Dunántúli Napló, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-01-01 / 206. szám

1989. SZEPTEMBER 1. NAPLÓ 5 SS katona volt a határsértő osztrák finánc A gieiwitsi provokációtól Berlinig Szeptember harmadikén nyílik meg a nyugati városrész vendéglátó kombinátja Hosszas huzavona után szep­tember 3-án nyitják meg a nyugati városrész reprezenta­tív létesítményét, az éttermet, presszót és söntést magában foglaló vendéglátó kombinátot A kombinátot este hét óra­kor avatják fel, ekkor tartják névadó ünnepségét is, melyen az új létesítmény az Olimpia nevet kapja. Az avató után este nyolc órától a vendégek rendelkezé­sére áll az Olimpia vendég­látó kombinát Moszkva (TASZSZ). Hruscsov, a szovjet Miniszter- tanács elnöke szerdán megte­kintette a moszkvai japán ipari kiállítást. Ez az első ja­pán ipari kiállítás, amelyet a Szovjetunióban rendeztek. Hruscsov nagy érdeklődés­sel szemlélte a különböző op­tikai műszereket, elektronikus mikroszkópokat, de a . legna­gyobb érdeklődéssel a textil­gépeket nézte. — Az önök kiállítása jobb, mint az amerikai volt — mon­dotta Hruscsov Kadovaki nagykövetnek és a kiállítás igazgatóságát képviselő japán személyiségeknek. Kadovaki nagykövet és a ki­állítás igazgatósága meghívta a szovjet kormányfőt egy csé­sze teára. Hruscsov és Kado­vaki ezután elbeszélgetett a szovjet—japán kereskedelmi Laci bácsi Varsónak a Prá­ga II. nevet viselő körzetében lakik. A Lewiskiego 8. A. m. 96. alatt mindenki megtalál­hatja, ott lakik a Biok 33-ban. Felesége, a bűbájos, kedves Ilonka, magyar lány. De nem kell ehhez magyar­nak lenni, hogy kedvesen fo­gadják a Magyarországról ér­kező vendégeket — mondják ők, hiszen a lengyelek nagyon szeretik a magyarokat. Laci bácsi jön velünk. Igaz, hogy Wladislaw Jankowsky- nak hívják, az is igaz, hogy született lengyel, nekünk mé­gis csak így, egyszerűen: Laci bácsi. Könnyebb így kimon­dani, meg aztán közvetlenebb is ez a megszólítás, ö is job­ban szereti, ha így hívják. — Na, mire vagytok kíván­csiak? — kérdezi s aztán ügye sen tudja leplezni csodálkozá­sát és meglepetését, amikor erre a kérdésre olyan választ kap, hogy nemhogy ő egyedül, de hatvanhat Ilyen lelkes, ma­gyarszerető Laci bácsinak is elég lenne hirtelen. — Rendben van. Megmuta­tok néhány várost. Beülünk a Warszawa gyárt­mányú, kényelmes gépkocsiba és elhatározzuk, hogy a hosszú út minden viszontagságát el­viseljük. ...Huszonöt magyar Jurata közepén. Jurata a Hel-félszigeten fék szik. Több mint négyszáz kilo méternyire van Varsótól. Ha­ragos a tenger, ötméteres hul­lámok fogadnak. Csodálatos látvány. Lila, kék, haragos­zöld és fehér színű hullámal­Bécs (MTI). A Volksstimme szerdai száma vezércikkében az osztrák—magyar határinci­densek kérdésével foglalkozik. — Vizsgálják ki a nyilvános ság előtt, azután hozzák nyil­vánosságra, hogy mi történik tulajdonképpen az osztrák— magyar határon, — követeli a lap. — Most ugyanis mindent félhomály borít. Ha azonban valakinek nincs titkolni való­ja, annak nem kell félnie a világosságtól. Majd hangsú­kapcsolatok fejlesztéséről. Hruscsov megjegyezte, hogy a Szovjetunió hajlandó gépe­ket vásárolni Japántól. A Szovjetuniónak a legkorsze­rűbb felszerelésekre van szük­sége, hogy új gépekkel lássa el textiliparát. Hruscsov kijelentette, hogy a Szovjetunió hajlandó áru­kat vásárolni bármely ország­tól, ha ezek az áruk jók, és nem drágák. Az amerikaiak egyelőre nem adnak el áru­kat a Szovjetuniónak. Később nyilván ők is megteszik majd, vagy ha nem, ez számukra lesz veszteség. Kadovaki nagykövet egyet­értett Hruscsovval. Kijelen­tette: Japán nagy reményeket táplál a két ország kereske­delmi kapcsolatainak bővíté­sét illetően. A kiállítás fel­adata, hogy ezt elősegítse. ban benne ragyog a vad indu­latok mellett a szivárványszínű reménység. Megszeretjük a Balti ten­gert. Az öbölben kagylókat szedünk, tanulmányozzuk a tenger növény- és állatvilágát, s tengeri moszatokkal megra­kodva indulunk tovább. Visz- szafelé. Lassan, lépésben, hogy mindent lássunk. A Visztula, a Warta és az Odera alföldjein lakó egykori szláv törzsek mai ivadékai már másképpen élnek, mint őseik, akik a magyarok hon­foglalásával egyidőben alapí­tották a lengyelek hazáját. Másképpen is, jobban is. Fal vaikat, városaikat már átjárta a modem élet éltető szellője, melegíti a lengyel szántóföl­deket is már a szocializmus napja, — s ha még nem is olyan ütemben, mint Magyar- országon, de már halad, ne­mesedik a parasztság. Na nézzétek csak, itt va­gyunk Karwiiában. Messzire látszik a háromszög alakú templom szabadon lengő ha­rangja. A határban összera­kott búzakévék, cséplőgép után sóvárogva kacsingatnak az út felé. Augusztus második felében vagyunk. Egyes helye ken még aratnak. Errefelé, közel a tengerhez, később érik a gabona. Kutak Fraincos, a gépkocsi- vezető jobban ismeri ezt a vi­déket, mint én a tenyeremet. Gdanskban lakik, s onnan sűrűn végigszáguld Warsza- wájával ezen a vidéken, ö fi­gyelmeztet, hogy nézzem csak lyozza, hogy a magyarok már régen javasolták: alakítsanak állandóan működő közös ha- tárhizottságext, amely tárgyi­lagosan vizsgálja meg a hely­zetet a határom és kivizsgálja a határincidenseket. Ezt az értelmes és jó javaslatot oszt­rák részről mindeddig nem fo­gadták el. Vajon miért? Fél­nek a világosságtól és a közös vizsgálatoktól? Úgy tűnik: igen. A Volksstimme ezután meg jegyzi, hogy a gyanúsnak iga­zán nem mondható néppárti Klein Volksfolatt is beszámol az osztrák—magyar határon megszervezett, bőségesen meg fizetett és iparszerűen űzött embercsempészésről. Mégis az irányított sajtó­ban, sőt hivatalos jegyzékek­ben is Magyarországot okol­ják a határincidensekért. A Völkssitimme megállapít­ja: A magyar határt megsértő osztrák vámőr meséje teljesen A l ubai kormány ú^abb két amerikai részvénytársaság tulajdonosát sajátította ki New York (TASZSZ). A ku­bai kormány ellenőrzése alá vette „North Atlantic and Gulf Steamship Co” amerikai részvénytársaság dokkjait és áruraktárait, összesen kétmil­lió dollár értékben. Ezenkívül a kubai kormány kisajátította a „Tropical Gas Co. amerikai részvénytársaság hárommillió dollár értékű vagyonát. meg jól Puck község tornyos házait, amelyhez hasonlót csak Gdyniában láthatunk majd. Reda következik, a Reda folyócska két partján épült község, amelyben csodálkozva fedeztük fel a panelházakat, teljesen készen s még épülő félben is. Gdynia. Hatalmas tengeri kikötő. Ezáznegyvenezer la­kosa van, modem házakban és messzire fénylő, barna bőrű, üdülő emberekkel, a tenger­parton álló Hotel Bristol előt­ti ezüstös homokban. Keres­kedelmi iskolája, tengerész­tiszti iskolája, csodálatosan szép, egyenes, hosszú, Szt. Já­nos utcája megállítja az utast. Az elragadtatás sóhajai elke­rülhetetlenek. Na és az Inter- klub! A nemzetközi szálloda. Világszerte híres, ragyogó klubjaival és teljes kényelmet nyújtó szobáival. Építészeti remekmű is egyben. Sopot. Negyvenezer lakossal és úgyszólván naponta ott megforduló ugyanennyi ide­gennel. A tengerpartnak szinte legszebb nyaralóvárosa. Az or szágút kettéosztva egy önma­gában is szép zöld csíkkaL fákkal, bokrokkal. Gdyniából Sopotban éppen olyan bizton ságos a közlekedés, mint visz- szafele ezen a kettéosztott úton. Mindenféle közlekedési baleset majdnem teljesen ki van küszöbölve ezzel a meg­oldással. Sopot egy nagy hegy és a tenger között épült. Kö­zepén vasút vonul végig. A várost kettéosztó vasúttól ke­hihetetlen. A magyar megál­lapítások viszont logikusak, — Mit keresett az osztrák finánc magyar területen? — veti fel a kérdést a lap. — Azt, amit azok a többiek, akik hívatlanul és tiltottan átesem pészlk magukat a magyar ha­táron. Az sem véletlen, hogy az a vámőr SS-katana volt és éppen ezért későn tért haza a fogságból. És éppen őt kellett Ilyen kényes helyen szolgálat­ba állítani! A Volksstimme szerint ez a vámőr is annak az úgyneve­zett „kommunistaellenes légió nak“ a tagja, amelyet Helmer, volt osztrák belügyminiszter, volt SS- és SD-katonákból ál­lított össze, és hogy a „hideg­háborút“ folytassák a magyar határ „csataterére“ küldött. Az ilyen SS-ek és SD-sek sok minden olyanra vállalkoztak, amit a határmenti Vámőrök és határőrök többségé határo­zottan elutasít és amire ezt a többséget nem is lehetett rá­bírni. A „kommunistaellenes légió1 tagjai azonban készek rá, hogy az embercsempészet ezerdolláros fejdíját elfogad­ják, vagy más magyarellenes akcióban vegyenek részt. A lap végül megjegyzi: mindez — a foglalkozásszerű határmenti embercsempészés és kémkedés — csak egy éle­mé annak a hidegháborús lég­körnek, amit mesterségesen tartanak fenn az osztrák— magyar határon és amelyre támaszkodva, gombnyomással lehetne produkálni a határin- cidernseket és kellő hőfokra hevíteni a helyzetet. Ez az oka a rossz kapcsolatoknak. letre tíz Celsius fokkal maga­sabb a hőmérséklet, mint a vasút mási^ oldalán elterülő városrészben. Ez a hómérsék- letkülömbsóg télen-nyáran megvan. Kutatják, keresik az okát. Gdansk. Nézzétek csak a Stu- dentow Wybrzeza Klub hatal­mas épületét! Tengerészfiata­lok, katonák, civilek, lányok, fiúk járnak ide, hogy kultú­rált módon szórakozzanak, mű vetődjenek. A Platz Targ Weg lowy, a szénpiac főépületéneks tornyán egy trombitát fújó szoboralak emlékeztet a Visz­tula torkolatánál épült hatal­mas város régi küzdelmeire. Ezen a téren trombitálták ősz sze a város védelmére a la­kosokat, amikor veszély fe­nyegette a várost. A második világháború szörnyű pusztítá­sai után megmaradt ugyan a város, de a kikötő teljesen le­égett. Gdyniában viszont az egész város elpusztult, csak a hajóállomás maradt épségben. Wladislawowo, Swarzówo következnek s aztán irány vissza, hazafelé, Jurata üdülő jébe, vacsorázni, pihenni, aludni. Az Oüwa erdő susogása kí­sér, Gdansk 257 000 lakosa az est beköszöntőt várja, az or­szágút fölött hatalmas lomb­jaikkal összeölelkező fák alatt kigyulladnak a tejfehér fény­csövek. Alattuk — és az elekt romos motorok gyára előtt — kapcsolunk nagyobb sebesség­re, hogy még sötétedés előtt Juráiéban lehessünk. Az üdülőközpont Igazgatója már várt bennünket. Megkö­Hatalmas, L-alakú épület. Ez a rádióadó. Antennái, mint ha­talma« borgászbotok, nyúlnak a szürke, augusztusvégl ködbe. A lengyel—német határon csönd van. Csak az őrök csiz­máinak koppanása hallik. S birtelen, váratlanul megele­venedik a környék. Sötét ár­nyak lopakodnak a határmen­tén, a rádióadó épülete felé. Lö vések csattanása hallatszik. Előbb ritkán, s aztán egyre sű­rűbben. Fülsiketítő robaj, éles dörejek. Másnap az összes náci lapok címoldalaikon közlik a bírt: lengyel fegyveresek provokációs támadást Intéztek a gleiwltzi adó ellen. A hitlerista báborús propagan dagépezet kitünően működött. Szemtelen hazúgságaival megté­vesztette még a Jóhiszemű em­berek egy részét Is. Azóta tud­juk már, hogy ezt az arcátlan cirkuszt Hitler rendezte, lengyel egyenruhába bújtatott nácik haj tották végre, hogy ürügyet te­remtsenek Lengyelország megtá madására. S 1939. szeptember elsején a fasiszta hordák megrohanták Lengyelországot. Elkezdődött a világtörténelem eddig legna­gyobb méretű öldöklése. Gyilkolták a gdanski posta bős védőit, válogatott kínzások után küldték halálba a lengyel hazafiakat, kommunistákat és szakszervezeti tagokat, vallásos Párizs (TASZSZ) Az AFP leopoldvillei jelentése szerint a Kongó cimű lap megjegyzé­seket fűz ahhoz a közléshez, hogy befejezték a belga csapa­tok kivonását Kongóból. A lap „Gheysen tábornok távozott, de a belga ejtőernyősök ma­radtak” címmel a többi között ezt írja: szőniük szívességét, amellyel gépkocsiját rendelkezésünkre bocsátotta és megígértük, hogy ha Magyarországra jön, viszonozzuk ezt a kedvessé­get. — Müo mi poznac! Örülök, hogy megismertem! Do widze- nia! Viszontlátásra! Másnap hajára száilunk. hogy a tengeren tegyük meg ugyanazt az utat, amelyet teg nap gépkocsival, de most együtt a huszonöt nyaraló ma gyárral. Grazina a hajó neve. Na­gyon szép lengyel nőd név. Kilenc óra elmúlik, amikor a sirályok seregétől kísért GTazina elindul velünk, s fél­óra múlva a nyílt tengeren integetünk a Viktória nevű görög kereskedelmi hajónak. S aztán szinte megszámlálha­tatlanul jönnek a tenger ván­dorai: a White River nevű amerikai, a Göteborg tevű nor vég, a Talavera nevű finn, a Szeveromorsz nevű szovjet, a Santa Marherita nevő spanyol gőzösök után még sokan, na­gyon sokan. Este hatkor még a tengeren vagyunk. Közben természetesen kikötöttünk már és csavarogtunk Jastar- niában, Gdyniában, Sopotban és Gdanskban. A Titán nevű amerikai hajóval Gdynia ki­kötőjében találkozunk. Negy­venötezer tonnájával már nem fért Gdansk kikötőjébe, túl­zsúfolt volt a gdanak-i part, ezért küldték pihenni a gdy- niai vizekre. Egy tengeralatt­járónak is üdvözletét in­tünk és fáradtan bár, de éne­kelünk hazafelé. Magyar nép­dalokat és tréfás rigmusokat visz a Balti tenber hátán, a Grazina fedélzetén a lengyel vizek fölött a szél. Gyevl Károly hívőket és nem vallásos embe­reket, fiatalokat, öregeket, asz- szonyokat, férfiakat egyaránt, hogy Hitler vérgőzös álmait meg valósíthassák. Földig rombolták Varsót, ezt a gyönyörű metropolist, majd­nem teljesen elpusztították Gdy- niát, s aztán végigrohantak Eu­rópán. Alig két év múlva a hit- \ lerista hadigépezet állig fel- [ fegyverkezve rátámadt a Szov- i jetunióra is. „Három hónap alatt lerohanom a bolseviko- kat!” — üvöltötte az eszelős führer. Az előre beharangozott villám háborúból azonban nagyon ne­héz és véres, pusztító ütköze­tekkel teli négy év lett. De hiá­ba támadott hatalmas túlerővel és váratlanul a fasizmus, nem kerülhette el sorsát, leverték, legyőzték. Bekövetkezett a döntő fordu­lat: Sztálingrád. S ahogyan a gleiwitzl rádiót ért támadástól egyenes út veze­tett a Szovjetunió elleni táma­dásig, Sztálingrádtól ugyanúgy vezetett az út Berlinig, a náci birodalom bukásáig, a Wehr­macht megsemmisítő vereségéig, az 1945-ös fegyverletételig. Kár, hogy az imperialista né­met revanslsták azóta se tanul­ták meg a leckét. Teljesen rá­juk Illik a Bourbonokat elma­rasztaló mondás: „Semmit sem tanultak és mindent elfelejtet­tek." — Gheysen tábornok, a kon­gói belga csapatok parancsno­ka elhagyta az országot. A belga katonák azonban csupán levetették az egyenruhát és ott maradtak, mint az úgyneve­zett „katangai hadsereg” tag­jai. Ez pedig nem az. amit a Biztonsági Tanács határozata előírt. A cikk felszólítja Belgiumot: hajtsa végre becsületesen az ENSZ határozatait, s vonja ki az összes belga csapatokat a Kongói Köztársaság területé­ről. New York. A Wall Street Journal wa­shingtoni tudósítójának egyik cikkéből kitűnik, bizonyos nyugati körök nyíltan kíván­ják, hogy az ENSZ „tegye túl magát” a Kongói Köztársaság törvényes kormányán és hoz­zon „erélyes intézkedéseket” a szóbanforgó nyugati köröknek tetsző „rend” helyreállítására Kongóban. A cikk szerint az Egyesült Államokban most dolgozzák ki azokat a terveket, amelyek alapján fenn akarják tartani a gyarmatosító rendszert Kongó­ban: A tudósító szerint az Egyesült Nemzetek erélyes lé­pésére van szükség, mert Kon­gó „közeledik ahhoz a döntő ponthoz, amelyen túl a kom­munista tömb tagjává válik.** Fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett jó férj, apa após, testvér és rokon Sinkó Imre nyugdíjas MÁV főkalauz életének 75. évében aug. 30-án elhunyt. Temetése szeptember t-án, fél 3 órakor lesz a pécsi köz­temetőben. Gyászoló család. Az elhunytban Bajcsy Gyuláné édesapját, Bajcsy Gyula apósát gyászolja. 712 • ----­Hr uscsov látogatása a moszkvai japán ipari kiáiiitáson Kongóbon tartózkodó belga katonák „átöltöznek11 Időben vásárolja meg iskolaszereit9 füzeteit szakboltjainkban! Pécsi Kiskereskedelmi Vállalat R9041

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom