Dunántúli Napló, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-13 / 86. szám

NAPLÓ

mi. Április it

„&064H0&2 •

’/dravsztvutyt „Vosztok*! Jónapot ..Kelet“, ** legfényesebb tündöklő csillaga korunknak! Jó napot Juri) Alekszejevics Gagarin elvtárs, ú) hőse az emberi vállalkozásnak! Üdvözlünk emberi elme, amely megmutattad utunkat a csillagokhoz! Dicsőség a neved szovjet tudomány, a szocializmus tudománya, amely az egész világ előtt ismét bebizonyítottad elsőségedet, magasrendűségedet.

Nehéz szavakat találni moat a csodálat, a tisztelet, az újjongás óráiban, s valahogy úgy van ezzel az ember, mint az alpinista, aki feltekint a csúcsra, s egyszerre fogja meg erő ée gyengeség. Erő, mert tudja, hogy valaki már megmászta a bevehetetlennek hitt csúcsot, gyengeség, mert tétovázva keresi az első támpontot, ahonnan, ha nem is jut tovább, legalább felmérheti a vállalkozás nagyságát, nagyszerűségét. Erről a támpontról figyeljük és mérjük azt a szédületes és csodálatos szórtét, amelynek minden egyes kapaszkodója korszakos lépés a fenséges csúcsig.

Nézzük csak az elsőt.

1957. október 4-én röppent az űrbe a szovjet 'tudomány hirdetője, a „lepkesúlyú” szputnyik, a világűr legelső „felderítője”. Eredmény? Bebizonyította az űrkutatás (a csúcs felé vezető út) reális lehetőségeit, adatokat szerzett a további szptrtnyikok tervezéséhez. A másik 1957. november 3-án hagyta el a földet, hogy az első űrélettani kísérletéket megejtse, hogy újabb értékes adatokat szolgáltasson az ember leendő űrrepüléséhez. 1958. május 15-én a harmadik szputnyik már két éven keresztül keringett Földünk körül és a legmodernebb, a legtökéletesebb felszerelésű kozmikus fizikai laboratóriuma, az értékes adatok tíz- és százezreit szolgáltatta megteremtőinek.

Ji'zek után következtek a legmerészebb, a legmeredekebb kapaszkodók. A negyedik, az ötödik is a hatodik szputnyik, az ember űrrepülésének igazi hírnökei, amelyekben már élőlények igazolták az életfeltételek biztonságát. Ekkor próbáltak ki egy újabb, hatalmas hordozó rakétát és kísérletezték ki a visz- szatérésre alkalmas, rendkívül bonyolult berendezéseket. A hestedik szpuínyik már az elő-! deinél is komplikáltabb berendezésével, óriási súlyával és a visszatérés szempontjából is tökéletesebb konstrukciójával, újabb hatalmas lépést jelentett a szovjet űrkutatásban, az ember űrrepülésének megvalósítása felé.

És alig két hónappal ezelőtt újabb csodálatot váltott ki világszerte a Vénusz felé száguldó szovjet automatikus űrállomás, amelyről a földkerekség minden tudósa, de az egyszerű emberek is a legnagyobb elismerés hangján adóztak. A világ minden számottevő lapja, köztük a négy és félmilliós példányban megjelenő londoni konzervatív Daily Express ilyen felkiáltással summázta a hírt: „— A dicsőség órája ez a Szovjetunió számára. A szovjet tudósok minden elismerést megérdemelnek angol és amerikai kollégáiktól. Ilyenkor döbbenhetünk rá Nyugaton, hogy az Egyesült Államok mennyire elmaradt, s Angliában tulajdonképpen nem is folyik űrkutatás, csak néhány tudós vitatkozik..

A tökéletes, többfokozatú rakéta, amelyen felbocsátották a nehéz szputnyikot, hogy a fedélzetéről egy kozmikus rakétát indítson el a Vénusz irányába — nemcsak az űr ismeretlen területeire, hanem világunk és ezen belül szocialista táborunk erőviszonyaira is újra ráirányította a figyelmet. Európa majd minden rádiója megszakította műsorát, hogy hírt adjon a világraszóló eseményről

S néhány szót még a szovjet sajtó két hónappal ezelőtt megjelent nyilatkozatából:

„— Nincs már messze az a nap, amikor elindul a világűrbe az első ember és bizonyosak vagyunk benne, hogy ez az ember a Szovjetül **i polgára lesz.;

C még jóformán fel sem ocsúdott az em- beriség a legutóbbi nagyszerű hír hatása alól, amikor szóról szóra megvalósultak a két hónap előtti nyilatkozat sorai. Felrepült hát és vissza is tért az első ember, az első szovjet ember, hogy élő, eleven szóval elmondja a legizgalmasabb, a legdicsőségesebb élményt, amelyet valaha is elmondott ember az embernek.

Magyar tudósok nyilatkozatai

A kozmikus térség meghódítása határkő az emberiség „előtörténetéből66 az emberiség

igazi története felé

HEVESI GYULA AKADÉMIKUS NYILATKOZATA

Hevesi Gyula akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke a következőket mondotta a Magyar Távirati Iroda munkatársának az embert szállító űrhajó óriási jelentőségéről:

— Az ember első útja a szovjet űrhajón a kozmikus térségekbe, s az űrhajó előírt pályájának befutása után a tervszerű visszatérés az emberiség kulturális fejlődésének roppant történelmi jelentőségű eseménye.

„Ember egy másik égitesten“

Dr. Almát Iván csillagász, kandidátus nyilatkozata

Az első. embert szállító szputnyik-űrhajó felbocsátása és sikeres visszakozása alkalmából dr. Almár Iván csillagász, kandidálta«, a MTESZ asztronautikai szakosztályának titkára nyilatkozott az MTI munkatársának a kísérlet jelentőségéről. és a további fejlődés lehetőségéről.

— Az ember űrrepülésének előkészítéseként — mondotta 1957. október 4-én lőtte fel a Szovjetunió az első szputnyikot. az ember által készített első mesterséges égitestet — Alig három és fél évvel ezután már az ember is követte a világűrbe küldött műszereit. Korszakalkotó lépés: az első eset. hogy egy ember nem a földön, hanem egy másik égitesten tartózkodott. Igaz, hogy ez az égitest csak négy és fél tonna súlyú és élettartama mindössze néhány óra volt, mégis óriási jelentőségű, hiszen

Gagarin őrnagy a repülés közben a földi nehézségi erőtől béklyóba vert emberből egy önálló égitest lakójává változott.

Léggömbökkel az ember eddig csak mintegy 40 kilométeres magasságba, tehát még csak az

alsó légkörbe tudott eljutni. A 170—300 kilométeres távolság azonban már messze túl van azon a zónán, amely léggömbbel vagy repülőgéppel elérhető.

•— A j,Vosztok” űrhajó felbocsátásának hajlásszöge megegyezett az eddigi mesterséges égitestek féllövésének irányával. A hosszú és rendkívül gondos előkészítő munka alapján tehát a szputnyik-űrhajó kitaposott úton haladt és sokszorosan kipróbált műszerek, berendezések' óvták az első űrhajóst.

— A szovjet tudomány bámulatos fejlődése alapián. az ember sikeres űrrepülésének

első útja után már tervezgetni lehet, mi következik ezután.

Közelebb került az ember

ahhoz, hogy már a föld körül keringő állandó jellegű űrállomás megvalósításának gondolatával is részletesebben foglalkozzék. ,

Ez az „égi sziget” nemcsak az űrhajók továbbítását, hanem a csillagászok munkáját is jelentősen könnyítené. A földet körülölelő légkör sok fényt elnyel, de a nagy maiga sságban keringő űrállomás csillagászainak megfigyeléseit már nem akadályozná a sűrű légréteg. Az eddigi legnagyobb ötméteres földi távcsővel már egyen értékű lenne az űrállomáson felszerelt 20 centiméteres távcső is. így a csillagász a korábbinál sokkal jobb feltételek között készíthetné elő az űrrepülők útját, az égitestek meghó dítását — fejezte be nyilatkozatát dr. Almár Iván.

Szovjet fiziológiás nyilatkozata az űrhajózás élettani feltételeiről

Moszkva (TASZSZ).

Ezraz Asztratjan, az .ismert szovjet fiziológiás, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja nyilatkozott az első űrhajózással kapcsolatban;

Asztratjan elmondotta, hogy bár a korábbi szovjet űrhajók fülkéiben kutyák voltak, e fülkéket emberre méretezték, kicsinyben lemásolták a megszokott földi környezetet, megteremtették az optimális feltételeket, mégpedig nem állatokat tekintetbe véve, amelyek szervezetének elég lett volna kevésbé állandó nyomás és hőmérséklet biztosítása is.

Az első, mindig legnehezebb lépést kétségkívül további, még fokozottabb és lenyü- gőzőbb lépések követik, —

mondotta a szovjet fiziológus. Az élet különböző formád kialakításának és fejlődésének, e {járatlan rejtélyeknek felderítése küszöbén vagyunk.

A világűr meghódításának Szovjet programját jellemezve ftsztratjan emlékeztetett tarra,

hogy már majdnem az első mesterséges holdak felbocsátása óta vita folyt szovjet és amerikai szakemberek között, hogy nehéz, vagy könnyű szput- nyikokat bocsássanak-e fél. Most már valószínűleg senki nem kételkedik abban, hogy a tudósok csak a nehéz mesterséges holdak felbocsátásával kaptak lehetőséget a világűr tanulmányozását célzó átfogó program megvalósításához.

Asztratjan professzor rámutat, hogy amikor szovjet fizio- lógusok és orvosok az ember fiziológiai állapotát nagy gyorsulás közben vizsgálták, mindenekelőtt tekintetbe vették azt a körülményt, hogy

nincs olyan sebesség, amelyet az emberi szervezet ne tudna elviselni, feltéve, ha az nem Jár rendkívül nagy gyorsulással.

Rádlótávmérés, televízió és más műszaki eszközök segítségével tanulmányozni lehetett az állatok, élettani reakcióit

a repülőút különböző szakaszaiban. Az ember űrrepülésének előkészítésében az egyik legfontosabb probléma az volt, hogyan küszöböljék ki a túlterhelésnek az űrhajósra gyakorolt káros hatását.

Ahogy annak idején Amerika felfedezése a középkorból az újkorba való átmenet határkövét jelentette, úgy a kozmikus térségbe történt behatolás — nézetem szerint nem kisebb jelentőségű előrehaladást jelent az emberiség „előtörténetéből” az emberiség igazi története felé.

Ez az ugrásszerű átmenet valójában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméhez fűződik.

— A rendkívül sokoldalú, a nemzetközi fejlődés legmagasabb szintjét jelentő tudományos és technikai kutatómunkát — amelynek ezt a nagyszerű eredményt meg kellett előznie — csak a szocialista forradalom győzelme által felszabadult nép, élén az emberiség haladásáért, jólétéért és békéjéért következetesen harcoló marxista—leninista vezetés teremthette és szervezhette meg. Bámulatra- méltó az a következetesség, amellyel a szovjet tudomány az 1957. október 4-én felküldött első szputnyik óta lépésről lépésre előkészítette s végrehajtotta a kozmikus térségnek az ember számára történt meghódítását. Az összes . tudományág rendkívül sok- - * oldalú, de a kitűzött célnak megfelelően összehangolt kutatómunkája, a legkülönbözőbb iparágaknak nem kevésbé magas műszaki színvonalon való együttműködése vezethetett ehhez az eredményhez.

— Csodálattal és elismeréssel adózunk a szovjet tudomány e nagyszerű eredményének, amely egyben megdönthetetlen bizonyítéka a szocia- g lista társadalmi rend kultúrád lis és gazdasági fölényének és az ember erejének is a béke megvédésére irányuló harcban — hangzott a nyilatkozat.

