Dunántúli Napló, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-04 / 182. szám

l*n. AUGUSZTUS 4* NÄPtö 3 Egy délelőtt az átvevőhelyen Percenként két mázsa gabonát fuvat a gép — Ahol már nem ismerik a zsákolást — 100 000 forint felár a tsz-eknek Hatalmas régi épület a sik­lósi gabanaraktár, egyszerre 117 vagon gabonát lehet elhe­lyezni benne, de szükség ese­tén még többet is. Az emeletre vezető vastag falépcsőtket ala­posan elkoptatták már a ne­héz zsákok cipelésétől meg­roggyant és elsúlyosodott lá­bak, s a vasbetongerendák alig észrevehetően meghajol­tak a nagy terheléstől. A rakodó előtt néhány sze­kér várakozik, ami elég ritka dolog, de a siklósi Táncsics Tsz csak innen a szomszédiból szállít, így beállította a foga­tokat is. A fényesre koptatott betonon gumikerekű kézi ko­csik gördülnek könnyen, hang­talanul, a szekértől a mázsáig, <i rajtuk búzával téli zsákok, izzadó, zsák alatt görnyedő embert sehol sem látni, a Ter­ményforgalmi Vállalat siklósi raktárában már nem ismerik a zsákolást. Kontár Ferenc, a kirendelt­ség vezetője vezet be az elő­térbe, ahol hatalmas, kékre festett gépóriás kígyózik végig a hosszú raktárom. Ez a gabona fúvó, amit tavaly kapott a raktár, s ami a földszinti ter­mekbe továbbítja a galbonát A gép percenként 2 mázsa ga­bonát juttat a tárolási helyre. Garatja elég magas, s hogy a feltörését megkönnyítsék, ösz- szekapcsolták a zsákológéppel A zsákológép a földre öntött halómból vastag sugárban ada­golja a gabomafúvó tarkába a búzát- S egy ember csak azért áll ott, hogy felügyeljen a gép működésére. A kopott, de azért még igen erős emeleti falépcsőket is ki­vonták már a használatból. A hatalmas emeleti térségbe fel­vonó továbbítja a gabonát- Ide kerül a sörárpa, amiből az idén igen sok termett a siklósi já­rásban. A 14 mázsás átlagter­més mellett néhány tsz-ben — minit például a siklósi Táncsics ban is — meghaladta a 16 má­zsát holdanként. A terv csak 31 vagon volt, s már eddig 35 vagonnal vásároltak fel. A siklósi tsz egymaga 561 mázsát szállüoit te. amiért 144 000 forintot kapott az államtól. Kontár Ferenc már 11 éve dolgozik a szakmában, ez idő alatt igen sok vagon gabonát vett már át, de mint mondja, egyre könnyebb a dolga. Még az éknúlit évben is gyakori volt a torlódás, nem bírtak a beérkező nagy mennyiségű ga­bonával. Aztán megkapták ezeket a gépeket és Harkány­ban egy mentesítő raktárt, s most zökkenő nélkül, folya­matosan és amellett nyugodt tempóban dolgozhatnak. Na­ponta 20—22 vontató áru is bejön, de egyik kocsinak a másikra soha nem kell vára­kozni. Ne várjunk az utolsó pillanatig a javításokkal! Az utóbbi időben sok szó esett arról, hogy a tanácsi szervek és a helyiipard válla­latok fordítsanak nagyobb gondot arra, hogy a magán­kisipar szolgáltató tevékeny­ségét szocialista vállalatok ve­gyék át- Sok minden, történt ennek érdekében. Ma már ci­pőjavítás, a háztartás körüli szerelési munkák elvégzése, különböző javító tevékenysé­gek váUaQiása az állami helyi­ipar szolgáltató tevékenységé­ben szerepel. Pécsett például a város legkülönbözőbb pont­jain könnyen megtalálhatjuk a Vegyesipari Vállalat javító és szolgáltatást elvégző munka átvevő-helyeit. Ha van is még kívánni való a minőség, a szol­gáltatások további szélesítése terén, mégis komoly előrehala­dást, javulást állapíthatunk meg. A szocialista kisipariban és szolgáltató, javító tevékenysé­get folytató vállalatoknál el­képzelhetetlen a jó miunka a tervszerűség biztosítása néL- kiiL A munkaerő-igénybevé­telt, az anyagfelhasználási szükségletet, a munkák elvég­zésének határidejét az általá­nos gyakorlat, a szükségletek és az érdeklődés tapasztalatai alapján alakítják ki. Sok eset­ben azonban a lakosság igény- bevételének hullámzása, rap- szodikus alakulása lehetetlen­né tesz minden tervszerű mun­kát a javító és szolgáltató te­vékenységben. Nemrégiben a Patyolat Vál­lalat vezetői hívták fel a fi­gyelmünket arra, hogy vala­milyen módon tájékoztatni kellene a lakosságot arról, hogy az idényjellegű tásztító- és festőmunkák elvégzését ne halassza az utolsó időszakra, mert ez olyan torlódáshoz ve­zet amelyet a vállaltait nem tud áthidalni. A napokban a Pécs városi Tanács ipri osz­tályának vezetői mondották el, hogy a nyári hónapokban a javító szolgálatot végző rész­legek jelentős részét nem tud­ják munkával ellátni.' Vonat­kozik ez elsősorban a cipőja­vító, a fehérnemű-javító, az esernyőjavító részlegekre. El­készültek arra, hogy az esős időszak, vagy a hűvösebb idő­járás beköszöntésekor eláraszt­ják a javítórészlegeket lyukas cipőkkel, kirojtosodott ingek­kel, megrongálódott esernyők­kel. Nyilvánvaló, hogy nem tudják majd a javításokat ha- tteadőre elvégezni. Ez legtöbb esetben az érdekelt vállalatok érdemtelen elmarasztalását vonja maga után. Úgy gondoljuk, hogy a taná­csi szervek és a szolgáltatást, javításokat végző vállalatok joggal követelhetnek a lakos­ság részéről is egy kissé na­gyobb „tervszerűséget” ebben a tekintetben. Saját érdekében is, de a vállalati érdekeket is figyelemlbe véve, ne hagyja senki utolsó időre, különösen az idényjeUegú javítási mun­kákat­Megkönnyítette a munkát az is* hogy most már csak hét tsz szállít ide a siklósi raktár­ba; Siklós, Máriagyűdj Matty, Gardisa, Nagytótfalu, Kishar- sány és Turony. A legnagyobb gabonaszállító a beremendi Dózsa, közvetlenül a siklósi malomba viszi a termését. A tsz-ek előző nap mindig beje­lentik, hogy mikor érkeznek, úgy nyit a raktár is­A felvásárlás július 8-án in­dult, s azóta napi 5—7 vagon gabona beérkezik- Az idei bú­zák minősége jó, átlagosan szabványon felüli. A szabvány 78 kilogramm/hektóliter-súly. A legjobb minőségű búzát ed­dig a máriagyűdi tsz hozta be 83-as hektolitersúllyal, a vil- lánykövesdi tsz 82-es, a bere­mendi 80-as hektoliter-súlyú búzát szállított. A szabványon felüld minőségért, minőségi felár jár a termelőknek, hekto­liter-súlyűúlogrammonként 2.10 forint. A telepen végzett mérések szerint a külföldi, olasz és szovjet búzák hekto­liter-súlya sem marad el a ma­gyar Bánkúidétól. Az olasz fajtáké átlag 80, a szovjet faj­táké pedig 82 volt. A malom­ipar fele arányban kéri a rak­tártól a külföldi és magyar búzát, s az ebből sütött új ke­nyér minősége semmivel sem rosszabb, mint a tiszta magyar búzából készült kenyéré. A jó búzaminőségért a járás ter­melőszövetkezeteinek több, mint 100 000 forint minőségi felárai fizet a vállalat. A jégkár ellenére a becslé­sek szerint a járás teljesíteni tudja a 343 vagonos kenyér­gabona-felvásárlási tervét. A villánykövesdi tsz például 10,5 vagon szabad kenyérgabonát már leszállított, s bejelentette, hogy terven feliül még egy va­gon szabad búzát értékesít. Máriagyűd is bejelentette, hogy terven felül szállít ke­nyérgabonát. A siklósi átvevő telep addig üzemel, míg a cséplés tart, hisz a tsz-ek köz­vetlenül a cséplőgéptől hozzák be a gabonát, a cséplés az idén viszont nem tart soké. Augusz­tus 20-ra az egész járásban be­fejezik. Ma reggel megkezdték a Mártírok útja új aszfaltburkolata felső rétegének öntését és hen- gerezését. A 10 ezer négyzetméter felületű útba az XJt- és Vasútépítő Vállalat dolgozói 500 vagon aszfaltanyagot építenek be. „Minden rendben“ Egyre kevesebb hiba az új lakásokban A közelmúlt napokban vették át a Beruházó Vállalat képviselői Pécs III. kerületé­nek legújabb lakónegyedében a 71-es jelzésű épületet. Egy-egy új ház átvételének mindig nagy jelentősége van, hiszen nem mindegy, hogyan teljesíti feladatát a lakóépület, hogyan szolgálja a benne lakó munkások és műszakiak csa­ládjainak kényelmét. A mű­szaki átvételnél — funkciói­nak ellenőrzésére — megjelen­nek tehát az építőkön és be­ruházókon kívül az összes ér­dekeit szerveik és vállalatok képviselői is: tűzoltók, víz­vezetékszerelők, villanyszere­Ml A JÓ BOR TITKA? A bálicsi hegytető­ről belátni az egész várost, rálátni a bá­licsi gyümölcsösker­tekre, szőlőkre. Itt fent mindig süt a nap s keletről is, meg lemenőben is meleg sugarakat küld a szőlőlugasokra. Gyen is Antal Pécs egyik legügyesebb és leghíresebb szőlős­gazdája. harminc éve szívja ezt a tiszta hegyilevegőt, gondoz­za a rövid derekú barackfákat, perme­tezi a szőlőt, fejti a jó rizlingszilvánit. — Nincs egy sza­bad pillanatom sem — panaszkodik a sző­lősgazda. — Mióta érik a barack, reggel tői estig árut sze­dünk, készítünk. A Május virága. az Alexander és a Nap­sugár már elérett, a hatalmas Sampdon- nak és a sárgáshúsú Elbertának van most a szezonja. Termesze tesen a szőlőben na­gyobb az élet, mióta érik a csemegeszőlő. A Csabagyöngye már elfogyott, az Irsay Olivér pedig most édesedik. — Nagyon kevés csemegeszőlőnk van — mondta Gyenis bácsi — ami van az mind saját szükség­letre kell. Bornak különben sem jó a csemegeszőlő, mert l-nagyx» savas, kevés benne a cukor, csak olyan konty alá való lesz belőle. Barack­ból azonban évente száz mázsát adok él a MÉK-nek. Nincs véle vesződség. nem árulgatom kilónként, a MÉK teherautója még ide a- hegyre is feljön érte elszállítja és egy összegben ka­pom érte a pénzt Én a nagyüzemi értéke­sítés híve vagyok — hangsúlyozta Gyenis bácsi. — aki nem de- cizget a borával sem, hanem annyit hagy csak, amennyi magá­nak kell, a többire leszerződött, egy té­telben adja el az Ál­lami Pincegazdaság­nak. Igaz, azt mond­ják, megemlegeti, aki iszik belőle, de kap is érte szépen. A fajtatisztaságot és a maligánfokot figye­lembe véve átlago­san 14—15 forintot kap egy liter borért, de kapott már majd­nem 17 forintot. — Azt nem nekem találták ki. hogy fél­liter borokért az én öreg lábaimmal a pin cébe futkossak. — mondta az öreg gaz­da —1 amikor így egy összegben is megkaphatom az árát és ötven—hat­van kéktó bort adok el egyszerre. Persze a munka és a kiadás is sok. Gye­nis Antal maga met­szi a szőlőt, az ezer gyümölcsfát, s a nagy terület kapálásához, ha segítség kell. az is sok pénzbe kerül. Még jó, hogy ilyen erő­ben bírja a strapát. — A borban van az erő, orvosság, vita­min — mondta hu­nyorítva Gyenis bá­csi. — Tizenhat éves koromban voltam egyszer részeg, de az­óta soha. Pedig min­den délben és este megiszom a magam, négy—öt deci borát. Ez adja az erőt, úgy érzem egészséges va­gyok tőle. — Látta volna ezt a szőlőt, amikor ide­jöttem — fűzte to­vább a 'beszélgetést — dzsungel volt az egész. Nem is csoda, ha meggyengült a szivem, s a domb- mászástól tüdőtágu­lásom van. Sovány- pénzű kisember vol­tam. amikor idejöt­tem, magam szemez­gettem a feleségem­mel a keserűmandu­la fákat, a szőlő je­lentős részét is én telepítettem. Nagy szaktudást, szeretetet és hozzá­értést kíván, míg va­lakinek jól is jöve­delmez a szépen gon­dozott szőlője. — Azt mondom nincs rossz föld, nincs rossz szőlő, csak rossz szőlősgaz­da van — mondta Gyenis bácsi. — Nem elég persze a jó ter­més, mert a jó bor­nak is titka van: — Nem szabad idő előtt leszüretelni. — Meg kell várni még minden nekivaló na­pot megkap a nö­vény és akkor leszed ni, amikor már min­den zamat benne van. Az edények tisztán- kezelése. annyira tér mészetes. hogy nem is említi az embert A bor zamaténak sor sa az első fejtésnél dől él. Én az első fejtést január elején szoktam elvégezni, amikor már annyira letisztult a bor. mint az óbor. Akkor aztán külön fejtem a telje­sen tisztát, a fátyo­losat és az alját^ így aztán már az első fej tés után kiváló minő­ségű bort kapok, mert az illóanyagok is mind a borban maradtak. Az idei szőlőnél is sokhelyütt gyenge volt a kötés, madár- kásak a fürtök. A Hsztharmattal szinte hetenként meg _ kel­lett birkózni, mégis a jól gondozott szőlők­ben szép termés vár­ható Báldcsban. Sok a fürt és a szokott­nál korábban világo­sodnak már a sze­mek. Gyenis bácsi szerint a szokottnál jobb minőségű bor lesz az idén. Wrszfl M. lók, gázosok. A bizottság tag­jai azután alaposan szem­ügyre veszik az elkészült la­kásokat és megteszik észrevé­teleiket, javaslataikat, melyek a hibák kijavítására, a hiá­nyos felszerelések pótlására vonatkoznak. A műszaki átadást rövid időn belül „kulcs-átadás” kö­veti, melyben fontos szerep­lőkként már a bennlakók is részt vesznek, a Beruházó Vál­lalat műszaki ellenőrein és a házkezeiőség dolgozóin kívül. Ügy lenne rendjén, ha a két átadás közötti időben minden felfedett hibát kijavítanának az építők. A gyakorlat azon­ban eléggé eltér a kívánal­maktól. Nézzük csak, mit ta­lált a kulcsátadó bizottság a 71. épület néhány lakásában. „A III. em. 2. lakás konyha- szekrényének polcai rosszul vannak beillesztve”; „A III. em. 9-ben a fürdőszoba meny- nyeZeti világítóteste melletti lyuk begipszelendő.” Más la­kásokban nem végezték el a burkolok az ajtók melletti hé­zagok „kikenését” (ezt egyéb­ként előszeretettel mulasztják el), a lakások egy részében rosszul csukódnak az ajtók ablakok, nem állnak vízszin­tesen a' konyhák lecsapható asztallapjai. Hiba tehát — annak elle­nére, hogy értékük a 71-és épületnél sem haladják meg a beruházási összeg két százalé­kát — bőven akad. És ezek a hibák néha a műszaki átadás­tól a kulcsátadásig mintha szaporodnának. Itt van például a 71-es épület földszinti 2. la­kása. A műszaki átvételnél mázolási hibákat talált a bi­zottság, mely többek között hézagléccserét is javasolt a be­járati ajtónál. A kulcsátadás idejére már ferde volt a be­járati ajtón lévő kis ablak fél­fordítója, rossz volt a szoba­ablak zárja, kitört a konyhá­ban a bal felső bukóablak és a konyha szekrény ajtaját el felejtették bemázolni. A kulcs­átadás idejére eltört az I. eme­let 6. számú lakás konyhai keverőcsaptelep csillagja, a II. emelet 2-ben elromlott a be­járati ajtó ablakának félfordí- .tója. Vannak olyan „rejtett” hi­bák, amelyekre a lakások használata közben derül csak fény. A lakók ezt jelentik a házfelügyelőnek, a házfelügye­lő közli a gondnoksággal, ahol külön naplót vezetnek a hi­bákról. A könyv segítségével ellenőrzik azután, hogy az épí­tők megfelelően kijavítják-e azokat. — Mi abbaa a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy jő kapcsolatot alakítottunk ki a Báránya megyei Építőipari Vállalat dolgozóival, s elobb- utóbb sor kerül minden hiba kijavítására — így nyilatko­zik Árki Zoltán, a Beruházó Vállalat műszaki ellenőrzési csoportjának vezetője. A javulást jól érzékelhetjük, ha megvizsgáljuk három épü­let adatait. A Hajnóczy utcá­ban lévő „K” 14-es épület 2 300 000 forintba kefült, az átadásnál talált hibák kijaví­tási költsége 3415 forint volt. A 20-as jelzésű ház negyven lakása 4 744 000 forintból épült, a „minőségi” hibák értéke 6700 forintot tett ki. A 71-es épületen még alacsonyabb volt a hibaszázalék, a 6 519 000 fo­rintos beruházási összeg mel­lett mindössze 4850 forint. — Ez természetesen azt is jelenti — magyarázta meg Ár­ki Zoltán mérnök —, hogy idő­ben kijavítják az átadások so­rán kiderülő hibákat. Az építő vállalat „erénye” továbbá, hogy a később napfényre ke­rülő hibák kijavításánál sen» támasztanak különösebb ne­hézségeket. Készségesen ren­delkezésre álltak például, ami­kor egy-két lakásban lesza­kadt a mennyezeti vakolás. Megvizsgálták az új városrész valamennyi lakását, s ahol ar­ra szükség volt, s ahol a lakók is hozzájárultak — újra vakol­ták a mennyezeteket. Egyébkén t a mennyezet- leszakadások okozták a leg­több hibát ezen az építkezé­sen: a panaszok húsz százalé­kának ez volt az alapja. A hi­bák sorában „vezetnek” to­vábbá az ajtó- és ablaküveg- törések, valamint a nyílászáró­szerkezetek hibái. Az ablako­kon például általában keskeny az úgynevezett vízvető, leg­több helyen elgyalulják a víz­vetőben lévő vízorrot, ezért csorog be eső alkalmával a la­kásba a víz. Ezeket a hibákat csökkenteni lehetne. Az ab­laktörések százalékát például elővigyázatosabb munkával kettőre, háromra szoríthatnák. A 71-es épületen egyébként ilyen szempontból is eredmé­nyesebb munkát végeztek már az építők: a 32 lakás ablakai közül mindössze három Y°it törött. Igazán jól pedig akkor dolgoznak majd, ha a műszaki átadási és a kulcsátadási jegy­zőkönyvek már egészen szűk­szavú — ma még ritkaság- számba menő — megyjégyzé- seket tartalmaznak csak Pél­dául azt, amit a 71-es II. emelet 6-os lakásáról 1961 július 27-én jegyeztek fel „minden rendben!” H. M. .1

Next

/
Oldalképek
Tartalom