Dunántúli Napló, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-22 / 224. szám

mt. SZEPTEMBER TL NAPLÓ WüMoinki Sätet a Tettye dfilí A Tettye dűlő nyugati ol­dala nagyon elhanyagolt. Sok dolgozó lakik e részen is, s azoknak sötétben kell botor­kálniuk, mert a közvilágítás nagyon rossz. A közlekedést még nehezebbé teszi az, hogy az út is szinte járhatatlan. Még a tüzelő felszállítását sem vállalják a fuvarosok az út elhanyagoltsága miatt. A környék a közkútröl hordja a vizet, de ez sem működik kielégítően, mert „zónahatá­ron” van. Így bizony igen sok bosszúságban van részük az itt lakóknak. Kérjük, hogy változtassanak ezen az állapo­ton. A Tettye dűlő lakói nevében: SZEGEDY DEZSŐ Portalanítsák a Nagyvárad uteát Tavaly kora tavasszal kezd­ték meg a Nagyvárad utca Semmelweis utcára nyíló vé­gén jobbról és balról is két nagy bérház építkezését. Ugyanakkor a szomszédos Ko­lozsvár utca a nagyszabású építkezések miatt már le volt zárva. Következmény, hogy nemcsak a Nagyvárad utcai építkezés anyagszükségletét szállították a Nagyvárad ut­cán, hanem ide terelődött a Kolozsvár utca forgalma is. Ennek velejárója, hogy az amúgyijs elhanyagolt Nagyvá­rad utca még jobban tönkre­silányult. Tavasszal megindult a szom­szédos Köztársaság téren egy húsz tan termes iskola építése. Újítás vágj felületesség? Vasárnapi pihenőmet a Me­cseken akartam eltölteni, azon­ban — * PKV jóvoltából — meghiúsultak terveim. A Szé­chenyi térről ötpercenként in­dultak autóbuszok a Mecsekre. A Misinára igyekvők külön Dicséretet érdemel Sok szí esett mér a tséros tisz­taságáról. Általában kifogásolták csak ezt. Most viszont örömmel állapítottam meg, hogy a Felsö- Malom utca, ahol naponta járok, egy idő óta szép tiszta. Pedig itt Is tataroznak, közlekednek az emberek, szórakozóhelyek és üzemek is vannak, csakúgy, mint másutt, de az utca reggel, dél­ben és este is tiszta. Csak annak köszönhető *Z, «W az utcát tisztámért} a. igaz, hogy az itt dolgozó úttisztítót már kora hajnalban látni, amint vég­zi munkáját t sokszor még kesö esté is söpörget. Bizonyára neki is nyolc óra « munkaideje, » nem kellene késő estig dolgoz­nia. Ügy látszik azonban, az Ut­ca tisztántartását fontosabbnak tartja a munkaidőnél. Meg is van az eredménye ennek. A Fel­ső-Malom utca a város legtisz­tább utcái közé tartozik. Saj­nos, a nevét nem tudom az ille­tőnek s ezért itt mondok köszö­netét neki, hiszen megérdemlU még a dicséretet it. róm M. sort alkotva várták, hogy a sok Dömörkapuhoz induló busz mellett a Misinára is in­dítanak járatot Félórai vára­kozás után két ellenőr beje­lentette, hogy most már ránk is sor kerül. Mindenki beszállt, azonban az autóbusz legna­gyobb meglepetésünkre a Dö- mörkapuig közlekedett Az történt ugyanis, hogy a GA 26—16 rendszámú autóbusz vezetőjének elfelejtettek szól­ni az ellenőrök, hogy ebbe a kocsiba a misinai utasokat szállították fel. A felháborodás óriási volt, az utasok nem akartak kiszáll­ni az autóbuszból. Végül is vasárnapi pihenőnket nem az autóbuszban akartuk eltölteni és elindultunk utunk célja felé gyalog. Még az a szeren­cse, hogy a félórái sorbán- állást a PKV megköszönte ne­künk a megállónál elhelyezett kis táblán. Ezek után jogos a kérdésünk, ez újítás volt, vagy a PKV egyes dolgozói reme­keltek vasárnap? Konca P. Géza Üj-Mecsekalja. Egyidejűleg lezárták a közeli Mártírok útját, de hosszú időn át korlátozták a József Attila utca forgalmát, ráadásul le­zárták a Semmelweis utca déli felét is, ahol csöveket fektet­nek. Tehát az addig is poros Nagyvárad utcán át bonyoló­dik le a Mártírok útja, a Ko­lozsvár utca, a Köztársaság tér és a Semmelweis utca összesített közlekedése. A te­hergépkocsik terhűktől meg­szabadulva 35—40 kilométeres sebességgel olyan porfelhőt vernek utcahosszat, amely már veszélyessé teszi a gyalogos­közlekedést is. Aki nem látja, nem is képzeli, hogy mennyi port nyelnek a Nagyvárad ut­ca lakói. Lakást szellőztetni például csak éjjel lehet. Belátjuk, hogy az építkezé­sek ellátása featéttenül szük­séges, tudjuk, hogy a mi város­részünk Pécs egyik legszebb városnegyede lesz. De arra kérjük az illetékeseket, ha a vízhiány miatt öntöztetni nem tudnak, olajozzák le a Nagy­várad utcát. Tegyék egészsé­gesebbé környezetünket. id. Majoros József és 29 aláírás. Komplex brigád segíti az építkezést lukban a követke­ző pontok szerepel­nek: A vállalati ütem­terv szerint a sze­relési munkák ha­táridejét pontosan teljesítik és az épü­letek harmadik emeleti födém- és attika-panelek ösz- szeszerelése után. t munkahelyet szep­tember 30-án ké­szen átadják a be­fejezési munkákat végző dolgozóknak Az év hátralévő A Baranya me­gyei Építőipari Vál lalait dolgozói, akik a nyugati városrész építkezéseinél dol­goznak, november 7. tiszteletére fel­ajánlást tettek. A különböző munka- területen dolgozók egy komplex-brigá­dot hoztak létre és elhatározták, hogy a most épülő 88 ház panelszerelési mun­káit november 7-e tiszteletére meg­gyorsítják. Vállalá­részében úgy dol­goznak. hogy egyet­len baleset se for­duljon elő és min­den dolgozó beta-vi­sa a, panelszéreU's] munkálatoknál szük­séges munkavédel­mi és balesetvédei-- mi óvórendszabö- lyokat. A feíajánlásbsr szerepel még az is hogy a komplex? brigád tagjai részi vesznek a szakra:; és politikai tovább képzéseken. Ünnepélyes tanévnyitó a dolgozik gimnáziumban Tegnap este tartottól* rneg első ízben a Nagy Lajos Gimnázium esti tagozatán tanulá dojgozpk szá mára az íjnnepélyes tanévnyitót. Az iskola tornatermében megren­dezett tanévnyitót a Himnusz el­hangzása után a nappali tagoza­tos tanulók rövid kultúrműsora tette {ünnepélyessé, majd Dobay József, a gimnázium igazgatója tartotta meg a tanévnyitó beszé­dét. — örvendetes jelenség — mon­dotta többek között az igazgató —, hogy megnőtt az érdeklődés a dol­gozók gimnáziuma iránt és mi az igényeket ki tudtuk elégíteni. Kor látlanul vettünk fel első éveseket és a korábbi kevesebb osztályok­hoz képest az idén négyre emel­kedett az első osztályok száma. Például klinikák részéről teljes ápolónői osztály indul. akiknek tanulmányi munkájával külön *meg bízott orvos foglalkozik. A fHusetc uicték tudás kutatása 60 éves dr. Szabó Pál 7c1 ^ A Magyar Tudományos Aka­démia Dunántúli Tudományos Intézetének munkatársai ben­sőséges „házi ünnepséget” ren­deztek Pécseit abból az alka­lomból, hogy az intézet igaz­gatója, dr. Szabó Pál Zoltán, 4 földrajztudományok kandi­dátusa most töltötte be hatva­nadik életévét. A jubiláns év­fordulón, visszapillantást ve­tettek arra a tudományos út­ra, amelyet ez a fáradhatatlan férfi megtett. .Mellébeszélés ?“ Lapun* szeptember 15-1 számá­ban jelent meg a Budapesti Gáz- ég Szénsavértékesítő Vállalat vá­lássá, amelyben magyarázatot ad­tak arra vonatkozóan, bogy miért nem tehet autóslphonba való pat­ront kapni. Arra hivatkoztak, hogy a pécsi boltok legtöbbször rossz címre küldték töltésre az üres patronokat, és a felesleges szállítás okozott zavarokat a pat- roneilátásban. A Gáz- és Szénsav- értékesítő Vállalat válaszára az alábbi levelet küldték a Pécsi Ál­lami Aruház vezetői: üA levél tartalmával nem ér­tünk egyet. Állítjuk, hogy nem a levélben közölt okokból nem lehet patront kapni Pécsett. A tanács kérdéses levele óta, te­hát 1960. november óta egyetlen esetben sem fordult élő, hogy a patronokat Budapestre küldtük volna töltésre, hanem kizárólag Répcelakra. A Gáz- és Szénsav­értékesítő Vállalat csak erre az I okra hivatkozik, ennek ellenkező­jét azonban okmányokkal igazolni tudjuk. A kiürült autősiphon-patronókat vállalatunk azonnal visszaküldi és azok megtöltve minimálisan há­rom hét után érkeznek vissza. A megoldás tehát az lenne, ha a Gáz és Szénsavértékesítő Vállalat a patronok megtöltésének és vissza­küldésének idejét le tudná rövi­díteni. Nem ismerjük a Gáz- és Szén- eavértókesítő Vállalat nehézségeit, amelyek a patroncsere idejének lerövidítését akadályozzak, de fel­tétlenül helytelennek ' tartjuk, hogy a vállalat nem tárja fel a? igazi okokat és a rossz ellátást á kereskedelemre akarja hárítani. Végezetül — bár a levél Irójá szerint augusztus közepe óta nincs fennakadás a patron-ellátásban — meg kell állapítanunk hogy a fo­lyamatos ellátást a Gáz- és Szén- savértékcsítő Vállalat lassú töltése miatt továbbra sem tudjuk bizto­sítani. A Pécsi Állami Arabia vezetői Szabó Pál Zoltán Pécsről in dúlt el és ide is tért vissz;. 1901-ben itt született a Du nántúl szellemi fővárosában Egyetemi tanulmányait rész­ben Budapesten, részben pe dig Pécsett végezte. 1923-ber Summa cum laude fokozattal doktori címet szerzett. Azután Svájcban folytatta tanulmá­nyait, majd a Földrajzi Inté: zetben cseretanársegédkén* működött. Tíz évig volt a pé­csi egyetem földrajzi intézeté­nek tanársegéde. Ezután Szer.- szárdon, Pécsett és Szegeden volt gyakorlógimnáziumi ta­nár, majd a Pécsett létesített Dunántúli Tudományos Inté­zet igazgatója lett. Ö szervezte meg az intézetet, amelynek eredeti célja a „Dunántúl tör­téneti, társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyainak módszeres vizsgálata és meg­ismertetése.” 1944-ben az in­tézetnek még csak 2 belső munkatársa volt, ma már 8 tudományos ki}tató és 6 kise­gítő fejt ki tevékenységet. Ez évben az intézet működési te­rületét kiterjesztette a bara­nyai néprajzkutatásra is. Ez az életrajz-portréja a 60 éves Szabó Pál Zoltánnak. De ennél sokkal érdekesebb, szí­nesebb a tudományos kutató arcképe, tudományos munkás­ságának kezdetén tanárainak: Cholnoky Jenőnek és Prinz 13. Olaszország városai közül legtöbbet életemben Velencé­ről hallottam. így hiába ta­pasztaltam sok érdekeset, szin- patikusat Genovában, Milánó­ban, alig vártam, hogy ide ér­kezzem. Várakozásom már Velence előtt kilométerekkel jogosnak bizonyult: a város előtt a vo­nat kilométereket haladt a ten geren. Igen, a tengeren. Egy nyílegyenes keskeny szigetsze­rűség vezet be az állomás fe­lé, amin két pár vonatsín és egyetlen országút fyt. A szép és modern állomás lilán kilépve Velence egyik te­rére mégis csalódás ért. Éjfél körül járt az idő. mikor meg­érkeztem. s az alig kivilágított várost komornak talál­kára és csak az orromat húzó­sai .cím a nem túl kellemes ál­lóit-» szag miatt. Rögtön ke- Kezdtem az „Ostello“-t. Fei vi-ágositottak nagyon kedve sen. hogy melyik laporettora (víz'busz-szerűség) szálljak. Mikor a kijelölt helyen le­szálltam a laporettoról, nem találtam az ,.Ostelio“-t. elté­vedtem. De hiába voltam fá­radt, hiába volt késő éjszaka, ngfft hántanV] fjm]r gyalogol. eRentét: a galambbal teli Szent Márk tér műemlékei mellett a szintén régi házak­ban a legmodernebb üzletek sorakoznak, fényben, neonban pompázva. A Szent Márk tér egyik éttermében magyar ci­gányzenekar játszott és ne­kem úgy tűnt, mintha a pécsi üörömböző Gézáinkat haüga nám... Velencéhez hasonlítható él­ményben másutt nem is volt részem. Ez a .város annyira egyedi, annyira különleges a világban, amit csak csodáim lehet. Bizony, itt még az ame­rikaiak is sokkal csendeseb­ben viselkedtek, mint másutt. Még őket is magukkal ragad­ta az a csodálatos varázs, ami Velencével együtt jár. A Velencétől való búcsúnál végtelenül jól esett, hogy az utolsó olasz emberrel való be­szélgetés, illetve esemény is azt bizonyította, milyen ked­vesek, jószívűek az olaszok. A ruhatárból váltottam ki a cso­magomat és ekkor derült ki, hogy húsz lírával kevesebbem van, mint amennyi szükséges. Kétségbeesetten keresgéltem zsebeimben: eredmény nélkül. Mégsem volt semmi baj. Mert az olasz ruhatáros elővett a zsebéből egy húsz lírást, s he­lyettem befizette a pénztárba. Szabadkozásomra, köszönéseim ne egyszerűen, kedvesen jó utazást kívánt Nem nagy ösz- szeg húsz lira, talán 70—8Q fil­lér sincs, mégis azt hiszem bárhol a világon kevés embei teszi ezt meg egy vadidegen­nel * Becsben alig időztem, indul­tam a következő vonattal Bu dapest felé! És Hegyeshalon után végre úgy éreztem, újr; más világban járok. Egy hó napja nem látott világban, d< az én világomban! Csodálaté élmény négy hét, négy ország ban. Rengeteget láttam, hallót tam, tapasztaltam; sokféle em berred ismerkedtem meg; sok féle élményben volt részem de a legnagyobb élmény vol újra Magyarországon lenni Nagyon szeretnék minden év ben utazni, világot látni, d élni a legszebben, a legjobbal legboldogabban csak ittho: lehet. tam a picike szűk sikátorok­ban. s csodáltam a mesesze­rű házakat. Alig-alig jártak ai utcán, meglehetősen komornak tűnt a környezet, mégsem fél­tem. Inkább jót nevettem azon, hogy egy órai gyaloglás után ahhoz a laparetto állomás hoz értem vissza, ahonnét el­indultam. Máig is szent meg­győződésem, hogy jobbra in­dultam az állomástól, s mégis balról tértem vissza. De Ve­lence mindenütt zeg-zugos si­kátoraiban nem igazodhat el az, aki soha nem járt ott. Hal­lottam, hogy sokszor még az ottlakóknak is probléma a tá­jékozódás. Én legjobbnak talál tam visszamenni á vasútállo­máshoz a laporettóval, hogy elaludjak a váróteremben. De eszembe jutott, kaptam Párizsban egy velencei címet, ahol olcsó szállást adnak. így aztán egy gondolás olaszt kér­deztem meg, hol is az általam keresett cím? Közölte, hogy messze és komplikált az út. De felajánlotta, hogy 1500 líráért odavisz gondolával. Én meg­köszöntem. de mert összesen volt 1500 lírám, így inkább le­ültem a madonna-szobor alá. hogy a táskámból megvacso­rázzam. A szoborból »íz folyt. Később, arra sétáló gondoláso­mt megkérdeztem, hogy ivó víz-e? Kedvesen felelte, hogy­ne lenne az, mikor a Madonna is azt jssza^;« Mér éppen készülődtem, hogy lefekszem az állomás nagy lépcsőjére, az ott úgyis alvók közé, amikor visszajött az én matrózom, a kedves Car­lo, a közölte nem baj, ha nincs pénzem gondolára, men­jünk gyalog, elvezet az általam keresett címre. Elkísért gyalog, szívességből. Gondolán nem vitt, hiszen az a munkája, azt ingyen nem végzi. De mert olyan a szíve, hát másfél órát bolyongott, kereste az én címe­met, amit még neki. az ős-ve­lenceinek sem volt könnyű megtalálni. És mikor úgy reg­gel fél négy felé felköltöttük a háziasszonyt, az egyáltalán nem haragudott. Sőt. Engem sajnált, amiért utazás után ilyen későn kerülök ágyba. Mikor másnap reggel újra megláttam Velencét, akkor jött csak a nagy csodálkozás. Most, így utólag örülök, hogy először éjszaka ismertem meg a várost. Két világot ismertem meg; az egyik este a komorsá­gával imponált, a másik reggel a játékosságával. Mert ugyan­azok a sikátorok, amelyek este félelmetesek voltak, most úgy tűntek, mintha tréfából épít­gették volna ilyen összevissza valamennyit És a csatornái: szélén a vízben álló házacs kák, a szivárvány minden szí­nében pompázva! Leírhatat­lan! És leírhatatlan a híre Szent Márk tér, a Szent Már' templom, a Doge-palota, a töb bi gyönyörű műemlék. Mir/ ahogy leírhatatlan a csator­nákon közlekedő gondolák motorosok, laporettók tark: látványa. És leírhatatlan a Lido, melynek legolcsóbb strandján is finomliszt finom­ságú homokban napozik a sok-sok külföldi. És csodálatos Gyulának a hatása alatt ál­lott. Az idők folyamán azon­ban egyre inkább egyéni utat keresett a földrajztudomány területén. Egymásután jelen­tek meg tanulmányai, amelyek középpontjában a természeti, valamint a gazdasági földrajz állott. A nemes értelemben __ vett lokálpatriotizmus, szülőváro­sának végtelen szeretete irattá meg vele .azokat a tanulmá­nyokat, amelyek Pécsről, a Mecsekről és annak környéké­ről szólnak, mint például: „A Mecsek keletkezése”, „A Jakabhegy”, „A Tettye”, „A kétezeréves Pécs”, „Pécs kör­nyékének teiepülésföldrajza”, 1941-ben jelent meg „A török Pécs” című érdekes könyve, amely az ozmán hatalom pécsi intézményeiről SZÓL Pécs város régi problémája, a vízhiány indította Szabó Pál Zoltánt arra, hogy behatóan foglalkozzék a város vízföld- rajzá kérdéseivel és tanulmá­nyaival, valamint gyakorlati tanácsadásaival hozzájáruljon azok megoldásához. Pécs tudományos és kultu­rális életében igen értékes szervező tevékenységet is fej­tett ki. Kivette részét a Pé­csett ideiglenesen működött tanárképző, valamint a mai Pedagógiai Főiskola megszer­vezésében. Szabó Pál Zoltán dr. hatva­nadik születésnapja alkalmá­ból a Dunántúli Tudományos Intézet belső munkatársai em­lékkönyvet jelentetnek meg. Az emlékkönyvben Simor Fe­renc dr: „A Misina tetői ob­szervatórium a dél-dunántúli időjárás és éghajlatkutatás bá* zisa”, Ruzsás Lajos: „Pécs hadijelentőségének változásai és ennek hatása a város fej­lődésére a török uralom alatt”( Kolta János: „A népesség­földrajzi vizsgálatok néhány módszertani kérdése” címmel írt tanulmányt. Ezen kívül s kötetben még T. Mérey Klára: A mezőgazdasági ipar kiala­kulása Somogy megyében”, Lovász György: „A nyugat­zalai dombság felszínfejlődé­sének vázlata”, Andrásfalvy Bertalan: „Fekmez (Adatok a törökkori szőlőkultúrának is­meretéhez)”, Babies András pe­dig: „A Davy-lámpa első al­kalmazása Magyarországon újtóléges bányában” címmel >"rt értekezést. Az emlékkönyv kefelevona­tit a „házi ünnepség” alkalmá­val nyújtották át a hatvanadik zületésnapját ünneplő Szabó “’ll Zoltánnak, a Dunántúli Tudományos Intézet jubiláló igazgatójának. __furatai Jőzm* X I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom