Dunántúli Napló, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-12 / 241. szám

ÓOJ e cs XVIII. ÉVFOLYAM. 241. SZÁM ÄRA: 50 FILLÉR 1961. OKTÓBER 12. CSÜTÖRTÖK A Magyar Népköztársaság oktatási rendszerérőt szóló törvényiavasiatot tárgyalták az országgyűlés szerdai ülésén VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI . NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Szerdán folytatódott az or­szággyűlés ülésszaka. A szer­da. ülésen a Magyar Népköz­társaság oktatási rendszeréről szó’.ó töi-vényjavaslatot tárgyal ták. Részt vett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, Ká­dár János, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér La­jos Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai, Czinege Lajos, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai Ist­ván, az MSZMP Politikai Bi­zottságának póttagjai, Csergő János, Czottner Sándor, llku Pál, Incze Jenő, Kisházi Ödön, Kovács Imre, Loeonczi Pál, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Fe­renc, Nyers Rezső, Pap János, Tausz János, Trautmann Re­zső miniszterek, Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnö­ke. Az ülést Rónai Sándor, az onszággyűléís elnöke nyitotta meg, majd Straub Gyula elő­adó ismertette a Magyar Nép- köztársaság oktatási rendsze­réről szóló törvényjavaslatot Hatalmas lépést teszünk előre az iskolaügy fejlesztésében tall arra, hogy a Magyar köztársaság dskolarendsze- szóló törvényjavaslattal hatalmas lépést teszünk előre az isikolaügy fejlesztésében. A Horthy-rendszer iskolapoliti­kája a munkás- és paraszt- fiataiság elől elzárta az érvé­nyesülés útját, s rendeletéivel, gazdasági intézkedéseivel igye­kezett még azt is megakadá­lyozni, hogy szegényebb szülők gyermekei akár a polgári is­kolába is felvételt nyerjenek. Egyébként is a Horthy-rend­szer iskoláiban az élettől tel­jesen elzárt, a természettudo­mányokat semmi bevevő, kizá­rólag a múlt örökségein elmél­kedő élettelen, „tudományt” próbáltak az ifjúság fejébe verni. Az- elmúlt rendszer -uralkodó osztályának művelődési mo­nopóliuma a munkás-paraszt hatalom létrejöttével meg­szűnt, s iskolarendszerünk a felszabadulás óta hatalmas fejlődésen ment keresztül. Hogy most mégis szükség van ennek az európai, sőt világvi­szonylatban is élenjáró iskola­rendszernek reformjára, annak kettős oka van — mondotta az előadó. Egyrészt szükség van arra, hogy egy törvényben egy ségesem lerögzítsük azokat az irányelveket, amelyeket egész oktatási rendszerünkre — az általános iskolától a szakmun­kásképző középiskolán át a főiskoláig és egyetemig — pár­tunk művelődéspolitikai irány­elvei meghatároztak; másrészt nögzítjük azokat az eredmé­nyeket, amelyeket szocialista építésünk során az oktatásügy fejlesztésében elértünk, de ugyanakkor a törvény megmu­tatja a jövő fejlődés irányát is. Az előadó ezután bejelentet­te, hogy az országgyűlés kultu­rális bizottságának kibővített ülése a többi állandó bizottság képviselőinek jelenlétében megtárgyalta a törvényjavas­latot, s atzt jónak találta. A törvényjavaslat iránt nemcsak a parlament bizottságai, ha­nem egész társadalmunk igen nagy érdeklődést tanúsított. A törvényjavaslatban meghatá­rozott feladatok megoldásához elengedhetetlen a pedagógu­sok, az állami főhatóságok, a párt- és társadalmi szerveze­tek, az egész dolgozó nép mész szemenő támogatása — mon­dotta, majd a törvényjavasla­tot a kulturális bizottság mó­dosító javaslataival az.ország­gyűlésnek elfogadásra ajánlot­ta. Kádár János és Marosán György elvtársak képviselőkkel beszélgetnek a parlament folyo­sóján. Az iskolai oktatás rendszerének tovább fejlesztése megérett társadalmi szükségszerűség Kállai Gyula elvtárs felszó'alá-a hagyta a legfejlettebb impe-jl rialista nagyhatalmat is. A. I mai elsőség az iskoláztatás és: szakemberképzés terén, holnap | az ipar és mezőgazdasági ter-í melés elsőségéhez vezet. . Azt, hogy a tudás szerepe megnövekedett, mi is minden' területen — az iparban, a me­zőgazdaságban, a kulturális életben nap mint nap tapasz-! táljuk. Régen például, amíg a, mezőgazdaságban több millió, kisparcella volt, az 5—10 hol­das kisbirtokos paraszt gaz­dálkodása teljes mértékben: évszázados hagyományokon: alapult, sem lehetősége, sémi igénye nem volt a mezőgaz­dasági tudomány alkalmazá­sára. A mezőgazdaság szocia­lista átszervezése ugrásszerűen^ megnövelte az igényt az ag­rártudományok iránt, mert a. több ezer holdas szövetkezetek;, — ha eredményesen akarnak; dolgozni — nem folytathatnak csak tapasztalati gazdálkodást. Jellemző, hogy régebben a mezőgazdasági technikumain­kát csak nagy erőfeszítésetekéi tudtuk úgy ahogy benépesíte­ni, az idén pedig két és félszer annyi diák jelentkezett, mint amennyi a mezőgazdasági technikumok első osztályainak befogadóképessége. Pártunk Központi Bizottsága és a forradalmi munkás­paraszt kormány az általá­nos műveltség és a szakmai képzettség nagy szerepét szem előtt tartva mindent megtesz annak érdekében, hogy felkarolja a tömegék művelődési vágyát és széles, szocialista utat nyisson affl- nak kielégítésére. E munka vezérfonalául a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága művelő­dési politikája irányelvei szol­gálnak. Az oktatási rendszer­ről szóló törvény elfogadásá­val újabb jelentős lépést te­szünk előre a művelődéspoliti­kai irányelvek, valamint pár­tunk VII. kongresszusa hatá­rozatának végrehajtásában. A beterjesztett törvényjavas­lathoz elsőnek Kállai Gyula, a párt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök­helyettese szólt hozzá. Beveze­tőül hangsúlyozta, hogy az or­szággyűlés elé terjesztett új is- koiatörvény annak a csaknem kétéves munkának a gyümöl­cse, amelyet az oktatási rend­szer reformjának előkészítésé­re létrehozott kormánybizott­ság a pedagógusok, a szülők, a társadalom legszélesebb réte­geinek bevonásával végzett el. Az egy évvel ezelőtt nyilvá­nosságra hozott irányelveket oktatási rendszerünk tovább­fejlesztésére széleskörű vitára bocsátottuk, amelyben közei egymillió állampolgár vett részt, sok-sok ezer javaslat és észrevétel hangzott el. A vég­jeges törvénytervezet e vita 'alapján készült. A törvényjavaslat — szelle­mét tekintve — kapcsolatban gill a korábbi haladó közokta­tási törekvésekkel, azzal a harccal, melyet a magyar köz­élet haladó alakjai és különö­sen a haladószellemű pedagó­gusok a tégi kizsákmányoló rendszer osztálykorJátai által megnyomorított iskolák fel­emeléséért vívtak. Közvetler örököse és folytatója a dicső emlékű Magyar Tanácsköztár­saság intézkedéseinek, amelyek — ha rövid időre is — az isko­lát a nép birtokába adták, s elkezdték az egységes, 8 osz­tályos munkaiskola, s az erre épített 4 osztályos, általános kötelező középiskola és szak­munkásképző iskola megterem lését. A törvényjavaslat arra a méltán történelminek nevez­hető fejlődésre épül, amelyet a magyar oktatási rendszer a felszabadulás után elért. 1945-ben létrehoztuk a 8 osz­tályos általános iskolát. Ez nemcsak időben, de jelentősé­gében is egy sorban volt azok­kal á nagyfontosságú intézke­désekkel — földreformmal, a bányák, bankok és nagyüze­mek államosításával —, ame­lyekkel a felszabadult magyar nép hozzálátott új élete ki­alakításához. De a nép számára csak az államosítás útján lehetett iga­zán meghódítani az iskolát. Hazánkban 1948-ban államosí­tottuk az iskolákat. Korábban az általános iskolák 65 száza­léka s a középiskolák 48 szá­zaléka az egyházak kezén volt. Az államosítás óta az ifjúság oktatása és nevelése a szocia­lizmust építő állam feladatává vált. Most már kiadhattuk a jelszót: — munkás és paraszt fiatalokat a középiskolákba és az egyetemekre! A dolgozó nép fiai előtt szé­lesre tárultak a középiskolák és az egyetemek kapui: az 1938-as évhez viszonyítva nap­jainkra mind a középiskolai, mind az egyetemi hallgatók száma közel ötszörösére nőtt. A munkás- és parasztszárma­zású fiatalok aránya a közép­iskolákban az 1938-as 4 száza­lékról 53.2 • százalékra, s az egyetemeken afe 1938-as 3.5! százalékról 54.4 százalékán emelkedett. A felszabadulás után az al­só-, közép- és felsőfokú ok­tatásban tett intézkedéseink­kel — a fasiszta Horthy- rendszer gúzsbakötött isko­láiról és nyomorgó néptaní­tóiról nem is beszélve — túl­haladtuk és magunk mögött hagytuk bármely kapitalista ország oktatási rendszerét. \ Magyar Népköztársaság ok­tatási rendszeiéröl most e'fo­gadásra ajánlott törvényjavas- 'attal — amely hazánk törté­netében először a közoktatás egészét, annak minden lánc­szemét érinti, s azt a célt tűz­zük ki, hogy megteremtsük a szocialista társadalom szocia­lista iskolarendszerét.. Az iskolai oktatás rendszeré nek továbbfejlesztése meg­érett társadalmi szükségsze­rűség. Nem / véletlen, hogy a szocia­lista tábor más országaiban is iskolareformot hajtanak vég­re. A szocialista társadalmi rendszer fejlődésének bizonyos szakaszában megköveteli, hogy a tömegek oktatását és neve­lését magasabb színvonalra emeljük és hozzáigazítsuk ah­hoz a nagyarányú ipari, tech­nikai és tudományos fejlődés­hez, amely a szocializmus épí­tésének velejárója. Az iskolareform megvalósí­tása közvetlen hatást gyakorol az egész népgazdaság fejlődé­sére, előrelendíti az ipari és mezőgazdasági termelést. A Szovjetunió Kommunista Párt­ja új programtervezetében ki­tűzött célok — például az Amerikai Egyesült Államok túlhaladása az egy főre eső termelésben — .realitása és a garancia e célok megvalósítá­sára. nem utolsósorban abban rejlik, hogy a . közoktatás és szakemberképzés terén a Szov­jetunió már maga mögött Az új oktatási rendszer helyességét már a gyakorlat is igazolta Az országgyűlés az ú'j okta­tási törvény tervezetét olyan időben tárgyalja, amikor ' an­nak helyessége nemcsak el­méleti, hanem már gyakorlati téren is bebizonyosodott — mutatott rá a továbbiakban Kállai Gyula. — Az 1980/61-es tanév az 'oktatási rendszer reformjának fcróbaéve volt. Nyugodt lelkiismerettel állít­hatjuk. hogy a reíorrrtberv ki­állta a próbát; minden elkép­zelését igazolta az élet. Az a három alapelv, amelyre! égés? iskolreformunk épül — az élet és az iskola kapcsolatai­nak megerősítése, a műveltség színvonalának emelése és kor­szerűsítése, a hatékony kom­munista nevelés — osztatlan elismerésre és egyetértésre ta­lált a szülők, a pedagógusok és az ifjúság soraiban. Külö­nösen fontos, hogy az ifjúság széles rétegei is megértették, hogy a reform az ő érdeküket szolgálja és szívvel-lélekkel támogatják. Az üzemekben eltöltött mun­kában, az iskolai tanműhe­lyekben, a termelőszövetkeze­tek és állami gazdaságok föld­jein, az önkéntes ifjúsági tá­borokban és más helyeken, ahol a középiskolás diákok és egyetemi hallgatók dolgoznak, ismét és ismét bebizonyoso­dott. hogy a mi ifjúságunk! túlnyomó többsége becsületes, munkaszerető, életvidám ifjú­ság, az épülő szocializmus if­júsága, amelyre népünk min - dig számíthat. Az elmúlt évben választ kaptunk azokra a kételyekre is, amelyekkel egy évvel ez­előtt, az irányelvek vitái so­rán még találkoztunk. Egyes pedagógusok korábban azt gondolták, hogy a munka be­vezetése visszaveti a diákok érdeklődését a humán tárgyak, s általában az elmélet iránt. Ennek pontosain az ellenke­zője történt: a diákok érdek­lődése nőtt az irodalom, a tör­ténelem, a művészetek > iránt, s az általános tanulmányi szín­vonal is emelkedett A szülők között akadtak olyanok is, akik kezdetben ellenszenvvel nézték, hogy gyermekeik fizi­kai munkát végeznek, mond­ván, hogy „az én fiamnak nincs szüksége arra, hogy ilyen fiatalon dolgozzék”. Most már ök is meggyőződtek róla, hogy a munka jó hatást gyakorolt fiaik és leányaik magatartá­sára, jó irányban formálja jel­lemüket, növeli ismereteiket az őket körülvevő világról, s minden tekintetben eredmé­nyesem járul hozzá nevelésük­höz. Némi ellenállással még ma is találkozunk egyes olyan szülőknél, akiknek gyermekei a mezőgazdaságban végzik szakmai gyakorlati munkáju­kat. Ezek lekicsinylőén nyilat­koznak az agrármunkáról, s azt mondják, „nem azért ad­tam gyermekem gimnázium­ba, hogy kapáljon”. Az ilyen szülők, úgy látszik még nem ismerték fel a munka általá­nosan nevelő jellegét, s emel­(Folytatás a 3. öldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom