Dunántúli Napló, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-11 / 188. szám
r tm. AUGUSZTUS 11. NAPLÓ s Hol szórakozzanak a Budai vám környékiek? A Budai vám környékén, ideértve Meszes alsó részét és Újhegyet, nincs más vendéglátóipari üzem, mint a Budai vámnál lévő kisvendéglő és lenn a völgyben a Tulipán csárda. Egyik sem alkalmas azonban arra. hogy az ott lakó dolgozók igényeit kielégítse. Aki betér a kisvendéglőbe egy pohár sörre, hamarosan ki is fordul onnan, mert a kisvendéglő belseje minősíthetetlenül rendetlen. Már nem tudni mikor meszelték a falakat, amelyek egészen szürkére piszkolódtak és máladoznak. Valamikor legalább az oldalsó vendégszobában volt kiszolgálás, most még ott sincs. Igaz, az üresen maradt poharakat elviszik a csupasz és gusztustalan asztalokról, s felvetődik a gondolat, hogy ha elvinni tudják, talán odavinni is lehetne a tele poharat. A környékbeliek szívesen megfizetnék a néhány filléres többletet a kiszolgálásért, ha kulturáltabb könyezetben ülhetnek le sörözni. Talán az is javítana valamit, ha beállítanának legalább egy olcsó rádiót, mert jelenleg csak a forgalom zaját lehet hallgatni; Ilyenkor nyáron, fülledt, rosszlevegőjű a helyiség, de télen hideg, a vendégszobában kályha nincs, hanem úgy szók ták fűteni, hogy kinyitják az összekötő ajtót és a söntésből beengedik a meleg levegőt, persze a füsttel, áporodott sörszaggal és zsivajjal együtt. A környékbeli dolgozók szeretnék, ha ezt a kisvendéglőt legalább olyanra javítanák ki, amilyen a meszesi és ez nem is kerülne sokba. A Tulipán csár iára viszont az a panasz, hogy szép kert- helyiségében nincs zene. Pedig a forgalom is elég nagy ahhoz, hogy ha már zenekart nem tudnak szerződtetni, legalább egy lemezjátszót állítsanak be a kerthelyiségben hű- sülők szórakoztatására. Ez további fellendülést hozhatna a forgalomban, különösen, ha táncolni is lehetne. Emellett a kiszolgálás sem valami figyelmes. Ezekben az ügyekben a Hazafias Népfront meszesi bízott sága brigádvizsgálatot is tartott már, de javulás nincs. Most ezúton szeretnénk felhívni a Vendéglátóipari Vállalat figyel mét arra, hogy a Budai vám környékén lakó dolgozók, a meszesiek és újhegyiek is kulturált környezetben szeretnének szórakozni. Nem hisszük, hogy nem lenne keret ezeknek az üzemeknek a rendbehozására és nem lenne mód munkájuk jobb megszervezésére. Duga Ágoston A Hazafias Népfront meszesi bizottságának tagja. Javítsák meg ?z utat! A Doktor Sándor utca 21. sz. ház előtt nagyon rossz az úttest. A villamossínek között rejtett, de annál nagyobb buktató van. Ugyanilyen rossz állapotban van a Petőfi mozi előtti és a Steinmetz kapitány tér előtti villamoskitérőnél lévő útszakasz is. E forgalmas útvonalon tűrhetetlen, hogy ilyen elhanyagolt legyen az úttest. Hosszú ideje figyelem az út javítók munkáját, de éppen az említett szakaszon nem javítják ki a hibát. BOKRÉTAS ANDRÁS, Pécs, Kiskirály u. 8. Bűzt árasztó csatornalyuk tátong a főpályaudvar közelében, a Szabadság út végén, majdnem a tej- és húsbolttal szemben. A feltörő bűzös víz tetején patkányok úszkálnak. Nehogy az arra haladó autóbuszok beleessenek, már hetek óta egy karfa áll mellette, de még mindig nem csinálták meg. A közönség sürgős intézkedést kér. Meg kellene javítani a hidat Pécsszabolcs falu. Április 4. utcáján folyik keresztül a vadvíz. A víz alaposan tönkre tette az utat. A fuvarosok nem igen vállalnak ide fuvart, mert féltik a kocsik épségét. De előfordult már olyan eset is, hogy Meddig lesznek még a ládák az udvaron ? A Tettye utca 25. szám alatt lakom és ugyanott van a Papírértékesítő Vállalat raktárhelyisége is. Még májusban a vállalat dolgosmi kö i'ülbelül két teherautóra váló üres ládákat, kisebb, nagyobb méretűeket rakták. az udvarra. Az én becslésem 6zermt 2—3 ezer forint értékűek lehetnek. Ezeket a ládákat úgy kezelik, mintha nem is volna gazdájuk. Pedig van, mert az állam vagyona. Amikor májusban a ládákat oda rakták, azt mondták, hogy egykét nap és elszállítják. Most már több hónap eltelt és a ládák még mindig az udvaron vannak, ügy gondolom, hogy ez nagyfokú nemtörődömség jele, mert a ládák ki vannak téve tűzveszélynek és ezen ke resztül a szomszédos lakók is veszély nek vannak kitéve. Már jelentettük az illetékes vállalatnak, sőt a tűzoltóságnak is. A tűzoltóságnál azt mondták, hogy kérvényez zük a ládák elszállítását. Kérdem én, helyes-e a vállalattól az ilyen gondoskodás az anyagjuk felett. Nemes József a mentő bejött és leült az árok ban, csak az utcabeliek segítségével sikerült kicibálni. Az idén már négy alkalommal jött ide a mentő, de csak a fő útvonalig. Tovább nem mertek bejönni. Mi már többször kértük az első kerületi tanácsot hogy csináltassa meg a hidat az árkon, mert enélkül lehetetlen a közlekedés. De meg kellene javítani a gyaloghidat is. — amelynek korhadt deszkája szinte minden pillanatban leszakadhat. — Ezúton kérjük a városi tanácsot, hallgassa meg kérésünket és építsék meg a hidat. Az Április 4 utca lakói. ÉPÍTŐIPARI TECHNIKUST vagy műszaki vezetőt azonnali belépésre felvesz Vegyesipari KTSZ Vaiszlő. 415 ]ÄlERYAfeWD r (4. folytatás.) A negyvenes évek elejére mind nehezebb és nehezebb lett a bukovinai székelyek helyzete. A fiatalokat a soviniszta vasgárdisták kíméletlen munkaszolgálattal gyötörték, de akik nem kaptak félévenként behívót —- azoknak sem jutott szerencsésebb sors. A székelyek kétharmada nagynehezen megvetette a lábát a néhány hold földön, és gabonát vetett, konyhakertet művelt — és néha a hagymával, a káposztával leszekere- zett Moldovába. A székelyek egy harmada pedig a román bojárokhoz járt — valóságos rabszolgamunkára. Hét hónapra szerződtek, embertelen körülmények között dolgoztak, és jó volt. ha a hét hónap alatt annyit tudtak keresni — hogy a nagy család számára egész {élen kitartott a szűkös betevő. így tulajdonképpen egy kittit fel is lélegeztek, amikor 1941 tavaszán befejeződtek a román—magyar államközi tárgyalások, és az öt bukovinai faluban megjelentek a román közigazgatási tisztviselők. — Aki át akar települni Magyarországra, az jelentkezzék! A feltételeket megtudja. Igazolványt kap, számítsa ösz- sze, hogy mit hagy itt, Magyarországon majd annyit kap helyette ..; — mondták. Megkezdődött a lázas, kapkodó készülődés. Elterjedt a hír, hogy szereket, mezőgazda- sági szerszámot senki nem vihet magával, mindenki ládákba csomagoljon. Mindenki megkísérelte, hogy a legértékesebb, legfontosabb holmiját összeszedje — és volt, aki a szekerét ládákban raktározta el, mások az asztal lábát fúrták ki, és oda rejtették a megtakarított pénzt. Az első áttelepülő csoport Hadikfalváról indult el 1941 pünkösd első napján — és jött utánuk a többi. Fogadj isten, Istensegíts, Hadikfalva többi népe, Andrásfalva, Józseffalva. Az öt bukovinai magyar faluban alig maradt néhány tucat székely, és akadt olyan község, ahol csupán egyetlen ember maradt. Kosnánál lépték át a határt a szerelvénnyel. Hangos, árva- lónyhajas csindadratta várta őket a magyar határállomáson, és temérdek ígéret. Az egyik korabeli fasiszta magyar újság ezt írta: „Most újra van szállásuk! A magyar kormány a körülöttünk dúló véres háború közepette hazavezette a mesz- sze szakadt bukovinai magyarokat... Május 11-én megérkezett az első telepes szállítmány Bácskába... Június 17- én az utolsó bukovinai magyar is átlépte a határt... 13 ezer magyarral több lett Magyar- országon ... A bukovinai szé- kelység új őrhelyén ismét meg kapaszkodott... Már összeadták az első jegyespárt...“ Az egyik állomáson a főjegyző-szónok ezt mondta a fáradt, utazás közben sok holmijukat elvesztett bukovinai székelyeknek: — Magyar testvéreim! Az ősi magyar földön majd élni- halni kell nektek! Ott mindent kaptok. Lakást, földet!... És a valóság bizonyságául egy őszinte szemtanú mai vallomását idézem. Márton Lázár — most a véméndi szövetkezet intéző bizottságának elnökhelyettese — együtt szorongott a vasúti kocsikban egy szerelvény székely telepessel az egyik bácskai vasútállomáson. — Sohasem felejtem el — emlékezik szomorúan — 1941. május vége felé volt az idő. Nyitás előtt a vidámparkban Jövő héten megérkezik az óriáskerék — Készül a második autópálya Könyvkö'csönző oavHont építenek Készül a második autópálya. Szabadság ideje alatt tíz napot dolgozik társadalmi munkában a vidámparkban Jéhn Jó zsef, a II. kerületi tanács vb- elnöke. Már a vidámpark bejáratánál hallani, hogy bent nagy munka folyik. Zúg a kompresszor, a kövezeten szaporán koppan a kalapács. S míg a park túlsó végén dolgozó géphez eljutunk, már minduntalan megállásra késztet egy- egy többé-kevésbé kész létesítmény. A bejárat még nem kész teljesen. Az áttetsző műanyag- betétek s a felirat hiányzik róla, de így is impozáns a két modern bejárati épület. A színes, ablakszerűén elhelyezett műanyaglapok s a neonbetűs felirat szép díszítése lesz." A park útjait virágágyások szegélyezik. Az irodaépület előtt virágokból számot formáltak: 1961, a park építésének éve. Az irodaépület falán pedig majd a vidámpark térképe mutatja a vendégeknek, merre találhatók a szórakoztató egységek. A tölcsérdobálót nem is kell keresni. Az tűnik először szembe. Balra s kissé feljebb vár a kecskés erőpróba játék, a kerékpár, a gyermek hajóhinta és a karikadobáló. A vidámpark baloldali része majdnem teljesen elkészült. Az utak mentén padokat helyeztek ©1 s az említett játékokon kívül itt működik majd az egyik vitorlásverseny, a közlekedési játék és az első autóBehúzattak bennünket az állomásra. és akkor láttuk, hogy az ottani lakosokat a szemünk láttára húzkodják ki a házakból, a szemünk láttára terelik őket az utcán ... Hát elképzelheti, hogy milyen érzés volt az nekünk. Az első esztendőben még közösen művelték a már korábban mások által bevetett földeket — az év végén mindenki a vagyona alapján kapott osztalékot. Nehézen, évekig tartó aggodalom közepette lassart-lassan kezdték megszokni a bácskai életet — de mintha csak érezték volna a szomorú jövendőt — gyanakodtak. Havonta, hetente jártak a kormánybiztoshoz — faggatták, de senki nem mondott nekik semmit. A rádiót rendületlenül hallgatták — és érezték, hogy mindennek nem lesz jó vége. 1944. október elején a szomszéd falvakban megjelentek a jugoszláv partizán előőrsök, amikor a székely telepesek megkapták a parancsot: „Minden bukovinai székely szedje össze a halmiját, rakodjon szekérre, terelje össze a jószágát, és induljon el Gara irányába ..." — Hova megyünk? — kérdezgették a székelyek szorongva, de a tisztviselők és a katonatisztek csak a vádukat vo- nogatták. Jöttek, szekereztek, ahogyan csak bírták. A menekülő német katonai oszlopok sokszor félrezavarták a székely szekérkaravánt az útból — mindenütt a katonaságnak adtak elsőbbséget. Sokszor órákig, napokig vesztegeltek. A szekerekre alig fért valami. A holmiból nagyrészt az is odaveszett Bácskában, amit Bukovinából hoztak. A jószágot a szekérkaravánok előtt terelték, az állatok tucatjával lesántultak. Kemény, pokoli út várt a tizennégyezer székelyre. Ha valahol megálltak pihenni — mint Farkas Pál, az akkor tizenhat esztendős fiatal kamasz a naplójába ákom-bá- komos betűkkel, a helyszínen feljegyezte — „az asszonyok behúzódtak a házakba a gyerekekkel együtt, az emberek pedig a kocsiknál maradtak, de az asszonyok is a kocsik mellett vándoroltak... kimondhatatlanul sokat szenved lünk ...“ A nyolc—tíz kilométer hosz- szúságban kígyózó telepes szekérkaravánok naponta alig tudtak megtenni tizenöt—húsz kilométert. Mögöttük az ágyúk dörögtek, a fejük felett a repülőgépek húztak el. A székely férfiak, az azóta gyerekekből, kamaszokból felnőtté lett székelyek ma is megrendülve emlékeznek a csaknem másfél hónapos vándorlásra. — Azt csak az tudja, hogy milyen volt, aki átélte..; Mentünk, mentünk, mint a világtalanok, azt sem tudtuk, hogy hová. Se hazánk, nem volt, sem egy tisztességes fedél, amely alá a fejünket hajthattuk volna ... Csak terellek bennünket, mint a jószágokat, Bajának, Kalocsának a Duna felé, a front meg jött utánunk(Folytatárz következik.} pálya. Az autópályán egy kis négyszemélyes autóbusz szalad majd körbe. Ettől kicsit távolabb a KRESZ-játék mögött már áll a húsz személyes nagy körhinta, s a jövő héten érkezik meg a tanács által vásárolt kilenc méter átmérőjű óriáskerék. A park végén a második autópályát építik. Itt két kis autó közlekedik majd. Már látszik, merre vezet a pálya, pedig még a sziklákat távolít- ják el az útjából a sűrített levegős kalapácsok. A gyermekjátszótér egyelőié még üres. Csak a megtisztított terület s a földön fekvő vasgyűrűs gyermekmászó árulkodik arról, hogy az autópálya mellett a legkisebbek szórakoztatására ingyenes játszóteret létesítenek. Kis körhinta, lengőhinta és homokozó várja itt majd a kicsinyeket. A szülők részére sok padot is állítanak még fel. S a padokon a vidámpark könyvkölcsönző pavilonjának könyveit olvashatják a látogatók. Az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat már működő műanyagpavilonjában viszont szendvicsek, üdítő italok várják a vendégeket. Ha netán egy pohár sört akar inni valaki, azt is megkaphatja, de már néhány lépéssel távolabb a vendéglátó pavilonjában, amelyet a vállalat társadalmi munkásai építenek a főút bal oldalán. Érdemes végigjárni a park alsó oldalát is. Bár ezen a felén lényegesen kevesebb a kész létesítmény, de bizonyára sokan megtalálják a kedvenc szórakozási lehetőséget majd itt Az íjászpályán és a céllövöldében próbálhatják ki ügyességüket a jó lövők. A horgászok viszont gyakorolhatják mesterségüket a horgászjátékon s az ostoros karikajátékon. A vízisport kedvelői az egyik vitorlás játékot találják majd itt. Bár ez csak vízipusikával működtethető kis hajókból készült, de éppen olyan izgalmas versenyeket lehet rendezni, mint a valódi vitorlásokkal. Természetesen a játékok használatáért díjat kell fizetni. Három pénztár épül majd, ahol tiketteket vásárolhatnak a látogatók, melyek ellenében használhatók a játékok. Tizenhat szórakoztató egység már készen várja a vendégeket s a megnyitóra újabbak készülnek el. Mindez a város lakosságának társadalmi munkája árán létesült. Eddig több mint hetven kétezer órát dolgozott a park építésénél a lakosság. S ennek eredményeként új létesítményt avathatunk augusztus 19-én délután három órakor a Mecseken.
