Dunántúli Napló, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-08 / 33. szám

2

nur T o

1961. FEBRUÁR S.

Baromfitenyésztő asszonyok

nyésztésben dolgozott. Szorgalmas, dolgos asszony. Eres, kidolgozott két keze rosszul tájékoztatná az embert koráról, de szemléltetően mutatja, hogy mennyit kell dolgoznia egy asszonynak; áki rendben akarja tartani lakását, négy gyermekét és még a szövetkezetben is helytállni. Nem .gyerekjáték ez! Életének minden perce harc. Erős asszonyok és hős asszonyok. S arcukon derű, bizakodás.

őszintén szólva csalódás is ért, amikor a két asszonnyal beszélgettem. Arra számítottam, hogy a falusi asszonyok úgy vélekednek' majd. hogy „ismerjük mi a baromfi nevelés ábécéjét, hiszen amióta élünk, foglalkozunk vele”. De nem Ilyen válaszokat adtak, hanem egészen másmilyent. A másik meglepetés pedig a jegy zetftizet volt. Mareticsné és társai ritkán fognak tollat a kezükbe. Letették amikor kijárták az általános iskolát, Lapozgattam a füzetet. A közép- iskolások diákjainál sem láttam annál különbet.

— Ez helyes, ahogyan itt tanítják — mondja Mareticsné. Nem is gondoltam volna, hogy mi minden fontos dolog van ezekkel a tyúkokkal, főleg az etetésben; Eddig mi csak kidobtuk nekik azt a pár marék kukoricát, adtunk egy ki6 vizet és kész.

Persze a jegyzetfüzetben nem csak az etetésről van szó, hanem még nagyon sok mindenről. Kezdve a baromfi szervezetétől, fajtáitól, az ólig és a helyes takarmányozásig, a csibétől a pulykáig;

Arra a kérdésre, hogy hogyan megy a tanulás, milyen formában számolja el a szövetkezet a tanfolyam idejét, s mi a terv a jövőre nézve, nehezem lehet pontos szavakat lejegyezni, mert mindkét asz- szony, még a tanfolyam vezetője is egyszerre válaszol

— Itt teljes ellátást kapunk, a szövetkezettől pedig fél munkaegységet írnak a nevünkre. — Ezt Bencéné mondja. de a tanulással kapcsolatiban máris közbevág Maretics- né.

— Mi. nem itt lakunk, mert közel vagyunk és hazajárunk. Esténként otthon tanulok, még az uram is segít, ö már jobban tudja, mint én -— mondja nevetve;

— Sok újat tanult már meg? — Kérdem Mareticsnétólj

— Hogy sokat-e? De menynyire. Mondtam, hogy eddig mi hogyan neveltük a tyúkokat, s aztán csodálkoztunk,

: hogy nem tojnak csak hetvenet vagy legfeljebb nyolcvanat. Gondolkodik egy kicsit és határozottan folytatja, mintha parancsot adna ki. — De most ha haza megyek kitojatom velük a százharmincat is! Az biztos!

A szőke hajú Bencéné pedig arról beszél, hogy szeretne a szövetkezetben a baromfi tenyésztésben dolgozni, s azon lesznek társaival együtt, hogy minél több baromfit neveljenek a szövetkezetben, de a háztájiban is. Kiderül a szavakból, hogy Boldogasszonyfán régi tradíciója van a baromfitenyésztésnek. Valamikor egy-egy udvarban átlag ötven baromfi szedegette a magot, de voltak olyan házak is, ahol száz, százötven baromfi volt. Jelenleg sárga magyar állomány van a faluban és ezek állami gazdaságokból származnak. Csatahelyről és Bárból. Most tervezi a szövetkezet. hogy nagyobb mértékben foglalkoznak ez évben a kisállattenyésztéssel. Törzs- ólakat létesítenek a törzsállománynak és állandó ellenőrzés alatt tartják az állatokat, hogy mennyit tojnak egv év alatt

és a legjobban tojók után keltetnek majd.

Kedv és akarat jellemzi az asszonyokat Boldogasszonyfán a munka és az új iránt. Tavaly ilyenkor, amikor a faluban jártam nagyon sokan egye dűl küszködtek földükkel és életükkel. Ma minden boldog- asszonyfai gazdálkodó, a közös Úton halad. Egy idősebb emberrel váltottam pár szót az utcán. Most lépett be kilenc holdjával a szövetkezetbe. Elmondta, hogv valamikor volt már tsz-tag, de ötvenhatban szétmentek. A levont következtetés egy szó volt csak. „kár volt akkor abbahagyni”. Ez a vélemény sok mindent mond. Azt is, hogy ezt az utat többet nem követi kerülő. S ebben nemcsak a férfiak adnak erős biztosítékot, hanem az okos, dolgos és erős asszonyok is.

Gazdagh István

jBírósági krónika

Pontosan egy évvel ezelőtt jártam Boldogasszonyfán. Hosz szán elbeszélgettem akkoriban idős Bence Lajossal a pártszervezet vezetőségi tagjával. úgyis mint párttaggal és úgy is mint tsz-gazdával. Takaros, tiszta portáján és lakásában a gondos gazda keze- nyoma árulkodott. Tele volt akkor Bence elvtárs remények ke] és tervekkel. Egy valami azonban nem stimmelt sehogy- se. Ez pedig nem is a nagy- gazdaságot illette, hanem a saját szűkebb családi közösséget. Fia — ifjabb Bence Lajos — már tovább lépett a gazdálkodás hagyományos „eke szarv” kereteiből és iskolán, könyvekből tanulva szakított a szokás vonalával. Igenám, de a fiatalember elhagyta a családi házat és — mezőgazdasági szakismeretekk;el a zsebében — a városban kereste a boldogulást. Nem érdemes most már boncolgatni, hogy a fiatal feleségének is része volt ebben a „kiruccanásban”, mert mo6t már csak így lehet emlegetni a volt városi életet. Ifj Bence Lajos jelenleg a szövetkezet brigádvezetője, felesége pedig hamarosan a baromfi telep dolgozója lesz. Jelenleg is tagja már a szövetkezetnek és a falujukban működő baromfitenyésztői tanfolyamon tanul.

Azzal indultam Boldog asz- szonyfára, hogy riportot írok a tanfolyamon tanuló asszonyok és lányok egy napjáról, de ettől a tervemtől eltérített az a két helybeli fiatalasszony áki jelenleg ott a tanfolyamon : tanulja a baromfitenyésztés szakszerű módszereit. Az egyik Maretics Imréné. a másik pe- ’ dig a már említett ifj. Bencze Lajosné. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy egy harmadik boldogasszonyfai asz- szonyka is elvégezte már a tan folyamot Szűcs Vilmosné személyében. Ez már csak annyiban érdekes, hogy — az én véleményem szerint — ahol három asszony ért a nagyüzemi szakszerű baromfitenyésztéshez. ott a tsz vezetőségének ■'“nagyon nehéz dolga lesz. Li Olyan értelemben, hogy ha ' akarnak, ha nem, muszáj lesz a szövetkezetnek foglalkozni a ’ kisállattenyésztéssel.

Mareticsné régi tagja a szövetkezetnek. Eddig a növény- termesztésben és az . állattje• • . ...... ' ' "

Ü

zemorvost

István-aknára!

Levelet kaptunk István-a.k- náról. A íevél írója, a bányászokra jellemző saókimandás- sal, mindenféle álszenteskedő

• ..diplomáciát” mellőzve, 'éle-' sen kikel az üzemorvos hiánya

' miatt. “ •

Papíron persze van üzem• orvos, de mire a papír szavai valósággá válnak, a bányászok hoppon maradinak. Dr. Seres

. Viktor elytárs ugyanis egy éves tanulmányútra ment, a helyettese, dr. Nikolov László pedig csak délelőtt 10-től dél» után 1 óráig található meg a

■ rendelőben. A délelőtti órákban. amikor bányász alig jár az aknán!

Egyébként nagyon dicsélik

• Nikolov doktort, lelkiismere’ tes. köztiszteletnek örvendő

embernek mondják, de többet ő sem tehet. Máshol is. rendel. Egy olyan nagy üzemet, mint István-akna, ahol több ezer ember dolgozik, a városi tanács nem méltatott arra, hogy egésznapos szolgálatra osszon be egy orvost,

A szakszervezet, a bányászok már többször panaszkodtak a helyzet miatt, bírálatuknak azonban még nem volt foganatja. A városi tanács Ígérete alapján reméljük, hogy hamarosan másképp lesz, s bányászunk az elégedettség hangján írhat legközelebbi le-, ♦elében;

Varga József 23 éves, többszörösen büntetett előéletű mohácsi lakos az elmúlt év november 12-én Sallad Sándorral együtt megtámadta Ba- | log Jánost, akit kocsijáról lerángattak, majd ököllel többször arculütöttek, később a földre tepertők és ott rugdosták. Ütlegelés közben Varga József kivette Balogh János zsebéből a személyi igazolványt, amelyben 780 forint volt és ebből 700 forintot magához vett, majd Baloghot magára hagyták. Varga ezután Mohácson taxit bérelt, azzal Bátaszékre vitette magát. A taxiköltség 200 forintba került, a többi pénzt pedig szórakozásra költötte.

A mohácsi járásbíróság rab- ! lás bűntette és könnyű testi sértés miatt. Varga Józsefet 3 évi börtönre, Sallai Sándort pedig 4 hónapi börtönre ítélte.

Dallos Anna foglalkozás nélküli, büntetett előéletű mohácsi lakos és Vikiette Teréz mohácsi lakos az elmúlt esztendőben sehol nem vállalta* állandó munkát, alkalmi munkán is havonta egy-két napot dolgoztak. Ezzel szemben Mohácson a különböző szórakozóhelyek állandó látogatói voltak, a mohácsi hajókon is ismeretségeket kötöttek. A járásbíróság mindkét vádlottat

közveszélyes munkakerülés és üzletszerű kéjelgés miatt bűnösnek mondotta ki és Dallos Annát 1 évi, Vikette Terézt pedig 2 évi börtönbüntetésre ítélte.

Krészi.ty János ivánbattyáni lakos 1960. november 25-ón Harkányban a strandfürdő mellett lévő kerékpár-megőrzőből egy 1000 forintot érő kerékpárt ellopott. A nyomozás során a kerékpárt megtalálták és azt tulajdonosának visszaadták. A siklósi járás- bíróság figyelembe véve Kré- szity büntetett előéletét is, lopás miatt 1 évi börtönbüntetésre ítélte.

Pál János siklósi lakos 1960 október 27-én a siklósi általános iskola egyik termébe bemászott és onnan egy Orion gyártmányú rádiót ellopott. 1960 novemberében pedig a siklósi napközi otthonba mászott be, s ami kezeügyébe akadt, elvitte. Néhány nappal később ismét meglátogatta a napközi otthont s onnan egy lemezjáitszós rádiókészüléket lopott. A nyomozás során az ellopott holmikat megtalálták.

A siklósi járásbíróság a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett lopás bűntette miatt 2 évi börtön- büntetésre ítélte.

Siklóson kigyál a villanyfény

Fújt a szél, fagy rágta az ember fülét és a villanyoszlopokon emberek dolgoztak. Lábukon mászóvas, derekukon mentőöv. Arcuk vörös volt, kezükben lomhán mozgott a fogó. Lent nagy dobokról ezüstösen kúszott a villanydrót fel az

oszlopokra.

Bementem a cukrászdába.

’ — Kérek egy feketét.

— Sajnos, nincs áram — volt a válasz.

Jöttek többen is feketéért. Nem kaptak.

És szidták a villanyszerelőket.

Ez a kép jutott eszembe, amikor hétfőn Siklóson jártamban elbeszélgettem a villanyszerelőkkel, az áramszolgáltató néhány vezetőjével, örömmel újságolták, hogy most már befejeződik a siklósi villanyhálózat rekonstrukciója.

Az országúton létrás autó haladt és azt magyarázták: itt is higanygőz-világítás lesz. A főútvonalat, a Kossuth teret, a járási tanács épületétől a kórházig, a Kossuth tértől a.rendőrségig higanygőz-lámpák világítják majd meg az utat.

Tavaly kezdték ezt a munkát. Nagy munka volt. összesen két és félmillióba került. De ezt nemcsak a pénz mutatja. Mutatja más is. Nem kevesebb, mint száztíz kilométer hosszú lenne egyszálasan az a vezeték, amit itt öt sorban a villany- oszlopokra raktak.

Még egy-két napig lesznek Siklósom a villanyszerelők. Addig még néhányszor ki-bekapcsolják a villanyt. Addig né- hányan még szidják is őket.

Aztán majd elmennek és helyettük ott marad a kivilágított város, a gyönyörűen kivilágított város, amit talán majd azok csodálnak a legjobban, akik a legtürelmetlenebbek voltak. t

(SZALAI)

— A BARANYA megyei Tanács VB február 9-én ülést tart. ahol többek között a megye kereskedelmének helyzetét, további feladatait is megtárgyalja.

— A HAZAFIAS Népfront mohácsi járási elnöksége február 10-én a népfrontokta- tást. valamint a tsz-ek megszilárdítását vitatja meg.

— A KOMLÓI Zrínyi Művelődési Házban február 18- án a Pécsi Művészeti Gimnázium növendékeinek amatőr képzőművészeti kiállítását nyitják meg az, ifjúsági klub helyiségében.

ELEKTROTECHNIKUST

(MÉRNÖKÖT)

keresünk gyakorlattal, energetikus! munkakörbe, erkölcsi bizonyítvánnyal. Fizetés kollektív szerint. — Jelentkezés önéletrajzzal.

Pécs, Rákóczi át 11. szám.

Munkaügyi osztály. ÉM Baranya megyei Téglagyári ÉS.

2269

rMÉSZÁROSflFEREN<

vében mondott beszédet a harcosokhoz és közölte, hagy a fasiszták elleni harcban a Petőfi brigádnak a „Borba”- kitüntetést adományozták. Az életben maradt harcosokat a „Fegyverrel a hazáért” és „A szabadságért” érdemérmekkel tüntették ki.

Ezzel egyidejűleg közölték, hogy a hadseregfőparancsnokság a Petőfi-brigádot feloszlatja, mivel az életbenmara- dott harcosok száma nem elegendő egy önálló egység szervezéséhez. Azokat, akik önként jelentkeztek a további harcra, a jugoszláv hadsereg brigádjaiba osztották be.

Az annak idején a jugoszláv partizánbrigádokba jelentkezett és később a jugoszláv hadsereg harcosaivá lett partizánok csak akkor fejezték be harcukat, amikor a németek végleg kitakarodtak hazánkból és a Balkánról, s a szovjet hadsereg diadalmas előretörése végleg megsemmisítette Hitler fasiszta birodalmát, Ezefc között

volt Szalai József (ma pécsi munkás) Is. Ljubljanában kapta meg útlevelét, s egy utalványt kocsira, lóra. lószerszám ra. Ezzel jutalmazták a többi magyart is, aki részt vett a fasizmus elleni harcban. Szalai József azonban zsebrevégta az utalványt, nem várakozott kocsira és lóra, hanem nyomban hazaindult, mert nem tudta, mi lett a sorsa Ujbezdánban lakó családjának.

Ugyanígy tértek haza mások is, akik a fasizmus elleni harcban vállaltak nélkülözést, életveszélyt, hogy segítsenek kivívni népüknek a szabadságot, a jobb, emberibb élet alapját.

A Petőfi-brigád néhány nappal hazánk teljes felszabadulása előtt semmisült meg a Dráva mentén vívott élet-ha- lálharcban. Véráldozata azonban nem volt hiábavaló. Jelentős szerepe volt a Petőfi-bri- gádnak abban, hogy sikerült a támadó német csapatok drávai hídfőjét elszigetelni, majd a szovjet csapatok segítségével szétzúzni a támadókat. Egy ezred nem nagy erő ott. ahol hadosztályok ütköznek meg. a Petőfi-brigád néhány kilométeres védelmi szakasza elenyésző ahhoz képest, hogy milyen hatalmas fronton vívta harcát a szovjet hadsereg. Mégis azt mondhatjuk, a Petőfi-brigád azzal, hogy ezen a frontszakaszon a szó valódi értelmében önfeláldozóan akadályozta meg a fasiszták támadását — igazi hőstettet hajtott végre, olyant, amilyejwe csak igagi hazafiak

képesek. A Petőfi-brigádban harcolt magyar partizánok nem arra gondoltak, hagy hogyan ítéli majd meg tetteiket az utókor, hanem csak arra. hol tehetik a legtöbbet a szabadságért, hol küzdhetnek a fasiszta megszállók ellen. Az igazi proletárintemacionaliz- mus alapján jelentkeztek ott, ahol a legádázabb harc folyt. Parancsnokaikról. Kiss Ferencről, Cservenyák Pálról és a többieikről nem sokkal többet tudunk: a fasizmus és mindennemű elnyomás könyörtelen ellenségei. Ilyenek voltak a rang nélküli egyszerű harcosok is. Nem jutalomért, nem dicsőségért harcoltak, hanem a népek szabadságáért, hazájukért.

Akik még életben maradtak a véres harcok után. visszatértek a békés munkához, újra megragadták a kalapácsnyelet, az eke szarvát és most már munkával folytatták a harcot a jobb és szebb életért. Nincsenek sokan. Tízszer annyian áldozták közülük életüket a hazáért, mint ahányan életben maradtak. Ég akik még élnek, azok is szinte kivétel nélkül az ellenséges golyók, re- peszek nyomait viselik a testükön. Rászolgáltak, hogy emlékezzünk rájuk és elismeréssel említsük a nevüket, azok között a hős magyar hazafiak között, akik bátran áldozták fel életüket a mi szabadságunkért;

(Vége)

— A FÖLDMŰVESSZÖVET K.EZETI vendéglátás az elmúlt 3 esztendő akut a megyében 44 új egységgel növekedett.

— A KOMLÖI ifjúsági klub február 25-én rendezi a szellemi öttusa-bajnokság első fordulóját, ahol először középiskolások, majd iskolán kívüli fiatalok vetélkednek egymással.

— IFJÚSÁGVÉDELMI an- kétot rendez a II. lierületi nőtanács a Nagy Lajos Gimnázium I. emeleti nagytermében. Előadó: dr. Tamásfi István, a fiatalkorúak bírája.

— ORFÜN, a téli hónapokba® is folytatják a nagy üdülőtelep kialakításénak előkészületi munkálatait. Ehhez tartozik többek között a jelenleg folyó barlangieltárási munka is, amelynek során ez ideig 180 méteres barlang- szakaszt tártak fél a kutató* csoport tagjai. Az úgynevezett vízfesrtési kísértetek egyre inkább igazolják, hogy több kilométeres bariamg- rends zenről vasi szó, amely nemcsak idegenforgalmi szempontból érdekes, hanem az eddig feltárt bartangfala- kan táléit penicillingomba tenyészetről feltételezhető, hogy az abaligetáhez hasonló gyógyászati jelentőséggel bír.

(50,)

A partizánok csatlakozni akartak hozzájuk, de a szovjet katonák mögött érkezett tiszt nem engedte.

— Menjenek a kötözőhelyre, elvtársák — mondta, s már indult is tovább. A partizánok megpróbálták megmagyarázni, hogy szeretnének a szovjet élvtársak oldalán tovább harcolni. Szerb szavakkal keverték a beszédet, hátha így megérti. De a tiszt csak a fejét rázta és kezével határozottan intett hátrafelé.

Egészségügyi katonák kísérték el a megmaradt partizánokat a beremendi kórházig.

Március 25-én a kórház udvarán összehívták a lábadozó sebesülteket. Egy szovjet tiszt Tolbuhin marsall elismerő üzenetét tolmácsolta a harcosoknak, akik hősies helytállásukkal. életüket, vérüket áldozva védték a felszabadult földet a fasiszták ellen.

A jugoszláv hadsereg tisztje a hadseregfőparancsnokság neBővítik a mágovsi kultúrházat

Mágocson a régi kultúrházat átalakítják a köaségfejlesztési

alapból új, korszerű épületté. Az átalakítási költségek mintegy két és félmillió forintba kerülnek, amelyből a MOKÉP egymillió forintot fordít az itt létesítendő szélesvásznú mozira. Ez a szélesvásznú mozi lesz a megye első ilyen vidéki filmszínháza. A kultúrház átalakítását hamarosan megkezdik, melyhez a község lakossága mintegy 120 ezer forintnyi társadalmi munkával és 199 ezer forint értékű helyi anyaggal járul hozzá. A má- gocsi gépállomás dolgozói is segítenek a kultúrház átalakításában.'Az ő munkájuk értéke is 60 ezer forint körül lesz. A kultúrház átalakítását két részletben végzik ek Az első részben a főépület falait megemelik, mintegy két méterrel és új vasbeton födémet építenek rá. Ebben az épületrészben kao helyet a 300 férőhelyes szélesvásznú mozi Is. Az építkezés második részébe" a jelenleg meglévő épülethez még egy számvat építenek, 1 ahol tánchelyiség is lesz,