Dunántúli Napló, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-02 / 79. szám
NAPLÓ 7 WkéArnát, mi. Apr. z. tSUúMMtZ. *■ ¥ V * Szavai változások Szabadságunk hajnalén születtek 1961. yanuar elseje. Mintha összecsapott volna a hulláin Bohár József feje fölött. A járási tanácson dolgozott, elnökhelyettes volt, de küldöttségileg kértéik: jöjjön Szavára elnöknek. Volt ő már itt elnök, de akkor jobban ment minden. Most Szaván tizenkilenc forint hetvenet fizettek, Babarcsző Lösön se sokkal többet. A tagoltnak nem nagy kedvük van. Nem is csoda: kint rohadt a dinnye, a sárgarépa, a bab, az aprómag is fuccsba ment. A babarcszőlősi teheneket majdhogy támogatni kell A harminckét tehenet nyolc istállóban helyezték el. Megkapták a tehenek a tál? ármányt, csakhogy azt a gondozó tehenei ették meg. Kész káosz van itt — gondolta magában Bohár József. — Itt mindenki annyi munkaegységet kapott, amennyit csak akart. Ha valaki azt mondta: ennyiért nem csinálom, akkor adtak annyit néki, amennyit kért. A tehenész például csak azért, mért tehenész, a járandóságon felül naponta másfél munkaegységet kapott. Jól megfizették néki a címet. És itt van a háztáji. Van, akinek három hold háztájija is van. Ezzel sem lesz könnyű megbirkózni. ■ Hol kellene kezdeni az egészet? Megvolt az egyesülési közgyűlés a babarc- szőlősiekikel Teljesen új vezetőséget választottak. Bohár elvtórsék mindent őszintén a tagok elé tártak és bizalmat kértek. Ezt meg is kapták. Első dolguk volt, hogy összevonták az állatokat. Babarcsző lőerői áthozták a szarvasmarhákat. És nekiláttak szakszerűen takarmányom! Minden szem takarmányt be kellett osztaniok, mert mind a két termelő- szövetkezetben lábon maradt a silókukorica; Húsz hold silókukorica ment tönkre a mezőn. Egy részét alászántották, más részét pedig lelegeltették a juhokkal. Szerződést kötötték az Agrárja Keményítőgyárral. Minden hónapban rendszeresen elvitték a 210 mázsa tnebert. És a hitetlenkedők is hinni kezdtek. Mégis csak lesz valami az ő közös gazdaságukból; Az új állattenyésztők — egy kivételévéi mind kicserélték őket •—, nagy munkát végérték. Rövid három hónap alatt megduplázták a tehenek fejési átlagát. Ma már 11 litert adnak a szavai tsz tehenei, a decemberi négy literrel szemben. Megn VUgodfafc G tagok,csak Babatcszőlősön birkóznak még egyesekkel. A többség itt is megértette: a törvény rájuk is vonatkozik. nekik sem lehet több háztájit megtar- taniok. Ma már itt is pőréinek a munkáért. A közös munkáért, aminek érteimét látják. Harmincnégy nyolcvanat terveztek be munkaegységenként, és ez meg is lesz, meg kell, hogy legyen. Különösen, ha olyan szorgalmasan dolgoznak a jövőben is. mint. eddig. Mert most nincs hiba a munkával. Minden vetésük kész, a kukorica alá is előkészítették, a talajt. Ha eléri a talaj hőmérséklete a plusz nyolc fokot, azonnal vetni kezdik a kukoricát. Három nap alatt végeznek vele. Azok az emberele, akik azelőtt nappal se mentek dolgozni. most éjjeli munkára is képesek. Sertésszállást építettek. Salak kellett hozzá. Hogy a traktort nappal is ki tudják használni a mezőgazdaságban, hát éjjé! mentek a tagok Pécsre salakért» De volt más példa is. Az asszonyoknak a vezetőség elmondta, ki kellene hordani a trágyát, de nappal a gépeknek is dolgocaniok kell. Az asszonyok erre azt válasa>Kak: hordjuk éjjel a trágyát Es éjijei hordták ki a trágyát a földekre. Hétszázötven mázsa műtrágyát szórtak ki tej- és alaptrógyának. A régi vezetőség ezzel sem törődött. Ezt bizonyítja, hogy kétszázötven mázsa olyan műtrágyát szórtak ki idén tavasszal, amit a múlt tavaszon kellett volna kiszórni. A raktárban volt Az összes! lucernájukat megfogasolták és minden holdra nyolcvan káló műtrágyát szórtak. Reménykedve néznek a termés elé. Tavaly a tennelőszövetkezet sertésállományában paratífusz pusztított. A sertések gyakran nyakig állták a sárban, piszokban. AZ idén nem tehettek a tégla sertésólakba sertéseket. Átalakítottak borrjuneve! őriek. Most ■borjúk viháncoinak a régi sertésólakban. De építettek ők mást is. Most épül egy 120 férő-$ helyes süldőszállásuk és egy 25 férőhelyes fiaztatójuk. Ezenkívül, építenek egy száz fé-í rőhelyes növendékmarha istállót is a babarc-^ szőlősi legelőn. Itt'ridegen-tartják majd az ál-? latokat. Május elsején kihajtják őket, és két? ember kint lesz velük, amíg le nein hül az? idő. A sertéstelepüket a villányi gépállomás? látja majd él vízzel. A gépállomáson Susártsz-r ky elvtársinak van egy újítása, egy oicsó víz-f ellátó. Ezt itt vezetik be először. . Építettek, szinte a semmiből. Körülbelül» tízezer téglát használtak fel. eddig, de venni g egyet sem vettek. Régi, roskadozó épületeket? bántottak le, és ebből, nyerték az építkezés- \ ■hez szükséges téglát. A lelkesedés még a leg- ¥ ifjabbákat is elkapta. Az úttörők is hoztak? téglát a tsz-be. Szétszórtan találták. A termelőszövetkezeti tagok családi terwt? készítettek, és rendesen dolgoznak. Mind-? jobban úgy érzik magukat a közödben, hogy, sok kis család egy nagy családot alkot, amely? a kis családok érdekében jött létre. A községben azelőtt csak hetenként egy--5 szer játszott a mozi. Most mindennap kapcso-í latot teremthetnek Szaván Budapesttel termelőszövetkezet épületében berendeztek egy klubhelyiséget. A klubba a járási pártbizottság adott egy televíziót. Ma már negyvenen-ötven en is összejönnek a tv-t nézni. És a szünetben mi másról beszélhetnének, mint a közösről, a közös problémáiról. A közgyűlés legutóbb úgy határozott, hogy a ba- barcszőlősiek is kapnak egy klubszobát és a kulturális alapból vásárolnak nékik is egy televíziós készüléket. Nagy változások történtek Szaván. A régi, 1956 óta ki' nem használt baromfifar- mot most megjavították és ezer csirkét tettek bele. A szavai és a babarcszőlősi üzemegység között verseny van. Ki termel többet, ki ér el jobb eredményéket? A versenynek díja van. Amelyik üzemegységben a legjobb eredményt érik el, ormán minden dolgozó egy napra Harkányba megy. Ezt a jutáimat a patronáló vállalat, a Harkányi Fürdő Vállalat adja megtoldva azzal hogy a legjobb eredményt elérő három dolgozó egy hétig üdülhet teljesen ingyen Harkányban. Versenyeznefc. Nem. az üdülésért elsősorban. hanem azért, mert értelmét látják a munkának, a többre törekvésnek. Versenyeznek, éjjel is dolgoznak azok, akik azelőtt nappal sem. akartak dolgozni. Nem különös dolog ez. Eredménye ez annak, hogy itt nem mondtak le a legfőbbről, az emberek neveléséről. SZALAI JÁNOS FOTO: ERB Cserekirándulás A pécsi Ágoston téri általános iskola tanulói az ünnepek után két napra Mágocs községbe látogatnak. Az iskola úttörőd szerdán reggel utaznak el a mágocsi úttörőkhöz. A két nap alatt mindegyik tanuló egy-egy ottani általános iskolásnál lakik. A mágocsi iskolások viszont majd a nyáron jönnek el Pécsre és itt azok a szülők látják őket vendégül, akiknek a gyermek kei most kirándulnak Mágocs- ra. Orvosi rendeld épül GödreH era szaron Gödrekeresztúr község 1961. évi községfejlesztési terve keretében 410 000 forintos költséggel orvosi lakást és rendelőt épít. Az építkezéshez eddig felajánlott társadalmi munka és helyi anyag értéke a kivitelezési költség 25 százalékát teszi ki. Havi ti* forintért egy hétig Harkányban üdülni — sesmmáesetre sem a leg» rosszabb befektetés. A hásságyi Kossuth Termelőszövetkezet» ben többen rászánták a tízest, és bár eleinte maguk sem hittek benne nagyon. — De Mayer Józsi bácsi rövidesen a harkányi fürdő vendége lett. Az új falusi „spórkasszák”, a termelőszövetkezeti tagok biztosítási és önsegélyezési csoportjai gombamód alakulnak megyénkben. Ugyan, melyikünk nem vesztett még el havonta egy kicsiből bemondott piros negyven- száz-ulti-durchmarschot megkontrázva?! A falusi .^pórkassza’* tagsági díja ennél lényegesen kevesebbe kerül és a személyi élet- s balesetbiztosításon kívül a közös alapba folyó negyedrészből a turkevei szövetkezeti parasztoknak moszkvai utazására, félezer hajdú-bihari tagnak pedig kétnapos, különvona- ton megtett budapesti kirándulására is futotta. Alig szállt le a buszról Harkányból jövet Mayer József, csak az ő utcájából még öten iratkoztak feL Harkány nagy varázsát jelzi Ujpetrén húsz új belépő. Amikor Vejtiben egyszerre ötven taggal alakult meg a csoport, Szabó Jenő szövetkezeti elnök a szervezők lelkére kötötte: el ne kerüljék véletlenül se Piskőt, se Hiricset, mert még e a két falu is az Ő szövetkezetükhöz tartozik.., A Megyei Intézőbizottság idei terveiben száz öreg részére harkányi, száz fiatal szövetkezeti tag részére balatoni üdültetés szerepel, húszat a Német Demokratikus Köztársaságba és Csehszlovákiába utaztatnak ki. Szép ráadás ez a hawi tíz forintok nyújtotta előnyökön felül. Különös társasággal akadtam össze nemrég. A találkozás nem volt véletlen — beszélgetni hívtak maguk közé. Nem névszerint hozzám, hanem a szerkesztőségünkhöz címezték a levelet. A feladó így ír: „Albérletet kerestem s így jutottam el ide, ebbe a tettyei házba. Az idős háziasszony megmutatta a lakást. Az egyik szobában három ágy volt, az egyik közülük még gazdára vart. Megtetszett a szép, tiszta szoba s az idős háziasszony kedves modora. Megegyeztünk. Este hazavártam szobatársaimat. Amikor megérkeztek, beszélgetni kezdtünk. Kiderült. hogy mindhármunknak Sándor a keresztneve, mindhárman 1928-ban születtünk, s ami a legérdekesebb — együnk sem él együtt a feleségével. Aki nem hiszi, győződjön meg róla, hogyan élünk mi idős — legények”. A levél soraiból a társaság indámnak ígérkezett s ha már „meghívót” is küldtek — érdemes felkeresni őket. A „vidám trió” közül csak két Sándort találtam otthon. Az elején meg kell mondanom, hogy — csalódtam. Én egy jókedvű,. vidám társasághoz indultam, és ... Már az első pillanatokban az volt az érzésem, hogy a levél megírása óla eltelt idő alatt „valami” történt. Valami, ami „lehútötte” a hangulatot: A szoba valóban tiszt a, rend mindenütt. Egyáltalán nem kelti „legénylakás” képét. Bár az is lehet, hogy ez a rend a házinéni gondos munkájának bizonyítéka. :------.. JHeqqúndo Lallan fi iLLatiat&k... Asztalkoz ültünk. Az egyik Sándor magas növésű, fehér inge még csak jobban kiemeli kreolszínű arcát Míg beszél, aranykeretes szemüvegét hol leveszi szeméről, hol visszateszi. Az 6 házassága olyan „mély kútba” esett, hogy azt „felszínre hozni” már lehetetlen. Három évvel ézelőtt fél évig vidéken dolgozott s ez idő alatt felesége... A bíróság a feleség hibájából kimondta a válást. „Tiszta ügy”, — ennek a házasságnak — vége. Azóta egyedül él. Hol itt, hol ott... Beveszi szemüvegét s látom nem szívesen eleveníti fel a régmúltat. Nem is faggatom, inkább a másik Sándor élete után érdeklődöm. Sovány arcú. _ középmagas férfi, ahogy gyors mozdulataiból — amikor cigarettával kínál, tüzet ad — megítélem, hirtelen természetűnek tűnik. Erre vall kissé hadaró beszéde is. Azt hittem önmagáról kezd majd beszélni, de — mintegy fordulatként — a harmadik Sándorról mesél, aki nincs is. — Én voltam a második, S a harmadik lakó ebben a szobában — kezdi. — Néhány napig igazán jól éreztük hárman magunkat. Egy rossz szót sem váltottunk egymással s megmondom, még kedvemre valónak is éreztem ezt a legényéletet. Amikor Sándor idejött, mi régi lakók — mutat szobatársára é* magára — jSrőwssunk elmesélte, hogy családjától költözött ide hozzánk. — összeveszett a feleségével. Ezt mesélte el: — Tudjátok, nettem az pofi az elvem, hogy a nő csak otthon a családjának dolgozzon. Feleségemmel emiatt solcat veszekedtünk. Nemrég ismét elém állt a kéréssel, hogy most el tudna helyezkedni, egyezzem bele. Hallani sem akartam róla. Szó szót követett, ö nem engedett, s én összepakoltam ... A három Sándor első napjai vidáman teltek. Tetszett nekik a helyzet, a gondtalannak vélt élet. Esténként bOrozgatni mentek együtt, néha egy-egy hölgy is fakadt a láthatáron”. Hanem a legutóbb jött Sándor napok teltével mindig sár- közottabb lett. Ha megjött munkából, sokszor csak ült est asztal mellett lehajtott fejjel. S alig telt el két hét, az egyik este megszólalt: — Fiúk, ne mondjátok rém, hogy szentimentális vagyok, de én elköltözködöm innen. Kérdőn néztek rá mindketten. — Nézzétek — sokat gondolkodtam az én ügyemen, és... és beláttam, hogy a feleségemmel való vitában neki van igaza. Megmondom őszintén, nagyon nehéz ezt beismernem, de ezt a „költözködést” most jól meggondoltam. Rágyújtunk. Szippantunk néhányat s a beszélgetésbe bekapcsolódik „első” Sándor is. — Amikor elmondotta, hogy visszaköltözik feleségéhez — kezdi —, jól megvitattuk az ügyet. Nézze, nem vagyunk már gyerekek s higgye el — nem fellengzős szavakat mondok —, de néha nem árt egy kicsit az életnek a mélyére is nézni. Egyetértettünk vele azzal, hogy — költözzék vissza. A beszélgetésnek az volt a lényege s ezt ő is belátta, hogy egy meggondolatlan pillanatában hagyta ott a családját. Elmesélik, hogy azóta már találkoztak vele. Nincs semmi baja, s ahogy mondani szokás, ismét rendes kerékvágásba döccent az élete. Emberek... sorsok... meggondolatlan pillanatok... kavarog az étet ebben a lás szobában a szavak nyomán. S úgy tűnik, hogy Sándor vissza- költözése óta változott meg a „vidám hangulat”. Korántsem valami bohém társaságot ismertem meg, hanem a vidámság nagyon is csak a felszínt mutatta, de talán az első napokban ezt ők sem ismerték feL — Gondolom, az elején azt hitte, hogy mfigamról akarok beszélni — szólal meg Sándor, s ismét gyors mozdulattal cigarettával kínál. — Nem, először az ö történetét akartam elmondana mesek,...,: Fényképeket vesz elő. Töredezett, gyűrött szélű képeket. Az egyik őt és egy csinos arcú asszonyt ábrázok — A feleségem — mondja. A másik Sándor szemüvegét hirtelen felteszi. — Mutasd nekem is, hiszen ezt még én sem láttam — mondja. — Ha én most elkezdeném az életemet mesélni, talán reggelig sem lenne vége — folytatja és nyújtja Sándornak a fényképet. — Több mint fél eve lakom Pécsett, feleségem Pesten él. Nem elváltán, csak különváltan élünk... Mesél, mesél s nemcsak én hallgatom figyelemmel, hanem a másik Sándor is, szemüvegét hol letéve, hol ismét szemére teszi. , Hallgatom s es es érzésem, hogy fél év óta talán még sohasem végzett ilyen ,,önvizsgálatot”, mint most, lényegében két idegen ember előtt. Amikor megnősült, felségéhez költözött, együtt élt apósával, anyósával Mint mondja — napról napra rosszabb lett a helyzete. Ha valami miatt feleségével nézeteltérése támadt, anyósa, apósa mindig ellene voltak. Neki soha nem volt igaza. Nem volt nap, hogy valami miatt vagy az anyósom, vagy az apósom ne korholt volna — mondja. — Higyje el, pokollá vált az életem. Három évig bírtam, aztán,.. elköltöztem Wémm, JMhr nffrtfirfi ham ■.UU.IJMUSH. —«rí—" nagyon bánt a dobog, van feleségem, két kislányom s én távol tőlük... Első leveleimre a feleségem még csak nem is válaszolt. Később pedig én nem válaszoltam a leveleire... Itt vannak, nézze... feleségem hív haza ... Igen, eddig nem szóltam még a szobatársamnak sem ezekről, se fényképről, se levélről... De Sándor elköltözése innen engem is valahogy megrendített. Ha ő rendbe tudta szedni ismét a családi életét, miért ne tudnám én is.„ Lehet, hogy ha akkor leülünk feleségemmel, anyósommal apósommal és emberek módjára beszélgetve kiutat kerestünk volna — nem kellene így élnem... De helyette — s hibás vagyok én is — hirtelen, meggondolatlanul eljöttem... Feláll az asztaltól és az egyik szekrényhez megy, kinyitja, — Ezzel a két bőrönddel jöttem el... Szakadt, iUött-kopott bőröndök, — Kibír ez még egy utat? — kérdi nem is annyira tölünk, mint inkább magától... Nézegetjük, Sándor is felteszi a szemüvegét és úgy forgatja, aztán halkan megszólal: — Hát... egyszer még talán lehet velük költözködni... A háziasszony lép be és kissé mosolyogva korhol bennünket: — Ejnye, de befüstölték ezt a szobát... — aztán odalép az ablakhoz. Friss, tavaszi szél csap arcunkba, jól esik a sok cigaretta után mélyet lélegzetű belőle 1 \ L
