Dunántúli Napló, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-26 / 279. szám

IMI. NOVEMBER 2«. NAPLÓ \ i Január 15-től csuklós autó­buszokat állítanak forgalomba Automata-kalauzok a 30-as buszokon — Új'menetrend Lebontják a főpályaudvarnál lévő várócsarnokot Ankétot tartott a Dunántúlt Napló szerkesztőségének Ipari rovata a pécsi autóbuszokat rendszeresen igénybevevő üze­mi, vállalata dolgozók részére azzal a céllal, hogy megtud­juk: elégedettek-e a pécsiek az egy éve átszervezett közle­kedéssel. Az amkétra meghív­tuk a Pécsi Közlekedési Vál­lalat vezetőit is. Az ankét részvevői közül legtöbben a 20-as vonal problémáival foglalkoztak. So­kan annak a kívánságuknak adtak kifejezést, hogy sűrítsék a 20-as vonalon az autóbuszjá­ratokat. mert a jelenleg ne­gyedóránként közlekedő kocsik állandóan zsúfoltak, a Szé­chenyi téri megállónál gyakori a tolongás, tülekedés és a Szé­chenyi téren annyira megtel­nek a kocsik, hogy a Kórház téren, vagy más megállóknál legtöbbször nem tudnak már utasokat felvenni. Általános észrevétel, hogy csúcsidőben zsúfoltak a Hősök tere, Kert­város, Daindol, Szigeti vám. Fehérhegy félé közlekedő autóbuszok is. Legtöbbem azt panaszolták, hogy munkából hazafelé-me­net csak nehézségek árán le­het feljutni szánté valamennyi autóbuszra. Többen javasolták, hogy Pécsett — akárcsak a fő­városban — kezdjék lépcsőze­tesen munkaidejüket a gyárak­ban, és vállalatoknál dolgo­zók. Lépcsőzetes kezdést le­hetne bevezetni esetleg az is­kolákban is, noha iskoláink- ban,dólután is tanítanak. Mint Szabó Béla igazgató válaszá­ból kiderült, addig amíg nem bővül lényegesem a pécsi autó­buszpark (jelenleg 100 kocsi­val bonyolítják le a forgalmat) esakiáa lépcsőzetes munkakez­dés oldhatná meg a városi közlekedésnek ezt a nagy problémáját, mert „csúcsidőn kívül” szinte üresen közleked­nek a társasgépkocsák. Csúcs­időben minden vonalon gon­dot okoz a forgalom zavarta­lan lebonyolítása, s az utasok a közlekedési dolgozók min­den erőfeszítése ellenére jog­gal bosszankodnak, ha nem térhetnék időben otthonukba. Többen szót emelitek a pontos indítás érdekében. Egyes autóbuszok nem a menetrendben meghatá­Egy GÉPÉSZMÉRNÖKÖT és egy gyakorlott GÉPLAKATOST felvesz a Pannónia Sörgyár. 318 rozott időben közlekednek, gyakran előbb érkeznek a megállóhelyekre, mint a me­netrendben megjelölt időpont engedné. Az ankét részvevői kérték, hogy bocsásson ki új menetrendet a PKV. Erre rö­videsen sor kerül, mert a Pé­csi Közlekedési Vállalatnál már dolgoznak az új menet­rend előkészítésén. Az új me­netrendben megjelölik majd azt is, hogy az egyes, Széche­nyi teret átszelő járatoknak mikor kell a v^ros központjá­ba érkezniük, és mikor kell onnan tovább indulniuk. Az új menetrend megjelenése után egy-egy vonal részletes menet­rendjét és útvonalát ábrázoló rajzóit kifüggesztik az autó­busz megállóhelyeken. A me­netrend még ebben az eszten­dőben elkészül. Az év végén, vagy az új év első napjaiban megszűnik a 20-as vonal zsúfoltsága is. Jó mederben haladnak ugyanis a fővárosi autóbuszüzemmel fo­lyó tárgyalások csuklás autó­buszok beszerzése ügyében. A legutóbbi értesülések szerint — mondotta Szabó Béla elv­társ. a PKV igazgatója — leg­később január 15-ág forgalom- baállítjuk azt a hárem autó­buszt, melyet pécsi kocsikból alakítanak át csuklós-rend­szerűvé, s amelyek egyenként 170 utas befogadására lesznek alkalmasak. Többen javasolták, hogy hosszabbítsa meg a 27-es járat útvonalát a PKV. Ez azonban megoldhatatlan, hiszen azzal, hogy valamelyest javítanák a külvárosok forgalmát, lényege­sen rosszabbodna a belváros közlekedése, mely jelenleg a villamospótló autóbuszok köz­lekedtetésével szinte kifogás­talannak mondható. Azt a ja­vaslatot, hogy közlekedjék körjánatként a 27-es, érintve a Szigeti vámot és a nyugati városrészt^ hasonló okokból kell elutasítani. Sok javaslatot hallgattak meg a Közlekedési Vállalat vezetői, s ezek közül sokat magukévá tettek. Járatokat indítanak például minden in­duló és érkező vonathoz a nyugati városrészből is, mi­helyt átadják a vasúthoz ve­zető utalt. Megoldják — mi­helyt erre szükség lesz — a Megyeri úton épülő nagyke­reskedelmi raktárak dolgozói­nak közlekedését, annakidején majd megfelelő autóbuszjára­tokat indítanak. Az ankét részvevői tapasz­talhatták, hogy a PKV vezetői a legnagyobb jóindulattal fo­gadtak minden javaslatot. Kö­zölték, hogy most már mód­jukban áll a kalauzok között is válogatni, és csak a legráter­mettebbeket, legszorgalimasab- bakat, legudvariasabbakat megtartani. Kérték azonban, hogy az utasok becsüljék meg jobban a közlekedési dolgozó­kat, gondoljanak arra, hogy az utasok kényelmének biztosítá­sa érdekében hajnalonként és éjszakánként sok kilométert tesznek meg gyalog, míg mun­kahelyükre. illetve otthe -aik- ba jütnak. A PKV vezetőd lesközelebbi terveikről is tájékoztatták az ankét részt­vevőit. így többek között ki­szerelik az automatizált ko­csikból a felesleges üléseket. A közeljövőben (előrelátható­lag december végéig) a 30-as vonalon is automata „kalauzo­kat” állítanak munkába, s ké­sőbb más vonalakon is alkal­maznak majd automata perse­lyeket. Lebontják a főpályaud­varnál levő várócsarnokot, s azt a porcelángyári végállo­másnál építik fel. Véglegesítik a közbenső autóbuszmegálló­kat és a várakozóhelyeket le­betonozzák. Ha megszűnik a Rákóczi úton az olajkút, a kút környékén levő megállóhe­lyeket is rendezni és véglege­síteni fogják. Tovább sűrítik a 30-as vonal járatait. Végső megállapításként el­mondották a PKV vezetői, hogy az ankét segítséget adott nekik az egy éves múltra visz- szatakintő, átszervezett pécsi közlekedés további javításá­hoz, s szívesen vették tudo­másul, hogy a szerkesztőség legközelebb a pécsi kalauzok ankétjét hívja majd össze. Azt a tényt pedig, hogy a 27-es vonal járatairól alig esett szó, annak tudták be, hogy a pé­csiek elégedettek a villamos- pótló autóbuszokkal. Pécs legszebb homlolczatú új épülete Pécs egyik legszebb homlokzatú épülete lesz a DÉDÁSZ Rákóczi úti új palotája. Erb félti. Számvetés előtt Negyven forintos .munkaegység, negyven mázsás kukoricáit lag Szentdénesen Szentdénesen is befejezték az őszi gabonák vetését. Ilyen­kor akad néhány óra — a nagy munkák között lélegzetvételnyi ■*%< Terjeszkedik a komlói távfűtési hálózat A komlóiakat éteriken fog­lalkoztatja, milyen ütemben valósul meg a távfűtési háló­zat. Nagy István, a Víz- és Csatornaművek művezetője el­mondotta. hogy az erőműtől havi 3000—3500 millió kaló­riát kapnak. Ezt megosztják részben gőz-, részben meleg­víz fűtésre. Melegvízzel a Béke Szállót, Zrínyi Művelődé­si Házat, pártházat, tanácsot, valamint a szénbányászati tröszt üzemeit látják el. Új­donság számba megy, hogy az erőműtől a vájáriskoláig ,510 folyóméter hosszú 265 milMmé-f tér átmérőjű csövet fektettek íe. A távvezeték a vájárisko­lától az új 1200 személyes le­gényszállóig 682 méter hosz- szúságban készül el és várha­tóan december közepén tör­ténik meg a műszaki átadása. Ez kétségtelen egyik büszke­sége lesz Komlónak. Persze, a munkával kapcsolatban nehéz­ségekkel is küszködnek, külö­nösképpen akkor, amikor út­szakaszokat kellett átvágni, hogy a közúti forgalmat aka­dályozták volna. A távvezeték építésével kapcsolatos további munkálatokat is úgy végzik, hogy terelöutakon biztosítják a forgalmat. ba még évekkel ezelőtt. Ezen nem cso­dálkozom, mert ahogy visszagondolok, Szalmást Sándor bácsinak el kellett jut­nia a párthoz. Annak idején Erdélybe hívták a fiát, ahol a kornak megfelelően mesés állást ígértek neki. Félig jogász, félig fafaragást tanfolyamvezető lett volna havi több száz pengőért. Lebeszél­te, mert akkor úgy látta, hogy nagyot fordul a világ. Emlékszem, más tanítók kötelességből vagy meggyőződésből so­hasem hagyták ki, hogy legalább egy aszpirin erejéig be ne adjanak irredenta mákonyi még egészségtan órán is. Szal­máéi Sándor tanítóm ilyesmit soha nem mondott. Volt benne valami Móricz Zsigmondos, Veres Péteres, Szabó Pálos, Féjja Gézás népies vegyület és ebben az oldatban kavaroghattak gondolatai. Sok minden történt körülötte és egy napon jelentkezett a pártba. — Mondom, hogy vegyenek föl a pártba. Azt válaszolják, hogy nincs en­nek semmi akadálya, de a gyűlésen azt mondják, hogy jelöltnek vesznek fel. Azt mondták nekem, várjak egy évig. Én várjak? Miért várjak én? Hát nem? — Mindegy. Tagjelölt lett belőle. Dehát nem köny- nyű iskola ez annak, aki jól elhagyta már a fél évszázadot. S végül nem is lett párttag. — Elmentesz én a taggyűlésre is. az­tán volt, hogy a templomba is. Ebből gyűlt meg a bajul Beset égy ént, kegy tetette a garast Bs hallgat, hanyoegatm néz « bőéért •mW Jäwff&e. « ftfrufla Próbálom magyarázni, hogy attól még faraghatna, ha nem párttag, mert ki és hol köti a faragást ahhoz, hogy párt­tag-e vagy sem. Az öreg csak legyint, mert beleélte, beleálmodta magát abba, hogy nem mehet az semmire, aki nem párttag. Még a faragásban sem. — De tanító úr! Ne higgye ezt, ez nem így van. — Nem? Hát akkor miért nem kell a munkám, a művészetben. — Kinek kínálta faragásait? — Kinek kínáltam volna, ha senki sem kéri? , Nézem megöregedett arcát és újra feltolulnak az emlékek bennem, amikor odalép valaki mellém és azt kéri tőle, véssen abba a díszdobozba évszámot is, amit még évekkel ezelőtt faragott. El­hozza, van a minták között egy üres mező, oda befér, hogy 1950. Nem Ígéri azt sem, hogy belevési, azt sem mond­ja, hogy nem és mindezt úgy magya­rázza, hogy eltette ő már a szerszámait és azt ügye elő kellene venni ..-. Búcsúzik az idegen, búcsúzom én is. De nem hagy békében a találkozás él­ménye. Miért kellett ezt csinálni vele? Ki volt az az enyhén szólva tapintat­lan? Tud faragni? — Azt mondta, hogy tud. Hát akkor...? Viszi a posta a levelet Budapestre a Képzőművészeti Vállalathoz: adjanak válaszd, miért áll így az öreg tanító ügye. Á válasz nem késik, ami tudatja, hogy személyesen jön az ügy előadója. Jön is. Ismeri régebbről Szalmási bá­csit, de ők sem tudják, hogy miért ma­radt el a munkája. Igaz, volt bizonyos átszervezés, dehát ez nem rá vonatko­zott. Személyesen felkeresi és... l^fapok múlva felkeresem én is. A 1 ” szürkülettől sötét szobában ülök éppen a faragott csillár alatt. Miben egyeztek meg? Készít mintákat a zsűri elé, asztalost is keres a nagyobb fa­munka végzésére, előveszi faragó szer­számait és a zsűrizés után megrendelést kap. Mert kap, ez biztos. Olyan a keze... — Rendben van tanító úr a faragás ügye? — Úgy néz ki... Megcsinálom a zsűri elé... Hunyorgatva néz rám és szavaiból ki­derül, hogy már emlékszik rám is. Sok­száz tanítvány közül is olyan pontosan... — Amikor átvettem az osztályt el kel­lett kapni magát, mert el volt kicsit kapatva, de az sose árt, mert abból csak baj születhet... így is volt. A kapualjban búcsúzunk és amikor megfogom meleg kezét, visz- szahúz. — Mondja. Nem haragszik, hogy ak­kor úgy megszorongattam? Hogy nem hagytam... ­Dehogy haragszom tanító úr! ön so­ha nem vert meg, de ha adott volna, azt is megköszönném. Novemberi este van. Őszies, borongás az idő. De régi tanítóm lakásából átható fény vetődik az utcára. Ott benn pedig újra előkerült a faragókés és lelket le­hel az anyagba. KASZON JÓZSEF idő — amikor a közös gazda­ság vezetői és tagsága vissza­tekintenek a lassan elmúló év eseményeire. Különösen akkor érdekes és örömteljes ez a számvetés, ha kedvező képet mutat. A hideg elérkezett a szendé- nesi határba is, A föld néhány centi vastagságban megfagyott de ez nem akadályozza a mélyszántás folytatását. A csí­pős levegőről nemrégiben jött az irodába Papp Zoltán elnök és Pulió Ferenc állattenyész­tési brigádvezető. Kicsit meg­melegítették a kezüket a vas­kályha körül, aztán leültek az asztalhoz. — Nehéz volt ez az eszten­dő — tájékoztat az elnök. — kora tavasszal nem reméltünk volna ilyen eredményeket. Két termelőszövetkezet egyesülésé­ből jött létre a mostani nagy közös gazdaság. Őszintén mon­dom, azt hittem nálunk is sok baj lesz míg a két tsz tagsága megszokja azt, hogy együtt dolgozzon. Szerencsére nem így lett, a gazdák a munkák megkezdésétől idáig kifogásta­lanul dolgoztak, sőt némelykor gorftlunk is volt, miként fog­lalkoztassuk néhányukat. így aztán munkáskézből nem volt hiány. Ez pedig alapfeltétele annak, hogy a/termelési célki­tűzéseinket valóra válthassuk. — Néhány adatot mondok annak bemutatására, hogy pél­dául gabonatermesztésben és a kukoricatermesztésben mi­lyen fejlődést mutat az egye­sült termelőszövetkezet. Búzá­ból 2 mázsa 40 kilóval növe­kedtek a termésátlagaink hol­danként egy év alatt. Kukori­cából tavaly 34 mázsa csöve­set termeltünk egy holdon, az idén 40 mázsát. Annak ellené­re, hogy nálunk 6em volt több eső mint a megye bár­melyik részében. Viszont az is igaz, hogy jó magot vetettünk „Martonvásári l”-est és Mar- tonvásári 39”-est. A jó termés további felté­teleiről pedig a következőket mondta Papp Zoltán. — Természetesen nem elég a munka, a jó vetőmag, hanem szükséges, hogy a talaj is jó erőben legyen. Mi négy éven­ként istállótrágyázzuk a föld­jeinket, persze nemcsak úgy , ,megmákozzuk”, hanem bőven adunk a földnek, holdanként 300 mázsát. Ezenkívül a lehe­tőséghez mérten műtrágyát is szórunk a vetésekre. Nitrogén­tartalmú műtrágyából ugyan sosincs elég. de amit kapunk, az is sókat segít a jobb ter­més elérésében. Csak így túd- juk megmagyarázni sikerein­ket a gabonatermesztésben is; A kukorica viszont azért si­került az idén, mert ősziszán­tásba vetettük, kétszer-három- szor időben megkapáltuk és tavaly trágyázott talajba .ve­tettük. — Állattenyésztés tekinteté­ben sem kel] szégyenkeznünk — kezdte számolni az eredmé­nyeket Pulió Ferenc. — Jelen­leg 677 sertésünk van, ebből anyakoca 71. Ezek már kétszer malacoztak az idén, az ellési átlaguk 10 malac egyedenként. Sertés átadási tervünket köny- nyen teljesítjük, sőt 50-nel többet is adunk át az előirány zottnál. A sikeres szaporulat mellett sokat segített a serté­sek gyors növekedésében a ta­karmánykeverék is, amit Szi­getváron cseréltünk kukoricá­ért. Szarvasmarha tenyészté­sünkben is kielégitőek az ered­mények, itt tavasszal bevezet­tük a mesterséges termékenyí­tést. Férőhelyünk most még van, de a további szaporulat fogadására most építünk egy 50 férőhelyes növendékistál- iófc >— Vannak-e takarmányozási gondjaik? — Nincsenek — sőt nem is lesznek. Van bőven szálasia- karm-nyunk is. meg abrak is; — Ilyen eredmények alapján érthető, ha a tagság szép jöve­delemhez jut — fordultam a könyvelőhöz. — Ez meg is lesz — válaszol ta. Az év elején 40 forintot terveztünk egységenként, ezt könnyen elérjük. Beruházá­sunk ugyan több volt mint szándékoztunk, mert vettünk egy Maulwurf traktort és hoz­zá munkagépeket terven felül — de ez nem baj, a tagság szí­vesen beleegyezett. Legalább könnyebben végezzük a kinti munkákat. — Elégedettek vagyunk az eredményekkel — fejezte be a beszélgetést az elnök, és bí­zunk abban, hogy ezek alapján jövőre még jobb évünk lesz. A tagság nagy része ezüstka­lászos tanfolyamot végez a fé­len, ez pedig azt jelenti, hogy valamennyi gazda nagyobb szaktudással dolgozik már jö­vőre a közös gazdaságban* j

Next

/
Oldalképek
Tartalom