Dunántúli Napló, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-15 / 39. szám

1961. FEBRUAR IS. NAPLÓ 3 Albánia — ma ' Áz Albán Munkapárt IV. kongresszusát tartja e napok­ban. A kongresszus értékeli az elmúlt évek eredményeit és megvitatja, jóváhagyja a következő harmadik ötéves tervet. Az elmúlt négy esztendő alatt — a harmadik kongresszus óta — az albán nép szép sikereket ért el a szocializmus épí­tésében. Teljes egészében 4 év alatt teljesítették a második ötéves tervüket és elérték azt a kimagasló eredményt, hogy az ország ipara 1960-ban 15 nap alatt annyit termelt, mint 1938-ban egy egész esztendőben. Albánia arculata teljesen megváltozott azokkal az új ipari központokkal, kulturális és egészségügyi intézmények­kel, amelyeket az előző ötéves terv idején építettek. Az el­múlt években kezdte meg a termelését a cerriki kőolajfino­mító, a „Kari Marx” vízierőmű, az „Ernst Thälmann” kon­zervgyár Vlorában és számos más létesítmény. Űjabb bányá­kat helyeztek üzembe — rézbányákat. Kurbnesben. Kamiban és Tropayában, vasníkkelbányát Miskasban és még több he­lyütt. Jelentős sikereket értek el az albán parasztok is a mező- gazdaság területén. Az albániai művelhető területnek 85,2 százaléka a szocialista szektorhoz tartozik. Olyan évszázados mocsaras malária fészkeket csapoltak le és tettek termővé, amelyet valamikor el sem tudtak képzelni. Napjainkban egyre több gép segíti a mezőgazdaság szocialista nagyüzemeit a ter­melésben. A nép kulturális színvonalának emelésében is óriási ered­mények születtek. Az írástudatlanságot teljesen felszámolták. Jelenleg évente átlag 350 tanuló fejezi be az egyetemi tanul­mányait, s nemcsak a fiatal iskolakötelesek tanulnak, hanem a dolgozók nagy többsége is. Minden öt felnőttre jut egy, aki valamilyen iskolában tanul. Nemrégiben vezették be az általános iskolákban a politechnikai oktatást, ezenkívül a kis­iskolásoknak rendelkezésükre áll az iskolákban működő poli­technikai szakkörök helyisége és felszerelése is. Az albán nép, bár távol esik a többi szocialista ország­tól, azért dolgozik, hogy az Adriai tengernek abban a kis sar­kában felépüljön a szocializmus. Albán fiúk az iskola politechnikai szakkörében dolgoznak. Magvar szakemberek koreai kitüntetése A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság legfelső népi gyűlésének elnöksége kormány- kitüntetéseket adományozott a ponguni festékgyár építésé­ben kiemelkedő munkát vég­zett tíz magyar szakembernek. A kitüntetéseket Lá Don Gen, a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság budapesti nagykövete kedden adta át. Az Állami Zászlórend 3. fo­kozatával tüntették ki Juhász László mérnököt, a gyár be­ruházási csoportjának volt ve­zetőjét, kilenc magyar szak­értő pedig munka érdemérem kitüntetést kapott Hogyan teljesítették, amit terveztek? A Szigetvári Cipőgyárban — és a Baranya megyei Építőipari Vállalatnál A műszaki színvonal eme­lése a munka termelékenysé­gét és a termelés gazdasági hatékonyságát emeli. Az erre irányuló tevékenységet tehát figyelembe kell venni, amikor egy gyár eredményeit — vagy általában az elvégzett mun­kát vizsgálják. A műszaki színvonal emelé­se érdekében végrehajtott in­tézkedések többnyire nem gyümölcsöznek azonnal. Csak később, amikor már műkö­désbe jönnek és befolyásolják a termelést. Vannak azonban olyan mű­szaki intézkedések is, amelyek még abban az évben, vagy éppen már abban a hónapban gyümölcsözhetnek, amikor végrehajtották azokat. ü Szigetvári Cipőgyárban a múlt évi műszaki fejlesz­tési tervben ilyen tervezett in­tézkedések is voltak. Meg kellett tervezni és meg is kellett építeni egy tartalék­üzemet, amelynek létrehozásá­ra egymillió forint bankhitelt terveztek felvenni. A gyár­ban meglévő és feltárt tarta­lékok — anyag, szerszám, a munkások lelkesedése — lehe­tővé tették, hogy saját erőből megoldják ezt a feladatot. Meg is építették a tartalék- üzemet, az egymillió forintos bankhitelre ilyen módon nem volt szükség. A tűző üzem ed­dig két részlegben dolgozott. A műszaki fejlesztési terv sze­rint egy helyre telepítették, ezzel sikerült a felsőbőr-sza­bászatot is kétműszakos ter­melésre átállítani, mert nyer­tek egy helyiséget. Augusztus 15. óta a szabászat két mű­szakban dolgozik. A tűző üzembe 700 ezer fo­rintos beruházással új futó­szalagot állítottak be —, amely ugyan az eredeti mű­szaki fejlesztési tervben nem szerepelt, de a gyár felettes szerveinek jóváhagyásával pótlólag megvalósítható lett. Üj talpszél-marógépet és egy felsőbőr-szélezőgépet is be­szereltek. Ezeknek a gépek­nek a munkába állítása már az 1960-as évben is éreztette hatását a termelésben. Négy csiszológépet és egy késköszö­rűgépet is üzembe helyeztek. Ezek mind hazai gyártmá­nyúak. Nem sikerült azonban a ter­vezett három sima tűzőgépet üzembe helyezni a Szigetvári Cipőgyárban. A gyár műszaki vezetői azt mondják, hogy azért nem, mert a gép proto­típusa nem vált be, sok ja­vítani, tökéletesíteni való van még rajta. Ezeknek a gépek­nek a beállításáról azonban nem mondtak le, az 1961-es évre újra tervbe vették. Ter­veztek az 1960-as évre három hidraulikus felsőbőrcsákozó- gépet is. Ezekkel is ugyanaz a helyzet, mint a tűzőgéppel, ennek a prototípusa sem vál­totta be a hozzá fűzött remé­nyeket. Egy hidraulikus bőrkalapáló gépet is szerettek volna üzem­be helyezni az 1960-as műsza­ki fejlesztési tervük szerint, de ez sem sikerült. A gép tí­pusát a cipőgyárnak kellett volna kikísérleteznie. Nem volt ehhez kellő képzettségű szakemberük, a költségek fe­dezésére viszont- a pénzük megvolt. Amikor a műszaki fejlesz­tési terv elkészült, vajon nem lehetett volna látni már, hogy szakemberek hiánya miatt nem fogják tudni megvalósí­tani? Nagy gondot okozott a por­elszívó berendezések moder­nizálása, amely szintén szere­pelt a műszaki tervben. Fel is szereltek 18 poreíszívót, ezek azonban nem váltak be, hol működnek, hol nem, de in­kább nem. A technológiai fejlesztési tervben szerepelt néhány kí­sérlet végrehajtása is. Ezek a kísérletek sikerültek és töb­bek között nagyszerűen bevált a szegelés nélküli talpbélés­összeszerelés. Ezzel 79 ezer forintos megtakarítást értek el. Másféle kísérletek is vol­tak, s azok is sikerültek. Ezek­nek a haszna azonban csak az 1961-es évben és a későbbi években jelentkezik. A cipőgyárban a szakmai oktatás és a szakkáderek utánpótlása is folyik. _ Egy végzett technikus to­vábbképzése és több dolgozó­nak technikumba küldése is szerepelt a múlt év terveiben. A technikum levelező tago­zatára öten mentek Szigetvár­ról, ketten a vállalat állomá­nyából, öten pedig Budapestre ösztöndíjjal. Tizenkilencen tesznek hamarosan szakmun­kás vizsgát Az új, 1961-es műszaki fej­lesztési tervben a múlt évinél nagyobb feladatok szerepel­nek. A múlt évi terv előkészí­tette és sikeresen alapozta meg az új fejlesztési terveket. A pártszervezet és a szakszer­vezeti bizottság együttes erő­feszítésével sikerült a dolgozó­kat megfelelően mozgósítani a gyár műszaki fejlesztésére. A munkaverseny az idén is tovább folyik. A múlt évben egymillió 656 ezer forintot eredményezett a dolgozók szo­cialista munkaversenye ter­ven felül. Ez is mutatja, hogy a dol­gozókban megvan a lelkese­dés és a szorgalom a munká­ra, a gyár fejlesztésére és a termelés eredményeinek nö­velésére. 2S Baranya megyei ÉnítöijiaL Vállalat dolgozói 1960-ban a műszaki intézkedési terv által meghatá­rozott feladatok végrehajtása során jelentős eredményű kí­sérleteket végeztek a pécsi sa- lakmeddősítés korszerűsítése és a salak építési anyagként való felhasználásával kapcso-. latban. A salakmeddősítési mód­szerre vonatkozó kutatások eredményeként két alkalmaz­ható eljárást sikerült kidol­gozni: 1. generátoros égetést a kokszműnél. 2. brikettesítést. Tekintve, hogy mind a két módszer alkalmazható a pécsi salak meddősítésére, 1961 első negyedévében döntik el, hogy melyik eljárást vezetik be üzemszerűen. A salakpaneles nagyblokkos építési mód kísérleteit az Épí­téstudományi Intézet és a Pé­csi Minőségvizsgáló Intézettel közösen végezték. A kísérletek célja a panel szdlárdságelem- zése, és a szendvica-panelek továbbfejlesztése, cementtaka­rékosság és hőszigetelés foko­zásának szempontjából. A ku­tatások sikerrel végződtek, de a gazdasági eredmény csak ez­után lesz kimutatható. További jelentős eredménye­ket értek el az önhordó pa­nellel végzett kísérletek során. Feladat a mezőgazdasági épít­kezések kialakításánál a ha­gyományos típustervnek meg­felelő paneles építkezés meg­oldása volt. A sikert mi sem bizonyítja jobban, mint az, aogy a múlt év tavaszan meg­rendezett mezőgazdasági ki­állításon a vállalat bemutatott jpületszekdóját bronzéremmel hintették ki. A kidolgozott módszer alapján ez ideig hat darab 50 férőhelyes tehénistál- ■ót építettek panelból a ter­melőszövetkezetek részére, amely 5 százalékos önköltség megtakarítást eredményezett. A műanyagok alkalmazásá­nak fontosságával is foglalko­zott az intézkedési terv, mely­nek eredményeképpen a szak­munkásokkal megismertették a műanyaggal való festés és pad­lóburkolás módszerét, techni­káját és megkezdték gyakor­lati alkalmazását. 1960-ban több százezer négyzetméter műanyagburkolatú padlót ké­szítettek. Űj-Mecsekalján felépítették a 3 emeletes panelház prototí­pusát. Az épület szerelési mun­káit az alapozási födémtől 21 munkanap alatt készítették el, ami annyit jelent, hogy az épí­tési idő két és félszeresére csökkent, annak ellenére, hogy az építést rossz időjárási viszo­nyok között, télen végezték. Tekintettel arra, hogy a proto­típus a célra kiválóan megfelel és megnyerte az illetékes szak­emberek tetszését, ez évben 80, 1962-ben 220 és 1963-ban 420 lakást építenek eszerint. Tehát a pécsi lakások több mint 50 százaléka ezután panelből ké­szül, «mu jelentősen hozzájárul az építkezési önköltség csök­kentéséhez. A Baranya megyei Építőipa­ri Vállalat dolgozói 1960. évi műszaki intézkedési tervben előírt feladatokat megoldották, melyek nagy mértékben hozzá­járultak az éves terv sikeres befejezéséhez is. Értesítjük a vállalatokat, közületeket és kedves meg­rendelőinket, hogy villany- szerelő részlegünket Teréz utca 1. szám alól IRÁNYI D. TÉR 9. SZÁM alatti telephelyünkre he­lyeztük át. Megrendelése­ket 1961. február 14-től itt veszünk fél. Telefon: 55-65. Pécsi Vegyesipari Vállalat. 274 Gödre ’őzsétj hírneve nem­csak attól a dátumtól ismere­tes, amióta Kiskereszturral egyesült. Som Antal tanító aki különben tapasztalt és lelkes kutatója a község történeté­nek, egy régi, régi dátumnak nézett utána, amelyből az de­rült ki, hogy az 1700—800-as időkben Gödre még mezővá­rosnak nyilváníttatott Baranya térképén. Nemes borvidék és országos vásározóhely, na meg esperesi székhely volt annak idején és e három kiváltság emelte mezővárosi rangra. Kü­lönben ezt a mai napig is cí­mer őrzi és bizonyítja, amely yott látható a régi községháza homlokán s tisztán kivehető rajta egy méhlcas körvonala, amelyből három venyigeszál szökken felfelé kékszínű sző­lőfürtökkel. Gödrekereszturnak ezen­felül nemigen volt más híre mint legfeljebb feneketlen, sá­ros, poros utcái és a várostól a külvilágtól való élzárkózott­sága, amely még a felszaba­dulás után is jó ideig ebben az állapotban tartogatta. Ké­sőbb 1950-től 1958-ig, tehát nyolc éven keresztül sajnos más oldalról is híre támadt a községnék. A községi tanács rossz, lelkiismeretlen vezetése, amely hol ígérgetéssel, hol fe­nyegetéssel párosult, bizalmat­lanságba taszította a lakossá­got. amely azután rá is nyom­ta bélyegét, a község fejlődé­sére. Hogy a sok rossz példa közül vsak egyet említsünk, például (ÍLfr liíreky áj- mibei'tkzdl négy éven át húzódott egy jár­da építése, amelyhez nem is egyszer összegyűjtötték már a téglát, a homokot, de kézen- közön egyik napról a másikra eltűnt az anyag, hogy a hűlt helyén zúgolódás, felháborodás támadjon. liven előzménye1' után érthe­tő, hogy az új elnököt sem fo­gadták bizalommal, pedig Nagy István Gödre szülötte volt s ilyenformán nemcsak a tanács- elnöki megbízatás kötötte szü­lőfalujához. Tudott ö minden­ről, minden sérelemről, amely személy szerint is arra ösztö­nözte, hogy szeretett községét kisegítse, kiemelje abból a kátyúból, amelyben már-már elmerült. De mielőtt rátérnék erre, hadd mondjam el, hogy Nagy István ezekben a nehéz idők­ben a párt megbízatásából Sásdon dolgozott. Előbb a járá­si tanács mezőgazdasági osz­tályát irányította, majd a já­rási székhely tanácselnöki tisztségét látta el, jó ered­ménnyel, kiváló szorgalommal. 1958 májusában újra csak a párt kérésére visszatért szülő­falujába, hogy életének egyik legnehezebb, legsúlyosabb fel­adatát végrehajtsa. Mi volt ez? ő maga is úgy emlékezik rá mintha időtlen idők múlottak volna el azóta. pedig alig három esztendő. — Nagyon nehéz volt — mondja. — Hiszen ha úgy néz­tek volna rám az emberek mint barátjukra, falubelijükre, akkor talán ezen a hangon öntötték volna ki elém 'kese­rűségüket, megbántottságukat is. De csak az előbbi vezetőség utódját, örökösét látták ben­nem. Itt aztán elakad a szava Nagy Istvánnak, s arra kér hallgassam meg inkább Erdő­st Antal vb. titkárt, mert úgy érzi dicsekvésnék tűnne, • ha a többit is ő mondaná el. S most, hogy utólag visszagon­dolok erre a „cserére“ talán jobb is, hogy a vb-titkár sza­vait jegyeztem fel, mert így közelebb kerültem Nagy Ist­ván sok olyan tulajdonságához amit tőle, az ő szájából bajosan tudtam volna meg. Olyanokat például, hogy Nagy István olyan kontaktust teremtett a községgel, amelyet nem tanítanak semmiféle ta­nácsakadémián. Ő nemcsak „egyszerűen“ összehívta a tanácsülést, ame­lyet szívósan és következete­sen szervezett ülésről ülésre, hanem olyan tartalmat adott egy-egy összejövetelnek, hogy azokon a részvevők mindegyi­ke úgy érezte, mintha mind­annyiszor az ö személyes ér­dekeiről, ügyeiről folyna a vi­ta, Mintha mindannyiszor, nem is a tanács, hanem ok maguk igényelték, kérték javasolták volna a soron lévő napirend tárgyalását. Persze mindezekhez az adta meg az alapot, hogy az „új" tanácselnök nem Ígérettel tol­dotta meg a már előtte elsü­tögetett igéreték hosszú lánco­latát, hanem olyan tettel és tettekkel, melyék már a be­mutatkozásnak első heteiben, hónapjaiban magával ragadták a községet. Az első tanácsülé­sen már közös jóváhagyással hangzott el a határozat: egy napig sem halasztják tovább a keserű emlékű járdaügyet, ha­nem hozzáfognak és megépí­tik. És senki sem húzódott, senki sem példálózott, senki sem hánytorgatta fel a „régi“ járdaügyet. Még abban az év­bén el is készült a 600 méter járda, amely már nemcsak ren deletileg, hanem jószomszédi értelemben is összekötötte Gödrét Kiskereszturral. És mit eredményezett még ugyaneb­ben az évben a közös szándék? Régi, romos épületeket, be­omlott pincéket bontottak szét, hogy anyagot szerezzenek és megépítsék, felújítsák azt a másfél kilométernyi járdát, amely szintén a régi vezétő- ség nemtörődömségét hirdette annyi éven át. De helyrehozták a régóta esedékes közvilágí­tást is. Mire az első hó le­esett a hét utcai lámpa helyett 37 villanykörte ontotta a fényt a hosszú utcákon. És ötven­kilencben? Már az előbbi év eredményein felbuzdulva hozzá láttak a munkásklub építésé­hez. Először az „iparosok“ az­tán a fiatalok, végül minden­ki hozzásegített az építkezés­hez. Vasárnaponként nem egy­szer 40—50 kocsi hordta az anyagot és ha hivatalos meg­fogalmazásban 60 ezer forint­ra taksálták is a „társadalmi hozzájárulást“, ezt minden­képpen meghatványozta az a hallatlan ügyszeretet, amelyet képtelenség lenne forintokban kifejezni. 1959. augusztus 20- án az egész falu színe előtt avatták fel a városi színvona­lú klubot, amelyhez a felsze­relést, az üveglapú asztalokat, a pámásszSkeket, a könyv- szekrényeket, a televíziót, a járási pártbizottság ajándé­kozta a községnek. Azóta min­den este telt ház van a klub­ban. öregek és fiatalok sak­koznak, rexeznek, televízióz­nak, vagy könyvet cserélnek, s megtudom, hogy a múlt évben 1851 könyvet vitték ki a könyv tár látogatót És 1960-!jan ? Felépítették a község új, kéttantermes, ta­nári szobás, politechnikai mű­hellyel, anyagraktárral ellátott iskoláját, amelynek igazi ér­tékét újra csak az szabja meg, hogy több mint 700 ezef fo­rint értékű létesítményhez az állam 130 ezer forintos hitelt biztosított, s a külünbözetet a közszorgalom adta hozzá. A legnagyobbra mégis ebben az évben készülődnek. Jórészt együtt van már az anyag, az orvosi rendelő építéséhez, — amelyhez háromszobás, köz­ponti fűtéssel, hideg-meleg vízzel, garázzsal ellátott orvosi lakást terveznek a tanács ve­zetői. Es mit ad hozzá a kö­zösség? Ezt néhány nappal ez­előtt a legutóbbi tanácsülésen döntötték el, amely mozgal­masságában, aktivitásában ki­sebbfajta országgyűléshez ha­sonlított. A lakosság nem keve­sebb mint 368 munkanapot ajánlott fel a rendelő gyors felépítéséhez, amelyben a pe­dagógusoktól a tanulókig, a fiataloktól a legidősebb kor­osztályig mindenki részt vál­lalt a hamarosan meginduló munkából. Gödrekeresztur ma tsz-köz- ség. Amikor megkérdeztem a tanácselnököt, hogy voltak-e problémák a tsz-szervezésnél. szűkszavúan csak annyit mond — Nálunk könnyen ment. Egészítsem ki ezt a fukar választ bővebb magyarázattal? Mondjam el, Nagy István he­lyett, miért mehetett könnyen a szervezés? Úgy gondolom azok az eredmények, amelye­ket felsoroltunk, világos vá­laszt adtak az utolsó kérdésre is. SS Pé G»;

Next

/
Oldalképek
Tartalom