Dunántúli Napló, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205 szám)

1960-08-07 / 186. szám

4 NAPLÓ I960. AUGUSZTUS 7. Három héttel az iskolai évnyitó előtt Nehány hét múlva megkez­dődik az I960—61-es tanítási év. Az elmúlt tanév és az új között alig három hónap telik el és ez alatt a rövid idő alatt szervezik meg az új iskolai évet. Minden új tanév komoly változásokkal jáar. Évente újabb tanerők állnak „csata­sorba“, fejlődnek a nevelési módszerek és mindezt úgy kell megszervezni, . hogy a tanulók zavartalan felkészü­lését semmi ne akadályozza. Bemica Ferenc elvtársat, a megyei tanács művelődési osz­tályának helyettes vezetőjét kérdeztük meg; miben törté­nik változás, hogyan biztosí­tották a tanítás zavartalansá­gát? nemzeti ünnepeinket, fogad­ják szeretettel az iskolába évről évre érkező legfiatalab- bakat és ezek lassan hagyo­mánnyá alakulnak a sajátos környezet hatására. Az új tanévben igen fontos feladatnak tekintjük a tanul­mányi eredmények további javulását. Célunk az, hogy el­érjük; tanulóink közül végez­ze el mindenki az általános iskola VIII. osztályát. Az ed­digi tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy viszonylag sok tanuló nem jut el a nyolc osz­tályig. Ezen mindenképpen javítani kell. — Az új tanítási év szentem bér 1-én kezdődik. Az ünne­pélyes tanévnyitók után ismét egy év következik, ami termé­szetesen sok munkáit, áldoza­tot kíván a tanároktól és ta­nulóktól egyaránt. Művelődés politikánk helyes úton járt eddig is, megái Inunk azonban nem szabad és ezért minden évben újalbb és újabb köve­telményeket állítunk magunk elé, mert a célig még igen sok áldozatot kell hoznunk Célunk az, hogy a nevelő- munka eredményeként kiala kítsuk az újtípuaú szocialista embert* — Az új tanévben célul tűz­tük ki a fokozottabb iskolai nevelőmunkát. Az elmúlt évek ben talán túlságosan a tanulók értelmén keresztül akartuk nevelni a gyerekeket. Helye­sebb azonban az, hogy az ér­telem mellett nagyobb gondot fordítunk az érzelmi nevelés­re. A szocialista világnézet kialakítása nem valami elvont absztrakt feladat. A világné­zeti nevelést nem lehet kizá­rólag tanteremben és köny­vekből tanítani. Az elmúlt években ez az igen fontos kér dés kicsit a levegőben lógott. A nevelők tanították, a ta­nuló tanulta. Ez kevés, mert a tanulók gondolkodásának és világnézetük kialakulásának formálása kizárólag értelmi ráhatással nem teljes. Siker­rel csak úgy tudjuk megolda­ni, ha az érzelmi ráhatások­kal, (és ide szorosan kapcso­lódik a gyakorlatiasabb neve­lés), a való élethez közelebb álló lesz nevelési módszerünk. — A gyakorlatias nevelés egyik igen fontos feltétele az ifjúsági szervezet, az úttörő és a KISZ munkája. Ha neve­lőink kitartásra buzdítják a fiatalokat, akkor az úttörő­szervezet biztosítson olyan feltételeket, ahol a tanulóknak a gyakorlatban kell bebizonyí tani, hogy álhatatos, kitartó. A következő tanévben tovább kell javítani az ifjúsági szer­vezetek és az iskola szoros kapcsolatát. Munkájuk párhu zamban kell, hogy álljon a nevelők céljaival: — A tanulóknak többet kell tanulni és ugyanakkor a ne­velőknek vigyázni kell arra, hogy ne terheljék túl a tanu­lókat. Az órákon már el kell jutni addig, hogy a gyermek értse is az anyagot. Igen eré­lyesen lépünk fel a maxima- lizmus ellen. Az új tanévben rendszeresen házifeladatot a tanulók csak magyarból, orosz ból és számtanból kapnak. A vezetőknek világosan látniuk kell az általános iskola célját. Olyan enevelési szemléletnek kell kialakulni, hogy a gyer­meki lenek elsődleges felada­tuk az, hogy elsajátítsák az alapkészségeket. A gyenge ta­nulókat fokozottabban segít­sék és akkor eljutunk odáig, hogy a 15 évesek közül mind be is fejezi a VIII. osztályt. kozott mértékben, az egyre javuló nevelőkkel való ellá­tottság. Megyénkben 88 új ta­nár és tanító kezdi meg szep­temberben a tanítást. Az új tanerők beállítása nagy rész­ben megoldotta az eddigi problémákat, de még így sem egészen megoldott a megye tanerővel való ellátottsága. Fiatal nevelőinknek bizonyára lesznek problémáik, nehézsé­geik, de bízzanak mindig ab­ban, hogy minden segítséget megkapnak nevelőtársaiktól és így rövid időn belül teljes értékű pedagógusokká válhat­nak. — Az új tanévben iámét bővült az új, korszerű isko­láink száma. Harkányban, Szi­getváron, Bér amen den, Sely- lyén és Komlón új iskolákban tanulnak a diákok. A rendel­kezésre álló szünidőben a megye valamennyi iskoláját tatarozták, így a rövidesen megnyíló tanév elé ilyen aka­dály se gördül A tanévnyitó ünnepségekre már megkezdődött a készülő­dés. Három hét múlva isimét élet költözik az iskolák falai közé, megelevenednek a tan­termek. Ismét elkezdődik egy komoly munkát igénylő év. A siker feltételei, a gondta­lan tanulási feltételek — ime — biztosítva vannak. Gógl Attila Könyvekről Jankovich Ferenc: Villő Jankovich Ferenc a legifjabb olvasóknak írta bájos mesé­jét, a „Villő“-t. A Nagy-Bakony erdő közepén, a „világválasz- tó szakadékon“ túl négy aPró gyerek gombászni indul. Egyi­kük addig-addig csintalanko­dik, legénykedik, míg „a páf- ránysator alól egy mohruhába Öltözött, parányi emberke néz elő.“ A Villő. A hüvelyknyi ember egy szempillantás alatt óriássá változik, tenyerébe ve szí, aztán kalapja karimájára teszi a gyerekeket, s elindul velük „világgá“. Itt kezdődik tlajdonképpen a mese. A mese helyes pedagógiai célt szolgál: a jó és a roí 'harcát példázza. A Villő és Sárkány küzdelme azt a ha cot jelenti, amely a világbí a serkentő, éltető, mindet megújító Természet és az ál tó, pusztulást hozó erők kö folyik. A mese gyermekhős és az értük aggódó, velő együttérző ifjú olvasók a í igaz ügyért lelkesednek. Sí az író a mese általános érví nyű igazsága mellett egy so „apró“ bölcsességre is mej tanít. A fehér rénszarvas Kísértetiesen villogó végte- film nem mondhat semmit — len hómezők, az északi-fény Mondanivalója pedig a mese­— Az idén lényegesen na­gyobb gondot fordítunk arra, hogy az Iskola valóban máso­dik otthona legyen gyerme­keinknek. Az iskola ilyen át­alakulásához két alapvető té­nyező szükséges. Az egyik az, hogy nevelőink Ismerjék a szocialista nevelés célját, míg a másik, hogy megszűnjön az iskola és az otthon kettős ne­velése. Az előbbit úgy kíván­juk elérni, hogy pedagógu­saink továbbra is részt vesz­nek a politikai továbbképzése­ken. A kettős nevelés elleni harcban igen komoly segítség re számítunk a szülői munka­közösségek részéről. A szülői munkaközösségek feladata ne kizárólag az iskola anyagi tá­mogatása legyen, hanem nyújt sanak hatásos segítséget az iskola és otthon azonos szem­léletének kialakításában* Ha mindezt sikerül elér­nünk, akkor gyermekeink nem passzív résztvevői lesz-; nek az iskolai éietnek, hanem: aktív tényezői. Gcmdolkodá-: suk gyakorlatiasabb lesz, mert; látják, benne élnek a pezsgői életben* j sejtelmes derengése különös, valószínűtlen, meseszerűséget követel: Az a környezet ami­ben a lapp legenda játszódik, tökéletesen illik a film misz­tikus, kissé hátborzongató cse­lekményéhez. Furcsa film, mert annyira különös, sajátos népi eredete van a cselekmény alap jául szolgáló legendának, amit nekünk nehéz és fárasztó meg­érteni. Nem azt kívánjuk a mese­filmektől, hogy ne használják ki azokat a lehetőségeket, ame­lyeket kizárólag a mese külö­nös, sajátos hangulata enged­het meg. Csupán annyit kí­vánhat joggal minden nézői hogy a film alakjai ne túlvi- lági, mondhatni teljesen „aszt- rál” alakok legyenek, így az ilyen felfogásban alkotott filmnek is kell, hogy legyen. Nem becsüljük le a mese ne­velő értékét Tudjuk nagyon jól, hogy az egyik legjobban ható nevelési mód a gyermek­nél; Plrita szomorú sorsa minden különösebb mondanivaló nél­kül talán egy kicsit mégis kö­zelebb áll hozzánk. A fehér első megjelenésénél szarvas egy gyermekkori kép elevene­dik meg. A „Rege a csoda- szarvasról’* villan át a néző gondolatán, mikor szerencsét­len áldozatait utolsó útjukra csalogatja* Sajátos helyet szab a film ér­téke abból a szempontból, hogy a történet ősrégi lapp legenda alapján készült. Ezt előre bo­csátva, és megértve az északi környezet sajátos tényezőit — a finn filmgyártás érdekes al­kotása. Munkásfesztiválok Komlón Sikondán és Mohács-szigeten Baranyában a szakszerveze­ti bizottságok gondoskodnak arról, hogy a megye százezer szervezett dolgozója haszno­—■ Az új Iskolai év sikerét ezen kívül biztosítja még fo­Búzás Huba: Sulykoló asszonyok Felgyürt köténnyel térdig habban állva ruhát sulykolnak barna asszonyok, szoknyájukat a víz fehérre mossa, kezükben két fa szüntelen kopog. Egy kép csupán ei, roppant végtelenből, de elfogom, akár a víz felett halászladikban bő merítőháló elfog egy gyorsan sikló feUeget. örvénybe hűti a nap, megfullad messze, a víz a partra veti sugarát, az asszonyok ruhát sulykolnák egyre s a gyermek sír a parti lombon át. I960. san tölthesse el a nyári mun­kaszüneti napokat. A Mohácsi Selyemszövőgyár szakszervezeti bizottsága jól sikerült munkásfesztivált -ren­dezett Mohácsszigeten, ame­lyen részt vettek a többi mo­hácsi gyárak — a gépgyár, a farostlemezgyár, bútorgyár — dolgozói, sőt Pécsről és Buda­pestről kiránduló dolgozók is. A selyemszövőgyár munkás- asszonyai, férfiai 140 ajándék tárgyat — köztük mohácsi so- kac és magyar népviseletű babáikat — készítettek társa­dalmi munkában és ezeket tombolán sorsolták ki. Siikom- dán ötezer kiránduló vett részt vidám munkástalálko­zón, a komlói bányászszínpad népi táncosai, valamint tréfás játékok szórakoztatták őket. A Pécsi Közlekedési Vállalat szakszervezete a Pest megyei dalos találkozón jól szerepelt hatvantagú énekkarát család­tagjaikkal együtt ahaligeti jutalomkirándulásra vitte, Kétségkívül meglátszik, hog költő írta a „Villő“-t. A mes néhány bájc«, poétikus rési lete ezt bizonyítja. Drámai fe szültséggel köti le az olvas figyelmét például a Sárkány barlangban folyó leckeóra lírai finomságokban viszont keret, a bevezető és befejez rész s általában a természet leírások gazdagok. Az író síi lusa is helyeink int szinte ver» be lendül, ritmikus prózába! kétütemű mondatokban fogai máz. „Erdő menti gyalogút« lépeget a kis Marika. A kosár ból kikandikál egy fazék pi' ros fedője.“ Kedvünket szeg azonban, amikor ezeknek ai egyszerű, szép és költői modi' datoknak szomszédságába! ilyen meghökkentően furcs* alakzatokat találunk: „A rigí sárgáskék képzeteket kelt' (Vajh, tudja-e az a 7—10 évé gyermek, kinek e mesét szán' ták, mik azok a képzetek?) Pár lappal odébb: „Marika vonakodva nyilatkozik' „Mindnyájukat áthatja > gombás zás Izgalma." „Peti lelkendezik a felismerés lázá* ban.“ — Horniét ezek a szárai sótlan, aktaízű mondatok! Pedig még tovább is idézhet­nénk, akár egész bekezdése két. Egy tizenötezer példány­ban megjelenő mese nagyobb igényesebb nyelvi műgondra kell, hogy kötelezzen írót és kiadót ’ De elégedetlenek vagyunk a rajzóikkal is. Würtz Adárn* akinek művészetét itt nein kell külön méltatni, ezúttal — bizonyára a takarékos kiadó­tól ösztönözve — beérte, hogy a fekete nyomdafestéken kí­vül egyetlen színnel oldja meg az illusztrálást. így két­ségkívül néhány technikailag ügyes, érdekes ábrát kapunk* a gyermékfantázlához azon* ban ez a megoldás nem áll közel, inkább groteszk, za­varó* Tüskés Tibor — A közösségi szellem ki­alakítását eddig kissé elha­nyagoltuk. Iskola-közösségről még nem is igen lehet beszél­ni. Ezért s legfontosabb az, hogy kialakuljanak a jó osz­tályközösségek. Az osztálykö­zösségek legfontosabb, legdön több munkáját, az osztályfő­nök végzi. Itt is az ifjúsági szervezetre vár a fontos fel­adat, mert az osztály vezetője elsősorban rájuk, az úttörők­re támaszkodik* Iskoláinknak legyenek hagyományai, ezek­re a hagyományokra legyenek büszkék az iskola tanulói. Un nepeljék meg hagyományosan Felvételre keresünk egy mélyépítő iparágban jártas IDÓELEMZÖT és egy laboratóriumi gya­korlattal rendelkező techni­kust. Illetmény kollektív alapon megegyezés szerint. Jelentkezési határidő: aug. 10. Közúti Üsemi Vállalat, Pécs, Lenin tér 5 sz. 106 _ Cipőnagykereskedelmi Vál- lalat felvesz egy INSTRUKTORT Gépkocsi biztosítva. 1» KÖSZÖNET Mihail Solohov beszéde a Lenin-díj átadási ünnepségén KÖSZÖNETÉT SZERETNÉK mondani erről a magas szónoki emelvényről a Lenin-díjért el­sősorban a szovjet népnek, amely íelfegyverzett az író tol­lával, s amely szakadatlanul kimeríthetetlen anyagot nyújt a műalkotásokhoz. hogy Önöknek csak utolsó sor­ban mondok küszonétet A múlt év szeptemberében bizonyos mértékben nehéz kö­rülmények között voltam a ép­pen ezért csak úgy fólszájjal mondtam köszönetét Nyikita Szergejevic^nek. Éspedig azért,' mert én voltam a vendéglátó és ő a vendég, s valahogy nem jött, hogy úgy köszönjem meg, ahogy szerettem volna, hogy szívből köszönetét mondjak. — Most azonban másképp állnak a ddgok: itt Moszkvában én az Önök vendége vagyok s hangosan mondhatom: köszö­nöm, drága Nyikita Szergeje- vios! Hasonlóképpen köszönetét szeretnék mondani nagyszámú olvasótáboromnak, akik Lenin- díjra javasoltak. Szívből köszönetét mondok a párt Központi Bizottságának, a szovjet kormánynak, hiszen Nyikita Szergejevics Hruscsov egy évvel ezelőtt Vesenszkaja faluban a párt Központi Bi­zottsága és a szovjet kormány nevében értékelte oly nagyra írói munkámat. Hasonlóképpen köszönetét mondok természete­sen a Lanin-díj odaítélő biaott- «ógának; bocsánatot kérek* Jól tudom, hogy ha az em­ber kitüntetést kap, illik meg­fogadni, hogy a jövőben is dol­gozni fog. ENGEM AZONBAN életko­rom és mesterségem jellegze­tessége óvatosságra intenek Ilyen tekintetben. Nem mond­hatom azt, mint az Iskolásgyer­mek, hogy a Jövőben is csupa ötösre írok. De férfiasán el­mondhatom, határozottan és teljea biztonsággal megfogad­hatom, hogy a jövőben Is tol­iammal, bizakodással és igaz­sággal pártomat és népemet fo- szótgplm, El kell mondanom: örömmel látom, hogy Vlagyimir Szemjo- novica Lebegyev ma bizonyos fokig részese meghatódottsá- gomnak, mert velem együtt ő is itt ül öntik előtt. Ha a re­gényírókat nehéztüzérségnek nevezik — a katona elvtársak megerősíthetik ezt — akkor na haragudjon meg a mellettem ülő Lebegyev és Szptyukay, ha az újságírókat hordozható ak­navetőkkel hasonlítom össze. Nem tudni mi okoz nagyobb veszteséget az ellenségnek: a tüzérség vagy laa aknavetők tüze. El kell mondanom, hogy jó, szívélyes kapcsolataim vannak az olvasókkal. Az állandó kap­csolat az olvasókkal megerő­síti az író bizakodását saját erejében és előmozdítja a si­keres munkát Egyesekkel azon ban kapcsolataim nem baráti jellegűek, hanem — hogy is mondhatnám egyszóval — bi­zonyos fokig hidegek. Néha az olvasók túlzott igényekkel lép­nek fel az írókkal szemben; A második kötet megjelenése után például az egyik olvasó a legkomolyabban szememre ve­tette, hogy Jurij Miloszlawsz- kij-ban (Zagoszkin XIX. szá- nadi író történelmi regénye) a szerző megkímélte hőseié. 8o­lohov won* megölte Nagutoo­vöt és Davidovot. Mi köze en­nek a szocialista realizmus­hoz?’ — kérdezi az illető. — Ilyenszerű tanácsokat nem le­het figyelembe venni. Én a to­vábbiakban is úgy fogok írni, ahogy véleményem szerint ír­nom kell IME EGY MÁSIK PÉLDA. A műszaki és gyógynövények gyűjtésével foglalkozó rajoni iroda dolgozói dühöahangú le­velet intéztek hozzám. A leve­let az igazgató és három lány írta alá. Azt mondják, hogy az Uj barázdát. 6zánt az ekében sokat írtam és sokakról, de nem tükröztem a műszaki és gyógynövények gyűjtését. Sok Ilyen szemrehányás érhet De nem tehetek mindenki kedvére. hogy az ifjak feljöjjenek erre a szónoki emelvényre* Biztos lehetek bonne, hogy én már nem kapok többet Ijer nin-díjat, ami azonban nem je- lenti azt hogy harc nélkül át' engedem az egyik első helyet az irodalomban! A jelenlevők között itt látom harcostár­saimat, reprezentatív írókat a régi nemzed (Sebői, akik úg? hiszem, egyetértenek velem ab­ban, hogy nem illene ha mi* irodalmi és élettapasztalattal rendelkező emberek harc nél­kül feladnánk pozíciónkat Számomra a Lenin-díj egy szakasz lezárását jelenti. Azt szeretném, hogy jövőben egy fiatal író álljon ezen a helyen (s ha nemcsak egy lesz, annál jobb.) Bennünket s régi író- nemzedéket irodalmi pályafu­tásunk elején nem nagyon ké­nyeztettek el sem figyelmes­séggel, sem kitüntetéssel, sem pedig jutalmakkal. Nem aka­rom azt mondani, hogy az út az Irodalomban könnyebb lett de természetes folyamat megy végbe: az öregeket ifjak vált- iák Isi. Én anMflatt vaewfc* TELJES MÉRTÉKBEN egyel értek azzal, hogy ifjak foglal­ják el helyünket de csak hadd izzadjanak még, amíg egy sor­ban állanak velünk. Látok itt elvtársakat, akik előbb Lenin-díjat kaptak, s nem lenne rossz dolog, ha ez hagyománnyá válna- Jövóhpn én jelen leszek itt akkor, ami­kor Lenin-díjat kap az egyik arra érdemes fiatal író. Jó len­ne, ha ez hagyománnyá válna az irodalomban és a művészet­ben: adjuk ét másoknak szim­bolikusan a szocialista művé­szet örökégő fáklyáját — mon­dotta Solohov a Lenin-díj át-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom