Dunántúli Napló, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-05 / 31. szám

1961. FEBRUÄR 5. N * Pl 0 5 Gázellátásunk problémáiról 100000 hóid kukoricát bíznak a tsz-ek az asszonyokra Mit mondanak as asszonyok a kapálásról? — Jó mód*rer a premizálás — Az üzemszervezési szakbizottság is feldolgozza a növénytermesztők javaslatait Tavaly ünnepelte 90 éves fennállását a Pécsi Gázmű, amelynek egyik szerény ősét *Szeszvilágító Intézet” címen tüntette fel a még 1864-ben ki­adott várostérkép. Mai te­rületén tulajdoniképpen 1869- 70-ben épült fel a gázgyár. A bécsi „Epstein L.” bankcég építtette, de már a várossal kötött szerződés értelmében gézvilágítás céljain^. A gázgyár további fejlődésé­ről csak annyit, hogy üzembe­állítása után aránylag elég gyors ütemben hódította meg először az utcák közvilágítá­sát, majd a közintézmények és a lakosság is egyre nagyobb mértékben vette igénybe a gázvilágítást. Aztán a századfordudó tá­ján, amikor megjelent a nagy vetélytárs az elektromosság, sokat veszített nimbuszából a gáz és csak 1920-ban, amikor lejárt a légszesztársulait szer­ződése, ekkor vette át, illet­ve vásárolta meg a várc* * *. Et­től kezdve újra tért hódított, de már nem világító, hanem háztartási és ipari szolgálat­ban. Különösen attól az idő­től kezdődően, amióta a Pé­csi Kokszmű is hozzájárult a gázellátáshoz. Ma már a koksz mű nem mellék, hanem főter­mékként szolgáltatja a gázt Ennek eredményeként a Pé­csi Gázmű s vele a gázellá­tás is igen sokat fejlődött. 1949-ben a pécsi gázvezetékhá- lézat hossza 64 kilométer, a fogyasztók száma 3347 s az évi gázfogyasztás egymillió 676 ezer köbméter volt. Ez a szám 1960-ban így alakult: a gáz­vezeték hossza elérte a 100 ki­lométert és az évi városi gáz- fogyasztás is meghaladja a hét és fél millió köbmétert, a fo­gyasztók száma pedig 8500-ra emelkedett Mégis az imponáló számok tükrében sem szabad szó nél­kül hagyni, hogy a fejlődéssel elkerülhetetlenül együtt járt, együtt jelentkezett sok olyan probléma, amelynek megol­dása komoly terheket ró mind Pénteken egyesült a szeder- I kényi Karasica Gyöngye és az Aranykalász Termelőszövet­kezet. Mindkét termelőszövet­kezet két évvel ezelőtt alakult és azóta jelentős sikereket ér­tek el. Nem kevesebb, mint tízmillió forint vagyonra tet­tek szert ez alatt a két év alatt. Két évvel ezelőtt még úgy gondolkodtak: két község volt valamikor Szederkény, legyen két termelőszövetkezet. Az idő azonban beláttatta ve­lük: sokkal többre mennek, ha egy közös családban műve­lik a község 2500 hold föld­területét. Könnyebb lesz így kertészkedni is, mint külön- külön. Az egyik termelőszö­vetkezetnek ötven, a másik­nak pedig 17 hold kertészete volt. Mindkettőt külön-külön fejleszteni igen költséges lett volna. De így volt ez nemcsak a kertészetnél, más üzemág­nál is. Ezért határoztak úgy a szederkényiek pénteken: a két termelőszövetkezet egyesül. Az, egyesített termelőszövet- k°ret a Karasica Gyöngye ne­vet kapta és elnökévé Czinege Józsefet választották. Ism*t t’fifrfnüfiil a !*»»l!or- ga om B*'d Pécs !«özö'! A MALÉV pécsi irodájától nyert értesülésünk szerint a té li szünet után ismét megindul a légiösszeköttetés Budapest és Pécs között. Amennyiben az időjárás és a repülőtér ta­laja engedi, február hó 20-án érkezik az első menetrendsze­rinti gép Budapestről, mely­nek visszaindulási ideje Pécs­re! a kora délelőtti órákban k",z. Egyelőre csak egy járat in­dul naponta, amelyet az uta- zóköap-iség számától függően előreláthatólag április elsejé­től egy további járattal bö­jtének. a gázmű, mind pedig a város gázellátásának biztosítására hi vaitott felsőbb szervek vállai- ra. Mert amikor a gázmű 90 éves fennállásáról szólunk, eh hez azt is hozzá kell tennünk, hogy a 90 éves jubileumot együtt „ünnepli” az üzemmel az a sok kilométer hosszú el­avult, régi távvezeték is, — amely napról napra nehezíti a gázellátás biztosítását. Vagy­is amikor a fogyasztó bosz- szankodik, vagy reklamál az elégtelen gázellátás miatt, nem arról van szó, hogy a Pécsi Kokszmű vagy a gázmű nem tudna elegendő gázt szolgál­tatni. Hiszen a Kokszmű gáz­termelése és a „bevetésre” vá­ró metángáz, a jelenlegi fo­gyasztás többszörösét is bizto­sítani tudná, ha:.. De ezt a hart nem lehet egy mondatban kifejezni. Mert nem lenne elegendő, ha a mind súlyosabban jelentke­ző problémákat csupán a ré­gi elavult gázvezetékekre fog­nánk. Kétségtelen, hogy ez az első számú „közellenség” hi­szen a gázmű igazgatója és főmérnöke szerint a gázveze- tékhálózat kétharmad része a 30, illetve az 50 éves időtarta­mot is meghaladja. Azt is meg tudtuk, hogy 1958 óta folyama­tosan végzik a régi vezetékek cseréjét, s egyes szakaszokon már meg is teremtették a fel­tételét, a későbbi felújítások biztosításának. De mindez ke­vés. Más feladatokat is meg kell oldani. Az egyik a gáz­tároló berendezések térfoga­tának növelése lenne, hogy a szeszélyesen váltakozó gázfo­gyasztást megnyuigtatólag ki­egyenlíthessék. Ehhez pedig az kell, hogy a napi gázfo­gyasztás ötven százalékát ál­landó tárolással biztosítsák, amit jelenleg csak 26 száza­lékban képesek teljesíteni, s ez mégimkább csökkenni fog az újabb gázfogyasztók bekap­csolásával. Ennek a megoldására ter­vezték az új-mecsekaljai tíz­ezer köbméteres gáztároló fel­Az egyesülési közgyűlésen megjelent a szomszédos mo- nyoródd termelőszövetkezet el­nöke is, aki felszólalt. Felszó­lalásában kérte az egyesült termelőszövetkezetet: fogad­ják be őket is a nagy család­ba. A közgyűlés úgy határo­zott, ha a monyoródi tagok is úgy akarják, akkor egyesül­nek Monyoróddal is. Amikor Komlóra elindultam, csak annyit tudtam „riport- alanyomról", hogy Reinhardt Andrásnak hívják. Az első komlói asszony, aíkit megkérdeztem, azonnal megmondta hol találom. Még negyed óra sem múlott el azó­ta, hogy az autóbuszról leszáll­tam, máris egymással szemben ülünk András bácsival. A ház amelyben lakik, a szabadtéri színpad mögötti dombon áll, ablakszemei a városra néznek. Szép kis épület, látszik, hogy lékója a jó gazda gondosságá­val tartja rendben. — Reinhardt András — nyug díjas bányász — alacsony, vé­kony ember, de még ma is tel­ve tetterővel, munkakedvvel. Beszélgetünk és a kis konyha megtelik emlékekkel. Ha életét jellemezni akar­nám egy-két szóval, akkor „sematikusan" azt mondhatni róla: munkásmozgalmi ember. A „jellemzés" mögött tenger­nyi munka, harc, üldöztetés áll. de elégedett boldogság is. Az út amit megtett — ha csák tőmondatokban írnánk is — kötetnyi lenne 1919 — szer­vezett ifjúmunkásként dolgo­zik, 1924 — hathetes sztrájk Komlón, 6 az egyik szervezője. 1936 — a szakszervezet helyi szervezetének egyik megalapí­építését és a kokszművektől a porcelángyárig, illetve a gáz­műig egy korszerű gázvezeték megépítését, amely lényegesen hozzájárult volna a város jobb gázellátáslyaz. Ez utóbbira az Országos Tervhivatal még 1957. évben hárommillió fo­rintot biztosított, de kapaci­tás és anyaghiány miatt nem tudták befejezni és később, amikor a beruházási árrend­szerváltozások is beleszóltak, már háromszorosába került volna a befejezése. Na és az új-mecsekaljai gáz­tároló, amit a tervezés sze­rint 1960. december 1-ig be kellett volna fejezniük? Itt is biztosítva volt a befejezéshez szükséges összeg, de a gáztar­tály telephelyének talaj mun­kálatai, kb. 1 millió 200 ezer forintot emésztettek fel a be­ruházásiból. Körülbelül ugyan­ilyen összeget vitt el a DÉ- DÁSZ is a villamosenergiahá­lózat kiépítésével, miután a gázmű volt az „első fecske” aki a leendő telepen villamos- energia igényekkel lépett fel Ezzel kapcsolatban talán el lehetne vitatkozni azon, hogy mennyiben hibásak ebben a telep terveződ, de végtére mégiscsak arról van szó, hogy előre nem látott problémák szóltak közbe, ami nem ok ar­ra, hogy az Országos Tervhi­vatal illetékesed elzárkózza­nak a hiányzó hitelkeret biz­tosításától. Tettek ugyan szó­beli ígéreteket, de ebből az ígéretből a gázmű vezetői nem tudnak kivitelezői szer­ződést kötni és anyagot ren­delni a fentebb említett köz­művek égetően sürgető be­fejezéséhez. Már pedig még ebben a hó­napban le kellene kötniök az anyagrendelést, illetve a ki­vitelezői szerződést, külön­ben az idei befejezés telje­sen bizonytalanná válik. Vagy­is ha ezt a problémát rövide­sen meg nem oldják, akkor nemcsak arról lesz szó, hogy a jövő télire várható kb. 20 százalékkal emelkedő gázfo­gyasztási igényeket sem tud­ják biztosítani, hanem a régi fogyasztók is egyre rosszabb helyzetbe kerülnek. És mi lesz a gázfűtésre tervezett új ke­nyérgyár, vagy a vendéglátó- ipar új konyháinak és nem utolsó sorban szociális és egészségügyi intézményeink fo kozódó gázigényeinek biztosí­tásával. Komoly problémák ezek, me lyeket nem elég csak felvetni, fontolóra venni, hanem be kell zörgetni velük minden olyan ajtón, amely mögött megszttr- lelésre és főleg megoldásra ta­lál e problémák sürgős orvos­lása. . tója... közben munka, mun­kanélküliség, agltálás... szinte nincs szervezeti munkás Kom­lón, ékít ne ismert volna. De nemcsak a munkások is­mertek:. ... , A munkások érdekeit védő, az örökké szervezkedő, mozgé­kony ember szemet szúrt a hi­vatalos szerveknek is. Alig várták, hogy valami úton-mó- don „túl adjanak" rajta. Nem sokáig kellett várni. A postás „levelet" hozott. Behívót. — Soha nem felejtem el azt a napot, 1942. május 27. volt — mondja. — Összepakoltam és indultam. Gyülekezőhely Szigetvár, a 442-es különleges büntetőszázad „alakulata". Rajta kívül aznap Komlón még 15 munkás kapott hasonló behívót. Indultak a — halálba. A „Különleges büntetőszá­zad" — néhány napon belül 280 főre duzzadt. Munkásmoz­galmi emberek, zsidók verbu­válódtak soraiban. Egy hónap sem telt el s meg­érkezett a parancs: irány — kelet. A parancs mellé a bün­tetőszázad vezetői bizalmas utasítást is kanták „... a bün­tetőszázadba deportáltak visz- szatérése Magyarországra nem kívánatos. ,*• Pénteken néhány termelő­szövetkezeti asszony, olyanok, akik a növénytermesztésben dolgoznak, termelőszövetkeze­ti elnök és agronómus gyűlt össze a megyei pártbizottsá­gon megvitatni egy problémát. A beszélgetés kötetlen volt. Nem volt vitaindító előadás. A vitavezetők: Novics János elvtárs, a megyei pártbizott­ság titkára és Földvári János elvtárs, a megyei tanács el­nökhelyettese arra voltak 1 -- váncsiak, hogy vannak meg­elégedve a növénytermesztés­ben dolgozó nők a keresettel. Egyszóval, milyen a növény­termesztésben dolgozó nők helyzete. A legtöbb termelő- szövetkezetben szinte kizárj- lagosan a nők kapálnak, mint annakidején, amikor egyéniek voltak. Tőlük függ tehát: mennyi lesz a kapások, első ­sorban a kukorica termése. A vita során sok mindenre f_ny derült. Az asszonyok ál­talában arról panaszkodtak, hogy kevés munkaegységet tudnak teljesíteni. Négy, öt, hatszáz négyszögölet tudnak naponta megkapálni és ezért nem kapnak még egy munka­egységet sem. A markóciak küldötte azt mondta: náluk nem osztották ld egyénekre a területet. Ez nem volt jó. Az egyik korábban ment volna dolgozni, mint a másik. Egy­másra vártak, mert nem akart senki seim a másik helyett dolgozni. Tanultak a múlt évből. Általában mindenki helye­selte: mérjék ki a területet, így mindenki megműveli, nem marad gázosán, nem várhat senki arra, hogy majd megkapálja helyette valaki. A siklósi termelőszövetkezet elnöke elmondotta, náluk ho­gyan alakult a kukoricater­més. A háztájiban 45 mázsa csöveskukorica termett min­den holdon. Azon a területen, ahol premizáltak 30. ahol nem premizáltak, ott pedig csak 17 mázsát termeltek holdamként. Ez a tény azt bizonyította, hogy a premizálás jó dolog, továbbra is alkalmazni kell. A kémesd termelőszövetke­zet agronómiusa is csak elis­meréssel tudott az asszonyok munkájáról beszélni. Azt mondta: ők végzik a legjobb 1 munkát a termelőszövetkezet­A civilruhás menet útnak in­dult. A marhavagónokból álló szerelvény Kurszk felé zaka­tolt. Vitte a szakadt ruhájú, az éhségtől lesoványodott embere­ket a messzi távol vesztőhe­lyei felé. Német, magyar fasiszták vár tdk őket. Amikor megérkeztek, az egész századot felsorakoz­tatták, s a rajtuk lévő ruhán kívül mindent elvettek tőlük. — Úgy sem lesz nektek ezek­re szükségetek — mondták a pribékék. A legveszélyesebb munkát végeztették velük. — Életük semmit sem számított, senki nem kérte számon, a haláluk­ra spekuláltak. Legtöbbet a német és a szov­jet csapatok közötti ,jenki- földjén" dolgoztak. Géppiszto- lyos, feltűzött szuronyú őrök vigyázták őket. — Emlékszem, egyik alka­lommal spanyollovasokat kel­lett készíteni. A kiadott szöges drótból egy kötegnyi „eltűnt", annyivei kevesebbet tekertünk a bakdk köré ... Észrevették. Parancsnokuk dühtől eltor­zult arccal indult a tettesek kinyomozására. De hiába. Az eltűnt drótgombolyagról sen­ki sem tudott semmit.., — Szóval nem! — Nincs tet­tes! — Ezt menkeserülitdk ro­hadtak — ordította és paran­csot adott: egy köteg szöges- drótot közel a szovjet állások előtt kril a bakokra tekerni. És elindultak. Vitték a szö­gesdrótot. Hátuk mögött biz­tonságos fedezSkből géppiszto­ben. Ennek ellenére ez nem mindig mutatkozik meg a ke­resetükben. Náluk 12—13 munkaegységet kapnak egy- egy hold kukorica kézi meg­műveléséért. Rózsafán tizennyolc munka­egység jár ugyanezért a mun­káért. És plusz prémium. Igen cifra képet mutatott a mun kaegység-ráford í tás. Ahány termelőszövetkezet, szinte annyiféle. És annyiféle a nők keresete is. A hásságyi termelőszövetke­zetben például 12 munkaegy­séget írnak jóvá egy hold ku­korica kétszeri kapálásáért, letöréséért, a szárvágásért és a kukorica góréba hordásáért. Tizenkét munkaegységet, va­gyis 336 forintot. A babarci Béke Termelőszövetkezetben ugyanezért a munkáért már 15,9 munkaegység jár, ami 512 forintnak felel meg. Ebben a termelőszövetkezetben premi­záltak is. A terven felül ter­mett kukorica ötven százalé­kát megkapta a tag, ami 2,88 mázsa kukoricának felelt meg. Bárban 12,4 munkaegységet kaptak az asszonyok. Pénzben ez 456 forint. A bólyi Kossuth Termelőszövetkezetben ugyan­ezért a munkáért 25 munka­egységet. vagyis 1060 forintot kaptak az asszonyok. Rózsa­fán tizennyolcat, amely 828 forinttal egyenlő. Ezek a tények is mutatják, hogy nagy eltérések vannak a* egy hold kukorica megmű­veléséért kapott munkaegy­ségek között. Ezek az elté­rések forintban, jövedelem­ben is jelentkeznek. Ezt az aránytalanságot meg kell szűntetni. Lehetővé kell tenni, hogy az asszonyok többet kereshesse­nek a növénytermesztésben, elsősorban a kukorica megmű­velésében. Mintegy 100 000 hold kukoricát bíznak az asz- szonyokra a termelőszövetke­zetekben. Ennek termése főleg tőlük függ. Ha ezt a százezer holdat jól megművelik az asz- szonyok, ekkor a tavalyinál lényegesen több kukoricát ter­melhetnek. Ha mindenütt elvégzik a kétszeri kézi kapálást, ak­kor minden hold kukorica legalább két mázsával töb­bet adhat. lyos fasiszták vigyáztak szöké­sükre. A büntetőszázad néhány visszamaradt tagja lélegzet­fojtva figyelte szerencsétlen sorstársait. A túzvonalban vi­lágos nappal akadályt szerelni? Egyenlő a halállal. Egy puskalövés sem dördült a szovjet vonalakból.., — Ismerték ők a civilruhás deportáltakat, nem lőttek ránk. Mindannyian visszajöttek. Akkor nem sikerült elpusztí­tani őket. Akkor nem. A század megjárta a Don kanyart, a minszki mocsara­kat. Az éhség, a kimerültség, parancsnokaik „gondoskodása tizedelte soraikat. A 16 komlói „bevonultból" mindössze négy tért haza.. Nem tört meg akaratereje, nem fáradt el még ezék után sem. Pedig itthon sem tárt ka­rokkal fogadták. 1944 márciusá ban börtönbe zárták... * A szovjet csapatok már Komló közelében jártak, kö- zelgett a felszabadulás pilla­nata. Összeköttetést teremtet­ték a szovjet egységekkel és megállapodtak: a németek el­távoztál Komlóról villany gyújtással jelzik. Eelgyultak a villanyok. Kommunistákkal, szervezett munkásokkal együtt Reinhardt András is piros zászló alatt fogadta a felszabadító csapa­tokat ... Aztán ismét a munka. Ott volt éjjel, nappal az új élet Ez pedig százezer holdra át­számítva igen nagy mennyisé­get tesz ki. Persze, ehhez az kell, hogy mindenütt megta­lálják a számításukat az asz- szonyok. Az. hogy nagyobb keresetet biztosítanak a termelőszövet­kezetek a növénytermesztők­nek, nem jelentheti azt: hígít­suk fel a munkaegységet, va­lami más rovására növeljük a növénytermesztésben dolgozók jövedelmét. A több kereset azt jelentheti: találják meg a számításukat a növényter­mesztők is. Egy-egy hold ku­korica kézi művelése után kapják meg az asszonyok a 18—20 munkaegységet, ami 35 forintos munkaegységgel szá­molva már érdekeltté teszi őket a munkában. Ebben az esetben már minőségileg is jó munkát várhatunk tőlük. Mindezen túl természetesen helyes alkalmazni a premizá­lást is. Természetesein csak az olyan premizálás hatásos, amely a többtermelést, a na­gyobb eredményt segíti elő. Nem helyes az, amikor beter­veznek például 15 mázsa sze- meskukoricát ott, ahol ennél három-négy mázsával több termett az elmúlt évben is. Az ilyen premizálás nem vezet eredményre, nem segíti elő a többtermelést. Ezekről a kérdésekről volt szó ezen a megbeszélésen, amelyen elhatározták többek között azt is: a megjelentek írásban rögzítik javaslataikat. Ezeket a javaslatokat a már meglévő és jól bevált módsze­rekkel együtt feldolgozza a megyei üzemszervezési szak- bizottság és a megyei nőta­nács. Az így feldolgozott ja­vaslatokat aztán eljuttatják a termelőszövetkezeteknek, hogy ezzel is elősegítsék a több­termelést. a jobb élet kialakí­tását a termelőszövetkezetek­ben. Tízéves a Tolna megyei Népújság A Tolna megyei Népújság, az MSZMP Tolna megyei Bi­zottságának és a megyei ta­nácsnak lapja, szombaton ün­nepelte fennállásának tizedik évfordulóját. Az újság olva­sóinak száma az elmúlt tíz esztendőben több, mint ötszö­rösére emelkedett. megindításáért küzdők sorai­ban. Szervezte a község élel­miszerellátását, a 60 tagú pol­gárőrséget, a bányamunkát... Példát mutatott s munka frontján is. Kétszeres sztaha­novista jelvény, két kiváló dolgozó jelvény, a Szocialista munkáért kitüntetés, a Mun­kás-paraszt hatalomért jel­vény is ott van a vörös selyem­mel borított aranyos hímzésű dobozban őrzött elismerő do­kumentumok között. „ Néhány éve nyugdíjba vo­nult. A termelőmunkát már nem bírja, 70 százalékos szili­kózisa van.. í De a mozgalom somiban most is helytáll. Tagja a kom­lói pártbizottságnak, a fegyel­mi bizottság elnöke. Nemrég olyan értesítést ka­pott, hogy a fasiszta időkben elszenvedett kínzások, deportá­lások miatt kártérítést kap. A potsdami szerződés kötelezte a nyugatnémeteket bizonyos kár­térítésekre. — Kártérítési? — mondja. A mai szabad élet a mi leg­nagyobb kártérítésünk. Csalá­domat boldognak látni — ez nekünk a honorárium. — Két lányom van férjnél a kiseb­bik lányom férje most vesz új autót... nekünk abban az idő­ben még biciklire sem tellett — mondta mosolyogva. Negyven éve komlói lakos. Ismerik, szeretik, becsülik. Hát ezért, tálé lsem meg euo negyed óra alatt Reinhadt András bácsit... GARAY FERENO Egyesültek a szederkényi termelőszövetkezetek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom