatát Romvári Ferenc elvtárs, i megyei tanács mezőgazdaság osztályának vezetője. I 1 4