Dunántúli Napló, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-26 / 279. szám
mm ÍAüLÓ 1961. NOVEMBER 2«. Képek a természettel küzdi emberrel Bizse János tárlata f y SS Két héttel ezelőtt nyílt meg Bizse János tárlata a Janus . Pannonius múzeum Rákóczi úti épületében. Azóta oldalak - teltek meg névaláírásokkal a vendégkönyvben, több százan vonultak el lassan, figyelve és mérlegelve, a színek és formák hatására régi élmények rezonanciáját szabadra engedve a képek előtt. Az értékelést most ■ már nem szabad anélkül kezdeni, hogy szónélkül hagynánk az ilyesfajta vendégkönyvi bejegyzéseket: „Bányaipari Technikum II. A. és II. B. osztálya 42 fő”, meg ezt: „Igen nagy örömet éreztem”, vagy: „A leg Utóbbi pécsi kiállítások közül egy sem örvendeztetett meg f ennyire.* Valóban van valami Biase János kiállításában, ami a szemlélőben az öröm érzetét kelti. Szemre elsősorban a vidám, $énk színfoltokkal ható tájképek, amelyekről egy női látogató így vélekedett: „.. .valóban üdék és üdítőek.;.” A sárgák, kékek, zöldek, s ezek ámyala- . tainak játékos vibrálása jellemzi a „Szép kilátó”, a „Szent Mihály domb”, „Balatonpart” és a többi tájképet, a „Naplemente” című tájképnek pedig a még magasan álló napkorong nak a párás égen megsokszorozódó fehérsárga ragyogása ad különös hangulatot Mindez emlékeztet Szőnyi István, Ber- náth Aurél, azaz. kissé tágab- ban a „szinnyeisták” festői modorára és alkotó módszerére, amely kissé idillikus módon a közvetlen kép-élmény visz- szaadására törekszik Ez a stílus valóban alkalmas az örömteli életérzések felébresztésére. Ez az ábrázolásmód mintegy kiteljesedik a „Hazafelé” című képben, amely a tájképek közül a leginkább befejezett és hangulatában egységes: a ha- d zafelé baktató paraszt, s az . egész kép tompább tónusai nem a fáradságot, hanem in- jkább a jól végzett munika 'titáni elégedettséget, a nyugodt magabiztosság érzetét tükrözik. Méginkábfo megalapozott örömre ad azonban okot a kiállítás másik fele, amely a pécsvidéki bányák „belső” tájait és embereit ábrázolja, II bányászképek sorozata kétségtelenül kísérlet. A művész izgalmakat Ígérő területet talált kísérletező kedvének. Izgalmas mesterségbeli téma: színben és formában ábrázolni a földalatti sötétség * birodalmát, a tájat, amelyet az , előbbi felsorolt tájakkal ellentétben nem az élénk színek játékos, szinte pajzán váltakozása, hanem a fekete és sötétszürke árnyalatai uralnak. Ennél is izgalmasabb azonban a természet szívós és kemény ellenállását megtörő emberek világa, az ember harca a kincset rejtő hegy alattomos erőivel szemben. A legörvendete- sebb, hogy Bizse János nem elégszik meg az előbbi, a mesterségbeli problémával, hanem a másodikkal, az ember mélyebb ábrázolásával is kísérletezik. Sikerült-e ez a kísérlet? Erre még nem lehet felelni, mert a kiállított bányász-témájú képek még nem tükröznek befejezettséget, megállapodott- ságot. Az „István-akna” és az ennek változataként felfogható „Csillések” a gépek és épületelemek merev mértani formái közé helyezi az embereket. A bányászfigurák ezeken a képeken (és a „Széchenyi- akna”, „Aknatoronyban* Istvén aknai bwritff’ „Leszállás’' című képeken is) szánté idomulnak környezetükhöz, mozdulatuk, egész megjelenésük szögletes, merev. A „Széchenyi akna 11”, a „Bányafolyosó I,” és „Bányafolyosó 11.” variációk — az azonos témájú vázlat és olaj-ikrek mellett — kísérletezésről tanúskodnak. Bizse János keresi a megoldást hogyan érzékeltetheti legjobban. a hegy emberfeletti erejű nyomását, a bányászok feje fölött tornyosodé mérhetetlen kőzettömeget, 5 vele szembeszegülő embert. A megoldásig a „Fejtésben” című képpel jut el, ezen a képen kerül az ember közvetlen érintkezésbe, mintegy kézitusába a hegy erői veL A színproblémákat a barna sötét árnyalataival oldja meg, a kompozíció pedig az ellentétes erők összecsapását érzékelteti. Kár, hogy a fejtőkalapácsot tartó bányász testtartása a természetessel ellentétes, nein nyomja, hanem húz za a fejtőkalapácsot. Ez az ábrázolásbeli hiba tulajdonképpen nem lenne lényeges, mert a mondanivaló ennek ellenére érvényesül, de ez a hiba is jelzi azt a jelenséget, amely a többi bányászképen is többé- kevésfoé fellelhető: az ábrázolt bányászok kissé idegenül hatnak saját, természetes és megszokott környezetükben. Itt érdemes megemlíteni az „István aknai építkezés” egyik előtéi> ben álló alakját. Az alak kinyújtott karral mutat az építkezés irányában. Kinyújtott karját azonban a művész olyan rövidülésben ábrázolja, amely sem optikailag, sem anatómiailag nem indokolt. Mintha azért fogná vissza a lendületes mozdulatot, mert a hasonló témájú képeken néha felbukkanó üres álpátoszt akarná túlzóit igyekezettel elkerülni. Ez sikerült ugyan, de azon az áron, hogy a kép kompozíciójába mindenképpen odakívánkozó mozdulat (amely összeköti az építkezést az embercsoporttal, távlatot érzékeltet, kapocs az előtér és háttér között) sutává, idegenszerűvé lett. Igen érdekes, hogy az egyetlen bénvászpertré tartalmában, hangulatában merőben ellentétes a gépi, szer kezeti formák között ábrázolt, gépiessé, merevvé vált figurák kai. A portréban nyoma sincs a figurák szögletességének, értelmet és érzelmet, belső tartalmat fejez ki, a gondolkodó, értelmével küzdő ember portréja ez. Talán az visz majd közelebb a teljes ábrázoláshoz, ha ennek a portrénak a tartalmasságát sikerül átvinni á bá- nyabeli környezetben mozgó emberalakokra is. A bányászképek sorozata — reméljük — kiindulópontja lesz olyan további kísérleteknek. amelyek elvezetnek az alkotó ember környezetének mélyebb és teljesebb ábrázolásához. amely már nemcsak a látvány élményszerűségével hat, hanem az emberi munkában sűrűsödő energiák, összeütközések és győzelmek, azaz társadalmi jellegű mondanivalók kifejezésére is alkalmas. Dr. Mészáros Ferenc Indul a „Könyvbarát" olvasó-mozgalom A KÖZMŰVELŐDÉSI KÖNYVTARAK helyzetével foglalkozó párthatározat a könyvtárak további fejlesztését, a munkás- és parasztolva- sók számának növelését., az olvasottság iránti igény fokozását jelölte meg a kulturális forradalom további fejlődési irányvonalának. Ezeknek a céloknak az elérése érdekében mindinkább előtérbe kerül az a gondolat, hogy az általános és szakműveltség emelésének kérdése most már teljesen társadalmi üggyé kell, hogy váljon. Ennek tudatában határozta el a Hazafias Népfront, a Magyar Nők Országos Tanácsa és a Szövetkezeteit Országos Szövetsége, hogy a három szervezet tömegerejére támaszkodva új olvasómozgalmat indít „Könyvbarát” elnevezéssel. Ebben a mozgalomban a könyvtárosoknak kell élen járni a kezdeményezésben, a helyileg alkalmazható módszerek kidolgozásában, általában min den téren igényelni kell az. új olvasók beszervezésén túl a segítségadásnak valamennyi változatát. A mozgalom irányítása és ellenőrzése minden szántén a pártsaervezetek mellett működő népművelési tanácsok feladata. A helyes kezdeményezésből kibontakozó ..Könyv barát” mozgalom célkitűzései mind erkölcsi, mind anyagi vonatkozásban igen jelentősek. A mozgalmat kezdeményező három szervezet feladatai a könyvtárak fejlesztésére, az olvasók számának növelésére, az olvasása igény fokozására és Műemlékeinknél is értékesebb... Több mint tízezer helynevet gyűjtött Reiter Kamilló pécsi mérnök Sokáig tartotta magát az a tévhit, hogy helyneveink jóval újabb keletűek, mint a műemlékeké, pedig ez nem így van. Ma már mind töb és több adat szól amellett, hogy a helynevek nagy része, — főleg ott, ahol a magyarság a. honfoglalás óta megszakítás nélkül helyben települ — igen régi és még a honfoglalás idejéből származik pL Aba, Csaba, Danes, Ete, Szob, stb. Az ilyen személynevekből eredő helységnevek körül szinte gyűrűben találhatók azok a helynevek, melyek a nagy szállást rejtő földvárra, a honfoglaló családi színére (Árpádé fehér volt), a szomszédos család szálláshelyét elválasztó mesgyére, pogány áldozati helyekre, stb. utalnak. E helynevek gyűjtésének eredményeképpen idővel felderíthetjük honfoglaló vezéreink szálláshelyeit, földváraikkal, temetkezési és lakóhelyeikkel együtt. Jelentős adatok birtokába juthatunk egyes törzsek, nagyobb családok nyelvére, foglalkozására, kulturális fejlettségére, temetkezési szokásaira és mithoiógiájára vonatkozóan. Ehhez kapcsolódva kideríthető volna az, hogy a honfoglalás idején milyen népeket találtak szálláshelyeik környékén honfoglalóink, adatokat szerezhetnénk ezen népek nyelvére, szokásaira és foglalkozására vonatkozóan. Magyarországon 1864-ben Pesti Frigyes, az Országos Levéltár egykori igazgatója az egész országra vonatkozóan első ízben gyűjtött össze helynévanyagot. Utána Hatos Gusztáv, Németh Béla, Berze Nagy János és Kiss Géza gyűjtött össze felbecsülhetetPályázat bútortervezésre A Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetsége és az Ipar művészeti Tanács nyilvános pályázatot hirdet az 1962. évi Budapesti Ipari Vásáron ki- . állítandó bútorok tervezésére. A pályázat célja, hogy a modem kislakások méreteihez alkalmazkodó olyan bútorokat alakítsanak ki, amelyek dara- konkint is megvásárolhatók és kissorozatú gyártásuk is gazdaságos. A pályaművek beküldésének határideje 1962. január 15. A legjobb pályaműveket 9 darab 4000 —15 000 forintos díjjal jutalmazzák. A pályázattal kapcsolatos felvilágosítást az Iparművészeti Ta nács titkársága adja meg az érdeklődőknek. len értékű anyagot. Baranyában is igen szép gyűjtési munka folyt és folyik. A helynevek összegyűjtése nagy türelmet igénylő munka. Egyik ilyen munkájával, az Országos Néprajzi pályázaton első díjat nyert Reiter Kamilló pécsi mérnök, aki Magyaregregyről állított össze egy stopén kidolgozott helynévgyűjteményt. Reiter Kamilló eddig több, mint tízezer helynevet gyűjtött össze. Dr. Zsolt Zsigmond pécsi orvos is jelentős anyagot gyűjtött be az ország különböző vidékedről, elsősorban Árpád és a történelemben Szabolcs néven isimert honfoglaló vezérek feltételezett szálláshelyednek környékéről. Vargha Károly főiskolai tanár főleg Nyugat-Baranya környékéről gyűjtött stop anyagot. Egyes községek igen komoly helynévkinccsel rendelkeznek. Elsősorban azok a települések, melyekben a magyarság őshonos, így pl. Pécs, Hosszúhetény, Magyar- egregy, KŐvágószőllős, stb. Pécsnek több, mint ötszáz helyneve ismeretes. A helynév-gyűjtési munka azonban soha nem teljes, mert még nagy számmal akadnak helynevek, melyeket hivatalosan nem tartanak nyilván. Félő, hogy ősi helyneveink veszendőbe mennek és ezért szükséges azoknak minél nagyobb arányú begyűjtése, mely csak társadalmi segítséggel oldható meg. A Dunántúli Tudományos Intézet (Pécs, Kulich Gyula u. 22.) felhívással fordul mindenkihez, aki kevésbé közszájon forgó helynevet ismer, az írásban küldje be az intézet fenti címére. A legeredményesebb gyűjtök nevét a sajtóban időnként ismertetni fogjuk. a dolgozók saját könyvtárainak fejlesztésére irányulnak. A könyvtárak fejlesztése érdekében mozgalmat indítanál: a könyvtárak könyvállománya nak az állami költségvetésben biztosított összegeken túlmenően helyi, társadalmi erőforrásokból való olyan mérvű gyarapítására, hogy az ötéves terv végén 1000 lakosra legalább 1200 kötet könyv jusson. A három szervezet politikai befolyásával segíti elő, hogy a tanácsok a községfejlesztési alapból, a tsz-ek a szociális és kulturális alapjaikból, a fmsz- ek pedig a kulturális célra fel használható forrásokból, továbbá a helyi szervek a könyv tárfejlesztés javára tartott ren dezvények bevételeiből nyújtsanak segítséget a könyvállomány növeléséhez. Akciót indítanak továbbá a könyvtárak társadalmi adakozásból való fejlesztésére is; Előmozdítják a könyvtárak kulturáltabb, korszerűbb elhelyezését, s megfelelő berendezéssel és felszereléssel való ellátását. Ezen a területen égetően sürgősek a tennivalók, mert falusi könyvtáraink nagy része még olyan rossz körülmények között működik, hogy képtelen az olvasást vonzóvá tenni a tömegek számára, pedig ez igen lényeges szempont. Sok lehetőség kínálkozik e téren a három szervezet számára. Társadalmi összefogással új könyvtárhelyiség építése, vagy a régi bővítése, a könyvtárhelyiség kifestése. ajtók, ablakok mázolása, bűtorok fényesítése, kézimunkák, függönyök készítése mind csdnoRabbá, otthonosabbá tehetik a falusi könyvtárakat. Elősegítik, hogy színvonalasabbá, tartalmasabbá váljék a könyvtárban az olvasókkal való foglalkozás. Segítséget adnak a könyvtári propaganda, az olvasók ízlését és érdeklődését céltudatosan fejlesztő könyvajánlásd munka hatékonyságában. AZ OLYASOK számának növelése érdekében szervezetükben vezetőik, aktíváik és tagjaik körében szívé® felvilágosító és szervező munkával elősegítik az olvasók számának növelését, elsősorban a felnőtt munkások, tsz-parasz- tdk és a nők közül. Segítik megvalósítani a „minden családból legyen valaki tagja a könyvtárnak” célkitűzést. Az olvasási igény fokozására színvonalas, vonzó formájú „Könyvbarát” rendezvények kel (irodalmi est, szavalóverseny, író-olvasó találkozó, könyvankét, könyvbál, stb.) segítik élő a könyv megszerettetését, a könyvek lényegét megértő kultúrált olvasási módszerek elterjesztését Ezek során fokozottan irányítják a dolgozók figyelmét a mai szocialista irodalmi aklotásokra. a világnézetüket, öntudatukat erősítő, műveltségüket növelő politikai, természet- és társadalomtudományi. valamint szakmai ismeretterjesztő művekre. A dolgotok 6aJát könyvtárainak fejlesztése érdekében elősegítik á könyvterjesztő munka megjavulását. hogy minél több dolgozó könyvespolcára jussanak el a jó könyvek. Látjuk, hogy a „Könyvbarát” mozgalom értékes társadalmi erőforrásokat állít a könyvtárügy fejlesztésének szolgálatába. A három nagy- tekintélyű szervezet ezer és ezer tagjának figyelmét irányítja a könyvtárak felé. A fentiekben vázoltak csak szem <x>ntok. melyekkel alkönyvtárt szolgáltatásokat egészen széles körben kívánják népszerűsíteni, de a megoldás módozatai, a helyi lehetőségek és adottságok számtalan lehetőséget rettenek magukban, melyek kiak názása, felhasználása, sokféle módon segítheti a könyvtári munkát. De ez a segítségadás, illetve az ennek nyomán születő eredmények nemcsak a könyvtári életet viszik előbbre, hanem ezzel a mozgalmat kezdeményező három szervezet társadalmi és kulturális élete is új elemekkel gazdagodik. A FELADATOK megvalósítása sok éves tervszerű és meg fontolt munkát igényel, s a könyvtárosok örömmel veszik tudomásul, hogy ebben a műn kában folyamatosan és rendszeresen közreműködő, értékes segítőtársakat kapnák. Ha a mozgalom sikere a könyvtárakkal együtt a három szervezetnek valóban szívügye lesz, ma még betáthatatüan eredmények születhetnek, s a falusi könyvtárak ténylegesen be tudják tölteni a neikik szánt feladatot: a falu kulturális életének S szellemi átalakulásának eteveci, élő központjai lesznek. Józsa Dénes Piroska FŐELŐADÓI munkakör betöltésére alkalmas, megfelelő szakmai képzettséggel és gyakorlattal rendelkező , pénzügyi szakembert keres a Pedagógiai Főiskola. Jelentkezés: november 27—26—29-én délután 3- tól 5-ig a Gazdasági Osztály vezetőjénél, Pécs, Ifjúság útja 6. szám alatt. A jelentkezők önéletrajzot szíveskedjenek magukkal hozni. 358 WVVVVYWVVVV) cAz ht tanítóm /I ktöber melege úgy belemerészke- " dik az őszbe, hogy a zakót is pa- nyókára kell vetni. A Kulich Gyula utcai várfal tövében épült fecskefészek- házak falai a napsugárral feleselve ontják a meleget. Eső után áhítozó kerti virágok és falrafutó zöldek, piacra siető asszonyok tarkítják a csendes délelőttöt Még csők jele sincs az esőnek, az ősznek... Lépteim mögött elmarad egy magas terméskőből rakott fal, hogy utána egy földszintes ház sarkig tárt ablakaival álljon sort az ömlő napsugárban. De ni- csak ott az ősz! öreg férfi tartja arcát becsukott szemmel a napsugár felé és fehér haja csillog a fényben. Jól látom? ■r- Régi tanítóm.•« «— Jónapot kívánok, tanító úr? Jónapot! —- hallatszik a nem várt köszöntésre a motyogó válasz. Látszik szemén, hogy megpróbál átugrani néhány évtizedet és a sok tanítvány közül kihámozni a szeme elé kerültet. —Nem ismer meg, tanító úr? — Tanítványom volt? Igen, tanítványa voltam... 5 most több mint húsz év után meg kell vallanom, hogy az ősz emberben iskolás koromban sem a tanítót láttam. Faragómesternek tartottam, aki szerintem számtant csak azért tanított,. hogy jobban taníthassa a rajzot, a faragást, mert őneki ez volt a szent, ez volt a nagy. Aki az ő keze alatt jól rajzolt, faragott és agyagból szép figurákat tudott csinálni, az a földrajból és számtanból is jól boldogult. Volt, aki nem tudta elkészíteni a faragást és gézzel kötötte be ujját karminfest ékkel utánozta rajta a vért. „Elvágtam, tanító úr, azért nem tudtam megcsinálni...” Volt, aki húszharminc fillérért csináltatott magának az ügyesebb kezűvel rózsát vagy bárányt, és ha a pénzért készült szebb is volt, mint az, amit a „bér-kézimunkás” magának csinált, rosszabb jegyet kapott rá az illető. Honnan jött rá, mégha nem is szólt, máig sem tudom. Nem emlékszik rám? — rebbenek vissza a magam emlékeiből. Int és mutatja, hogy rémlik valami. — Farag még a tanító úr? Erre megélénkül. Megigazítja az ablakpárkányon nyugvó karjait, szólásra nyílik a szája, de egy sort gondolkodva mély keserűséggel odaveti: — Már nem. Minek? Már három éve nem faragok. Elraktam a szerszámokat és kész. Minek, kinek faragjak? — És tudna még faragni? — Mér miért ne tudnék? Nyugdíjban vagyok, jól jönne a mellékes, de nem lehet... Érti? Nem lehet. — Miért ne lehetne? — Kár erre szót veszejteni. Faggatni kezem és most már nemcsak szeretném, hanem akarom is tudni, hogy hol vesztette el ez az ember életének tartalmát, mi köti meg bámulatosan szép faragásokra termett kezét és miért nem lesz például több olyan csodálatosan szép faragott facsillár, mint amely idelátszik a mennyezetről. Éppen azon gondolkodom, milyen oldalról közelítsem meg, amikor megszólal. — Rossz káder vagyok... Hirtelenjében nem tudok szóhoz jutni. Mindenre előbb gondoltam volna mint erre a tömör, sajgó mondatra öreg tanítóm szájából. Szalmást Sándor keze munkájával Moszkvában, Londonban, Bécsben és ki tudja hány helyen büszkélkednek. Palkó Sándor elvtárs, a megyei tanács elnöke nem olyan régen az ő faragásával készült dobozból kínált cigarettával. Ha néha betérek a Béke sörözőbe és lehör- pintek egy pohár sört, az ő faragását nézem. Lakj^ok az4z**bun mustrálják csodálattal finommivű munkáját. S most nem farag már. Tehetsége, tudása elrejtőzött, a faragókést, a „tutukát” bezárta valahová a szekrénybe és talán már a rozsda eszi. De miért? Budapestre zsűri elé küldött vagy tízfajta dobozmintát. A dobozok egyformák voltak, de a faragás rajta mind más. Azt mondták szép, de egyik fájté bői csináljon sokat. — Sokat? Hát mi vagyok én? Gyár? A művészet az nem tömegmunka. Én egyformát nem faragok. — Emiatt lett rossz káder? Nem emiatt. Azt meséli, hogy nem tudja pontosan ki lehet, de valaki fúrja* Úgy történt, hogy jelentkezett apitU X
