Dunántúli Napló, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-02-01 / 207. szám

2 NAPLÓ I960. SZEPTEMBER t. 1 Film, Fii Film <5#^ tiizta izezelem t&iténtte Alapjában véve az a csalha­tatlan értékmérő a filmeknél, hogy mennyire tud behatolni az emberi érzelmekbe, meny­nyit tud megmutatni — kevés, egyszerű és érthető eszközzel — az emberből. Ez a japán film még a legkérgesebb lelkű, érzéketlen nézőben is életre- kelti azt a belső világot, ame­lyet az ember csak ritka, meg­hitt perceiben érez és lát. A japán filmgyártás nem­csak mennyiségi termelésével, évi több száz filmjével, de né­hány, sőt jónéhány művésziles magasra értékelt, a világ film­termésének javába tartozó al­kotásával is az élvonalba tar­tozik. Kétségtelen, hogy ko­runk egyik legnagyobb gondja az atamkérdés, és ebből a ja­pánok tizenöt esztendővel ez­előtt tragikus, soha el nem fe­lejthető ízelítőt kaptak. Ja­pánban életkérdéssé lett az atomháború elleni tiltakozás és nem véletlen, hogy a japán filmgyártás az utóbbi tíz év­ben legjelentősebb műveit ép­pen ebből a témakörből al­kotta. (Rákhalászok, Hirosima gyermekei, stb.) A film újszerű módját keresi annak, hogy a már többször ábrázolt, megdöbbentő hiteles­séggel közreadott atomtragé­diát ismét az emberiség emlé­kezetébe idézze, de elhagyva a nyers, eddig szokásos naturális kifejező eszközöket Az újszerű módot megtalálták. Az atom- támadás a filmben csak követ­kezmény, de olyan, amely visszatarthatatlanul belefolyik a két fiatal szerelmébe, útjá­ban rombol, ousztít, testi és lelki nyomorúságot idéz elő. Szélesen hömpölygő, epikus áradású film. Dramaturgiája zárt és kategorikus, fényköré­be a két szerelmest állítja, és csak őket, minden más ßzinte elmosódik mellettük. A film alapszerkezete roppant egysze­rű. Egyfelől a fiatal emberpár megrendítő, csodálatosan szép szerelme, másfelől az atomha- lál, a sugárbetegség alattomos pusztítása, a társadalmi könnye zet alig titkolt ridegsége, ame­lyet csak néhol tör meg a pol­gári humanizmus a két javí­tóintézeti nevelő személyében. Ebben az embertelen légkör­ben vergődik Kantaró és Mit- suko, ebben teljesedik ki, lé­pésről lépésre meggyőzve ér­zelmeket és józan gondolatot — a film mondanivalója: soha atombombát! Feszültség és művészi ran­gon tartott mondanivaló, ap­rólékos gonddal sikerült ki­munkálás és bátorság. Tulaj­donképpen ezekben foglalható össze a film tartalmi értéke. Ritka filmben látni olyan nagyszerű jelenetet, mint ami­kor Kantaro, aki a robogó vo­natból ugrott ki, hogy szerel­mesét megláthassa, a szó szo­ros értelmében mindent egy kockára téve elmegy a leány­nevelőintézetbe, kezében a doboz süteménnyel, vagányság gal és meghatóan tiszta szere­lemmel. És ugyancsak ritka olyan jelenettel találkozni, mint amikor a békés környezet ben, zápor utáni téren, a pá­don a barátságos, szürke eső­felhők alatt, a kiegyensúlyozott teljességéig kidolgozott kömye zetben megszólal a kétségek között vergődő beteg lány: — Meg fogok halni.; s Itt már nincs cél benne, csak életösztön, csak sóvárgás a szépség, a szerelem és az élet után. S ha íel-feilobban is benne a fiatalság heroizmusa, életvágya, mint a festői tera­szon, az első csók után. már csak addig futja belőle, hogy az álmokhoz ragaszkodjon. — „Mert ha nincs is célunk, ál­mok nélkül mégsem élhetünk” — mondja. Először itt gondolkodik el az ember, hogy a határozott há­borúellenesség mellett megmu­tat-e valamit a film a japán társadalomból is? Sokat És művészien, hival­kodás, direkció nélkül; Jóllehet, hogy az operatőr szemével látott külső környe­zet, a csodálatosan szép palo­ták, színes áruházi forgatag ki­egyensúlyozottságot, jólétet hir det, meg se mutatja a társa­dalom belső arcat, de a két fiatal sorsa önmagért beszél A A Fekete-tenger lánya Színes szovjet vígjáték Az ogyesszai filmstúdió kedves, érzelmes-szerelmi tör­ténetet vitt filmre és eközben hadat üzent a „modernkedő” művészeti kontároknak. Mind­kettő jól sikerült. Mármint a tehetséges halászlány és a bá­natos matróz bájos szerelmi története, meg a kontárok le­leplezése. Vérbeli vígjáték, amely töb- bé-kevésbé az operett-szabá­lyokhoz igazodik. A műked­velő csoportból kinőtt tehetsé­ges lány, meg a nagyvárosok­ban mindenütt tenyésző sápa­tag művészet-utánzat össze­ütközése remek alkalmat nyújt a művészeknek arra, hogy kacagtató helyzeteket teremtsenek, s eközben meg­mutassák a szovjet nép ki­apadhatatlan életkedvét, alko­tó tehetségét. A Fekete-tenger partján és sok jelenetben ép­penséggel a tengeren zajlik a játék. Nem hiányzik a cselszö­vés, a szöktetés, láthatunk ördöngősen táncoló matrózo­kat és gyönyörű tengerparti képeket. És mindenekelőtt szerelmet, amely a gyönyö­rűen éneklő Szofija és Vászja, a kormányosjelölt köré fon szivárványból szőtt hálót (hogy a vígjáték stílusához alkalmazkodjunk). A kotko- dácsolásból, gágogásból és marhabőgésből „mezőgazdasá­gi témájú” dalt komponáló „maestro” igazi paródia figu­ra, s leginkább akkor, amikor paródia volta ellen tiltakozik. Nem kevésbé a dalát éneklő dizőz, s aki a filmet nézi, ok­vetlenül gondol arra is, hogy ilyen dizőzikék nálunk is akadnak szép számmal és gyakran okoznak keserű per­ceket a szórakozni vágyó kö­zönségnek azzal, hogy bárgyú dalocsákat nyöszörögnek és nyafognak. No de az életerős, egészséges emberek csak ne­vetnek rajtuk és ez fegyver­nek is elég. Szerencsére van igazi művészet, igazi szerelem, igazi élet és vannak ilyen jól sikerült vígjátékok is, ame­lyek másfél órára valóban ké­pesek százszázalékosan elfe­ledtetni velünk minden gon­dot; i csillogás, a halkan suhanó au­tók mellett Mitsuko nem tud orvosságot venni magának, amely talán meghosszabbíthat­ná az életét, szerelmét Kan táró­nak ismét lopnia kell, és csak alapvetően becsületes jelleme téríti vissza a jó útra. A fiúk és a lányok nevelőintézete ra­gyog a tisztaságtól, minden csillog és modem, kényelmes, de ezek csak tárgyak, ez csak az érzékiden miliő, és ben­nük egy olyan társadalom szám űzöttei élnek, akiknek a jólét­ből, a külső csillogásból csak a puszta látvány jut A leány meghal, a fiú pedig hiába érte el legszebb vágyát, hiába kapott munkát az autó­javító műhelyben, a leánnyal együtt meghal a cél és az álom is. Mire a kórházba ér, már csak az üres ágyat találja. Alig van derűs, bizakodó szín ebben a filmben, minden lehangoló, szomorú és fárasztó. Figydmeztető. Kiáltó. Szerel­met, ifjúságot, emberséget, vá­gyakat és szépségeket pusztu­lásra vet a háború, az atom- halál. Az emberiség legádá­zabb ellensége. Aligha lehetett volna mind­ezt szebben, megrázóbban és emlékezetesebben elmondani, mint a japán filmművészek ebben a filmben tették. Thiery Árpád Másfélmülií általános- és középiskolai tanuló A magyar pedagógia tör­ténetében nagyjelentőségű tan­év-reform előkészítésének esz­tendeje kezdődött csütörtökön az általános- és középiskolák­ban. A tanévnyitó ünnepsége­ket országszerte ezen a napon tartották. Az 1960—61-es ok­tatási évben az általános is­kolai tanulók száma megha­ladja az egymiMióiiáromszáa- nyolcvanezret, a középiskolák­ban pedig száznegyvenhat­ezer diák tanul. Az általános iskolások közül a most kezdő­dő tanévben már mintegy két­százezren részesülnek politech­nikai képzésben, s több mint ötvenezer általános gimnazista vesz részt hetenként egy napon gyakorlati foglalkozáson. így tehát a műszaki gyakorlati oktatásban részesülő diákok száma meghaladja a negyed- milliót. Időjárásjelentés Várható időjárás péntek es­tig: változó felhőzet, .helyen­ként, elsősorban északon ki­sebb esővel, egy-két helyen délutáni zivatarral. Mérsékelt délnyugati, nyugati szél. Vár­ható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 10—14, legmaga­sabb napali hőmérséklet hol­nap 21—24 fok között. Mindig megindító vállalko­zás régi nagy mesterekről, művészekről életrajzfilmet készíteni. Végtelen nagy tisz­telet, a művész iránti szeretet kell ehhez. Az osztrák film­gyártás eddig is megörvendez­tette a világ filmközvélemé­nyét néhány remekbesikerült életrajzfilmmel, de a Mozart életéről készült alkotás se ma­radt el a korábbi igénytől, tiszteletteljes valósághűségtől. Mozart élete egyébként is megindító volt, tele nagyszerű álmokkal, csodálatos meló­diákkal, dúsgazdag érzelmi vi­lággal, szeretettel, művészet­tel. Természetes, hogy egy film kereteibe nem férhetett be a nagy művész rövid, de roppantul nehéz, gyötrődések­kel, betegséggel, megaláztatá­sokkal terhes élete, de ami a leglényegesebb volt, ami mű­vészetével oly szorosan össze­forrt, ami emberségét, művé­szi nagyságát megmutathatta, az nem maradt ki a filmből. Kicsit szomorkás, kicsit könnyeztető film, néhol talán át is siklik a kelleténél lá- gyabb megfogalmazásba, de Mozart és Gottlieb kisasszony csodálatos szerelme még ezt a megterhelést is elbírja. Mozart életének utolsó idő­szaka elevenedik meg, a film tulajdonképpen a Varázs­fuvola és a Requiem születé­sének története. És a nagy szerelemé, amely a világtörté­nelem legszebb, leghűségesebb szerelmeihez hasonlított. Mozart koporsóját már sen­ki nem kíséri ki a hóviharban a temetőbe, de benn a szín­házban este a Varázsfuvola előadására készülnek. És nem marad el az előadás, mert Mo­zart nagy zenei örökségét ápolni kell, mert énekelni kell. Hirdetni a zeneművészet, a melódia erejét, fenségességét, szépségét, hirdetni mindazt — a legszebb emberi dolgokról —, amelyet a halhatatlan ze­neszerző hangjegyekbe ötvö­zött. Az osztrák filmgyártás mél­tó emléket állított ezzel a filmmel Mozart emlékének. (20.) Az ismeretlenek között egy aránt voltak nők és férfiak. A nőket karcsú nyakuk, gömbö­lyűbb arcvonásaik és szintén rövidre vágott, de dúsabb ha­jukról lehetett megkülönböz­tetni. A férfiak magasabbak, erősebbek voltak. Álluk széle­sebb volt, s általában voná­saik is olyan jellegzetessége­ket mutattak, amelyek után a Földön is a két nemet meg lehet különböztetni. Afra ugyan látta, hogy a fluoros égitest embereinek ke zén csak négy ujj volt. Ugyan olyan arányos ujjuk volt, mint a földlakóké, de mintha nem lettek volna Izekre tagolva, hanem könnyedén behajoltak és nem végződtek körmökkel. Lábaikat nem lehetett meg­figyelni, mert talpaik mélyein besüppedtek a padlót borító, puha szőnyegbe. Minél tovább nézegették a földlakók az idegeneket, an­nál kevésbé tűnt furcsának külsejük, sőt mi több, annál nyilvánvalóbbá vált egészen különös, egzotikus szépségük. Nagy, okos és barátságos sze­mük, amelyekkel szelíden néz ték a földlakókat, ellenállha­tatlan varázst árasztott. — Milyen gyönyörű szemek! — jegyezte meg őszinte elra­gadtatással Afra. A mi sze­münk is szép, de az övékéhez nem is lehet hasonlítani — Vajon miért van oly nagy szemük? — kérdezte súgva Tey. — Minél nagyobb a szem, annál gazdagabb a recehártya és több részletet tud a kör­nyező dolgokból kiragadni. Tey íejbólintással közölte, hogy megértette a magyaráza­tot. Egy idegen űrhajós lépett elő és kezével hívogató mozdulatot tett. Nyomban ezután a folyo­sónak a fluorikus égitest em­bereitől épített részén kialudt a földi fény. — Hü, — kiáltott fel Mutt Ang. — Erre nem gondoltam! — Én oltottam el, szólalt meg nyugodtan Kary, és az eloltott fény helyett meggyúj­tott két erős négyszázharmin­cas szűrővel ellátott villany- körtét. — Olyanok lehetünk, mint valami holttestek, — mondta Tajna. — Milyen kellemetlen látványt nyújthatunk ebben a megvilágításban. — Nem kell nyugtalankod­ni, — vigasztalta meg Mutt Ang. — Uj barátaink legjobb látási spektruma inkább az ibolya, vagy éppen az ibolyán túli fény felé hajlik. Vagyis ez azt jelenti, hogy sokkal melegebb és gazdagabban ár­nyalt színeket tudnak felfog­ni, mint mi, de persze ponto- san nem ismerem ezt a jelen­séget. * A földlakók néhány fényké­pet készítettek. Aztán egy kis reteszen át oszmiumkristályok alapján működő becsomagolt megafont küldtek át az idege­neknek. A fluoros bolygóról érkezett űrhajósok átvették a megafont és felállították egy háromlábú állványra. Kary vékony rádióhullám-nyalábot irányított a serleg alakú an­tennára. Kiskunhalasi dinnye a pécsi kislány kezében. A kiskun­halasi Mező Imre Tsz eddig 300 mázsa dinnyét adott el a pécsieknek’ pedig rég elmúlt már Lőrinc napja.---------------*--------------­— VÉDNÖKSÉGET vállalt István-aiknán Takács László ifjúsági brigádja egy újon­nan érkezett szénfűrósz fe­lett. A nagyteljesítményű bányagép egyelőre csak pró- , baüzemel, utána azonban már az ifjúsági brigád ter­mel vele. — A TÁRSADALMI .Szemle augusztus hónapban nem jelent meg. A szerkesz­tőség közölte, hogy szeptem­ber hónapban kettős számot ad ki. — A MOHÁCSI Selyem­szövőgyárban szeptember el­sejétől kezdve új bérezést vezettek be. A minőségi tel­jesítményeket figyelembe vevő új, minőségi bérezés bevezetését örömmel fogad­ták a selyemgyári dolgozók. — A SZOT Mérnök Tech­nikus Tanács szervezésében a Vasas Szakszervezet pécsi megyebizottsága az 1960—61- es tanévben a következő tan­folyamokat indítja. Kezdő mű szaki rajz és műszaki mate­matika, haladó műszaki rajz és műszaki matematika. Je­lentkezni lehet, Pécs, Színház tér 1. II. emelet 7—16 órától. A másik űrhajó fluorikus légkörében felcsendült az em­beri hang és zene. Ugyanezen az úton levegőelemző készülé­ket is átjuttattak s így meg­állapíthatták az ismeretlen bolygó légkörének hőmérsék­letét, légnyomását és levegőjé­nek összetételét. A várakozá­soknak megfelelően, a fehér űrhajó belsejében alacsonyabb volt a hőmérséklet, mint a földiek hajóján: nem haladta meg a hét fokot, a légnyomás nagyobb, míg a gravitációs erő csaknem ugyanaz. — Azt hiszem, hogy testük hőmérséklete nagyobb. Hiszen a mi hőmérsékletünk is maga sabb a körülöttünk levő átla gos húsz foknál... A ml mér tékegységeinkben kifejezve úgy gondolom, vagy tizennégy fokos lehet a hőmérsékletük. Egy férfi és egy nő közele dett az átlátszó válaszfalhoz Nyugodtan levetették maguk ról téglaszínű ruhájukat, meg fogták egymás kezét és meg álltak mozdulatlanul, min két szobor. Aztán lassan meg fordultak, hogy lehetősége nyújtsanak testük tanulmá nyozásához. Testalkatuk mé az arcuknál is jobban hason lított a földlakókéra. A fluo rikus bolygó embereinek test harmonikus arányaival min denben megfelelt a földi szép ségideálnak. (Folytatjuk.) — A MEGYE területén a KISZ-kongresszsi versenybe több mint 70 ifjúsági brigád nevezett be. — SZÉCHENYI-AKN ÁN Nagy Miklós feltáró brigádja benevezett a szocialista mun ka ifjú brigádja versenybe. Szocialista szerződésben vál­lalta, hogy az eddigi 50 fo­lyóméteres feltárási tervet öt méterrel túlteljesíti; — UJ IFJÚSÁGI brigád alakult a KlSZ-kongresszus tiszteletére a Siklósi Faipari Vállalatnál. Vállalták, hogy a tervüket 105 százalékra teljesítik. Jelentős az anyag­takarékossági tervük is. Vál­lalták, hogy társadalmi mun. kában megjavítják a kultúr­otthon székeit, résztvesznek a eiklósi vízmű építésén. A közös felajánláson kívül 32 fiatal tett egyéni vállalást. — SZÉCHENYI-AKN ÁN egy csillejavító brigád ala­kult. A kongresszus tisztele­tére a brigád tagjai vállal­ták, hogy napi kilenc csille helyett 11 csillét javítanak meg személyenként. — A BARANYA megyei Kiskereskedelmi Vállalat a 10. bányásznap alkalmából Komlón lévő boltegységeit szeptember 3-án, szombaton reggel 7 árától 20 óráig, 4-én, vasárnap reggel 7 órától 16 óráig tartja nyitva. A bányász napi vásáron a piactéren ki­egészítő pavilonok is árusíta­nak. Leányka- és fiú. női és férfi átmeneti és télikabátok, sportöltönyök, paplanok, rá­diók és televíziós készülékek bő választékban kaphatók. — Szeptember 3-án este 8 óra­kor a komlói strandfürdőben létesített halászcsárdában a legújabb hanglemezekből be­mutatót tartanak zenei fejtö­rővel. A nyertesek hangleme­zeket kapnak;

Next

/
Oldalképek
Tartalom