Dunántúli Napló, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-28 / 124. szám

4

\APlö

1961. MÄJUS 38,

IRODALMI KRÓNIKA

SORSUNK'

r t

(1941—44.)

]V ehéz, sonsdüntő idökber ' indult útjára 1941 tavaszán a pécsi Janus Pannömiui Tarsasag folyóirata, a Sorsunk Bölcsőjét körülállták az akkori magyar irodalom legjobbjai, pert ez a lap — amint a neve is kifejezte — nem csupán regionális folyóirat volt, hanem az egész magyar nép problémáit érintő kérdésekkel foglalkozott. A húsvétkor megjelent első szám Beköszöntő-jé- ben így körvonalazták a lap célját: „Nem szórakoztatni jöttünk ... a mélység szélén állunk és senki sem tudja, hogy mi lesz velünk... Körülöttünk mint egy átláthatatlan bozótos őserdő, az évtizedes sötét százados mulasztásokból elintézetlenül visszamaradt életkérdések tömege. Ebben az erdőben akarunk ritkítási csinálni a szellem éles fejszéjével, hogy levegőhöz, akadálytalan boldoguláshoz juthassunk valameny- nyien..

A folyóirat szerkesztője, Vár- konyi Nándor hasonló szellemű alapvetést végez ugyanebben a számban. Szükségtelen külön hangsúlyoznunk, hogy bátor hang, nemes célkitűzés volt ez 1941-ben, akkor, amikor a fasiszta térhódítás a tetőpontján állott, amikor a Harmadik Birodalom páncélosai mm- lehengerelték Jugoszláviát és készülődtek a Szovjetunió elleni hadjáratra. Az agressziót a német fasiszták természetesen ideológiai előkészítéssel kezdték. A pán-germán eszmék erőteljesebb terjesztésének útjában állott a pécsi egyetem bölcsészkara is. Ezért 1940-ben német nyomásra Szegedre helyezték a humanista tudományok dunántúli fellegvárát. Az áthelyezés következtében szellemi vákuum keletkezett, amelynek betöltésére hívták létre a Sorsunkat is a német behatolással szembenálló pécsi értelmiségiek.

Ennek a munkának a méretei nem engedik meg, hogy bemutassuk a Janus Pannonius Társaság tagjait, csupán aura szeretnénk utalni, hogy a Társaságban különféle nézetű írók és irodalomkedvelők tevékenykedtek a német szellemi befolyással szemben az önálló nemzeti kultúra megerősítéséért. A Janus Pannonius Társaság sokrétűsége megnyilvánult a folyóirat munkájában is. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ez a folyóirat mentes volt a kor irodalmának egyik legfájóbb betegségétől, a klikkek harcától. Sőt éppen az volt a főtörekvése a német fasiszta eszmék elleni küzdelem mellett, hogy megbontsa az országban létező irodalmi klikkeket, különösen a két legjobban polarizálódott csoportosulást, az urbánusokat és a népieket igyekezett közelebb hozni egymáshoz. Ebből a törekvésből következett az is, hogy írótáborában a helyi nevek mellett megtalálhatjuk Németh László, Erdei Ferenc, Erdélyi József, Ko- dolányi János, Veres Péter nevét éppenúgy, mint Weöres Sándorét, Thurzó Gáborét, vagy az erdélyi Nagy Istvánét, aki Veres Péter mellett mér ekkor is szocialistának vallotta magát.

Mielőtt nagy vonásokban megismerkednénk a Sorsunk sokirányú tevékenységével, vessünk pillantást a külsejére is. Tetszetős folyóirat volt, fehér karton tábláján piros betűkkel állott a lap neve, alatta a Társaság emblémája. A fejlécen a szerkesztő Várkonyi Nándor neve mellett kisebb megszakítással szerepelt a társszerkesztők; Makay Gusztáv, Weöres Sándor és Lovász Pál, majd Bátdosi Németh János és Csorba Győző neve. A folyóirat alapításának évében (1941- ben) negyedévenként kilenc, 1942-ben nyolc alkalommal öt, majd a következő években, egészen az ideiglenes megszűnéséig (1944 novemberéig) négy-öt ív terjedelemben jelent meg havonként. A lap konstrukciójára vonatkozóan érdemes megemlítenünk azt a meghatározást, amit a fejlécen olvashatunk: Közművelődési és szépirodalmi folyóirat Ez a meglehetősen tág tartalmi meghatározás lehetővé tette, hogy a lapban az irodalmi jellegű munkák mellett szociális, köz- gazdasági, tudományos stb. problémákkal foglalkozó tanulmányok is megjelenjenek. A folyóirat gerincét ezek a tanulmányok, értekezések és alkalmi cikkek alkották. Kezdetben kevés, később elég sok lírai alkotást, műfordítást is találunk a lapban. Novellából és regényrészletből is jutott egy- egy számba kettő-három. A két utóbbi műfaj különösen a 43- as és 44-es években szaporodott el a folyóiratban, amikor a Sorsunkat a szépírók és lírikusok országszerte megismerték, másrészt pedig kritikai, az ország szociális és irodalmi problémáival foglalkozó tanulmányok mér nem igen jelenhettek meg a cenzúra miatt. Je- , lentős fejezete volt a Sorsunknak az Élet és Irodalom rovat, ahol gyakran foglalkoztak irodalompolitikai kérdésekkel is a szerzők. 1943-tól színházi kritikákat, tárlat- és filmismertetéseket is találunk ugyanebben a rovatban. 1942-ben a Könyvek című rovattal bővült a Sorsunk. Ebben kizárólag könyvismertetések, kritikák jelentek meg. örvendetes, hogy itt gyakran találkozhatunk pécsi, baranyai, illetve dunántúli írók új alkotásáról szóló recenziókkal. Egy adat a folyóirat elterjedségére vonatkozóan: 1941-ben még 5—6 dunántúli városban, 1943 második felében pedig már az ország húsz jelentős városában, beleértve Budapestet is, voltak bizományosai a lapna k.

A már idézett célfcitűzés- bői, de a folyóirat jellegéből is adódott, hogy a Sorsunkban, ha erőtlenül is, ha az adott körülmények által korlátozottan is, több irányban történtek kísérletek a Dunántúl és az egész ország legégetőbb szociális és irodalmi problémáinak megoldására, de legalább is keresték ennek az útját; A folyóirat politikai arculatát a társadalmi kérdések progresszív megoldásának segítését sürgető tanulmányok, cikkek, valamint a német gyár- . matosításd törekvésekkel töb- | bé-kevéslbé nyíltan, de legtöbbször burkoltan szembenálló munkák jelentik;

A Sorsunkban a népi ideológusoknak, íróknak az a szárnya érvényesült leginkább, amely a polgárosodásban látta a parasztság felemelkedésének fő útját. Jócsik Lajos: Mit tehet a parasztság önmagával című tanulmányában, amely tulajdonképpen Erdei' Ferencnek A magyar paraszttársadalomi című könyve alapján vizsgálja ennek 'az osztálynak a problémáit, a parasztság jövőjét a fokozatos polgárosodásban látja és szerinte a parasztság nem is kíván többet ennél. Erdei Ferenc Somogyi Imre Kertmagyarország című könyvét kommentálva már a társadalmi változások szükségességére is rámutat, amellett, hogy jól látja a Somogyi által javasolt megoldás illuzorikus- ságát. Jócsik egy későbbi tanulmánya, amelyet Kerék Mihálynak. A földreform útja c. művét méltatva már arról is említést tesz, }iogy alapos gazdasági reformok is szükségesek a földnélküliek problémáinak megoldásához. A parasztság kialakulásának és történelmi ré- tegeződésének megismeréséhez igen jó segítséget ad Erdei Ferencnek A szabad parasztság kialakulása című nagyszabású tanulmánya. A munkások ekkori életére, küzdelmeire mutat rá Nagy István erdélyi író munkája, amelynek a címe: Munkások életéről. Emellett új színfoltot is jelent a folyóiratban: a munkások hangját, érzéseit, törekvéseit tolmácsolja.

TM űveiődéspol itikai tekin1Ti tetben a folyóiratban többen ostorozták a feudál-ka- pitalista rend által kitermelt „kétféle kultúrát”. De ezen a téren is, akárcsak a szociálpolitikai kérdésekben, nem jutottak túl az útkeresésen. Ennek a megrekedtségnek nem csupán a fennálló rend volt az oka, amely kétségkívül nehezítette a kibontakozást, hanem ezeknek az íróknak, politikusoknak, ideológusoknak a szemléletében megmutatkozó kórlátok is. Révay József szegedi sgyetemi tanár Polgári művelődés — paraszti művelődés című tanulmányában például a kétféle kultúra fájó ellentmondásainak megszüntetését a polgári kultúra hegemóniájában látja. Temesi Mihály pécsi tanár már jobban számol a valóságos helyzettel és a polgári, valamint a népi kultúra egészséges asszámiláciöjától várj a a kibontakozást. Jócsik Lajos és Erdei Ferenc azok, akik kulturális vonatkozásban is a legjobban észreveszik a társadalmi tényezők jelentőségét és ezért a kulturális megújhodáshoz sürgetik a társadalmi változásokat is. A nemzeti hagyományok ápolása és a népi kultúra értékeinek megóvása

tekintetében szintén említésre méltó a folyóirat tevékenysége. A helyszűke miatt csupán néhány példát említünk csak: Várkonyi Nándor dokumentumait a szabadságharc idejéből vagy Hegedűs Lajos és Temesi Mihály hanglemezes ormánsági népdalgyűjtése eredményeinek propagálását.

Irodalompolitikái vonatkozásban, mint említettük, a folyóirat fő törekvése az volt, hogy megbontsa az irodalmi klikkek acélfalát. Ilyen tekintetben igen tiszteletre méltó kísérletek történtek a Sorsunkban. Elsősorban azzal, hogy helyet adtak bármilyen csoportosulásban résztvevő vagy ezen kívül álló írónak, költőnek, ha annak munkája egyébként elérte a szerkesztőség által megkövetelt színvonalat. A folyóiratban meg is jelentek a kor irodalmi helyzetéről az urbánus esztéták, mint Makay Gusztáv véleményei éppenúgy, mint a népi Jócsik Lajosé vagy Kovács Endréé, Juhász Gézáé. A szintézisre való törekvés ellenére a Sorsunk irodalompolitikai, esztétikai elvei közelebb álltak a népiek nézeteihez, mint az urbánusokéhoz. Maga a szerkesztő, Várkonyi, Nándor is a népiek koncepcióját tartotta elfogadhatóbbnak. Az irodalmi kiegyenlítődést szolgálta a Sorsunk szerkesztőségének egy érdekes kezdeményezése, az irodalmi portrésorozat is. Ebben szintén megtalálhatjuk a népi, urbánus vagy bármelyik csoporton kívül álló író, költő életmunkásságának méltatását is.

A z új írói gárda felnevelé■^*p se érdekében is figyelemre méltó törekvéseket találunk a folyóiratban. A fiatal költők közül András Endre, Csányi László, Kopányi György, Darázs Endre, Kónya Lajos közölték zsengéiket a lap hasábjain. Sinka István a fo- Lójratban mutatja be Csohány Gábor, Csordás János, Káldi János, Örvös Lajos, Szentivá- nyi Kálmán és Szentkirályi János fiatal költők verseit is. A prózaírók közül Aradi (Wav- ruch) Gábor, Szihnyei Ilona, Tatay Sándor szerepeltek gyakran, a kritikusok és kutatók «ízül Csapiáros István, Hege- lüs Lajos, Kolta Ferenc, Lit- uányi László, Muszty László, Szabó Pál Zoltán, Temesi Mi- iály, Vándor Gyula, Zsikó

„Az egyszerűt, a személyest igyekszem ábrázolni...!"

Interjú Bánnfy Györggyel, a hétfő esti előadás Faust

alakítójával

Hétfőn este mutatja be ismét a Felolvasó Színház Pécsett, a Városi Művelődési Ház színpadán Goethe: Faust drámájának első részét. Ritka művészi esemény, és ennek az eseménynek a középpontjában — a színész mint Faust alakítója — Bánffy György a Pécsi Nemzeti Színház rokonszenves és tehetséges művésze áll.

Faust elvont figura, az emberi tudásvágy, a mindensé- get megismerni akaró, küzdő és alkotó elme. az örök ember szimbóluma. Faust alakítása a színész számára mindig roppant nehéz feladatot jelent, hiszen a goethei alakból köny- nyen válhat elvont, filozófiai alak a színpadon. A pécsi bemutató előtt kerestük fel Bánffy György színművészt: mond ja el, hogyan készült fel Faust alakítására?

— Goethe egyéni sorsot ábrázolt egyéni vonásokkal, az absztrakciót megtöltötte élettel Alakításomban ebből indultam ki. Elsősorban a személyest, az egyszerűt igyekszem ábrázolni, az embert, akit ugyanakkor egyetemes gondok és vágyak foglalkoztatnak, de a maga külön sorsát éli.

— Az oratóriumszerű előadás új kezdeményezés. e bemutató is oratóriumszerű előadás lesz?

— Igen. Vannak olyan drámai művek, amelyeknek ez nem felelne meg. de azt hiszem, hogy a Faust esetében itt teljes összhangban találkozik a mű tartalma és az előadás formája. Goethe költői- sége, filozofikus művészete remekül érvényesül a puritán oratórium formában. Igaz, hogy a Faust tipikus könyvdráma, szcenirozott előadása soha nem is volt probléma- mentes. Az oratóriumszerű előadás viszont könnyen alkalmazkodik ehhez a körülményhez.

— Most csak a Faust első részét mutatjáük be?

— A Faust két részben jelenti a teljes művet, egyszerre mégsem adható elő terjedelme miatt, mert ehhez erőszakos, a mű hitelességét veszélyeztető húzásokat kellene alkalmazni. A Felolvasó Színház az idén a mű első részét mutatta be, de készülünk, hogy az ősz folyamán a sok tekintetben bonyolultabb és gazdagabb második részt! is bemutassuk, és így a város közönsége megismerhesse a teljes Faustot.

— Milyen tapasztalatokat ho zott az első év Pécsett?

— Reményeim beváltak. A

szezonban kapott színészi feladatok izgalmasak, érdekesek voltak, örömet hoztak számomra, hiszen játszottam görög tragikus hőst és napjaink kommunista újságíróját. Schiller romantikus lovagját és a német koncentrációs táborban meghibbanó francia nőorvost.. Mindebből következik. hogy örömmel és jóleső érzéssel gondolok az első évre, amit Pécsett töltöttem, és megszerettem a pécsi közönséget, amellyel a színházi előadásokon kívül számos irodalmi előadáson Is volt alkalmam találkozni.

— A pécsi közönség a következő szezonban is tapsolhat Bánffy György alakításaiért, ami természetesen azt is jelenti, hogy a következő évadban is Pécsett játszik?

— Igen. Itt maradok, és remélem, hogy a következő évadban is ugyanilyen szép feladatokban lesz részem, mint az idén. Évek óta vágyam, egy évtizede készülök arra. hogy egyszer eljátsszam a Hamletét. Szó van arról, hogy talán a jövő évadban a pécsi színház esetleg műsorra tűzi — ez életem legnagyobb színészi vágya — fejezte be Bánffy György színművész az interjút;

Gyula munkái kerültek a lapba.

A fiatal tehetségek istápolá- sán kívül természetesen széleskörű írói tábort foglalkoztatott a folyóirat, amely nemcsak a táj, hanem az ország literá- tusait is vonzotta. így kerül: Pécsre Bárdosi Németh János, a szombathelyi Irottkő szerkesztője is. A Pécsett élő Csorba Győzőn, Lovász Pálon, Weöres Sándoron kívül Kaposvárról Takáts Gyula,' a fővárosból és az ország más részeiből Jankovich Ferenc, Erdélyi József, Illyés Gyula, Kodolányi János, Thurzó Gábor, Sőtér István, Németh László, Berda József, Tompa László stb. nevezhetők a folyóirat munkatársainak. Az 1942-ben megalakult Dunántúli Kutatóintézet (ma Dunántúli Tudományos Intézet) munkatársai és más pécsi, dunántúli kutatók is helyet kaptak a folyóiratban munkájuk eredményeinek propagálására.

A Sorsunk a hozzá hasonló jellegű folyóiratokkal (Válasz, Kelet Népe, Magyar Csillag) párhuzamoson — az adott lehetőségek között — szerepet vállalt a táj és az ország népének társadalmi, gazdasági és kulturális előrejutásáért folytatott küzdelemben. De az is igaz, hogy nem tudott határozott programot nyújtani a nehéz időkben. Sokszor eltévedt az eredményre vezető úttól, némelykor eklektikus jellege miatt pedig nem tudta igazán megragadni azokat a rétegeket. amelyek a magvát jelentették a társadalmi megújulásnak. Ilyen körülmények között érte a folyóiratot a nyilas terror, amely már nem tette lehetővé megjelenését sem. A Sorsunk 1944 novemberi száma már nem került nyomdába.

II.

(1945—1948)

4 felszabadulás után Pé** esett hamarosan megindult az irodalmi szervezkedés Az Uj Dunántúl 1945 április elsejei számában a következőket olvashatjuk a folyóiratra vonatkozóan: „A dunántúli magyar írók pécsi munkaközössége az elmúlt hónapokban több baráti megbeszélést is tartott, \ amelynek eredményeképpen elhatározták, hogy Várkonyi Nándor, a kiváló irodalomtörténész szerkesztésében megjelentetik a Sorsunkat, ezt az országos hírnevű folyóiratot, amely a múltban is mindig szállást adott a demokratikus magyar gondolat munkásainak s a lehetőségek között is szem- befordult a germán fasizmus törekvéseivel.”

A második világháború befejezése utáni napokban valóban meg is jelent a Sorsunk, már nem a Janus Pannonius Társaság, hanem a Dunántúli Magyar írók és Művészek Munkaközösségének lapjaként. Érdemes a munkaközösség programját is elolvasnunk, amely a május—júniusa szám hátlapján található: „... A most újraéledő folyóiratban a magyar írók legjobbjai nemcsak versben és prózai írásaikban szólaltatják meg magyar nép igazi lelkét, hanem a szépirodalmi és művészeti cikkeken kívül a felszabadult, demokratikus korszellemhez híven, bő teret kívánunk juttatni a társadalomtudománynak, amely magában foglalja szociálpolitikánkat, a magyar dolgozó társadalom, a munkásság és parasztság legfontosabb sorskérdéseit. A magyar irodalom ápolásán kívül ismertetni kívánjuk a szomszédos nemzetek irodalmát is, de egyik fontos feladatunk lesz az új orosz irodalom és tudományosság megismertetése is, mert az utóbbi emberöltő idején az újabb nagy orosz irodalom kapcsolataitól i reakciós erők, sajnos teljéién elzártak bennünket."

A demokratikus célkitűzések ne g valósi t ására, a folyóirat rányítására a szerkesztő meL é bizottságot hívtak létre, unelynek tagjai dr. Boros István, Csuka Zoltán, dr. Szabó Ml Zoltán voltak.

A folyóirat politika arculatát a szociálpolitikai tanulmányok mellett a szomszédos népekkel, azok kultúrájával való megismerkedés törekvése jellemzi. 1947-től Sziklay László szerkesztésében egy külön rovat, a Dunatáj igyekezett betölteni ezt a szerepet.

Szociálpolitikai vonatkozásban a földreform végrehajtása u‘án: helyzet foglalkoztatta elsősorban a folyóiratot, hiszen kezdettől a parasztság sorsa ér. dekelte leginkább. A felszabadulás után első számban Zsikó Gyula teszi mérlegre a földreform eredményeit és latolgatja hatásait. Ez a munka, a 45-ös években állásfoglalásnak is tekinthető, hiszen ekkor még gyakoriak voltak az olyan hangok, amelyek kétségbe vonták a földreform jogosságát. Balogh Dezső egy másik tanulmányban a szövetkezés gondolatát pendíti meg jellegzetes parasztpárti koncepcióban. Morvay Gyula remek szociográfiai munkát jelentet meg folytatásokban a falu népének életéről. Említésre méltó, a folyóiratban megjelent Bú- bics András kutató munkája a május elseje történeti előzményeiről. A szerző ebben a tanulmányban az országban az elsők között méltatta a munkások nemzetközi ünnepének jelentőségét.

Méltánylást érdemlő a folyóirat krónikás szerepe is a dunántúli kulturális élet eseményeinek regisztrálásában.^ Igen sok beszámolót olvashatunk benne a felszabadulás utáni kulturális kezményezések- ről, rendezvényekről. Művelődéspolitikai tekintetben figyelemre méltó, hogy ebbén a folyóiratban az elsők között sürgeti Székely György a színházak államosítását még 1945- ben. A lapban olvashatunk a Batsányi Társaság megalakulásáról is, amely 1946-ban tulal- donosa is lett a Sorsunknak;

M ü veiődéspol i tök a i tekintetben sajnos a folyóirat alig tudott előbbre lépni a népiek fel- szabadulás előtti álláspontjánál. Továbbra ás a parasztság felemelésének szükségességét hangoztatták, a népfőiskolák, népi kollégiumok intézményében látták az alapját a kulturális. forradalomnak. A munkásság kulturális életével gUg törődtek, bár néhány értékes Cikket feltétlenül ' méltányolnunk kell, amely a kultúra és a szocializmus viszonyát igyekszik tisztázná. Ilyenek: Boros Istvánnak a Kultúra és sz'#a- lizrnus című. tanulmánya, Később ugyanennek a szerzőnek a tudomány és a szocializmus viszonyát boncolgató munkája.

A folyóirat munkatársainak tábora nagyjából azonos volt a felszabadulás előttivel. Uj hangot jelentett Simon István, aki itt jelenhette meg első versét (Györöki halászok), Katkó lst-< ván, Mészöly Miklós, Rubin Szilárd, Hunyady József stb.

A Sorsunk 1948 májusában már nem jelent meg. Pécs ezután 1949 elejéig, amikor a Dunántúl című folyóirat első »zárna megjelent, folyóirat nélkül maradt. Néhány hónap múlva ez is megszűnt és közel három esztendő telt el, míg másodszor is megkezdte működését szintén Dunántúl né- Jen egy irodalmi folyóirat.

A Sorsunk működése a pé- esd és a dunántúli szellemi élet egyik jelentős szakaszát jelenti. E folyóirat műé- ködése, megrekedése arra int bennün két, hogy csak tisztult nézetekkel rendelkező, határozott célkitűzésekkel induló és izek mellett mindvégig kitartó iolyóirat töltheti be hivatását.^ Bz a folyóirat — ha akadozva s — de progresszív irányban naiad t mindaddig, amíg megértette az idők által parancsolt ennivalókat és ezek szolgálatába állította erejét. Amint izonbam eltávolodott ezektől a 'elada toktól, illetve hagyta, íogy az idő elszáguldjon fölöt- ;e, fantomokat kergetett, már :lért, sőt túlhaladott célki iű- úsekért harcolt. A felszaba- lulás után rohamosan fejlődő ;azdasági, társadalmi, szellemi “létünkben így saját maga ad- a bizonyítékát annak, hogy íem tud tovább világító fák- yája lenni a dunántúli szel- eml életnek.

László Lajos

* A szerző Pécs irodalmi múltját lolgozza fel az I. világháborútól napjainkig. Tanulmányának egy észletét közöljük 1«.