Dunántúli Napló, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-02-01 / 207. szám

1960. SZEPTEMBER 2. NAPLÓ „Egérlyuktól44 a palotáig Zobók-aknai jegyzetek Egyszer, még 1953-ban jár­tam Zobák-aknán. Akkor kezdték mélyíteni. Ha jól em­lékszem, hatvan méternél tar­tottak a „baráberek”, így ne­vezik az aknamélyítőket. A dombtetőn nem volt más, mint két fából ácsolt, deszkákkal borított gúlaalakú aknatorony, egy felvonulási épület, szana­szét heverő téglák és beton- idomkövek, no meg sár. Bo­káig érő sár. Bár a dombtető ma is tele van téglák, betonidomkövek és csövek halmazával, az ak­na körvonalai már véglegesek. Áll a két fém-aknatorony, a gépház; kompresszorház, transzformátor-épület, mű­hely, kijelölték a fürdő és iro­da helyét. Méretek ma­hogy ami­ki­Szovjetunióban tanult gyár diákok mesélték, több éves távoliét után, kor hazajöttek, minden csinynek tűnt. Valami hasonló érzés kerí­tett engem is hatalmába Zo- bákon, csak ellenkező előjel­lel. Ügy éreztem, mintha az óriások birodalmába tévedtem volna be. A pécsi és komlói bányaméretekhez szokott sze­memnek minden nagy itt. Kezdem a két aknatorony­nyal. ötven méter magas acélkolosszusok, szédeleg az ember, ha felnéz. Mindegyik­re négy, egyenként öt és fél- méter átmérőjű óriáskereket szerelnek a szállítókas vonta­tására. (Ma még csak kettő van mindegyiken.) A két monstrumot 900 méter mély­ségig tervezték, s kellő ki­használtság esetén 300 vagon szenet szállítanak naponta. Ezek száraz műszaki adatok. De amikor a torony alatt áll az ember, s a behemót vas­lábakra tekint, vagy az irtó­zatos betontalpakat veszi szemügyre (egyetlen talpazat csaknem száz tonnát nyom!), nos, akkor az embert lírai ér­zések kerítik hatalmába. Sze­retne költővé válni, hogy az ember nagyságáról, erejéről és legyőzhetetlenségéről éne­kelhessen. Ez az érzés lépten-nyomon végigkíséri az embert. Akkor is, amikor a Z-alakú transz­formátorépület zegzugos, vég­telennek tűnő folyosólabirin­tusát járja, s meghallja: csak­nem húszezer légköbmétert zár magába. S utána még va­lószínűtlenebb számot tesz­nek a szeme elé: az új, hat­emeletes és háromezer szemé­lyes fürdőt, az irodákat is be­leszámítva, több mint negy­venezer légköbméteresre épí­tik. Negyvenezer légköbmé­terre! (Mondanom sem kellene: a fürdőt felszerelik fekete-fehér öltözővel, kvarcolóval, test­szárító folyosóval, orvosi ren­delővel, inhaláló berendezés sei. Ez már természetes.) Utcabált lehetne rendezni a bányában gép tetején trónolva irányítja az acélkeménynek látszó szik­lafalba a fúrószárat. A legidősebb sem több har­mincöt évesnél. Jókedvűek, nagyon dicsérik a fülsiketítő zajjal dolgozó masinát. Amikor megkérdem, hogy érzik magukat ebben az új bányában, felragyog Háhn János szeme: — 1944 óta vagyok bányász. Amióta itt dolgozom — annak már öt éve — úgy érzem ma­gam, mintha egérlyukból a palotába kerültem volna. Sen­kit sem akarok megsérteni az öregbányákban dolgozók kö­zül, de elhihetik: egérlyuk az a mienk mellett... Erős hasonlat, de találó. Béta-akna első szintjén olyan vágatban is jártam, ahol nem tudtam kiegyenesedni. Nem tíz-tizenöt, hanem több száz méteren át — olyan alacsony volt a vágat. Nyomasztó érzé­sek kerítettek hatalmukba, itt éreztem először, hogy fölöttem irtózatos súlyú földréteg van. Itt, Zobák-aknán fütyürész- ni lenne kedvem. Ez a vágat közel öt és fél méter átmérő­jű. (Az öregbányákban a há­rom és fél méteres a leg­nagyobb.) Valóban palotának tetszik. Vegyük hozzá még a fénycsővilágítást!) Némi túl­zással: utcabált lehetne ren­dezni benne. A pécsi „öregbányákban” vagy öt és félszáz méter a leg­nagyobb mélység. Zobákon 573 méternél kezdenek, itt ez az első szint. Maga az akna 640 méter mély, végtelennek tűnő gyors vágtatás után érünk az első szintre. Mind a két szinten nagy ke­resztvágatot hajtanak. Az el­sőben Hermusz József csapata dolgozik. A délelőttös harmad három fürdőnadrágra vetkő­zött emberből áll. Csak a csiz­mát, meg a bőrsisakot hagy­ják még magukon, pedig nincs is nagy meleg, huszonöt fok talán. Kettő a Hausherr fúró­gép mellett van, egy pedig a Harcban a derékig érő iszappal Azért még a Hausherr fúró­géppel sem álom a munka. A természet néha nagyon mos­toha hozzájuk. Mint most is. Cudar kemény kőbe értek. Valósággal falja a vidiát, 14 kell a szokott 4 helyett. A múlt héten iszappal vias­kodtak. Fúrnak, robbantanak, csil- léznek és biztosítanak — te­hát haladnak a megszokott ritmus szerint Egyszercsak az egyik csendes szünetben fur­csa pukkanást hallanak. Az­tán surrogni kezd valami. Mi re felocsúdnak, feltartóztat­hatatlanul jön az iszap az ol­dalból. Egy régi, beiszapolt kutató­fúrásra akadtak. Szerencsére, nem ijedősek. Nekiveselkedtek és csaknem 48 órás emberfeletti küzde lem után kitakarították az iszapot. Százötven csillére va­lót küldtek a külszínre! A tengernyi nehézség ösz- szeforrasztja az embereket. Olyan ez a három különböző helyen lakó bányász is, mint­ha testvérek lennének. Itt, ha az ember azt kérdezi vala­melyiktől, hogy hány gyereke van a pajtásának, kinevetik. Nagyon könnyű és naív kér­dés ez számukra. A komo­lyabb kérdés ott kezdődik: mikor fájt a pajtás kislányá­nak a foga utoljára. Az összetartás végül is meg­hozza a gyümölcsét. Nemrég hétezer kalóriás szénre buk­kantak, a kitűnő „porosz” és lengyel szénnel egyenértékű szenet csikartak ki a termé­szettől! 150 vagonos koncentrációval akarják a napi 300 vagont ki­adni. Kézi csillézés és ló nem lesz. Különböző méretű gumi­szalagokkal szállítják a sze­net a föld alatti buktatóig, on­nan pedig mozdonyokkal az aknáig. Más bányákban izmos legé­nyek állnak az aknánál és erőlködve tolják a kasba a csilléket. Itt nem lesz hóruk­kozás. Félautomata berende­zés tolja be a csillét, az akna­csatlós egyetlen könnyed moz­dulatára. Más bányákban öreg, baju­szos váltóőrök rostokolnak az elágazó vágatok mentén. Ha vonat jön, előbújnak bizton­sági odújukból és... Zobák- aknán nem lesz váltóőr. Elekt­romos integraberendezést al­kalmaznak helyette. Ne ijed­jünk meg a nehezen kimond­ható szótól: nagyszerű dolog ez! Egy ember helyettesíti a váltóőrök egész légióját. Az előtte lévő kezelőpulton lesz bánya vágányhálózatának kicsinyített mása. Színes lám­pák kigyulladása jelzi, mikor, merre haladnak a mozdonyok. Egyetlen mozdulat, nem nehe­zebb, mint a telefonközponto­sé és a váltó átáll. Az egész pécsi széntröszt­nek csak egy Hausherr fúró­gépe van — Zobák-aknának máris kettő. Jövesztőgépet kapnak, kompresszoruk há­romszor annyi levegőt ád per­cenként, mint az öreg pécsi aknáké. — Zobák-aknán min­den új és nagyszerű, gép, fém és automatabánya lesz ez. Ebben az esztendőben nem rendezik meg a szokásos bá­nyásznapi kirakodóvásárt. E helyett a bőséges árukészletet boltokban bocsátják a vá­sárló bányászok rendelkezésé­re. Az üzletekben szeptember :-án kezdődik és szeptember 9-ig tart a bányásznapi vásár. Ez idő alatt adják el azokat az áruféleségeket is, amelyek elsősorban bányászutalványra kaphatók. A vállalatokkal történt meg­állapodás alapján csak ven­déglátó egységek települnek ki a bányavidékre. Pécsbányán a kultúrház ud­varán meleg ételekkel, jófajta borokkal és sörrel várja az ünneplőket a Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat. Ugyanitt ideiglenes cukrász­dát és presszót létesítenek, Autót vesznek a bányászok A jövő héten lesz a bányásznapi vásár ahöl nagy mennyiségű süte­ményt, fagylaltot hoznak for­galomba. Pécsszabolcson a kultúrház udvarán kertvendéglőt létesít a bányásznapra a Pécsi Ven­déglátó Vállalat. Ezenkívül cukrászkészítményeket, presz- szókávét és fagylaltot árusító pavilont állítanak fel. Ugyan­csak a kultúrház udvarán bor­kóstolót és lacipecsenye-sütést rendeznek. A Pécs-budai Élel­miszerkereskedelmi Vállalat nyolcméteres pavilonnal tele­pül ki, melyben bort, sört, hűsítő italokat, virslit, deb­recenit, cukorkát, dohányárut hoz forgalomba. A Hősök tere alsó részén a Pécsi Vendéglátó Vállalat lé­tesít nagyobb pavilont, amely­ben bort, sört, hűsítő italokat, szendvicset, virslit árusít. Kiállítás nyílik a Baranya megyei gyógyszerészet fejlődéséről \S A gyei É. M. Komlói Építőipari Vállalat azonnali belépésre keres építőiparban jártas anyag­Vezeiöket a vállalat dombóvár—szek­szárdi építkezéseire. Jelent­kezés Komló, Kossuth L. utca 13 sz. 590 Gép, fémt automata A Zobák-aknai emberek épp olyanok, mint bárki más. Szeretik a szépet és jót, szo­morúak, ha bánat éri őket, vígkedélyűek, ha öröm láto­gatja meg házuk táját. Két dologban különböznek csak tőlünk. Az egyik: jobban sze­retik az újat. Jobban? Túlsá­gosan erőtlen kifejezés! Róth Sándor bányagépészmérnök valósággal megszállottja az új technikának! Tavaly végzett Sopronban. Harminchat hely közül vá­laszthatott és ide kérte ma­gát. Azt mondja, ő nem akar régi módon bányászkodni. Fabiztosítás? Egész Zobák- aknán talán 30 méteres sza­kasza van, az is csak azért, mert nem volt idejük kicse­rélni. ök csak fémmel és be­tonnal biztosítanak. A fejté­sekben csak fémtámot szeret­nének használni. Kamrafejtéssel nem kísérle­teznek. A komlói Kossuth- bányán vagy 70—80 vagonos munkahelyi koncentráció van. Ha igaz, a legnagyobb az or­szágban. ök két egyenként Ott hagytuk abba, hogy zobákiak két dologban külön­böznek tőlünk: mindenkinél jobban szeretik az újat és tervezőbb természetűek, mint mi. A legtöbb zobáki bányász sok évre megtervezi a maga életét. Magától értetődő tulajdon­ság abban a bányában, amely­nek jövője 1964-ben kezdődik. (Akkor kezd termelni.) A jö­vőért élő emberek mindig messzebb látnak az átlagnál. A Henmusz-brigád előtt még vagy két kilométer vár kihajtásra. Két év is beletelik, mire odaérnek. Tudják, meny­nyit keresnek, Háhn János vájár például 3500—4000 forin­tot havonta, ö házra költi a pénzét — háromszobás lesz. Társuknak, Korom László fiatal segédvájárnak autóra fáj a foga. Azt mondja: két év múlva meglesz. Tréfásan hoz­záteszi: az asszony vezeti, ha Badacsonyba mennek. Róth Sándor mérnök is autóra gondol — valóságos autóláz ütött ki az aknán. Van persze, aki hálószobabútorra vágyik, a másik meg nősü­lésre gondol, a harmadik pe­dig ... Különben mindegy. Akármire, egy a lényeg: Ezek az emberek tudják, hogy ez a hatalmas akna holtuk napjáig biztos kenyeret jelent szá­mukra. Magyar László Baranya me- Gyógyszertár Vállalat szeptember Jggin ünnepli az államosítás 10. év­fordulóját. Ebből az alkalomból a vállalat dolgozói a pécsi Janus Panno­nius Múzeum mű­vészettörténeti osz­tályával közösen gyógyszertörténeti -kiállítást rendez­nek. A szombaton megnyíló Kiállítás legérdekesebb da­rabjai — összesen több mint száz tárgy, tabló, fényké pék, kéziratos gyógy szerészkönyvek, fűvészkönyvek, a megyéből begyűj­tött patikaedények — mutatják be a gyógyszerészet, ezen belül jelentős meny nyiségű anyaggal Baranya gyógysze­részeiének történe­tét. A legtöbb ér­dekes tárgy és könyv az 1697-ben alapított és jelenleg is meglévő, védetté nyilvánított pécsi Sipőcz-féle gyógy­szertárból, vala­mint a szigetvári és siklósi gyógyszertá rákból származik. A tíz évvel ez­előtt államosított Baranya megyei gyógyszertárak fej­lődéséről isi átte­kintést nyújt a ki­állítás. Baranyában évente egymillió fo rintot költenek hálózat fejlesztésé­re, felújításra. A Baranya me­gyei Gyógyszertár Vállalat dolgozói szeptember 3-án kö zösen tekintik meg a tanúlságos kiállí­tást, majd ünnepsé gén vesznek részt, amelyen 20 kitünte tést és több mint 50 000 forint kész­pénzt adnak át a vállalat kiváló dol­gozóinaké A pavilonban dolgozó eláru­sítók munkáját két mozgóárus egészíti majd ki. Meszesen az üzletházakkal szembeni térségen a Mecsek­vidéki Üzemi Vendéglátó Vál­lalat látja el a várható nagy forgalmat. A Meszesre kitele­pült egységek, valamint a te­rületen lévő boltok meghosz- szabbított idővel tartanak nyitva. A vendéglátó egysé­gek 3-án 15—21 óráig, 4-én reggel 8 órától, 5-én 2 óráig üzemelnek. Vasas II. területén a kultúr­ház udvarán biztosítanak szó­rakozási lehetőséget az ünnep­lő bányászoknak. A Pécsi Ven­déglátó Vállalat melegkonyhás üzeme látja el választékos éte­lekkel a szórakozókat. Ugyan­itt cukrászda-fagylalt-presszó- pavilont üzemeltet a vendég­látó vállalat, a Pécs-budai Élelmiszerkereskedelmi Válla­lat pedig étel-italárusító pa­vilont létesít. Vasas II. terü­letén szeptember 4-én reggel 8 órától, ötödikén 2 óráig üzemeltetik a pavilonokat. A volt Dózsa iskola udva­rán a Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat üzemeltet majd egy melegkonyhát, ezen­kívül egy pavilonban hűsítő italokat, presszókávét, cuk­rászsüteményt árusít. Pécsszabolcson a Puskin kultúrotthonban divatbemu­tató lesz szeptember 4-én este hét órakor a Pé­csi Nemzeti Színház művé­szeinek és a Pécsi Ruházati Bolt dolgozóinak közreműkö­désével. A bányásznap eseményeihez tartozik a nyugati városrész vendéglátó kombinátjának megnyitása. Az Olimpia ét­teremben szeptember 4-én esté 7 órakor nagyszabású divat- bemutatót rendeznek a Pécsi Állami Áruház és a Pécsi Nemzeti Színház dolgozói. A jövedelem egynegyedét a halastó adja Alsómocsoládon Táncol a napsugár és mint szirének játéka olyan a halak vidám ugrándozása. Felettünk gém kering: — Ezek is megérzik, hol épült halastó — mutat a madárra az elnök, Bükkösdi József. A tavaszon, február végén kezdték el a halastó építését Rossz, lefolyástalan réten épí tették meg a 37 holdas halas­tavukat Amikor elkezdtek a gépek dolgozni, a tagok mo­rogtak: — Majd elővenné még az elnök a rétet. Honnan lesz majd szénánk. Minek ez a ha­lastó? Hogy több legyen a szúnyog? Megesznek bennün­ket a szúnyogok. Meg a ködöt is táplálja majd. Elviszi a köd a szőlőnket.;, — mondogatták a tagok. A rét nem hiányzik. Szú­nyog sincs, a köd sem lett na­a Ml.«1 iil IgI llwo|JlJi lUliulIf UK fétli-spmlzal cé k&miái 480-700,- Ft-ig 280-470,- Ft-ig fiú & leányka á'meneti tslélaliái 2?0-1100 Ft-ig női és Ili. átmeneti s téfikabátok 520 -2200 Ft-ig a (Baranya mtyyei DCiLktmktdeLmi (Válialat komlói ruházati boltjaiban és a piactéren lévő ruházati pavilonokban bő választékban vásárolhatók 32602 gyobb. a szőlőnek semmi baja. | A tagok pedig megváltoztatták véleményüket: — Csináljunk az egész rét­ből halastót. Úgyis semmitérő, savanyúfüvet termő terület ez az egész. Most már ezt mondják. Hogy miért? Annak is megvan a nyitja; Bár a harminchét holdas ta­vat egy kicsit későn, tmájus közepén sikerült betelepíteni ivadékkal és anyahallal, iva­dékból nem is kaptak annyit, amennyire szükségük lett vol­na mégis nagy jövedelmet várnak. — Már tizenöt mázsa ivadé­kot eladtunk — mondja az Uj Tavasz könyvelője, Tombi Já­nos. — Jól sikerült az ívás. Negyven—ötven mázsa ivadék­ra számítunk összesen. És mi­lyen ivadékra?! Már most 5— 6 dekásak. Mire eladjuk őket, lesznek 8—10 dekásak is. És ennek 18—20 forint kilója. — Tessék kiszámolni, hogy meny­nyit kapunk érte. — Száz mázsa piaci halunk is lesz. Ezért kétszázezer fo­rint körül kapunk. Már vár­ják a halászást a mázai, a szászvári és a komlói bányá­szok — teszi hozzá az elnök. 250—300 ezer forintot hoz ez a tó. Lényegesen többet, mint amikor még rét volt. Ak­kor 15—20 ezer forint értékű szénát gyűjthettek be róla. Hát ezért van az, hogy most már a tagok követelik, bővít­sük a tavat. Ezért, meg másért is. — Négyszázezer forintba ke­rült ennek a tónak a megépí­tése — magyarázza az elnök. — Az idén ebből az összeg­ből az állam elengedett két­százhatvanezret, mert betele­pítettük. A többi száznegyven­ezret hosszúlejáratú hitelként kell visszafizetnünk. Már az első termésből visszafizethet­nénk teljes egészében, sőt még nyereségünk is lenne. Hát csoda ezek után, ha a tagok is követelik: bővítsék a halastavat?! — Hely van, — folytatja Bükkösdi József. — Jó halász­mesterünk is, a Weiger Mihály aki érti is, szereti is a szak­máját. Úgy gondoltuk, hogy még az idén meg lehetne kez­deni egy új, húsz holdas ha­lastó építését. Nem kerülne sokba. Százezer forintból meg tudnánk oldani. Persze ehhez az kell, hogy a bank is enge­délyezze, méghozzá úgy. hogy már az idén elkészüljön. Az­tán jövőre újabb húsz holddal bővíthetnénk. Megáll. Gondolkodik; — Az összjövedelem huszon­öt százalékát adja most a ha­lastó. Jövőre ennél többet ad majd. Jövőre öt mázsa piaci ha lat szeretnénk termelni min­den holdon. És, ha sikerül megépíteni az új, húsz holdas tavat is, akkor 100 mázsa iva­dékunk is lesz. Lelkesedéssel beszél a tóról. A tóról, amelynek láthatatlan aljában kemény forintokat érő halak úszkálnak és amelynek felszínén vadkacsa úszik, csó­nak siklik Weiger Mihály ha­lászmesterrel, aki egy kicsit fáradtnak látszik. — A múltkor majdnem el­vitt bennünket az ár, — mond­ja. De, azért sikerült mégis megmenteni a töltést, a hala­kat. Sikerült. Igaz, hogy ez első­sorban Weiger Mihály érde­me, aki itt virrasztott mindig a tavon, de érdemük a tagok­nak is, akik megszerették a tavat, amelyre ma már nem úgy néznek, mint ellenségre, hanem mint jó barátra. Szalai János Vizsgázott kazónlötlit felveszünk. — Albertfalvi Vegyigyár pécsi telepe. — Pécs, Batthyány utca 2 sz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom