Dunántúli Napló, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-28 / 124. szám

1961. MÄJUS 28. NAPIÖ 3 /; a jt ww/ • maar c/L It a n (j o e r s in ijh) a d mérlege Haydn Évszakok című orató­riumának impozáns méretű előadásával véget ért az 1960/ 61-es hangversenyévad. Gazdag, kielégítően változatos progra­mú koncerteket hallhattunk, ha különlegesen kimagasló pro­dukcióban nem is volt részünk. Amikor rövid visszapillantá­sunk során megpróbáljuk fel­állítani a hangversenyévad mérlegét, elsősorban az Orszá­gos Filharmónia által megren­dezett bérleti sorozat hangver­senyeit vesszük alapul, bár tudjuk jól, hogy számos bérle­ten kívüli koncert, az Országos Rendező Iroda által meghirde­tett könnyűzenei műsor, TIT- , hangverseny, továbbá nagyszá- mű ifjúsági és üzemi hang­verseny színesítette még az év zenei programját. A bérleti sorozat kilenc, a Pécsi Nemzeti Színházban hét­fő este rendezett koncertet, va­lamint tíz Liszt-termi bérleti kamara-estet tartalmazott. fi hétfő esti nagy hangversenyek műsorán, melyet minden alka­lommal előzetesen vasárnap délelőtt bemutattak az egye­temi és főiskolai hangver­senybérlőknek is, a Pécsi Szim­fonikus Zenekar hétszer sze­repelt, míg két ízben üdvözöl­hettünk vendégzenekart: a bu­dapesti MÁV Szimfonikusokat és az Állami Hangversenyze­nekart. A Pécsi Szimfonikus Zenekar még egy — teljesen indokolatlanul kamara-estnek minősített, valójában nagyze­nekari koncertet is végigját­szott, vendégszerepelt Buda­pesten és Komlón, az if júsági- és üzemi hangversenyekkel, egyéb rendezvényekkel együtt összesen 33 önálló kontertet adott, míg 22 alkalommal mű­ködött közre más hangverse­nyeken. íía mindehhez hozzá­vesszük azt is, hogy e zenekar tagjai túlnyomó többségükben azonosak a színházi operazene- >. kar tagjaival, akkor még éle­sebben áll előttünk az a sokáig már nem járható út, melyen ez a félfüggetlenített (tehát a muzsikálás mellett tanító, dol­gozó) zenekari tagokból álló Együttes jelenleg haladni kény­telen. Az egymást sűrűn köve­tő, mindig újabb feladatok megoldását igénylő hangverse­nyekre való felkészülés így nem lehetett kielégítő. Ennek ellenére változatlanul elmond­hatjuk, hogy a hősises erőfe­szítéssel derekasan helytálló zenekarunk az ország legjobb együttesed közé tartozik, és a legnehezebb, legigényesebb ze­nei feladatokkal is sikeresen megbirkózik; Egyébként ez volt a vélemé­nye azoknak a vendégkarmes­tereknek is, akik az egyes kon­certek dirigenseiként álltak a zenekar élére, öt kiváló fő­városi karmester (Borbély Gyu­la, Ferencsik János, Lehel György, Lukács Miklós és Né­meth Gyula), valamint két pé­I esi dirigens (Antal György és vaulusz Elemér) mellett két I külföldi vendégkarmestert is láthattunk: a belga André Van­der noot és a japán Takashi Asahina személyében. A kö­zépiskolások bérleti hangver­senyén J. D. Link (NDK) di­rigált. A szólisták sorában öröm­mel hallottuk Bánky Józsefet, városaink nagytehetségű, fiatal zongoraművészét, akinek tol­mácsolásában Ravel Zongora­versenye az évad egyik leg­emlékezetesebb produkciója volt. Rajta kívül Hernádi La­jos és Jakov Zak (Szovjetunió) zongoraművészek, Igor Bezrod- nij (Szovjetunió) és Komlós Pé­ter hegedűművészek, Banda Ede gordonkaművész vendég- szereplésében gyönyörködhet­tünk. A két oratórikus mű éne­kesszólistái: Bar lay Zsuzsa, Szabó Miklós, Kövecses Béla, Molnár Miklós, Várhelyi End­re, illetve Wemer Mária, Réti József és Tréfás István voltak. A pécsi Liszt Ferenc Kóruson kívül a Néphadsereg Művész- együttesének férfikara is sze­repelt. A kilenc hangversenyen ösz­szesen 26 mü hangzott el. Több ízben szóvátettük már, hogy a hangversenyek műso­rának összeállításakor némileg merészebb műsorpolitikát igé­nyelnénk. Tudjuk, hogy a hall­gatóság egy része még mindig szívesebben fogadja a konven­cionális, ismert műveket, a már számtalanszor hallott klasszikus és romantikus alko­tásokat. E művek értékállósá­gáról, szépségéről kár lenne vi­tázni, tény az is, hogy a most felnövekvő új hangversenylá­togató közönségnek ezekkel a művekkel is meg kell ismer­kednie. Viszont 'az is jogos igény, mély e művek melléit mind nagyobb számban kíván­csi a modem európai zeneiro­dalom új, értékes alkotásaira. Ez a hangversenyévad tett is dicséretreméltó, ha nem is nagy és bátor lépést ezen az úton; 4 Mozart, 3 Brahms, 2 Haydn és Beethoven, valamint 1—1 Bach, Schubert, Mendelssohn, Csajkovszkij, Weber és C. Frank mű mellett az átmene­tet Ravel képviselte Stravinsz- ki Oedipus Rexéhez, melynek pécsi bemutatását jelentős ze­nei eseményként és eredmény­ként könyvelhetjük eL Hat mai magyar zeneszerző (Kodály Zoltán, Maros Rudolf, Ránki György, Szervánszky Endre, Viski János és Weiner Leó) művén kívül a japán Yasuhi Akutagava kevéssé jelentős al­kotása is bemutatásra került. Szeretnénk a jövőben, ha bát­rabban válogatnának mind i fiatal magyar zeneszerzők új művei, mind pedig a világ zenei terméséből. Különösen Gatambosi László: VÁSÁR A körhintáik hatalmas koronáján kartonra festett állatkert forog, kacajt kísérnek zengő rézdobok, lovak nyomába száll a cifra sárkány. Hajlékony testek, mint harangvirágok suhannak át a tükrök mély tűzön, pompás ruhák közt kavarog a fény, mézeskalácsáé mintáz könnyű bábot. A céllövöldén puffannak a bábuk, a nyerteseknek hetyke mosolyán kigyúl a kedv, a piros tulipán. Csikók dobognak csiklandós patájuk arasznyi holdja szikrázik a porban, a sör, illatos szivárvány-bokor* a szájak égő hídjára omol, a bor tavába fürge szóda csobban. A nylonosok fejkendői tarkán ragyognak, akár színes ablakok, szájak, szegedi bársonypapucsok kacagnak egyik sátor hosszú padján. Tolong a zaj, az óriáskeréken, a vásáron a boldogság forog, eljő a nap, és dúsgazdag korok forognak így a mérhetetlen égen. akkor, ha olyan vendégzene­kar lép pódiumra városunk­ban, melynek repertoárján ilyen művek szerepelnek — mint azt épp az Állami Hang­versenyzenekar szereplésével kapcsolatban már szóvátettük. Említettük azt a hiányosságot is, de összefoglalónkból sem hagyhatjuk ki, mely szerint az évadban egyetlen Bartók és Liszt mű sem hangzott el. Nem kritikusi okvetetlenkedés akar lenni, de az Évszakok előadá­sa helyett (mely inkább a tava­lyi Haydn-emlékév műsorába illett) időszerűbb lett volna va­lamelyik impozáns méretű Liszt-mű felújítása. A kamara-estek műsorán Wibeke Warlew dán zongora- művész, a kiemelkedő sikerű Moszkvai Kamarazenekar, az újszerű hangszerösszeállí­tásával érdekességként ható Berlini Trió, valamint Rosa Faijn szovjet hegedűművésznő képviselte a külföldet, míg a magyar művészek közül Kovács Dénes és Bacher Mi­hály, a Budapesti fúvósötös, valamint a Komlós- vonósné­gyes szerepelt városunkban. E sorozatban már nagyobb hely jutott pécsi művészek­nek is: Borsay Pál önálló zon­goraesttel szerepelt, a Pécsi Szinfonikusokat Horváth Gyu­la vezényelte, míg egy közös koncerten Cster Tímea (ének) Kováts András (hegedű), Gaá Mimi (zongora) és a Zenemű­vészeti Szakiskola leánykóru­sa lépett fel. Néhány szót még arról is hogy kikből tevődött össze ezen hangversenyek hallgató­sága? Az évadban 567 bérletes vett részt a hétfő esti koncer­teken, míg 376 főiskolai bérlel talált gazdát. Az értelmiségi réteg mellett elsősorban az if­júság veszi ki legaktívabban részét a komoly zenei ismere­teket gyarapító koncertek lá­togatásából. Nem eléggé ered­ményes még az üzemi hangver senyszervezők munkája, akik szívesebben vállalkoznak a gyorsabban elérhető sikert biztosító könnyűzenei rendez­vények propagálására. A lezárult hangversenyévad feltétlenül pozitív eredményei és a még fellelhető hiányossá­gok figyelembevételével min­den bizonnyal még sikeresebb, színvonalasabb hangverseny­évad kezdetét köszönthetjük majd ősszel. NÁDOR TAMAS Pákolitz István: ALTATÓ GYERMEKVERSEK A MODERN GYERMEK- LÉLEKTAN — egybehangzóan nagynevű pedagógusók vélemé­nyével — azt hirdeti, hogy az óvodás és a kisiskolás Ikor jelen tősebb, determinálóbb jellegű a gyermek életében a későbbi életszakaszoknál. Ekkor elől el, hogy milyen lesz a gyermek ké söbbi élete. Amit ekkor fkap, mindaz tudásának, viselkedé­sének, tevékenységének, rövi­den: alaptermészetének, azaz személyiségének döntő összete­vőjévé, jellemzőjévé válik. Ezért nem szabad a gyermek nevelését — főleg ebben a na­gyon fontos fejlődési szakasz­ban — a véletlenre bízni, mert ezzel a szocialista magyar jövőt tesszük kockára. „Szentségnek kell tartanunk a kisgyermek érintetlen lelkét. — írja joggal Kodály Zoltán — amit abba be­leültetünk, annak minden pró­bát ki kell állnia!“ Ennék az igényességet és nagy felelősségtudatot tükröző kijelentésnek a szem előtt tar­tása mellett tanulmányoztam át Pákolitz István pécsi költő legújabb verskötetét, a gyer­mekverseket tartalmazó „Al­tatót“. Megítélésem szerint a kötet a 3—8 éves óvodás és §kisiskolás gyermekek érettsé­gi szintjének felel meg. Már első benyomásként örömmel $nyugtázható az a tény, hogy Pákolitz érdéklődés-horizontja a verssorozattal jelentősen ki- ezélesült. Úgy találjuk, hogy talán éppen ez az alkotásterü­let lesz (természetesen több életszakasz felölelve!) igazán az ö „sajátja“. Ennek igazolá­sát következőkben látom* Gyakorta észlelem, amikor a szülőföldemről beszélgetünk, előszeretettel reprodukálja a költő hajdani játékélményeit. S bennük mindig üdén tárul fel a paksi külterületi gyer­mekvilág. sajátos, gondtalan alakjaival, amint ajkukon ma­gyar-németes keverékű rigmu­sokat mormolnak, vagy játék­verseket jelenítenek meg, vagy a szabad térség nyújtotta számtalan játékeszközzel, ki­meríthetetlen ötletességgel szervezik meg és űzik az éle­tet utánzó és arra előkészítő „alkotó“-játékaikat. Ilyenkor a boldog gyermekkor játékél­ményei, képzetei szinte az eredeti szemléleti képek ele­venségével mintegy eidetikus erővel élnek a költőben és per- szeveratív módon; tartósan, aprólékosan megrögződtek a tudatában. A költőnek ezt a diszpozícióját bizonyosan mé­lyítette tízéves nevelősködése és nem utolsósorban óvónő fe­lesége is, akitől azt is meg­tudhatta, hogy milyen nagy szükség van irodalmi és pe­dagógiai szempontból egyaránt emelkedett ízlést, művészi szín vonalat tükröző gyermekvers­gyűjteményekre! EZEKKEL a körülmények­kel függ tehát össze, hogy a költő a kicsinyekhez annyira 'közel tud férkőzni, s olyan va- lószerűen tud azonosulni — a kötetben lévő versek tanúsága szerint — játéktémáikkal és azok módjaival. Egyébként — Pákolitznak — a kisgyermeki élettér megértése és átérzése iránti fogékonyságáról már eddig is; többízben meggyő­ződhettünk: (lásd, díjnyertes gyermekversét, gyermékdal- szövegét s verses meséit, me­lyek dramatizálva — az ifjú­sági rádió rovata keretében el­hangzottak). A verseskötet 28 darabja (melyek mellett még néhány variáció is található) hű tükre a gyermeki gondolkodás és 1képzeletvilágnak. így nagy si­kerre tarthat számot az óvo­dában, de zömével az iskolá­ban is. (Bárányhivogató, a Szél, a Tinta, a Madáretető, a Ha­tan a veremben című verseik). A 3—8 éves gyermek érdeklő­désének központi alakjairól: a házban (tyúic. liba, Ikecske, bá­rány), a ház körül (és a közeli határban, patakban lalkozó ér­dekes élőlényekről (hal. béka, gyük stb.) és azokról a mada­rakról szólnak nagyrészt a ver­sek, amelyekkel a gyrmek- szem gyakran találkozik (ve­réb. galamb, harkály stb.). A többiek tárgya pedig a szél az eső, a tél, a hajó, vonat melye­ket ugyancsak szeret minden gyerek.. Hisz az eső csinálja a hajőkázáshoz az utcai „folyót“, a szél segíti fel magasra a pa­pírsárkányt a vonat pedig az a nagyerejű gépszörny a gyer­mek szemében ,amely mindent tovavisz és hoz, s méghozzá gyorsan! Minthogy a kisgyermek egyik életeleme a mozgás, ezért szívesen meglelkesíti, animizálja a tárgyakat, eszkö­zöket, « emberi tulajdonságok­kal ruházza fel, antropomor- fizálja a növényeket s főleg az állatokat, mintegy megszemé­lyesítve ezzel azokat. A Hajó c. versben a hajó „a futástól liheg, zihál“, a Tinta címűben mindent a hilozoizált folyadék­kal mondat el a költő: „Ké­nyes az én ruhám, üveg, meg­bánthatja könyv és füzet!“ vagy, „ne rázz össze, mert a számon, kék véremet mind ki­hányom“. Az állatokról szóló versék külnösen bővelkednek antropomorfizmusokban. A bé­ka pl. „varr“, a keszeg Jku- kucsgál“, a medve-nagymama „pápaszemet hord“, a szél „kö­kénybokor alá túr“, „dombon, árkon söpör végig, kinyújtózik föl az égig“ és „sűrű hófelhőt terel“. Az Uttörő-ben életre 'kelnek maguk a betűk is: el­fáradtak, rebben a pillájuk, nyújtózkodnak s lefekszenek aludni. KISGYERMEKEK nagyon szeretik utánozni az állatvilág artikulátlan „beszédét“, hang­jait. Gyakran ilyen utánzó be­széddal hívogatják őket, elbe­szélgetnék velük és élelemmel kedveskednék nekik. Ezt a vi­selkedésformát —, mint ját­szásmódot — ugyancsak ka­matoztatja a költő az állatver­sekben. Minden alkalommal igen találóan jeleníti meg hangjukat, sokszor egészen új formában. Népköltési gyűjteményeink kisszámú gyermékverseiben — akárcsak la. felnőttekében — gyakran helyet kap a humor, a tréfa, mely népünk optimiz­musát, derűlátását sezmlélteti. Pákolitz gyermekversei e te­kintetben is helytállnak. Pákolitz aVkotóművészeténék közismert főerényei: a formák tökéletes 'kezelése, a kifejezés közvetlensége, könnyedsége, meggyőző ereje az Altatóban is pompásan érvényre jut. A gyermekvers-formákat ta­lálékony ötletességgel, hallat­lan változatossággal kezeli. Ugyanez áll a rímekre is: ver­sékben ugyanis variációkban, cívódó játékosságai zenélnek egymással a sorvégösszecsengé- sek. Meglátszik, hogy a szerző jól tájékozott a népi gyermek­költészet területén. Egy-két he­lyen érdemes lenne még a rit­must könnyedebbé alakítani. A versekben az egyes gondo­latok, érzések nyelvi megjele­nítése szinte mindenütt szeren­csés egymásra találást mutat. Ezért is jellemző a versék stí­lusára a közérthetőség, az ele­ven érzéki hatás, az üdeség, azután az élet lüktető pezsgé­se, és — igen gyakran — mű­vészi szintre fokozva: a nép- költészet és a báj. S mindezt a népmesék szólamfordulatainak és párbeszédes formáinak egyé­ni alkalmazásával, azután nagy intenzitású jelzők, hasonlatok, párhuzamok, ellentétek, azono- sításdk és találó megszemélye­sítések segítségével biztosítja a költő. A GYERMEKVERS-KOM­POZÍCIÓ mindezeknél fogva komoly nyeresége lesz óvo­dáknak és az alsó tagomt ‘rVU- lóinak a nevelő-óktató mun­kában. A kötetet a versek tar­talmához kiválóan alkalmazko­dó, ízléses és művészi illusztrá­ciók díszítik és teszik még ér­tékesebbé, melyek alkotója Robicskó Anna. DR. VARSÁNYI LÁSZLÓ Megnyitották az 1960. legszebb kbnyve kiállítást A könyv-klubban szombaton sajtófogadást tartottak az 1960 legszebb könyve kiállítás meg­nyitása és az elmúlt év könyv- művészeti verseny díjainak ki­osztása alkalmából. A könyv- művészeti bizottság nyolc könyvkategóriában általában öt-öt könyvet díjazott és sok művet megdicsért.. Az 1960. évi versenyre beküldött könyvek közül ennek alapján a bizott­ság negyvenkettőt díjazott és harmincötnek dicséretet «za- vazott meg. A kiadók 1960. évi könyv- művészeti versenyében első a Magyar Helikon, második az Akadémia, harmadik az Euró­pa, negyedik a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó. A sajtófogadás után megnyi­tották a kiállítást — amelyen az 1960. év legszebb könyvei találhatók — majd kiosztották a verseny díjait 4 Bárdosi Németh János O O B <0 ¥, A S Oly vészes volt a dobolás nekem, állt a kisbíró a domb-szögleten, •sendőrök jönnek vagy adószedők... hogy riadoztak a parancs előtt, paraszt-őseim, megbújt, bús sereg, arcukra mos; is úgy rádöbbenek. En is lapulva hallgattam mi kell? De most a kisdob arról énekel, hogy e-ste hétkor a munka után, a nagy kultúrház tágas udvarán verseket mondok, szólok, ahogy itt megálmodtam az álmok álmait. Állok a tornác árnyéka alatt és hallgatom a szálló hangokat, öreg nagynéném sírva néz felém, az istállóból bőg egy vén tehén, összefut bennem a múlt, jelen, jövő, mint színes pille: föl-le röpködő. Mennyi emlék és bánat hangja szól a hajladozó nagy szilfák alól, s milyen öröm, hogy íme, verseket olvas népének az a kisgyerek, kinek apja írni sem tudott, bizony dobosom, nem semmi dolog. > Nem semmi, hogy a grófi vén cseléd unokája most föláll, messze szét viszi szavát a szél és a szívek a forróságát úgy érzik meg, itt és tudom, a föld alattiak, hogy az egész domb kicsit megriad. S a dobszó, most is, mégis riadó, valami történt: törvény, tiszta szó íratott föl, hogy emberségünkért adunk ezentúl könnyeket és vért. Igen, kiáltom s míg a hang elül, érzem, « tudom, nem vagyok egyedül.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom