Dunántúli Napló, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-29 / 151. szám

19*1. JÚNIUS 29.

N A P tO

s

Teljes üzem a szegedi szabadtéri színházi „gyárvárosban“

' Körülbelül három hét múlva, július 22-én este ismét meg szólalnak a szegedi Beloiannisz téren a fanfárok, felcsendülnek a „Szeged híres város ..kezdetű népdal dallamai, s ezzel jelzik, hogy megkezdődött az ország legnagyobb nyári művészeti eseménysorozat, a szegedi szabadtéri játékok. Az előadások közeledtét nemcsak az jelzi, hogy a rendelkezésre álló jegyek 70 százalékát, mintegy 110 ezret már elővételben eladtak, hanem az is, hogy most már teljes erővel folynak az előkészületek a játékok szín- í helyfel. Valóságos színházi gyárváros” épült.

A díszletezők, akik mintegy tízezer négyzetméter vásznat, tizenöt mázsa festéket, sok köbméter faanyagot, vasat használnak fel, már befejezték a Hunyadi László díszletednek a felújítását, s jelenleg a Bánk bán monumentális kulisszáit készítik;

Átépítik a nézőteret is. Az eddig elől lévő páholyokat középre helyezik. Ezzel nemcsak nagyobb a rálátás a színpadra, hanem mintegy háromszáz ülő hellyel bővítik is a nézőteret, így egy-egy előadást több mint hétezerötszáz ember nézhet majd meg.

Július elejétől két műszakban dolgoznak a gépállomási traktorok

A ísz-ek minél előbb tegyék szabaddá a tarlókat

A megye gépállomásain jelenleg 400 Hoffherr szántótraktor vesztegel, várva a nyári talajmunkák megindulását. A bíborhere, repce és őszi árpa betakarításával egyidő- ben sok tsz-ben megkezdték ugyan a tarlóhántást, de ez a munka jelenleg az erőgépeknek csak egy kis részét veszi igénybe.

Július elejétől, azaz hétfőtől kezdve már nagyobb területeken szabadulnak fel a tarlók, ugyanakkor a gabonacsép- lés is fokozatosan megkezdődik, ami szintén igénybe veszi az erőgépeket. Júliusban kb. 300 traktor marad a nyári ta- lajmunkák elvégzésére. A hónap közepétől a gépállomások megkezdik a traktorok két- műszaSkos üzemeltetését.

A két műszakot 150 géppel indítják meg, mivel kezdetben a munka nem olyan sürgető, majd szeptember végéig fokozatosan emelkedik a kétműsza- kos traktorok száma s végül éléri a 600-at, ami az összes szántó traktoroknak a 80 szá- zaléka.A gépállomások már az elmúlt évben gondoskodtak arról, hogy az éjjel-nappali műszak idején a váltótárs is szakképzett traktoros legyein. 1960- ban 1000 gépállomási dolgozó, illetve tsz-tag nyert szakképesítést a megyében. A gépállomásokon folyó téli traktoros ■■ ■ ——

képzésen 400-an vették részt és valamennyien vizsgát tettek. A többi jelölt a 4 hónapos pápai traktoros képző tanfolyamon végzett. Ezek az új traktorosok most részben, mint gépállomási alkalmazottak arat nak, nagyrészt azonban a termelőszövetkezetekben segédkeznek a nyári munkákban.

Igen lényeges, hogy a termelőszövetkezetek saját gépeiket is két műszákban üzemeltessék, csak így tudják a traktorokat teljesen kihasználni s a talajmunkákat időben és jó minőségben elvégezni.

Az elmúlt évben sok tsz-ben csak egy műszakban dolgoztak a saját gépek s így értékes napok vesztek el. Fontos az is, hogy a tsz-ek mielőbb szabaddá tegyék a gabonatarlókat, hogy a tarlóhántás és nyári mélyszántás megindulhasson. Most ehhez a munkához elegendő traktoros és elegendő gép áll rendelkezésre, később azonban összetorlódik a munka s csak kapkodva vagy megkésve lehet ezeket a talajmunkákat elvégezni. Az időben, tehát most elvégzett szántásokkal elejét vehetjük annak, hogy az őszi talajmunkák a télbe, esetleg a tavaszba nyúljanak.

Az elrnúlt évi tapasztalattal szemben az idén a legtöbb tsz biztosít már elegendő kézi munkaerőt a gépállomási gépek kiszolgálásához.

Néhány helyen azonban, különösen a kozármislenyi gépállomás körzetében a tsz-ek vezetői még nem látják a jelentőségét a jobb gépkihasználásnak. Nem biztosítanak kisegítőket a gépekhez s ezért akadozik s csak lassan halad előre a gépi munka. Ezekben a hetekben is úgy kell kihasználni a gépek kapacitását, hogy minél több munkát elvégezzenek, csak így lehet majd a későbbi torlódásokat megakadályozni;

Százhúsz kasza vágja majd a búzát Himesházán

Kétezerkétszáz holdon gazdálkodik a himesházi Uj Élet Termelőszövetkezet. Tagjai között körülbelül kétszáz olyan asszonyt találunk, akinek a £íérje a városban vállalt miunJfeáV

• — Én csak jót mondhatok ezekről az asszonyokról — mondja Gáspár Antal, a tsz- elnöke. *— Ég kezük alatt a munka. Nálunk is hátráltatta a munkát az esőzés, de azért a kukorica kilencven százalékát egyszer már megkapáltuk kézzel. Kész lesz a többi is, mert ebben a községben mindenki összefog. Még az iparban dolgozók is segítenek. —* Nagy István például szabadságon van itthon. Két napig kapálni segített, mosit pedig az asszonyával arat. mert nálunk még sok a kisparcella.

A nagy munkák előkészítését igen alaposan beszélték meg. Úgy határoztak, megkérik a községben lakó ipán munkásokat, hogy segítsenek azok is. Be is osztották a tsz- vezetőket: ki kihez megy el, ki kit kér meg. Az „agitációs munka” során meglepetés érte őket. Ha szóltak valakinek, az mindjárt azt mondta:

— Tudunk róla. Mi már meg is beszéltük a dolgot.

f

És brigádokat alakítottak a helyben lakó ipari munkások. Négy bányászbrigád alakult és két brigádba olyan munkások tömörültek, akik más vállalatoknál dolgoznak.

— Ha szükség lesz rájuk,

* akkor egy nappal előbb bejelentjük az üzemnek. És akkor egyszerre százhúsz kasza vágja majd a gabonát

A pillangósok itt is kazalban vannak, az utolsó fordulókat teszik meg a kocsik a réti szénával, a cukorrépa, a takarmányrépa, a napraforgó tisztán „várja” a nagyaratás beköszöntését és 4>ár egyesek més csak először kapálták meg a kukoricát, a területek 45— 50 százalékán már másodszor is megkapálták.

Még csak kézi kaszával aratnak a kisebb, nagyobb parcellákon, de a határban már kint van a disztiller is.

— Tudja úgy tervezzük, hogy amit nappal levág a kom- báin. annak a szalmáját éjjel lehúzzuk.

— És jönnek az emberek éjjel is?

Az elnök megütközik a kérflásea.

.— Hogyne jönnének, hisz ők javasolták ezt a módszert. — és tovább folytatja a félbeszakított gondolatsort — Éjjel lehúzzuk a kombájnszalmát. Már itt van a kazalozó is. A szalmát mindjárt kazalozzuk és akkor disztillerrel megyünk a földre. Kell. mert hetven hold csalamádét akarunk vetni a tarlóba, meg úgy terveztük, hogy negyven—ötven holdat

bevetünk somkqróual. meg nap raforgóval. Kitűnő zöldtakarmány lesz az előbbi és kitűnő zöldtrágya az utóbbi.

Szabadsága idején szülőfalujában, az egerági Gyöngyvirág Tsz-nek segít aratni Székely Ferenc, á MÁV fűtőház dolgozója.

Határjárás Pellérden

Á pellérdii határt járjuk. Az elnök azt mondja, hogy sokan dolgoznak. Az igazság az, hogy ez a sok körülbelül hetvennyolcvan ember. Pedig kétszázötvenhét tagja van á szövetkezetnék. Kétszázötvenhét tag és 210 hold kukorica. Nem jut egy halld sem egy tagra. Azt mondják, hogy a 257 tagból kilencven nyugdíjas. Még nem döntöttek az ügyükről, de a kérvényt már beadták, Ez tény. El lehet fogadni.

— Mióta kapálják a kukoricát?

—i Múlt szombat óta, s— hangzik a válasz.

Több, mint egy hete kapálják a kukoricát és most azt mondják:

— Ezen a héten biztosan készen leszünk az első kapálással.

Az ezerharmincnégy lelkes községből 255-en járnák be a városba dolgozni. Tény az, hogy ezek az ipari munkások is segíthetnének többet. Vasárnap huszonhét ipari munkás volt kint kapálni. A tagok többsége viszont a hegyben a háztáji szőlőt permetezte. Az ilyen jelenség elveszi az ipari munkások kedvét.

Super Zetor porzik el az úton. Száraz a föld, porzik, kiveti még a lókapát is. Az út jobboldalán répatábla. Olyan csíkos ez, mint a vadmalac. Csakhogy itt nem fekete, fehér, hanem zöld és sárga csíkok váltogatják egymást. A zöld azt mutatja, hogy megkapálták, a sárgából, a repce közül viszont aiig látszik ki a répa;

— Ez azoké, akiket megbüntettünk^ a* gooutte ez elnök.

— Megígérték, hogy megkapálják.

Megígérték pénteken vagy szombaton. Ma hétfő és senki sincs a répában.

Távolabb sárgállik a föld. Messziről úgy látszik, mintha repcetábla volna. Csak, amikor közelebb ér az ember, akkor látja: ez nem repce, hanem

kukorica. Itt-ott ki is látszik belőle a sárguló kukorica tő, amelynek levele „furugfázik” a melegtől.

Járjuk a határt. Látni kapálókait, gép aratja az árpájukat, azonban még mindig sok a gazos, repcés kukorica. A közös kukoricája sárga, látszik, hogy most szabadították meg a gaztól. A háztáji kukoricák szép, üdezöldek. Messziről meglátni, melyik a közös és melyik a háztáji.

Kétszázötvenhét tagja van a termelőszövetkezetnek és 210 hold kukorica, 45 hóid répa jut rájuk. Nem sok. Vannak termelőszövetkezetek, ahol ennél jóval többet kell egy-egy tagnak megkapáLnia és mégsincs baj a munkával. Ezekben a termelőszövetkezetekben azonban a becsületesen dolgozó tagak és a vezetőség sarkára állt. És ezekben a községekben dolgozik mindenki. A megye más községeiből is sokan járnak be a városba dolgozni. Mégis megoldják a kapálást, az aratást. Megoldják úgy, hogy kérik az ipari munkások segítségét és az ipari munkások segítenek is.

Pellérd sem kivétel. • Itt is szívesen segítenek az ipari munkások, ha... Igen, ha a termelőszövetkezet tagjait is kint látnák mind a közös kukoricában, gabonában. A pellérdi termelőszövetkezet tagjainak egy része becsülettel, nagy szorgalommal dolgozik.

Ezek az emberek tudják: jövedelem csak akkor lesz, osztani csaik akkor tudnak, ha lesz miből. Repcés, kapálattan kukoricából pedig nem lesz termés.

Nyakukon az aratás, a kukoricakapálás egy része is még vissza van. Az egész falu ösz- szefogáséra van szükség ahhoz, hogy a betervezett termés, a betervezett jövedelem ne maradjon írott „malaszt”.

Szalai János

Néhány megjegyzés egy „villám" zsűriről

Sajnálatos módon a Képzőművészeti Alap változatlanul, szinte hagyományként tiszteli a korábbi esztendőkben is sok bosszúságot okozó és sajnos, szokásos felületes zsűrizést. Ezek az úgynevezett „villám” zsűrik általában semmisnek tekintik egy- egy város képzőművészeti igényeit, három-négy ember egy-két napra lerobog a vidéki városba, néhány óra alatt ítélkezzen elevenek és holtak, valamint elképzelések és művek felett. Mint a tapasztalat most már esztendők óta igazolja — ezzel aligha szolgálják az új magyar képzőművészet ügyét

Hasonlóképpen történt a legutóbbi pécsi kiszállás alkalmával is.

Általában minden beruházás összegének két ezrelékét képzőművészeti alkotásokra fordítják, hogy egy-egy építészeti remekmű vagy impozáns létesítmény esztétikai értékét egy-egy képzőművészeti alkotás is emelje. Ilyen elképzelések alapján tervezték Pécsett, hogy a legKöze- lebb elkészülő épületeket kép zőművészeü alkotásokkal díszítik, így többek között a déli városrészben készülő épületeket, az átalakított megyei idegenforgalmi hivatalt, a Kolozsvár utcai és a Jókai utcai házakat, illetve azok előterét.

A tanács illetékes osztálya és a Tervező Vállalat bejelentette az igényét, mellékelve azt a kívánságot is, hogy a képzőművészeti alkotások elkészítésére majd pécsi művészeket kérnek fel. Ilyen előzmények után érkezett meg az előbb említett zsűri a Képzőművészeti Alaptól.

Nem az első eset, hogy a Képzőművészeti Alap tenden ciózusan „kilövi” a pécsi elképzeléseket, és rendszerint megakadályozza, hogy a pécsi művészek alkotásai szépítsék a várost. Most is így történt. A Képzőművészeti Alap zsűrije egyrészt csaknem kivétel nélkül „kilőtte” a tervezett képzőművészeti alkotásokat, amit pedig nem lőtt ki, azt fővárosi művészek számára juttatja.

Érdemes néhány pillantást vetni a zsűri néhány órás pécsi működésére.

Az egyik, a Kolozsvár utcába tervezett képzőművészeti alkotást azzal az elfogadhatatlan indokolással vetették ét, hogy két esőcsatorna közé nem lehet tenni. Az esőcsatornákat viszont el lehet rejteni, ennek egyébként is a külső felületképzésben jelentősége nincs. Az idegenforgalmi hivatal új helyiségedbe is terveztek képző- művészeti alkotást. Az más dolog, hogy a tervezés egyéb ként is a „csodák csodáját” akarta produkálni az új hivatal átépítésével — de a zsűrinek azt a megállapítását semmiképpen sem lehet elfogadni, hogy a kerámiából tervezett képzőművészeti alkotást befelé dűlő falrészen nem lehet kivitelezni. A tervező erre bejelentette — engedményt tesz, esetleg más anyagból is lehetséges a tervezett mű. Ekkor derült ki az igazság. A zsűri kijelentette: ide domborított ^őz- munka kell. Ugyanis a domborított rézmunkákat egy fővárosi művész csinálja, bár az eddigi tapasztalat szerint kevésbé meggyőző művészi erővel.

Arról nem is beszélve, hogy a zsűri elsődleges kifogása érthetetlen, hiszen 1961- ben, az építészeti technika jelenlegi fokán nemhogy egy ilyen, de bonyolultabb feladat sem jelent gondot.

Persze, egyéb tapasztalatok is akadnak. Ha a Képzőművészeti Alap megbízza a fővárosi művészt, ha a fővárosi művész időre el is készíti a művet — aligha kerül a helyére. Példa többek között a szászvári kísérleti iskola is. Szép, építészeti szempontból is jelentős létesítmény. Megtervezték a kerámia domborművet, a megbízás alapján az ismert nevű Simó József el is készítette. A művet ki is égették, és ennek három éve, de a dombormű még ma sem díszíti a szászvári iskolát. Vajon tudna-e a Képzőművészeti Alap erre elfogadható választ adni?

Az esetekből származó tapasztalatok mindenesetre következtetéseket eredményeznek. Ha van Pécsett a Műemléki Felügyelőségnek albizottsága — mert a tapasztalat szerint jó, hogy van — miért nem lehetne a Képzőművészeti Alapnak is egy hasonló albizottsága? Pécseit több olyan tehetséges művész él, aki tagja a Kéoző- művészeti Alapnak. Alighanem egy ilyen bizottság nagy mértékben megkönnyítené az új képzőművészeti alkotások körüli gondokat, és illő, szép munkához juttatná a pécsi képzőművészeket, saját városukban.

A másik következtetés pedig az, hogy a tanácsnak erélyesebben és hathatósabban bele kell szólni ezekbe a dolgokba! Kétségtelen, hogy képzőművészeti szakemberek nélkül ilyen kérdésekben dönteni nem lehet, de a zsűri úgynevezett „sérthetetlensége” körüli nimbuszt végre meg kell szüntetni. A tanács ne csak statisztikát és tematikát adjon, és necsak egyszerűen tudomásul vegye a Képző- művészeti Alap önkényeskedéseit, hanem igenis, a gazda módján szóljon bele a város szépítését szolgáló ügyekbe.

Thiery Árpád

ü) kultúr ház épül Kozármlsleny ben. A falu új kulturális létesítm ényében mozigépház, ellátott színpad, nagy táncterem, könyvtár és olvasóterem leste

öltözőkkM