Dunántúli Napló, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-01 / 179. szám

NAPLÓ 1901. AUGUSZTUS 1. Közzétették az SZKP új programjának tervezetét (Folytatót az l. oldalról.) zsoááája, amely a kapitaliz­mus „megmen tőjének” szere­pét vállalta. A tervezet ezzel kapcsolatban leszögezi, hogy a manopoHsztikus burzsoázia még nukleáris fegyverrel sem képes szembeszállni a törté­nelmi fejlődés megmásíthatat­lan menetével. Az emberiség nem akar és nem fog megbékülni a kapi­talizmus történelmileg el­avult rendszerével. A tervezet első részének I következő fejezete a munkás- osztály nemzetközi forradalmi mozgalmával foglalkozik. A munkásosztály nemzet­közi forradalmi mozgalma vi lágtörténelmi jelentőségű győ- zellmeket aratott Fő vívmánya a szocialista világrendszer. A győztes szocializmus a maga példájával forradalmi befo­lyást gyakorol a tőkés világ dolgozóinak értelmére, harcra buzdítja őket az imperializ­mus ellen és roppant nagy mértékben megkönnyíti e harc feltételeit A munkásosztály világtörté­nelmi küldetésének teljesíté­se szempontjából fontos fel­tétel, hogy megszüntesse so­raiban a szakadást, Az akdóegységben fellépő, összeforrott munkásosztállyal szemben az imperializmus egyetlen bástyája sem tud helytállni. Ugyanekkor a kommunisták bírálják a szociáldemokrácia ideológiai álláspontjait és jobb oldali opportunista eljárását, leleplezik a szociáldemokrácia jobboldali vezéreit, akik nyíl­tan a burzsoázia mellé álltak, s lemondtak a munkásosztály hagyományos szocialista köve­teléseiről.; A kommunista mozgalom a különböző opportunista irány­zatok ellen vívott harcban nö­vekszik és edződik. A mai vi­szonyok között a kommunista mozgalomban a fő veszély a revizionizmus, a jobboldali opportunizmus, mint a burzsoá befolyás visszatükröződése. A revizionisták tagadják a szo- ■'Cialista forradalom és a pro­letárdiktatúra történelmi szűk ségességét, a marxista-leninis­ta párt vezető szerepét, kikez­dik a proletár internacionaliz­mus pilléreit, a nacionalizmus­hoz szegődnek. A másik veszéíy a dogmatiz mus és a szektásság, amely kibékíthetetlen ellentmondás­ban van a forradalmi elmélet alkotó fejlesztésével, a kom­munistáknak a nagy tömegek­től való elszakadására, elszi­getelődésére vezet, a kommu­nistákat passzív várakozásra kárhoztatja, vagy a forradal­mi harcban balos, kalandos ak­ciókba sodorja, akadályozza a változó helyzet helyes értéke­lését és az új lehetőségeknek a munkásosztály, valamint az összes demokratikus erők ér­dekében való kihasználását A dogmatizmus és a szektásság egyes pártok fejlődésének bi­zonyos szakaszában szintén fő veszéllyé válhat, ha nem har­colnak következetesen ellene. A vitás a viharos nemzeti felszabadító forradalmak korszakát éli Az SZKP abból indul ki, hogy a revizionizmus, a dog­matizmus és a szektásság, a leninizmustól való bármiféle elhajlás ellen vívott kérlelhe­tetlen harc szükséges feltétele annak, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egysé­ge tovább erősödjék, hogy a szocialista tábor még szilár­dabbá váljék. A nemzeti felszabadító moz­galommal foglalkozó fejezet kimondja: a világ a viharos nemzeti felszabadító forradal­mak korszakát éli. A nemzeti felszabadító fonradamak ha­talmas hulláma elsöpri a gyar­mati rendszert, alámossa az imperializmus pilléreit. A volt gyarmatok és félgyarmatok helyén fiatal szuverén államok keletkeztek és keletkeznek. Ám a harc még nem ért véget. A kolonialiizmus bilin­cseit lerázó népek a felszaba­dulás különböző fokán állnak. Sokan közülük a nemzeti ál­lam megteremtése után gaz­dasági önállóságra és a poli­tikai függetlenség megszilár­dítására törekszenek. Az össznemzeti feladatok megoldásának az alapfeltétele az imperializmus elleni követ­kezetes harc. Az imperialáz­mus arra törekszik, hogy a volt gyarmatokat és félgyar­matokat megtartsa a kapitalis­ta gazdasági rendszerben, s ennek keretei között rögzítse egyenlőtlen helyzetüket. A mai kolondalizmus fő oszlopa az Egyesült Államok imperia­lizmusa. A nemzeti felszabadító for­radalom. a politikai függet­lenség kivívásával nem ér vé­get. Ez a függetlenség ingatag lesz és fikcióvá válik, ha a forradalom a társadalmi és a gazdasági életben nem vezet mélyreható változásokhoz, ha nem oldja meg a nemzeti újjá­születés életbevágóan fontos feladatait Testvéri szövetség a gyarmati és félgyarmati igától megszabadult népekkel A nemzeti felszabadító moz­galmakkal foglalkozó rész ki­mondja: Az SZKP nemzetközi poli­tikája egyik sarkkövének tekinti a gyarmati és fél­gyarmati igától megszaba­dult népekkel való testvéri szövetséget A tervezet a továbbiakban a két ideológia — a kommu­nista és a burzsoá-ddeoltógia — közötti harccal foglalkozik. Az imperializmus fő eszmei- politikai fegyvere az antikom- mundzmus, amelynek lényege a szocialista rendszer rágal­mazása, a kommunista pártok politikájának és céljainak, a marxizmus-leninizmus tanítá­sának meghamisítása. A programtervezet mélyre­hatóan, érvekkel alátámaszt­va bírálja mindazon „elméle­teket”, amelyek a burzsoá-rend szer kizsákmányoló természe­tét álcázzák, a kapitalizmust kezdődik, majd első részének zárófejezete a békés egymás mellett élés és az egyetemes békéért vívott harc kérdéseit taglalja. Kimondja, hogy az SZKP külpolitikai tevékenységében fő céljának tekinti, hogy békés feltételeket biztosítson a Szov­jetunióban a kommunista tár­sadalom felépítéséhez és a szocialista világrendszer fej­lődéséhez, valamint, hogy az összes békeszerető népekkel együtt megszabadítsa az em­beriséget a világméretű pusz­tító háborúktól. Az SZKP abból indul ki, hogy a világon kialakultak és fejlődnek az egyetemes béke megőrzésére és megszilárdítá­sára alkalmas erők, létrejön­nek a feltételek az elvileg új államközi viszonyok megszi­lárdulásához. A programtervezet szembe­állítja az államok közötti kap­csolatok, alá- és fölérendelt­ségen alapuló régi imperialis­ta módszerét, a nemzetközi kapcsolatok új szocialista tí­pusával. Ezután megállapítja: A szocialista államok kül­politikája, amely a békének, a népek egyenjogúságának, ön­rendelkezésének, valamennyi ország függetlensége és szuve­renitása tiszteletbentartásának elvein, valamint a szocialista diplomácia becsületes, ember­séges módszerein nyugszik, egyre növekvő befolyást gya­korol a világhelyzetre. Korunk alapvető kérdése: a háború és béke kérdése. A háborús veszély egyedüli forrása az imperializmus. Az imperialista tábor a legször­nyűbb bűncselekményre készü­lődik az emberiség ellen: ter­monukleáris világháborúra, amely soha nem látott pusztí­tást okozhat egész országok­nak, egész népeket irthat ki. A háború száműzése, az örök béke megteremtése a kommunizmus történelmi küldetése A hatalmas szocialista tábor, a békeszerető nem szocialista államok, a nemzetközi mun­kásosztály és a békéért síkra- szálló valamennyi erő össze­fogásával a világháború meg­akadályozható. A szocializmus világméretű győzelme végérvé­nyesen kiküszöböli bármilyen háború keletkezésének társa­dalmi és nemzeti okait A háború száműzése, az örök béke megteremtése a kommunizmus történelmi küldetése. A tartós béke biztosításának radikális útja a szigorú nem­zetközi ellenőrzéssel végrehaj­tandó általános és teljes lesze­relés. Az emberiségnek a szocializ­mus javasolta azt az egyedüli ésszerű elvet, amelyre a világ két rendszerre való különválá­sának körülményei közepette az államközi viszonyok fel­építhetők: a különböző társa­dalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett élésének Lenin által javasolt elvét. A szocialista és a kapitalista államok békés egymás mel­lett élése az emberi társa­dalom fejlődésének objektív szükségszerűsége. A háború nem lehet' a nemzetközi vi­ták megoldásának eszköze, s nem szabad, hogy azzá váljék. A Szovjetunió következete­sen síkra szállt és síkra száll a jövőben is a különböző tár­sadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének politikájáért. 11. rész: A% SZKP-nah a kommunista társadalom építésével kapcsolatos feladatai ! donra való fokozatos átmenet. A Szovjetunióban tehát lénye­gében felépül a kommunista társadalom. A kommunista társadalom teljes felépítése az ezután következő időszakban fejeződik be. Az SZKP célul tűzi ki az ipari termelés egész mennyi­ségének növelését úgy, hogy ez a legközelebbi tíz esztendő fo­lyamán körülbelül két és fél­szeres lesz, s túlszárnyalja az Egyesült Államok mai ipari termelési színvonalát; 20 esz­tendő alatt legalább hatszoros­ra növekszik, s ezzel messze maga mögött hagyja az Egye­sült Államok jelenlegi egész ipari termelését. Ehhez tíz év alatt több mint kétszeresen, húsz év alatt pe­dig négy-négy és félszeresen növelni kell a munka terme­lékenységét az iparban. Húsz év múlva a munka ter­melékenysége a szovjet ipar­ban kétszeresen túlszárnyal­ja majd az Egyesült Álla­mok mai termelékenységi színvonalát, az egy órára ju­tó termelékenység tekinteté­ben pedig — minthogy a Szovjetunióban megrövidül a munkanap — ez a fölény sokkal nagyobb arányú lesz. A második évtizedben lé­nyegében befejeződik az egész ország villamosítása. Az éven­kénti villamosenergiatermelés­nek az évtized végére 900— 1000 milliárd, a második év­tized végére pedig 2700—3000 milliárd kilowatt-órára kell növekednie. Húsz esztendő alatt a vas­kohászat eléri azt a színvona­lat. amely lehetővé teszi, hogy évente mintegy 250 millió ton­na acélt öntsünk. A gépgyártás fejlesztése alapján az első évtizedben megvalósul az iparban, a me­zőgazdaságban, az építkezés­ben, a közlekedésben, a rako­dó-munkálatokban, a kommu­nális gazdaságban a komplex gépesítés. Húsz év alatt töme­ges mértékben valóra válik a termelés komplex automatizá­lása. s ezzel egyidejűleg mind általánosabb lesz az automata üzemekre és vállalatokra való áttérés. További gyors fejlődést ér el a legújabb reaktív technika legelsősorban a légi közleke­dés területén, valamint a vi­lágűr meghódítása céljából is. Az SZKP minden erőfeszí­tést megtesz, hogy biztosítsa a közfogyasztási cikkek terme lésének gyors növelését. A kommunizmus általánosan kibontakozó építése az Ipar mind ésszerűbb telepítését kö­veteli meg, amely biztosítja a társadalmi munka gazdaságos kihasználását. a körzetek komplex fejlődését és gazda­ságuk szakosodását, megszün­teti a lakosságnak a nagyvá­rosokban való mértéktelen összezsúfolód ását. A pórt megszervezi a mező- gazdaság termelő erőinek ha­talmas fellendítését, amely le­hetővé teszi két, egymáshoz szorosan kapcsolódó feladat megvalósítását: a) nagyértékű tápanyagok bőségének megte­remtését a lakosság, s a nyers­anyagok bőségének megterem­tését az ipar számára; b) biz­tosítja a szovjet falunak a kommunista társadalmi kap­csolatokra való fokozatos át­térését. A mezőgazdaság a műszaki felszerelés és a termelés szer­vezettsége tekintetében meg­közelíti az ipar színvonalát; a mezőgazdasági munka az ipari munka válfajává lesz; a mezőgazdaságnak a természe­ti erőktől való függősége je­lentősen csökken, majd egé­szen minimálissá válik. A kolhozrendszer gazdasági felvirágzása megteremti a feltételeit annak, hogy a kolhoztulajdon közeledjék az egységes köztulajdonhoz, távlatilag pedig össze is ol­vadjon vele egységes kom­munista tulajdonná. Az egész lakosság és a nép­gazdaság mezőgazdasági ter­mékek iránti igényeinek teljes kielégítése céljából a mező- gazdasági termelés egész hoza­mát tíz év alatt' mintegy két és félszeresére kell emelni, húsz esztendő alatt' pedig há­rom és félszeresére. A mező- gazdasági termelés növekedé­sének felül kell múlnia a me­zőgazdasági termékek iránti növekvő keresletet. A Szovjetunió az első tíz esztendőben túl fogja szár­nyaim az Amerikai Egyesült Államokat az alapvető mező- gazdasági termékek egv főre jutó mennyiségének termelé­sében. A mezőgazdaságban a mun­ka termelékenysége tíz- év alatt legalább két és félszere­sére, húsz év alatt pedig öt, hatszorosára emelkedik. A tervezet nagy figyelmet szentel a gazdasági vezetés és tervezés tökéletesítésének. A kommunista építés felté­telezi az irányítás demokra­tikus alapjainak általános fej­lesztését, a népgazdaság köz­pontosított állami irányításá­nak megerősítésével és tökéle­tesítésével egyidejűleg. Az egységes népgazdasági terv keretein belül tovább bő­vül a helyi szervek és vállala­tok gazdasági önállósága és jogköre: a tervezésben mind nagyobb szerepet kell játsza- niok az alulról — a vállala­toktól — kiinduló terveknek és javaslatoknak. Cél: a legmagasabb életszínvonal elérése A kommunista építésben — hangzik a továbbiakban a ter­vezet — maradéktalanul fel kell használni az áru-pénz összefüggéseket, annak az új tartalomnak megfelelően, ame lyet ezek az összefüggések a szocializmus időszakában nyer nek. Ebben nagy szerepet ját­szik a gazdaság fejlesztése olyan eszközeinek alkalmazá­sa. mint a jövedelmezőség, pénz, ár, önköltség, haszon, kereskedelem, hitel, pénzgaz­dálkodás. A tulajdon egysége? kommunista formájának ki­alakulásával és az elosztás kommunista rendszerére való áttéréssel az áru-pénz össze­függések gazdaságilag elavul­takká válnak és elhalnak. A nép anyagi jólétének emelését illetően az SZKP azt a világtörténelmi jelen­tőségű feladatot tűzi ki, hogy a Szovjetunióban —, bármely tőkés országhoz ha­sonlítva — el kell érni a legmagasabb életszínvonalat. A párt abból a lenini tétel­ből indul ki, hogy a kommu­nizmus építésében az anyagi érdekeltség elvére kell támasz kodni. A munkáért fizetett bér a következő húsz esztendőben a dolgozók anyagi és kulturá­lis igényei kielégítésének alap­vető forrása marad. A kommunizmus felé halad­va azonban a személyi igé­nyek kielégítése egyre inkább a társadalmi fogyasztási alap­ból történik, s ennek növeke­dési üteme meg fogja haladni az egyéni munkabér növeke­désének ütemét. A kommunis­ta elosztásra való áttérés azu­tán történik meg. hogy a munka szerinti elosztás élve teljesen érvényét veszti, vagy­is amikor bekövetkezik az anyagi és kulturális javak bő­sége. s a munka a társadalom minden tagja számára elsőren­dű létszükségletté válik; A Szovjetunió nemzeti jöve­delme a következő tiz esz­tendőben két és félszeresére növekszik, húsz év alatt pe­dig csaknem megötszöröző­dik. Az egy lakosra jutó re­áljövedelem húsz év alatt több mint három és félsze­resére nő. A következő tíz évben a munkások és az alkalmazot­tak reáljövedelme (a társa­dalmi alapok beszámításával) egy dolgozóra számított átlag­ban csaknem megkétszerező­dik, húsz év alatt pedig három —három és félszeresére emel­kedik. Már az első tíz eszten­dőben megtörténik a viszony­lag kisebb fizetésű munkások és alkalmazottak reáljövedel­mének felemelése olyan szín­vonalra, hogy az országban nem lesz többé kisfizetésű munkás és alkalmazott, A kolhozparasztok — átla­gos reáljövedelme a munkater­melékenység növekedésének gyorsabb üteme alapján — gyorsabban növekszik majd, mint a munkásoké és egy dől gozára számítva az első tíz esztendőben több mint meg­kétszereződik, húsz év alatt pedig több mint megnégysze­reződik. Jelentősen emelkedik a szov jet értelmiség széles rétegei­nek — mérnököknek és techni­kusoknak. agronómusoknak és állattenyésztőknek, pedagógu­soknak és orvosoknak a nép­művelés dolgozóinak — fize­tése. A második tíz esztendőben megvalósul az anyagi és kul­turális javak bősége az egész lakosság számára, megterem­tődnek az anyagi feltételek ahhoz, hogy a rákövetkező idő­szakban áttérjünk a javak szükségletek szerint történi elosztásának kommunista el vérei Minden családnak megfelelő lakása lesz Az SZKP feladatul tűzi ki a lakáskérdésnek — a szovjet nép jóléte emeílése szem­pontjából a legégetőbb prob­lémának — a megoldását. A második tíz esztendő végén minden egyes családnak a fiatal házasokat is beleért­ve, a higiénia <■ a kulturált élet követelményeinek meg­felelő egészséges lakása lesz. A második tíz esztendő fo­lyamán a lakóházak haszná­lata fokozatosan ingyenessé válik minden állampolgár számára. (Folytatás a 4. oldalaid ft A munkásosztály világtörténelmi jelentőségű győzelmeket aratott A tervezet második része, miután leszögezi, hogy a kom­munista társadalom felépítése a szovjet nép közvetlen gya­korlati feladatává vált, rövi­den összefoglalja a kommu­nista társadalmi rendszer lé­nyegét. A kommunizmusban teljesen megszűnnek az osztályok, a város és a falu közti társa­dalmi-gazdasági és kulturá­lis-életmódbeli különbségek. Az emberek termelőtevé­kenységében a szellemi és a fizikai munka szervesen összefonódik. A kitűnően szervezett ter­melésen és a fejlett technikán alapuló kommunista társada­lom megváltoztatja a munka jellegét, de nem mentesíti a társadalom tagjait a munkától. Egyáltalán nem lesz az anar­chia. a tétlenség és a henyé­lés társadalma. A társadalmi munkában mindenki részt vesz, s biztosítja a társadalom anyagi és szellemi javainak szakadatlan növelését. A műn- ■ ka és a fegyelem nem lesz te­her az ember számára; a mun­katevékenység nem lesz töb­bé az élet eszköze csupán, s igazi alkotássá, öröm forrásá­vá válik. A kommunizmus a társadal­mi élet-szervezetének legma­gasabb formája. Minden ter­melési sejt, minden önkor­mányzatú társulás harmoni­kusan kapcsolódik egymáshoz : a tervszerűen megszervezett közös gazdaságban, a társadal­mi munka egységes ritmusá­ban. A kommunizmusban végbe , megy a nemzeteknek mind j nagyobb arányú, minden ol­dalú közeledése a gazdasági, j politikai és szellemi érdekek teljes közössége, a testvéri barátság és együttműködés j alapján. Az SZKP programtervezete a továbbiakban a kommunista építés gyakorlati feladataival foglalkozik. A Szovjetunió tesz az az ország, amelyben a legrövidebb a munkanap Az 1961—1970-es legköze­lebbi évtizedben a Szovjet-. unió a kommunizmus anya­gi-műszaki alapjának meg­teremtésével az egy főre jutó termékek termelése te­kintetében túlszárnyalja a leghatalmasabb és leggazda­gabb kapitalista országot, az Egyesült Államokat; jelentősen emeli a dolgozók anyagi jólétét és kulturális technikai színvonalát, minden­ki számára biztosítja az anya­gi bőséget, minden kolhoz és szovhoz magas termelékeny­ségű és nagy jövedelmű gazda­sággá válik; lényegében kielé- güinek a aaovjet emberek szükségletei a minden kénye­lemmel ellátott lakások tekin­tetében; megszűnik a nehéz fizikai munka, a Szovjetunió lesz az az or­szág, amelyben legrövidebb a munkanap. Az 1971—1980-as második évtizedben megteremtjük a kommunizmus anyagi-techni­kai bázisát, s az egész lakos­ság számára biztosítjuk az anyagi és művelődési javak bőségét; a szovjet társadalom szorosan megközelíti a szük­ségletek szerinti. elosztás el­vének megvalósítását, s meg­történik az egységes köztulaj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom