Dunántúli Napló, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-30 / 100. szám

ÁPRILIS 30. wj&.m A 7 Két fejőnő — egy tsz-ben napfénytől szikrázik az utca. Áprilisban szokatlan az ilyen nagy meleg. Csak a lanyha nellő borzolja a zöld füvet. A szépen berendezett szobá­ban egy asszony kutat a gon­dolatai között és a szekrény­fiókban. Képeket vesz elő. — Ez itt a fogadást mutatja. Még meg is könnyezett az idős kolhozparaszt, amikor kenyér­rel, sóval üdvözölt bennünket. Magyarországon járt 1914-ben. Magyarul is szólt hozzánk. Csak a jegyzeteimet megtalál­hatnám. Feledhetetlen volt az emlék! A neveket sajnos elfe­lejtettem. Csak annyit tudok, hogy hatvan kilométert ment­tünk autóbusszal Lvovtól, mi­re odaértünk a kolhozba. Min­denre emlékszem, csak a ne­vekre nem... így kezdődött a beszélgetés Banyó Ferencnével, a bere- mendi Dózsa Termelőszövet­kezet fejőnőjével. Tavaly járt a Szovjet­unióban A termelőszövetkezet küld­te. Menjen, lásson és tanuljon. A termelőszövetkezet a közös pénzből minden évben két ta­got küld a szocialista orszá­gokba. Tavaly rá esett a vá­lasztás. Megérdemelte. Jól dol­gozott, a tsz tehenészete a múlt évben országos hírnévre tett szert és ehhez neki is köze van. Huszonnyolcezer forintot ka­pott a múlt évben a termelő- szövetkezettől. Több mint két­ezer forint volt a havi jövedel­me. Az asztalra pillant. Egy álló rámában fiatal lány képe. — Kell is a pénz. Tanul a lányom. Most érettségizik a mezőgazdasági technikumban. Nem, nem hagyja abba a ta­nulást. Tovább megy, az Ag­rártudományi Egyetemre. Le­het, hogy valamelyik' termelő- szövetkezet ösztöndíjasaként. A tsz küldi tanulni, ő meg vál­lalja, hogy legalább öt évig a tsz-ben dolgozik. Az óra mutatója gyorsan ha­ladt előre. Mennie kellett. Fel­ült a motorra és elment a bor­jakat 'Megszoptatni a tehené­szetbe. Nem messze Banyónétől laknak Juhász Józsefék. Az udvaron mosógép áll, a szobában televízió, a fiatal- asszony lepihent egy kicsit, az anyósa kiabál neki: — Keresnek! Álmos szemekkel bújik elő az asszony. Nem nézné ki az ember belőle, hogy már két gyereket szült. Az egyik már az általános iskola második osztályába jár. A férj nincs itthon. óráink. Ha hazajövünk, a kis­fiam már messziről kérdi: „Anyu, apu, milyen jegyet kap tatok? Van-e ötöstök?” Bizony sokszor be kell vallanunk, csak hármast kaptunk. Ilyen­kor a •gyerek tapsol örömé­ben. Ö mindig ötöst kap. Mi meg a hármasnak is örülünk. Nevet. Szőke haja kibomlik.’ — Tavaly az apósommal együtt 78 000 forintot kaptunk a termelőszövetkezettől. Idén sem panaszkodhatunk. Nálunk készpénzben fizetnek. Meg­szűnt a természetbeni osztás, így jobban járunk mi is, az állam is. Amire szükségünk van, megveheti ük a tsz-től. Idén sem panaszkodhatunk. Harminc forint előleget ka­punk minden hónapban a le­dolgozott munkaegységek után. A férjemmel együtt csak előlegben 2300— 2500 forintot kapunk. — Ebből meg lehet élni szépen. — Meg. Még félre is teszünk. — Talán valamilyen terveik vannak? — Vannak bizony. Tavaly a házat fizettük ki, az idén meg autót szeretnénk venni. A fér­jem ugyan nem vezethet a sze­me miatt, de vezethetek én. Ha autónk lesz, akkor miénk az egész ország. Már van tíz­ezer forintunk a takarékban, van egy bikánk és néhány hí­zott sertésünk eladó. A zárszá­madáskor kapott pénzt is hoz­zátesszük és akkor meg is lesz az autó. Pécsett zsúfolt házak előtt zajlanak le a Városi Művelő­dési Ház Felolvasó Színházának előadásai, amelynek egyik cél­ja a színházakban nem játszott drámáknak, a másik az iroda­lom gyöngyszemeinek a megis­mertetése. Műsorán szerepel­tek: Goethe „Faust”-ja, Maja­kovszkij költészete, Giradoux drámaköltészete, Garda Lorca, valamint a Nobel-díjas Eugene O’Neill drámái. Külön estet szenteltek a régi magyar köl­tők, a magyar balladák és a „Nyugat” költőinek bemutatá­sára. Napjaink irodalmából egy „Nagyvilág” és egy „Jelen­kor” esten adott a felolvasó színház ízelítőt közönségének. — Es akkor autóba ül a Ki­váló Állattenyésztő kitünteté­ses fejőnő és irány az ország! — Jaj, hagyja a kitüntetést. Tudja, hogy majdnem vesze­kedés lett belőle. Egyszerre kaptuk meg a férjemmel a ki­tüntetést. Voltak, akik azt mondták: „A férje kapott, minek neki is.” Ezt mondták. Pedig az én kitüntetésem a férjemével nincs kapcsolatban. Én neveztem be a teheneimmel az országos versenybe és én értem el az országos második helyezést. Energikus és mindenhez értő asszony. Ö javítja meg, ha el­romlik, a motort is. Talán a motoron akarja megtanulni azt, ami a gépkocsivezetéshez szükséges? Lehet. A komlói vasútállomás most hetedszer nyerte el az élüzem címet, s az is szép eredmény, hogy az utóbbi há­rom alkalommal közvetlenül egymás után kapta ezt a ki­tüntető címet. Az állomás dol­gozói szívügyüknek tekintet­ték a szocialista brigádmoz­galmat, azt jól alkalmazták a saját viszonyaikra, s mindent megtettek annak érdekében, hogy a vonalokat menetrend szerűen indíthassák. A szoci­alista brigádok jól együtt mű ködtek az állomás párt- és A felolvasó színház előadói gárdája a Pécsi Nemzeti Szín­ház művészeiből és a pécsi iro­dalmi színpad tagjaiból tevő­dik össze. A Felolvasó Színház következő és egyben idei utolsó előadásán Karel Capek művei­ből adnak elő részleteket. A kezdetben kísérletnek számító pécsi felolvasó szín­ház jól bevált, valamennyi előadása „telt házas” sikernek számít. Ezért a következő évadban is működtetik: műso­rán többek között Shakespeare és Krudi est, valamint a ma­gyarral rokon népek költésze­tét megismertető előadások szerepelnek. 5» ezer forint értékű virágot vásárolták május i-re a Kertészeti Vállalattól Igazi ünnep előtti forga­lom volt ezekben a napokban a Pécsi Kertészeti és Park­építő Vállalat dísznövény üzemében. A május elsejei felvonulásokhoz, különléle dekorációk és májusfák ké­szítéséhez mintegy 50 ezer forint értékű vágott és cse­repes virágot vásároltak. Tu lipánból 5000 szál fogyott ed­dig és a további megrendelés, már a bicsérdi telepről tud­ják csak kielégíteni. 800 szál üvegházi szegfű mellett 500 szál orgona, 500 csomó nefe­lejcs, mintegy 1000 cserepes asparagus, primula és mus­kátli lelt gazdára. Cserepes Hortenziából 600-at vásárol­tak meg, de sorolhatnánk még a sok jácintot és egyéb virá­got, amelyekkel május elsejét szakszervezeti vezetőségével, s a problémákat mindig kö­zösen oldották meg. így si­került elérni, hogy késés nem volt sem a személy, sem a te- hervonatoknál. A másik je­lentős dolog, ami ugyancsak hozzájárult az élüzem cím elnyeréséhez, hogy a brigá­dok szocialista szerződést kö töttek a szénosztályozóval, hogy az irányvonatokat a kel­lő időre mindig megrakják a szükséges tonna mennyiség­gel, a vasúti dolgozók pedig indításra összeállítják a sze­relvényt. Az összefogásnak meg is lett az eredménye; 11 százalékkal túlteljesítették szállítási tervüket. Különö­sen szép munkát végzett Es­küdt Sándor tolatásvezető Aradi János forgalmi szol­gálattevő. Az egyik brigád a múlt félévben nyerte el a Szocialista brigád címet, s most pedig oklevéllel tünte­tik ki őket. Eddig 6 szocialista brigádjuk volt, s úgy tervezik, hogy a szocialista brigádmoz galma; tovább bővítik. Az állomás dolgozói vállalták, hogy valamennyien lelkiisme retesen dolgoznak az évi terv teljesítéséért, s elhatározták, hogy a terhelési tervüket pe­dig 110 százalékra teljesítik. Vállalásuk másik fontos szem pontja, hogy a munkájukat balesetmentesen akarják a jövőben is végezni. Muskáthék — tizenheten A Felolvasó Színház sikere Pécsett SZÁLAI JÁNOS köszöntik a pécsiek. Hetedszer lett élüzem a komlói állomás Újdonsült brigádvezető és állandóan a munka után fut. — Hallom technikumba jár­nak. — Oda. Én is, a férjem is. Mind a ketten elsőbe. Nekem még a nyolc általánost is el kellett végeznem. Csak két osztályom volt, és ezt pótolni kellett, mielőtt felvettek a technikumba. — Nehéz? — Nem könnyű. Minden hé­ten egy egész napot töltünk Siklóson. Ekkor vannak az Pályázati felhívás A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, valamint a Budapesti Testnevelési és Sporttanács az 196-2, évben országos amatőr film- pályázatot hirdet. A pályázat cél­ja a Kilián Test- evelésd Mozgalom népszerűsítése, az amatőr filmesek művészi fejlődésének elősegítése. A film témáját a Kilián, Testne­velési Mozgalom szabálykönyvében rögzített és a mozgalom oéliát szolgáló témakörből kell megvá­lasztani. A pályázaton minden amatőr filmes részt vehet (egyéni, amatőr filmklubok! a film 8—9 5 és 16 mm-es felvevőgéppel készíten­dő. Az elkészült film időtartama 8—10 perc lehet. A pályázatra az előzetes jelent­kezés határideje* 1962. június 30. Az elkészült pályám övéi: bekül­dési határ ieje: 1962. okt. 1. Pál va díjak: I. 3000 forint TI. J,r5 ?000 fornt Jlf díj 1000 forint A 4., 5., 6. helyezett oOclevél, tárgyjutalomban részesül. A pályaműveket a Budapesti Testnevelési ér Soorttanács címé­re (V. kerület Váci utca 62—64. az.! jeligével ellátott külön zárt borí­tékban (a borítékbnn a filmet ké­szítők nevével és címével) kell be­küldeni. NÉHÁNY NAPJA a kezem­be került a megyei tanács egészségügyi osztályának egy jelentése, .amelyben „Sokgyer­mekes családok helyzete” cím alatt a következők olvashatók: az első negyedév végén a me­gyében 6 gyermekes család 423, 7 gyermekes 479, 8 gyer­mekes 330, 9 gyermekes 201, 10 gyermekes 110, 11 gyermekes 51, 12 gyermekes 18, 13 gyer­mekes 9, 14 gyermekes 3, és 15 gyermekes — 1 család. Tizenöt gyerek! Ezt a családot feltétlen meg kell keresni, — 15 gyere­kes mamával nem mindennap találkozhat az ember. Azt mondták, hogy Beremend mel­lett, Ida-majorban megtalál­hatom őket, ott dolgoznak az állami gazdaságban, mindenki ismeri Muskáthékat. Szépen zöldellő vetések kö­zött kanyarog a bekötőút, hosz- szú porcsíkót ver az autó. Ele­ven a határ, vegyszert szóró gépek járják a földet, fogasol- nak, vetik a kukoricát, burgo­nyát, „dagasztják” az évi „ke­nyerünket”. Ida-major: nagy gazdasági épületek, lakóházak. Az első ember akitől megkér­dem, hogy merre laknak Mus­káthék — az egyik gazdasági épület felé mutatva mondja: — Éppen ott jön a Muskátli néni az úton. Alacsony termetű, jó erőben lévő asszony, a vállán kapa, pirosruhás, fehérmasnis kis­lánnyal kosarat hoz, a kosár­ban burgonya. — Krumplit megyünk vetni ide a kis parcellánkra — mond —, már egy kicsit meg is késtünk vele. Már az első pillanatban ta­pasztalom, hogy itt bizony szó sem lehet valami „nyugodt be­szélgetésről”, mert utána mind járt hozzá teszi azt is: „Elve­tem ezt a kis krumplit, aztán meg sietek haza állatokat etet­ni, utána mosnom kellene...” . Hozzájuk csatlakozom és most már hármasban igyek­szünk ki a földre. — Férjem takarmányos a tehenészetnél, korán reggel megy, este jön haza, az ott­honi munka mind az enyém — mondja. — Elhiheti, hogy van mit tennem egész nap. A GYEREKEK után érdeklő­döm. Muskáth néni megáll és mosolyogva mondja: — Várjon egy kicsit, mind­járt így hirtelenjében ... a Ka­talin volt az első, 1933-ban szü­letett, már férjnél van, aztán 1934-ben az Erzsiké, ő is férj­hez ment,... na, hogy sorrend­ben mondjam ... 1936-ban az Ede, ő megnősült, 1937-ben szü­letett Károly, ő is már asz- szonyt vitt a házhoz, 1938-ban István született, ő itthon van, itt dolgozik, 1940-ben Gizella, férjnél van, 1941-ben Géza, be­vonult, József 1943-ban szüle­tett, ő is a gazdaságban itt dol­gozik, 1945-ben György, ő is itt dolgozik a gépeknél, 1946-ban Rozália, itt dolgozik... „Lélegzetvételnyit” megáll a sorolásban, aztán folytatja: — ... Anna 1948-ban szüle­tett, most jár a hetedik álta­lánosba jár, Mária 1950-ben, 6 is iskolás, Anna 1951-ben szüle tett, iskolás, László 1953-ban, iskolás, Lajos 1955-ben, ő most ősszel megy az elsőbe. Még lejegyezni is elég falt, még egyszer összeszámolom, igen, — megvan mind a 15. Megyünk tovább, nézem Muskáth nénit, akinek arcán szinte egyetlen ránc sincsen, aki mint mondani — látástól vakulásig dolgozik a családra szinte megállás nélkül. Ki­érünk a kis parcellára, a jára­dékföldre. Egy tábla az egész, kis karókkal van kijelölve a családoknak a 100—100 négy­zetméternyi terület. Megter­melik itt a „háztájiba” szüksé­ges zöldséget, miegymást. — Kicsit kemény a föld, ne­héz a kapát belevágni — mondja, aztán lányával, a kis Máriával elindulnak, elvetik a krumplit. Amikor visszajönnek, Mus­káth néni rátámaszkodik a kábára és úgy mondja: — NAGY A MI CSALÁ­DUNK, aztán nekünk is csak annyi földet mértek, mint ahol csak 1 vagy 2 gyerek van. Pe­dig nálunk mindenből sok fogy. Igaz, hogy már csak 10 gyerek van itthon ... (Csak?) Míg pihen egy keveset, me­sél. Tizenöt éve laknak itt, Ju­goszláviában is elég hosszú ideig éltek. A tizenöt gyerek közül kilenc ott született, a kis „46-os” Rozália már itt látta meg a napvilágot. Kér­dezem, milyen életük' volt 1946 előtt Jugoszláviában. — Ah, nyavaja — mondja és legyint a kezével. — S most? — Most? Elfogy csak ke­nyérből 1 nap 6 kiló, néha még több is. Tésztát 3 kiló lisztből gyúrok, leves 6—7 liter egy napra. Hetente elfogy egy iá mázsa liszt, 3 kiló zsír... Szép munkaeredményekkel dicsekedhetnek a sörgyá­ri Gagarin brigád tagjai, ha az április i-e és május 1-ére tett felajánlásaik teljesítéséről esik szó. Egyéb sok apró munka elvégzésén kívül komoly nagyjavításokat is vé­geztek, amelyeknél több mint 200 munkaóra megtakarí­tást értek el, és még így is jutott erejükből arra, hogy ter­ven felül öt nagy munkaigényes gépalkatrészt készítsenek. Gondoskodtak a palackfej ö asszonyairól is. Itt ugyanis eddig az asszonyok állva dolgoztak a gép mellett s most a lakatosok, hogy az asszonyok munkáját könnyítsék, spe­ciális forgó munkaszéket készítettek nekik. Kiveszi < ré­tiét a brigád a társadalmi munkákból is. Dolgoztak ~v ír a vidámparkban, készítettek hintákat, most pedig az Dj- Mecsekalja fölött épülő III. kerületi játszótérre készíte­nek gyermekkörhintát. Erb János montázsa Étkezéskor az asztalnál ti- zenketten üjnek ... MOSOLYOG. Nemrég a gye­rekeknek néhány pár cipőt vá­sárolt — 1000 forintért. Dolgo­zik a férje, a Jóska, a Gyuszi, a Pista, a Rózái... közel 800 forint családi pótlékot kapnak, — kell is. Megyünk visszafelé, mert nemsokára meg kell etetni az állatokat. — Látogassuk meg az egyik lányomat — mondja, — kom- bájnos a férje. Ott laknak szinte a szomszédban. A lányá­nak 3 gyermeke vap, szőke, kékszemű gyerekek, egészsé­gesek mint a makk, majd ki csattan arcuk a pirosságtól. Tizenöt gyerek és 9 unoka — valamennyien kékszeműek. Muskáth néninek is kék szeme van — le se tagadhatná őket. Egy kislány szalad az udvar­ban, fekete iskolaköpeny van rajta, fehér gallérral. — Anna szalad ott — mond­ja Muskáth néni, — szalad ta­nulni, jó tanuló. — De men­jünk be mihozzánk is — invi­tál. Egy konyha, egy kisebb és egy nagyobb szoba. Rend és tisztaság mindenütt, szép búto­rok. Falvédők a falon. A családban szinte minden nap van valami „esemény”. Most a 17 éves Gyuri ül az egyik széken, a lábát fájlalja. — Munkagépkezelő vagyok... a lábamra esett a benzines hordó — mondja. Anna sürög-forog Körülöt­tünk. — Mi akarsz lenni Annuska, ha nagy leszel? — kérdem. — Női fodrász — mondja. — Látja már rövidre, fiúsra nyiratta a haját... azt mond­ja: ez a divat — szól közbe Muskáth néni, miközben kite­kinget az udvarra. Látom, menne már etetni. HAZAFELÉ JÖVÖK, azon gondolkodom, hogy a meg.-'e legnagyobb családjának tagjai J munkájuk után nem szűköl- ! ködnek, tisztességes megélhe­tésük van. „Hetente elfogj' egy fél mázsa liszt” — emlékszem vissza a szavakra, — s ha „el­fogy”, akkor van is miből meg­venni. ősszel csak ebből az egv csa­ládból 5 gyerek megy iskolá­ba ... De valamennyi "?nde- sen, jól öltöztetettem >b­biek keresnek. Jó dolog ez! GARAI FERENC Ne fizessen feleslege lakbérpótlékcn hanem cse­rélje el 2—3 szobás lak ' a Jókai út; és a Petőfi szupermodern 1 szó1 komfortos lakásért. A cse­rét lebonyolítja az INK'"' PÉCS, Rákóczi út 39 b. Te­lefon: 20—84. 19162 t Gu j oá-in éh

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom