Dunántúli Napló, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-25 / 47. szám
FEBRUAR SSL RIAPIÓ 7 A jó kifogás sem ér sokat EZT LÁTTUK A «-OS ÜTŐN MlfiRT NEM ÉG A LÁMPA SZABÁLYTALAN MENETLEVÉL NINCS NÁLAM AZ IGAZOLVÁNY A februárjáéi hkleg estén lüktető a forgalom a 6-os számú országos főútvonalom. Személy- és tehergépkocsik, autóbuszok hada vonul az úton. Korán sötétedik s eléggé csúszós az út, tehát fokozottabban. gondos vezetést kíván a gépkocsi vezetőktőL A KPM Pécsi Autőmű- Bzaki Tanintézet dolgozói közös ellenőrzésre indulnak a Városi Rendőrkapitányság közlekedési csoportjával. Két gépkocsival vonulunk ki. Tárcsa, lámpa előkészítve, a szakemberek bíráló tekintettel szemlélik a körülöttük haladó forgalmat. Alig érünk ltd a Zsolnay Vilmos utca elejére, máris elénk kerül egy szabálytalankodó. F. J. pécsi lakos Panni robogójával világítás nélkül közlekedik. A motor vezetője, ha az általa elkövetett szabálytalanságot nem is. de az „áUjtt” jelző tárgyát észreveszi. — Kérem a vezetői igazolványt! — Hangzik az udvarias, de határozott felszólítás. És miközben a jogosítvány előkerül, még egy kérdés. — Miért nem világit a Mm- I»? — Elnézést kénéi; de szereltem és nagyon sietek a munkahelyemre. máskor jobban vigyázok... — Fölösleges Agy sietni a munkába, hogy a végén soha ne érjen oda, vagy csak nagyon későn, a kórház után. Jobb lenne korábban elindulni. szabályosan haladni, akkor biztosan megérkezik. A vámnál egy szintén ktvi- (iágítetlan lovaskocsival találkozunk. K. J. hajtó, jól ismeri a rendelkezéseket, hogy gyúlékony anyagot szállító kocsit gyertyával, vagy hasonló nem biztonságos eszközzel nem szabad kivilágítani, de ezért egy efemlámpa nem tenne kárt a szénarakományban, és biztonságosabban haladhatna célja felé. Közben igazolásra szólítják fel a CB 38-73 forgalmi rendszámú magángépkocsd vezetőjét. Néhány perc és mehet tovább,? szabálytalanságot nem észleljek.,,: AC 37-43 fesz. személygépkocsi vezetőjét, L. V-t régi ismerősként üdvözük a tanintézet oktatói. A közelmúltban végezte el a tanfolyamod kiváló eredménnyel, de ez nem akadályozta meg az ellenőrzőket, bogy a fiatal gépkocsi vezető menetlevelén talált hibára felhívják a figyelmét. A d> 03-55 fesz. személygépkocsi szántén szabályosan közlekedik. kifogás nincs, mehet tovább! A BeBoeresfcedeAmi Szállítási Vállalat FA 26-60 fesz. pótkocsis tehergépkocsijának a világító berendezéseit ellenőrzik, rövidesen folytatja útját a ga- jnásssfoffi» Már-már úgy tűnik, hogy minden gépkocsi szabályosan közlekedik. Ekkor húz ej mellettünk egy Gaz típusú teherautó. nem világít a hátsó lámpája. Kocsiba ülünk, utána. Néhány perc és felhangzik az első kérdést — Ki a gépkocsivezető kötelessége elindulás előtt? — EHsnőrianü a jármű üzembiztonságát, Dákéit, világítást.. . stb. — fis megtette? — Hm... i... igen. — Akkor legyen szives kapcsolja be a hátsó világítást! — Nem égett a lámpám? — De most sem ég! Városi lámpáit! Bal első szintén nem világít... éa az irányjelző! Az sem. Maga tényleg eflenőtftabe a gépkocsiját! Kérek egy betétlapon Kiderült, hogy a többszörösen szabálytalan tehergépkocsi a Pécsváradi Gépállomásé. Azt is furcsának tartjuk, hogy a két és fél tonnás jármű csupán néhány kiló súlyú alkatrészt szállít és ezért teszi meg az utat (27 literes fogyasztással) Pécsvárad és Kővágószől- lős között. De volt más feladata is, értesíteni a főmérnököt. mert ez egyszerűbb, mint a távirat feladása, no és beszállított valakit Pécsre... Igaz. hogy állítólag bejáratos a gépkocsi, de ez nem tűnt 14 a menetlevélből. Mit lehet tudni... ? Az AC 46-52 írsz. személygépkocsi szabályosan közlekedett. csupán az egyik utasa nem tudta magát igazolni. Pedig azt mindenkinek tudni kell, hogy személyiigazolványt mindig, még gépkocsival történő utazáskor is magunknál kell tartani! A gépkocsiellenőrzés befejeződött, reméljük, hogy a kisebb szabálytalanságot elkövetőket sikerült jó szóval meggyőzni, a nagyobb szabálytalankodót pedig, ha az a nevelő hatású, bírsággal jobb belátásra bírni. Schmidt Attila Ezerszáz killöldi vadászvendég járt erdeinkben az elnált vadászati idényben A vadászati szakemberek elkészítették a januárban befejeződött 1961—1962-es vadászati idény mérlegét Eszerint ebben az időszakban 111Ö külföldi vadászvendég fordult meg erdeinkben, háromszázzal több, mint egy éWel előbb. Elmondhatjuk, hogy Európa minden részéből jönnek vadászok, nagy- és apróvadas területeink re. A most befejeződött idényben csaknem 200 olasz vadász járt nálunk, számos francia, belga, svéd és néhány dán, nor vég illetve angol vadász is sze zenesét próbált. Egy újszerű kezdeményezés Szocialista szerződéseket köt a MOKÉP az általános iskolákkal Szombaton írták alá Siklósán az első szocialista szerződést a Baranya megyei Moziüzemi Vállalat képviselői, vala mint a siklósi általános iskola igazgatója. A Moziüzemi Válla latnak és a megyei művelődés- ügyi osztálynak az a célja a szocialista szerződésekkel, hogy a jövőben több olyan filmet mutassanak be, amely elő segíti az ifjúság sokoldalú nevelését A Baranya megyei Mozi- üzemi Vállalat minden olyan általános iskolával szocialista szerződést köt, amelynek 120, vagy legalább 100 tanulója van A Moziüzemi Vállalat kötelezte magát a szerződésben, hogy minden hónapban eljuttat két olyan filmet a községbe, amely kapcsolatos az iskolások olvasmányaival, életével, egyszóval, ami jelentős segítséget ad a szülőknek és nevelőknek egyaránt a nevelésben. Ha a Moziüzemi Vállalat a rendszeres havi műsorban nem tudna két olyan filmet beiktatni, amely ilyen tekintetben jelentős lenne az iskola életében, akkor külön küldenek ki olyan filmeket, amelyek kizárólag ifjúsági témájúak. A szocialista szerződésnek egyik jelentős pontja, hogy az iskolás gyerekek így jutányos áron, egy forint ötven fillér ellenében tekinthetik meg a filmeket, amely nagy anyagi segítséget jelent A szocialista szerződéssel egy korábbi, sokat vitatott probléma is megoldódik. Ugyanis az egyes filmek látogatóinak a korhatárát különféle szervek különféleképpen ítélték meg. A Moziüzemá Vállalat olyan filmeket juttat el az iskolás gyermekek részére szánt előadásokra, amelyek minden tekintetben megfelelnek a követelményeknek. A szocialista szerződés az iskolák és a Moziüzemi Vállalat között nemcsak Baranyában, hanem országosán is úttörő jellegű kezdeményezés. — örvendetes jelenség, hogy az illetékes vezetők mindent meg- te. znek annak érdekében, hogy a filmművészetet beépítsék az iskolai oktató-nevelőmunkába. József Attila válogatott versei Párizsban Párizsban az Editeurs Francois Réunis könyvkiadó gondozásában megejelent József Attila válogatott költeményeinek francia nyelvű kiadása. József Attila verseit Elvárd, Bosquet, Cocteau, Vercors, és más neves francia költők fordították. A kiadóvállalat a francia— magyar irodalmi kapcsolatok kiemelkedő eseménye alkalmából pénteken este fogadást ren dezett. Régi álmok, új ideál SZABÓ ICA éppen olyan lány volt amikor megismertem, mint a töbi. tizennyolcévesek: üde, csinos, kedves. De valamiben mégis különbözött korosztálya lánykáitól: amíg azok tanulhattak, szórakozhattak, ő két pici lázrózsával az arcán, sápadtan és szomorúan várta a műtétre készülő adjunktus vég só rendelkezését. Ica beteg volt. S csoda-e, ha éüllant a jókedve, ha belegondolt majd egy éves kórházi rabságába? A kórház beteged vaiameny- nyien ismerték Icát, Márokról belátogató fejkendős mamáját, a tsz-tag papát és a báty- tyát is, akik hol együttesen, hol egyenként, de mindig nagy aggodalommal állták körül a kislány betegágyát. Aggodalmuknál talán csak a szeretető k volt nagyobb. A mama kosarából fehér szalvéták rejtőkéből mindig előkerül néhány csirkecomb, piskóta, alma, meg annyi finom hazai falat. S ha Icának lelkiismerertfurdalása lett volna amiatt, hogy a mama neki hozza a legjobb falatokat: édesanyja megnyugtatta: — Csak egyé! és gyógyulj meg kislányom. Mire elérkezett Ica műtétjének napja, már mindenki tudta a kislányról, hogy ezen a napon élete nagy álmától búcsúzik: meggyógyítják, nem lesz többé tébécés, de színésznő sem. Pedig az éjjeliszekrény fiókjában gondosan összehajtogatva őrződnek az iratok, s köztük a legfontosabb: egy tehetségkutató bizottság ajánlólevele a színművészeti főiskolai felvételhez. Ica nehéz órádban én is megrendültem. Akkori aggodalmunk talán nem is Ica pillanatnyi állapotának, mint inkább jövőjének saólt. Mi lesz a kislánnyal, ha meggyógyul? Nehéz munkát nem vállalhat. Arról le kell mondania, hogy a tsz-ben dolgozzon. Az sem életcél — latolgatták a betegek, — hogy háziki sasszonv- kodjom. Ettől Ica is rettegett, ö dolgozni, pénzt keresni akart, bármennyire ellenkezett felfogása a szülőkével, test vérekével. — Nem kell dolgoznod Icu- kám — vigasztalta a báttya. — Én jól keresek, ne félj, neked is lesz sok ruhád, cipőd. Ddva- tolhatsz kedvedre, akárcsak a többi lány. De Ica hajthatatlan maradt. A színésznői pálya helyett új ideált választott: magának. — SZÖVŐNŐ LESZEK! ősszel tudtam meg tőle, hogy a gyárban megtanítják a szövésre, s ha ügyes lesz, talán maradhat. Talán .;: A Mohácsi Selyemszövőgyár emeleti szövőterméből éppen lelátni a Dima-partra. De Ica csak nagyritkán néz le a folyamra, amikor a terem túlsó félére viszi az útja. Annyira elmerül a munkában, hogy engem sem vesz észre. Inkább csak érzi, hogy ráirányul a tekintetem. — Á! — csodálkozik örömmel, hogy ime most itt áll var laki, aki tanúja volt szenvedésednek és ismerte vágyait A gépek csattogása elnyeli a hangját. Egyetlen szót sem értek, amiért kinevet — Én is így voltam, amikor először jártam a gyárban! Két héten keresztül még akkor is hallottam a gépek zúgását, ha csendben ültem odahaza. Az „odahaza” Ica számára csalt amolyan pótotthon volt Verasztónénál, az egyik malőrfűzőnőnél, mégis nagyszerű volt Verasztóné fáradhatatlanul válaszólgatott Ica kérdéseire, tanította, magyarázott neki. Beavatta olyan műhelytitkokba, amire saját magától csak keservesen jött volna rá. — Nem dicsekvésképpen mon dóm — Icától ezt már az üzemvezetőd irodában hallom, — de nékem csak kétszer volt ^malőröm”, mióta itt vagyok. Pedig a sző vő tan ülök kétnaponként csináltak..; Ezt a két „malőrt” is rettenetesen szégyellte, mert az ilyenkor elszakadt selyemszálak öfiszésodrása négy—öt, óra hosszat is eltart, ő pedig azt szereti, ha szünet nélkül csattognak körülötte a gépek. Legalábbis az a hat, amit decemberben gondjaira bíztak. — Nagyon szeretem őket. Mindig élőbb jövök be negyed órával..; Megnézem mincse- nek-e elszakadva a szélek, ép- e a vetélő, nincs-e orsó a földön? És műszakkezdéskor pontosan beállók a helyemre. Az üzemvezető és a művezető helyben hagyólag bólint Szabó Ica tényleg pontos, lelkiismeretes lány. Wahl György bizonyításként adatokat sorol január 1—15. között csak első osztályú újjabélésft szőtt január második félében túlteljesítette a tevet és februárban is kiemelkedően jól dolgozott. — Csak ne, hogy ennék a lánynak elromoljon valamelyik gépe, mert kiűz miatta a világból! — Molnár Imire művezető ezt nem éppen féltrovásként mondja az üziemvezető és Szabó Ica előtt Miért is mondaná, amikor most kötötték szerződést az üzemben, mert szocialista brigáddá akarnak válni, a ehhez szépen segíti majd őket Ica cseppet sem furcsa állásfoglalása. Ica nem szereti, ha állnak a gépek. Hiába fizetik meg az igazolt állásidőt, mégiscsak nagyszerűbb, ha azt lehet mondaná: — Ma is százhúsz méternyi anyagot szőttem.. > Ica most hirtelen szeretné pótolná mindazt a veszteséget, mély néhány évvel ezelőtti betegségével érte; A gyárban szorgalmasnak, kitartónak, ügyesnek és boldognak is ismerik. Még csak néhány hónapos munkás, de már számítanak rá, nehezen tudnák nélkülözni. Lassan összameleg- szák a kiszesekkél is, de otthon töltött órái sem múlnak él tétlenül. Sokat olvas. Másodlagos szórakozása pedig a varrás, örül, ha illák édesanyjára az általa varrt ruha és saját ruháival sem kell mindig varrónőhöz futni. Közben gyűjtöget, néha ágyneműre, néha ruhára. Most már saját keresetéből vásárolja magának a kardigánokat, szövetruhákat, kosztümöket S ha vesz valamit, párosán veszi, mert úgy „divatol- taitja” tizenhétéves húgát, mint annak idején a báttya őt Sokszor alig hiszi, hogy már bundára gyűlik a pénze, olyan szép fehérre, amilyent színésznőkorában akart viselni. HOL VANNAK már a régi álmok? Igaz, Ica még ma is álmodozik. Csak a fellépés, viharos tapsorkán, virágkosarak helyett arról, hogy egyszer talán „igazi”, jó szövőnő lesz. Meg a bajai kirándulásról, aminek a megszervezésével őt bízta meg a brigád arra az időre, amikor „szocialisták” fessanefc... És essek az álmok nem okoznak kiábrándulást, ha Ica a földre lép, hiszen most már ez az ő mindennapi élete, ■Harsány! Márta ^C/émk 3itoánn£ lVfovember harmadikén 1 ' múlt tizenhét esztendeje, hogy a csendőrök bezörgettek Török István bányász pécs- szabolcsi lakásának ajtaján. A felesége megrettenve, összemarkolt szívvel nézte a kakastollasokat — az első pillanatban megsejtette, megérezte, a közelgő tragédiát. I— Nincs itthon... műszakban van az uram... — mondta falfehéren, és megkapaszkodott az asztal szélében. Nem sokkal később — amikor Török István éppen az ebédhez készült — a csendőrök ismét megzörgették az ajtót. 1944. november harmadikén elhurcolták Török István, a munkásmozgalom aktív és elszánt harcosát, a sziklakemény bányászembert — afci az életével fizetett a világosságért. Soha többé nem jött vissza. Emléke megfakult — csak a felesége őrzi, türelemmel, szeretettel, és milyen az őszinte, áldozatos szív — titokban, talán csak az álmaiban —r de még visszavárja a férjét. Szórakozottan forgatja a kezében a csontkeretes szemüveget, kerüli a tekintetemet. — Én még most is úgy vagyok, hogy nem temettem el Nem tudom én ezt megmagyarázni.., V miéke zni nehéz, és Török Istvánná ma már alig tud sírni. A szeméből ritkán indul el a könny, többnyire csak a hangján lehet érezni az elérzékenyülést t— Maga még talán nem tudja, de én igen, hogy az embert a sok szenvedés úgy megkeményítheti, hogy még a könyvek is nehezen indulnak meg... Nagyon soleat szenvedtem. Tud ja, hogy mit érez egy asszony, ha a férjét elviszik?... Minden erőmet ossz? kellett szednem ... Harmadikán elvitték, és nem törődtem én a légiriadóval, nem törődtem és sem mivel, csak megtudni valamit, csak megkeresni az uramat. — ötödikén a pécsi kisállomáson rakták őket a vagonba... Hová viszik? Ki tudta? Csak sírtam és sírtam. Ott sétáltak a rendőrök, akik a szerelvényt kisérték. Az egyik fiatal rendőrt oda könyörögtem a kerítéshez. Megszánt. A nevét nem mondta meg, de a derékszíján lévő számot is eltakarta a kezével, de megvigasztalt. ■— Most nem tudok mondani semmit, de napok múlva keres sen meg a Széchenyi téren. Ott szoktam állni. Akkor talán tudok valamit mondani. — vigasztalt meg a rendőr. *— És én minden nap lejöttem a Széchenyi térre. A kezemben egy kis kenyér, és nap hosszat ott kószáltam a környéken, hátha meglátom a rendőrt. Egyszer ott is volt. Odamentem hozzá. Csak any- nyit mondott, hogy Komáromban „leadták” a foglyokat, onnan még valamennyit Németországba vitték. De alig hadarta el, már zavart is a közeléből ... Kemény akarata volt. Olyan sziklakemény, mint férjének. Sok mindent megélt, és micsoda történeteket őriz az emlékezete! A fiát a bányászok segítségével bújtatta el a nyilasok elől. Életre szóló élménye volt a szovejt csapatok megérkezése Pécsszabolcsra. Negyvenötben, a legnehezebb és leg első időkben „szénvonatot” kísért a fővárosba. A mozgalom volt a mindene, és a mozgalom segítette át a nehéz időkön is. Az R. Gárda vezetője lett. Szinte minden idejét a kommunista fiatalok között töltötte, és a fiatalok so ha nem hagyták egyedül. Sokszor, a hosszú estéken teleülték Törökné konyháját a szabolcsi fiatalok — csak azért, hogy ne legyen egyedül és ne gondoljon a szomorúságra. Rőstelkedve sóhajt. — Tudja, mindig arra gondoltam, amit az uram mondott. Hogy szedjem össze magatn, és tanítsam, és taníttassam a fiamat. Én mindent el is követtem, pedig negyvenöt átáraz első években nagyon nehéz volt nekem. Nagyon sokszor a teknő mellé kellett állom, hogy úgy tehessek, ahogy az uram kívánta. 1948 őszén megkérdezték tőle, hogy mit szólna hozzá, ha a fiát kivinnék a Szovjetunióba ösztöndíjjal tanulni? — Azt feleltem, ha kedve van, akkor menjen. Pedig itt belül — mutat a szívére — nehéz volt megválni tőle öt évre. Szverdlovszkba ment ősz töndíjjal, és 1954-ben mint mér nők jött haza. Elgondolkozva bólogat, ^ halvány, elégedett mosoly ül az arcán. — Nagyon jó feje van. Mindig spekulál, ha egy órára leül az asztal mellé, már rajzol, gondolkodik és amikor feláll, mindig kisütött valami okosat.-, Látja, őérte csináltam mindent, mindig az uram szavára gondoltam Most meg együtt él a család Pécsett a Jókai utca 25- ben, az első emeleten A nagymama, a hatvanhárom esztendős Török Istvánná, aki még ma is, csodálatos jó erőben van. Mérnök fia, Török László. A menye —Ljuba, aki a pécsi II. számú Belklinika népszerű orvosnője, és akit Török néni fia, még a Szovjetunóban, ösztöndíjas korában ismert és szeretett meg. És természetesen az öt esztendős unoka, a nagymama szemefénye. Még jól emlékszem mz első telefonbeszélgetésre. — Várjon csak, hogy mikor érek rá... Most a klinikára kell mennem röntgenre, azután az unokámmal sétálok egy kicsit ... dehát úgy tizenegy órakor. Jó? Csendesen hallgatom egy tapasztalatokban gazdag életút történetét és csak nagysokára értem meg, hogy miért is olyan ismerős nekem Török Istvánná? Egyszer mintha már találkoztam volna vele. Egy Gon- kij regényben. Pelagéja volt ilyen. — Most már ritkábban járok a pártba — mondja búcsúzóul — néha beteges is vágyók, de itthon nevelek. Egyet már neveltem, a fiamat. Mondtam is bent a pártban, hogy most az unokámat nevelem, és vele se fogok szégyent vallani. Olyan lesz 6 is, mint amilyenek mi vagyunk. Az egész család.... TH1ERY ÁRPÁD Tanácsköztársasági dokumentumokat gyűjtöttek a p°cs—baranyai mun káshagyománygyííjtő szakkör ok A Pécsett és Baranyában munkáshagyományok gyűjtésével foglalkozó szakkörök közül különösen szép eredményekkel büszkélkedhet a Pécsi városi Művelődési Ház honismereti szakköre, amely elsősorban a megye bányászéletének hagyományait kutatja. A pécsi, pécsvidéki, komlói, nagymányoki és hidasi bányavidéken eddig mintegy 200 bányászmesét és dalt ezenkívül a bányászok családi életére, gyermek- és ifjúkorára, • bányásridvatás áthagyományozására. a munkával és aa ünnepekkel, a bányász hiedelemvilággal kapcsolatos jelentősszámú emléket gyűjtöttek magnetofonszalagra. Veteránokból kialakult egy húsztagú munkás hogyomány- gyűjtő csoport a Pécsi Janus Pannonius Múzeum körül. Jelenleg az 1919-es forradalmi munkásdalok eredeti szövegének összegyűjtésén dolgoznak. A múzeumban maguk éneklik magnetofonszalagra a dalokat, majd összehasonlítva azok változatait. keresik az eredeti sző* veget. 1
