Dunántúli Napló, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-17 / 220. szám
I8*Slo SZEPTEMBER 1H| N A Ptö s trrrrmnrmu JUi Liszt Ferenc mai jelentősége Gondolatok a Liszt—Bartók-emlékévhez- megállapítva, de feltételezhet- jük, hogy a Horvát-szalonba'i t erre az alkalomra már mindéi- helyet lefoglaltak.” 1 Ez a páratlan nádasdi törté • net belekerült a világiroda J lomba is. Megjelent ugyani: j Lisztnek Wittgenstein herceg ■ nőhöz intézett levelei köz • Szekszárdról írt érdekes be ' számolója. Azt írta francia le i veiében, hogy Horvát tószt he lyett elszavalta „nekem i . szép verset, amelyet Vörös ‘ marty 1840-ben intézett hoz . zám, s amelyre azt hiszem né miképp válaszoltam a ,Hun . gariá’-val, a ,Les Funérailles’■ . jal és más kisebb munkákkal.’ . Ebből is kitűnik, hogy Lisz mennyire számon tartotta Vö ! RÖSMARTY 30 évvel előbl . írt hatalmas ódáját, amelynél pontos tartalmát aránylag ké' són fordították le számára ' Érezte, hogy az emelkedett | hangú költemény valóságos | ünnepélyes szerződés a nem- [ zettel, amely kötelezettségeké ró rá. p mecseknádasdi jelenet éi Liszt hozzá fűzött meg- : nyilatkozása egyik gyöngyszeme azoknak a vallomásainak amelyeknek és tetteinek tömege elvitathatatlan bizonyítékok magyarsága mellett. Százával és százával idézhetnék vallomásait írásban és szóban, nyilvános és magánbeszélgetésben, műveiben és leveleiben. Pedig nemzetiségének meghatározására mégis csak ő maga volt a legilletékesebb. E mellett Liszt volt olyan nagy egyéniség, hogy ezt a hová tartozási vallomását — mint Bartók is hangsúlyozza — el is higgyük neki. Amikor a Lisztet a németség részére kisajátító nagynémet írók (ma már egyre ritkábban) azt hozzák fel, hogy az „Ungar” szót Liszt is múlt század eleji értelemben használta anélkül, hogy ezzel nemzeti hovatartozóságát akarta volna kifejezni, azok számára idézhetjük Liszt iratainak azokat a helyeit, ahol kifejezetten a „Magyar” kifejezéssel illette magát és hazáját. Ezzel szemben egyetlen olyan hely nem maradt Liszt után, amelyben magát németnek vagy franciának vallotta volna s ahol német vagy francia hazájáról beszélt volna. Csak egy mondatot idézünk itt, amely nem került még a közhelyek sorába. Armand Gouzien-nek a művészeti ügyek felügyelőjének írja Párizsba 1879-ben: „A magyar zenét illetően barátaim azt állítják, hogy eléggé közreműködtem elterjesztésében; mintegy tizenöt rapszódia (közülük 6 zenekar számára) a Koronázási mise, a Hungária című szimfonikus költemény és több Magyar induló bizonyságot tesz a művészetben kifejtett tevékeny hazafisá- gomról. Bizonyos magyar tulajdonságok, szomorúak és nemesek, velem születtek, és szívem teljességével adom hozzájuk azt a kevés tehetséget, amelyet több mint 50 esztendő szakadatlan munkájával szereztem.” T iszt Ferenc lelki világá- ban tehát nyomon követhető a hazafiui érzés fellángolása, nem valami Deutsch- Ungar patriotizmus, hanem a magyarsággal való legszorosabb érzelmi kapcsolat vállalása és dokumentálása formájában. Itt tehát nem arról van szó, hogy magyar család tagja volt-e Liszt, vagy csak „mindig hű rokon”, akinek „választott” magyarsága még megtisztelőbb volna számunkra. Hanem arról, hogy mit jelent nekünk, miként viszony- lik a magyarsághoz és a magyar kultúrához. Azt az emberfeletti és rendkívüli megbízatást, amit VÖRÖSMARTY Liszt Ferenchez intézett, a lehetőség határain belül teljesítette. Minden más magyar művésznél többet tett a tespedt és tétlen passzivitás „végéért”, az alvók és reménytelenek harsonás felriasztásáért, a kicsinyes visszavonás korlátozásáért. Két konge- niális lélek. A költő bízik a zene különleges hatalmában, amely a nép millióit riasztja fel. Ébresztés és egyesítés. Ez a két alapgondolat szövi át VÖRÖSMARTY zenekarszerű- en zengő ódáját. Hát még ha VÖRÖSMARTY az öreg Liszt zeneforradalmári tevékenységét is ismerhette volna! Amikor a magyar szempontból is annyira jelentős műveivel már a zene egészé-: nek teljes átalakítási kísérletéről volt szó. A százéves jubileumi ünnepségek idejére, 191I-re Liszt! alakja már történelmivé válik.: Nagysága és jelentősége az idő : távlatában, mint a távolodó fény árnyéka, egyre nő. A közben szinte elfelejtett Lisztnek: megjelennek igazi örökösei, akik folytatják a „nagy munkát”, ahol Liszt abbahagyta.: Már ekkor feltűnik két fiatal ; muzsikus a Liszt alapította; Zeneakadémiában. Bartók és Kodály hátukra veszik a zsá- : kot és elindulnak gyalogszerrel az ország legpusztább vidékeire. Amiről Liszt romantikája még csak álmodni tudott, az most valósággá válik.) A két új magyar géniusz meg-; teremti az igazi, népi gyöke- ; rekből táplálkozó magyar mu-; zsikát. Innen visszatekintve; tudjuk voltaképpen felértékel-;: ni azt a zenei lángészt, amely ilyen irányban ihletszerűen utat mutatott. A nyáron volt hetvenöt ** éve, hogy Liszt Bay- reuthban meghalt. Neve azonban függetlenül évfordulóktól nagy gondolatok jelképe. Ilyen gondolat az elfogulatlanság különféle népek sajátságai iránt, aminek következménye a kölcsönös megértés és a népek közötti barátság. Jellemezte Liszt műsorait már virtuózévei idején, hogy lehetőleg alkalmazkodott annak a nemzetnek zenei sajátságaihoz amelynek körében szerepelt. És mennyivel inkább tette ezt hazájában Magyarországon. Csekey István GALAMBOSI LÁSZLÓ: Jlassan letuiflik lassan lehajlik újra már az év, esők mossák az ősz réz-küszöbét, az ég ablakán fecskék szállnak át az erdő bevonja zöld zászlaját. 4 fuvolák a bei eg ág ölén kettépattannak, puha-könnyedén írnyakat bont a háztetők fölött ■endőjéből a narancssárga köd Lassan lehajlik újra már az év avarral szórom szívem küszöbe Lehunyják pillájuk a dáliák, telik a csönd, az óriási zsák. A fény kaszája összetörve lóg. verdesve sír tollát-vesztett bozót Sorsom küllőit hamvazza a dér, a tekintet száz szakadékba ér. Parány a csillag, mi növeszti meg ' Fáradt-ujjú a küzdő szeretet kibontani rózsás láng fényeit, a társtalan remény sosem segít. Kévékben hervad, oldatlan a cső indák alatt az éles buktatók. Lassan lehajlik újra már az év, esők mossák a világ küszöbét. PÁLOS ROZIT A: cSzaoak s zedd kang,m Mit mesélsz nekem barátom a szent szabályokról most, hogy a Nap egy rózsa kelyhébe zuhant s alkonnyal megrakott szekerek zörögnek az utcán? Nem vagyok költő, csak tétova gyerek, ki megcsodál minden bűvészt és „geometriát”, míg egy álom korállfa ágán ülve lóbálja lábait. A mindennap szavai számon ugyanazok, mint akárkié, csak éppen a csend színképeit mutatják. S mit mesélsz nekem a rímekről, ha felhúzom ezüst szandálomat és a hullámok felett táncolok tova Igent mondtam minden képtelenre nem tartozol nekem megértéssel. XMOooQnoooooQias^ Cocteau avagy a szürrealizmus elárulása ? Talán a Francia—Magyar Társaság elnöke előtti tisztelgés, talán a nagy József Attila népszerűsítő iránti hála, de elsősorban a franciák 72 éves, legnagyobb hatású költőjének őszinte megismertetése vezérelhette az Európa könyvkiadót, hogy műfordítói gárdánk legjobbjainak tolmácsoló sában megszólaltatta Jean Cocteau verseit. Valljuk meg őszintén, Jean Cocteau-ról eddig annyiféle felfogás bontott szárnyat, ahány verse napvilágot látott. Ezért szerencsés Szegzárdy-Csengery József bevezető tanulmánya, amely nem életrajzi adataival gyilkol, hanem azt a Cocteaiu-t pőríti elénk, aki fejlődésének különböző szakaszaiban a sokféle izmusok között égve az irodalmi modernség bajnokaként lépett elő. Szürrealista, kubista, dadaista volt, vagy talán kiasz szicista? Talán egyik sem, talán egy kissé mindegyik, de mindenek előtt francia költő, akit klasszikus kultúrája a sokféle formabontó kísérlet kö zepette is arra kényszeritett, hogy „az atomjaira hulló világ titkairól is csak dallamos formában” valljon. A tengernagyok és közjegyzők ivadéka — más csodagyerekhez hasonlóan — már korán, tízéves korában eljegyzi magát a költészettel. Bár első művei inkább csak hatásfelszívó jellegűek, a siker korán hozzá szegődik. Talán azért, hogy elvakítsa az irodalmi szalonok sznobizmusával. A háború azonban kinyitja Cocteau szemét. Akkor ismeri meg az új költészet, a szürrealizmus kiváló képviselőit, amikor még virágzik a poszt- impresszionizmus. Apollinaire Mantpamasse-i vitáiból azonban Cocteau-ban úgy születik meg az új francia vers, mint ahogy Picassóval kötött barátsága is az új festészet felé sodorja. Az irodalom fiatal fenegyereke felfedi a benne szunnyadó erőt, ír — minden műfajt, fest — falképeket, díszleteket, nyakkendőket. És ahogy a romantikusok „az érzelem nevében” harcot indítottak „az ész kultusza”, a racionalizmus ellen, ugyanígy a szürrealisták is szembe szegezték az álmok, a tudat alatti víziók, hallucinációk bel ső világát a naturaüsta és az impresszionista hatásokkal. Ez a szürrealista hatás néha az értelmetlenségig, vagy . mondhatjuk így is: az érthetetlen- ségig fokozódott Cocteau költészetében is. (Lásd főleg a Jóreménység foka c. kötetét!) Több kubista és futurista ízű próbálkozás után első jelentősebb verskötetében, az 192Ű- ban megjelent Költeményekben Cocteau írói fejlődésének a válságjelei mutatkoztak. A szürrealista szivárványt» színek cocteau-i koktélje mellett a klasszikus formák is előbukkannak, hogy azután a Gregorián-énekben megtérjen a Rend klasszikus korlátái közé. Különösen a Gregórián-ének szerelmes verseinek szeszélyes szökései, finom foszlású fénykévéi fészkelnek belénk. (Kibomlik kacajod, Hittem, hogy szerelem, stb.). A klasszicizmus zárt korlátái közé való visszatérés árulás lett volna a szürrealizmussal szemben? Űj kötetei: az Opera (1927), az Allegória (1941), nem ezt igazolják. Viszont az 1954-ben feltűnést keltő Fény-árny (Clair-Obscur) c. verseskötete virtuóz versben tásai vívmányai ellenére is a klasszikus ‘ formák kiapaőha- tatlanságával kápráztat el. Picasso és Eluard barátja, Cocteau, bár a formák felsőbb rendűségét hangsúlyozza, verseiben, de gyakran regényeiben is (A párizsi fiú, Vásott kölykök) mély mondanivalójával szállt szembe a fasizmussal. Ebben is igazi francia volt. A gyomai nyomdát dicsérő rendkívül ízléses kiállítású munka belső értékét még inkább emelte volna, ha a '’érsekhez Cocteau-illusztrir-ini.-nt, a kitűnő műfordítások*”” -Kidig a verskötetekre utak' '"'Tízeteket is kaphattunk volna. Dr. Tóth 1stvá* I a vének éppen a legforradal- mibb elemeit fejlesztette to- vább, azokat, amelyek Liszt- kezében már valósággal „mari gyár világstílusként" kezdtek- kibontakozni. Hogy mit jelen- tett Liszt magyaros zenéje a i maga korának, azt a divináló i költői erővel megáldott Vö- i RÖSMARTY látta előre leg- t jobban és döbbenetes tömör- séggel így fejezte ki:„Csügg a- múlton és jövőt teremt." " A mikor így az adott szűk * keretek közt megkísé5 reltük Liszt egyéniségének és munkásságának magyar jelen- 7 tőségét országos, sőt nemzet- 1 közi viszonylatban is megvilágítani: kövessük őt most nyomon itt a mi szűkebb körünk- » ben, városunkban és megyénk- 5 ben, ahol évtizedekkel ezelőtt- megfordult. Október 24-én- lesz 135 esztendeje annak, 1 hogy a világ nagy vándora ■ lelkes pécsi zenebarátok meg■ hívására Szekszárdról Pécsre 1 igyekezett s az éjszakát a püspök nádasdi kastélyában tölj tötte. > Bár 1846. okt. 25-i és 26-i » hangversenyei után Pécsre " nem tért vissza többé a „han- gok nagy tanára”, de 1870. szeptember 21-én ismét felke- ’ reste a Mecsek egyik legkie- ’ sebb fekvésű faluját, Nádas- dot, ahol huszonnégy évvel ez- ’ előtt megpihenve, első magyar ‘ szövegű dalát szerezte. Történt pedig, hogy Kovács . Zsigmond, aki az előző évben lett pécsi püspök, nádasdi nyaralója környékén vadászatot rendezett, amelyre Augusz Antal alispánékat is meghívta Szekszárdról. A társaság nagy meglepetésére Augusszal vendégéként Liszt is megérkezett. Ugyancsak hivatalos volt a püspökhöz barátja, Horvát Boldizsár, a népi származású akkori igazságügyminiszter, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, négy főnyi kíséretével. A püspöki nyaralóban ebéd közben az igazságügyminiszter megkérdezte Lisztet, . hogy jártas-e még a magyar nyelvben. A mester azt vála- , szólta, hogy magyarul beszél- | ni csak a zongorán tud, de . nagyjából megérti, amit be- , szélnek. Erre az igazságügy- . miniszter az ebéd vége felé ” felköszöntötte a híres vendé- , get és néhány bevezető mon- j dat után legméltóbb asztalbe- , szádként elszavalta VÖRÖSMARTY „Liszt Ferenchez’- cí- ^ mű költeményét: „Hirhedett zenésze a világnak, ’ Bárhova juss, mindig hű ro- , konr j A pompás emlékezőtehetsé- ( gű Horvát, aki állítólag háromszáznál több verset tudott könyv nélkül, egyetlen hiba . nélkül akkora hatással sza- j valta el a 14 versszakos ódát, hogy Liszt egészen elérzéke- j nyült a figyelemtől, amelyet a 1 miniszter a rögtönzéssel tanú- , sított. Azzal ugyanis, hogy a j költeményt kívülről tudta, kétségkívül a nagy művész f iránt táplált érdeklődését bizonyította. Liszt szenvedélyesen átölelte a minisztert és könnyek közt erősítgette, hogy semmi sem okozhatott volna , neki nagyobb örömöt. Mintha valami nagy tartozást kívánt j volna leróni, zongora iránt ér- r deklődött, hogy az akkoriban s már oly ritkán hallható játé- 1 kával viszonozza a figyelmet, j Mivel azonban az egész Ná- s dasdon nem volt zongora, v Liszt nem játszhatott, pedig c elég ritkán fordult elő életé- L ben, hogy magántársaságban n önként játszani akart. Űjabb r és újabb köszönetnyilvánítá- li sok közt megígérte azonban a lj miniszternek, hogy legköze- g lebb Pesten meglátogatja és megrendezi nála hangverse- k nyét, amellyel most „előre i nem látott akadályok miatt” n adós maradt. „Látogatásának b napja — írja a Fünfkirchner n Zeitung 1870. okt. 5-én — tu- a domásunk szerint nincs még n L iszt első magyar álma még az volt, mint a Mas- sart-hoz 1838-ban intézett levelében írta, hogy: „Egyedül, gyalogszerrel, zsákkal a hátamon hatolok be Magyarország leg- elhagyottabb vidékeire." Sajnos erre sokféle okból nem került sor. Szinte beláthatatlan az a perspektíva, amelyet a magyar zenekultúra nyújtott volna, ha Liszt felfedezi a falvakban akkor majdnem teljesen elrejtve élő magyar parasztság dalait. A népdalok ősi hagyományokban gyökerező melodikai és ritmikai gazdagsága kimeríthetetlen ihletforrás lett volna Liszt európai szellemének megtermékenyítésére. A zenetörténet ma egészen más szemszögből ítéli meg Liszt magyarságát, mint 50— 100 évvel ezelőtt. Nem nemzetiségének és hazafiságának a részletkérdéseit vitatja, hanem azt vizsgálja, hogy életműve hogyan kapcsolódik a magyar kultúrához. Liszt életében a magyarság örök láz, művészi extázis, mint VÖRÖSMARTY zengte, „tiszta szenvedély”, amely különféle változatokon megy át élete folyamán. Első korszakában a Magyar pallóktól és a rapszódiáktól Hungáriájáig, tehát 1840-től (illetőleg 1846- tól) az ötvenes évek derekáig, még csak a magyar zenekultúra gyakorlati kiszolgálója. Európa küldöttje, aiki nagyszerű gesztussal szülőföldjét is felemeli és megajándékozza. Nagy kultúrájú, széles látókörű úr, a legpompásabb előadó- művész. A második időszak a magyar zeneélettől való elszakadásának és egyúttal magyar törekvései elmélyülésének ideje. A Hungáriától a Koronázási miséig, tehát 1854-től 1867- ig. E korszak műveiben szerelmese a harcos-heroikus magyarságnak s e magyarság eszményi szimbólumaként a verbunkos-nyelvnek, azzal a szerelemmel, amelyet csak a romantikus otthonkeresés s a szülőföld igazolásának vágya olthat egy lángoló képzeletű művész szívébe. Így válik s magyar romantika európai fővezérévé. De hátra van még, hogy ez ; a magyar zenei nyelv belső, j egyéni értelmet jelentsen szá- i mára. Ez a legnehezebb fel- ■ adat, de az öreg és örök fórra- ] dalmár Liszt vállalkozott eire i az utolsó, legmerészebb kísérletre is. E harmadik időszak , próbája és igazolása egy egész . életnek, a legjelentősebb eredmények megérlelője. Előhírnöke a Koronázási mise, a legfőbb állomásai a Magyar tör- i ténelmi arcképek, a Sunt lacr• ymae re rum, a Csárdás obst- ] iné, a Csárdás macabre, a Ki- ’ rálydal és az utolsó rapszódiák Ezekben az öregkori művei- ' ben Liszt már tisztán „önma- , gából teremt magyar zenét.” ] Mindez azonban csupán ki- j sérlet, kezdet, amely csak : Bartók Béla ifjúkori „román- s tikus” műveiben talál folyta- 1 tásra. „Bartók és Kodály mű- * Vészete olyasvalamit mondott y Lisztről, — írja Tóth Aladár \ — amit magának Lisztnek ze- c néje sem mondhatott el ön- ^ magáról. Mert csak ennek az ] új magyar zenének csúcsairól c visszanézve láthatjuk igazán, 1 € hogy az otthontalan Liszt Fe- y renci képzelet otthontkereső c lázas nyugtalanságával milyen é magasabb céljuk volt a zene- ® történelmet alakító titokzatos j( erőknek.” Bár Liszt öröksége n az egész európai zenét gazda- n gította, mégis a XX. század- ^ fean élvonalba törő magyar r zenekultúra vált első számú 2 örökösévé, mert Liszt életmű^ d