Hogyan tért vissza az űrhajó utasa?

NAGY ERNŐ NYILATKOZATA

A „Vosztok” szputnyik- űrhajó felbocsátása alkalmából Nagy Ernő gépészmérnök, a Központi Asztronautikai Szakosztály titkára nyilatkozott az MTI munkatársának az egyik legnehezebb feladatról, az űrhajó visszatérítésé- rőL

— Az űrhajó visszatérítését — mondotta — rendkívül sok és szerteágazó tudományos és technikai munka előzte meg. Először Is meg kellett tervezni a megfelelő hordozó rakétát. Azután elkészíteni az űrhajó fülkéjét, a hozzátartozó összes berendezésekkel. Ki kellett kísérletezni és megvalósítani egy olyan rendszert, amelynek alapján a fülke biztonságosan visszatér az űrből. Olyan földi mentőszerkezetet is létre kellett hozni, amellyel a már visszatért embert a legrövidebb idő alatt biztonságos helyre lehet juttatni.

— Sok érdekes részletet lehet az űrhajós fülkéről elmondani,

de csak két olyan részletet emelek ki, amiről eddig kevés szó esett. Az egyik az a rendszer, amellyel az űrhajós fülke pörgését, forgását, vagy buk- fencezését meg lehet gátolni. Könnyű elképzelni, hogy az űrhajós egészségét és lelkiállapotát nagyon befolyásolná, ha például a rakéta vele együtt szabályos vagy szabálytalan pörgésbe kezdene. Ez sok olyan járulékos hatással is járna, ami esetleg meghamisítaná az eredményeket. Ezért a fülkét stabilizálni kell. A feladatot tulajdonképpen igen egyszerűen lehet megoldani. Csupán nagynyomású gázt. például sűrített nitrogént kell megfelelően kiképzett kis fú- vókákon keresztül kiáramoltatni és ezzel minden káros mozgás megszüntethető. A másik érdekes rendszer egy kisrakétás mentőszerkezet, amely veszély esetén földi parancsra leemeli a fülkét a hordozó rakéta fejéről és a szokásos módon ejtőernyő segítségével visszajuttatja a földre. Ezt a szerkezetet akkor hozzák működésbe, ha indítás közben a hordozó rakéta meghibásodik.

— A fülke első próbája 1960 május 15-én az első szput- nyik-űrhajóvaJ történt.

Á mai nappal új szakasz kezdődik az űrkutatásban

Német tudós nyilatkozata

Berlin (MTI).

A Német Demokratikus Köz társaság valamennyi rádióállomása csütörtökön reggel 8 óra után néhány perccel megszakította műsorát és ismertette a TASZSZ jelentését. A rádió első kommentárjában a világűr Kolumbuszának nevezte a bátor őrnagyot.

A hír futótűzként terjedt el nemcsak a megosztott Berlinben, hanem az egész köztársaság területén. A thüringiai Sonnebergrben lévő csiHagvizsgáló vezetője, Rudolf Brandt professzor „évszázadunk szenzációjának” mondotta az április 12-i szovjet űrhaj ó-s zputnyikot.

Edgar Pénzéi, a rodewischi csillagvizsgáló vezetője így nyi latkozott: „Üdvözlöm a bátor szovjet őrnagyot és a szovjet tudósokat, akik ismét bebizonyították, hogy az űrkutatásban a Szovjetunió vezet. Az Amerikai Egyesült Államok már soha nem érheti utói a Szovjetuniót.”

A fülke műszaki berendezései kifogástalanul működtek, s csak a visszatéréssel volt zavar. A kísérletnek azonban az volt a pozitív tanulsága, hogy a szputnyik-űrhajó kabinja valóban alkalmas az élőlények űrutazására. E kísérlet óta valamennyi kísérletnél kitűnően megállta a próbát a fülke, s az ember repülését megelőzőleg egy eset kivételével, a kutyák visszahozása is zavartalan volt.

— Az űrhajó visszatérítésénél sok veszély leselkedik az űrhajósra. A szputnyik-pályán keringő test tulajdonképpen le sem esik, csupán a levegő ellenállása fékezi igen gyengén, de ettől akár hetekig, hónapokig, vagy évekig is a föld körül keringhetne. Erről a stabil szputnyik-pályáról tehát kényszeríteni kell az űrhajós fülkét a visszatérésre. Ez akkor lehetséges, ha a szputnyik- űrhajó sebességét a szputnyik- sebesség alá lassítják, s így egy elnyújtott, ívelt pályán tér vissza az űrhajó a földre.

dik a föld felé és közben megfelelően kialakított fékező felületekkel növelték meg lég- ellenállását E rendkívül fokozatos, enyhe fékezéssel érték el azt, hogy a szputnyik-űrhajó túlmelegedés nélkül tudott áthatolni földünk légkörén és fokozatosan lelassult addig a sebességig, amelynél már ki lehetett nyitni az ejtőernyőt.

Mintegy 10 kilométer magasságban, vagy még annál is alacsonyabban, először egy kis ejtőernyő, majd egy óriás ejtőernyő nyílik ki, amely körülbelül olyan sebességei teszi le a fülkét a föld felszínére, mint amilyennel egy lift érkezik a földszintre.

A sebesség csökkentésére fékező rakétát használnak. A csaknem nyolc kilométeres másodpercenkénti sebességgel száguldó szputnyik-űrhajó sebességét ezzel néhány száz méter alá csökkentik.

A szovjet kísérletekben ezután már csak a levegő fékező erejét használták fel a pálya módosítására. A fülke igen enyhe lejtésű pályán közele— Az ember visszatérése gyakorlatilag azonban még nem fejeződik be a fülke ejtőernyős leszállításával. Az űrhajós fülke több száz négyzet- kilométer nagyságú területen bárhol földet érhet Lehet, hogy erdő közepén, vagy vízben, vagy sziklás lejtőn, s így mindent meg kell tenni, hogy utasát minél előbb biztonságba helyezzék. Ehhez jelentős mentőszervezetre van szükség. Helikopterrel, terepjáró gépkocsikkal, rádió- és radarberendezésekkel ellátott csoportoknak kell felderíteni a földre érés helyét a fülkén levő rádióadó jelzései alapján, s ezután a legrövidebb idő alatt el kell érni a fülkét. A mérnökök tevékenységét illetően így ezzel gyakorlatilag is véget ért a visszatérítés kísérlete. A munka folytatását ezután már az orvosok és az élettan kutatók veszik át, akik a különböző mérési eredményekből és megfigyelési adatokból állapítják meg végérvényesen, hogyan viselte el az ember szervezete az űrrepülést — fejezte be nyilatkozatát Nagy Ernő.

NOVOBÁTZKY KÁROLY AKADÉMIKUS:

A legújabb kor első óráit éljük

— Az ember kijutása a világűrbe új korszak kezdetét jelenti — mondotta Novo- bátzky Károly akadémikus, az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem elméleti fizikai intézetének vezetője.

Ha Kolumbusz az új kor

kezdetét jelentette, úgy ma a világűr meghódításának e döntő szakaszában a legújabb kor első óráit éljük.

— A mai naptól kezdve a világűr tanulmányozásában nem vagyunk egyszerűen a műszerekre, a gépekre utalva,

a világűrbe jutó ember határozott célú kísérletek elvégzésére is képes. A kozmosz még tele van felderítetlen jelenségekkel, s ezeknek a megismerésére most nagyobb a lehetőség, mint eddig bármikor. A nap és a hold mágneses terének mérése, a kozmikus anyag sűrűségének megállapítása új utakat nyit a tudományban és konkrét magyarázatokat kaphatunk még olyan kérdésekre is, hogy a világegyetem zárt vagy nyitott, de az új felfedezésektől várjuk a konkrét bizonyítékokat a relativitás elméletére iá.

é

4