Dunántúli Napló, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25-01 / 304. szám

N A P r ry SZOMBAT, 1960. DEC. M. «•MIS«**. --w~«*** Ferenc József vezérkara nagy hadgyakorlatra készült 1910-ben. Már csak a megfele­lő terep kijelölése volt vissza. Végül is a választás a dimbes- dombos Görcsöny falu környé­kére eset t Ezek után már csak azt kellett meghatározni, hogy hol legyen a vezérkar és a -„legkegyelmesebb hadúr”* a császár és király szálláshelye. Megérkeztek a faluba a szál­láskeresők és érdeklődni a gaz­dag Benyovszky ügyvédhez mentek. Benyovszky a környék dúsgazdag földbirtokosa azon­nal meglátta az ügyben a nagy lehetőséget — Kisebb gondjuk is na­gyobb legyen az uraknak en­nél _ mondotta méiyen megr hajolva. — Én és egész ház­népem a legnagyobb megtisz­teltetésnek vesszük, ha őfel­ségét és nagyon természetesen az urakat is vendégül láthat­juk. A szálláskeresők megnézték a felajánlott épületet, az ügy­véd rezidenciáját Minden ké­nyelemmel berendezett tágas szobákat találtak, a ház körül gazdag állatállományt. A lá­tottak azt mutatták, hogy a kú­ria gazdája fejedelmi ellátás­ban részesítheti vendégeit Az egyezséget meg is kötötték, majd jelentétték őfelségének: van megfelelő „vendégfoga­dó”, a hadgyakorlat megtartá­sának tehát immár semmi aka­dálya. Puskaropogás verte fel a környék csendjét, ijedten reb­bent szét az erdei madár, kú­szott a magyar baka a görcsö- nyi pocsolyákban. Nem is gon­dolt rá — honnan is tudhatta volna —, hogy a görcsönyi vaktöltéses pufogtatást ne­hány év múlva doberdók vér­fürdője követi... A ravasz ügyvéd nemcsak szívességből vállalta a sok kia­dással járó vendéglátást ha­nem jobban számításból Gon­dolta, ha majd vége lesz a hadgyakorlatnak, kéréssel for­dul a királyhoz. Vagyona mar megvolt, csak a titulus hiány­zott hozzá. 4. Két hétig „állt a bár a kú­rián. Vendégeinek nem volt az a kérése vagy óhaja, amit ne teljesített volna. Amíg a baka esténként a ködös erdő mé­lyén maga ásta fekhelyében puha kenyérről és szalonnáról álmodott, addig a kúrián sű­rű bokacsattogtatás kísérte di- nom-dánom hangjait verte vdsz- sza a negyven holdas park. Két hét elteltével ismét csend ülte meg a tájat. A ka­tonaság elvonult és néhány napra rá búcsúzott a vezérkar, a király is. Az ügyvéd jól számított. Kézfogás közben a király megjegyezte: — ha... tán... ha valami kérése volna, izé... — Benyovszky, felséges uram. Benyovszky— segítette ki az idős „hadvezért” az ügy­véd vigyázzba meredve. — Na ja, ja Herr Benyovsz­ky, Elmondhatom, hogy magá­nál wunderschön éreztem ma­gamat... ,. „ ... Ferenc József a kitűnő ellá­tásért nem volt háládat’an. Grófi címet adományozott Be- nvovszkvnak. Két fia. Rudolf es Móricz már nyomatták is az ötágú ko­ronás grófi névjegyüket... lgv kezdődött. H ‘qr'jjrpt folyatása során már csak az egyik «fróf Benyovszky _ .RudI’ kisérjük végig. Életút­ja méltó volt egy mulatós, köl­tekező, a nőkért élő-haló igazi magyar grófhoz. Az ő hóbort­jainak kőbe merevedett emlé­ke a görcsönyi kastély. A háznép maga között csak Rudikénak becézte. Nem azért mintha valami túlságosan sze- retetre méltó erényekkel büsz kélkedheíett volna, inkább í kissé zavart gondolkodása ru­házta fel ezzel a névvel. Az egyik rögeszméje volt, hogy mesterhegedűt gyárt majd. Fúrta, faricskálta a fadarabo­kat, de a végén a hegedű hangja mindig torz nyeker géssé ficamult.. „ Végül is megúnta a mihasz­na munkát, sutba vágta a szer­számait és világjáró körutat tervezett. Először néhány hó­napot Pesten szándékozott töl­teni és utána egy gazdag ma­gyar grófot mindig szívesen látó nyugati államokat kíván­ta meglátogatni. Tandara, ez a dallamos ne­vű, éjfekete hajú pesti tán­cosnő tetszett meg neki elő­ször. Az ő kedvéért váltott ál­landó helyet az Orfeumba s nem múlt el egyetlen este sem, hogy ne gyönyörködött volna a táncosnő „művészeté­ben”. A vérpezsdítő kánkán fokozta hangulatban megérle- ló'dött benne a gondolat: ma­gával viszi Tandarát külföldi útjára, hogy gondjait majd a táncosnő mélytűzű pillantásé val enyhítse... Az orfeumcsillag szívesen fogadta a gróf udvarlását — miért is tiltakozott volna az ellen, hogy egy pénzeszsák lóg állandóan az oldalán — bár magában korántsem volt valami hízelgő véleménnyel köztudomásúan kissé exaltált széptevőjéről. A „szerelem” fogyasztotta a görcsönyi birtokot. Piacsek ügyvéd, Kollár sertéskereske­dő mindig készen állottak 100 —200 hold megvételére. Ahogy zsugorodott a föld, úgy csillogott mind több ékszer Tandarán. Közelgett a külföldre indu lás napja. Még egy hónap és Tandara szerződése lejár, sem­mi akadálya már a fekete nász­úinak. Ajándékozott a gróf egy arany nyakláncot is Tanda rának, aki este vacsora közben furcsa kéréssel állt elő. Azt kérte, hogy a nyakláncot vará­zsolja gyöngyfüzérré. Még har mine nap van vissza szerző­dése lejártáig s ha minden nap venne egy igazgyöngyöt s azt az aranyláncra fűzné, az indu­lás napjára egy teljes gyöngy­füzérré „változna” a lánc. Nem lehetett olyan kíván­sága, amit ne teljesített volna. Minden este előadás után az öltöző előtt várta, zsebében kis bársonytokkal s tokban egy csillogó gyönggyel. S Tanda­ra hosszú, ápolt ujjaival fűz­te a láncot, az elkövetkező boldog napok zálogát... Már csak egy-két szemecs- ke hiányzott ahhoz, hogy a füzér teljes legyen, amikor... Este hiába ment fel a szín­pad függönye, Tandara nem lépett színpadra. Izgatottan rohant be a gróf az Orfeum titkárságára. — A művésznő szerződése lejárt, nagyon sajnálom gróf úr, de nem közölte velünk hogy hova költözött — vála­szolta sajnálkozó hangon az Orfeum titkára és mint aki tehetetlen az ügyben, széttár- fiúnak. ) ta kezét. Nem akarta, vagy nem merte megmondani, hogy • hírhedt táncosnő — net* a saját elhatározásából — azok­ban a pillanatokban már két „hivatalos” kísérőjével vona­ton utazott Jugoszlávia felé Messze, minél messzebb Budapesttől, ettől a várostól, ahol az első kudarc érte — ez volt a gróf első gondolata. Azokban a napokban Gör- csönyben ötszáz holdat írtak Kollár nevére s a pénzt „táv­iratilag” küldték Budapestre. Skócia felé hajózott a gróf. A skót tengerpart egyik elő­kelő hoteljében szállt meg. Az ötszáz hold árával pénztárcá­jában és gróf! címével csak­hamar a szálló legelőkelőbb vendégei közé tartozott Pe­dig azon a nyáron nem egy külföldi arisztokrata, köztük egy skót hercegnő is abban a szállóban töltötte a napjait. A gróf új, ol thatatlan szerelemre gyűlt, s megkérte a hercegnő kezét. A hercegnő se igent, se nemet nem válaszolt de vala­mi halvány reménnyel mégis kecsegtette a grófot — Kívánjon bármit én tel­jesítem — mondta a magyar főúr és szerelemittas szolgá­latkészséggel leste a hercegnő szavalt A hercegnő kapott az ajánlaton és egy fényképet vett elő. A fénykép egy hatal­mas kastélyt ábrázolt, cirádás bástyákkal, gót stílű ablakok­kal. — ősi családunk lakhelye ez — magyarázta a hercegnő. — Ha ilyen kastélyt épít hazá­jában nekem, akkor..4 A gróf állta a szavát Skót mérnökökkel a fénykép pon­tos hasonmására terveztette meg a Görcsönyben felépülő kastélyt. I Itthon pedig lázas áertséggel fogtak hozzá az építéshez. Éjjel-nappal dolgoztak a grófi birtok téglagyárában, fejsze­csattogás hangzott a közeli er­dőkből, az uradalom mészége­tőjében szakadásig dolgoztat­ták a cselédeket. A kastély­nak a lehető legrövidebb időn belül fel kellett épülnie — ez volt a gróf levélbeli utasitá- S3. Dolgoztak a kőmívesek, az ácsok, embersorok hordták a téglát, a terméskőt. Kora haj­naloktól késó éjszakákig haj­szolták a szolgálókat, mert — „Rudika” nősülni akart. Az épülő, magasbaszökkenő fa­lak már körülölelték azt a ba­rokk-stílusú volt kolostort, amelyet a gróf apja vásárolt. A régi kúria szinte beleolvadt az új kastélyba. Az intéző hetente küldte az értesítést az építkezés haladá­sáról. „Gyorsabban, gyorsab­ban” — jött a válasz. A te­mérdek sürgető levél után amikor már a belső rendezés­hez a parkettázáshoz, festés­hez láttak volna — újabb le­vél érkezett a tengeren túlról. Lakonikus rövidséggel csak ennyi állt benne: „Az építke­zést abbahagyni.” A hercegnő „nem”-et mon­dott. A kastély azóta sem épült fel. A nép verejtékén szerzett ez­rek, milliók mentek veszendő­be egy „igazi magyar gróf’ pillanatnyi hóbortjai miatt Annak a grófnak kedvtelései miatt, akinek semmi sem volt drága, de aki a legsúlyosab­ban büntette, ha a földjét csak egy barázdányival is meg akarták rövidíteni a nincste­len parasztok. Megsárgult pa­pírok, hiteles dokumentum­ként bizonyítják azt a nagy felelősségrevonást, amelyet Görcsöny ura a faluval hatá­ros kisdéri parasztok ellen in­dított, meri a „földnélküli já- nosok” tenyérnyi parcellá­jukhoz öt-hat métert akartak hozzászán tank Ott áll ma is a kastély, fa­lai megrepedtek, az emelet üres szobáiban pókhálót len­get a nyargalászó szél. Egy letűnt világra és az or­szágot fosztogató uraira figyel meztetnek. Övök mementókénü! Garay Ferenc Csillogó szemmel és hangos robajjal igyekezett minden fiú a szobája felé. Szűk lett a szoba aj­taja is, úgy lökdös- ték be egymást raj­ta. S mint a vér­csék csaptak le a csomagjaikra. A gondolatok messze nyargaltak a vá­jártanuló intézet szürke falai közül. Kilenc napig ott­hon! A fürgébbjei máris indultak. Nem törődtek sem­mivel csak csivitel- tek, zajongtak. — Szevasztok! Kellemes ünnepe-* örökre, két! — kiáltotta egyik is, másik is kifelé menet. Csak egyedül Ho- ránszki Matyi nem sietett a pakolással. Az ágya szélén gubbasztott. Lengyel Jancsi se igyekezett nagyon. Komótosan rakos­gatta szennyesét a fakofferba, s köz­ben Matyi felé pis­logott. Amikor el­készült, letette pakk ját az ajtó elé és kezet nyújtott Ma­tyinek. — Matyii Gyere el hozzánk az ünne­pekre. Az igaz, hogy heten vagyunk, de megleszünk, ne félj! Jó? — Köszönöm Jam esi, de nem megyek. Itt maradok. Jó lesz nekem itt. Fejét lejjebb haj­totta, hogy szinte eltűnt két nagy te­nyere között. Jancsi után be­csapódott az ajtó. je felé. Bal karján áttépte az ingecskét és belevágódott a földbe az éles vas. Karját fogva csodál kozó szemekkel te­kintett vissza. Mostohaapja a konyhában ordított az anyjával. — Tüntesd el. amíg nem késő! — s fejével a szinre intett. A menhelyben egy szürke ruhás sovány kisasszony fogta meg a kezét. Irma kisasszony lett húzódozott mellőle. Nem akartak mel­lé ülni. Büdös volt az istállótól, a disz­nóóltól. Csak ami­kor az igazgató, meg Irma kisasz- szony figyelmeztet­te Zádort, akkor ka­pott új helyet. A konyhában volt egy karos pad. az lett a fekhelye. A kis- kabát a párna, a nagy pedig a dun­na rajta. — Tizenhárom a felügyelője. Az éves gyereknek való anya elmosódott... ruhát adjatok a raktárból. Az ötödi­kesekhez megy. —■ adta ki az utasítást a bakócai gyermek- otthon vezetője. De szép is voll az a karácsony. Az el­ső karácsony a kis Matyi életében. Volt vagy háromméteres a fa a nagy hall­ban. Gyönyörűen feldíszítve. Csillo­gott, villogott. Alat­ta meg a sok aján­dék. Mindenkinek egyformán. Vörös feje ki­emelkedett a többié közül, amikor elvé­gezte a nyolcadik ál ö volt a hatodik kis cseléd Zádorék- nál. Egy fél literes plébögrét örökölt az elődjeitől. Lesütött szemmel állt az asz­tal elé, kezében a kis bögrével. A fa­zékból mertek egy kanállal és ha még maradt valamelyik tányér alján, azt is oda öntötték. A tor­nác küszöbén kana- lazgatta. Goromba ember volt Zádor. Haj­nalban kelt és el- „ ____|______ ső ú tja az istállóba talánost. S aztán két vezetett. Meggyűl- hétig a Balatonon. Az üres fészek le­vegőtlen maradt. Hiába próbálta Ma­tyi a torkát tágíta­ni, nem ment az széjjelebb, csak szű­kült-szűkült Befor­dult az ágyon has­ra. Nagyok lettek a szemei. Az első kigurulő könnycsepp egy négyéves pufók kis­gyereké volt. Hosz- szúnyelű fejsze re­pült a szinben szösz mötölő szöszke fe­totta a sárga petró leum-lámpát. — Matyi! Ugorj, az istenedet, hasad­ra süt a nap! Mint az idomított állat, úgy ugrott ki a jászolból. Kócos, vörös üstöké széna­szálakkal volt tűz­delve. Kézbe kapta az ablakból a súro- lókefét, az ajtó mel 161 a négylábú kis széket és oda tette az első tehén mellé. A bal kezével meg­támaszkodott, a jobbal meg csuta­kolta, csutakolta. — Aztán mozogj ki a disznókhoz! — adta ki a parancsot Zádor. Elmúlt hat éves. A többi hasonló ko­rú gyerek iskolába járt. Matyit csak az első büntetés után, kilencéves korá­ban íratták be. A többi gyerek Tanácskozás a szak­máról. A bányatelepi vá­jártanuló intézetben kedvesen fogadták a többiek. Melléje is szívesen ültek társai. Rohantak a2 évek. Utolsó karácsony a mai az intézetben. Tavaszkor vizsgá­zik. • Elapadt á patak. Megigazította a pokrócot az ágyán, s aztán a kisteremben munkához látott. Mire végzett a fá­val, Etel néni meg­terítette az asztalt. A leves is, meg a sült is a tészta is, nagyon finom volt. Pedig az volt írva az étlapra, hogy szombat: szünet. Gazdagh István Az iparosodáshoz szükséges tőkét leggyorsabban a keres­kedelem tudja összegyűjteni, ehhez azonban amint látjuk nem volt lehetőség, nemcsak az utak hiánya, hanem a ter­melés elmaradottsága miatt sem. Pécs egyetlen nagyobb tételű kivitele a boreladásból származott. Baranya Ö6szes megyéink közt a legnagyobb szőlőterülettel rendelkezett (1882-ben 44 ezer hold, Pécs- csel együtt), és borhozamát is (500—700 ezer hektoliter) rit­BESZÉL A MŰIT lérdi nagybirtokos volt Köl­csönügyletekkel foglalkozott a katolikus egyházi javakat (káptalan, székesegyház, plé­bániák, alapítványok) kezelő hivatal is. A Baranyai Taka­rékpénztárral együtt ezek is túlnyomóan a földbirtokosokat segítették kölcsöneikkel. Ipa­rosok, kereskedők hitelszükség letét látta el az első magán­bankház Schapringer Joachim alapítása (Kossuth Lajos u. 4.), és a Pécsi Kölcsönös Segély­nagy malma a 90-es években. Ez már az új technikával dol­gozott s többféle minőségű lisztet tudott előállítani. Keletkeztek fémipari kisüze­mek is, helyi, illetve közeli körzet ellátására. Egyik legré­gibb a Kindl Ferencé, mely már 1831 óta dolgozott (Mun­kácsy Mihály utca), de csak 1876 után lendült fel. Kisgé­peket s emellett lakatos szak­mába tartozó Abbáziát. Ezek az üzemek mind s a még tengődő szövő­fonó kisipar áldozatul esett a pesti és osztrák tőke gyilkos versenyének. A Hirschfeld-féle sörgyár tudott megmaradni, ennek utóda a Pannónia Sör­gyár, egyházi tőkével dolgo­zott. Pécsen azok az üzemek nő­hettek nagyra, melyek helyi nyersanyagokat használtak fel szerszámokat és sajátos technikával dolgoz­ik«.,.,.«.«.. —~~ *-■ — „ . í^eJy' gyártott. Munkáslétszáma meg tak Ilyen volt 7cöiAäv vumos wv/u—coci ucn.vMni.ci/ in- zőegylet 1866-ban. Mindez haladta a százat A Runnrecht u voit Asoinay Vtlmos kán múlták felül. Túlnyomóan azonban igen kevés volt ah- ceg híangöntóie (IránriDá- £?"? 1?62' kisgazdák kezén vannak a sző- hoz, hogy Pécs megközelíthes- ídfl té?4 fSzintén 'eTk a köz- ° ^ d/ vUá«hl"léyr« lök, közel 400 község közt ősz- se a gépi termelésre való átté- lekedés megjavulúsa után kezd ” 1893 Ut^n emelkedett lik meg területük, ezért na­gyon vegyes a bor minősége is. A pécsi kereskedők vásárolják fel. A Rákóczi út vonalán és attól északra 10—12 méter mé­lyen hatalmas pincéket vájtak a száraz pannon homokba, ott érlelik, teszik egységesebb mi- nőségűvé, tömegáruvá. 20—30 krajcár a literenkénti ára. Alig fél évtized alatt a filoxé- ra megsemmisítette szőlőinket és 1892-ben a megyében 16 ezer holdról 22 ezer hektoli­ter bort szűrtek, Pécsen 397 holdról 556 hektolitert. A bőr-, vas-, textiláruk-, gyarmatáru-kereskedelem ré­vén is gyűlt össze némi tőke. A tőke gyűjtőhelyei a taka­rást, ami szerencsésebb hely­zetű városainkban, elsősorban Pesten akkor már nagymére­tűvé nőtt A gépesítés a malomiparban indult meg. Pécsnek és közeli környékének legelemibb szük­ségletét látta el. Eddig vízi­malmok őrölték a gabonát a Jakab-hegyi homokkőből vá­gott malomkövekkel. Pécsen a Tettye, a Kasszián, szabolcsi nagyobb méretűvé válni. A tér másik oldalán a Herczeg test­vérek rézöntödéje próbálta megvetni lábát. Olajütő volt a Rózsa Ferenc utca 2. szám alatt Nagyarányú vállalkozás­nak indult a Madarász-féle vasgyár a Hőgyes Endre utca déli végén. Helyén később egy hírhedt emlékű mulatt eozin edényeivel. A bőripar már a török időben híres volt finom szattyán készítményei-* vei. A magyar tímárok tovább vitték és manufaktúráik is életképeseknek bizonyultak. A Tettye patak mentén sorakoz­tak, mely szennyvizüket elve­zette. A Hamerli-féle világhír­re tett szert. Kesztyűgyára 1871 óta működött, bevezette a gépesítést és 50—100 munkás _____„ a Va sfürdo ütött tanyát, A szá— u — tuu niunní*.* “ smuuim) zad végén a bortermelés ka- dolgozott benne. Egy régi ma­árok, a Lámpás völgy, Bálics tasztrófája után lendületet vesz lom helyét foglalta el. Tovább és az ürogi patak vizei adták a sörgyártás. Már a török ki- éltek azonban a finom fehér­az energiát. Az első g -malom, űzése utáni időben működött bőr kikészítő műhelyek is aZ Weidinger malma egy városi serfőző üzem a Sör- Ágoston téren, a Márton ut­ház u- 6- számú te,ken' Ezt cában' A nehézbőr kikészftésé- trhh l^kö^te a' }BR3'ban megvette Soltz Antal ben nagyrnnőtt a Höffler-féle Hamarosan több 1. ette. A ^s mint manufaktúra dolgo- bőrgyár egy régi vashámor he- regi cukorgyár helyén (innen znt* „.„1. „ n,, „ B ” ___________ __ájul cs.y rém vasnemorne­__ BJ»' Mimen zott, csak a 90-es években gé- lyén. Mindvégig fent tudott réknénztárak, bankok. A Pé- a Gyár utca megnevezés) léte- pesítette, 60—150 munkás dől- maradni, bár 1880-lg mint ma­ri Takarékpénztár az ország- sült egy. mely még a 90-es eozntt im­,__„„ «Teri 1 fiA'í-Ko« '--* — — — » V, 1>, uai Jtuuu-ifi limit ta„ » «1.6, ie«-b«n «i«pi- sa*3ri, ÄiKYss :™aSi»,j2Sa“ts'“a!'a'‘' tották. grichenyl »Ml telei- „láp vízinek en«rglíiít na- érftette m<* az «Wrjjrárat. k -------*■ gyón bonyolult utón vezetve a tr-i-z-« •- — ció i szerint a nagybirtokosok pítőja is Czln*ry László pd­gyenge hajszálgyökerefc hitelszükségletét látta el. ala- Túrr-malóm használta ki üTcn- jEjgfgL*“ bökkentek a'század'végé­nek helyén ép«It im« Me* me, hasznalja fel Mellette la - ■■ re erős szárba. I «,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom