Dunántúli Napló, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205 szám)

1960-08-05 / 184. szám

2 NAPLÓ I960. AUGUSZTUS 5. 1 Megkezdődött az országgyűlés új ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) 1 szesedés alakulására» ha az üzem nem teljesíti termelé­kenységi előírásait* Az említett hiányosságok sok helyütt összefüggnek az anyagi ösztönzés hibáival, pontosab­ban kifejezve azzal, hogy több vállalat vezetői nem él­nek megfelelően azzal a nagy, fokú önállósággal, amit a bé­rezés és a munka helyes normázása terén kaptak. A kormány 1957-ben, amikor a jelenleg is érvényben lévő bérezési rendszer bevezetésé­re hozott határozatot, kimon­dotta: az üzemek vezetőinek feladata — joga és kötelessé­ge, — hogy a bérezéssel is mozdítsák elő a termelékeny­ség növelését. Kormányunk­nak ez a határozata ma is ér­vényben van. Az üzemek igaz­gatói és az üzemi tanácsok sze­rezzenek érvényt ennek a hatá rozatnak, a minisztériumok pe­dig ellenőrizzék a végrehaj­tást. A takarékosságnak szocialista gazdálkodási rendünk alapvető módszerévé kell válnia Tisztelt Országgyűlés! A Köz ponti Statisztikai Hivatal je­lentése rámutatott, hogy az ipar anyagellátása ez év első felében általában kielégítő volt, de néhány fontosabb anyagból időlegesen hiányok mutatkoz­tak. Ez általában érthető is, hiszen a nagyobb termeléshez, a termelési terv túlteljesítésé­hez tavaly is, az idén is több anyagot kellett felhasználni. Mi vei azonban még többet aka­runk termelni, gondolkodni kell azon, hogy a növekvő ter­meléshez szükséges nagyobb anyagmennyiséget milyen for­rásokból fedezhetjük. Közismert, hogy az iparban felhasznált anyagok túlnyomó nagy többségét külföldön kell megvásárolnunk, s ez akkor lehetséges, ha e vásárlás el­lentételét exportálható termé­kekkel fizetjük meg. Különö­sen nagy jelentősége van te­hát annak, hogy ipari minisz tóriumaink és üzemeink ve­zetői rendkívül nagy gondot fordítsanak az exporttervek feltétlen teljesítésére. Minde­nütt következetesen szerezze­nek érvényt kormányunk ama határozatának, hogy a termelési terv mennyisé­gi túlteljesítése csak akkor engedhető meg, ha az ilyen­formán- előállított termékek gazdaságosan exportálhatók, növelik a rendelkezésre ál­ló export árualapot, Illetve hozzájárulnak keresett cik­kekben a belföldi szükség­let jobb kielégítéséhez. Ipari minisztériumaink ve­zetőinek igen fontos köteles­sége, hogy kormányunknak ezt a határozatát is keményen végrehajtsák, megvalósulását ellenőrizzék. Az anyagellátással kapcso­latos gondjaink csökkentésé­nek másik igen hatékony mód szere a takarékosság. Kormá­nyunk még 1958. márciusában határozatot hozott, amelyben megjelölte a takarékossági mozgalom irányelveit és kőnk rét feladatait. E határozatunk megjelenése óta eltelt több, mint két esztendő bebizonyí­totta, hogy a dolgozók nagy része megértette a takarékos­sághoz fűződő nagy népgaz­dasági érdekeket, magáévá tét te a mozgalom célkitűzéseit. Annak idején értékes vállalá­sokat tettek, s e vállalások nagy részét becsülettel telje­sítették is. Helyes lenne, ha szakszer­vezeti szerveink, s velük szo­rosan együttműködve az üze­mi gazdasági vezetők a szo­cialista munkaversenyben hangsúlyozottan ráirányíta­nák erre ismét a dblgozók fi­gyelmét. A takarékosságnak szocia­lista gazdálkodási rendünk alapvető módszerévé kell válnia, mert népgazdaságunk fejlődé­se, a dolgozók életszínvonalá­nak alakulása a termelés gaz daságosságától, ezen bélül a takarékosság minden terüle­tén történő fokozott érvénye­sülésétől függ* A szocialista munkaver­senynek az utóbi időben sok pozitív vonása van. Helyes­nek bizonyult, hogy azt aján­lottuk: mindenütt a helyileg legfontosabb teendők megol­dását tűzzék a verseny hom­lokterébe. Néhány irányelv azonban általánosan érvénye­síthető, ilyen az anyagokkal, szerszámokkal való takarékos ság, továbbá az, hogy változatlanul törekedni kell az úgynevezett „mennyiségi szemlélet" leküzdésére. Lehetnek és vannak is terüle­tek, amelyeken szükség van a „többet“ jelszó kiadására, de ezeken a területeken és min­denütt máshol is, elsősorban a „jobbat“ és a „gazdaságo­sabban, termelékenyebben, célszerűbben“ jelszó tartal­mának kell feltétlenül érvé­nyesülnie* Számítunk rá, hogy öntuda­tos munkásosztályunk és érté késén tevékenykedő műszaki értelmiségünk megérti mind­ezt, az eddigi sok szép ered­mény nem teszi megelegedetté, hanem ellenkezőleg: további jó munkára serkenti, s ennek megfelelően össznontosítja erőit a vázolt feladatok mi­előbbi és sikeres megoldására. Gyorsabb és erőteljesebb előrehaladásra van szükség az építőiparban Tisztelt Országgyűlés! Nép­gazdaságunk fejlődése és szo­cialista építésünk szempontjá­ból rendkívül megnövekedett jelentőségére tekintettel — ha röviden is — külön kívánok szólni építőiparunkról* E te­rület dolgozói is elismerést érdemeltek ki sok nagy fel­adat sikeres megoldásával. Ezek közül most csak azt eme lem ki, hogy termelési tervü­ket túlteljesítették, csökkentet ték — átlagosan tíz százalék­kal — az építkezések úgyne­vezett átfutási idejét, az épí­tőanyagipar nemcsak a meny- ryiségi termelésben, de az önköltség csökkentésében Is a tervezettnél jobb eredmé­nyeket ért el. Mindeme fejlődés ellenére e területet illetően is azt kell mondanom: gyorsabb és erő- teHesebb előrehaladásra van szükség. Beruházásainknál csökkenteni akarjuk ugyan az építkezési hányadot, de építőiparunknak még így is nagyon sokat kell tennie* A termelőszövetkezetek 1— salát erőből és munkával vég zett építkezéseik mellett Is — sokat várnak az építőipartól. A lakások építése és tatarozá­sa szintén az inará- dől soréi­nak feladata. A pártunk VTI. kongresszusén elfogadott fránvelvek feladatainak telje­sítéséhez mintegy százötven milliárd forint értékű építési munkát kell elvégezni. E nagy feladat elvégzésére csak akkor készülhetnek fel jól, ha kriti­kusan vizsgálják munkájukat és kutatják az okokat, ame­lyeknek folytán ma építkezéseinkre általá­ban még mindig az jellem­ző, hogy drágán és hosszú idő alatt készülnek el, ho­lott ennek megváltoztatá­sára bőven vannak lehető­ségek. ,Nagy segítséget nyújt eh­hez, hogy pártunk Központi Bizottsága június 29-én tartott ülésén határozatot hozott az építőipar feladatairól. Kor­mányzatunk azt kéri és várja az építőipar valamennyi dol­gozójától, hogy — a feladato­kat hosszabb Időszakra részle­tekbe menően megjelölő — iránymutató határozatból adó­dó tennivalókat gondos vitá­ban alakítsák ki és az Intéz­kedéseket következetesen hajt sák végre. Vezesse és lelkesít­se őket az a meggyőződés, hogy kulcsfontosságú terüle­ten dolgoznak és jó munkájuk eredménye értékes hozzájáru­lást jelent egész népünk fej­lődéséhez, második ötéves tervünk sikeres megvalósítá­sához* 4 szántóterület háromnegyede a szocialista szektorhoz tartozik Tisztelt Országgyűlés! Mező gazdaságunkban ■— mint is­meretes — ez év első felében tovább folytatódott a szocia­lista átalakulás: a termelő- szövetkezetek tagjainak szá­ma háromszáztízezerrel, szán­tóterülete 1,6 millió kataszt- rális holddal nőtt, Június 30-i adatok szerint több mint 4400 termelőszö­vetkezet működött 5,4 millió katasztrális hold szántóte­rületen. A félév végén az ország szántóterületének háromnegyede tartozott a szocialista szektorhoz. Ezek a számok nagy értékű politikai sikerekről beszélnek, azt jelzik, hogy igen nagy lé­pést tettünk előre a szocializ- rrius építésének útján. Azt Is látnunk kell azonban, hogy ez a nagyarányú fejlődés gondo­kat is hozott magával. A tel­jesség kedvéért hozzá kell ten nem, ugyanúgy igazában ör­vendetes gondokat, mint ami­nőkről az előzőkben más vo­natkozásban már szóltam. A mezőgazdaság szocialista átszervezésében jelentősek a sikereink, de még csak rész­legesek. Nyomatékosan fel akarom hívni a mezőgazdaság és az irányító állami gazdasá­gi szervek dolgozóinak figvel mét arra. hogy a célt még nem értük el. Az átszervezés nem cél, csu pán eszköz. Annak eszköze, hogy mezőgazdaságunk a nagyüzemi termelés nagy lehetőségeit felhasználva, többet termeljen! Több gabonát, takarmányt, áj la tot, zöldséget, gyümölcsöt adjon. Támogatni, sikerre se­gíteni azt a bonyolult mun­kát, amit a jól működő, gaz­daságosan termelő mezőgaz­dasági nagyüzem kiépítése jelent — ez most e terület dolgozóinak Irányító szerved­nek legsürgősebben megoldan dó, legfontosabb feladata. Pártunk helyesen és reáli­san tűzte ki a kettős felada­tot, azt, hogy az átszervezés­sel együtt a termelés is emel­kedjék. Ennek realitását az élet bizonyította: tavaly is sokat fejlődött a termelőszö­vetkezeti mozgalom, mégis — vagy helyesebben, éppen en­nek is köszönhetően — összter, melése nagyobb volt a terve­zettnél. Törvényszerű és szük­ségszerű, hogy az átszervezés utón — ahol ez falvakban, járásokban, megyékben már befejeződött — emelkednie kell a termelésnek. Mikor és milyen mértékben következik be ez, most már kizárólag a munkán múlik! Teendőink középpontjába most azt kell állítanunk, hogy növeljük a mezőgaz­daság mindenirányú áruter melését, főként pedig azt mozdítsuk elő helyes politikai munkával és továbbra is helyes árpoli­tikával, hogy ezek az áruk felvásárlás útján az állam birtokába jussanak, ily módon biztosítsuk a lakosság zavar­talan ellátását. Növénytermelésünk olyan irányban fejlődik, hogy nő a takarmánytermesztés részará­nya. Ez helyes, hiszen erre szükség van az állattenyész­tés fejlesztéséhez. Arra kell azonban törekednünk, hogy a jelenleginél nagyobb kenyér­gabona-termést takarítsunk be egy-egy hold földről. A leg utóbbi gazdasági években szer zett kedvező tapasztalatok alapján kormányunk helyesnek tart ja, hogy az állami gazdasá­gok és a fejlettebb termelő- szövetkezetek nagyobb terű létén termeljék a nagyho­zamú, külföldi búzafajtákat. Nemcsak a növénytermelés­ben, de az állattenyésztés gyorsütemű fejlesztésében, a lakosság ez irányú szükségle­teinek kielégítésében is meg­növekedett a szocialista nagy üzemek szerepe. Időnként van nak fennakadások a húsellá­tásban és a dolgozók felteszik a kérdést: mikor és hogyan szűnnek meg ezek? Ezzel kap­csolatban meg kell jegyezni, hogy a húsfogyasztás az 1934 —38. évi átlagos fejenkénti 33 kilogrammal szemben 1958-ban 41.5 kilogramm volt, 1959-ben pedig további jónéhány kilo­grammal emelkedett. A cél azonban természetesen ezen a területen sem az, hogy az igé­nyeket visszaszorítsuk, ha­nem, hogy a megnövekedett igényeket is mielőbb, teljesen kielégítsük. Éppen ezért pár­tunk kezdeményezésére kor­mányunk számos intézkedés­sel segítette a termelőszövet­kezetek közös állatállományá­nak gyors kialakítását és fej­lesztését. Hosszan lehetne so­rolni, hány istálló épült, ho­gyan mozdítottuk elő a takar mányfélék — elsősorban a kukorica — termelésének nö­velését, mennyi állatot juttat­tunk a termelőszövetkezetek­nek, s nagy számban kötöttünk termelőszövetkezeti tagokkal a háztáji gazdaságukban lévő állatokra és egyénileg gazdál­kodó parasztokkal is nevelési, illetve hizlalás! szerződést, Ahogyan előrehaladunk a közös állatállomány kiala­kításában — és egyes hiá­nyosságoktól eltekintve ál­talában jól haladunk — úgy javul fokozatosan a húsel­látás is. Az igények kielégítéséhez szükséges a háztáji gazdasá­gok állattartása. Minden olyan meg nem értés, téves nézet, amely a háztáji gazdaság ez irányú tevékenysége ellen irányul, amely helyileg korlá­tozni akarja a kormány ál­tal erre biztosított lehetősége­ket, nem kívánatos gazdasági* ellátási kihatásain túl, politi­kai szempontból is káros, mert bizalmatlanságot kelthet a termelőszövetkezeti tagság egy részében. ­I Maximális erőfeszítéseket a közös gazdaság felvirágoztatására! Államunk sokoldalú segít­séget nyújtott és nyújt a to­vábbiakban is a termelőszö­vetkezetek gazdálkodásának fejlesztéséhez. Eddigi politi­kánkhoz és gyakorlatunkhoz híven azonban itt is meg kell mondanunk, hogy a közös munkában való te­vékeny és fegyelmezett rész vétel mellett maguknak a tagoknak, a termelőszövet­kezeteknek kell anyagi ere­jükhöz mérten maximális erőfeszítéseket tennlök a kö­zös gazdálkodás felvirágoz­tatására, mert hiszen első­sorban saját jól felfogott érdekükről van szó. A saját erő mozgósítását és felhasználását egészíti ki az állam segítsége. Elismeréssel állaníthatjuk meg, hogy ter­melőszövetkezeti parasztsá­gunk zöme ebben is egvet ért velünk és lelkes erőfeszítése­ket tesz a közös gazdaság énftésére és gyarapítására. Ugvszólván nincs az. ország­ban elvan termelfi«*övetVe»et amelyben vnlamlféle közös gazdasági épületet ne építené nek. vagy ne vásárolnának gé pékét, jószágokat. Termelősző vetkezeteink ebben az évben saját erejükből közös beruhá­zásra több mint 430 millió fo­rintot irányoztak elő, ez az összes termelőszövetkezeti be­ruházásoknak csaknem egy­negyedét teszi ki. Július 10-ig több mint kétezer traktort és 3500 traktorvontatású munka- génét vásároltak jórészt saját erőből. Számos elvan he]ven létesítenek öntözőteleoe*. ha­lastavat, Illetve telepítenek szőlőt és gyümölcsöst, ame^v ilven célokra legalkalmasabb és táblás művelés'®1 sem len­ne -iohbgn hasznosítható, fisak helyeselni és bátorítani tud­tuk ezt a tevékenvsA-ro* S ál­lami szerveink elsőrené,' fai­adata. ho«?v ebhez -minden se­«ffZcézet me'Zadlnnak. Ismeretes tisztelt képviselő­társaim előtti thogy kormá­nyunk a kukoficatermelés fej­lesztésével — nagy fontosságá­ra tekintettel — különös gon- dal foglalkozik. Intézkedéseink hatására az elmúlt években je­lentősen megnőtt a kukorica vetésterülete, enen belül csak­nem valamennyi termelöszö­1 vetkezetben kialakult a nagy­üzemi silótermesztés. Az úgy­nevezett „hibrid-program’’ vég­rehajtásának első eredményei nyomán már ebben az évben a kukoricaterület csaknem hat­ban százalékán hibridvetőma­got vetettek. Ezt a programot végrehajtjuk, egy-kéi. éven be­lül az egész kukoricaterülethez szükséges hibridvetőmag ren­delkezésre fog állni. Vannak kiváló szakembereink, van szór galmas parasztságunk, vannak jó termelési tapasztalataink, ebben a vonatkozásban igen kedvező hazánk klímája — minden adottság és előfelté­tel megvan tehát ahhoz, hogy Magyarország a kuko­rica-termesztés hozamát il­letően a világon az első so­rokban legyen. Ennek a lehetőségnek megváló sítása csak rajtunk múlik! Állami gazdaságaink munká­ja is bíztatóan fejlődött, de még tovább kell dolgozniok azon, hogy mintagazdaságokká váljanak, példát mutassanak a hozamok emelésében; az új tér melési és állattenyésztési mód­szerek alkalmazásában, az ön­költség csökkentésében. Az a tény, hogy a mezőgaz­daságunkban visszavonhatatla­nul túlnyomóvá válnak a szocia lizmus termelési viszonyai, ki­tűnő távlatokat nyit előttünk: kialakulnak a mezőgazdasági termelés soha nem látott fej­lődésének alapjai. A nagyüzemi gazdálkodás le­hetővé teszi a tudomány vív­mányainak széleskörű alkal­mazását, a termelékenység gyoits növekedését. Az el­következő években meg akar juk valósítaná az alapvető mezőgazdasági munkák gépe sítését, elsősorban a talaj­művelésben, a gabona- és kukortcatermelésben. Ez a nagy termelési segítség- nyújtás is csak egy része an­nak, amit államunk a falunak nyújt. Elsősorban a termelő­szövetkezeti mozgalom fellen­dülésének eredményeként a társadalombiztosításba bevont dolgozók száma e,félév folya­mán 8,5 millióra, azaz az össz­lakosság 85 százalékára nőtt. A mezőgazdaság dolgozói közül újabb százezrek váltak jogo­sulttá ingyenes orvosi ellátásra és kórházi ápolásra, igen ala­csony térítés ellenében kivált­ható gyógyszerre. Úgy tűnhetik, hogy a beszá­moló igen terjedelmes része foglalkozott a mezőgazdaság kérdéseivel. Szándékosan tör­tént ez így, hogy ezzel is fel­hívjuk minden érdekelt és ille- t'/kes dolgozó, egész társadal­munk figyelmét e terület mun­kájának kimagasló fontossá­gára. Sok előfeltételt sikeresen megteremtettünk, az indo­kolt támogatás a továbbiak­ban sem marad el, tehát amire szükség van, az a jó munka, hogy minden erőt fogjunk össze a mezőgazda- sági termelés — növényter­melés és állattenyésztés — gyorsabb ütemű növelésére. Bízunk benne, hogy ez Így is lesz és mezőgazdaságunk egy­re több terméket ad társadal­munknak. Készül az iskolareform és az ötéves terv Tisztelt Képviselőtársaim! Mint a bevezetőben mondot­tam, a beszámoló elsősorban népgazdaságunk, valamint a nemzetközi helyzet néhány fő kérdésével foglalkozik. A be­számolóban kulturális életünk kérdéseit, szocialista kulturális forradalmunk újabb eredmé­nyeit részletesen nem kívánom ismertetni. Tájékoztatásul bejelentem a tisztelt országgyűlésnek, hogy az erre alakított bizottság ki­dolgozta az iskolareform alap- elveit Az iskolareform téziseit nem sok idő múlva nyilvánosság elé bocsátjuk megvitatásra és a hozzászólásokkal — kétségkívül — gazdagodó tervezetet annak idején majd az országgyűlés elé terjeszt­jük. Készül az országos távlati tudományos kutatási terv is, amelynek kidolgozásában több mint kétezer tudományos dol­gozó, egyetemi tanár és gyakor lati szakember vesz részt. Kor­mányunk a II. ötéves terv­vel egybehangolt részletes ku­tatási tervet annak idején szin­tén az országgyűlés elé kíván­ja terjeszteni. Ami a második ötéves ter­vet illeti, tisztelt képviselő- táusaim — mint mondani szokták — „teljes gőzzel” dolgozunk, azért, hogy az or­szággyűlés minél előbb meg­vitathassa. Hozzájárul e terv tökélete­sítéséhez és gazdagításához az a széles körben kibontakozó vita, amelyet az üzemek és tanácsok a terüle­tükre vonatkozó ötéves terv- javaslatok megtárgyalása során folytatnak, mert ezek révén hozzájutunk a dölgozók tízez­reinek javaslatához, meríthe­tünk kezdeményezésükből és aktivitásukból. Ebben is bizto­sítékát látjuk annak, hogy ezt a tervet egész népünk sajátjá­nak tekinti, magáénak érzi, s éppen ezért odaadóan fárado­zik majd megvalósításán. Tisztelt Országgyűlés! Nem kevés és nem is kis- jelentőségű problémáról szól­tam az előbbiekben, de a hiá­nyosságok nyílt feltárása sem változtat annak a megállapí­tásnak jogos és igaz voltán, hogy Népköztársaságunk, rendsze­rünk, népgazdaságunk erős, hazánkban ma megalapozott és biztonságos a dolgozók élete. r., Hazánk gazdasági, politikai és társadalmi élete fejlődik, és vi­rágzik. A dolgozók tapasztala- Wkbói megbizonyosodtak arról, hogy pártunk politikája helyes és kormányunk ezt a helyes politikát a gyakorlat­ban eredményesen valósítja meg. E tapasztalatok alapján tovább erősödött a kölcsönös bizalom: a dolgozók bizalom­mal követik pártunk útmuta­tását, bíznak a kormány veze­tésében, s minden vonatkozás­ban érzik, hogy a párt és a kormány mélységes bizalom­mal fordul a dolgozó tömegek felé. Pártunk VII. kongresz- szusának célkitűzései, határo­zatai a legszélesebb körben egyetértő visszhangra találtak, s igen szorgalmas, derekas munkára lelkesítették munkás- osztályunkat, dolgozó paraszt­ságunkat és értelmiségünket Egész dolgozó népünk a párt és a kormány által megjelölt helyes irányban tevékenykedik E jó munka lehétővé tette pártunk és kormányunk leg­főbb céljainak további meg­közelítését; népünk jobban él, mint tör­ténelmünk során bármikor. Azért alakulhatott így a nép élete, mert a párt és a kor­mány következetes, az adott történelmi, társadalmi, gazda­sági körülményeket józanul mérlegelő politikát folytat. Ezt a politikát a munkásosztállyal együtt a parasztság és az értel­miség legszélesebb tömegei is megértik és támogatják, hívei a szocializmus építésének, a néphatalomnak, s ez kifejezés­re jut munkájukban. Ezen az alapon a legfontosabb politi­kai, gazdasági, társadalmi kér­désekben széles nemzeti egység jött létre hazánkban, s ez az alkotó nemzeti egység jut ki­fejezésre tanácsaink, valamint a Hazafias Népfront mozgalom tevékenységében, munkájának fellendülésében. Tanácsaink az elmúlt tíz esztendő alatt eredményes munkát végeztek Tisztelt Országgyűlés! Kép­viselőtársaki — Ebben az esztendőben van tizedik évfordulója annak, hogy államépitő munkánk egyik történelmi jelentőségű eseménye zajlott le; Létrejöttek tanácsaink, a ez­zel bevonultak a széles dolgo­zó tömegek az államhatalom munkájába, bekapcsolódtak az állam Igazgatásába. Tanácsaink nemcsak új for­mát, hanem új tartalmat 1* adtak az államépitő munká­(Folytatás a 4. oldalon4

Next

/
Oldalképek
Tartalom