Dunántúli Napló, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-16 / 245. szám

N A P Lö I960. OKTÖBEE 1«. Kádár János elvtárs nagygyűlésen számolt be a magyar EHSZ-küldötlseg munkájáról (Folytatás az 1. oldalról.) Elhatározott szándékunk volt, hogy megkísér etjük előmozdítani az általános és teljes leszerelés ügyét Milyen szándékkal men tünk? — folytatta Kádár Já nos. Az volt az elhatározott szán' dékunk, hogy megkísérel­jük előmozdítani az általá­nos és teljes leszerelés ügyét. Ez volt az egyik fő cél. A másik fő cél az volt, hogy ezen a közgyűlésen fel­vetjük a gyarmati rendszer teljes felszámolásának kér­dését, mert véleményünk szerint történelmileg meg­érett rá a helyzet. Kádár János ezzel összefüg' gésben utalt Algériára, ahol immár hatodik esztendeje fo­lyik az algériai nép független­ségi harca. Több mint félmil­lió algériai hazafit mészárol­tak le a francia imperialisták. Kitért a kongói helyzetre, amely teljesen összezavaro­dott, bonyolulttá vált. Kongó törvényes kormánya, élén Lu­mumba miniszterelnökkel, az ENSZ-hez fordult segítségért a belga gyarmatosítókkal szemben. Az eredmény az lett, hogy a segítséget kérő törvé­nyes kormányt úgyszólván megfosztották a hatalom min­den eszközétől és lehetetlenné tették működését. A továbbiakban megállapí­totta, hogy mindezeken túl az imperialisták fegyveres erői szinte naponta gyilkolják a hazafiakat Ománban, Kenyá­ban és más gyarmatokon, ahol folyik a harc az elnyomott népek függetlenségéért. A nemzetközi helyzet ilyen alakulása vezette az ENSZ- közgyűlésre a szocialista or­szágok képviselőit. Ebben a szándékban jelen van az igazságos és becsületes álláspont határozott képvise­lete, a népcsalók és szavakkal bűvészkedők kemény leleple­zése és ugyanakkor benne van a megegyezés készsége. Mi teljesen meg vagyunk győződve arról, hogy a lesze­relés csak olyan módon jö­het létre, hogy abbéi egyik hatalmi csoport sem szerez­het előnyt a maga számára a másikkal szemben. Mi, a szocialista államok nem akarunk előnyöket szerezni sem a NATO-hatalmak, sem más hatalmak rovására, de a mi rovásunkra se szerezzen előnyt senki. Keressük meg azokat az érintkezési ponto­kat, teremtsük meg azokat a feltételeket és körülményeket, amelyek melleit mindkét fél számára elfogadható módon hozzá tudunk látni a leszere­léshez és ezzel el tudjuk há­rítani az emberiség feje felől a világháború fenyegetését. Jellemző, hogy míg a szocia­lista országok képviselői igaz­ságos és meg.vegyezésre kész állásponttal, illetve szándék­kal érkeztek az ENSZ közgyű­lésére, a N ATO-hatalmak szeptember 20-án — ahogy ők mondják — soha nem látott méretű és nagyságú hadgya­korlatot tartották atomfegyve­rekkel. Ez is mutatja, hogy melyik oldalon milyen a szán­dék. Ami a leszerelést illeti: a szocialista országok képviselői — elsősorban természetesen a Szovjetunió — kifejtették, kellő módon bizonyították ál­láspontjukat, annak igazságos voltát. Minden fajta, a legszi­gorúbb és a legaprólékosabb nemzetközi ellenőrzésbe is be­leegyezünk abban a pillanat­ban, amikor a NATO-hatal- mak aláírják, hogy szereljünk le. De semmiféle ellenőrzésbe nem fogunk beleegyezni, amennyiben az nem jár együtt a leszereléssel. (Nagy taps.) Nekünk az a véleményünk, az emberiség érdeke nem azt kö­veteli meg, hogy a jelenleg meglévő fegyverzetet, illetve a fegyvergyártást ellenőriz­zék — mert ezzel semmiféle veszélyt senki el nem hárít —, hanem azt követeli meg, hogy a fegyverkezési versenyt szün­tessék meg, a fegyvergyártást állítsák le és a meglévő fegy vereket semmisítsék meg. A gyarmatosítás felszámolá­sára — mint ismeretes — a Szovjetunió nagy jelentőségű deklarációt nyújtott be a mos­tani közgyűlésen. Egyetlen olyan tagállam és olyan képviselet sem volt, amely ki merte volna monda­ni, hogy ellene van a gyar­mati rendszer megszüntetésé­nek. Nem vagyunk naivak és nem gondoljuk, hogy ha ez a köz­gyűlés meg is szavazza ezt a deklarációt, ezzel elvégeztük a gyarmati rendszer teljes fel­számolásának történelmi mun­káját. Azt is tudjuk, hogy az imperialisták távolról sem ve­szik komolyan a gyarmati rendszer megszüntetéséről szó­ló deklarációt. Sok szépen- hangzó. határozatot megsza­vaztak már, de azzal a hátsó gondolattal, hogy majd csak megtalálják a kibúvók mód­ját és formáját. Komolyan veszik viszont a szocialista országok, komolyan veszik a függetlenségüket nemrég elnyert államok és ami legalább ennyire fontos: száz százalékos komolysággal harcolnak érte maguk az el­nyomott gyarmati népek. Ez az egyesült erő: a szo­cialista országok, a semle­ges államok, a gyarmati né­pek. s a kapitalista orszá­gokban fellelhető haladó erők garantálják, hogy eb­ből a deklarációból rövid időn belül valóság legyen. A nemzetközi életben nagy súllyal jelentkez­tek a semleges országok küldöttségei Kádár János ezután hang­súlyozta, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlésének mun­kájában, amely a határozat szerint valószínűleg december 17-én fejeződik be — már meg mutatkoznak bizonyos hatá­rozott vonások. Az egyik jel- F-mzó vonás, hogy az egysé­ges és szilárd szocialista front felveti az emberiség égető nagy kérdéseit és ezeket tel­jes álhatatossággal képviseli. A másik jellemző vonás: a nemzetközi életben nagy súly- lyal jelentkeztek az általunk is elfogadott semleges orszá­gok küldöttségei. Nagy súly- lyal és olyan formában, aho­gyan korábban nem. Ebben feltétlenül szerepe van annak, hogy érzik a szocialista tábor támogatását. Ez megnöveli au­toritásukat, önbizalmukat, bi­zonyos mértékben még állás- foglalásukat is befolyásolja. Érzel kapcsolatban Kádár Já­nos megemlítette az öt sem­leges ország által előterjesz­tett Javaslatot amelynek az volt a lényege, hogy Hruscsov és Eisenhower vegye fel is­mét egymással a személyes érintkezést Mi, a szocialista •cazágok- képviselői «estettük és becsültük az öt aláíró sem­leges ország képviselőinek jó­szándékát. Ennek a javaslat­nak az lett a sorsa, hogy az Egyesült Államok visszautasí­totta. Érdekes volt egy tekin­télyes amerikai lap állásfogla­lása ezzel összefüggésben. A lap jellemezve hogy ho­va jutott Amerika, azt írta: most először fordult elő, hogy olyan tényezők, amelyek ko­rábban figyelték, elfogadták, követték és támogatták az Egyesült Államok állásfoglalá­sát, most megmondják, mit kellene csinálnia az Egyesült Államoknak. Ez kétségtelenül jelzi az Egyesült Államok po­litikai tekintélyének süllyedé­sét. Kádár János a továbbiakban kijelentette: Meg kell mondanom, hogy bár a szocialista országok hatásos fellépése a Szovjet­unió képviselőinek érdeme, a jelen esetben a személyi kultusz veszélye nélkül nyu­godtan lehet mondani, hogy Hruscsov elvtárs személyét érdeme is. Az Egyesült Államok kor­mánya elküldte elnökét a kflz­gyűlénT* afcindr frtozólftlás#,­javaslatait önök ismerik. Ami­kor a felszólalás után az ame­rikai újságírók megkérdezték, mi a véleményem erről a be­szédről, azt mondtam, hogy én többet vártam Eisenhower fel- szólalásátó). Hovatovább nevetséges hely­zetbe került a nemzetközi po­litikában az Egyesült Államok. Az embereket érdekelte volna, mi lesz a nyugatnémet impe­rializmussal, mi lesz a hadi­bázisokkal, amelyeket a szo­cialista országok körül egész Európában és Távol-Keleten kiépítettek. Mikor és hogyan számolják fel ezeket? Ezután odaáll az Egyesült Államok reprezentatív képviselője és halálos komolyan azt javasol­ja: kezdjünk tárgyalásokat és egyezzünk meg abban, hogy azokon az égitesteken, amelye­ket majd az emberek elérnek, egyetlen hatalom se állítson fel katonai támaszpontot. — (Derültség.) Ez volt az egyik javaslata és a többi ehhez ha­sonló. Egy komoly és fontos javaslata volt az, hogy egyez­zünk meg a fegyverzet ellen­őrzésében. Ez viszont olyan ja­vaslat. amely nem a háború elkerüléséhez vezetne, hanem éppen az ellenkezőjére. Ang­lia képviselői felszólaltak ugyan az általános vitában, de semmi érdemlegeset nem adtak a közgyűlés munkájához. A franciák elutazásunkig fel sem iratkoztak az általános vitá­ban. És ez úgy, ahogy ott tör­tént — nem jó! Mert sem a leszerelésről, sem sok más kér­désből nem lehet semmi, ha az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormánya nem vesz részt azok megoldá­sában és nem ismerteti vilá­gosan álláspontját. A vitában a döntő és fő kér­dés a leszerelés, a béke meg­őrzése és a gyarmati rendszer felszámolása. Semmiféle sikert nem aratott az imperialisták­nak az a manővere, hogy eze­ket a kérdéseket valamiféle bizottságokban eltemetve a közgyűlés összesein három kér­dést tárgyaljon, amelyek kö­zül kettő így hangzik: A „ti­beti kérdés” és a „magyar kér­dés”. Ezeknek a napirendre tűzését egyébként megszavaz­ták, de a közgyűlés tárgyalá­saiban nem ezeknek a kérdé­seknek van súlyuk és jelentő­ségük és nem ezek izgatják még azokat a küldötteket sem, akik egyébként napirendre tű­zésüket megszavazták. Az ENbZ az alapohmány szellemében betöltheti feladatát Kádár elvtárs ezután arról beszélt, hogy ma az ENSZ- ben meg kell különböztetni tárgyalásokat, a vitát, aztán pedig szavazást és végül az ENSZ adminisztrációját. A vi­tákban. a haladás igazi szen­vedélyes képviseletében a szo­cialista országok képviselői és azok a semlegesek a hangadók, akik valóban szíwel-lélekkel képviselik népük szabadságát, a haladást. A szavazásnál nem így van. Ezen a területen még nincs fölényben a szocialista, általában a gyarmatosítás el­leni front. A szavazásnál egye­lőre az imperialisták befolyá­sa dönt, egyelőre az a helyzet, hogy a szavazatokat — sajná­latos módon — nem a közgyű­lési vitában elhangzott érvek, vagy a meggyőződés határoz­zák meg. Még inkább ez a helyzet az apparátusban. Az alkalmazot­tak több mint nyolcvan száza­léka az Egyesült Államok pol­gára, ennek megfelelő a külön böző osztályok tisztviselői­nek arányszáma is. Az ENSZ-beli erőviszonyok még mindig egy korábbi helyzetet tükröznek, de azt lehet mondani, hogy körül­belül a végét járja az a pe­riódus az a 15 év, amelyben ez a szervezet a valóságban az Egyesült Államok kül­döttségének végrehajtó szer­ve volt. Meggyőződésünk, hogy az ENSZ az alapokmány szelle­mében betöltheti feladatát, s mi harcolunk azért, hogy ilyen legyen, mert erre a nemzetközi szervezetre az emberiségnek feltétlenül szüksége van. Kádár János ezután a Népi Kína képviseletével kapcsola­tos vitát ismertette. Nagy taps közben jelentette be, hogy a felszólalók 90 százaléka köve­telte: a Kínai Népköztársasáig foglalja el végre az őt meg­illető helyet az ENSZ-ben. Ugyanilyen arányban köve­telték a küldöttek — folytatta —> a Mongol Népköztársaság felvételét. Meg kell mondanom hogy a kínai képviselet kérdé­sében szinte drámai volt a sza­vazás. Senki sem tudta ugyanis előre a szavazás eredményét, de valahogy mindenki érezte, hogy nem úgy fog lezajlani, mint tavaly. Az eredmény már ismert. Az imperialisták fölénye itt is csökkent, s legutóbb már azt írták az amerikai lapok: Nincs remény arra, hogy jö­vőre Is meg tudják akadá­lyozni az ENSZ közgyűlésen a kínai képviselet megvita­tását. Kádár János a következők­ben bírálta az ENSZ szervei­nek összetételét, — Mi azt mondjuk, hogy a Biztonsági Tanács össztételén változtatni kell, mert az a 15 évvel eze­lőtti helyzetet tükrözi, s az öt állandó tagból az egyik a szé­gyenletes Csang Kaj-sek klikk embere. A Biztonsági Tanács­ban viszont nincsenek képvi­selve olyan új hatalmas erők, államok és népek, amelyek 15 évvel ezelőtt még nem éltek önálló nemzeti életet. Az „egy főtitkár“ pedig nem alkalmas a mai nemzetközi helyzetben. Mert vagy a kapi­talisták embere — és ebbe mi nem törődhetünk bele — vagy pedig egy kommunista lenne, és mi megértjük, hogy abba viszont ők nem törődnének bele. Ezért javasoljuk, hogy a jelenlegi három nagy állam­csoport képviselőinek legyen egy-egy titkára az Egyesült Nemzetek Szervezetében, akik egyetértésben járnának el, ami kor az ENSZ-határozatainak végrehajtásáról van sző. Akik a tüntetéseket szervezték, csödölt mondtak Szólnom kell a .magyar kér­désről” is, csak egyetlen egy összefüggésben — folytatta Kádár elvtárs. — Érintkeztünk a legkülönbözőbb körökkel, amerikai kormányszervekkel, újságírókkal, más amerikai tényezőkkel. A legkülönbö­zőbb elemek felvetették: nem lehetséiges-e valami kompro­misszum a magyar kérdés ren­dezésére. Világos, hogy akik ezt az ügyet erőszakolják, az USA képviselői is — úgylát­szik — keresik azt az utat, módot, ahogyan a tisztesség látszatával megszabadulhatná­nak ettől a kérdéstől. (Derült­ség.) Ezen én nem töröm a fe­jem. mert nem nekünk kelle­metlen ez a kérdés.' Törjék a fejüket azok, akik cipelik a hátukon, mint a púpot és sze­retnék már letenni. Kádár János a továbbiakban «ivói iwít, haz amerikai állampolgárok részéről túlnyo­móan jóindulatú érdeklődést tapasztalt. A magyar származású ame­rikaiak óriási többsége szo­lidáris a Magyar Népköztár­sasággal. (Taps.) Ezt felelősséggel állítom — mondotta. Ez külsőségekben is kifejezésre jutott. Felkeresett a rokonszenvezőknek több ilyen küldöttsége, pedig nem olyan egyszerű eljutni a magyar misszióra, amikor a rokon- szenv kifejezéséről van szó. — Itt szeretném megjegyezni, amikor arról volt szó, hogy a küldöttséget vezessem. az egyik elvtárs azt mondta: ő egyrészt örül. másrészt kicsit nyugtalan, mert ő ismeri New Yorkot, én meg nem ismerem. Mondtam neki: én persze nem Ismerem Közelebbről New Yor­kot de akikre te gondolsz, azokat ismerőin (Derültsós.) tz úgy vagyok, hogy ha már ta. 1 álkoznunk kell, szívesebben találkozom velük 1960. szep­temberében New Yorkban, mint 1956. októberében Buda­pesten. (Taps.) Ilyesfajta ta­lálkozók voltak, — többször tüntettek ellenem. De akik a tüntetéseket szer­vezték, csődöt mondtak. A legelején, amikor a lendület még friss volt körülbelül 80— j 100 tüntető jelent meg. Eluta- i zásom előtt két nappal a sar­kon már egyedül fütyült a Corvin-köz egyik „hőse", s köz ben két amerikai detektív vi­gyázott rá. (Derültség.) Az új­ságok zöme őszintén megírta, hogy ezek a tüntetések ku­darcba érdektelenségbe ful­ladtak. Azt is meg kell mondanom, hogy különböző elemek voltak a tüntetők között Ez az ak­tív és naponta tüntető vazallus csoport „középfokú állapotá­ban” 12—15 emberből állott. Kisebb részük volt 1936-os disszidens, nagyobb részük 1945-ös nyilas. Vannak más­fajta disszidensek is. Nem csi­nálok nekik ingyen reklámot, nem nevezem meg őket. mert Amerikában megtanultam, hogy reklámot nem csinálunk ingyen. (Derültség.) Mégis meg nevezem a legöregebbet akin ez már semmit nem segít, Eckhard tot Van még több ilyes fajta ember, aki a későbbi sza­kaszban, 1947-ben és később ment ki. Ezek elhatárolták ma­gukat Fábiántól, aki a tünte­tőket szervezte. Ez minden­esetre érdemes tény; Ami az amerikai hatóságo­kat illeti, az USA kormánya nem fogadott meleg szeretet­tel bennünket. Végrehajtó kö­zegeikről annyit tudok mon­dani, hogy a maguk sajátos módján korrektek voltak. Volt olyan kérdés is, amelyben tel­jes egyetértés volt köztünk és az egyik biztonsági detektív között. Amikor mondtam, hogy elutazunk, ő is örült, ml is örültünk. (Derültség.) Aztán hozzáfűzte: annak is örül, hogy egészségben távozunk. Ml is örültünk. De végre mutat­koznak már pontok, amelyek­ben egyetértünk, ml magya­rok és a hivatalos Amerika képviselői. (Derültség és taps.) Kádár János ezután rámuta­tott arra, hogy Amerikában hihetetlen nyomás nehezedik a haladó erőkre, majd az élet színvonalról szólt. — Az Egyesült Államok bal igen jelentős belső inflácii van — mondotta. — Nagyon magasai az árak. Megkérdeztem eg embert, mennyi a fizetése? öt száz dollár havonta. Ez net kis öszog. Viszont a lakbér 270 dollár. Egy kiló gyümöl csőt vett küldöttségünk egyil tagja, agy és egynegyed dől tárért- A dollár a világon legkevesebbet az Egyesült Ál lamokban ér. Ezzel be is féjezem ameri kai élményeim felsorolását, ezzel kapcsolatban rögtön eg: távoli gomdotatot vetek fel Valamelyest ismerem a 6zovje népet Évek során megismer tem a szovjet nép kulturáll intézményeit és nagy híve va gyök annak, hogy nagyon sol látogató utazhasson a Szovjet unióba. Az a meggyőződésein hogy aki látja és megismeri i magyar nép iránti forró sze retetét, testvéri érzését, az mél mélyebben megszereti a Szov jetuniót és mindent megtesi ami csak rajta múlik, hog erősítse a magyar-szovjet ba rátságot. (Nagy taps.) Azt sze retném, ha minden magya ember nagyon szeretné a Ma gyár Népköztársaságot, annal intézményért, rendjét, az ltte ni életet, a munkát, a szóra kozást, a kultúrát. A mi né pünk szereti mindezt, de mé* jobban kellene szeretnie. í meggyőződésem, hogy ha a! ember három hetet tölt Ame rikában, utána még jobbal szereti a Magyar Népköztár saságot (Nagy taps.) Voltam I Wall Streeten, körülbelül tí méter széles az utca. Kétől dalt hatvanemeletes íelhőkaf colókkal. Olyan ott az embei érzése, mintha egy kőkopori fenekén álldogálna. Mondtad is amerikai kísérőmnek: vari' nak itt Impozáns dolgok, ta Ián lehet itt dolgozni is, méí pénzt Is keresni, de élni, ■*" ha ezen emberi életet értek - itt nem lehet. Azt mondta nekik is az a véleményül! hogy dolgozni lehet New Yori ban, s ha van alkalom, péní is lehet keresni, de élni el kel menni onnan. Nem tudom, < hova megy, én siettem haza (Derültség és taps.) Legyünk hűségesek pártunk helyes politikájához Megköszönöm népünknek azt a baráti támogatást, szo.li- daritást, amelyet a hazai köz­véleménytől kaptunk. Ez nagy erőt jelentett nekünk. New Yorkban ügy láttuk, a hoz­zánk érkezett újságokból, táv­iratokból, mintha klnt-tartóz- kodásunk Idején nemzeti egy­ségünk egy árnyalattal tovább erősödött volna. (Nagy taps.). Eljutott például hozzánk egy vidéki katolikus pap levele Is, aki nagyon emberien és őszin­tén írta, hogy szívéből szól­tam, s én az ő gondolatait mondtam el. Úgy érzem, ez már azt jelenti, hogy van nem zeti összefogás és ez egyre erő södik. (Nagy taps.). Vaskos le­velet kaptam egy bonyhádi asszonytól. Beszédemnek egyik részére reflektált benne. Azt írta: Önnek nagyon igaza van abban, hogy nem 1956 óta ha­ragszanak ránk az imperialis­ták, hanem jóval korábbi Idők tői fogva. Azért haragszanak, mert nálunk népi rendszer van. Azt írta: elküldök önnek egy régi, megsárgult újságpa­pírt, mutassa be ott, az ENSZ- nél, hogy ml az a régi, amit ők védenek. Egy három évtized­del ezelőtti Tolnai Világlapjá­ból kivágott oldalt küldött, ezen nagy, egész oldal széles­ségű kép van. Azt ábrázolja, hogy az akkori Podmar.iczkv utcai szuterén osztóhelyen na­ponta egyszer egy szelet ke­nyeret adtak annak aki sorba- állt. A képen négy—ötszáz bu­dapesti munkásassaonyt lehet látni. Irt egy hawal magyar mérnök, aki tudatta velem, hogy sohasem volt párttag, de szeretne az lenni. írtak kana­dai disszidensek: nyolc, tíz fia­tal. könyörgő- hangon kért. hYigy ami tőlünk telik, tegyünk meg mindent, hogy mielőbb visszakerülhessenek hazájuk­on, Természetesen megkaptuk * magyar testületek táviratait jókívánságait. Ha megengedik' külön a Hazafias Népfrontnál1 köszönjük meg, hiszen ot1 úgyis képviselve vannak * többi tömegszervezetek i-s: n*' gyón köszönjük a támogatást (Nagy taps.). Végezetül: olyasfajta tapaszíalaáokf* jutottunk, hogy a nemzet' közi életben a haladás cW>' clőnyomulóban vannak ^ Itthoni ügyeink ig cgúszsí' gesen, jól fejlődnek. Mindennek alapján a*1 mondhatom: legyünk hűség* sek pártunk helyes politikáig hoz, mert semmit sem tudtuk volna elérni az elmúlt négy * alatt, ha a párt politikai ve nala nem lett volna hely«* (Hosszantartó taps.). — Elvtársak, ml azt akftí' juk, hogy megteremtsük ' tartus békét, a különböző ti1“ satíalmi rendszerű á’.lenV* békés egymásmellett élesét, lV. ez nem megy másképpen, mlÉ az imperializmus, a húbov elölnek visszaszorításával. ; Érje meg végre az cmhrű’ ség azt a kort, hogy a jő'" ért ne kelljen aggódnia, JJ. kelljen rettegnie puszi*'' háborútól. Azt akarjuk, hw a társadalmi haladás gyó<f delmeskedjék, hogy ni(j szűnjék a gyarmati - ren* szer, hogy felépüljön a S** etatista Magyarország, . Ennek megfelelően kel! d«* goznunk. Diadalmaskodjék ’ béke és a társadalmi halaö* ügye az egész világon. (IU* szantartó, nagy taps.). A nagygyűlés Gáspár Si" ^mik, az MSZMP Politik' '' mttsága póttagjának, a »1 --«ti pártbizottság ellő a, >k Társzavával, majd ’i ’niernacionálé eléneklé ért véget,

Next

/
Oldalképek
Tartalom