Dunántúli Napló, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-01 / 27. szám

mi. nmttrAft'i. NAPtfl o FARSANG Pécs sok nagyvárost is megelőx A kuli űr forradalom, a miniszterhelyettes és a klavicsemballó Mert ez a három annyira szorosan együvé tartozik, mint a jqbbkéz meg a balkéz. Legalábbis Hans Pischner elvtársnak, az NDK kulturá­lis ügyei miniszterhelyettesé­nek esetében. Ugyanis ö egy- szeniéi yben művész, aktív ál­lamférfi és szervezője az NDK kultúrmozgalmának. Elhangzott az utolsó tétel a Vivaldi zenéjének bűvöletéből még mindig zeng a taps, a hangversenyterem közönsége felállva ünnepli a triók És kinn az előcsarnokban fiata­lok és idősebbek várnak tü­relmesen — autogrammra. — Nem túl sok megterhelés ez önnek Pischner elvtárs? — kérdem a szemüveges, közép­magas, igen szimpatikus mű­vésztől. Csodálkozva néz rám. Uj a kérdés neki. — Persze nem kevés ez a megterhelés. hiszen mi­előtt a trió magyar- országi vendégmeghívásá­nak eleget tett volna, én még egy órával a repülőgép indu­lása előtt hivatalomban vol­tam, és Pécsről való távozásom után nyolc órával iámét —■ hivatalomban végzem munká­mat. Mint miniszterhelyettes, főleg a művészi irányú kér­déseknek vagyok felelőse, képzőművészet, múzeumügyek és a műemlékvédelem. Ismeretes, hogy az NDK egész területén 1960-ban győ­zött a szocialista termelési mód a mezőgazdaságban is. És ez ott is, mint nálunk is, problé­mák sorát, tömegét veti fel, és ezek között nem 'utolsósor­ban szerepel a kulturális for­radalom megvívása is. Nemrégiben résztvettem egy országos kultűros-énekes kon­ferencián Lipcsében. Ott töb­bek között néhány falusi együt tes is fellépett a bemutatok keretében. Sok nagyszerű te­hetség van a mi falvainkban, hogy milyen mély gyökerei vannak már a szocialista irá­nyú kultúrának a faluban. Volt ott egv kis falusi népi együttes. lőhettek vagv har­mincán. Minden számukat ők írták, zenéjüket a falu taní­tói szerezték, a táncaik ko- i reográííáját a helyi hagyoma- I nyok felhasználásával maguk készítették. Sőt még a zene- szerszámaik is hagyományo­san sajátkészítésűek voltak. j De az a temperamentumos üdeség, az a friss erő, amely megmutatkozott a játékukban! 1 Mi. akik már ugyancsak lát­tunk néhány remek előadást, önfeledten ünnepeltük az együt : test. — És az ipari üzemeknél, Pischner elvtárs, ott is ebben az irányban fejlődik a kultúra ügye? — Ipari üzemeink kultur- nmnkájának tengelyéhen a magasszínvonalú színjátszás, a balett áll. Olyan művészi szin­tét elért együtteseink vannak már, amelyek a legigényesebb közönséget i« maradéktalan él­vezettel töltik el. Itt van Pél­daként a Wismut Künstler­gruppe. Ezek a Kari Marx- Stadt-i fiatalok olyan magas nívóra fejlesztették a színmű­vészeti csoportjukat, hogy az képes a Shakespeare-d arabok­tól Calderon-on át Brecht-ig minden mű előadására. De ők egy lépéssel tovább mentek: saját faluszínházat alapítottak, amely saját felszereléssel, sa­ját kocsikkal járja a környé­ket és — bérletrendszerben mu tatja be a legújabb darabokat. Művészi élményei? — No igen, a miniszterhe­lyettes egyúttal tisztelője és művelője a klasszikusoknak is. Nagyon sok helyen felléptünk i már és mély, igaz sikerünk ! volt. Különösen két, de mától kezdve három hely vésődik a szívembe: Moszkva, Vilna és Pécs. Én valahogy Vilnához tudnám elevenségben, kultu­ráltságban hasonlítani Pécset. Csak Pécs fekvése, patinája mégiscsak mássá teszi ezt a nagyszerű várost. És mégegy: boldog lehet az a város, amely nek ennyi fiatal klasszikus ze­nét kedvelője van. Ebben Pécs. sok nagyvárost is magelőz! Sz. Villogó szemű torreádorok, hamvasarcú szenyoriták, szemér- metes hófehérkék, gyapjashajú Othellók, Jean D’Arc-ok, csí- Jiostrikós matrózlegények, fáraók és basák, íme eljött a ti idő­tök is. Itt a farsang. A