Dunántúli Napló, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-28-01 / 229. szám

19OT. SZEPTEMBER 28. NAPLÓ 5 Botrány a Misinán? Vizsgálatot tartott az Állami Kereskedelmi Felügyelőség a Turistaházakat Kezelő Vállalat Misina-tetői turistaházában. A vizsgálat megállapította, hogy Kiss Gyula gondnok és fele­sége sorozatosan követtek el szabálysértéseket. Hitel, ittas emberek kiszol­gálása, rossz kalkuláció, sza­bálytalan áruvásárlás, és saját fogyasztásra vásárolt élelmi­szer raktárban való tárolása voltak a tények, amelyeket a vizsgálat felfedett, s amelyek­ért Kiss Gyulát és feleségét felelősségre vonja az Állami Kereskedelmi Felügyelőség. Ha csak ezek lennének a tények, amelyek alapján vizsgálatot kell indítani a Turistaházakat Kezelő Vállalat budapesti köz­pontjának — éppen elegendők lennének ahhoz, hogy Kisá Gyuláékat fegyelmileg is el­marasztalják és anyagilag fe­lelőssé tegyék. De sokkal több történt annál, mint hogy Kiss Gyuláné tökrészeg embereket szolgált ki itallal, s annál is, hogy Kiss Gyula saját fogyasz­tásra vásárolt öt kiló füstölt sertéscsülköt akasztott a rak­tárba, vagy hogy egy tételben százhúsz üveg bambit vásárolt bizonylat nélkül egv demizson szörp társaságában, „saját fo­gyasztásra A Misinán csak a levegőt adják ingyen? Aki szereti a pénzt sok min dent megkísérel annak érdeké­ben, hogy a bűvös zörgő „piro­sakból” minél többet mond hasson magáénak. Ha gondnok egy turistaházban, mint Kiss Gyula — gyengébben méri a sört — de ha felfedezi, hogy a „tetőn” ő az egyedüli ciszterna tulajdonos, mint Kiss Gyulá­né, akkor pénzzé teszi a szeny- nyes, poshadt esővizet is. A rossz nyelvek szerint egy idő­ben esővízből készült a turis­taház szódavize is, de mi csak a ■ tényeket hisszük. A tények pedig azt igazolják, hogy Kiss Gyuláéknak hónapokon ke­resztül havi 2—3—100 forinto­kat fizetett ki a Meteorológiai Intézet, amiért vízzel látták el Szentiványi Mi.klós meteo­rológust és családját. Harminc fillér egy liter esővíz Amikor Kiss Gyuláék meg­állapították a víz árát még arról volt szó, hogy a völgy­ből szállított ivóvizet bocsát­ják majd Szentiványiék rendel kezésére. Am legtöbb esetben Szentiványiék sajátkezűleg merték ki a ciszternából a mo­sáshoz szükséges esővizet, sőt egy alkalommal, amikor Szent- iványiné arról panaszkodott, hogy nyugtalanok kisgyerme­kei és hasukat^fájlalják, Hart- lieb Sándor kőműves munka­vezető megjegyezte : — Örüljön, ha nem szednek össze vérhas t, vagy valami nyavalyát. Mert azt a vizet amit az előbb megitatott ve­lük, én mertem a ciszternából Kissék ivóvizes hordójába .;. Szentiványiék ezután meg­keresték Kisséket s kérték, hogy legalább néhányhónapos kisbabájukra való tekintettel közöljék velük: mikor adnak ivóvíz helyett esővizet, hogy megtehessék a szükséges intéz kedéseket. Kissék természete­sen mindent megígértek és cse­rében azt kérték, hogy literen­ként 30 fillérért számlázhassák a vizet, (a valóban fogysztott- nál jóval nagyobb mennyisé­get feltüntetve, nehogy Kis­fiák anyagi kárt szenvedjenek) mert szóbeszédet hallottak a vízárusításról a városban, ne­hogy kellemetlenségük adód­jék belőle... így mentek az­tán a számlák literenkért 30 fillért számítva a vízért, vál­tozatlan végösszeggel a Mete­orológiai Intézet központjába. Kétszeres haszon Kiválóan jövedelmezett a ciszterna Kiss Gyuláéknak, de kétszeres hasznot húztak a felszállított ivóvízből Is. Mi- kolal József, a oosta gépkocsi­vezetője több alkalommal ta­núja volt, amikor kirándulók­nak is pénzért adták el az ivó­vizet. Azt az ivóvizet, amit Brogyanecz Márton, a Turifita- házakat Kezélő Vállalat Misl- *án alkalmazott udvarosa munkaidő alatt, a vállalat ál­tal havi 1750 forintért bérelt fogattal szállított fel a város­ból. S ha Brogyanecz Márton udvarosi munkaideje alatt Kissék hasznára fuvarozgatott, vizet hordott fel, trágyát hor­dott Kissék szőlőjébe vissza- felémenet — mikor látta el az udvarosi teendőket? Arra is volt idő, mert Kiss Gyuláné már a felvételkor úgy oktatta ki a turistaház minden dolgo­zóját, hogy a munkaidő mun- dennap reggel hétkor kezdő­dik és egyfolytában este tízig tart. Brogyanecz Márton azon­ban minden reggel ötkor kez­dett dolgozni — mert ki látta volna el Kissék lovát? — és este tízig tett-vett szorgalma­san. Mindezért azonban nem kapott többet kosztján, a napi egy-két pohár italon és Kiss Gyula néhány rongyos ingén, használt bakancsán és egy mástól levetett zakón, nadrá­gon kívül. De mégis! Brogya­necz Márton emlékszik arra, hogy egy alkalommal fia eskü­vőjén „nagy pénzt” 200 forin­tot adtak neki. Egyébként tíz­húsz forint zsebpénzekkel ér­te be, mert Kissék szerint nem lehet rábízni a pénzt. Aki szereti az italt könnyen válhat pénzsóvár em berek szabad prédájává. Bro­gyanecz Márton udvaros bi­zony szívesen enged le a tor­kán egy-egy fröccsöt, egy-egy üveg sört, s ezt használták ki Kiss Gyuláék. Brogyanecz Már ton az ital bódulatában min­den rosszat elfelejtett s haj­landó volt rongyos p>oikróccal takarózva, a deszkákból össze­tákolt istállóban, vagy a ki­látótorony huzatos pihenőjén éjszakánként meghúzni magát. És nem szólt altikor sem, ami­kor Kissék nem folyósították részére kétheti betegeskedése után járó táppénzét. Még azt sem tette szóvá, hogy soha nem kap fizetést, hogy a sok munka ellenértékeként -csak levetett rongyokat adnak neki. Kissné szerint Márton bácsi olyan részeges, hogy munkára szinte használhatatlan. Férje viszont azt mondja, hogy jó munkás, s ezért jobban sze­reti, mint tulajdon édesapját. Az öreg szereti az italt. Ivott is éppen eleget. De amikor ré­szeg volt, s megtagadta a mun kát, miért nem kapott fegyel­mit? — Mert mi jó emberek va­gyunk — védekezett Kissné, — mert tudjuk, hogy az öreg nem tud sehol elhelyezkedni... Kissék nemcsak Brogyanecz Mártont használták ki. Ihász Ilona konyhalány például rend szeresen mosta a Kiss-csaiád és dolgozó társai minden szeny nyesét. Hogy miért mos a konyhaJóny? Kiss Gyuláné így magyarázza: — Mert nálunk a közös mun ka alapján jó a kollektíva. Mindegy, hogy ki mit csinál, mindnyájan a szocializmusért dolgozunk..; Hogy Kissék milyen jó em­berek, és mennyire hatja át őket a szocializmus eszméje, rögtön kiderült, amikor meg­tudtuk, hogy Brogyanecz Már­ton ügyét már az illetékesek is ismerik: — Azt mondta a maccsága, hogy elsején mehetek. Megér­te nekem, hogy eljártattam a szám? Részeg tanuk, hamis bérjegyzék Sokszor megjártuk a Misi­nát, amíg kibontakozott előt­tünk Kiss Gyuláék ügye. Kiss Gyuláné rendre elferdítette a tényeket és férje sem segített abban, hogy minél előbb vé­gére járhassunk a dolgoknak. Amikor először kerestük a bérjegyzéket, Kissné kijelen­tette, hogy ilyen nem létezik a Turistaházakat Kezelő Vál­lalatnál. Negyedik nap dél­utánján azonban, amikor már itt volt a vállalat Igazgatója és áruforgalmi osztályvezetője is, hogy személyesen győződ­jenek meg a történtekről — Kissné negyed óra alatt elké­szítette néhány hónapra visz- szamenőleg a bérjegyzékeket, « gyorsan aláíratta a dolgozók­kal. Csak arra nem gondolt, hogy a hamisítás öt percen belül kiderül! Napokig tagad­ták azt is, hogy a Pécs-szigeti Élelmiszerkereskedelmi Vál­lalat 38-as üzletéből ládaszám vásárolták a sört, míg végül a pincér olvasta rájuk az igaz­ságot. A védekezésre viszont jóelőre felkészültek: három erősen ittas tanút sorakoztat­tak fel, hogy velük bizonyít- tassák Brogyanecz Márton iszákosságát. Csak azt kérem: a lehető legenyhébben írja meg Kiss Gyuláné négy napon át „tartotta magát”, s nem­hogy megbánást nem tanúsí­tott, természetesnek vette a történteket. Csak azt látta be végül — mert rájött, hogy eb­ből nagy kellemetlensége le­het —, hogy Brogyanecz Mar­ton bérét nem lett volna sza- Lad visszatartanak, s ezután gyorsan kötöttek egy megálla­podást, miszerint az öreg 600 forinttal kielégítettnc-k tekinti magát félévi munkájáért. A negyedik napon — még mi­előtt kiderült volna a bér­jegyzék-csalás, Kiss Gyuláné félrehívott. — Csak azt kérem, hogy a lehető legenyhébben írja meg a történteket. Mert nem tudnám elviselni a szégyent, ha a rikkancsok városszerte a misinai botrányról ordítoz­nának. Sajnos, erre nem tehettem ígéretet. Ami történt, megtör­tént és ez a botránynál is rosszabb, mert Kiss Gyuláék az apró szabálytalanságokon túl Brogyanecz Márton ki­zsákmányolásával jóvátehetet­len hibát vétettek. Alaposabb ellenőrzést A Turistaházakat Kezelő Vállalat központjának vizsgá­lata után valószínűleg olyan döntés születik, hogy Kiss Gyuláékat fegyelmi felelősség- revonás után helyezzék el a Misináról. Félő azonban, hogy következő munkahelyükön is­mét kizsákmányolják a hozzá­juk beosztott dolgozókat. Ezért megfontolandó, hogy ezt a há­zaspárt, akikből a pénzsóvár­gás kiölte az emberséget, egyelőre hagyják-e önállóan, hasonló turistaházban gond­nokként dolgozni?! És meg­fontolandó az is, hogy nem kellene-e az eddigieknél sok­kal alaposabb, mindenre ki­terjedő vizsgálatot végezniök a központi ellenőröknek, an­nak érdekében, hogy az ország egyetlen turistaházában se is­métlődhessék meg a misinai eset? Baga István elvtárs, a vál­lalat igazgatója kellő eréllyel vette kezébe Kiss Gyuláék ügyét. Reméljük, hogy ebből levonva a tanulságot, eredmé­nyesebbé teszik a jövőben a Turistaházakat Kezelő Válla­lat munkáját. Harsány! Márta Toliseprű A csiger Megkezdődnek a belátások a TIT Szabadegyetemének VII. évfolyaméra Rövidesen megkezdődnek a iragozások a TIT Munkácsy Mihály Szabadegyetem VII. évfolyamára. A Szabadegyetem keretében ez évben összesen tizenegy kollégium indul a .következő témakörökből: 1. A mai ember filozófiai prob­lémái, 2. Valláskritika, 3. Pszichológia, 4. Pedagógia, 5. Világirodalom, 6. Világtörténe­lem — művészettörténet, 7. Tizem gazdaság tan 8. Egészség­ügy, 9. Csillagászat — világűr- hajózás, 10. Híradástechnika, 11. Méhészet. November 1-től egészen áp­rilis végéig a kollégiumokon kéthetenként egy előadást tartanak. összesen tizenkét 2 órás elő­adás hangzik majd el. A Sza­badegyetem kollégiumáról íz­léses könyvecske ad tájékoz­tatót. „Bort megissza magyar em­>er, jól teszi!“ — buzdít ben­nünket a borivásra már Vö­rösmarty Mihály is. De nerr. mindenféle bor való a szom­jas szájnak. A vízzel felöntöt. .örkölyből sajtolt lőre sokszo. olyan rossz, savanyú. hogj szinte kinyílik tőle a bicska zsebünkben. Persze, nemcsak bicskanyitogató öor-na.k neve zik az ilyen ecetágyat, szokták rabvallató öornak, vagy kor­cosnak is hívni. Némely vidé­ken kocsisbor, vagy vasutasbor a neve az ilyen italnak. Azt tartja a régi mondás: „Kocsis torka, barát zsákja telhetet­len“. Egy másik mondás sze­rint: „Olyan komisz a bora. hogy csak a vasutas issza meg." Bizonyára azért sértegeti a vasutasokat a közmondás, mert azok legtöbbször kényte­lenek megelégedni a vasúti vendéglők gyakran gyenge borával. i A törkölyben hivatalosan is csigernek nevezik. A Dunán­túli Napló vasárnapi számában helyesbített szöveggel megje­lent a pénzügyőrségi felhívás szerint: „a törköly bort, vagy más néven csigert“ is be kell jelenteni. Többen megróttak bennünket azért, mert nem kifogásoltuk az említett köz­leményben a csiger szót. Sőt! Varga Vilmos új-mecseknljal olvasónk (45. épület I. em. 10.) 87 éve ellenére sem sajnálta a fáradságot, hogy személyesen felkeresve kifogásolja ennek a szerinte német eredetű szó­nak a használatát. Bár ez a silány aljabor nem nagyon érdemli meg a vele való törődést, annál inkább maga a szó! Utána­néztünk a csiger szó eredeté­nek, s több érdekességre buk­kantunk. Kiderült, hogy ezt a szót Baranya megyében csi- gömek, csigernek, sőt némete- sen, hosszú i-vel csigernek ej­tik. Az ország más résziében | csigér, csingér, csege, csigeré, csigerek, csengér elnevezés használatos. Nyelvészeink hon foglalás előtti jövevényszónak tartják, amély csager (“ bor) változatban a kun, kipcsak és jz nyelvben is előfordul. Csiger szavunk először a 3chiag!i-féie szój.gyzékben ol­vasható. Comenius Amos így ír 1673-ban: „A szőlő magok­ból avag‘ törkölyökből lőre, avagy csiger, máslás lészen.“ Orvosaink figyelmébe ajánljuk Ladányi Jánosnak a csigerről vallott nézetét: „Hogy ha a vetni való retket csigerben, vagy ecettel meg-jözöd, a kí­gyó marását megorvosollya.“ (Kerti dolgoknak leírása, 1669. —319. 1.) „Semmi tűz a rossz csiger­ben!“ írja Arany János. Ezt a löttyös lőrét a pécsi szőlőhe­gyekben régebben munkás­bornak is csúfolták, mert ezzel kínálgatta a szőlősgazda a munkában eltikkadt munká­sokat. Néhol a latin eredetre utaló vinus, vinkó szó került a közhasználatba. Másutt másjásnak mondják a vízzel felöntött szőlőtörkölyből raj­tolt bort. A rossz csiger neve tréfásan: háromemberes bor. Fogyasztá­sához ugyanis három embe’Te van szükség: egy aki nyeli; másik, aki az ivó torkába tölti; a harmadik pedig fogja az ivót, hogy a savanyú csigertől világgá ne fusson. A csiger le­nyelése után azonban már le­het futni. s Dr. Tóth István Idő járásjelentés Várható időjárás szerda es­tig: felhőátvonulások, néhány helyen átfutó eső. Többfelé, főként a Dunántúlon reggeli köd, mérsékelt szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmér séklet 4—9, legmagasabb nap­pali hőmérséklet holnap 14— 18 fok között« Ma talán még nem, de né­hány héten belül csúcsforga­lom lesz a téli tüzelő beszer­zése, szállítása terén. TÜZÉP- telepeink alaposan fel is ké­szültek a várható forgalomra. Nem lesz tehát hiány diószén­ben, brikettben, iszapszénben, fában, hiszen minden telepen, ahol körülnéztünk, „dugig” ál­lanak tüzelővel. A nagyobbik, a minden év­ben visszatérő gond a haza' szállításban jelentkezik majd, kivéve a „szerencséseket”, akik széncédulájukat még jú­nius, júliusban, a fuvarosok uborkaszezonjának idején ki­váltották. Persze az idén is történt gondoskodás, hogy a szállító vállalatok zömmel a téli tüzelő fuvarozását tartsák a legfontosabb feladatnak, mégis fel kell hívnunk a KI- OSZ és egyéb illetékes szer­vek figyelmét a szinte elke­rülhetetlen visszaélésekre, me­lyek mór most jelentkeztek egyes, úgynevezett „magán- vállalkozó” fuvarosok részé­ről. Róluk van szó, a TÜZÉP- telepeken őgyelgő, ólálkodó „maszekokról“, akik néha KIOSZ-tagsággal a mellény- zsebükben, de legtöbbször anélkül zsíros üzletek remé­nyében kötnek le egy-egy fu­vart megszorult ügyfeleikkel. Hogyan köttetnek ezek a kü­lön boltok? Sokféle módon és ravaszul. A leg-„legálisabban” úgy csi­nálják, hogy a TÜZÉP-telepen tanúk előtt odakanyarítják a nevüket az ügyfél szállítási cédulájára, amelyben az is fel van tüntetve, hogy mázsán­ként hivatalosan 5 forintot számíthatnak fel a szállításért. De alig hogy kikanyarodnak a telepről, azonnal megkezdő­dik a külön-kalkuláció. Ilyen formán: — Hova is szállítjuk a sze­net? Mire a szerencsétlen ügyfél Imigyen válaszol: — A Zöldfa utcába. Különben rajta van a szállítóblokkon is. Erre aztán a ,,nalv" szállító megvakarja a füle tövét és hamisítatlan fuvaros akcentussal elkeríti a masáét; — Hijnye a.!! (élné­(^a^áxciáiUadáU zést, hogy mellőzzük a cifra kifakadás teljes szövegét), szó­val a szállító csak „most jön rá”, hogy meg sem nézte a „tisztelt címet” és hamarosan kiszámítja, hogy a Zöldi* ut­cába csak 10 forintért tudja elszállítani a tüzelő mázsáját, Még örülhet az ügyfél, ha egy forintot sikerül nagy nehezen lealkudnia. Sokkal bonyolultabb ennél az olyan eset (sajnos nagyon sok ilyen eset van), amikor „törpemegrendelőkről” van szó. Olyanokról, akik albérlet ben laknak, ilyenformán egy két mázsás tüzelőigényeik vannak. Nincs az a teremteti fuvaros, aki szóbaálljon velük és még rossz néven sem vehe­tik tőlük, hogy nem hajlandók azt a néhány lapát szenet ! forintos tarifával házhoz szál lítani. Ilyenkor jelentkezik az­után a „mentőangyal”. Traga- csos képében jelentkezik és sűrű sóhajtozások közepette előadja, hogy kétkerekű al­kalmatosságán ő igazán na- gyón szívesen kisegíti a „ked vés ügyfelet”, de lássa be, hogy egy embernek két mázsa szenet tragacson elszállítani igazán nem gyerekjáték. Aztán nagylelkűen mégis elvállalja, hogy mázsáját húsz forintért akár a küszöbig fuvarozza. De még egy darabig elpéldálózgat azon, hogy voltak olyan kun­csaftjai, akik a szállítási költ­ségen felül borravalót is ad­tak. A szállítók harmadik „kate­góriája” egyszerűiül leleplez- hetetlen, megfoghatatlan, ök csinálják a legkézenfekvőbb módon, mégesak a legcseké­lyebb „kihágással” sem lehet felelősségre vonni őket. Képe­sek olyan csodákra, hogy ha némi felárral is. de dupla fa­adagot, vagy „dugi” keverő­szenet szerezzenek ügyfeleik­nek a szénutalványon megsza­bott szénmennyiségen felül. Ez úgy megy, hogy a megren­delők közül igen sokan csak a szenet váltják ki és a szem­füles fuvaros saját zsebből megvásárolja hozzá a faada­got. Ezzel aztán azt tesz, amit akar. Nyugodt lelki ismerettel házalhat vele és rá van bízva, hogy mennyiért értékesíti. A „dugi” szénnek is igen egysze­rű a titka. A legtöbb úgyneve­zett „vezetőszénhez” keverő­szén is jár, amiről nem tud az ügyfél, vagy ha tud is róla, nincs rá szüksége, de annál inkább aranyat ér ez a szállí­tónak. ö kívülről tudja, hogy például a pécsi diószénhez 50 százalék, a briketthez 30 szá­zalékos keverőszén jár. Ezt a keverőszenet vásárolja fel és adja azután tovább, „némi fel­árral” a rászorulóknak (ez mindjárt válasz is azokra a panaszos levelekre, amelyek így kezdődnek: — Nem tu­dom, hogyan lehetséges az, hogy a szomszédom elsőrendű brikettet kapott, amikor én hiába lótok-futok utána.) Nos, hogy a lótás-futások- nak elejét vegyük, lenne né­hány megjegyzésünk az illeté­kesekhez, elsősorban is a KI- OSZ-hoz. Tudjuk azt, hogy a fuvarosok általában a KIOSZ tagjai, ahol megállapítják számukra a szállítási tarifát, de sajnos azt is tudjuk, hogy ezen felül vajmi keveset tett a KIOSZ. Például igen lazán el­lenőrzi a szállítóleveleket s így fordulhatnak elő a fentebb említett példák. Tudomásunk van arról is, hogy nem sokat tett még az alkalmi szállítók dzsungeljének ritkítására, leg­alábbis olyan értelemben, hogy csakis azoknak engedé­lyezze a szállítást, akik tagjai a KIOSZ-nak. Itt megjegyzen­dő, nagyon helyesnek tartjuk a KIOSZ-nak (ha tőle ered) azt az igazán életre való és célra vezető eljárását, hogy minden eddiginél nagyobb mértékben igénybe veszi a Tempó szállítási vállalatot és a „Boy szolgálat” bekapcso­lását a téli tüzelőszállítás za­vartalan biztosítására. Mégsem hisszük, hogy ez elegendő len­ne a hamarosan jelentkező problémák megoldására. Persze, jogosan szólalhat fel a KIOSZ, hogy a visszaélése­ket meg lehetne szüntetni az úgynevezett „megrendelő iro­dákkal”, ahol a TÜZÉP és a fuvarozási vállalat megbízott­jai kötnék le a megrendelé­seket, illetve megállapítanák a fuvardíjakat. Azt is hozzá tehetnék, hogy ez nem új do­log, hiszen jónéhány városban már évek óta így csinálják, méghozzá a megrendelők és a becsületes fuvarosok legna­gyobb megelégedésére. Ezzel, ha nem is egycsapás- ra, de igen komoly mértékben elejét vehetnék a sorozatos visszaéléseknek, melyeknek végső fokon a közönség vallja kárát — »• gy. — Az idén is elegendő mennyiségű gyarmatáruról gondoskodik a külkereskedelem A déligyümölcsök, a fűszer­félék és a halkonzervek beho­zatalával foglalkozó MONIM- PEX Külkereskedelmi Válla­latnál az őszi-téli gyarmatáru ellátás kilátásairól. elmond­ták, hogy az kielégítőnek, za­vartalannak ígérkezik. Elegen­dő citrom; narancs, mandarin, füge, mazsola, gesztenye, va­lamint kávé. tea. és bors lesz. A déligyümölcsök és a fűszer­félék forgalma a tavalyival azonos szinten lesz. Halkon­zervekből most is bő a válasz­ték, de a következő hónapok­ban újabb készítmények Is forgalomba kerülnek-.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom