Dunántúli Napló, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-07 / 5. szám

JANTTÄR 7. NIAPLÓ 7 Fiatal házasok 1962-ben Á régi szirupos regények vég zödni szoktak házassággal. — Valamikor megszokott kifeje­zés volt „A házasság biztos réve” a lapok hasábjain. Ma­napság az effajta szófűzések el koptak. A házasság ugyanis nem rév, ahol lehorgonyzunk, mint valami csendesvizű lagú­nában. A házasság csak induló állomás, a valóban felnőtt élet kezdete. Kimondva vagy kimondat­lanul az a három fiatal is ezt vallotta, akivel a porcelán- gyárban beszéltem. Álmaikra voltam kiváncsi, arra. hogyan képzelik el a jövőjüket. Tói berendezett lakásra vágyom letes házban kapott szoba, konyha összkomfortot; Figuraöntő. hamarosan szak­munkás lesz. Azt mondja: — Van rádiónk, televíziónk, konyha- és szobabútorunk, csak a hűtőgép hiányzik már a családi felszerelésből. Remé­lem, még az idén meglesz, hi­szen jól keresünk a feleségem­mel; Jól megértjük egymást. Ná­lunk nincs férfi és női mun­ka, és nincs kivételezés sem. Megosztjuk egymás között a házi munkát: amíg a feleségem főz. én kitakarítok. Igaz, nem valami gyors munka ez. néha négy-öt órába is beletelik, mi­re rendbehozom a lakást — de minek siessek, nem kerget a tatár. Lehet, hogy néhányan pa­pucsnak neveznek emiatt, de engem nem érdekel. Az kia­bál. akinek a háza ég. Aki­nek ez papucsság, az nem érti, mikor válik tutyi-mutyivá a férfi.«: Nem irigylem, meg­érdemli a sorsát. Azt szokták mondani, az ember sose legyen elégedett. Azért a bútor meg a televí­zió nem minden. Más is kell még. Nem akarjuk befejezni az életünket, tanulni szeret­nénk mind a ketten. Direkt várom az őszt Csordás László huszonhat éves. néhány esztendeje nősült. Segédmunkás. Kislányát balett iskolába Íratta. Iigy beszél: Ha megszólal a rádió, kis­lányom felfigyel és illegetni- billegetni kezdi magát a zene ütemére. Elgyönyörködöm ben­ne és álmodozom. Nagyon so­kat álmodozom. Lakást látok magam előtt. Nem nagyot: csak egyszoba konyhásat. Nagy könyvespolc áll a falnál, telisteli könyvek­kel. különösen színháztörléne- tiekkel, meg rendezői vissza­emlékezésekkel, mert ezeket kedvelem a legjobban. Televí­zió is van, szürkészszínű üveg­gel, meg képek a falon. Mun­kácsy virágcsendéletének re­produkciója. amit nagyon sze­retek és néhány Derkovits má­solat. Háztartási gépeket is látok, meg modem bútorokat, kö­zöttük kétszemélyes rekamiét. ügy képzelem, késő este van már, a kislányt lefektettük, s a nagy csendben tanulunk a feleségemmel Én a technikum könyveit nyüvöm. ő pedig az általános iskoláét... Szép álmokA valóság­ban kilencen lakunk egy szoba konyhás lakásban. Édesanyám, a húgom meg a férje és a fiúk, az öcsém, én, a feleségem, az anyósam meg a kislány;;. Hogy tanuljunk? Nem világíthatok a többi sze mébe lefekvés után! Cudar helyzetben vagyunk. Azt hiszem, még a fiatal há­zasok között is ritkaság az ilyen. Hej. ha mi is sorra ke­rülnénk már! Szörényi Lászlómé húsz éves sincs még. Mindenben kezdő. A munkában is, mert alig néhány hónapja lépte át a gyár küszöbét Asszonyi mi­voltában is, hiszen csak ta­valy júliusben álltak az anya­könyvvezető elé; Férje egyetemet végzett, revizor a gyárban. Barátságosan mondja el a gondolatait: — Sok mindenünk van ne­künk. Háromajtós és kétajtós szekrényünk, két rekamiéhk, dohányzóasztalunk, alacsony fehémeműtartónk, szekrete­rünk, két kagylófotelunk mert a modem bútorokat szeretjük. Porszívót is vettünk. A na­gyobb dolgokat persze anyuék vásárolták. Bajáról kerültünk ide mind a ketten. Ne is folytassam to­vább — igaz? A többi már el­képzelhető. Nem is kellene mondanom, hogy albérletben lakunk! És semmi kilátásunk sincs ama. hogy máshol fo­gunk lakni. Sajnos. Valamit persze tenni kell, örökké nem maradhatunk itt. Épp a múltkor beszéltünk ar­ról, hogy spórolni kellene, mert ha nem takarékoskodunk so­se lesz lakásunk. Anyuék is fölajánlották a segítségüket, egy év alatt összegyüjthetnénk a szövetkezeti lakás belépő arát, csak lenne! Mert ott is előjegyzés van, meg minden­féle . : , Persze a lakás sem lenne elég. Annál többet akarunk. A férjem elvégezte a közgazdasá­gi egyetemet. Én is tanulni akarok mert nagyon peches voltam tizennégy éves korom­ban. Addig még az általános iskolából is lehetett tanítókép­zőbe menni, s mire én is ki­jártam, már nem. Megszűnt, én már csak középiskolába me hettem. Hát ezért akarom elvégezni a tanítóképzőt. Nem a pedagó­giai főiskolát — jobban szere­tek a kicsinyekkel foglalkozni. Direkt várom az őszt. hogy be­iratkozhassam. Ha mégsem megy, a pedfőt is megpróbá­lom. Megvárom a huszonkét évet és beiratkozom. Nyáron felruházkodunk szó­rakozunk, ősszel elkezdünk gyűjteni a lakásra. Magyar László Foto: Erb János A legfiatalabb öregasszony Közel tíz esztendeje játszik a Pécsi Nemzeti Színházban Bódis Irén, az öregasszanyi figurák megszemélyesítője. Alakításai annak ellenére, hogy általában nem főszere­pek, a művészetébe, eredő ter­mészetesség következtében sok szar felejthetetlenek a közön­ség számára. Sztyepanida és... — Egy fiatal színésznőnek — mondja Bódis Irén — sokkal könnyebb önmagát, a fiatalt adni a színpadon, mint például a még érzelmileg tőle távol ál­ló öregasszonyt játszani. Sze­rintem egyik legnehezebb fel­adat és táléin éppen ezért szere tem. — Mi az oka, hogy többnyire idős szerepet játszik? — határozottan erre a kér­désre válaszolni nem tudnék, ma már szeretem ezeket a fi­guráimat, de ennek története van: Kislány koromban Baján nevelkedtem .szegények voltak a szüleim, így nem volt alkal­Félévenként keH űzetni n gépjárműadót A Magyar Közlöny pénteki száma közli annak a kormány­rendeletnek a végrehajtási uta sítását, amely több tekintetben megváltoztatja a gépjárműadó­ügyek intézését. Az adót a jö­vőben nem negyedévenként, hanem félévenként kell fizetni, mégpedig március 31-ig, illet­ve szeptember 30-ig. Azoknak, akik a régi szabályok szerint az első negyedévi adót már be­fizették, a második negyedévre jutó részt március 31-ig kell megfizetniök. A belföldi rendszámú gép­járművek tulajdonosai az adó­lapot és az adó befizetéséhez szükséges befizetési lapot ezen túl csak a lakóhelyük szerinti járási, városi, kerületi pénzügy őri szakasznál szerezhetik be, s az adót ugyancsak a lakóhe­lyüknek megfelelő megyei, me gyed jogú városi, illetve a fő­városi adóhivatal számlájára kell befizetniük. Eddig vala­mennyi gépkocsitulajdonos a fővárosban vezetett számlára fizette be adóját, s így például a reklamációik intézése megle­hetősen nehézkes volt. A de- centeüizálássdl ezt a problé­mát kívánják megoldani. Az adó megfizetését továbbra is az adólap igazolja, amit gondo­san meg kell őrizmi. Az adót egyébként a megjelölt határ­időig külön felhívás nélíkül kell megfizetni, mert a késedelmes fizetés bírsággal jár* mám színházba járni A kör­nyékbeli gyerekekkel elhatá­roztuk, hogy alakítunk egy szántárusalot. Akkor még nein gondolhattam arra, hogy szí­nésznő leszek, de első szere­pemben is öregasszonyt alakí­tottam, a „Csdpkerózsikában'1 az öregmamát. — A felszabadulás után B i- dapestre kerültem és a Petőfi híd újjáépítésén dolgoztam majd később bekerültem Ganz-MÁVAG kultúrgárdája- ba. Az üzemi kulitúrcsoparibar: is egy-egy táncos jelenet, vagy tzavalat mellett többnyire id ,ebb szerepeket játszottam. — A főiskolai felvételi vizs­gán is öregasszonyt alakított? — Nem. Eredetileg Petőfi A XIX. század költőihez című versével indultam, de a vizsga további részén a helyzetgyak ,r latok bemutatásakor Major Ta más, a bizottság elnöke, idős figurák alakítását kérte tőlem. Valahogy rajtam „ragadtak' az öreg alakítások a főiskolán is. — Mi volt az első szerepe? — A Öanz-MÁVAG kultúr- gárdában először Táncsics Mi­hály özvegyét alakítottam egy történelmi drámában. — És a legizgalmasabb? — A főiskolai négy vizsga előadás, melyek közül kettő­ben szintén öregasszonyt ját­szottam. — A legkedvesebb? — Erre nagyon nehéz vála­szolnom. Minden szerepem.; szeretem, boldog vágyóit, ha a legkisebb alakításom is jól si­kerül, amit a közönség tapsi­ban mérhetek le. De azért ta­lán a „Kispolgárok” Sztyepa- nidáját kiemelhetem a sok kö­zül. Jól sikerült alakításom él­nem utolsósorban pedig azért is kedves, mert a vizsgaelőadá­son sikert hozott számomra. — Jelent-e külön problémát egy idős nő alakítása? — Talán több átélés kell, mint a fiatal szerephez, ezért gyakran tanulmányozom at öregasszonyok mozgását, modo iát és általában a megjelené­süket. A lélektani tevékenység mellett egész komoly manuá­lis munkát is igényel a masz- kírozás, ami rendszerint előada sok előtt egy óra. — Játszott-e már maszk néU kül idős szerepet? — Igen, Jelenleg is a vidéki műsorainkon, ahol nincs kel­lék, és egy este Róza nénit, majd utána fiatal lányt kell alakítanom. Ez talán a legne­hezebb. Maszk nélkül elhitet­ni a közönséggel, hogy öreg vagyok. — Ez tényleg nehéz leheti Tervei? — Szeretnék sokat játszani! A közönséget jól szórakoztam.. És szeretném, ha a kislányom, Kati is úgy megtalálná éieth!- vatását, mint én. — Jelenleg mire készül? — Arbuzov „Elveszel !ú” öreg könyvtárosnőjének meg- személy esi tésére. Bódis Irén Végül is sok sikert és még hosszú ideig fiatalon, kedves, öreg szerepeket kívánva búcsú­zunk el a művésznőtől, Schmidt Attila Vikendház-telkek vásárolhatók Mohács-szigeten Mohács-szigeten festői kör­nyezetben a varossal szemben elterülő Duna-partoa a mohá­csi városi tanács végrehajtó bi­zottsága üdülők, vikendházak részére területet jelölt ki abból a célból, hogy Baranya megye dolgozói Mohácsszigeten kel­lemesen üdülhessenek. Mohács város tanácsának végrehajtó bizottsága lehetővé tette, hogy ezeket a telkeket az üzemek, intézmények, vállalatok és azok dolgozói minél olcsóbban megvásárolhassák. Ezért négy­szögölenként 10 forintos egység áron bocsátja a telkeket rendel kezesre. Mohács város tanácsa vég­rehajtó bizottságának a telek- vásárlókkal szemben egy ki­kötése van, mégpedig az. hogy 1962-ben az üdülőt, vikendhá- zat fel kell építeni. A terület nagyságra való te­kintet nélkül vásárolható. A vásárlási igényt a mohácsi vá­rosi tanács vb. ipari és mű­szaki csoportjánál kell bejelen­„Táltos Isten pénzt csinál". •. Nálunk nincs férfi és női munka Gungl Sándor szerencsésebb. 6 csak nyolc hónapig várt a feleségével, aztán lakáshoz ju­tott. A Ledinán, az egyik eme­Megáll az ész, hogy némely ember milyen hiszékeny. Van­nak, akik pénzüket a jósasz- szonyokhoz hordják, a jövőt megtudakolni, mások szeren­csét hozó talizmánt akasztanak a nyakukba. S mire rádöbben­nek az igazságra, legtöbbször már súlyosan megfizettek ér­te. ügy, mint az a két komlói asszony is, aki most szalad a pénze után. Mint mondják, már az öltö­zete is „különös” volt. Fekete haját sárgapettyes kendő ta­karta, „arany” fülbevaló, kreol arc és mélyfekete szem tette „érdekessé”, piros, zöld, kék nagypettyes szoknya és ehhez hasonló blúz adta meg öltöze­tének „teljességét”. Amikor M. Sándoméval a kapuban találkozott, alázkodó hangon mondotta: — Jósoltasson kedves, itt vagyok, aki a jövőbe látok, nincs előttem titok, de kíván­ság se, amit ne teljesítenék ... — Kívánság? — nevette el magát M.-né, — az van. Sze­retném ha sok pénzem lenne. — Mi sem könnyebb annál, lelkem galambom, — válaszolt gyorsan a látogató. — Táltos isten még pénzt is tud csinál­ni, ha akar. — No, csal; r.cm? S maga jóban van azzal a hogyishív­jákkal? — kérdezte az asszony hitetlenül, de már a kíváncsi­ság is furdalta, hogy hátha igaz, amit ez a elébetoppant asszony mondott — Ha Táltos isten alkarja, minden lehetséges — erőskö- dött a cifraruhás. — Mindjárt megtudjuk: akarja-e? Ehhez azonban már be kel­lett menni a lakásba. A jós­asszony még a kulcsot is ráfor­dította az ajtóra, ne zavarja meg semmi a szertartás áhíta­tát... — De mindent úgy kell ám tenni, amint mondom, mert különben a szellemek haragja sújt bennünket — mondta, majd egy poharat és egy kana­lat kért. M.-né készségesen hozta o „kellékeketV. A vendég pedig betette a kanalat a pohárba. — Ha a kanál kiugrik a po­hárból, aklcor Táltos isten akarja teljesíteni a kívánságát — mondta. M.-né teli izgalommal, gyors mozdulattal fordult az ablak­hoz, hogy a függönyt összehúz­za. Ebben a pillanatban a háta mögött csörömpölve esett a konyha kövezetére a kanál... — Kiugrott a kanál! Kiugrott c kanál — kiáltotta a cifraru­hás asszony. — Minden kíván­sága teljesül. Hála légyen ne­ked Táltos — mondta, aztán térdre borult és meghajolva köszönte meg Táltos isten jó­indulatát ... M.-né pedig megörült, telje­sen a szertartás hatása alá került. Nem is gondolt arra, hogy a kanál akkor esett le, amikor ö hátat fordított. — Nemsokára 25 ezer forint üti a markát. Másfél óra alatt kezében lesz a pénz — mondta a jósasszony. —_ Ehhez azon­ban „előleg” kell. — Itt van 900 forint — mondta M.-né és az izgalomtól reszkető kézzel szedte elő pénztárcájából a százasokat, fizetésének egy részét, amit néhány órával előbb kapott kézhez. — Küencszáz forint? Ke­vés ez lelkem. Akad még a házban pénz, csak jól nézzen körül — mondta a jósasszony, miközben a százasokat szá­molta —. Ezer forint kell leg­alább, hogy teljesüljön a kí­vánsága. Gondoljon arra, hogy egy-két óra múlva 25 ezer fo­rintja lesz. M.-né pedig azon nyomban átszaladt a szomszédjához és máris hozta pénzt. Három­száz forintot l:crt kölcsön r szomszédasszonytől. „Egy óra múlva kamatostul adom visz* sza” — mondta sokat sejte- tően. A „pénzcsbuSá?’ asszony pedig újságpapírba csomagol­ta a pénzt. — Az egész csomagot most meggyújtjuk, a hamuját tepsi­be tesszük, a tepsit a renbe és másfél óra múlva 250 százast húzunk ki — mondta és már sercent is a gyufa kezében, — Gyorsan egy térítőt, mert le kell takarni — mondta hirtelen a jósasszony. M.-né pedig szaladt a szobá­ba a térítőért. Mire visszaér­kezett, már csak hamu volt a tepsiben. Gyors mozdulattal térítőt dobtak a tepsire és már tolták is a sütőbe. — Jó erősen csukja rá az ajtót — mondta a „pénzcsi­náló". — Egy óra múlva visz- sza jövök s akkor... De nem ment el. A szom­szédasszonyt is izgatta a do­log, hogy vajon mi történhet a másik lakásban és megvárta, míg a különös vendég kijön onnan. Amikor a vendég el­árulta. hogy pénzt csinálnak, ő is kérte; nála is folytassák le a „szertartást?’. A hókusz­pókusz hasonlóan zajlott le, ; c'őbb azzal c különbség­gel, hogy ő 1500 forintot cso- magoltatortt az újságpapírba._ A cifraruhás asszony ezek- után elment. Tanácsul még annyit mondott, hogy azalatt a másfél óra alatt, míg 6 visz- szajön, ne nyúljanak a hamu­hoz, mert akkor „elsorvadnak családjukkal együtt”. A két asszony pedig visz- szament és a parancshoz híven izgulva vártak. Vártak ... vár­tak ... Egy óra, másfél óra, két óra, három óra... de csak nem jön a pénzcsináló, aki ki­nyitja a sütő ajtaját. Pedig jöhetne már, nemsokára haza­jön a férjük ... Az „embert” pedig „megfíadzott” százasok kai akarták meglepni. Ami a meglepetést illeti — nem maradt el. A pénzcsináló nem jött. Amikor pedig kihúzták a tep­sit, látták, hogy csak újságpa­pír hamuja szürkéllik benne. A hívatlan vendég pedig a bankókkal már messze járt... Annyira azért nem messze, hogy a rendőrség ne érje ütői. A túlvilággal jóban levő pénzr csináló asszony most magának jósol. A hét asszony pedig megtanulta, hogy Táltos isten­nel nem jó egy tepsiből „cse­resznyéről” ... GARAY FERENCt

Next

/
Oldalképek
Tartalom