szigetvári járás 29 termelőszövetkezetében késsült el eddig a zárszáma­dás. A járásban az eddigiek közül a rózsafái Kossuth Ter­melőszövetkezetben a legma­gasabb a munkaegység értéke. Itt 46,11 forintot fizetnek a tagoknak munkaegységenként. A szentdénesi Egyetértésben ugyancsak szép jövedelmük volt a tagoknak, hiszen 41 forintot kapnak munkaegy­ségenként A kisdobszai Zrí­nyi Miklós Termelőszövetke­zetben is majdnem negyven forintot ér egy munkaegység, pedig ez a termelőszövetkezet csupán egy éve működik. Aztán éjfél után? Amikor megszűnik az ezerarcú varázslat? Hipp-hopp egyszerre csak mindannyian átváltoztok. Rómeókká, Júliákká és ez a legigazibb, a leghitelesebb alakításotok. Foto: Erb János Amit nem lehet megoldani... gondos gyűjtés és statisztika-készítés után tárom a nagy nyilvánosság elé a következőket. Az ügyben vagy ez­zel kapcsolatban elhangzott az utóbbi egy esztendőben 30 rádió­riport és nyilatkozat. Megjelent a kát újságban 373 hír, 45 tu­dósítás, 12 riport, három glossza, S6 levél és rengeteg ez utób­biból az olyan, ami nem kerülhetett nyilvánosságra, mert sem a nyomdafesték, sem a mikrofon nem bírja el. Amit leírtak betme, viszont igaz volt, Bejelentéseket és panaszokat vitt a posta ez ügyben máshova is és így ezek száma nem áll ren­delkezésemre. Volt ígéret és fogadkozás, hogy „majd elintézzük..." Es ez a majd nagyon hosszú. Nem ég a villany a lépcsőházban —- volt egyik panasz. A házmester azt válaszolta a panasztevő­nek. hogy „ne ugasson". „Koszosak a lépcsők, a korlátok, az ablakok” — szólt a másik, ö válaszolt: Kuss! Takarítsa le, ha nem tetszik.” Akadt, aki megkockáztatta, hogy szól a rendőr­nek a leiisztilatlan járda miatt, A válasz: „Majd lesöpri a rendőr, ha nem tetszik neki”. Elmentek a kerületi irodába a házmester biztató szavai nyomán. Ott azt mondták, hogy „ne­kik ez nem feladatuk”. Most már csak a jelzőkből néhányat, ami előfordult: „Hanyag, semmirekellő. X, — Trágár. — Diktátor, — Iszákos és örökké részeg, — Zsörtölődő. — Atya- úris’en”, Mármint egy-egy házfelügyelő, akinek megadatott a háborítathatatlan hivatal. Elvállalja a házmesterséget a lakásért és elmegy dolgozni máshova — pénzért. Lehetőleg kiadja a lakást nem egy albérlőnek — szintén pénzért. Fel­veszi a házfelügyelői díjat — ugyancsak a- pénzért, Kapwkul- esért is — naná, ha nem a pénzért. A kapu viszont éjjel-nappal tárva, legalábbis ritkán bezárva. „Zárják be a lakóid’ — mondja. Csőrepedés van? Menjen az illető a PIK-hez — mond­ja,. , Na ki ? Nem a lakó. U ol történik mindez? Erre azután már felesleges vála* szólni. Eljutott az illetékesekhez ez a sokféle, sok hely- -ő\ érkező, de mégis egyöntetű panasz? El A válasz? Hát... Problematikus ez kedveseim, azaz hogy emberek. Elvállalja a lakásért, de annyit fizetni nem tudunk, hogy abból megélhes­sen. Kiderül, szégyenli a házfelügyelői teendőket. Lealázva érzi magát. A házfelügyelői teendőket összetéveszti legalábbis a királyi trónnal, ahol a lakók a szolgák és ő az úr. A lakás­ból kitenni az esetek többségében nem tudják és a végleg tarthatatlan helyzetben felvesznek mást a házmestert teendők Ellátására. Iónéhány házmester is ngyoneza jU át van ember a világon, aki kiigazodik ebben? Hát * akadhat olyan, mint az a valaki, aki elvágta bölcsen azt a bizonyos csomót? Ez lehetetlenség. Akár tetszik, akár nem, be kell hajtani a lakótársadalcmnak fejét a megváltoz- tathatatlanba. Tudomásul kell venni, hogy kialakult a ház­felügyelők kasztja és ezeknek éppenséggel új korunk adta meg semmittevésükre és fizetésükre a lehetőséget. Van, aki közü­lük már „elvileg” odáig fejlődött, hogy nem azt mondja bíbor­vörös arccal: „Én is egyenjogú dolgozó vagyok!” (amit senki nem vitatott el tőle ) — hanem így: „Itt én vagyok az úr, magának legfeljebb a lakásában lehet szava”. Legfeljeb b... Holnap már ott sem, ha ez a rohamos szellemi fejlődés vala­hol meg nem reked. Mondom, hogy ez lehetetlenség. Ezt az ügyet ugyanis nem lehet megoldani, ha csak, ha csak... Ki- panttant az isteni szikra! Íme: írjuk meg minden házmester­nek, hogy őt úgy kényszerítették bele a házmesterségbe ős ej kényszer ellen igenis harcoljon. Eszébe ne jusson bármit is megmozdítani a házban pénzért, mert ez az ember ember ál­tal való kizsákmányolása. Szótáruk bővítéséhez a jövő hónap­ban Kacaj Frdncl, az utóbbi fél évszázad leghíresebb károm- kodója rendez 15 előadásnyi sorozatot, természetesen az állam és a lakók pénzén. Bele ne essen abba a mélységesen oppor­tunista. állításba, hogy a lakók egyenjogúak ővele. (Ide valami nagy opportunista nevét kell írni. Pl. Kautsky vagy Bevin — elrettentő példának.) Mondom, hogy ezt kell tenni, mert ez „elvileg" is megoldja azt a kettősséget, hogy van-e, nincs-e házmester. Ha az sem i vezetne végül is eredményre, úgy ki kellene találni valami j mást, de erre aligha van remény, mert olyan problémával ál- j lünk szemben, amit a XX. század embere még képtelen meg­oldani. A rendes házmestereknek (mert van ám ilyen is) nem kell semmiféle levelet írni, mert azok „elvileg" is tisztán látják feladatukat és velük az ügy megoldott. fi a az illetékesek ezért az irományomért nem fizetnek 1 semmit, akkor a másodpéldánnyal elmegyek a lakók­hoz. Ok majd gavallérok lesznek. Legfeljebb azt kifogásolják, j hogy az írás elején a számok nem pontosak, mert annál jóval j több alkalommal fordult elő ilyesmi. Mit tehetek? Ha lehet i jánéhány házmesternek tévedni, akkor ez a lehetőség csak tő- I lem van elvonva? Népművelési tanácsadó Próba előtt . lányom lérje, a vöm,-nsieur Tricót, aki mérnök... — Most jó! Ezt hallgasd /issza! — mondja a rendező 3gy riadszemű lánynak, s köz­ben leállítja a magnetofont. Már forgatná újra, hogy meg­magyarázza, miért volt most jó, mikor a rövid ajtó mögötti hallgatózás után bekopogunk u próbaterembe. A siklósi „Gerencsér Sebes­tyén“ Járási Művelődési Ház­ban vagyunk, a színjátszó szak kör próbáján. Bükkösdi Lász­ló, a darab rendezője, kellet­lenül fogad. , — Ne haragudjanak, de nem szeretem, ha zavarnak. Kezdő csoporttal dolgozom, úgyszól­ván valamennyi szereplőm elő­ször lesz színpadon, s magam sem tudom, hogy amit teszek, ' helyes, vagy sem! — Úgy hallottuk Bükkösdi elvtárs, a színjátszó-rendezői i akadémia hallgatója volt... I — Ez igaz. De más az elmé­let, s más az, ha az ember kap egy műkedvelő csoportot, amelynek tagjait meg kell taní­tani a színpadi beszédre, s a „nem színpadi” viselkedésre. Mert mint a legtöbb öntevé­keny színjátszó csoportnál, úgy nálunk Is az a fő hiba, hogy a szereplők beszédét már hat méterről nem lehet tisztán érteni, s az emberek azt hi­szik: színpadon, színpadiasán kell viselkedni. Szerencsére igen ügyes, jó a csoportom, s így az eddigi bajlódás örömet is okozott. — Mindössze ennyi szereplő vei dolgoznak? — Nem. A próba valójában még nem kezdődött meg. Az egyik szereplőnk vidéken dol­gozik. Az ő vonata később érkezik, rá várunk. Addig be­szédtechnikai gyakorlatokat végzünk. Most már konkrétan i szereprészekből, azelőtt csak úgy általánosságban. A? olvasónróbák idején, míg össze nem jött a társaság ver­senyeztünk, ki tudja több féle képpen mondani azt, hogy: „nem“. Kovács' Pál 27 értel­mét érzékeltette a „nem” szócs kának. A „jónapot kívánok“ versenyén Molnár László győ­zött 18 variációval. Érdekes, szórakoztató játékok ezek, s nagyszerűen alkalmasak arra, hogy a szavak kiejtésének ár­nyalati különbségét, s az ár­nyalati különbség fontosságát megéreztessük a csoporttal. Az ajakkerekítéses magánhangzók tisztán való kiejtését úgy gya­koroltuk, hogy 'ki kellett állni a folyosóra, s versenyeztünk, ki tud legmesszebb hallhatóan suttogni. így próbálom meg­óvni a csoportot attól, hogy az esetleges lírai részek tompított, hangvételekor a közönség be­kiáltson: „hangosabban!“ Az ilyen, öntevékeny csoportok előadásai közben egyébként gyakori befciáltások ugyanis megölhetik az egész előadást. REX automata biliárdasztalok bérelhetők havi 300,— Ft. BELKERESKEDELMI KÖLCSÖNZŐ VÁLLALAT boltjában. Pécs, Bajcsy Zs. u. 3. A játékok mellett felmérhe­tetlen segítséget ad a „mag­nó“. Most pont Végh Gizella gyakorol vele. Igen fontos, hogy a szereplők visszahallják j hangjukat. Mikor beszélnek, akkor nem figyelnek a kiej­tett, csak kiejtendő szavakra, s így sokszor a rendező boga- raskodásának vélik a jogos elé gedetlenséget. A magnetofon igen érzékenyen ad vissza mindent. Néhényan úgy vélik eleinte, hogy torzít. Ez nem igaz. Ha rászoktunk a helyes kiejtésre, a magánhangzók tisz ta képzésére, akkor a magnó nem torzít többé. S még egy fontos dolog: a magnó szinte megmutatja a nagyobb mono­lógoknál a helyes légzésbeosz­tás rendjét. Az olasópróbák alatt jeleneteket is vettünk feL A magnó szemléltetésével bizonyíthattam, miért van szükség időnként a szünetek­re, miért kell lassítani helyen­ként a beszéd ütemét, s a köz­bevágások sikerének fontossá­gát is érzékeltethettem. Mind olyan dolog, melyet nehezen tudatosítanak az öntevékeny szereplők. _ » Term szeles nem minden­nap végzünk beszédtechnikai gyakorlatokat.' Néha panto­mim! játszunk. A szerepből vett egy-egy mondatot, düh­kitörést, monológot kell néma­játékkal eljátszani. A panto­mim eredetijével ellentétben, azokat a megoldásokat becsül­jük inkább, ahol a legkeve­sebb mozgással, és inkább az arc játékával oldottak meg a szereplők a feladatot. Ezek­nek a játékoknak az a céljuk, hogy rászoktassák a szereplő­ket. arra. hogy játszanak, él­jenek minden percben a szín­padon, s ne legyen az, hog" valaki csupán azért, mert fél óráig nem kapott szerepei, szinte kilóg a színpadi képből, annak ellenére, hogy épp úgv a nézők előtt van, mint a be­szélő szereplők.' — Ami azt illeti, elég sokat beszéltünk a próbák előtti idő kihasználásának mód járó’ fontosságáról, s még azt sem kérdeztük meg, milyen darab­bal készülnek? — Katajev: Az utolsó mohi ­kán c. komédiáját szeretnénk bemutatni. — Miért esett erre a darab­ra a választásuk? — Katajev darabjánál égetőbb problémát felvető drámát nem volna nehéz találni. Hogy mé gis ezt választottuk? íme az indokaink: Tizennégy szerep­lőt foglalkoztat a darab. E • élég kevés ahhoz, hogy eir tudjunk állítani annyi emberi, s elég sok ahhoz, hogy egy- egy szereplőre megerőltetőén nagy feladat háruljon. Falum szeretnénk vinni a darabot. Könnyű, vidám. Cselekmény­szövése világos, mindenki szá­mára érthető, könnyen követ­hető. Tele van ragyogó, úgy­nevezett „elronthatatlan“ hely­zetkomikumokkal. Kevés dísz­letet igényel, könnyen utazunk vele. Egyszeri díszletváltozá.sn nem okoz problémát a legki­sebb színpadon sem. Kétszínű, dupla körfügönnyél könnyen megoldható. Figurái köztünk élnek, ábrázolásuk megoldható feladát, különösebb képzettség nélkül. S ha nem is vet fel úgynevezett közvetlen, nagy problémákat, megszívlelendő, amit mond: Aki nem hajlandó beleilleszkedni a jelen társa­dalmába, azt kiveti magából a társadalom, A darab a hú­szas években játszódik a Szov­jetunióban, S hogy mennyire megdöbbentően hasonlóak az akkori állapotok a mai magyarországi helyzettel, arra naponta jövünk rá, mikor kicsit mélyebbre betekintünk egy-egy helyzetszdtuáció élem zésénél a korrajzba* Már itt van Sura, azaz Szűr Mária, a csoport népszerű Cs mija. ö a vidéken dolgozó ta kinek érkezése mindig a prób; kezdetét jelenti. Arany, Csű­rni, Végh, Illés, Kosa Gizi je­lenés! IC. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom