Dunántúli Napló, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-05 / 31. szám

t, I!. átvágott a ligeten. Se­besen lépdelt, ügyesen egyen­súlyozva a Itét csomagot. Köz­ben kerülgette a tócsákat. Cipősarka szánté bocsánat- kérőén verte fel a csendet.. ” W etettem a tollat. Kép tűnt fel előttem: egy asszony ballag át az őszi ligeten. Kezé­ben szatyor, rajta ballcmkabát. Siet. Szombat este van, túl­órázott, s most haza igyekszik a kisfiához. A csomag nehéz, az asszony vézna, törékeny. Meghatóan törékeny. És még nem tudja mi vár rá oda­haza ... Megvallom, ebben a pilla­natban én sem tudtam még pontosan. Valami szomorút akartam írni, kis drámát, olyant, amilyen naponta elő­fordult az emberek, az ember életében. Sajnáltam előre sze­gény kis asszonyt, amint kop- panó cipősarokkal egyre kö­zelebb ér otthonához és az el­jövendő drámához. És sajnáltam magamat is. Hiszen magamat büntettem egy kicsit. Szombat délután volt és sietnem kellett volna. Egész nap egy telefonhívást vártam. De a készülék kono­kul hallgatott. S elhatároztam, hogy végre megírom a rég ter­vezett Icarcolatot. Tehát: „ ... Cipősarka szinte bocsá- natkérően verte fel...” — Vigyááázzon! — kiáltotta valaki a folyosón. összerezzentem. — Nem látja, hogy kiönti a lúgot!? A hang méltatlankodó volt, és kicsit dühös. t— „Takarítanak" — gondol­tam. Nemrég festették a szer­kesztőséget, ideje már. Tehát a cipősarok kopo­gott ... A telefon viszont hall­gatott és hiába nézegettem fe­léje. olyan szenvtelen volt, akár egy vadidegen. Mintha nem beszéltem volna bele na­ponta. nem közvetített volna is nem hozta volna hozzám közel, egészen közel azt a ked­ves hangot.,: Sóhajtottam'' és igyekeztem a kopogó cipősarokra figyelni. A szegény törékeny ballonka­bátos kis asszonyra, akire a dráma vár. És a kisgyerekére, az őszi ligetre ... — Tudja, hogy jártam teg­nap? — halottam pontosan a szobám ajtaja előtt. Nem lát­ÖNKISZOLGÄLÖ mosodák PRÁGÁBAN A prágai nők már régen meg­szokták az önkiszolgáló mosodá­kat. A mosodákban elhelyezett kis „Moretta” márkájú gépek 75 perc alatt végzik el a mosást, öb­lítést és a ruha kifacsarását. SZOBROT KAP A PILLANGÓKISASSZONY Két esztendővel ezelőtt, 88 éves korában elhunyt Hlsako Oyama, tóit életében „Madame Butterfly”- nak neveztek, mert 6 Inspirálta Giacomo Puccinit a Pillangókis­asszony megírására. Emlékére most szobrot állítanak a Pillangó- kisasszonynak Joköhamábán. Súrolnak A szigorúhangú precízen tisztázni akart mindent: — Beszéltek legalább? A másiknak még a hang- ja is szinte hálásan mosoly­gott; tam az asszonyt, de a hang után zömöknek, vaskosnak, határozottnak gondoltam. — Ide figyel vagy csak dol­gozik? — a kefe sercegő hang­ja megszűnt. A másik is rá­figyelt. Ez meg, a küszöböm előtti, mesélő hangon rákezd- te: — Szóval jövök ki tegnap­előtt a fodrásztól... mosat­tam, rakattam. Tudja, az ör­dög szállott belém, meg pénzt is éreztem, azt gondoltam: hát te Annus így vénülj meg? És még a kozmetikushoz is fel­mentem a galériára. Hát mi mindent csinált az velem. -.. no de fontos, hogy jól néztem ki. Mintha éreztem volna... jó, jó azért súrolok, elkészü­lök vele... — kis csönd kö­vetkezett, s csak a súrolókefe hangja hallattszott. — Mondja, volt maga már úgy, hogy olyasmit élt, amit mintha már egyszer megálmo­dott volna? Mert én most úgy jártam! — csendesen, kicsit röstellkedve nevetett. Magá­nak mesélt, nem is annak a másik asszonynak. — Az új átmenetim volt rajtam, meg új sál a fejemen, nylon! És az új csau színű ci­pő, amit elsején vettem... senki sem mondta volna, hogy takarítóvállalati alkalmazott vagyok! — csúfolódó volt a hangja, s a másik halkan köz­beszólt: — Nem szégyen az, becsüle­tes munka! Emez nevetett. Aztán csend lett. Hallgattam, folytatja-e tovább? Szepegősen, félénken, de folytatta: — Képzelje csak, amint ilyen kiöltözötten megyek az árkádok alatt, ki jön velem szembe? Q zinte láttam, hogy áll ^ meg a másik kezében a súrolókefe, s közönbösen, eről­tetett hangon mondja: — Találgathatnék, de ha maga így kezdi, az csak az Istvánja lehet! — olyan leki­csinylés volt a hangjában, hogy nem sok jót vártam Ist­vántól — Hát igen! — pattant fel emez. Az István volt! Meg a nővére. Megint súrolt. De a súrolás­nál is van különbség, ezt ta­pasztaltam. A pianissimó — csendes súrolás, elmélyülést jelent, a fröcsögősen szapora megrendült lelkiegyensúlyt. Nos, a küszöböm előtt most ilyen ment. S a szám is más volt, meg a hangjának színe: — Ha látta volna, milyen rossz bőrben van az istenad­ta! — Sajnálja csak. sajnálja! Előbb itthagyta magát, azt se tudta, hova ment vidékre, egy krajcár pénzt nem adott hónapokon át, a gyerekeinek feléje sem nézett, s most meg­lágyul a szíve rajta... — a szava szúrós volt, így akkor beszél asszony, ha nagyon tud­ja a másik igazát. Amolyan csípőre tett kezű, egyeneshátú beszéd volt ez, benne kicsit a maga védelme is... még, 4 pillan­tásom ismét a telefonra sik­lott. Nagyon nehéz lett a szí­vem. Már nyúltam volna érte, de félúton megakadt a kezem. Odakint folytatták a csatát. — Ha látta volna! Uram­isten! A sógorasszony rám se nézett, de István! Akár a meg­vert kutya, úgy pillogott fe­lém! — És maga meg visszapillo­gott! — Nem vagyok én apáca! Hát persze, hogy visszapillog­tam! Szépen kikozmetikázva, új kabátban, cipőben! — aztán ellágyult a szava: — Képzelje: az a zokni volt a lábán, amit én vettem neki utoljára... Biztosan szipogott. Amint­hogy majdnem szipogtam az előbb én is. És amint a ko­pogósarkú hősnőm is szipog­ni fog harminc sor után... Elhallgattak. Figyeltem — Köszönt... aztán láttam, hogy megfordul utánam... — Akkor maga is megfor• dúlt! — kajánkodott amaz. Szégyenlősen késett a vá­lasz: — Igen, de csak a kirakat­ban. .. Erre aztán nevetnie kellett a másiknak is. — Ej, no, megéri maga is a pénzét! — és tovább döcögött. S hogy abbahagyja, hangjában még nevetéssel mondta: — Fogadni merek, hogy megkeresi magát! Mit, hogy fogadni merek! Biztos va­gyok benne! Nincs pénzem, de a maradék százasom egy forintra, ez megkeresi magát! Most a másik kezdett el ne­vetni úgy, hogy a kefe is jó- ízűeket döccent közben a kezében: — Meg fog keresni? — s magabiztos fölénnyel a hang­jában mondta: — Mit, hogy meg fog keres­ni? Este vár a kapuban! H rtelen csend lett. Megle­pett csend. Es mellettem váratlanul megszólalt a telefon. i JOÓ KATALIN Hogyan fessük ki magunkat a jelmezekhez? Léka László, a Pécsi Nem­zeti Színház maszkmestere művésze a maszklrozásnak és szolgálhat néhány jótanács- csal a jelmezbálba készülők­nek. — Elsősorban a jelmez meg­választása a íontos és aztán beszélünk a kikészítésről — mondta Léka mester. — Beval­lom, én nem szeretem a szín­házi kosztümöket jelmeznek. A jelmezbálok akkor a leghan­gulatosabbak. ha minél több a házilag készített, ötletes, de egyszerű jelmez. Tudom, hogy minden évben öltöznek Othel- lónak, négernek, „vadember­nek.” Ehhez természetesen nem elég a kosztüm. vagy egyéb kellék, a kikészítés is fontos. Igen könnyen készít­hetünk különböző jelmezekhez úgynevezett néger bőrszínt: Csupán egy drogériában kap­ható fekete, vagy sötétbarna színházi rúdfesték kell hozzá. A bőrt először vékonyan zsí­ros krémmel be kell vonni, majd arra vékonyan elkenni a sötét festéket. A férfiak sö­tétpiros, a nők világospiros szájat fessenek és a szempilla környékét fehér színházi rúd- festékkel két—három millimé­ter vastag csíkkal hangsúlyoz­zák ki. Aki szőke, annak bi­zony parókát kell tenni, a fe­kete hajúak pedig természe­tes hajjal mehetnek jelmez­bálba. Ugyancsak festeni kell a bo­hóc arcát is. A bohóc jelmez­hez fehér, piros és fekete szln- házfesték kell. Bekenhetik az egész arcot egyforma fehérre, tehetnek a szem alá két piros foltot s a szájat is festhetik vastagon pirosra. Természetes tetszés szerint a három színt variálhatják az arcon. A ki­készítésnél az Is fontos, hogy az illető az ismertető jeleket el­tüntesse. Szemölcsöt vagy egyéb ismertető jelet ugyan­csak a drogériában kapható alapozó festékkel eltüntethet­jük. A sötétbarna alapozó krém vékony rétegben napbar­nítottá színt kölcsönöz az arc­nak, a rózsaszín alapozóval be­kent bőr pedig bársonyos ró­zsaszín bőr benyomását kelti: Egyéb nem szabad elfelej­teni — mondta Léka mester — a fény. a világítás kívánja a festéket. Ha valaki bálba megy mindenképpen készítse ki ma­gát, mert festék nélkül fel­tűnőén szürkén hat. Ne féljenek attól, hogy fel­tűnő lesz. ha erősen festik ma­gukat. Az erős világítás kí­vánja a színt. Ha valaki az arcát nem is festi erősen, a szemét szemöldökceruzával hangsúlyozza ki, mert nemcsak divatos, de mindig előnyös is; « Borjádi kerékpárorvosok Tudod-e? ■.. hogy az állatok közül az ele» iámnak van a legjobb emlékezö- tehetségeí Különösen az elszen­vedett sérelmekre emlékezik visz- laa, és eeztehdök múlva is meg* Ismén azt az embert, tói öt ban tóttá: * i. i hogy az emberi sípcsont a 33 mázsás terhelést Is kibírja. * Jelentős változás történt a borjádi úttörők életében az új iskolai tanévben. Ugyanis olyan fiatal úttörővezetőt kap­tak Rejtő Endre személyében, aki valóban szívén viseli az úttörők életét. Sok új színnel gazdagodott azóta a borjádi úttörőcsapat élete. Nagy lele­ményességre vall az a kezde­ményezésük is, hogy a faluban összeszedték a rossz kerékpá­rokat és a kerékpáralkatrésze­ket. Az úttörőcsapatnak 6ajno6 nincs otthona Borjúdon, még a tanterem is kevés. Az úttö­rők azonban gondoltak egyet, s elmentek a falu egv idősebb lakójához, hogy adja oda ne­kik az üresen lévő házát, ahol ő’ 'Szejöhetnek majd rend- s, sen. Természetesen meg is kapták a szoba-konyhás la­kást. Belső bútorzat persze nem volt. Az úttörők össze­szedtek néhány kiselejtezett padot, asztalt, s ezzel beren­dezték az új otthonukat. Volt az iskolának egy kiöregedett kályhája is — azt beszerelték, * a hideg téli hónapokban nem kell fagyoskodnlok. A lakást egyelőre műhelynek rendezték be. ahol a kerékpárokat javít­ják és festik. Már néhány géppel teljesen elkészültek, gyönyörűen átfestették, szinte újjávarázsolták a hasznavehe­tetlen kerékpárokat. Ügy ter­vezik, hogy a téli hónapokban még néhány darabot elkészí­tenek. A tavasszal szeretnének egy kerékpáros mozgótábort szer­vezni, mintegy 30 fővel, s •kiknek otthon nincs kerék­párjuk. annak az úttörőcsapat ad. Akinek van otthon saját kerékpárja, az is tihozza az úttörők műhelyébe átfestetni a gépét. Ezért húsz forintot szednek be az úttörőkasszába •gy-egy gép után. A festék 4—5 forintba kerül, a fentma- radó összeget pedig a táboro­zásra gyűjtik. Eddig már több mint négyezer forintja van az úttörőszervezetnek. No nem mind kerékpárfestésből gyűj­tögették. A községi tanácstól kétezer forintot kaptak. Az ősszel burgonyaszedésért 800 forintot kaptak, nemrég ren­deztek agy műsoros estet, amelynek a bevétele 530 fo­rint volt, • vasgyűjtéssel is kerestek közel 500 forintot, Ebből az összegből kétsze­mélyes sátrakat vásárolnak, amiket kerékpáron is könnyen lehet szállítani. Négy napot erdőben töltenek, másfél napot a nagyharsányi hegy tetején, négy napot pedig a harkányi Iskola rétjén. Az élelemhez szükséges nyersanyagot a szü­lők adják össze: Az úttörők nagy részének már megvan az egyenruhája. Szeptember óta 10 forintot tesznek be rendszeresen min­den hónapban a takarékba, s amikor összegyűlt a szükséges összeg, megvásárolták az egyenruhákat. Ezzel a gyűjtés­sel azt akarták elérni, hogy ne kelljen egyszerre nagyobb összeget kivenni a szülők zse­béből. Az úttörők mindenféle tár­sadalmi munkából jelentősen kiveszik a részüket. Az új is­kola építéséhez is 10 000 tég­lát segítettek behordani. Létesítenek egy 1500 négy­zetméter nagyságú sporttele­pet. amelynek a földmunkáit nagyrészt az úttörők és a KISZ-fiatalok végezték. Építe­nek egy röplabdapályát, kézi- labdapályát, futópályát, • az atlétizáláshoz szükséges tere­pet, (Hamar) ... hogy a napszemüveg ides­tova 1000 enztenöös. Azokon a vi­dékeken használták legelőször, ahol sok volt a hó. TesmCszetesen nem üvegből, hanem halhólyagböl ás vékony borostyán lem«' / bó 1 ké­szült. >Iég ma is hordanak ilyene­ket az esaJcimók. * .., hogy a csecsemő- és gyer­mekkorban az ember életenek felét alvással tölti * ,.;hogy az ember reggel, fel­kelés után a legnagyobb, estére már i-a em-rel kisebb lesz, ne­héz munka után meg 4-5 cm-rel is. Ennek ok* a hátgerinc víztartal­mának a csökkenése. FŐZÉSI TANFOLYAM VAJSZLÓN A téli gyakorlati foglalkozás keretében főzési tanfolyamat szerveztek a vajszlói hetedikes és nyolcadikos leányok. A tan­folyam utolsó napján egy nagyszabású diszébédet ren­dezitek, amelyre meghívták a tanári kart is. Az ízletes ebé­det mindenki jó étvággyal fo­gyasztotta ti, s a leányok Is boldogok voltak, hogy bemu­tathatták tudományukat. Lovas György, T.uesok SZÉP JÖVEDELEM A® egyházaskozári 332. sz. Zrínyi Miklós úttörőcsapat egy katasztrális hold cukorré­pa terméséért, amelyet az út­törők termesztettek — 8626,30 forintot kapott. Ezt a Jelentős összeget az úttörőcsapat nyári táborozásira fordítja. Máté Ilona MESEDÉLÜTAN SZŐKÉDEN A szőkéd! úttörők mesedél­utánra hívták meg a kisdobo­sokat. Már a vetítés kezdete előtt fél órával megjelentek a kisdobosok és izgatottan vár­ták a mesedélután műsorá­nak, a megkezdését. Olyan Hímeket is levetítettek az út­törők, amelyek a kisdobosok egyes pontjairól szóltak. A kisdobosok valamennyien jól éreztek magukat a vetítés alatt. Vaszner Györgyi ASZTALITENISZ-VERSENY KOMLÖN Eddig a komlód úttörőcsapat Hú rajánál zajlottak le az egyéni és a csapatversenyek. Csapatversenyben a „Tigris'1 őrs lett az. első, ez az őrs ve­retlenül küzdötte végig a ver­senyt. Második lett a „Párduc" őrs. Egyéni versenyben az első csapat tagjai indultak. Itt én szereztem meg az elsőséget, második Grób Jószef. Hartmann György NAGYSIKERŰ MŰSOROS­EST ABALIGETEN Január 29-én a „Bekega- lamb" kisdobosok műsoros- estet rendeztek. Lejátszot­ták a „Panni és az ingaóra", s a „Mindentjárú malmocska” című jeleneteket. Az elsőosz­tályos lányok hópehely táncot, a harmadikosok pedig bara­nyai táncokat mutattak be. A műsorban Móra Ferenc vers is szerepelt. Az ötszáz forintot meghaladó bevételt kirándu­lásra fordítják. SZÁSZVÁRI hír Még a tél beállta előtt csa» patunk VIII. osztályos úttö» rői elvállalták, hogy az isko­lánk előtt lévő virágágyás©» kát rendbeteszik. A száraz kórókait is kiszedték a földtől, fel ásták a talajt és xnegtrá» gyáztak. A munkából Kovács Ferenc, Gyenis István, Csor­dás József és Csongor Győafl derekasan kivették részüket: Szirmai Sándor ÖRSI ÖSSZEJÖVETEL Énekszótól hangos mindig Csapatunk kis otthona, Pajtásaim oly vidámak. Mintha nem is tél volna. Kis kályhánkban lobog a Szerte árad a meleg. Bár aty kint a fagyos szél fáj« Nem fér hozzánk a hideg. Baus* Sarolta. Bisaa PAJTASOK, FIGYELEM! Hartmann György komiul pajtás kisállat tenyésztő őri sokkéi szeretne levelezni, fej* ként gaiambtenyésztőkkel. Af érdekeltek vegyék fel a kap* csőlátót Hartmann pajtással, Savanya Erzsébet A vajszlói 391. sz. Petőfi-Sán dór Úttörőcsapat 1953 óta min­den nyáron 10 000 forintot fordít táborozásra. Az idei nyá­ron Balatonszabadiba, Esztergomba és Budapestre látogat­nak el az úttörők. Eddig már több mint 0000 forint van aa úttörőkasszában. Nemrég mutatták be a „Várkulcs” című 3 felvonásos meseoperettet, amelyből 3700 forint bevételük volt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom