Dunántúli Napló, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-16 / 192. szám

r Mw. Augusztus ie. N A P t ö * 3 K emelkedőtermelési eredményekkel köszöntik a komlói bányászok augusztus 20-át 24 818 tonna szén lenen felül — Élüzem lett Nagymányok és Anna-akna A komlói bányászok kiváló termelési eredményekkel kö­szöntik augusztus 20-át, Kom­ló város megalakulásának 10. évfordulóját, alkotmányunk ünnepét. Az évi 33 ezer tonnás ter­ven felüld vállalásukból au­gusztus 14-ig 24 818 tonna sze­net termeltek terven felül. Augusztus hónapban eddig 447 tonna szenet adtak terven felül a komlói bányászok. Augusztus havi tervteljesí- tésiben a mázai és a szászvári üzemek járnak eddig az élen egyaránt 104.8 százalékos tel­jesítéssel. Az Anna-akna 104.2 százalékra, a 111-as akna 103.6 százalékra teljesítette eddig havi tervét. Egyelőre Kossuth- bánya és Béta-akna elmaradt a havi előirányzat teljesítésé­ben. A bányaüzemek kézül Nagymányok és Anna-akna el­nyerte az élüzem címet. A jubileumi ünnepség és a bányásznap tiszteletére kibon­takozott munkaversenyben a munkacsapatok egymás után érnek el kiváló eredményeket. A Kossuth-bányában kétszáz­ezer forint jutalmat tűztek ki a legjobbak megjutalmazására. A széndővájásban eddig a leg­jobb eredményt Lovai István csapata érte el 118 százalékos teljesítéssel, Gulyás Ferenc csapata 111.1 százalékot, Dosz- pod Imre csapata 105 százalé­kot ért el. A fejtésben a leg­jobb teljesítmény 114 száza­lékkal Schwehár Péter csapa­táé. A céljutalcm elnyeréséért folyó versengésben egymást múlják felül a csapatok napi teljesítményeikben. A Béta-aknán Papp Lajos szocialista munka ifjú brigád­ja érte el a legjobb eredményt. Tervüket eddig 131 százalékra teljesítették és 208 csille sze­ret adtak terven felül. A fel­tárásban Lovas Sándor csapa­ta 148.5 százalékos teljesít- ' meny mellett.. 7.8 folyóméter többletet hajtott ki. Anna-ak- nán Vorn András csapata kam rafejtésben 139 százalékos tel­jesítményt ért el és 199 csille szenet adott ki terven felül. Krakkó Sándor eüővájási csa­pata 50 méteres havi tervét ed dig 30 méterre teljesítette. A III-as aknán 15 ezer forint ju­talmat tűztek ki a legjobbak részére. Földes György csapata 125 százalékos eredményével kiemelkedik a többiek közül. A szálflítóbrigádoknál Hunyadi László brigádja az első 20 205 csille szállításával, a második Visnyevszki Andrásé 20 080 csillével. Az ember becsülete min­dennél többet ér. A kimon­dott. vagy leírt szó, mondat annyit ér, amennyit megvaló­sítanak abból. Régi. igaz mon­dások ezek. És ezekhez a mon­dásokhoz tartják magukat az emberek. A járásoknak is van­nak kimondott, leírt monda­taik, amelyeket megerősítettek a termelőszövetkezetek is. A tiszaiöki és a csengeri járás már teljesítette azt, amit vál­lalt. Mi is teljesíteni tudjuk. Még öt napunk van és ezalatt az öt nap alatt sok mindent tehetünk annak érdekében, hogy szavunk necsak papíron rögzített valami legyen, hanem valóság is. A jelentések szerint a me­gye gabonájának 86 százaléka csütörtök estig asztalokban volt. A termés hetvenkét szá­zalékát már elcsépeltük és van olyan járásunk, mint a mohá­csi, ahol csütörtök estig a ter­més kilencvenöt százaléka ke­rült a terményforgalmi és a termelőszövetkezeti magtárak­ba. A sásdi járás, ahol viszont egy héttel később kezdődött az aratás, mint a többi járás­ban, csütörtök estig a gabona hatvanhét százalékát csépelte el és ezzel megelőzte a sziget­vári. a pécsi és a sellyei já­rásokat. A sásdiak nagy erő­feszítéseket tettek és ennek meg is lett az eredménye. A pécsváradi járás csütörtök es­tig a termés 84, a siklósi pe­dig 82 százalékát csépelte el. Számok ezek. olyan számok, amelyek mint a mérleg mu­tatják: hol, mit kell tenni. — Vasárnap is búgtak a cséplő­gépek, hordták a gabonát a fogatok és a vontatók. A sely- lyei járásban például állami gazdaságoktól és más vállala­toktól 20 vontatót kértek köl­csön és így a gépállomási hat­van vontatóval együtt nyolc­van hordta a termést. A csép- lés sehol sem áll amiatt, hogy A komlói bányászok a hátra lévő napokban fokozzák erőfe­szítéseiket, hogy további nagy­szerű termelési eredményekkel köszöntsék augusztus 20-át és a bányásznapot. nincs mit csépelni. A gépállo­mások megyei igazgatósága megkezdte a cséplőgépek át­csoportosítását a mohácsi és a siklósi járásból a pécsi, illet­ve a sellyei járásba. Ezek a gépek azonnal munkába áll­hatnak, ha minden termelószö vetkezetben úgy fogadják ezt az intézkedést, mint a szalán- taiban, ahol jelenleg két csép­lőgép és egv kombájn csépel, de ha szükség lesz rá, akkor még kilenc cséplőcsapatot is munkába tudnak állítani. A sellyei járásban a sellyei termelőszövetkezet is befejez­te a cséplést. A termelőszö­vetkezet tagjai úgy határoz­tak: igaz, hogy náluk magtár­ban már a termés, de másutt még nincs, vannak olyan ter­melőszövetkezetek. amelyek­ben nincs elég munkaerő, ezért két cséplőcsapattal át­mennek más termelőszövetke­zetbe. A megyében mindenütt cséplőgépek búgnak, itt-ott — bár több helyen is dolgozhat­nának. mert kevesebb munka­erőt igényel, megtakarítják a hordást és olcsóbb is — a tar­lón kévéket nyel a kombájn. Felajánlások születnek, mint a sásdi járásban, hogy naponta kétszáz mázsát csépelnek egy- egy géppel és akik a felaján­lást tették: lehet akármilyen kánikula, teljesítik is azt. öt nap van még. öt nap után kiderül: mennyit ér a becsületünk. A becsületünkről, a szavak becsületéről van szó. Mindenkinek egyénenként is drága a becsülete. Most egy nagy kollektíva, egy megye becsületéről van szó, arról, hogy augusztus 20-án jelent­hetjük: eleget tettünk felaján­lásunknak, befejeztük a csép­lést. Ha mindenütt összefog­nak. ha a járások mindent megmozgatnak, akkor ez a je­lentés nem marad el és nem esik csorba a becsületünkön.--------- <■%. ■»> M egyénk becsületéért Jó ütemben épül Üj-Mecsekulján a 22 tantermes fiú- és leánygimnázium. A mil­lió forintos beruházással épülő iskolában előadótermek, szolgálati lakás és mind a fiúk, mind a lányok részére külön tornatermek is lesznek. Újítási kiállítás a Pécsi Köslekedési Vállalatnál Tegnap délután három óra­kor újítási kiállítás nyílt meg a Pécsi Közlekedési Vállalat kultúrtermében. A kiállítás bemutatja a vállalaton belül az újítómozgalom fejlődését 1958-tól napjainkig. A vállalat dolgozói 1958-tól körülbelül 180 újítási javasla­tot nyújtottak be, amelyekből mintegy 125-öt elfogadtak és megvalósítottak. Az újítások eredményeként három év alatt több mint kétszázezer forint gazdasági megtakarítást értek el. Az elfogadott újítások után több mint 40 ezer forint jutal­mat fizettek ki. A kiállításon bemutatták az elmúlt három év mintegy 40 legérdekesebb és legjelentő­sebb újításait. Vannak dolgo­zók, akiknek több újítási ja­vaslatát kiállították. Matosits Antal alkatrészjavító az el­múlt félévben is 7 újítási ja­vaslatot adott be. A kiáUitá­A Pécsi Cementáruipari Vál­lalat 2 lő betonelemgyártás- ban gyakorlott Általános mérnököt és 1 fő gépészmérnököt al­kalmaz. Jelentkezés részletes önéletrajzzal a vállalat sze­mélyzeti vezetőjénél. Pécs. Siklósi út 10. 42 168 son többek között bemutatták a légjavító nyitószelep felja­vítását biztosító újítását, az országos iparági újító ankéten ő képviseli majd a vállalat újítóit. Kovács László és Gött- linger László csoportvezetők közös újításaiból ötöt mutat­tak be, melyek közül kiemel­kedik az aknahíd alkalmazá­sára tett újítás, mely a javí­tásoknál történő baleseteket kiküszöböli és a hengerfej­repedést vizsgáló készülék mintapéldánya. Fenyvesi Jó­zsef alkatrészjavító 4 újítását mutatták be. A főfékszelep felújítása hüvelyezéssel tárgyú újítása például több mint öt­ezer forint gazdasági meglaka- ’rítást eredményezett. Lemmer Károly és Schneider Ernő vil­lanyszerelők az önindítómotor mágneskapcsolójának zavarta­lan működésének biztosítására tettek újítási javaslatot, mely­nek gazdasági megtakarítása 21 670 forint. Az igen érdekes kiállítást Áradván István, a vállalat forgalmi osztályának vezet)je nyitotta meg. A kiállítás meg­tekintésére és az azt követő ta­pasztalatcserére meghívták az ország és a megye különböző autóközlekedési vállalatainak képviselőit. A . kiállítást egy , hétig tartják nyitva. KultúrHáz, orvosi rendelő épül Gödrek eresztúron Gödrekeresztúr községben a községi tanács majdnem 25 ezer forintos költséggel felújít tatta a kultúrházat, amelyhez a falu lakossága jelentős tár­sadalmi munkával járult hoz­zá. A község lakói az orvosi lakás és rendelő építésénél is dolgoznak társadalmi munká­ban. Mintegy 300 nap társa­dalmi munkával segítik a ren­delő felépítését. A községi *a- nács a községfejlesztési alap­ból 420 ezer forintot fordít az orvosi rendelő létesítésére. A tanács házi kőmű vés brigádja már meg is kezdte az építést s így Gödrek eresz a falu közös munkája révén létesült épületben kap helyet az orvos. ""75T" (7. folytatás) Hogyan változott a székely ember ismét olyanná, amilyen volt? Nem figyelte, nem je­gy ez!e. ezt senki sem, olyan műszer sincsen, amely ezt le­mérte volna, de három-négy esztendővel a véméndi letele- lepedés után valakinek a hiva­talos emberek közül eszébe jutott, hogy megváltozott a faluban a „verekedési statisz­tika”. — Érdekes, hogy Véménden az idén sokkal kevesebb a ve­rekedés, mint tavaly volt, meg annakelőtte ..: Mintha meg­nyugodtak volna az emberek..: Ma, tiz-tizenikét év után né­mi maliciával meséli az egyik véméndi székely — kemény­arcú, keményszemú, szikár ember. — hogy amikor negy­vennyolcban egv őszi este a kamaszfiát a könyv fölé ha­jolva találta — eiröstette ma­lit. — Mit csinálsz te? ■ kér­dezte* — Olvasok. — Miit? — Könyvet. — Azt látom, te ebadta, de milyen könyvet? — Megnézheti — hajtotta fel a kamasz a könyv fedelét — az Ifjú Gárda.:: — Ezt olvasod? — csodálko­zott az apja. — Ezt. — Mutasd csak — és elvette a gyerek kezéből a könyvet, csodálkozva belelapozott, az­tán a fiúra förmedt. — És hol csavarogsz te este későig, mi? Mit gondolsz, hogy lehet ezt így?.:. — Az ifjúsági szervezetben voltam.: i A fiatalok kezdték a válto­zást. A székely gyerekek hama­rabb elfelejtették a korábbi, nehéz sorsot, sokkal jobban érdekelte őket az akkori új: Negyvenöt Után komolyain, te­hetségesen kezdtek a tanulás­hoz — eszükbe sem jutott már az ősi székely mondás: ha pap nem leszel, semmi sem leszel — és szinte észrevéteünül meg­szerették a mozgalmi életet. Azt a mozgalmi életet, amelyet ma már könnyűszerrel, kicsit lenézően sematikusnak, kez­detlegesnek tartunk. Pedig ab­ban volt csak igazi pátosz, igazi lelkesedés. A székely fiúk népi táncot tanultak, dalárdába jártak, és ki tudná még megmondani, melyikőjük volt, aki minden színdarabból a „szenvedő sze­gény hős” szerepét vállalta, bo- toztatita, sanyargat tatta magát a színpadon — csakhogy minden „reálisan” hatásos legyen, majd közös kultúrcsoportot szerveztek a németekkel, és megjárták az országot is. Sportéletet teremtettek. Az­előtt Véménden nem is volt sportélet, a székely fiatalok — sokszor a legelemibb felszere­lés nélkül — atléta zálitak, fut­balloztak. Nagyon szeretlek Iskolába, meg a városba járni. Sok volt közöttük a kiugró tehetség — és általában az éles logika, a gyors következtetés jellemezte őket. Nagy részük napokra a városba vándorolt — Mohács­ra, Pécsre. Volt aki a középis­kolába, volt aki a vasipari vál­lalatokhoz, vagy a bőrgyárba — tanulónak, munkásnak, de naponta vonattal hozták haza a konok, elzárt székely házak­ba a friss levegőt — amit a vá­rosban felszedtek: Ennek hatása volt. A felnőtt nemzedék már negyvenöt óta éji nappallá téve dolgozott. A régi tehető­sebbek itt is be akarlak bi­zonyítani, hogy jó gazdák, hogy bármi földet jód értenek, a régi nincstelenek szerették voürna utolérni a többieket. Szervezetlenül is kialakult egy ösztönös munkaverseny, és kialakult a faluban egy más­fajta rang alapján az egyen­súly; Eleinte csak néha-néha, ké­sőbb többször is be-bejárták a székelyek a mozgalmi szerve­zetbe. Először kíváncsiságból, később már jól érezték magu­kat ott, hiszen sokat láttak, hallottak, tapasztattak — ami a számukra eddig új volt. — Hát így is lehet? —mon­dogatták egymás között elgon­dolkozva, és az országban az első termelőszövetkezetek kö­zött alakult meg a véméndi Keleti Fény, majd a Vörös Csepel szövetkezet. A Keleti Fény híres volt abban az időben, de talán még híresebb az elnöke — Csőből Gáspár, — akit annakidején az Elnöki Tanács ki is tünte­tett az érdemrenddel, mert a szövetkezet a megfelelő kate­góriában országosan az első lett. A székelyek egy része csak húzódozott, gyanakodva, de tisztelettel figyelte, hogy mire megy a Keleti Fény, és ök in­kább „kalákában” dolgoztak. — Egyelőre jó ez így nekünk — mondogatták és hatan-nyol- can összefogtak á nagy tavaszi -nyári-őszi mezőgazdasági munkák idején — és közösen arattak, közösen hordták be a gabonát, közösen szántottak. 1953-ban alaposan meggyen­gült a véméndi szövetkezet, az ellenforradalom pedig na­gyon megrendítette a székely telepeseket. 1956. október utolsó napján késő este néhány — máig tu­lajdonképpen ismeretlen sze­mély — végigrohant a falun. Bezörgettek a telepesek abla­kán, többek között az öreg Becze Vilmosnál is. — Takarodjatok ki innen! Ki innen a telepesekkel! — ordítoztak az ablak alatt, majd kurjongatva elrobogtak a kö­vetkező ház elé. Becze Vilmos —az ősz, ke­rekszemű, kerek ember — azon az éjszakán egyetlen percre sem hunyta le a sze­mét. Álmatlan gondolatai kö­zött átsuhant a bukovinai szé- kelység minden eddigi szen­vedése, újra feiidézödött ben­ne a sanyarú, nehéz bukovinai élet, a-bácskai menekülés, az újvidéki kormánybiztos, akinél egyszer megfordult, az első véméndi hetek — és behomá- lyosodott a tekintete. Másnap reggel néhányan összeálltak beszélgetni. Hal­kan, óvatosan fűzték a szava­kat, minden gyanús neszre, hangra felkapták a fej ülőét. — Nem tudom, mi - lesz ve­lünk ..: — sóhatozott az öreg Becze. — Én itt vagyok, a fiam Pécsen van, szemináriumot is vezet, meg repülővel járt Pest­re... Megdöbbenve hallgatták az egyik székely atyafi keserű kifakadását, és titokban, aggo­dalmasan igazat adtak neki a többiek is. — Mehetünk megint, mint a löidönfutók ... Hallottátok az este, ki a telepesekkel! Mi vagyunk a telepesek... Me­hetünk megint vándorútra, a jó isten tudja, hogy merre ... — Hát csak eddig tartott ne­künk az igazi élet? — sóhaj­toztak szomorúan az atyafiak. És az egykori jó szövetkezet székely tagjai szétszedték a közöst. Mindenki vitt, amit lá­tott, csakhogy valamit is biz­tonságba helyezzen, csakhogy amit lehet, majd magával vi­hessen. Lopták a felszerelési, a közösít, hordták, cibálták azt, amire nem is olyan régen, ön­magukban felesküdtek. Megszédülitek a székelyek — de leginkább attól az aggoda­lomtól, amit a régi vándorlás emléke ébresztett bennük — hiszen Bácskában is az volt az első szó negyvennégy őszén: ki a telepesekkel! Azután, néhány nap múlva minden ismét talpraáltt Vé­ménden. Maradt a székelyek között — egy számban ugyan nem nagy, de állhatatos kom­munista mag, — amely, ha ötvenhat őszén szét is hordtak a közöst, ha a többje meg is rettent — ők megint összefog­tak, és 1957 tavaszán megala­kították az Uj Tavaszt. És közel három év múlva, 1959 őszén állta meg a vémén­di székely nép a negyvenné­gyes vándor’>ás óta a legna­gyobb próbát, — de ezuUal nem a szenvedésoöl, hanem az emberségből, a bizalomból. (Folytatjuk) y

Next

/
Oldalképek
Tartalom