Dunántúli Napló, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-19 / 43. szám

»61, FEBRUÁR 19. NAPLŐ 3 Hangoljuk össze a vállalati érdekeket a népgazdaság érdekeivel Már az ötéves terv első esz­tendejében, 19öl-ben, nyolc százalékkal kell növelnünk az ipari termelést, különös gon­dot fordítva a szén, a villa­mosenergia, tehát az alap­anyagok termelésére. A termelésnövekedéssel egy­idejűleg mindenütt emelni kell a termelékenységet, és el kell érni, hogy a terme­lési költségek két százalék­kal csökkenjenek. Hisszük, hogy a baranyai munkások ebben az évben is felülmúlják tavalyi teljesítmé­nyeiket s segítenek a nagy terv mindazon pontjainak tel­jesítésében. amelyekhez közük van. Hisszük, mert tudjuk, hogy az ötéves terv végrehaj­tása nemcsak nézgazdasági ér­dek, hanem külön-külön va­lamennyiünk érdeke is. Ha például teljesítjük az 1961-re előírt tervszámokat, átlagosan egy százalékkal nő ebben az esztendőben a tavalyihoz ké­pest az életszínvonal. Mégsem merjük azt állítani, hogy a terv teljesítésének nem lesz­nek akadályai, hogy nem lesz­nek hibák, amelyek gátolják előrehaladásunkat. Ám ezek a hibák nagyrészt olyanok, ami­ket még „menetközben” ki le­het és ki kell javítani. Komolyabb hiba — amellyel az elmúlt esztendőkben igen gyakran találkoztunk — s en­nek kijavítása is nehezebb, ezért ésszerűbb megelőzni —, ha.a feladatok teljesítése köz­ben a népgazdasági érdek szű­kös vállalati érdekekbe ütkö­zik. Nem mondhatjuk ki kere­ken. hogy azok az emberek, akik saját, vállalatuk érdekeit tekintve vétenek a népgazda­ság érdekei ellen — rossz- szándékúak. Legtöbb esetben csupán arról van szó, hogy nem látnak tovább az orruk­nál. s meg sem kísérlik egy . kicsit ..felülről” mérlegelni a dolgokat; Mi történt a Cementáru- ipari Vállalatnál? Esetük bár­mely más vállalat esete lehe­tett volna, ahol megalapozat­lan gazdaságossági számítá­sokkal kezdenek egy beruhá­zásba. ahol önköltségcsökkentö hitelből végrehajtott beruházás után 2,3 százalékkal drágábban termelnek, mint annak előtte. A Cementáruipari Vállalat­nál „rekonstrukció” jelszó alatt lényegében teljesen új üzemet létesítettek, amely át­vette a régi üzem egyes be­rendezéseit. Űj üzemet hoztak létre olyan összegből, amely­nek felhasználásával, közel a folyami kavicstermelő helyek­hez, valahol a Duna vagy Dráva mentén sokkal gazda­ságosabb, automatizált ce­mentlapgyárat lehetett volna építeni. A vállalatok gazdálkodásá­nak megvannak a maga írott szabályai. A különböző „kere­teket” például csak rendelte­tésüknek megfelelően szabad felhasználni. Ennek ellenke­zőié sérti a népgazdaság érde­keié Tudja ezt minden igaz­gató főkönyvelő, s mégis mi történik? Itt is, ott is meg­próbálják áthágni a szabályo­kat. Dicséretre méltóan használ­ta fel műszaki fejlesztési alapját 1959-ben a Pécsi Szénbányászai! Tröszt. A műszaki fejlesztési alap se­gítségével sok hasznos, a ter­melést, elősegítő kutatásit, kí­sérletet végeztek. Mégis elő­fordult — 1960-ban —, hogy a műszaki fejlesztési alapból, melynek minden forintját mű­szaki fejlesztés céljaira kell felhasználni — PVC-padló: csináltattak az egyik irodába, foteleket, íutószőnyegeket, vi­zeskészleteket, hamutálat, vi-" ráscserepet vettek. A műszaki fejlesztési keret­ből a kutatások és kísérletek finanszírozásán kívül még sok más hasznos dologra is futja. Ebből vásárolható meg a mű­szakiak továbbképzéséhez oly fontos szakirodalom, tapaszta­latcseréket lehet szervezni be­lőle. ho®v a műszakiak meg­ismerkedhessenek a rokon- fcakmák gyakorlatávaL A vállalatfej lesztési alap felhasználásánál is akadnak szabálytalanságok. Jónéhány üzemben, válla­latnál vásárolnak a vállalat­fejlesztési alap terhére olyan beruházási tárgyakat, felszereléseket, amelyek tu­lajdonképpen jóléti, kultu­rális vagy sportkiadást ta­karnak. Mindezt azért, hogy a jóléti alap felhasználásánál kimuta­tott összeg ne haladja meg a vállalatfejlesztési alap egyne­gyedét. Helyes lenne, ha vál­lalatainknál már az év elején ügyelnének arra, hogy a mini­málisra korlátozzák az „egyéb” célokra történő beszerzéseket és beruházásokat, a közvetlen termeléssel kapcsolatos beru­házások és felújítások javára. A bérezés mostanában sokat taglalt, kényes kérdés. A jó­zanul gondolkodó, szorgalmas munkások világosan látják, hogy a termelékenység emel­kedése elsősorban ösztönzőbb bérezéstől várható. Egyes üzemekben, vállalatoknál mé­gis félnek kimondani ezt, s a vezetők valamennyi munkás felvilágosítása helyett a ké­nyelmesebb módszert választ­va. inkább a prémiumos idő­bért alkalmazzák. Erre a hi­bára hívta fel tavaly a So- piana Gépgyár vezetőinek fi­gyelmét a Baranya megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, amikor egy vizsgálattal meg­állapította, hogy a gyárban akkor alkalmazott bérezés nem hat ösztönzőleg a dolgozókra. Dicséretes s más vállalatok számára is követendő példa, hogy a figyelmeztetés után a Sopianában változtattak a bé­rezési formán. Bár a Sopiana jé gazdasági eredményei an­nak idején sem voltak vitat­hatók, termelési és termelé­kenységi mutatóik minden bi­zonnyal lényegesen javulnak majd az ösztönzőbb bérezés hatására. Mindenki tudja, hogy álla­munk rengeteget költ az üze­mi konyhák és éttermek fenn­tartására. Egyrészt támogatóst nyújt a konyhákat üzemeltető vállalat számára, másrészt le­hetővé teszi, hogy a vállalatok bizonyos mértékig anyagilag is hozzájáruljanak egy-egy dolgozó, s végeredményben egy egész vállalat étkeztetésé­hez. Ez nem is volna hiba, ha a vállalatok hozzájárulásait egységesítenék. A Komlód Kő­bánya Vállalat például évi 60—64 ezer forintot költ hoz­zájárulásra és minden dolgo­zójának naponta négy forin­tot térít meg ebédköltségeiből. Ugyanakkor a MÁV komlói állomásán ebédenként nyolc­van fillér térítést kapnak a dolgozók. A Mohácsi Tégla­gyárban 3.80 forint a hozzá­járulás, s így tovább, minden vállalatnál más és más, s sok­helyütt olyan magas a térítés — mint például a komlód kő­bányában és a mohácsi tégla­gyárban is —, hogy valószínű­leg sérti már a népgazdasági érdekeket is. A népgazdaság eredményeire nézve az sem hasznos, ' hogy vállalataink többsége az üzemi konyhákat terhelő valamennyi költséget (víz, villany, gáz, tüzelő, szál­lítás, stb.) vállalati költség­ként számolja el, mint ahogy teszik ezt a Mohácsi Selyem­szövőgyárban. Ügy tűnhet — ha a ténye­ket sorravesszük —, hogy a vállalatok és a vállalatokon belül néha az egyén érdekei mégsem egyeznek mindenben a népgazdaság érdekeivel. Ez azonban csak látszat. Mert mi történik például, ha a Mohács Téglagyárban csak az át.ldgos térítést fizetik a dolgozóknak? A megmaradó pénz a munká­soké lesz azután is, csak eset­leg más célokra, kulturális és szakmai fejlődésükre használ­hatják fel. Kevesebb munkás­nak tudnánk kenyeret bizto­sítani a pécsi Cémentáru- ipari Vállalatnál, esetleg ke­vesebben járnának be faluról dolgozni ide, lía nem valósít­ják meg itt a beruházást. De legalább ugyanennyi ember­nek adhatnának munkát va­lahol a Duna vagy Dráva men­tén abban a cementáruipari üzemben, amelyet ugyaneb­ből a pénzből hoztunk volna létre, de sokkal olcsóbban, a szállítási költségeket megta­karítva gyárthatna új laká­sainkba cementlapokat. A nép­gazdasági érdek azért mégis­csak egyezik a mi érdekeink­kel, egyezik azoknak a válla­latoknak az érdekeivel, ame­lyek a népgazdasági tervek tulajdonképpeni végrehajtói. Vigyázzunk hát, tegyünk ele­get az előírásoknak még akkor is. ha pillanatnyilag tévesen úgy tűnik, hogy egyes embe­rek, egyes vállalatok érdekei mást diktálnak. H. M. Köszöntjük kedves vendégünket, Antonin Novotny elvtársat Szeretettel üdvözöljük a hazánkba látogató Antonin Novotny elvtársat, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárát, a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság elnökét. * Antonin Novotny 1904. december 10-én szü­letett munkás családból. A géplakatos szakmát tanulta ki. Csehszlovákia Kommunista Pártjá­ba 1921-ben lépett be. Egyúttal a proletár test­nevelő mozgalomban működött — a mozgalom egyik vezetője volt. 1928 óta egész sor vezető pártfunkciót látott el. Járási pártbizottsági elnök, kerületi instruk­tor, s a prágai kerületi pártbizottság tagja ■ volt. 1935-ben részt vett a kommunista inter- nácionálé 7. moszkvai kongresszusán. 1937-ben megválasztották a prágai kerületi pártvezető­ség titkárává, még ugyanabban az évben a párt hodonini kerületi titkára lett, ott műkö­dött 1938 szeptemberig. A megszállás éveiben, amikor a párt ille­galitásba vonult, Antonin Novotny bekapcso­lódott az illegális pártmunkába, s az illegális Kommunista Párt prágai kerületi vezetőségé­nek lett tagja. 1941 szeptemberében a Gestapo elfogta, fasiszta börtönökben és a mauthauseni koncentrációs táborban tartották fogva. De a hitleri Európa legsúlyosabb kínzókamrái sem törték meg harcos szellemét. A koncentrációs táborban is folytatta az illegális harcot. Csehszlovákia felszabadulása után a párt 1946. évi VIII. kongresszusán megválasztották a Központi Bizottság tagjává. 1951-ben Kle- ment Gottwald javaslatára titkárrá, az elnök­ség tagjává és a CSKP KB Politikai Bizott­ságának tagjává' választották. 1953 januárjá­ban miniszterelnökhelyettessé nevezték ki. Még ugyanabban az évben, Klement Gottwald halála után visszatért a pártmunka vezetésé­hez, s a CSKP Központi Bizottságának első titkárává választották. Tagja a CSKP KB Po­litikai Bizottságának. Antonin Novotnyt 1957. november 19-én a Csehszlovák Köztársaság elnökévé választották. TIT vezetőségválasztó és kSIdöttválasztó közgyűlés Sikláson Pénteken délelőtt a siklósi járási pártbizottság nagyter­mében mintegy hatvan fő gyűlt össze; a megye járásai­nak TIT elnöked, titkárad, a siklósi járás elnökei, titkárai, körzeti megbízottjai és TIT- tagjai, hogy megtartsák a há­rom évenként szükséges tiszt- újítást és megválasszák, a kül­dötteket a megyei értekezletre. Megjelent a közgyűlésen Ma- renics János elvtárs, az MSZ­MP siklósi járási bizottságának titkára is. Dr. Gruber Béla, a siklósi já­rás TIT-elnöke nyitotta meg a közgyűlést, majd pedig a TIT járási iáikéra, Kapitány Sán­dor tartatta meg az elnökségi beszámolót. Az elnökségi beszámoló után Kapitány elvtárs ismertette a határozati javaslatot A járási1 TIT, figyelembe vé­ve azt a hatalmas változást, amely a járásban a termelő- eszközök tulajdonviszonyában bekövetkezett, alapvető felada­tának tekinti az emberek gon­dolkodásának szocialista átfor­málását. Több üzemben munkásaka­démiát kell létrehozni. Világ­nézeti, műszaki és üzemgazda­sági ismereteket kell nyújtani. Ezután dr. Karlinger Tiha­mér orvosprofesszor, a TIT megyei elnöke szólalt fel. El­mondotta, hogy az elmúlt há­rom év alatt a siklósi szerve­zet az egyik legjobban műkö­dő TIT-szervezet volt a me­gyében; — A vágyat, a kultúrszomjat kell felébreszteni azokban, akiknek a múltban nem ada­tott meg az a lehetőség, hogy ínni-olvasni megtanulnának — mondotta többek között, majd pedig átadta a jól dolgozó TIT-tagokeak a megyei elnök­ség kitüntetését, emléklapokat: Fehér Imiének, Kresz József­nek, dr. Zábói Zoltánnak, Nagy Sándornak, Virányi Endrének, Ottó Ferencnek és Makay Zol­tánnak. A vita után került sor a tisztújításra. A közgyűlés meg­választotta az öt tagú elnöksé­get, a szakosztályok elnökeit, tíz körzeti tikárt, három tagú ellenőrző bizottságot és tizen­két küldöttet a megyei TIT- küldöttgyűlésre. Az öt tagú elnökségbe dr, Gruber Bélát, Pálfi Károlyt, Karitár Ferencet; Zsirkó Fe­rencet és Kapitány Sándort választotta a közgyűlés. ■iigHHiinmiiiuaimuiimiimHNiimiiHnnmimiiaHiuiimiiiiiNiiitmifmNniiMiimiHiiiiitmia! lemmifiiiiHininHK flBMCSiaHIBIfllISCIIMSHBi ■unmunnuHinimn Dunassehcső újra előrelép Amikor Tamás Gyula áuna­szekcsői Uj Élet Tsz elnöke megkezdte mérlegbeszámoló­ját nem sok. hely maradt fog­lalatúm a nagy kultúrterem­ben. Asszonyok, férfiak öre­gek és fiatalok szinte egy pisz- szenésre csendesedtek el. ami­kor az elnök felállt: Kedves elvtársaik! Elő­ször is engedjék meg, hogy mindannyiunk nevében szere­tettel köszöntsem Palkó Sán­dor elvtársat, a megyei tanács elnökét és a járási valamint a helyi tanács részéről megjelent elvtársikat. A sorokban alig észrevehető mozgolódás támadt, az érdek­lődés halk moraja hullámzik végig a termen. Érthető. A me­gyének nagyon sok községe, nagyon sok termelőszövetke­zete van, ahol ezekben a na­pokban, hetekben tartják a zárszámadási közgyűléseket és a megye egyik első embere, vezetője, a dunaszekcsői köz­gyűlésre látogatott el. Pedig nem is arról Lesz szó ezen a közgyűlésen, hogy országra, vagy legalább is megyére szó­ló eredményeicet foglal magá­ba a mérlegbeszámoló, mert a dunaszekcsői Uj Elet Tsz eredményeinél jobbakat is ta­lálni a megyében. Az sem he­lyezi a többi tsz elé a duna- székcsőit, hogy itt utolsó al­kalomból jött össze az Vj Élet tagsága, s hogy a következő közgyűlésre már új vezetőség hívja össze a község két tsz- éből alakult síit— súgót. Ilyen is történt és tör­ténik a megye más községei­ben is. De hallgassuk csak a beszá­molót, az elnök szavait, me­lyekkel egy küzdelmekkel teli esztendő eredményeit, problé­máit foglalja mondatokba. — Ezekből derül ki, hogy az Űj Élet alig egy év leforgása alatt 1959—60-ban területileg, de taglétszámban is ötszörösére növekedett. Ötvenkilencben « tsz össz­területe álig érte még el a 282 katasztrális holdat s a tag­létszám is mindössze 55 fő volt. 1960 első negyedévében már 1072 katasztrális holddal és 220 fővel gyarapodott a taglétszám illetve a közösen művelt terü­let, s ilymódon már a régi és az új tagok vágtak neki az Űj Élet új esztendejének. Persze akadták az új tagok között olyanok is, akik a belépési nyilatkozattal csak a papírt, írták alá, nem a szándékot, de murikaközben, menetközben lassacskán lekopott róluk is a tartózlkodás, az ellenkezés. — Nem volt szükség különösebb agitációra, maguktól jöttek rá, hogy a munkából kimaradni, vagy csak immel árrvmál részt- venni benne, lelkiismereti, be­csületbeli ügy. — A munkafegyelem terü­letén 'különösebb lazaságok nem fordultak elő — mondja az elnöki beszámoló s e szá­raz megfogalmazás mögött szebbnél szebb példák tárul­nak fel. Csak nehányat ezek közül. Elsőnek talán az aratást nézzük, amelyet várakozáson felül a megye többi tsz-éhez viszonyítva időben és szem- veszteség nélkül végeztek el, a sertésfiaztató építésénél pél­dául nemcsak a tökéletes mun­ka, a gondosság, hanem a nagy értékű anyagmegtalkarítás is azt igazolta, hogy a sajátjuk­kal gazdálkodtak. Igen dicsé­retes a kertészet eredménye is. A betervezett 285 ezer forint bevétellel szemben több mint 378 ezer forintnyi többterme­lést értek el, ami nagyban hozzájárult a munkaegység ér­tékének növeléséhez. Persze az árnyékos oldalt is bemutatta a beszámoló. Azt, hogy a növekedéssel együtt olyan problémák is jelentkez­tek, amelyek komoly mérték­ben befolyásolták a jövedelem kedvező alakulását. Ugyanis a tsz-tagok által behozott földek jórésze szétszórtságánál fogva megbontotta a már kialakult egységes területeket. Ez pedig, ha átmenetileg is, de elsősor­ban a terméseredményeik át­lagában mutatkozott meg, a/mely magától értetődően gyengébbnek bizonyult az elő­ző évi eredményeknél. A megnöve'kedett földterület gondjaival együtt jelentkeztek az állattenyésztési problémák is. Nem kevesebb, mint 21 he­lyen szállásolták el a jószág­állományt, s ilyen körülmé­nyek között nem is alakulha­tott ki a tervnek megfelelő és 02 igényeket mindenképpen kielégítő állattenyésztés, amelyben minden igyekezet a férőhely hiányon tört meg. Summázva az eredményeket és a problémákat, az elkészült zárszámadás adatai alapján mégis bíztató képet mutat a termelőszövetkezet vagyoni helyzete s vele együtt a mun­kaegység után járó részesedés is. A termelőszövetkezet tisz­ta vagyona megközelíti a más­fél millió forintot s az évi munka összjövedelme is meg­haladja a kétmilliót. Ebből, a szükséges alapok tartalékolá­sa után, a tagság részére egy­millió 390 ezer forintot oszta­nak ki természetben, illetve készpénz járandóságban. Ez pedig egy munkaegységre szá­mítva 24 forint 70 fillér, amely nél többet is, kevesebbet is fi­zetnék a megye más tsz-eiben. Na és a felszólalások? Azok után, hogy a tsz 31 forintra tervezte a munkaegység érté­két azt vártuk, hogy „viharos“ felszólalások, számonkérések hangzanak majd el a soraik közül. Nem ez történt. !! teunaiJi „euvéifer akik nemrég még öt—tíz holdakon számítgatták, saccolták az év­végi j,zárszámadást° ezek az emberek itt a közgyűlésen már a száz, az ezerholdak gond­jaival jelentkeztek a hozzászó­láshoz. S ha Tass Mihály kis­sé keményebben, nyersebben is követelte, hogy legyen vég­re rend az állattenyésztésben, vagy Huszti István, aki talán a szokottnál emeltebb hangon hiányolta, hogy miért maradt ki a beszámolóból a szőlő és a gyümölcsös problémája, a szenvedélyes hang az őszinte­ség, a segíteni akarás meg­nyilvánulása volt. Koncz And­rás, Détári Dezső, Gyuricza Lajos és a többiek, akik fel­szólaltak s ha egyenként más­más problémákkal is, de egy­azon cél érdekében szóltak. A többért, a jobbért, amelyhez megszerezték a jusst, amikor aláírták az ívet, amikor először vették vállukra a közös gon­dot. És a válaszok? Az elnök és a főkönyvelő higgadt, egye­nes, tárgyilagos válaszai, amellyel kimondták, hogy a várható jobbat csak a még- jobb, még összefogóbb együtt­működés eredményezheti. Fel­szólalt Palkó Sándor elv társ is, hogy üdvözlő elismerő sza­vain túl felhívja a tagság fi­gyelmét. a hamarosan jelent­kező új gondokra is, amellyel a két tsz egyesüléséből szü­lető hatalmas, majd ötezer hol­das új tsz az Egyetértés jelent­kezik majd ebben az esztendő­ben. —- Ennek az új közösségnek —i mondotta befejezésül — minden adottsága meg lesz ahhoz, hogy a megye, de ta­lán az ország egyik leggazda­gabb szövetkezetévé nője ki magát. — Kivételes földrajzi adottságai, a Duna közelsége, halászatra, öntözésre, kertész­kedésre alkalmas környezete, dúsgazdag Kánaánt varázsol a közösség számára, természete­sen, ha élnek is ezekkel az adottságokkal. Ez a közgyűlés és az eddigi tapasztalataik azt mutatják, hogy Dunaszekcső szorgalmas népe felismerte és ki is használja ezeket az elő­nyöket. *=* Sír# =T

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom