Dunántúli Napló, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-17 / 297. szám
4 NAPLÓ T9B1. DECEMBER JT. Alighanem közhely lenne számomkómd Radzin- Bzkij színpadi munkájától a dosztojevszkiji regény mesteri kompozícióját, hatalmas ábrázoló erejét, rendkívül finom és mély pszichológiáját — egyszóval a regény teljességét —, bár a kritikusok manapság a klasszikus * regények mindennemű műfaji átültetésétől lényegében ezt kívánják. A regény az regény, a dráma az dráma, és hiba lenne Radzinszkij drámatizálását a regény teljességének igényével mérni, mert Jelen esetben drámáról van szó — a műfaj lehetőségeivel és terheivel együtt. A színházi kritika sohasem azonos az irodalomkritikával, tehát színházi kritika ürügyén nem lehet irodalmi kritikát írni. A Pécsi Nemzeti Színház előadását sem lehet megközelíteni csupán a regény alapján. Mindenesetre Dosztojevszkij remekművéből született — meglehetősen nagyszámú — dramatizálás közül kétségtelenül Radzinszkij közelíti meg leginkább a regény és a dráma közötti lehetséges szintézist. Radzinszkij munkájának dramaturgiai középpontjában Raszkolnyikov rettenetes lelkiismereti útja áll, és emellett van tehetsége és ideje arra is, hogy kellő hangsúllyal szimbolizálja a péter- vári sikátorok, a piszkos bér- kaszárnyák, a cári Oroszország antihumánus és levegőtlen társadalmi valóságát. Turián György rendezése is elsősorban az előbb említett szintézist keresi, és ahol csak lehetséges — finom hozzáértéssel — kiegészíti a darabot Dosztojevszkij rendkívül gondos, már-mér misztikus lélektani megfigyeléseivel, A rendezés végeredményben két lehetőség közül választhatott. Vagy Raszkolnyikov roppant izgalmas bűnügyi története elevenedik meg egy tragikus színpadi riport formájában, vagy pedig Raszkolnyikov egyetlen, lényegében egész estét betöltő monológja, vívódása. Turián György Itt nyúlt először a regényhez segítségért, mert az utóbbi lehetőséget választotta. Dosztojevszkij az emberi lelkek mélyén élő „démonokat” kutatta és ábrázolta, és ezeket a démonokat a figurák jellemében felszabadította. Raszkolnyikov tragédiáját a társadalom embertelensége és ez a „démon” együttesen okozzák. Az előadás e két tényező — bélső és külső tényező — együttes működését ábrázolja az első perctől kezdve, amikor Raszkolnyikov mégjelenik a színen. Ezért egy nagy, belső monológ a dráma. Raszkolnyikov a harmadik felvonás középéig amiatt vívódik a saját lelki- ismeretével, hogy egyáltalán bűnt követett-e él, amikor megölte az uzsorás öregasz- szonyt — és feljelentse-e magát, ezt követően pedig amiatt vívódik, hogy jól határozott-e? Emellett Turián György nem elégszik meg egy jobb sorsra érdemes anarchista monológjával — mindezt megtoldja még néhány erőteljes társadalmi ábrázolással. Hangsúlyt ad a kiszolgáltatott orosz kispolgári család Raszkolnyikov családjának egyébként kevés társadalmi jelentőségéhez, Marmeládov- nak, a züllött kisembernek az alakjában ugyanezt a vonást hangsúlyozza. Dunja Szonja ugyancsak a társadalmi kiszolgáltatottság szimbólumai, míg Szvidrigáljov a maga gátlástalanságával, erőszakos fölényével ennek ellenkezőjét ábrázolja. Különösen remekül sikerült Raszkolnyikov és Porfirij vizsgálóbíró ádáz párbaja, amely jelenetről-jelenetre a kriminológiai izgalom és a Legfinomabb lélekrajz ötvözete. Kettőjük ismételt, majd utolsó összecsapása nemcsak a második felvonásra, hanem az egész darabra Is felteszi a koronát. A darab a második felvonás végén éri el a csúcspontját, ettől kezdve visszaesik. Még egyszer ugyan megemelkedik a drámai feszültség a befejező jelenetben, amikor Raszkolnyikov elmegy a rendőrségre és vallomást tesz, de az egész harmadik felvonásra jellemző a kompozícióé hiba. A rendezés tempója, ereje Is a harmadik felvonásban bizonytalanná válik. Ami oly szépen sikerült az előző kél felvonásban — egyrészt Raszkolnyikov belső tusakodása, másrészt Raszkolnyikov és Porfirij remek jellempárbaja — az az utolsó felvonásban úgyszólván teljességgel elhalványodik. Ezen a rendezés sem tudott segíteni A harmadik felvonásban Porfirij eltűnik a darabból, Raszkolnyikov egyedül marad, és most érkezik el a legnagyobb lélektani csúcshoz: Szonja szerelmének erejével képes arra, hogy feladja magát a rendőrségen, de ezzel együtt feladja elveit is. Ez kevéssé sikerült, mint ahogyan a második felvonáshoz képest jelentős visszaesést jelent Raszkolnyikov búcsúja az anyjától, és Szvidrigal- jov és Dunja közbeiktatott jelenete is, amelyre egyéb ként a dráma szempontjából nincs is szükség, hiszen Szvid- rigaljov és Dunja is csupán kiegészítő jellemei a darabnak, hangsúlyozásuk egyáltalán nem használ a drámának. Az előadás egyik legjobb alakítása Fülöp Zsigmond Raszkolnyikovja Tekintetében, testtartásában, mozdulataiban, elejtett szavaiban mindenütt, ott van a dosz- tojevszkiji „démon”. Tragikus alak. Tehetséges, gazdag érzelemvüágú, nagy tettekre termett fiatalember, aki egy könyörtelen társadalomban szinte teljesen magára hagyva hamis célokat tűz maga elé, és a nagy, nemes tettek helyett bűnt követ el. Forradalmár helyett gyilkos lesz. Fülöp Zsigmond alakításának ez a démoniság az erősebbik oldala, és ebből következik, hogy erőteljesebben is ábrázolja Raszkolnyikov megszállottságát, elhivatottság-érzését. Raszkolnyikov szinte az utolsó percig görcsösen hisz abban, hogy amit tett, azt helyesen tette, hiszen mi lett volna a történelem és a tudomány nagy embereivel, ha meghátrálnak egy uzsorás öregasszony előtt. De Hasz- kolnyikov célja elhibázott, Raszkolnyikov a nagy tehetetlenségben, a hagy magányban anarchistává lesz. Kár, hogy a darab harmadik felvonásában nincs arra lehetősége, hogy a nagy lélektani fordulathoz is megadja a művészi hitelt — hiszen Raszkolnyi- kovnak a harmadik felvonásban egyszerűen nincs ideje és lehetősége, hogy belső, nagy tragédiáját — megtörését, és elvei hazug voltának felismerését — tehetségéhez méltón ábrázolja. Az előadás másik kiemelkedő eseménye Táncos Tibor Porfirij alakítása. Higgadt és huncut, kemény és bölcs, a lélekismeret nagy amatőrje, és ravasz, mint a róka — mindezekből építi fel Táncos Tibor a vizsgálóbíró alakját. A legkisebb részletében is uralja ezt a rendkívül bonyolult és összetett figurát, minden gesztusa, minden hang súlya fontos rész abból az élethű cári vizsgálóbíróból, amelyet a művész nagyon tehetségesen felépített. Nem véletlen, hogy a darab legjobb része a második felvonás, mert Táncos Tibor Porfirij-alakítása, rendkívül gazdag és színes művészi munkája szinte lendíti a darabot, és megjelenése mindig újabb és újabb feszültséget teremt. Talán valamennyire kifejezi a dicséret értékét az, hogy az embert egy kicsit „bosszantja”, hogy á második felvonás végén miért tűnik el a drámáiból Parfíiij vizsgáló- bíró. A dráma többi szereplője lényegében csak a kiegészítést, egyrészt a cselekmény, másrészt a korrajz kiegészítését szolgálja — így számottevő művés ái produkcióra ezekben a szerepekben nem is volt lehetőség. Krencsey Marianne, mint Szonja — ugyancsak nem kapott a szerzőtől lehetőséget, így a közte és a Raszkolnyikov közötti bonyolult szerelem, és kettőjük szomorú sorsának találkozása ábrázolásában csak dekoratív lehetett. Ha sikerült is néha megtalálnia a líraibb, őszinte hangot — jelentős alakításra nem volt alkalma. Medgyessy Mária Dunja szerepében. hasonlóképpen szűk határok között mozoghatott. Helyesen, elsősorban a bátyja iránti testvéri aggódást hangsúlyozta — a darab kom- j pozíciója ezt is kívánja — és i így természetes, hogy a Dunja contra Luzsin és a Dunja contra Szvidrigáljov' jelenetek lényegében külsőségesek, illetve teátrálisak voltak. Lényegében hasonló nehézségekkel kellett megküzdeni Dariday Róbertnek, Dobák Lajosnak, Faludi Lászlónak, Pataky Erzsinek, Somogyi Miklósnak, Papp Istvánnak, Bázsa Évának, Horváth Magdának, Bódis Irénnek és a többieknek is. Dicséretükre mondva — a szerény lehetőségeken belül is tehetségük javát nyújtották. Aki sérőzene — egyszerű motívumai mellett is kellőképpen hatásos volt, Gu- szev és Turián György fordítása pedig megfelel az igényeknek. Thiery Árpád A második ötéves tervben 700 lakás épül Komlón Interjú dr. Sírnék Árpád elvtárssal, a komlói városi tanács vb elnökével Időfárásjelen tés Várható időjárás vasárnap estig: hideg idő. Változó mennyiségű felhőzet, több helyen kisebb havazás. Még élénk északkeleti szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 12—16 fok között, helyenkint mínusz 16 fok alatt. Legmagasabb nappali hőmérséklet holnap . mínusz 8—mínusz 12 fok között. Távolabbi kilátások a jövő hét elején is ideg idő. A városfejlesztés ez évi ered ményeiről, a következő évek feladatairól beszélgettünk tegnap dr. SÍrnek Árpád elvtárssal, a komlói városi tanács vb- elnökével. — MŰyen eredményekről számolhat be Simek elvtárs Komló ez- évi fejlődésével kapcsolatban? — volt az első kérdésünk. — Ebben az esztendőben, a második ötéves terv első évében jó eredményeket értünk el városunk fejlődésében — kezdte Simek Árpád elvtárs. — Ebben az esztendőben 102 lakást adtunk át a komlói dolgozóknak, mégpedig az Ígért december 31-i határidő helyetl augusztus 20-ra. ■ Ez az eredmény a Komlói platni Építő- ipári Vállalat jó munkáját bizonyítja. Nem kevesebb mint 14 millió forintos költséggel épültek az új, korszerű lakások. — A kővetkező évek feladataiból, ha lehet már konkrét dolgokat mondani, szíveskedjék ismertetni néhányat. — Kész, elfogadott terveink vannak a következő évekre is, s mind a város fejlődését, szépítését szolgálják. Vegyük talán sorjába! Először is beszélhetek anróü, hogy a második ötéves tervben az idén épült lakásokkal együtt mintegy 700 Véradőnapot rendeznek Szigetváron A szigetvári járás vöröskereszt szervezete véradó napot hirdetett Szigetváron. Megjelentek a falragaszok az utcákon, képes tájékoztató füzeteket adtak ki," az üzemek vezetőit értesítették és kérték, hogy támogassák a mozgalmat. 'Az agitációs, munkának meg is volt az eredménye. Több vállalat, így a Vendéglátó Vállalat 71 dolgozója közül 31. a Sütőipari V. 50 dolgozója közül 34, a Kisgépjavító V. 70 dolgozójából 40 jelentkezett a téri tésnélküli véradás ra. De nemcsak Szigetváron, hanem a Járás egész területére elvitték a hírt a társadalmi vörös- kereszteS aktívák. Zsibóton Pécsi Já- ncsné társadalmi aktíva jó munkájának eredményeként közel 50 személy jelentkezett fizetés nélküli véradásra. A jéLentkeziettek száma a vártnál magasabb, de szeretnék, ha ez a szám a véradás napjára — ami 1961. december 20- án lesz a járási kór ház szakrendelőjében — megemelked ne. A véradó mozgalmat segíteni akaró, önzetlen és jószándékú emberekre kell alapítani. A vöröskereszt járási szervezetének vezetői ezekhez a jószán dékú emberekhez fordulnak, jöj jenéle, de ne csak ők, hanem hozzák magukkal barátaikat, ismerőseiket, hogy így szaporítsák a véradók számát (Rajczy) lakás épül fel a városban. Ebből a 700 lakásból 160 a Lenin téren. Itt kell megemlíteni, hogy a Lenin téren nemcsak új házak épülnek, de mintegy 1500 négyzetméternyi üzlethelyiség is. A Lenin tér valóban városias képet nyer majd. — Jövőre megkezdjük a 12 tantermes gimnázium építését, amihez 80 fős diákotthon is csatlakozik. Ez a gimnázium I966-ra még 4 tanteremmel bővül. A gimnázium épületében tervbe van véve egy 400 személyes szabadtéri színpad létesítése is. Áz egész objektum építése mintegy 17 miHió forintra rúg, s városunk mondhatni legszebb épülete lesz. A jelenlegi 120 ágyas kórházat 200 ágyasra bővítjük, s a bővített tárházat 1964-ben adjuk át rendeltetésének. Az épületbe a legkorszerűbb berendezések kerülnek. Az ajtók például fotocellás megoldással készülnek, ha az ember közeledik az ajtóhoz magától kinyílik, csukódik. Somág terület új kis- áruházat kap, amelyben egy főszer- és csemege-, hentesüzlet és zöldségbolt nyer elhelyezést. Ez lesz Komló legszebb üzlete, s reméljük, hogy a jövő év februárjában már üzemibe tudjuk állítani. Nem kevesebb, mint másfélmillió forintos beruházással építjük. — Mit tesznek a Táros Tízellátásának megjavításáért? — A város vízellátásának to vábbi javításáért a jövő év első negyedében mintegy 4 millió forintos költséggel üzembe helyezzük az elosztó-központot, ami biztosítja a város állandó vízellátásét. Ez a négymillió forint csak egy kis hányada annak 'a 160 millió forintnak, amibe eddig Komló vízellátásé nak biztosítása került. Feltétlen szólni kell Kossuth-bánya mellett a jövő évben felépülő Iskoláról, amelyben á cigánygyerekeket tanítjuk majd. A kisebb beruházások felsorolására oldalak kellenének..: — Elmondhatom azt, hogy ezeket a terveiket már jóváhagyták s reméljük, hogy a különböző állami és társadalmi szervek segítségével a reális terveikből a következő években élő valóság lesz — fejezte be nyilatkozatát dr. Simek Árpád elvtárs. X»LGOCKXX>DlXXXXX>3(XX:OC>XXXOCtOOOOOOOC?OOOOOC)»G OQGCK»ílC«0CXXXy300C3O00<>D000GOC00000000000CCXXXXXXXXXXK)0CO30C<h30CX)CO»a>2O00O: Az Ormánság—mint téma December 13-án a Népszabadságban Almási István írt riportot az Ormánságról „Az Ormánság ma’’ címmel. A riport —• természetesen — az egyke-problémát veszi célba Azért „természetesen”, mert az utóbbi években számc* más újságíró Is ellátogatott az Ormánságba, hogy megírhassa: a Móricz Zsigmond, Kodo- lányi János és a „népiek” által halálraítéltnek nevezett táj íme magáhoztérőben van. az egyke szomorú és embertelen jelensége megszűnt, tehát szocialista társadalmunk megvalósította a „népiek” álmait, megszüntette az ősi átkot, amely megülte ezt a szinma- gyar lakosságú tájat. Hálás újságírói témának látszik, születtek is róla hol gyenge, hol közepes, néha még jó riportok Is. Almási István ezúttal lényegében a „népiek” által alkalmazott szociográfiai-statisztikai módszerrel, tárgyilagosam, a még mindig látható aggasztó jelenségekről sem megfeledkezve tárgyalja ért a témát. Adatai kétségtelenül jók, a kép, amelyet fest, hiteles. Mégis némi viszolygással olvasom. Nem azért, mintha az Almási István által rajzolt kép nem lenne biztató és kedvező, vagy a riporter stílusa nem tetszene. Szó sincs róla. Ami nem tetszik, az ennek a riportnak (és a korábban e témáról megjelent sok más riportnak) a koncepciója. Az a gondolat, hogy „lám mi megoldottuk ezt a haladó népi írók által felvetett társadalmi problémát.” Ez az, ami feltétlenül hamis. Népköztársaságunk kormánya ugyanis nem iktatta programjába az egyke' felszámolását, nem tűzte ki feladatul a népi írók e követelésének megvalósítását. Egy egészen más kormány, Gömbös Gyula kormánya vállalta ezt a feladatot Nem oldotta meg. A mi kormányunk ilyen feladatot nem vállalt, „csak” megoldotta. Ez lényeges különbség. Más részről: a mi a „népi írók” tevékenységében haladó és forradalmi volt, az éppen nem az egyke-kérdés felvetése. Munkájukban az egyke ürügyén a falusi dolgozók lázító nyomorának művészi megjelenítése volt a haladó és nem magának az egykeproblémának az áltudományos feldolgozása. Mint Kodolányi Janos is megállapította: „Illyés oly teljes képét rajzolja meg a nagybirtok természetének és a cselédnép életének, hogy maga a rendszer válik tűrhetetlenné.” Ez volt a „népi írók” fellépésének, tevékenységének pozitívuma. Hát az egyke? Arról József Attila „Új szellemi front?’ című cikkében (Szocializmus, 1935. május, 198. o.), kereken ezt mondja: ,,a reakció kedvenc témája”. Valóban: Almási István is említi, hogy „A kormányzó úr öfőméltó- sága” körutat tett az ormánsági falvakban, s gyermekáldást ra buzdította a népet.” (Ez alighanem az 1921. augusztusi látogatás volt.) Lehetett-e „ellenzéki”, sőt „forradalmi’* az az író, aki később e kormányzói buzdítást irodalmi szinten ismételte? Az egyke felszámolására való vállalkozást megtaláljuk továbbá Gijmbös Gyula programbeszédeiben , s ez a „tengelypolitikus” miniszterelnök szintén aligha nevezhető haladónak. A „népi írók” tehat éppen az egyke kérdésében jutottak azonos álláspontra a hivatalos horthysta vezetőkörökkel. József Attila itt idézett, az „Uj szellemi front” képviselőivel vitázó, ázoik álláspontját bíráló cikke a Gömbös-kormánynak és a „népi íróknak” ezt a politikai azonosulását támadja, s bebizonyítja, hogy a „népmentő” demagógia mögött fasiszta politikai gyakorlat húzódik meg. A Pesti Napló 1935. április 14-i számában Zilahy Lajos hívta fel „sora- kozóra” az írókat, s ködös, zavaros okfejtéssel többek között így indokolta a felhívást: „Ä látható kormányt kell támogatni a láthatatlan kormány, a papi birtok, á nagytőke és a világi nagybirtok hármasszövetsége ellen.” József Attila ironikusan kérdezi, hogy ha ez így . van, „Vajon miért a munkásság szervezeteinek iósolt vészt és pusztulást a ,látható kormány elnökeT’ ’’Vajon miért nyernek a nagytőke képviselői az új stílusban is régi stílusú, méltóságos és „kegyelmes” címmel járó kinevezéseket?” „Vajon miért nem lépteti élet» be a kormány a munkaidői szabályozó nemzetközi egyezményt?” „Vajon miért nincs munkanélküli segély, amikor volt boléta?” „ a hárommillió mezítlábas közül miért nincs egy is az országgyűlésben?” , Mindezekre a kérdésekre ma már világos a válasz. Akkor, 1935-ben azonban kevesen voltak, akik olyan tisztán láttak, mint József Attila, s a „népiek” nem tartoztak a kevesek közé. Készpénznek vették a kormány demagógiáját és „felsorakoztak”. Fllyés Gyula „Reform és irodalom” című cikkével a Magyarország 1935. április 24-i számában, Jelszavaink jórészét a kormány hivatalos programjában láttuk viszont” — írja többek között), majd sorra: Kodolányi János („Holt lelkek” Magyarország, 1935. április 25.) Szabó Lőrinc: („Jobb és bal” és a reformok”, Magyarország 1935. április 26.) Sárközi György: („Polgár és paraszt”, Magyarország 1935. április 27.) Tamási Áron: („Népi szellemet a Duna mentén” Ma- gvarország, 1935. április 28.) Fája Géza („A magyar író feladatai” Magyarország 1935. május 1.) Papp Károly (Magyarország, 1935. május 2.) Németh László („író és hatalom” Magyarország, 1935. május 4.). Ezekben a programadó cikkekben egyéb homályos és dugóié Ojí'ui fa bíínhúd fa Színházi jegyzet
