Dunántúli Napló, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-01 / 27. szám

1961. FEBRUÁR 1.

N A PLÓ

3

40 forintot osztottak az „öregek"

szövetkezeteken

Szörény termelőszövetkezeti községben egy évvel ezelőtt, amikor megtartották az alakuló közgyűlést, így vélekedtek: „Mindenki öreg, alig van fiatal, nem tudnak dolgozni, nem lesz ebből a tsz-ből semmi.“ A kesergés nem volt teljesen alaptalan. Valóban a falu lakóinak, illetve a tsz- tagoknak döntő része az 55—65 év közötti.

Január 24-én tartották a zár számadó közgyűlésüket. Hegedűs István elvtárs, a termelő- szövetkezet elnöke azt mondta: a járásban ők választották utoljára a szövetkezés útját Most mégsem utolsók.

A „kiöregedett falu“ megmutatta, hogy mire képes. Pedig nem vittek véghez különösen nagy tetteket. Mégis túlszárnyaltak több olyan termelőszövetkezetet, ahol fiatalabbak vannak. Túlszárnyalták,

Értesítjük Mohács város dolgozóit, vállalatait, üzemeit, hogy RÁDIÓ, TELEVÍZIÓ,

magnetofon, lemezjátszó, stb.

JAVÍTÓ KIRENDELTSÉGÜNK

Dózsa György n. 2. sz. alatt megkezdte működését.

Országos garanciális szolgálat.

Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat. 504

; mert összefogtak, mindenki kivette részét a munkából. Ezért nem volt lemaradás sem a növényápolásban, sem a terménybetakarításban. Búzából a tervezett kilenc mázsa helyett tíz, őszi árpából a tizenkettő helyett tizenkettő és fél, kukoricából csövesen közel negyven, burgonyából pedig a betervezett hetven mázsa helyett nyolcvankilenc mázsát termeltek holdanként.

Jók voltak a termelési eredményeik

és ebből fakad az is, hogy

112.5 százalékra teljesítették áruértékesítési tervüket, ami után mintegy 30 ezer forint kedvezményt kaptak az államtól;

Á jó munka meghozta másutt is a gyümölcsét. Ebben a termelőszövetkezetben 36.15 forintot osztottak munkaegységenként. Ha ebbe beleszámítjuk a prémiumot is, akkor kiderül, hogy 40.20 forintot ér egy-egy munkaegység. Ez pedig szép pénzt Olyannyira szép, hogy voltak olyan családok, mint a Csülök Jánosé, aki 18 689, a Gyalus Istváné, aki 14 561, Takács Ferenc, aki 22 391 forintot kapott ezen a gyűlésein, ha beleszámítjuk a földjáradékot is.

Elért eredményeikhez hozzá járult az is, hogy megbíztak a tagok a vezetőikben, akik nemcsak most év végén vetA holnap orvosai

Ma még csak békacombon tanulmányozzák a perifériás erek vérkeringését, de néhány év múlva az eleven test szakavatott gyógyítói lesznek,

ték kezükbe a ceruzát kiszámítani: mennyi is lesz a jövedelem, hanem év közben is törték a fejüket. Persze voltak a vezetőségben olyanok is, akik úgy gondolták: akkor lesznei népszerű vezetők, ha az ágálok, a követelődzők oldalára állnak. Ezeket leváltották. Azt tartották a Szörényiek, nagyon helyesen: a megfelelő vezető csak az, aki nem alapoz rokoni kapcsolatokra, nem ad előnyt a barátoknak, hanem az egész község érdekeit nézd. Hogy mennyire igazuk volt, erre legjobb példa a negyven forint húsz filléres munkaegység-érték.

Ugyancsak a sellyeá járás egyik községében, Gilvánfán is megtartották a zárszámadó közgyűlést, a rákövetkező napon — huszonötödikén. Itt részt vett a patronáló, a Geodéziai és Térképészeti Vállalat. képviselője is. Katona József, a termelőszövetkezet elnöke jó eredményekről sizámolt be. A termelőszövetkezetben 34.56 forintot osztottak munka egységenként. Túlteljesítették áruértékesítési tervüket és ezért 60 500 forint kedvezményt kaptak az államtól. Ez a tény is azt mutatja: nem dől goztak rosszul. És nem is kaptak rosszul. Ezt bizonyítja- idős Takács Géza bácsi is. Idős ember létére

637 muntneüységet szerzést,

mint sertésgondozó, összesen 22 014 forintot kapott ezért a közöstől, amit ha hónapokra számítunk át, 1834 forintos havi jövedelemnek felel meg. Böszörményi Sándor havi át- ' agkeresete 1477, Varga Istvá5 pedig 1042 forint volt havonta; Orsós György, a Hor- . áth-telepröl jött közéjük, ö is 362 munkaegységet teljesített és így havi jövedelme elérte az 1042 forintot. Kata Gézáné keresett a legtöbbet az asszonyok közül — 1122 forintot minden hónapban;

A közgyűlés is azt mutatta: az eredmények jobbak, mint

1959-ben voltak. 1959-ben 31.80 forintot; most meg 34.56 forintot osztottak munkaegységenként Mondani sem kell, hogy 1960-ban jobban is dolgoztak, mint az azt megelőző évben. És az idén még jobban akarnak dolgozni;

Sajtónk ünnepén

LEGYEN EZEN A NAPON

a megemlékezésé az első szó. Emlékezzünk azokra, akik a fasizmus, az elnyomatás idején ezer veszély és üldöztetés közepette terjesztették az igazság világát. Adózzunk az utódok és a tanítványok kegyeletével Rózsa Ferencnek, az illegális Szabad Nép első szerkesztőjének, pártunk, a munkásmozgalom vértanújának.

Tizenkilenc esztendővel ezelőtt. 1942. február elsején jelent meg az illegális Szabad Nép első száma. Alig három év múltán ütött a szabadság órája és azóta nem titokban, rendőrkopók elől rejtőzve, hanem hatalmas nyomdákban száz- és százezer példányban készül a hatalmon lévő nép milliós tömegei számára a kommunista sajtó. Nem maroknyi harcos olvassa bújva, hanem egy felnőtt, művelt, politikailag iskolázott nemzet.

Ezen a napon nem mások méltatására fog tollat az újságíró, hanem azért, hogy önmagáról, saját munkájáról beszéljen. A sajtó ezen a napon önmagáról ír. ügy illik tehát, hogy kellő szerénység és mértéktartás vezérelje a tollat. Legyen a sajtó napja az újságírók önvizsgálatának, végzett munkájuk józan számbavételének ünnepe.

Úgy hisszük, méltán mondhatjuk. hogy újságíróink becsű lettel forgatják tollúkat a nép, a szocialista építőmunka, a proletár internacionalizmus és a béke szolgálatában. Lapjaink népszerűsége, olvasótábora évről évre nő. Pártunk központi lapja naponta majdnem hétszázezer példányban jelenik meg. Hatalmas példányszámban kerülnek az olvasók kezébe a szakszervezetek és a Hazafias Népfront lapjai. Minden magyar család otthonában szól a rádió, és legfiatalabb intézményünknek, a televíziónak is immár több mint százezer előfizetője van. A párt megyei lapjainak együttes példányszáma sincs messze a félmilliótól. Az írott betű iránti érdeklődés, az írott szó becsülete nagyobb, mint valaha.

A sajtó munkásai birják a párt bizalmát. Munkájuk megbecsülését és elismerését számos példa bizonyítja. Az idén másodszor jutalmaznak hat kiváló újságírót Rózsa Ferenc- díjjal. Minden évben számos újságíró részesül kormánykitüntetésben. A lapok munkatársai a korábbi esztendőknél lényegesen sűrűbben jutnak el külföldre. Az újságírók nagy része tekintélyes ember, kinek szava, véleménye nagy súllyal esik latba.

AZ ELMÚLT ESZTENDŐKBEN lényegesen magasabb lett

sajtónk színvonala. Újságíróink azon voltak, hogy emeljék mesterségbeli tudásukat, műveltségüket, marxista—leninista képzettségüket. Lapjaink, anélkül, hogy veszítettek volna pártosságukból, mondani valójuk következetességéből színesebbek, érdekesebbek, olvasmányosabbak lettek Mindinkább megtanuljuk, hogyan kell párosítani a mondanivaló mélységét és gazdagságát a forma változatosságával és érdekességével. £

A város és a falu különbségének fokozatos eltűnése, a vidék és a főváros közötti különbségek fokozatos megszűnése nemcsak azt jelenti, hogy hovatovább a vidéki és fővárosi dolgozó egyaránt élvezi majd a kultúra és a civilizáció összes áldásait. Jelenti azt is, hogy végleg eltűnik a provincializmus és mindaz, amivel az jár: a rövidlátás, a szűk látókör. a főváros előtfi kritikátlan hajbókolás. A mai vidéki sajtó csak földrajzilag vidéki, szellemében, mondanivalójában, színvonalában már régen nem az. Vannak olyan vidéki lapjaink, amelyek szerkesztésüket, kivitelüket tekintve is felveszik a versenyt a fővárosi lapokkal. Bátran állíthatjuk ezt a Dunántúli Naplóról, a Hajdú-Bihari Naplóról, és a Délmagyarországról is. Minthogy azonban a mi sajtónk szocalista sajtó és nem zárkózik, mert nem zárkózhat városának falai közé. tartalmát tekintve valamennyi vidéki lapunk megfelel a kor, a feladatok követelményeinek. Minden vidéki lapunk a párt szavát tolmácsolja és a leghaladóbb világnézetet, a marxizmust—leninizmust hirdeti. A párt utasításait követve, minden vidéki lapunk a szocializmus építését segíti.

A józan mérlegelés azonban azt követeli, hogy hibáinkról is szóljunk. A milliós olvasótábor, a sajtó és a rádió óriási népszerűsége félelmetes felelősséget ró az írott szó munkásaira. Gondoljuk csak el, mit jelent az, hogy mi, újságírók naponta millió és millió emberhez szólunk; hogy a párt mondanivalójának, tanításainak tolmácsolásával bízott meg bennünket! Nem kevesebbről van itt szó. mint arról, hogy a dolgozó nép az újságíró szavában a párt szavát, lapjainkban magát a pártot látja. Elmondhatjuk-e vajon. hogy minden tekintetben megfelelünk a velünk szembeni követelményeknek? Távolról sem. Mindenekelőtt szüntelenül emelni kell az újságírók marxista—leninista képzettségét. Ez nem obiigát szólam, hanem a tényeken alapuló reális követelmény. Egyes

Szünetben a KISZ-iskolán

Koponya a kezében — de nem Hamlet szerepét tanulja. Az egyetemi diákszálló tanulószobájában tanulnak a hallgatók.

Tanulás után jó megpihenni az otthonosan berendezett társalgóban. De van, aki még itt sem tud megválni jegyzeteitől^

A Kommunista Ifjúsági Szövetség pécsi vezetőképző iskolájában éppen szünet volt. A hallgatók vidám zaja, mákúzása töltötte be a klubszobát. Fiatalok és jókedvnek. Szeretik a szünetet, mint minden iskolás. Egy turnus ideje hat hét. A mostaninak pontosan a felénél tartanak, de mindenki jól ismeri máris egymást, sőt hamarosan ki is ruk- Icolvak a közösen tanult színdarabokkal, sportcsapataikkal, népi tánccsoportjukkal és niég | több mindennel.

Egy csoport fiatal — fiú és i lány — együtt beszélgetnek a klub középső asztalánál. Van közöttük, aki üzemből jött, van aki termelőszövetkezetből, állami gazdaságból, Baranyából, Somogybái, Vasból és Győr megyéből. Egész Dunántúl ifjúságának a képviselőit meg lehet az iskolán találni. Schippert János, a Beremendi Állami Gazdaság KlSZ-szervezeté- nek a sportvezetője, Beck Laci a Somogy megyei Rinya- újlak termelőszövetkezetének x KISZ-titkára, Farkas Márta, cl pécsi Kossuth Cipész KTSZ dolgozója, Darázsi István, a bólyi Kossuth Tsz KlSZ-tit- cára, Piimmer Erzsi, a villány- íövesdi alapszervezet vezető*

ségének a tagja, Petrőci Ilonka a Vas megyei Bük községből jött, és így lehetne sorolni a többieket is.

tfogy érzik magúkat? So- xx kát kell-e tanulni? Mit tanúinak? Mivel töltik a szabad időt? így keringenek a kérdések és a válaszok. Schippert Jancsi a sportot emlegeti — ez a terület áll legközelebb az érdeklődéséhez.

— Hetenként három órát a főiskola tornatermében töltünk. Mire végéhez érkezik a tanfolyam, megrendezzük az iskolai spartakiádot, lesz vetélkedés röplabdában, atlétikában és sakkban.

— És ping-pongban is *— szól közbe egy magas barna fiú. Ügylátszhk, ő ebben a sportágban akar majd valamit „keresni”.

Dummer Erzsikének vi- x szont az elmúlt vasárnapi harci túra tetszett a legjobban, mert most is arra tereli a szót.

— Nagyon jó volt. Igaz, a

végére megéheztünk, de megérte. A Mecseken kijelölt helyeket kellett megtalálni, s ott ügyességi számokból vizsgáztunk. Gránátdobás, levelezőlap-írás, de még görkorcsolyázás is volt. Egy helyen pedig miOemi öttusa-számok# W>

lett megoldani, ebben történelmi, politikai, sport- és városismeretből vizsgáztunk.

Mindenki derül egy hét után is a harci túra emlékein. Mert volt ott sok minden nevetni való is, főleg akik nagyon-na- gyon „ügyesek” voltak. Végül újból fellángol a vita arról, hogy melyik csoport is lett az első, melyik nyerte meg a harci túrát. Ha az osztályokat nézzük, akkor az első osztály, de ha a csoportokat, akkor a második osztály első csoportja győzött. Nem engednek tovább, amíg a csoportgyőztes „brigád” nevét fel nem jegyzem. Burgó László, Horváth Dezső, Horváth György, Balaiövics Sándor és Herpai Mihály tartozott ebbe a csoportba.

Iffegszólal a csengő, jelzi, hogy előadás kezdődik. Látom a szemeken, hogy szívesen maradnának itt o klubban és beszélgetnének az eddigi három hét élményeiről és a következő hetek munkájáról. Február 4-én termelőszövetkezetet látogatnak a megyében. Nagyon készülnek erre a látogatásra. Esténként próbálnak a színjátszók, a tánccsoport és az énekkar is szerepelni akar;

ÍÖfe-í

újságírók ugyanis nemcsak relatíve, tehát a megnövekedett követelményekhez képest, hanem abszolút értelemben is alacsony marxista—leninista

Képzettséggel rendelkeznek. Aki nincs kellőképpen felvértezve a mútudományos világné- ze tünkkel’ az előbb-utóbb képtelen lesz arra. hogy tollával szolgálja a társadalom tudományos alapokon nyugvó szocialista átalakítását.

HASONLÓKÉPPEN szükség van arra, hogy az újságírók valamilyen szakképzettséggel rendelkezzenek. Az „altalános újságíró” mindinkább kiveszőiéiben lévő emberfajta. Az újságírók is specializálódnak. Egyikük iparral, sőt talán éppen csak egyetlen iparággá* másikuk mezőgazdasággal, ismét másikuk irodalommal vagy színházzal, vagy éppen nemzetközi kérdésekkel foglalkozik. Minden újságírónak otthonossá kell válnia azokban a kérdésekben, amelyekről ír, különben hamarosan megreked. Egyszersmind azonban minden újságírót óvni kell attól. hogy szakbarbárrá váljék. A mezőgazdasági újságírónak is tudnia kell, hogy mi történik a világban és a külpoliti- kusnak is tudnia kell. milyen problémákkal küzdünk iparunkban, mezőgazdaságunkban Ebből következik, hogy a szakmai képzettség mellett minden újságírónak magasszínvonalú általános műveltséggel kell rendelkeznie. Olvasni, tájékozódni, tanulni kell, állandóan és szüntelenül. A dolgozó nép a sajtóból, a lapjától kérdez, az újságírónak pedig tudnia kell válaszolni. Aki nem tanul, képtelen lesz erre.

ALIGHA LEHETNE rövid idő alatt felsorolni, mi mindenre kell kiterjednie szocialista sajtónk figyelmének. Elegendő, ha hirtelenében csak az

1961-es népgazdasági tervet, a mezőgazdaság szocialista átszervezésével járó szövevényes tennivalókat, vagy a kommunista és munkáspártok 1960. évi moszkvai Nyilatkozatának feldolgozását említjük. Nehéz lenne megmondani, hogy ezek közül melyik a fontosabb. Mindegyik egyformán fontos, hiszen egyik elképzelhetetlen a másik nélkül. A szocializmus világhódító útja, az erőviszonyoknak a szoica- lizmus és a béke javára való eltolódása segíti, biztonságosabbá teszi dolgozó népünk építőmunkáját. Tervgazdálkodásunk eredményei, mezőgazdaságunk szocialista átszervezésének sikerei viszont hazánkat, a szocialista tábort és így a békét erősítik. Akkor dolgozunk tehát jól. ha a munkánkban harmonikusan illeszkedik egymáshoz a külpolitika és a belső szocialista építőmunka számos kérdése.

A mi sajtónk egyik legnemesebb feladata a dolgozó nép szocialista világnézeti nevelése. Világnézeti nevelést nemcsak az ideológiai cikkek nyújtanak, pontosabban nemcsak azoknak kell nyujtaniok. Ha jól szerkesztjük a lapot, ha jól írunk, nevel minden tudósítás, minden riport, tanít valamire még az apró hírecske is. Sőt, a kis hír a maga egyetlen tényével sokszor többet mond és jobban agitál, mint sok öles cikk. Törekedjünk arra. hogy lapunk minden sorával mondjunk valamit. Máris százezrek jutottak el nálunk a világnézeti tudatosság legmagasabb fokára. A milliós dolgozó tömegek is magukénak érzik rendszerünket és mindinkább látják, hogy nálunk összhangban van az egyén és a közösség érdeke.

SAJTÓNK MEGTISZTELŐ

feladata, hogy ébresztgesse, táplálja, népünkben az eayüvé- tartozás gondolatát, a közösségi érzést, arra nevelje az egyént, hogy a közösséggel együtt keresse saját boldogulását; Minél inkább átlátják ezt az egyes emberek, annál eredményesebb lesz a közösség munkája, annál szebb, gazdagabb lesz az egyénekből álló közösség élete.

Darvasi István

a* MSZMP KB. Ágit prop. osztály h. vezetője