Dunántúli Napló, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-12 / 241. szám

* 1961. OKTOBER 12. NAPLÓ Az országgyűlés szerdai tanácskozása / (Folytatás az 1. oldalról.) . tett. figyelmen kivüj hagyják porunk egyik legfontosabb fo­lyamatát, azt, hogy a mező- gazdaságii munka a szocialista társadalomban mind több és több tudásit, szakmai ismeretet követel meg. s fejlődése során az ipari munka válfajává vá­lik. Iskolareformunk alapgondo­lata, a munka és a tanulás összekapcsolása, teljes elis­merést nyert. A termelés és a tanulás egy­bekapcsolása javítja az ifjúság * nevelését. A munkásosztály, mint aktív, közvetlen nevelési tényező jelentkezik az iskolá­ban. Á munkás máris a peda- , gógus segítőtársa lett. Az öt plusz egyes tanítási rendszer­be eddig bevont üzemek mun­kásai féltő gonddal és szere­tettel foglalkoznak a reájuk­bízott gyerekekkel. Pártunk Központi Bizott­sága, a forradalmi munkás­paraszt kormány, a szülők, a pedagógusok, az egész tár­sadalom nevében az ország- gyűlés színe előtt mondok köszönetét azoknak a mun­kásoknak, technikusoknak, mérnököknek, fizemigazga- tóknak, párttitkároknak, azoknak az iparban és me­zőgazdaságban dolgozó elv- ácsainknak és barátainknak, akik valóban erőt, időt és fáradságot nem kímélve se- gitik ifjúságunk oktatását . és nevelését. T', Az ifjúság nevelésének to­vábbi javítása oktatási rend­szerünk reformjának alap­vető feladata. Az iskola az if­júság második otthona. Azt akarjuk, hogy ez a második otthon — az elsővel, a család­dal — a korszerű műveltség, a szakmai ismeretek, s a tu­dományos világnézet alapján fejlessze ki a tanulókban a kommunista erkölcsöt, s a leg­nemesebb emberi tulajdonsá­gokat. E reformmal arra tö­rekszünk, hogy fiainkból és leányainkból egyenes jellemű, határozott, őszinte munkasze­rető, becsületes, hazáját és népét szerető, szüleit, család­ját. embertársait tisztelő, me­legszívű emberek váljanak, akik — ahogy a törvényterve­zet mondja — odaadással szol­gálják a szocializmust, a bé­két, a népek testvériségének ügyét, építik és védik a nép államát. Kállai Gyula a továbbiak­ban az egyes iskolatípusokról szólt. A nyolc osztályos általá­nos iskola kitűnően bevált, s így hazánk oktatási rendszeré­nek továbbra is szilárd alapja marad. A jövőben az általános alapműveltség, a szocialista erkölcs és világnézet alapjai­nak lerakása mellett megis­merteti a tanulókat a termelő- munka elemeivel is és hozzá­szoktatja őket a társadalmilag hasznos miunka »végzéséhez. Az a célunk, hogy az általá­nos iskolát végzettek szilár­dabb alapismereteik, mélyeb­ben megalapozott erkölcsi és esztétikai nevelés, erősebb testi felépítés birtokában foly­tathassák tanulmányaikat ok­tatási rendszerünk következő láncszemében. Az új törvény a tankötele­zettséget felemeli, s ezt a hatodik életévtől számított tíz tanévre terjeszti ki. A tankötelezettség kiterjesz­tése egyrészt azt a célt szol­gálja, hogy minden gyermek befejezze az általános iskolát, másrészt pedig szélesíti a to­vábbtanulási lehetőségeket. — Azok a fiatalok, akik az álta­lános iskola 8. osztályának el­végzése után azonnal nem irat koznak be spm középiskolába, sem ipari tanuló iskolába, s munkába sem állnak, a két­éves továbbképző iskolákban folytatják tanulmányaikat. Hazánkban évről évre nő arcoknak a fiataloknak a szá­ma. akik az általános iskola 3. osztályának elvégzése után to­vább tanulnak. Tavaly az álta­lános iskolát végzettek 43 szá­zaléka tanult tovább a közép-, 2? százaléka a továbbképző-, és 30 százaléka az ipari tanuló iskolákban. Az általános isko­lát végzettek 96 százaléka te­hát valamilyen formában már továbbtanul. Lassan érlelődnek tehát a feltételei annak is, hogy a tankötelezettséget még jobban kiterjesszük*és beve­zessük az általánosan kötelező középiskolai oktatást A legnagyobb változásokat a középfokú oktatás terén hajt­juk végre. Ez érthető, mert az az ellentmondás, ami a szocia­lista társadalom egyre növek­vő igényei és az oktatási rend­szer között fennáll, a legéle­sebben a középiskoláknál je­lentkezik. A régi típusú gimnázium már nem felel meg a 14—18 éves ifjúság nevelése és kép­zése iránt támasztott igé­nyeknek. A középiskola két alapvető típusát akarjuk ki­alakítani: a megreformált gimnáziumot és a teljesen új szakközépiskolát. A gimnáziumban a tanulók valamely szakmában olyan — a heti egy napos üzemi gya­korlatok során szerzett — elő­képzettséget nyernek, amely­nek birtokában az adott szak­mában az érettségi után rövid idő alatt magas kultúrájú szak munkások lehetnek. A szak- középiskola megteremtése a magyar oktatási rendszerben forradalmi jelentőségű tény. Ezzel a szakmunkásképzés kö­zépiskolában valósul meg. s ennek eredményeként a szocia­lista munkásosztály szakmai és műveltségi színvonala gyor­san emelkedik. A szakközép- iskolákban a tanulók 4 év alatt érettségit, s egy szakmában teljes képzettséget nyernek. A modem ipar a szakmun­kástól egyre inkább a gépek működési elvének ismeretét, azok kezelését, hibáinak kijaví­tását igénytlli. Maga az ipar fejlődése állítja előtérbe, s kí vánja meg a szakközépiskolai képzés fokozatos bevezetését és széleskörű elterjesztését. A törvényjavaslat a ma mű­ködő középiskolák között fel­sorolja a technikumokat i& A technikumok létrehozása tíz évvel ezelőtt a kulturális for­radalom fontos vívmánya volt, megtette az első lépést a ter­melés és a tanulás összekap­csolását, s így utat mutatót! a szocialista iskolarendszer meg­teremtéséhez. A technikumok az elmúlt lt év alatt többezer fiatalt ne­veltek. Közülük sokain kivá­ló szakemberek lettek, akik szocialista iparunk parancs­noki posztjain áldozatos és eredményes munkát végez­nek. A fejlődő ipar és mezőgazda­ság igényeit azonban a közép­fokú technikusképzés ma már nem elégíti ki. Ezért tartal­mazza a törvényjavaslat a technikusképzés továbbfejlesz­tését és főiskolai szintre való emelését. Az elmúlt évben megkezdtük a felsőfokú tech­nikumok létrehozását is. Je­lenleg 2 ipari és 16 mezőgaz­dasági felsőfokú technikum van az országban, amelyek vagy máris működnek, vagy pedig a közeli hetekben kez­dik meg működésüket. A nép­gazdaság egyre növekvő igé­nyei megkövetelik, hogy min­denütt, ahol a legfontosabb feltételek, tehát elsősorban ok­tatók vannak, az egyetemek, a tudományos kutatóintézetek mellett, ipari és mezőgazdasá­gi nagyüzemekben felsőfokú technikumokat hozzunk létre. A népgazdaságnak évről évre növekvő számban van szüksége kommunista szakemberekre Jóllehet ma népgazdaságunk ban nagy számban dolgoznak és munkájuk nyomán közmeg­becsülésnek örvendenek a nem kommunista értelmiségiek a társadalom szocialista fej­lődését. s az ebből adódó kö­vetelményeket figyelembe vé­ve a ma egyetemre kerülő és ott tanuló fiataloktól teljes joggal várjuk el, hogy mindent megtegyenek, hogy kommunis­ta szakemberekké váljanak. Éppen ezért egyetemeink alapvető feladata a kommunis ta szakemberképzés. Olyan mérnökökre, orvosok­ra, közgazdászokra, jogá­szokra, agrármérnökökre, pedagógusokra és más gya­korlati szakemberekre van szükségünk, akik jól ismerik szakmájukat, s azt a gya­korlatban tudják alkalmaz­ni, képesek arra, hogy az ipar, a mezőgazdaság, a ke­reskedelem, a kultúra terén az élenjáró eljárások és módszerek meghonosítói le­gyenek, s megfeleljenek mindazoknak a társadalmi, politikai és vi­lágnézeti követelményeknek, amelyeket a szocializmust épí­tő nép a saját értelmisége iránt támaszt. E célok elérése érdekében a törvényjavaslat egyetemeinket és főiskoláinkat, azok oktató­nevelő munkáját is közelebb akarja hozni az élethez, a szo­cialista építőmunka gyakorla­tához. Tovább javítjuk az egyetemi*' felvételi rendszert. Elsősorban azokat vesszük fel az egyetemekre, akik a közép­iskola befejezése után lega­lább egy évet gyakorlati mun­kában töltöttek. Minden sza­kon növeljük a hallgatók szak­mai gyakorlatainak idejét és szerepét. Tovább emeljük az egyetemek oktató-nevelő és tudományos munkájának szín­vonalát. Az egyetemekre bíz­zuk és szervezetté tesszük a végzett szakemberek tovább­képzését a különböző jellegű és időtartamú tanfolyamokon. A szakmérnök, a mérnök-köz­gazdász, a szakorvos és álta­lában az orvostovábbképzés megszervezése szakemberkép­zésünk nagyon fontos vívmá­nya. Kulturális forradalmunk nagy eredménye a felnőtt- oktatás hálózatának széles­körű kiterjesztése. Az elmúlt évben a dolgozók iskoláiban, az esti és levelező tagozato­kon 185 000 ember tanult. Az ipar és mezőgazdaság fejlődése, a gépek egyre szé- lesebbkörü alkalmazása a fel­nőttektől is megköveteli, hogy éljenek a társadalmi rendsze­rünk által nyújtott lehetősé­gekkel és szüntelenül bővítsék szakmai ismereteiket, növel­jék általános és politikai mű­veltségüket. Napjainkban az iskolák jel­lege abban az értelemben is megváltozik, hogy nemcsak az ifjúság, hanem a felnőttek „második otthonává” válnak. Egyes iskolatípusokban az „öregdiákok” száma eléri, sőt túlhaladja a „kisdiákokét”. — így például az elmúlt tanévben az első osztályosok száma a gimnáziumok nappali tagoza­tain 45 000, s a dolgozók gim­náziumában 42 000 volt. Az ipari és közgazdasági techni­kumok esti és levelező tagoza­tain több felnőtt tanul, mint amennyi fiatal ugyanezeknek az iskolatípusoknak nappali tagozatain. A törvényjavaslat tovább megy a megkezdett úton, s a felnőtt dolgozók oktatását az iskolarendszer szerves — az ifjúság oktatásával és ne­velésével egyenértékű részé­vé emeli. Ennek megfelelően többet kell foglalkozni a felnőtt oktatás módszereivel és jó tapasztala­taival. s többek között peda­gógiai szaklapjainknak és álta­lában a pedagógiai tudomány­nak — amely eddig alig foglal­kozott e fontos kérdéssel — nagy gondot kell fordítani a dolgozók oktatása elméleti és módszertani kérdéseinek meg­oldására. Az iskolareform hosszú idő­re szóló célokat állít a kor­mány és a társadalom elé. Megvalósítása szívós, áldozat­kész munkát követel. Az új iskolarendszer kialakítását a törvényjavaslat elfogadásával még nem tekinthetjük megva­lósítottalak. Az új oktatási tör­vény kijelöli az iskolarendszer felépítésének kereteit. E kere­teket tartalommal kell meg­tölteni s ez a jövő feladata. Gondoskodni kell az új iskola­típusok megfelelő tantervednek és tankönyvednek elkészítésé­ről. Ennek során meg kell szüntetni a túlterhelést, amely ma a tanulók és pedagógusok vállait egyaránt nyomja. A túlterhelésnek a tantervi és tankönyvi okok mellett peda­gógiai és módszertani okai is vannak. Nemcsak a tananyag túltaiéretezettsége okozza a túlterhelést. Ha vannak még pedagógusok, akik a feladatu­kat abban látják, hogy felad­ják és visszakérdezzék a lec­két, a tankönyv lehet akár csak 25 oldal terjedelmű, a túl­terhelést mégsem lehet meg­szüntetni. A túlterhelés meg­szüntetését a pedagógus úgy segítheti elő, ha úgy tanít és magyaráz, hogy az anyag lé­nyegét, fő összefüggéseit a tanulók már az órán megért­sék és elsajátítsák. A pedagógiai tudomány min den eddigi eredményének moz gósításával hozzá kell látni ahhoz, hogy a munka beveze­tésével nyert óriási nevelőerőt megfelelően hasznosítsuk az oktatás és nevelés egész folya­matában. Szükséges, hogy fel­emeljük a szavunkat az egyes helyeken mutatkozó téves szemlélet és gyakorlat ellen. Gyakran tapasztaljuk hogy az öt plusz egyes rendszerű isko­lákban a heti egy napos üzemi munka címén a jó szándékú üzemi mérnökök és techniku­sok új műszaki jellegű elmé­leti tárgyakat iktatnak be a tananyagba. Ezt nem tartjuk helyesnek, az üzemben eltöl­tött idő túlnyomó többségét munkával, s nem előadások hallgatásával kell eltölteni. A szakmai oktatás elméleti részét ösffze kell hangolni és ahol lehet, be kell építeni az iskolában oktatott tárgyak: főleg a matematika, fizika, kémia, biológia, a rajz tan­anyagába. Másutt a diákokat állandóan, egyhangú, semmiféle szakis­mereteket nem igénylő munkán foglalkoztatják: ez sem helyes és nevelési szempontból viszájá ra fordulhat. Az öt plusz egyes oktatási rendszer legfontosabb alapelve az iskolában eltöltött öt nap, az üzemben eltöltött egy nap közötti összhang. Ennek érdekében nagy gond­dal és felelősséggel kell peda­gógiailag megalapozni az üze­mekben eltöltött idő foglalkoz­tatási tervét. Rendezni kell az üzemek és iskoláik kapcsolatai­nak egyéb megoldatlan kérdé­seit is. Biztosítani kell a gya­korlata oktatás nyersanyag­szükségletét. Azokat á munká­sokat és műszakiakat, akik részt vesznek az ifjúság szak­oktatásában, fel kell fegyve­rezni a legszükségesebb peda­gógiai ismeretekkel. Kállai Gyula ezután arról beszélt, hogy az oktatási irányelvek országos vitája nagy nemzeti mozgalmat bontakoztatott ki az iskola megsegítése érdeké­ben. Az elmúlt évben például a társadalom több mint 120 millió forinttal segítette az iskolaépítést, műhelyek és szertárak fejlesztését. Az oktatás, a nevelés és a szakemberképzés társadalmi támogatása hasznos formájá­nak bizonyult a társadalmi ösztöndíjrendszer. A társadalom és áz iskola kapcsolatainak megszilárdítására döntő szükségük van a tanácsoknak Az általános iskoBák és ma már a gimnáziumok közvetlen irányítása is a tanácsokra tar­tozik. Ezt a munkát nem lehet a tanács művelődésügyi osztá­lya „reszortt’-feladatának te­kinteni Ott járnak el helyesen, ahol az iskola munkájával a tanács egésze foglalkozik. A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség tegye az ifjú­ság soraiban végzett munkája központi feladatává az oktatá­si rendszer reformjában fog­lalt kezesi és nevelési célok megvalósításának elősegítését. A munka bevezetése az okta­tásba, a tanulóifjúság közvet­len kapcsolatai a munkás­fiatalokkal a kommunista ne­velés új lehetőségeit, s a moz­galmi munka új formáit tárják fel az ifjúsági szövetség élőt; is. Nem tévedünk, ha azt állít­juk, hogy a segédkezés a re­form. megvalósításában a fia­talok újabb és újabb tömegei*, hódítja meg a Magyar Kom munista Ifjúsági Szövetsé számára az üzemekben és az iskolákban egyaránt. Az iskola és a társadalom legközvetlenebb kapcsolatát a pedagógus és a szülő, az iskola és a szülői munkakö­zösség alkotja. Elismeréssel adózunk a Ma­gyar Nők Országos Tanácsá­nak, amely odaadó, lelkes mun kát végez a szülői munkakö­zösségek szervezésében és irá­nyításában. A szülői munkakö­zösségek tevékenységét az is­kola alapvető oktatási és ne­velési célkitűzésednek megva­lósítására kell irányítani. A szülői munkaközösség te­vékenységében — a jelenlegi­nél jóval nagyobb mértékben kell résztvenní az édesapák­nak is. A törvényelőkészítő viták során állandóan hangoztattuk, hogy oktatási rendszerünk to­vábbfejlesztésének középponti alakja a pedagógus. Ha ez a megállapítás igaz volt a re­form előkészítése és kidolgo­zása időszakában, százszorosán igaz most, amikor a reform végrehajtásáról van szó. A tár­sadalom segítsége nélkülözhe­tetlen a reform megvalósításá­hoz, de a szocialista iskola megteremtésének fő feladatai a pedagógus válladra nehezed­nek. Az a nagy munka, ami az. egész nemzet életére hat — végső soron rajtuk áll, vagy bukik. Az iskolareform törvénnyé emelésének napján bizalom­mal, nagy megbecsülőssel, for­ró elvtársi, baráti szeretettél üdvözöljük hazánk minden ne­velőjét. (nagy taps). A párt, a kormány, a magyar ország- gyűlés, az egész magyar nép nevében köszönjük nekik azt aiz áldozatos, nagyszerű mun­kát, amit az iskolareform img valósításáért, ifjúságunk szo­cialista neveléséért végezne». Népünk legdrágább kincsét, jövőjét: az ifjúság nevelését bízza a pedagógusokra. Nem lehet magasztosabb és szebb életcél. mint eleget te'nni e feladatnak, s ered­ményesen oktatni és nevelni, szocialista emberré formálni hazánk ifjúságát. íz megköveteli a pedagógu­stól, hogy szüntelenül ké­pezzék magukat, ismerjék szak tárgyuk és a pedagógia leg­újabb eredményeit; világnézet­ben és kulturális ismeretekben * együtt haladjanak az általá­nos fejlődéssel. Meg vagyunk győződve arról, hogy nevelőink. — most már az új oktatási rendszerről szóló törvény se­gítségével, — a társadalom erőinek közreműködésével, méltóan a nemzet bizalmára, továbbra is becsülettel fogják teljesíteni nagyszerű hivatá­sukat. Kállai Gyula befejezésül kö­szönetét fejezte ki a párt; a kormány, a nép nevében az iskolareform kidolgozására létrehozott bizottság minden tagjának, majd a törvényjavas latot az országgyűlésnek--elfo­gadásra ajánlotta. A reformvita során felszó­lalt Erdei Lászlóné, Szabolés- Szatmár megyei, Madarász Istvánná, Szabolcs-Szatmár megyei, Nagy Antal Komárom megyei, Benke Lajosné ; Pest megyei képviselő. A törvény- javaslatot elfogadták és az or­szággyűlésnek elfogadásra ajánlották. Ebédszünet után hozzászólt a vitához Kelen Béla buda­pesti, Hegyi Jánosné Veszprém megyei, Hankó György Békés megyei, Tóth Anna bucTS^Sfcíí," dr. Bognár Rezső Hajdu-Bihar megyei, Vajda Gáborné Bor­sod megyei, Csajághy Kárpiy Somogy megyei, Bognár^' ‘Jó­zsef Tolna megyei. Rátkai Fe- rencné Heves megy«, Urbán Ernő Vas megyei, vaskó Mi­hály Heves megyei és BárCzi Gusztáv, a Gyógypedagógiai Főiskola igazgatója, képvise­lők. A törvényjavaslatot elfo­gadták és. az országgyűlésnek is elfogadásra ajánlották, e, k Ilku Pál elvtárs művelődésügyi miniszter válasza Mivel több felszólaló nem jelentkezett, Rónai Sándor el­nök a vitát bezárta. Ezután Ilku Pál művelődésügyi mi­niszter válaszolt a vitában el­hangzottakra. Megállapította, hogy a képviselők kivétel nél­kül a törvényjavaslat mellett foglaltak állást, s a művelő­désügyi kormányzat igen sok hasznos tanácsot kapott az or­szággyűlés tagjaitól arra vo­natkozólag, milyen feladato­kat tartson szem előtt az ok­tatási reform végrehajtásában. A törvényjavaslatnak egyik legnagyobb erőssége, s végre­hajtásának is egyik fő bizto­sítéka az, hogy megalkotásá­ban dolgozó népünk széles ré­tegei vettek részt. Végrehajtá­sának alapvető feltételei biz­tosítottak. Egy társadalom fejlődését sok mindenből le lehet mérni — mondotta a továbbiakban a miniszter — a mi életünk fejlődésének egyik örvendetes mutatója a művelődés iránti igény mérhetetlen megnövekedése. Elég hivatkozni arra, hogy az utóbbi években átlag mintegy kétszázezer felnőtt dolgozó ta­nul az általános, vagy a kö­zépiskolákban, s minden' ötö­dik magyar állampolgár részt vesz a szervezett okfatáshak valamilyen formájában. Ta­nuló nép vagyunk, amely bí­zik hazája boldogulásában,' bí­zik a saját jövőjében. Befejezésül a miniszter - a törvényjavaslat előadója által javasolt módosításokkal fog­lalkozott s az öt módosítás közül négyet elfogadásra aján­lott az országgyűlésnek. Rónai Sándor elnök ezután szavazást rendelt el, amelynek eredményeként az országgyű­lés a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló törvényjavaslatot általánosság­ban és részleteiben -— a be­nyújtott és a művelődésügyi miniszter által is javasolt mó­dosításokkal — elfogadta. Az elnök ezután az ország- gyűlés legközelebbi ülésére és napirendjére tett javaslatot. Ennek alapján az országgyű­lés elhatározta, hogy legköze­lebbi ülését csütörtökön dél­előtt 10 órai kezdettel tar1 ja, s napirend szerint megtár­gyalja az 1960. évi állami költ­ségvetés végrehajtásáról szóló jelentést és meghallgatja Ká­dár Jánosnak, a Miniszter- tanács elnökének felszólalását. Bensőséges ünnepség a moszkvai Barátság Házában Moszkva (MTI). Szerdán délután a Szovjet— Magyar Baráti Társaság El­nöksége a Barátság Házában vendégül látta Szabó Lajost és feleségét, Klein Jánost és Árpád nevű fiát, akik a máso­dik világháború idején meg­mentették négy szovjet repülő­tiszt életét. A bensőséges hangulatú ba­ráti találkozón ott volt a négy harcos — Kovalenko, Malisev, Szolosenfco, Szultanov — is. A találkozón több szovjet veterán harcos üdvözölte a magyar hazafiakat. Szabó La­jos megindult hangon mondott köszönetét a vendégszeretetért, a szovjet emberek baráti ér­zéseiért. Az ünnepség végén Viktor Karaszjov ajándékok­kal kedveskedett a magvár hazafiaknak. Este Szabóék és Kiélnék a moszkvai televízió adásában köszöntötték a szovjet népet. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom