Dunántúli Napló, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-27 / 149. szám
1961. JÚNIUS 21. NAPLÓ 3 53 millió ember tanul a Szovjetunióban — Színpadra alkamazzák az Emberi sorsot — Több mint 2500 színház a Szovjetunióban 11 szovjet küldöttség pécsi színíszekkel és zeneművészekkel találkozott tegnap A Pécsett tartózkodó szovjet vendégek — Ivan Ivanovics Cvetkov elvtárs, a kulturális ügyek helyettes minisztere, Pavel Alexandrovics Markov, a művészettörténetek doktora, színházi rendező, Vagyim Bo- riszovics Gomoljaka zeneszerző és N. A. Pankov elvtársak — tegnap délelőtt a TIT Bar- tók-termében a város zene- és színművészeivel találkoztak. A baráti találkozón megjelent a szovjet küldöttség, valamint Szentirányi József elvtárs, a megyei pártbizottság munkatársa, Veres Erzsébet, az MSZ- $ST megyei titkára, hendvay Pavel Alexandrovics Markov Ferenc, a pécsi színház Jászai- díjas főrendezője, Paulusz Elemér és Antal György karnagyok, továbbá a színház művészeinek képviselői. A baráti eszmecsere bevezetőjeként Cvétkov miniszter- helyettes elvtárs beszámolt eddigi magyarországi tapasztalatairól. — Az első kérdés minden küldöttségtől természetesen az — kezdte mosolyogva —, hogy tetszett-e.,az. ország, a város. Nyugodtan mondhatom, amennyire az eddigi rövid idő engedte, lelkiismeretesen tanulmányoztuk az országot Jártunk üzemekben és termelőszövetkezetekben, találkoztunk nagyon sok munkással, paraszttal és értelmiségivel, és mindenütt felszabadult optimizmust tapasztaltunk. A szövetkezetekben nagyon tetszett a gazdasági vezetők rendkívüli magabiztossága, Komlón pedig megvalósulva látszik az, amit az önök országa a szocialista iparosítás terén igyekszik megvalósítani. Hatalmas színház a Kreml-ben Cvetkov elvtárs a továbbiakban a moszkvai színházak munkájáról beszélt. Elmondta, hogy a moszkvai színházak, de minden szovjet színház egyformán műsoron tartja az orosz és a külföldi klasszikusokat, a szovjet és a külföldi mai tárgyú színműveket, de a könnyű műfajú darabokat is. Megjegyezte, hogy a könnyű műfaj, az operett terén változatlanul nagy népszerűségnek örvend Lehár Ferenc, Kálmán Imre és Jacoby Viktor több műve. Cvetkov elvtárs a továbbiakban foglalkozott azzal a törekvéssel, amellyel a színházak a XXII. pártkongresszusra készülnek. Mint mondotta, a szovjet színházak arra törekednek, hogy minél magasabb színvonalon, minél több, a mai szovjet élettel foglalkozó színművet mutassanak be. Bartók műve szovjet színpadon Érdekességként megemlítette, hogy bemutatják Hrennyi- kov Az anya című művét, továbbá színpadra alkalmazzák Solohov Emberi sors című művét, és hamarosan bemutatják Bartók: Csodálatos mandarin című halhatatlan alkotását — Az éjszaka lánya címmel. A későbbiekben elmondta, hogy a Szovjetunióban több 'mint 500 hivatásos színház működik, ezenkívül több mint 2000 olyan népszínház, amelyekben az öntevékeny művészeti csoportok adnak műsort, és a szocializmus országában 53 millió ember tanul. — Mindenesetre most nagy a versengés a színházak között — mondotta Cvetkov elvtárs befejezésül —, hogy a szovjet társadalom új kérdéseiről hallassák hangjukat, hiszen a színpad nemcsak dísz és cikomya, de a művészetnek belsőleg kell megmozgatnia az embert. Ezt követően kötetlen, baráti beszélgetés alakult ki egyrészt Lendvay Ferenc főrendező, Paulusz Elemér és a színészek, illetve a miniszter- helyettes és Gomoljaka zeneszerző között Az ukrán zeneszerző készséges tájékoztatást adott a szovjet zened életről, és nagy sikerrel játszott Fekete arany című balettjéből. P. A. Markov Gorkij és Sztaniszíavszkij barátja volt A beszélgetés közben néhány percre félrehívtuk P. A. Markov elvtársat, a küldöttség egyik illusztris tagját, aki ismerte és látta Lev Tolsztojt, barátja volt Sztaniszlavszkij- nak és Gorkijnak. — Én még hét-nyolc esztendős voltam — mondta barátságosan a rokonszenves színházi rendező és szakember — amikor Jasznaja Poljanában találkoztam Tolszjtojjal, ahol ő élt. Sztaniszíavszkij nak tanítványa, munkatársa és barátja voltam. Közös munkánk emlékei közé tartozik a Figaró házasságának, Osztrovszki j: Forró szív című drámájának, akkor az is, hogy Gorkij ennek ellenére meghatóan jól ismerte a fiatal Szovjetuniót.... Milyen ember volt? Kivételesen férfias, markáns egyéniség, egyénileg lebilincselő élet- és emberismerettel, és rendkíVagyim Boriszovics Gomoljaka valamint néhány modem francia drámának bemutatása. — Gorkij? — Gorkijjal először 1925- ben találkoztam Sorrentóban. Én ott, mint Gorkij vendége két hetet töltöttem. Naponta találkoztunk, beszélgettünk, és a fiatal szovjet államról, annak irodalmi életéről nagyon sokat tőlem tudott meg. De megvallom, meglepett engem N. A. Pankov vüli műveltsége volt. A magatartása? Mindig az első vonalakban lehetett látni. Megsza- kíthatatlan kapcsolatban élt az élettel, az emberekkel. Megtörtént, hogy két-három perc alatt is kihámozta egy emberből a lényeget, két-három perc alatt megismerte. Ügy gondolom, egy íróra ez a legjellemzőbb vonás. Naponta sok-sok levelet kapott a világ minden tájáról Ezeket a leveleket lelkiismeretesen elolvasta, és mindig válaszolt. Világjáró szovjet színházi rendező Markov emlékezésed Gorkijról egy folyóiratban megjelentek, amelyek elsősorban Gorkij és az azóta róla elnevezett moszkvai Művész Színház kapcsolatával foglalkoznak. Markov tizenkilenc országban járt, tizenkilenc ország színháza életét ismeri. — Ami számomra szembeötlő volt — mondta befejezésül a szovjet vendég — a szocialista és a kapitalista színház közötti különbség. Nem véletlen, hogy Amerikában, Olaszországban és Angliában nincsenek állandó színházak, a legjobb, leghaladóbb művészek nem kapnak fejlődésükhöz megfelelő támogatást, magukra maradnak. A Pécsett tartózkodó szovjet küldöttség tegnap délután ugyancsak a TIT Bartók-klub- jában a város képzőművészeivel találkozott. 12 vagon meggy feldolgozás előtt Befőttet, lekvárt, bort és üdítőitalt készítenek meggyből a Sz ieerá-i Kon e*r<>\árban A gyár udvarán a tűző nap szinte átforrósítja a ládákban tárolt meggyet. Néhány napja 12 vagon érkezett, amelynek feldolgozása minden erőt leköt az üzemben. Már eddig is egy vagon meggybefőttel, 10 vagon lével és hat vagon meggymusttal készültek el. A gyár vezetői azt mondották, hogy nem érdemes írni a számokat. mert azok naponta növekszenek, hiszen most van a fő szezon a meggy feldolgozásában. A gyümölcsfeldogozó üzemben Bíró Margit csoportvezető irányítja a két feldolgozó vonal munkáját. Az üzem egyik oldalán a légfúvós gyümölcsmosóból a szártépő gépbe adagolják a meggyet, amely innen a válogató szalagra, majd a magozó gépbe kerül. Három üstben 10 percig forrásig megfőzik, ötliteres üvegekbe töltik, majd hat kádban egyszerre 360 üveget sterilizálnak. A magozott meggyből később dzsemmet és üdítőitalt készítenek. A dzsemmből a gyár 15—18 vagonnal szállít exportra. A léüzemben hatalmas présekben szorítják ki a meggy levét, amely széles gumicsöveken keresztül csörgedezik a borpincébe, ahol 35—50 hektoliteres hordókban ízes meggyborrá érlelik. Ily módon naponta három és fél vagon meggyet dolgoznak fel a léüzemben; Az őszi- téli időszakra is előkészítik az alapanyagokat a meggyíz főzéséhez. A kimagozott meggyet egyelőre hordókba töltve raktározzák el. A készáru raktárban a szezonidő megkezdése óta magasodnak az egymásra rakott üvegsorok. Egyliteres üvegtől az ötliteresekig bel- és külföldi szállításra készítik elő a gyár terÜzemel a szártépő gép. mékeit. hordókban és üvegekben tárolják egy részüket a későbbi feldolgozásra. Elkészítettek eddig tízezer ötkilós üvegben cseresznyét, hat vagon vegyesízt. hetvénhárom mázsa málnaszörpöt. 348 000 egyliteres üveggel zöldborsót, amelyből mintegy 12 vagonnal exportálnak. A léüzemben 10 vagon almuskát és 15 és fél vagon narancsszörpöt készítettek. Most a meggyszezon van. Azonban néhány nap múlva már megkezdik a sárgabarack és a zöldbab feldolgozását is. Sok háztartás ellátását segítik elő szorgos munkájukkal, ízletes készítményeikkel. Ma árpnüí holnap felszántott terület Mozgalmas az élet a szigetvári gépállomáson. A raktárépület előtt ládákat raknak a vontató pótkocsijára a kapun pedig most fordul ki egy kombájn behemót teste. Nem sokkal később fürge GAZ-kocsi fékez az iroda előtt, s Monostori János, a gépállomás igazgatója száll ki belőle, ö és Krausz Károly főmérnök tájékoztatnak a munkáról. A kép, amit elém vetítenek, optimista. Néhány nap óta teljes lendülettel folyik az őszi árpa aratása. Tizenhárom kom bájnjuk és 25 kévekötő-aratóQtecppoen éa múltán Szombat este. A Nádor Szálló nagytermében a zenekar tánczenét játszik, párok simulnak, poharak összecsendülnék, — széles a jókedv. A kisteremben meg lettkorú férfiak ülik körül az asztalt. Sokuknak már dér csillog a hajában. — A hangulat ünnepélyes, meghitt. Érettségi találkozót tartanak. Huszonkettőn jöttek el az 54 fős osztályból. Huszonkét ember, akik ezelőtt 40 éve mondtak búcsút a pécsi alma maternek, akik 1921-ben mint pelyhes arcú legénykék léptek a dolgos hétköznapok útjára. A „diákok“ között ott ül igazgatójuk is, Horváth Viktor, aki 81 évével még mindig csak „gyerekeknek“ szólítja őket, mellette történelemtanáruk, Somogy Géza, mosoly gós arccal néz körül a valaha kamaszképü fiúikon. Koccan a pohár, kutatnák az emlékekben s idézgetik a múl tat, a derűs pillanatokat, de a sdk keserűséget is. — Olvassátok fel a névsort! — mondja halkan az igazgató s az egyik „tanuló“ — lehet már nagyapa — szemüveget illeszt a szemére, megköszörü- li a torkát s mondja a neveket. Jelen! — hangzik innen is, onnan is dr. Steinmetz Endre a megyei kórház igazgatója, dr. Ratkóczi Károly a KÖJÁL igaz gatója, Máderschpach Béla főmérnök, Tőka Imre, dr. Lajos László a pécsi szülészeti klinika professzora, aki egy osztállyal alat tűk járt, de édesapja ennek az osztálynak volt osztályfőnöke, Schmidt László-.-, és mint valaha az osztályban névsorolvasáskor jelentkeznek egymás után. Aztán vannak nevek, amelyék említésekor nem jelentkezik senki. — Egy-egy pillanatra néma lesz a terem, csak a zenekar hangjai szűrödnek be... — Vida Laci hol van? — kérdi a névsort olvasó. — Deportálásban meghalt — feleli valaki. — Heisler Károly, Engel Lajos . — Deportálásban meghalt. — Deportálásban meghalt. — A nyilasok agyonlőtték. A „fiúk“ szófiámul nézték, egymásra s tán emlékek között kutatnak, emlékek között amelyék összefűzik azokkal, akik nem jöhettek el a mai találkozóra.. Parragi György Kossuth-dijas újságíró, a Magyar Nemzet szerkesztő bizottságának tagja, pohárköszöntőre emelkedik. Emberségről beszél, az itt összejött bará- trík 40 évi becsületes munkájáról, a harcok, ról, amelyet a fasizmus ellen vívtak. — Nagyszerű osztály volt a miénk. — Forradalmi szemléletű. — Becsülettel éltünk. —■ Akiket közülünk elragadott a fasiszta téboly, nem felejtjük el őket. Az osztály feláll és egy percig némán emlékezik a Vida Lacikra, a Heisler Karcsikra, az Engel Lajosokra. Aztán koccannak a poharak és a „diák- csinyes gyerekeik" átölelik egymást, frissen; fiatalosan. Úgy, mint 40 évvel ezelőtt. ;; (GARAY) gépük dolgozik szerte a járásban. Búzaaratásig végezni akar- nap a kukoricakapálással, a rétek, pillangósok kaszálásával, ezért 21 erőgépet erre a munkára küldtek. Az időjárás most kedvez, a traktorosokat sem kell nógatni a jó munkára. Derekasan dolgoznak mindahányan. Meg is említenek néhány nevet. A kombájnosokkal kezdik. 11 hold a napi normájuk, s Nagy Károly 27 holdat aratott-csé- pelt két nap alatt. Olasz Mihály és Bedekovics István alig másfél napja ültek az arató-cséplő nyergében, s már 20 holdat hagytak maguk mögött. Hasonló a helyzet az aratógépeseknél is, ahol Simonies György 70 holdat vágött le négy nap alatt. A napi norma csak tíz hold, a 70 hold tehát 175 százaléknak felel meg. A példás szorgalom, no meg a jó időjárás meghozza a maga gyümölcsét. A gépállomásnak a múlt év hasonló időszakához viszonyítva több nap nyeresége van az aratásban. Ezt a nye reséget fokozni szeretnék. Ennek az ún. „elővágás”, vagy osztott aratás az egyik útja. Erre azért van szükség, mert az őszi árpa aratásának befejezése és a búza kombájnérése között általában 4—5 nap telik el. É szerint az őszi árpa levágása után 4—5 napig „tétlenül” kellene várni a búza érésére, amikor ez bekövetkezne, annyi lenne a munkájuk, hogy azt sem tudnák, melyik táblába küldjék előbb a gépet. Ezt akarják elkerülni, ezért a gabona egy részét már viaszérésben learatják, s rendekbe rakva a tarlón hagyják. Itt érik be, utána a sorok közé áll a kombájn, felszedi és elcsépeli mind. Van az időnyerésnek eay másik forrása is bár ez az időnyerés nem is annyira az aratásra, inkább az őszi mélyszántásra szól. Erre az időnyerésre már a helyszínen adott magyarázatot Monostori elvtáns, a szigetvári Zrínyi Tsz. földjén. Nagy, frissen szántott táblát mutatott, és azt mondta: „Tegnap reggel még lábon állt itt az őszi árpa”. Ma árpatábla, holnap felszántott terület! Tüneményes gyorsaságnak számít a korábbi évekhez viszonyítva. A „titka” egyszerű. Amint a kombájn végez, traktor megy a tarlóra, s összeszedi a kombájn által otthagyott szalmabálákat. (Egy egy „szedegetés” alkalmával fél-egy hold szalmáját gyűjti be.). A szalmát azonnyomban kazalba rakják, s megkezdődhet a mélyszántás. Amikor ott jártunk, akkor s így dolgoztak Az egyik oldalon még lábon állt az árpa, mellette már traktor gyűjtötte a szalmát, s kissé távolabb pedig kazalozták. Úgy haladt a munka, mint a karikacsapás. Ennyi látnivaló meggyőzött arról, hogy a gépállomás traktorosai szorgalmasak és minden dicséretet megérdemelnek. Kíváncsian kérdeztem ezek után: vajon meghá'álják-e mindezt a tsz-ek? Főznek-e a traktorosoknak ebédet (nem díjtalanul, hanem kellő ellenszolgáltatás fejében), visznek-e nekik hűsítőitalt, legalábbis vizet? Nem! Ez volt a válasz Nagyon ritka az a tsz, amelv *>zt megteszi. A legtöbb, sajnos, csak addig törődik a traktorossal vagy kombájnossal. amié a gabonatáblájába ér. Am'!-er ott van, már nem jut eszébe, hogy a traktoros is ember, az sem maradhat ivóvíz nélkül, annak is szüksége lenne a napi egyszeri főtt élteire — legalább. Szomorú hír, de remíMük másképp lesz még, talán te nt- ják, hogy 30—34 fokos me'égben dolgozni a traktor nyergében, nem tréfa dolog.
