Dunántúli Napló, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205 szám)
1960-08-07 / 186. szám
®M. AUGUSZTUS 7, NAPLÓ s Hogyan védekezzünk a szilikózis ellen a mélybányászatban? Világviszonylatban is úttörő munka vár a magyar kutatókra A szilikózis ellen a felszabadd. előtt semmit sem védekc a porelhárítás csak a felszí:... ’ulás után kezdődött meg. ^iső állomása por- szívó álarc volt,, amelyet az utóbbi három-négy évben seregnyi más eljárás követett. Ma úgyszólván nincs is olyan porveszélyes munkahely a bányában, ahol ne harcolnának eredményesen a szilikózis ellen. A fúrásnál — itt keletkezik a legtöbb por, mert meddőben történik, s a fúró felaprózza a kőzetet — bevezettük a vízöblítést. A meddőrobantásoknál ködzárat alkalmazunk, ámelynek Lényege a következő: a robbantás előtt 3—4 perccel sűrített levegő és víz útján köddugót képezünk a vájvégen. A robbantásnál keletkező port a köd leköti, majd az esőhöz hasonlóan lecsapódik. A ködzár azért is hasznos, mert magába szívja a robbantásnál keletkező mérges gázok egy részét. Minden rakodásnál por képződik, különösen a gépi rakodásnál. Itt a készlet permetezésével védekezünk. A mecseki medencében a szénnek is nagy portartalma van, a szénporban pedig elég sok a kovasav. (A kovasav okozza a szilikózist!) Mivel a bányászok nyolcvan százaléka szénfal mellett dolgozik, a fejtésekben is meg kellett oldani a porvédelmet. Erre való a szénfal átitatása, olymódon, hogy 4—5 méterenként vizet préselnek be. Ez is bevált, csak a kemény telepeknél kell fokozni a víznyomást. Még a leülepedett porok lekötésére is futotta az erőnkből. Sózzuk, vagy klórkal- ciumpasztával akadályozzuk meg, hogy egy-egy robogó csilleszerelvény felkavarja. Alig értünk azonban idfe, máris új gondok felhője tornyosodik az égen. Néhány nap múlva ötszáz méterre, vagy még nagyobb mélységre érünk a bányászkodással, megkezdődik a mélybányászat. A mélységi terjeszkedéssel a szilikózisveszély semmivel sem csökken, inkább nő, mert magasabb lesz a hőmérséklet, szárazabbak a kőzetek, következésképp több lesz a por. Maga a gépesítés is fokozza a porképződést. Akár a ködzáras robbantásnál, vagy a vizes öblítésnél, illetve szénfal a átitatásánál, mindenütt vízzel hadakoztunk jü a por ellen, mindig vízzel kö-,|j töttük le. A mélybányászatnál ft! ennek vége. Mint megírtuk il már, lefelé haladva egyre na- ! j gyobb a hőség, egyre több le- V vegőt kell a bányákba présel- ftí ni, hogy az emberek megfele- Jj lő körülmények között tudja- y nak dolgozni. A víz pedig a({ szellőztetés ellensége, hiszen vj ahol vizet használnak, ott pá-y ra képződik, a páratelt levegőd hűtőképessége meg csökken, vj Ezért még a vízcsorgál okat is ,ij be kell fedni, nemhogy vízzel ft! hadakozzunk a szálló por el- ly len! ;)■ Ilymódon a mélybányászat ft! egy tollvonással áthúzta az it eddig alkalmazott porelhárí- ,n tási eljárásokat. Teljesen új ft! utakra kell lépni, az eddigiek-ftl tői csak a porelleni álarc hasz- it nálható. Vizes eljárások he-ft! lyett ft) száras eszközökkel ft! kell küzdeni ft! a por ellen. ft! A pécsi széntröszt kutatási ftl osztálya. Szirtes Lajos és Vé-.1 kény Henrik elvtárssal az ft; élen, lázasan kutatja, mit le-ft hetne tenni. Serényen, mert 3 évente 14 métert süllyed a ft művelés szintje, ilyen süllye ft désre pedig — ismereteinké alapján — nincs példa a vi’ágft többi szénbányáiban. ft Bár még a munka legelejénk tartanak, néhány elgondolá-ft suk már van. A fúrás például ft száraz porelszívással tórlérik :j Kiszívják a port, s az öb’.<tő-ft 'lej, illetve fúrószár közvetítő-ift sével tartályba gyűjtik össze. A robbantásnál elszívó légcsatorna rakatba (csőbe) porszűrő berendezést tesznek, amely a munkahely levegőjét megtisztítja a szálló portól. A leülepedett porokkal sem lesz különösebb probléma. Mechanikus úton gyűjtik össze porszívógéppel, amely azonos alapelven működik a háztartási géppel, csak nagyobb annál és a bánya'viszonyokhoz alkalmazzák. Noha a kísérletek még nem fejeződtek be, már látható, hogy ezeken a területeken nem lesz különösebb gondunk. Annál több a szállításnál, rakodásnál és a fejtéseknél keletkező porral! Pillanatnyilag még elképzelésük sincs, mit lehetne tenni ellene. S hiába fordulnak a külföldi szakirodalomhoz. A nyugatnémet mélybányákban nincs olyan hőség, mint nálunk, ott még ma is alkalmazhatják a vizes eljárásokat. Belgiumból — ahol szintén mélyebben bányásznak —, semmi hír ebből a szempontból. A jelek szerint ott sem jutottak előrébb, mint mi, márpedig — több mint valószínű — ebben a két országban bányásszák a legmélyebben a szenet a világon. Ezért kell úttörő munkát végezniük a magyar, illetve pécsik kutatóknak. Nem szerénytelenség, vagy holmi provincializmus: a pécsi szén tröszt kutatási osztálya a legnagyobb és legjobban felszerelt ilyen intézmény az országban, övék az ország legnagyobb ilyen jellegű laboratóriuma is. Államunk nem sajnálta a pénzt A kutatási osztálynak úgyszólván minden kérését teljesítette és minden bizonnyal ezután is így lesz. Kísérleti porkamra épül György-aknán, a különbző portalanító berendezések kipróbálására, fejlesztik a laboratóriumot — az egész volt Török István Legényotthon épülete a kutatási osztály szolgálatában áll. Ilyen lehetőségek birtokában a kutatók akadálytalanul kísérletezhetnek, megvalósíthatják elgondolásaikat. Odaadásukat ismerve, bízhatunk abban, hogy mire a mélybe érünk, megoldják a szilikózisveszély gordiulsi csomóját. M. L. 3OOOOOGXDOOOOOOOOOOOOOOOO0OOOOOOOOOÖQOOOGO Utat építenek az Uzsok utcában „Külügyminiszteri értekezlet66 a Pécsi Bőrgyárban A 3-as számú Mélyépítő Vállalat jelenleg a Hargita és az Uzsok utcában utat épít. Képünk az Uzsok utcát ábrázolja, ahol a vállalat dolgozói összesén száztíz méteres szakaszon építik az úttestet, amely a jövő hét péntekjén készül el. Ennek befejezése után folytatják majd a Hargita utcában és megkezdik a Petőfi utcában is az úttest építését. Judom, hogy azonnal akad olyan olvasó, aki rávágja: „jvindli ez kérem, hiszen a Pécsi Bőrgyárban még sohasem jártak külügyminiszterek, és emberi számítás ezerint a jövőben se látogatnak ide”. Nem tagadom, mindez igaz, de mégsem tréfa, vagy újságírói cselfogás szülte ezt a címet. És legyen bizonyíték erre, — íme — a bőrgyári „külügyminiszteri értekezlet“ hiteles jegyzőkönyve. A tárgyalóasztal kerek és fényes ugyan, de nincs körülöttünk tolmács, nincs mikxo- fonerdő, és az előszobában se várakozik a szenzációra, friss hírekre éhes tudósítók hada. A „tárgyalófelek“ itt ülnek, az asztal körül. Valameny- nyien a cseres műhelyből. Gruics József simára fésült ősz hajjal, csodálkozó szemeikkel és negyvenhét esztendejével kicsit türelmetlen, már a bemutatkozásnál bejelentette, hogy neki vajmi kevés ideje van, siet haza. Vastag József középen ÜL Sovány, arca horpadt, ölében összegyűrve a sapkája. Kabátja festékes, kezében, újjaiban mintha még itt is a munka mozdulata rebbenne. Hallgat, szótlanul, hol az egyiket, hol a másikát figyeli, és néha csendesen befelé mosolyog. Har ka István a harmadik „külügyminiszter“. Olyan fekete a szeme, hogy szinte árnyékot vet az arcára. Nyugodt és magabiztos. Zsákköténye alá nyúl, cigarettára gyújt és várakozva füstöl, ti ncsen arra bevált módszer, hogy egy beszélgetésnek miképpen kell kezdődnie. Ez úgy kezdődik, hogy Gruics József — ha már külpolitikáról van szó — a kongói helyzetet emlegeti. Harka István tenyerébe ejti az állát. — No jó, jó... de éppen hallgattam reggel a rádiót, hogy Hammarskjöld tulajdonképpen nem intézett semmit... Azt se tudni, hogy kit akar megagitálni... Helyben vagyunk. Benne a nemzetközi élet kellős közepében. — Persze, mert Amerika azt hiszi, hogy most is úgy van, mint negyven, vagy harminc éve — bólogat középen a sovány ember. — ö azt hitte a háborúban is, hogy egyszerre üti Hitlert is, meg a kommunistákat is..: — Eddig szűz volt Amerika a háborútól — hajol előre Harka István. — A második világháborúba is akkor lépett be, amikor már látta, hogy mi a helyzet. Szorgalmasan jegyezgetem a válaszokat, alig kell kérdezni, egymás között vitatkoznak, egymás szájából kapják el a szót. Lassan meg is feledkeznek rólam. Meglepően tájékozottak a világ dolgairól. Csak hallgatom őket. őket, akik húsz- harminc esztendővel ezelőtt alig láttak valamit ebből a világból. Nézem ezeket az embereket, az osztályt. A munkásokat, a „külügyminisztereket.“ — Húsz éve elvtársam? — kérdezi vissza Harka István, aki egyébként a legaktívabb ebben a beszélgetésben. — Ná lünk más volt otthon a helyzet, apám 1903 óta részt vett a munkásmozgalomban, kőműves volt. Amikor a jugo- szilávok bejöttek ide, a kőművesek zászlója nálunk volt... En húsz éve is tisztában voltam a nemzetközi helyzettel.-., és elvtársam, tizenhárom év óta járok szemináriumra, hát csak ragadt rám valami? — mondja mosolyogva. Gruics nem állja szó nélkül, közbeszól. — Pista bácsi, mégse így volt ez mindenütt..; Én harminckilencben szereltem le a honvédségtől, de tudom, hogy még véletlenül is alig jutottunk ott újsághoz... Az körülbelül húsz éve volt, ugye? Harka meggyűri a zsákkötény szélét, előrevágja a fejét, tűzbe jön. — Nekem ne mondja senki! Igaz, hogy ma az újság, meg a rádió, meg a pártélet magával hozza, hogy az ember tisztábban lásson, de.-.. Az újság, a rádió. Valamennyien rendszeresen hallgatják a rádiót és hárman hét napilapot járatnak. Vastag József csóválja a fejét, még a húsz év előtti állapotokon gondolkozik. — Akkor? Ha bementük a Zrínyi utcába, másnap a főnök megmondta, ha még egyszer .... Változlik, alakul a dunafalvi határ, ahol néhány héttel ezelőtt még* szőke gabonatáblák ringatóztak, ott most báma barázdák húzódnak és gyors ütemben folyik a betakarítás. A dunafalvi termelőszövet kezet valamennyi fogata a betakarításnál dolgozik. Biztosítani a szükséges tartalékot a csépléshez — ezt tartják szemelőtt a tsz vezetői, hogy aztán zavartalanul folyhas- sék a cséplés. A szérű kön gombamódra nőnek ki a hatalmas asz tagok. Ha nem látná, talán nem is hinné el az ember, hogy a rek- kenő melegben is milyen népes a dunafalvi határ. Az alakulás óta mind több azoknak a száma, akik belekóstoltak a közös munkába, s azóta szívesen járnak a csoportba. Az egyik helyen több mint 40 asszony a burgonyát szedi a gép után, nem sokkal odébb a fokhagymát szedik — itt is vannak legalább százan, Az asszonyok mind derűsek és jókedvűek, szinte ég ke zük alatt a munka. — Csak egy van, kérem — mondja Ferenczi Pé térné mig megáll egy pillanatra a munkával — az, hogy én már 56 éves vagyok. Az fáj,v hogy nem lehetek fiatal. nem élhetek olyan boldogságban, mint ezek a mi fiataljaink. Mert más már az ő életük, mint a miénk volt annak idején. Leimszider Mihály, aki az állattenyésztésben dolgozik, ma már úgy beszél, hogy őt el sem lehetne küldeni a szövetkezetből. Igaz meg kell vallani azt is, hogy amikor megalakult a tsz, ő volt az első ember, aki megfogta a munkát, s nem is bánta meg azóta. Mert mindenkinek látnia kell. aki megfordul itt a községben, hogy miként gya rapszik a közös vagyon. Alakuláskor 160 szarvasmarhájuk és 13 anyakocájuk volt, ma már több mint 416 szarvasmarha áll as istállójukban (éppen most készült el a szarvasmarha-hizlaló, amit saját erőből léte sítettek) és a sertés- állományuk is megközelíti a négyszázötvenet. A dunafalvi Kossuth Lajos szövetkezet beírt 700 tagjából már több mint ötszázan dolgoznak rendszeresen, s mintegy 140-re tehető a nyugdíjasok és a munkaképtelenek száma. Tehát igen kevesen vannak már azok, akik abban a remény ben ringatják még magukat, hogy a termelőszövetkezet feloszlik, vagyhogy ők az egyéni gazdaságban jobban megtalálják a számításaikat, mint a közösben. — Nekem csak egy kifogásom van. pem is a termelőszövetkezet ellen, mint inkább a tsz elnöke ellen. Még pedig az, hogy aránylag keveset látó gat el hozzánk, mert szeretjük, ha többször is megfordul közöttünk és érdeklődik a munkánk iránt — mondja Szeleticz Teréz. muncsapa tvezető. Tóth Lajos rakodómunkás, aki néhány hete még csak mesz- sziről nézte a tsz mun kálatait — a minap mesélte az elnöknek, hogy bizony ő vele alaposan elbántak a: barátai és a szoroszé- Termelő-- dai, akik uszították a tsz ellen és azt tanácsolták neki. hogy ne menjen a közösbe dől gozni. Most tudom csak, hogy több mázsa gabonától, s igen jelentős összegtől estem el. De nem maradnék ki már egyetlen napra sem a tsz munkáiból. Solti János pedig, aki még kisparcellán dolgozik a lovaival — az egyik nap felajánlotta a termelőszövetkezetnek, hogy szívesen elmegy a lovaival behordani a tsz-nek munkaegységre. Ezek a jelek mind azt bizonyítják, hogy annak az erőnek a szálai, amelyek hosz- szú ideig visszatartották a dunafalvi embereket a nagyüzemi gazdálkodástól — már erősen meglazultak és a józan ész logikája a helyes útra segíti őket. A háború ? Kérdezem Vastag Józsefet, aki több mint negyven esztendeje dolgozik. az üzemben, hogy mit csinálna, ha ő külügyminiszter lenne, valamelyik n agyhatalomé. Kicsit _ gondolkodik, aztán elmosolyo- ~ dik. U — Attól függ, hogy kinek a külügyminisztere lennék :.: |üe az én véleményem az, | hogy békét ezeknek az emfoe- ']• reknelk. Én tudom, hogy mi a háború, az én apám meghalt a tizennégyes háborúban ... . Harká közbeszól. ! — Az én apám hetvenöt százalékos hadirokkant lett;.. '— Gruics közbeszól. — Az én feleségem, mint polgári személy, hetvenöt száll zalékos hadirokkant-... ,r. Vastag csak néz, csendesen, ft! előre, valahova túl, a terítő rojtjain át, aztán megszólal. — A két fiamat is elvigyék? Mí ftispoÜtíKUSOK vagyunk — sóhajt Gruics József, és közben előszedi, a legfrissebb Nők Lapját, kinyitja ott, ahol az amerikai elnöválasztásról írt színes riportot közölték. — No nézze csak ezt a maskara- ságot! Mit nem művelnek ezek a Nixonék ... — Ez az a Nixon ügye, amelyik ügyvéd volt? — kérdi a zsákkötényes. — Hát tudja, ehhez kevés bizalmam van. Nem hiszem én, hogy nagyon nagy változás lesz ott Amerikában ... Hacsak, ugye a külső körülmények nem kénysze rítik őket. Ott van az a ken- nedy is. Ha megy, akkor kétszázmillióval megy az elnöki székbe. Mit várhatunk tőle?..) A sok közű: még egy aktuális ügy. A Powers. Vastag József „civilben“ munkásbiró. — Katona volt ez az ember, én tíz évet adnék neki. Gruics közbevág. — Én más véleményen vagyok, hallod-e? Nem kényszerítette azt senki, hogy a Szovjetunió fölé repüljön. Kirobban a vita. Harka meg böki a munkásbírót. — Voltál te katona? ... No jó, voltál. De a fronton is? ... Nahát! Más ez. Ha parancsolnak is a katonának, az ilyent önként vállalja. Biztos ígértek neki mindenfélét, aztán beállt. Tudta jól, hogy mit csinál. Én adnék neki tizenöt-húsz évet, hadd gondolkodjon. Vastag József csak makacs- kodik. — Hátha kijelölték, te? — Ilyenre nincs parancs. Én nyolc évig voltam katona. Ehhez szív kell. Érted? Rettenetes szív! A papír fölé hajolok, hirtelen nem is tudom, hogy melyik mondja; — Kemény kéz kell ide, mert a végén a fejünkre nőnek. Ha odarepülnék, le kell lőni őket... Lássák meg, hogy van Hruscsovnak szava... be is keld azt tartani -..« Mit kell még ehhez a jegyzőkönyvhöz“ fűzni? Nem sokat Munkások. Tájékozottak, okosak, körültekintőek. Egyszerű emberek, akik aggódnak a világ sorsáért, és akik meglepő hozzáértéssel forgatják magukban a nemzetközi élet eseményeit. S azt hiszem, ezt a tulajdonságot eddig egy ki- cBdt elfelejtettük felfedezni bennük. Értenek hozzá, megtanulták, mint annyi mást. És amikor búcsúzóul kezet fogok velük, — Harka széles, erős kezével, Vastag József sovány ujjait érzem, Gruics kemény tenyerét, arra gondolok, hogy nagyszerű emberek ezek. Akiktől — bevallom — sokat tanultam ezen a délutánon. És akiktől — ugye Genfben vagy Washingtonban is sokat tanulhatnának. • Thiery Árpád Kormányhatározat az üzletek augusztus 19-i, 20-i és 21-inyitvatartásáról * A fővárosban, a megyeszék- X helyeken, a megyei jogú váró- ásókban és egyéb városokban (‘augusztus 19-én, pénteken az jíiegyműszakos élelmiszerüzletek *8, illetve 7 órától 19 óráig, a Jl'később nyitó egyműszakos (^'élelmiszerüzletek 7 órától a rí szokásos időpontig, de legalább *19 óráig; a csarnokok és piarcok reggel 6 órától 19 óráig, Wa kétműszakos húsboltok és *élelmiszerüzlelek, továbbá a í'hal-, vad-, baromfi- és lóhús- (rt boltok, az iparcikküzletek és '«áruházak a szokásos módón ‘'tartanak nyitva. Ezen a napon (\*a vendéglátóipari egységek a * szombati napokon szokásos ^nyitvatartási idő szerint állnak a közönség rendelkezésére. Augusztus 20-án, alkotmányunk ünnepén az élelmiszer, és iparcikk-üzletek (áruházak), valamint a csarnokok és a piacok zárva lesznek, a ven- déglátóipari egységek a szombati, az édesség- és dohányboltok a vasárnapokon szokásos nyitvatartási idő szerint tartanak nyitva. Vasárnap, augusztus 21-én valamennyi tejet árusító élelmiszerüzletet nyitva kell tartani reggel 7—10 óra között. Ezenkívül csak a vasárnap egyébként is árusító boltok tartanak nyitva a szokásos ideig. » Vidám, serény munka Dunaialvánl
