Dunántúli Napló, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-17 / 297. szám

19«. DECEMBER 11. MAPC.Ó 3 A második ötéves terv idején Sertésvásár Pécsett 24 százaSáfáa! nő a megye mezőgazdasági össztermelése Nagyai ánxú talaj javítási és öntözési programot valósítunk meg löbb műirágyat és pöv'ny védőszert kapnak a tsz-eü 431 millió fonni tsz-»pti kezesekre Az elmúlt hetekben a me­gye vezető szakemberei kidol­gozták á második ötéves terv Baranya megyei mezőgazda- sági irányszámait. A terv ki­dolgozásánál az 1956—1960.-as évek átlagát vették alapul, mint bázisszámot. E bázishoz viszonyítva az ötéves terv so­rán 24 százalékkal nő a megye mezőgazdaságának összterme­lése, ami egy-két százalékkal magasabb az országos átlag­nál. A termelés növekedését nem új területek bevonásával, hanem a termésátlagok évről-évre való növelésével ér jük el. A vetésszerkezet nem változik, mert az ötéves terv végén is ugyanakkora terüle­ten termelünk búzát, árpát, kukoricát, stb* mint most Ezzel szemben nagyon sokat változnak a terméseredmé­nyek. Búzából például az 1961. évi átlagtermés — megyei szán ten — 9,6 mázsa volt, 1965-ig ez fokozatosan 14 mázsáira emelkedik. S ez érthető, hisz *2 ötéves terv végére a búza­terület 70 százalékán már nagyhozamú búzákat terme­lünk. őszi árpából a bázis idő szakban 11,6 mázsa volt a ter­mésátlag, az ötéves terv végé­re ez 15 mázsára emelkedik. Kukoricából a megyei átlag­termés 32,4 százalékkal nő, s 1965-ben 18 mázsa májusi mór zsolt lesz a megyéi termésát­lag A kukorica terméshozamé nak fokozását elősegíti a gyomirtószer egyre nagyobb mérvű alkalmazása is. Ebben az évben ráár a termelőszovet kezetek, is nagy területeken használják a különböző gyom­irtószereket — Bikonirt, Hun- gasin stb. — a kukorica ter­mesztés ben, • használatuk a hazai gyártás megindulásával évről évre terjed. A burgonya termés a 62,1-ről 75 mázsára, a cukorrépatermés pedig 115,8 ról 165 mázsára emelkedik Hasonló termésemelkedés vér ható a többi növénynél is. A terméshozamok emelését évről-évre több műtrágyával és növényvédőszerrel nagyará nyú talajjavítással és az öntö­zött területek kiterjesztésével mozdítja elő az állam. Az öt év során csak a baranyai ter­melőszövetkezetekben 17 000 hold gyenge talajt javítanak meg állami támogatással. En­nek jórésze jelenleg savanyú talaj, meszeléssel ezeknek a talajoknak termőképessége megsokszorozódik. A talajjaví táshoz tartozik az erózió elle­ni védelem is. Különösen a dombosabb járásokban, a lej­tők befásításával és egyéb módon védik meg a talajt a pusztulástól. A második ötéves terv so­rán hatalmas területek kerül­nek öntözésre, Az esőstető öntözés a zöl dségkertésze teken kívül kiterjesztik a szántóföldekre is. Jelenleg a megyében mind össze 860 holdat öntöznek a termelőszövetkezetek és csak 50 holdon folyik csőkutas ön­tözés. 1965-re 32,640 hold szán tót, 12 760 hold zöldségterüle­tet, 10 000 hold rétet és 800 hold szőlőt és gyümölcsöst ön­töznek a tsz-ek a megyében. E jelentős terület egy részét, 7 450 holdat csókáiból öntözik majd. Az új szőlő- és gyümölcs­kultúrák létesítését már az ötéves terv első évében meg­kezdték a tsz-ek. Az öt év so­rán 1,175 hold borszőlőt és 700 hold csemegeszőlőt telepíte­nek a tsz-ek a kijelölt borvi­dékeken. Uj gyümölcs telepítés 3,250 hold lesz, melyet évről évre fokozatosan alakítanak ki s 1965-re már a piacon is érezhető lesz a hatása. Állattenyésztésiben az állo­mány számszerű növelése mel lett szintén a hozamok növe­lése lesz a döntő. A bázis idő szakhoz vizonyitva a szarvas- marhaállomány 29,6, a sertés- állomány 11,1, a juh 17,3, a baromfiállomány pedig 12 szá­zalékkal növekszik az ötéves terv végére, egyedül a lóállo­mányban lesz csökkenés, Az egy tehénre eső évi átlagter­melés az ez évi 2 100 literrő 2 600 literre nő, ami az orszá­gos átlagnál magasabb. A hi- zottsertés előállítás 16,8 száza­lékkal nő, 1965-bén évi 273 000 darab lesz. Az öt év során különösen gyors ütemben fejlődik majd a baromiiteayésztés és hizla­lás a tsz-ekben. A vágóba­romfi termelés 53, a tojáster­melés 52,6 százalékkal nő. 1965 ben 6 500 mázsa vágóbaromfit és több, mint 117 millió tojást értékesítenek a termelőszövet­kezetek. Az egy juhra eső gyapjúhozam 2,2 kilogramm­ról 3,4 kilóra nő. az ossz gyap­jútermelés pedig 85,2 százalék kaL Az állattenyésztés fejlesztéséhez új épületek szűk séges ek. Csak az építkezések­hez az öt év során 431 millió forintot ad az állam a tsz-ek- nek. Ebbői korszerű tehén- és növendékistállókat, sertés- és baromfiólat építenék a tsz-ek. A szarvasmarhaférőhelyek száma az öt év során csaknem kétszeresére, 17 400-ra nő. A növendékül arhaférőhely 12 330 ról 26 300-ra. A sertés- és juh- férőhelyek száma is megkét­szereződik, baromfiból pedig háromszor annyit tudnak el­helyezni a tsz-ek, mint az el­múlt időszakban. A második ötéves terv nagy távlatokat nyitott megyénk mezőgazdasága előtt is. A fel­adat nagy, a tervnek csaknem minden pontja nagyobb célo­kat tűz ki az országos átlag­nál. Ehhez azonban adottsá­gaink is megvannak. E terv végrehajtásával termelószővet kezeteink is megerősödhetnek, s öt év alatt a most még csak kezdő tsz-ek is virágzó nagy­üzemekké válhatnak. A nagy hideggel megjött a disznóölések igazi deje is. Szombaton reggel hatalmas sertés­felhozatal várta a pécsi vásárlókat a nagyvásártéren. Elég tolás Érkezik karácsonyra Már most megkezdte as ünnepekre való felkészülést a Kaposvári Baromfifeldol­gozó Vállalat. Naponta mint­egy 140 ezer tojást szállíta­nak Pécsre. Elegendő tojás lesz karácsonyra, hiszen ez évben még egymillió tojást értékesítenek városunkban. A mai naptól kezdve a kis­kereskedelmi vállalatok pia­ci elárusító standjaikon is árusítanak tojást. Jelentős mennyiségű csir­ke, tyúk, kacsa, liba és puly­ka van raktárán és így min­den igényt ki tudnak elégí­teni. A Hidasi Brikettgyár a lakó­teleppel, az erőművel, a bekötő úttal, a vasúttal, s más járulé­kos beruházásokkal együtt 114 miHió forintba került. Német és a hazai üzemek készítették hozzá a gépeket, berendezése­ket. Büszkeséggel beszéltünk róla népgazdaságunk egyik fontos, nagyszerű, új gyára­ként emlegettük. Hanem amikor megkezdte a termelést, abban nem volt sok köszönet. A hidasi lignitből, magasnyomással kötíranvas nélkül készített brikett,, nedvesség, eső hatására széfcmélott, tört. por­zóit. Kereskedelmi forga- lonba bocsátani’ nem lehetett. Attól kezdve elkezdték szidni a gyárat, jyiég magas beosztá­sú gazdasági vezető is akadt — nem is egy, — aki úgy nyi- ! tatkozott, hogy „ezt m. gyárat kár voűit megépíteni”, s olyan javas’at Is elhangzott, hogy i „zárják be, semmi szükség I Uy®n gyárra, csak nyűg a nép­gazdaság nyakán”. Igaz, a Hidasi Brikettgyár sokáig nem dicsekedhetett eredményekkel A tervei nem teljesítette, a brikett rossz volt. De miért? Ilyen típusú gyár hazánkban még nem volt. Az üzem műszaki és murnkásgár- dája is taipasztaäatlam. Sok mun kás egyenesen a földekről» a kiapa , kasza meH, vagy az építőiparból jött, a műszakiak ioz bennünket éjszaka a ha- áron. A feleségem reszketett . félelemtől és a cudar széltől, ingem meg csak egyetlen gon- lolat hajtott: haza kell jutni, nert nekem igazam van. Órákig vártunk a határ izé­énél, hogy szabad legyen az it, majd két őrbódé között ha- on csúsztunk át a vasúti tel­esen. öt-hat perc gyaloglás itán beértünk Szentgotthárd- 'a. de csak azután következett i legnagyobb izgalom. Beértünk a szentgotthárdi rárosi tanács elé. A feleségem ,z otthonról hozott német vi- eletű szoknyában, az én tél­apóm bokáig sáros, hiszen ki- ométereket jöttünk a szántás- >an. A tanácsháza előtt sétál ippen az éjjeliőr. Kikerülni nár nem lehet, gondoltam —■ nkább ráköszönök. — Jő estét. — Jóestét — köszön vissza íz éjjeliőr, és bizalmatlanul régi gnéz rajtunk. Gondoltam, megpróbálom a ehetetlent. — Segítséget szeretnénk kér íi... hogyha lenne hozzá szí- re... Lett volna szíve hozzá, de dig várom meg az öreg vála­szait, tanácsát, hallom, hogy légytagú járőr jön velünk szemben. Csak annyi idő volt, íogy kézenfogtam az asszonyt, >s szaladás... Talán soha éle- emben nem szaladtam olyan gyorsan, mint akkor; A feleségemnek csak a kőny nyei potyogtak, és szaladt ve­lem, ahogyan a lábai bírták. A temetőnél átugráltunk a kerí­tésen és reggelig kuporogtunk az egyik sírkő mögött. Vágott bennünket a hajnali szél, meg a hideg. Reggel bemegyünk az állo­másra. Csak az tudja, hogy mit jelent bizonytalanságban lenni, aki ilyent már átélt Mindenütt úgy éreztem, mint­ha leselkedtek volna rám, hogy minden velem szembe­jövő járókelő csak azt várja, hogy meUém érjen, és máris a vállamira teszi a kezét. — Maguk velem jönnek. Le­tartóztatom, és visszamennék odaátra... Kijutottunk az állomásra. Ott is akadt izgalom, mert el­tévesztettem az egyik ajtót Már a kilincsen volt a kezem, amikor felnézek: „rendőrségi őrszoba”. A feleségemmel elfeleztük a pénzt, őt pedig beküldtem a WC-be, és mondtam, hogy zárja magára az ajtót, és ad­dig ne jöjjön ki, amíg én oda nem megyek és nem hívom. Én meg beálltam a sorba a pénztár előtt, hogy megvált­sam a vasúti jegyeket. Rám kerül a sor. Odahajolok a kis ablakhoz, és olyan hal­kan szólok, hogy szinte a saját hangomat se hallom. — Kettőt kérek Pécsre. A pénztáros felnéz. — Túlról jön? — kérdezi, és a fejével a válla felett int, hogy Ausztriából? És belenéz a szemembe. Mintha a hideg futkározna a hátamon. — Pel ölem mellet — mondja a pénztáros, és nekem életem­ben még talán soha olyan nagy kő nem volt a szívemen, mint ami most legurult róla. Nem lehet azt leírni, amit ón akkor éreztem. A pénztáros kiadta a jegye­ket. Megvártam, amíg a vonat beáll az állomásra, azután szóltam az asszonynak. Kiólál­kodtunk a perranxa, és min­den pillanatban azt vártuk, hogy mikor jelentenek feL Az állomás előtt sétáló hat rend­őrnek még a szeme rebbené- aót is figyeltük. Azután felszálltunk a nagy­kanizsai vonatra. A feleségem megint bement a WC-be, ma­gára zárta, én az ajtó elé áll­tam és úgy utaztunk Nagyka­nizsáig. Onnan meg haza. Itthon azután már minden elrendeződött. Ha kicsit későn is, nehezen is, de meg lett az én igazságom is... Akik annakidején nem ér­demelték meg a kitelepítést, akiknek inkább egy kevéske elégtétel járt volna, és mégis kivitte őket a „volksbund”-vo- nat — Zimmer József, Ember Boldizsár, Hoff József és a többiek — csaknem egy szálig hazajöttek. Oda, ahol szen­vedtek a fasizmustól és ahol harcoltak a fasizmus ellen. * Azt hiszem, hogy ezek a történetek — amelyek tulaj­donképpen csak töredékek a véméndi és a Vémónd környé­ki antifasiszta ellenállás tör­ténetéből — kimaradtak az el­lenállási mozgalom emlékei közül. Igaz, hogy ezeket a név­telen hősöket nem jegyezte fel a háborús krónika, és az is igaz, hogy ezek a történetek a szőkébb hazában is lassan- lassan elkopnak. Kár lett volna, ha úgy ma­rad. Ma? Legtöbbje Ä, és mind­annyian éppen olyan harcos antifasiszták, mint a háború alatt voltak. A sérelmekre egyrészt az idő adott orvossá­got, másrészt az utóbbi eszten­dőkben a társadalmi törvénye» aég. Ma már nem várják az elégtételt, hiszen annakidején a harcos ellenállásit se fogad­ták el tőlük bizonyítékul, és évekig ki jutott nekik is abból a társadalmi megvetésből, ami a volksbundistáknak kijárt. A nehéz, háborús esztendők után évek kellettek ahhoz, hogy derék, szorgalmas és be­csületes munkájukkal bebizo­nyítsák — isimét bebizonyítsák — hamis volt a „német az né­met” formula. Én pedig ezt az írást a há­ború utáni elégtétel helyett szántam. V * <* c. nagy része pedig az egyetem padjaiból kerüli ide vezetni, brikettet készíteni. Nem talál­ták meg egyhamar azt a gyár­tási technológiát, amivel a gyenge lignitből jóminőségű brikettet készíthettek volna. Nem szólva arról hogy a tech­nológiai bizonytalanságot nem szüntette még senki, pedig a hibák eltúlzása helyett inkább műszaki segítségre lett volna szükség. S mi történt azóta? A gyár műszaki gárdája elkeseredet­ten harcolt a gyárért és az eredményekért. Sokat segítet­tek ebben nekik elsősorban a szovjet és a német Bankembe­rek, nemkülönben a Nehézipari Minisztérium műszaki dolgo­zói. lázas kutatás indult meg. Először más, jobb szénnel pró­bálták keverni a lignitéi Mi­kor ez dem vált be, akkor meg­próbáltak hozzá pakurát adni. így sem volt jó. Uj utat keres­tek és külsőleg impregnálták a brikettel Ez eredményt ho­zott. A magasnyomással elké­szített lignit-brikettet pakurá­val „fürdetik" meg és ez annyi ra impregnálja, hogy vízálló képessége és szilárdsága érven detesen megnő. Ezzel az eljá­rással most már a belkereske­delmi forgalomba-hozatalra is alkalmassá tették a hidasi bri­kettet. Az 1900 kalóriás szén­ből magas, 3600-3700 kalóriás tüzelőanyagot készítenek; A gyár termelése és gazdasá­gossága a szovjet, német és magyar szakemberek segítsé­gével, valamint a külföldi ta­nulmányutak, tapasztalatok fel használásával alaposain megvál tocBott 1959-ben már teljesítet­ték a tervet, tavaly 3834 tormá­val adtak többel ez évben pe­dig a megnövekedett feladato­kat is túl fogják szárnyalni. A gyárnak 1961-ben 100 ezer ton­nányi brikettet kell készítenie. December 12-én jelentették, hogy a tervet teljesítették és év végéig még mintegy 4000 tonna brikettet adnak terven felül. Fiatal agronómusok klubja A fiaital agronómusok klub jót szervezi meg a KISZ me­gyei bizottsága. A kkub célja az agrárér te Imiségi fiatalok szakmai és politikai fejlődé­sének, kulturális művelődé­sének biztosítása, bekapcso­lása a KISZ-alapsaervezetek munkájába. A fiatal agronómusok klub fának minden mezőgazdasági üzemben, termelőszövetícezet ben dolgozó fiatal tagja le­het, aki legalább technikumi oklevéllel rendelkezik. A KISZ megyei végrehajtó bizottságának határozata alapján a klub vezetője Sop­ronjaIvy Hugó mezőgazda- sági mérnök, De a változás nemcsak a mennyiségi növekedésben mu­tatkozik meg, hanem gazdasá­gosságban is. 1959-ben egy ton­na brikett önköltsége még 1027 forint volt. Most, ez év 11 hó­napjának átlaga szerint egy tonna brikett előállítási költ­sége 487.36 forint Ez pedig azt jelenti , hogy a gyér nyereség­részesedést is oszthat mér dol­gozóinak. Tavaly, amikor egy­millió 772 ezer forinttal dolgoz­tak gazdaságosabban s elnyer­ték — a gyár megépülése óta első ízben — az élüzem címet, összesen 75 ezer forintot osz­tottak szét a munkások között. Ez évben még több jut a dol­gozók megjwtaifnazásána, hi­szen 800 ezer forint veszteség helyett (amit az erőmű belépé­se miatt terveztek), mintegy 3 millió forinttal dolgoznak gaz­daságosabban. Az új erőmű teljesítménye ugyanis sokkal jobb, mint amire számítottak, a így működése megindulásé­tól kezdve rentábilis. A sikerek elérésében persze egyre nagyobb szerep jut a gyár műszaki vezetőinek, fizi­kai, adminisztratív dolgozói­nak. Igaz ugyan, hogy a sok kínlódással, új út kereséssel, próbálkozásokkal és sokszor meddő kísérletezésekkel „meg­fizették a tandíjat”, de most már egyre bátrabban kezdemé­nyeznek és eredményesebben dolgoznak. A munkások is job­ban megismerték a gépeket, a technológiát, a brikett készítés különböző módjait; A gyár műszaki vezetői nem sajnálják az időt és a fáradtságot, s kü­lönböző — kazánfűtő, turbina-, gépkezelő, prése*, bri ke times- teri, stb. — tanfolyamokat in­dítanak, s itt képezik tovább a munkásokat. De nemcsak a munkások, ha nem a műszakiak is tanulnak, kutatnak. Hazánk összes lignit- fajtájával kísérleteznek, s azonkívül fekete és barnaszén­ből, fűrészparbóO, kender- és lenpozdorjából, rizsszalmából, sőt még szárított cukorrépa csíkból is készítenek kötőanyag nélküli brikettet. Ennek ered­ményeképpen bizton kimond­hatták, hogy gyakorlatilag min den anyag brikettezhetö, csak meg kell találni hozzá a meufe’e ő technológiái s tekintetbe keS Tenni, hogy a népgazdaság számára melyik anyag a legelőnyösebb briket­A gyár fiatal műszaki gár­dája (• „legidősebb” közülük a főmérnök, 35 éves) már sok ta­pasztalattal rendelkezik. De — helyesen — nem elégszenek meg mostani tudásukkal Arra törekednek, hogy még jobb és újabb technológiai eljárások­kal, a lehetőség kihasználásá­val az eddiginél is több és jobb minőségű brikettet készítse­nek a fogyasztóknak, a meleg­re vágyó embereknek. S. Nagy Sándor Beváltott remények Gazdaságosan termel már a Hidasi Brikettgyár — Két év alatt Jelere csökkent az önköltség — 4U00 tonna terven felüt

Next

/
Oldalképek
Tartalom