Dunántúli Napló, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-23 / 251. szám
1960. OKTÓBER 23. NAPLÓ 7 Qlapok — fiiUcuiatú k 5-től fél 10-ig. Igaz, ebben a tanévben már érettségizünk... Hogy miért tanulok? Ügy fejlődik a szakma, hogy lépési kell vele tartani.. i A köve télmény? Szerintem országos szinten is az egyik legtöbbet követelő iskola ... Kész a fénykép. A „diák” a térképhez fordul és Halkan becsukjuk az ajtót s még halljuk, hogy folytatja a felelést: — A II; Intemacionálé.;. Az Épületgépkarbantartó Vállalat műhelyében nagy a zaj, a szót is alig érteni. Esztergagépek zúgnak, kalapácsok sűrű kopogása hallatszik; Egy újnak látszó szép esztergagépet pillantunk meg Kérdezzük csak meg gazdáját valóban új-e?' — Alig egy hónapja van itt az üzemben — mondja Berta János esztergályos. — Jó, korszerű gép ez. Most éppen egy 150 literes habarcskeverő tengelyét esztergálom. Forog a tengely, figyelni kell, csak néhány mondatot tudunk egymással váltani, — Család? — Feleségem és 2 gyermekem van. Feleségeim az új-crne- csekaljai iskolában tanítónő. Szórakozás? A két gyerek miatt alig-alig jut szabad idő. De sokat kárpótol a televíziót Most vettem, alig 4 hete; Nem zavarjuk tovább, búcsúzunk. — Azt még írják meg, hogy most vasárnap, ha a Dózsa úgy játszik, mint az MTK ellen az utolsó 15 percben, akkor győzünk Szegeden — mondja, aztán már csak a gépet figyeli,.; Este van, de a Fémipari Technikum tantermei még világosak. Az esti tagozat hallgatói tanulnak most. Pillantsunk be az egyik tanterembe — csak úgy találomra; A katedrán a tanárnő, a padokban a „diákok”. Igaz, nem kisdiákok már, valamennyien dolgozók. Némelyik férfi arca azt bizonyítja, hogy ;;: hát igen ... nem volt idő borotválkozni a munka után... Sjetni kellett az iskolába... Amíg a fotóriporter megörökíti a pillanatot, addig a tanár nénivel beszélgetünk egy két szót. Éppen tumusváltásra toppantunk az üdülőbe. Az üdülők ebben a pillanatban érkeztek. A hall csomagokkal tele, a portás egymásután adja a szobakulcsokat, Négy nő megy egymást követve a második emeletre. Nyomukba szegődünk és ... — Bocsánat, egy pillanatkép erejéig:;, szabad a neveket? Mosolyognak s már mondják is. Horváth Sarolta az egri TÜZÉP könyvelője, Csicseli Judit a budapesti óragyárból, Mózer Józsefné a székesfehérvári finommechanikától és Mittersiller Valéria ugyancsak a budapesti óragyártól. jókedvvel, gazdaszemmel nézve az idót is. — Még tapadós — fűzi tovább a szót — azért kellett kézzel vetni. Ha lassabban megy is mint géppel, vetni kell, mert ilyenkor már a földben a helye a magnak. Délutánra biztosan megszikkad és akkor kézzel is, meg géppel is egyszerre vetünk. — Szorgalmas nép ez a ba- ranyajenői -— mondja csendesen — szeret dolgozni. Ez a vetés meg amolyan szertartásféle, olyan mint amikor az mm Még egy fénykép — a terasz ról az első pillantás a városba. — Engem már sokszor fényképeztek újságba, televízióba, de csak nagy ritkán jelent meg — mondja egyikük. Ez a kép megjelenik? Mint a mellékelt ábra bizonyítja — igen. Kellemes üdülést. ember megszegi az új kenyeret. A domb „ráncaiban” a barázdák közt napszítta kalapban parasstemberek hajlongaA színészklub egyik sarkában a rádió mellett, szereppel a kezében találjuk Korándy Dénesi, a Pécsi Nemzeti Színház művészét. — Elnézést, hogy zavarunk. — tanulsz? — Igen, az új szerepemre készülök — mondja s egy pillanatra leteszi a szövegkönyvet az asztalra. — Címe? — Tűzijáték — mondja, — Egy új operett, írója Paul Burkhard. A történet egy sváj ci kisvárosban játszódik, én Albert Oberholzer gyáros szerepét játszom majd. Érdekes feladat lehet. Most a Médeiában Creon királyt ala kítja s a görög tragédia után egy operettszerepet játszik. — Nem furcsa az ellentétes szerep? — Nem — mondja, — ilyen a színészi munka. Ez a szép benne..: — s már nyúl ismét szerepe után .. > A Jókai utca végén épült új szövetkezeti házak egyikébe éppen költözködnek. Álljunk csak meg egy pillanatra. Ügy már esetten is a fényképezőgép, megörökítve a nagy pillanatot — az új lakásba költözést. — Hova viszik ezt a szép szekrényt — kérdezzük a mun k ásóktól. — A második emelet 20. '<zámú lakásba — mondják. Mi is utánuk megyünk. Az új lakásban egy idősebb, fehérhajú asszonyt, találunk- Lábasok, befőttes üvegek a parketten, a székek az asztalok tetején, minden a költözködés bizonyitéka. — A bátyám lánya költözködik ide — mondja az asz- szony. Befizetett 18 ezer forintot s eljött a mai nap. Azt hiszem ma nincsen boldogabb ember nálunk, mert én is vele lakom. Olyan friss ez az épület, hogy még címe sincs. Gyorsabban épül mellette a többi ház is. Címük ideiglenes: Jókai utcai első számú lakásépítő szövetkezet 3. számú épület Szöveg' Garay Ferenc—Wesztl Márta Fotó: Hillebrand hajós — Történelem óra van, a II. Intemacfonálét tanuljuk — mondja dr. Decsi Lászlóné. — Elmondhatom, hogy sokszor könnyebb az estisekkel, mint a nappaliakkal Komolyan veszik a tanulást.;. — Mert komolyan meg is követelik — folytatja a „diák”, Nagy Ferenc, a Húsipari Vállalat villanyszerelője, aki éppen a térképnél felel. Igaz, nem könnyű a napi munka «tán hetente négyszer este fél nak. Három ember szórja a magot, három pedig a lovat vezeti, vetnek, boronáinak. Hortobágyi Pál a baranya- jenői Rákóczi Tsz elnökhelyettese nézi a munkásokat Vetnek, — mondja csendesen — Ez mindig öröm a pa rasztembemek. Sok az eső — szói, s próbálgatja milyen mé lyen süllyed cipője orra a ned vés, barna földbe. Most kiderült Igaz, még a nap is süt — mondja amolyan igazi faluéi Galambosi László: SZÜRETI DAL Tőkék padjában szundikál a szőlő, holnap lemetszik érett álmait, hordók harangja kong, cirádás templom a szőlőhegy, kitárja ajtait. A rőzselángok csizmáit a szellő lábára húzva száll az ég felé, a nyársakon forog a barna bárány, a katlanokban zsong a sűrű lé. Szüret! Szép szőke, göndörhajú isten, neved dalolva áldozunk neked, púposra töltsék kövér kádjainkat a drágagyöngyből ötvözött fejek ■.. Üj-Mecsekaljától Fehérhegyig Lgy idő Óta igen barátságos a Széchenyi téri éjfél Amióta fénycsövek vetélkednek a nappali fénnyel, eltűntek a tér imbolygó árnyai, melyek néha testet öltve és az árnyakra egyáltalán nem jellemző hangoskodással mászkálták keresztül- kasul a tér virágágyait. Hát ennek befellegzett. Minden illetlenkedésre „fényt vet” az éjféli Széchenyi tér s a taxisofőr is „megszűrheti” már, ki alkalmas arra, ki nem, hogy ajtót nyisson a számára. Na nem arról van szó, hogy számkivetett- ségre ítélték e jó kedvű „második műszakosokat”, mert azért a gondviselés rájuk is kiterjed. S ha nem is az ő kedvükért rendszeresítették az éjfél utáni buszjáratot, őket is felveszi zokszó nélkül, amiért hálából el is nevezték „kék-szanitécnek”. Nos, egy ilyen autóbuszra kapaszkodtunk fel mi is, hogy Üj-Mecsekaljától Ferihegyig ismeretséget kössünk utasokkal, kalauzzal, gépkocsivezetővel. Nem volt szerencsénk. Nem tudtuk, hogy hét közepén az éjszakai járatnak is „holt szezon”-ja van és sokkal alkalmasabb lett volna szombat, vasárnap a vállalkozásunkra. — Akkor igen! Azt látnák csak, mi van itt ezen a két napon. Ezt Sütő Gyuláné az autóbusz kalauznője mondja, de semmi rosszallás nincs a hangjában. — Hát azok kész viccjáratok. Gondolhatják mi megy itt, amikor összeszedjük az tirögi hegyek szilaj pincelátogatóit, akik Üj-Mecsekalján összevegyülnek az „Olimpiából” érkező .„szolidan spicces” utasokkal Van azok között magyarnóta, operett, operaénekes „ígéret”, alkalmi bűvész, viccmester, minden. De nem szemtelenkednek ám, leszoktattuk őket róla. Szépen megkérik az embert, szabad-e énekelni. — Csak „pianó- ban”. — És ők megértik, nem hangoskodnak. Sajnce, nem volt részünk ilyen ingyenes műkedvelő élvezetben, komolyak és itt-ott mogorvák voltak a szerda éjszakai busz utasai. Mint az a fiatal pár is, aki a Hal térnél szállt fel; Hiába is próbálkoztunk, nem sikerült összeismerkedni velük; A férfi ugyan hátramorgott valamit, de abban semmi biztató nem volt, pedig nagyon szerettük volna kideríteni, hogy a „fiatal párunk” színházban, vagy legrosszabb esetben a Nádor kupolatermében töltötte az estét. Csak amikor a Budai vámnál szedelőzködtek, akkor derült ki a zárkózottságuk oka. Ugyanis a hölgy elől a férfi szabálytalanul a hátsó ajtón lépett ki a buszból és a kalauznő mégcsak nem is tiltakozott. Ügy látszik ő jobb emberismerő nálunk, ö tudta, hogy nem illik beavatkozni haragtartó szerelmespárok dolgaiba; De volt még egy búskomor utasa az éjszakai busznak. Egy fiatal ember. Lógó fejjel maga elé merülve üldögélt és csak a lábánál lapuló nagy utazóböröndjét nézegette. S miután őnála nem volt kilátásban semmiféle elutasító veszély, megkérdeztük szomorúsága okát. A válasz eléggé kitérő volt. Any- nyi derült csak ki, hogy Német Lajosnak hívják. Gyékényesről utazott ide és holnap már munkába áll a bányában. Nem mondott sem többet, sem kevesebbet. Ahogy elnéztük nem lehetett több 20—22 évesnél s alighanem elhallgatott előttünk valami nagyon lényeges dolgot. Talán azt (távol álljon tőlünk a gyanúsítás), hogy mégsem kellett volna olyan könnyedén, olyan legény esen elbúcsúzni valakitől ott a gyékényes! állomáson. Fehérhegytől Visszafele viszont csupa jókedélyű utassal volt dolgunk. Pincérekkel, ruhatárosokkal, felírónők- kel, zenészekkel, autóbuszvezetőkkel, kalauzokkal, akiknél nemcsak azért érthető a jókedv, mert hátuk mögött a fárasztó műszak, hanem más egyébért is. Leginkább azért, — és ezt Futó Sándomé autóbuszkalauz mondta: — végre megérték, hogy az éjszakai műszakok után nem kell félórákat, órákat gyalogolniak amíg hazaérnek. Igaz, hogy nem szállítja őket „küszöbig” a busz, de így is nagyon sok órával meg- hosszabították a pihenő időt. Egyedül talán Matics Sándor elégedetlen. Nem azért, mert ő még szolgálatban van (különben ő a riportban szereplő busz vezetője), hanem ennél sokkal nyomósabb okok miatt. Ilyeneket mond: — A kocsik túl vannak hajtva. Rövid a menetidő. — aztán részletesebben is elmondja a bajokat. — Kevés az a tizenöt perc, amit a menetidőre adnak Fehérhegytől a Széchenyi térig. Ilyenkor éjjel még tudjuk tartani az időt, mert kisebb a forgalom, de sajnos ezt nappal is megkövetelik tőlünk. Nappal, amikor a vasúti sorompótól a köz- 'ekedési rendőrig és az útjavításig ezer „természetes” akadály gátolja a pontos érkezés, indulás betartását. Ebből származnak zlán a nyolc-tíz perces késések is, amiért a közönség jogo- an zúgolódik. És mit tehet az autóbuszvezető? Jobb híján el- ’iseli a közönség zúgolódását, vagy osztozkodik rajta a kalauzzal. Ha lehet, én úgyis tartom magam a pontossághoz, de >zt ne várja tőlem senki, hogy hajrával gyorshajtással pótoltam a késéseket. Én nemcsak a kocsi épségéért, hanem az uta- ~ok életéért is felelősséget vállaltam. lery mondta el ezt nekünk Matics Sándor, ml pedig -zal adjuk tovább a Közlekedési Vállalat vezetőségének, hogy idemes elgondolkodni az autóbuszvezető érvelésén. Annál is Inkább, mert nem ő az első gépkocsivezető, akitől hasonló panaszokat hallottunk.
