Dunántúli Napló, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-27-01 / 176. szám

I960. JÜLIUS 27. NAPtő 5 Toll sepr n A művészet nevében? Ham Bűvészek sikert a második nemzetközi Schumann zenei versenyen Jó néha bepillantani a mű­vészet rejtelmeibe; külön lsen izgalmas a filmművészet. So­kan érdeklődnek egy-egy be­ígért film keletkezése, forga­tási érdekességei iránt. Mi is ezt tettük, s megvettük a Film, színház, muzsika című lap leg­újabb számát. Élvezettel olvastuk az első cikket, amely az évad színész­sikereiről számol be. Demeter Imre, a cikk írója képben és színes szavakban szépíti elénk Tolnay Klárit. Bármennyire is nagy művésznő valaki, s Tol- nay Klári valóban az, még­sem szabad annyira teletömjé- nezett, agyondíszített szóhal­mazzal, szószaporítással szé­díteni a szegény olvasókat, mint ahogy azt a szerző sze­reti tenni. A cikkből megtud­juk például a következőket: Tolnay Klári „csillogott, vib­rált Diána szerepében, szipor­kázó, magától értetődő humo­rával gyönyörködtetett, s rend­kívüli színészegyéniségét ad­ta a ,Varjú doktor’ nőalak­jához." Nem tudjuk, milyen az a „magától értetődő humor“, il­letőleg magától nem értetődő humor. De azt sem értjük, hogy Tolnay Klári miért ado­gatja színészegyéniségét egy- egy darabban, holott elég len­ne, ha csak művészi módon játszanék egy-egy szerepben. Megtudjuk azt is a művész­nőről, hogy „Ljuba alakjában harmonikus diszharmóniában ötvöződik az elvesztett álmok és szépségek szomorúsága az elavultat, a tehetetlenséget le­leplező öniróniával.“* Szavak .szavak, szép szavak. Mi mégsem tudjuk, hogy mi­lyen lehet az a „harmonikus diszharmónia“, mint ahogy azt sem hisszük el a művésznőről, hogy „remekműveket alkotó színésznő“. Bár minden csodá­latunk és elismerésünk a mű­vésznőé, mégsem tudunk ar­ról, hogy regényeket, drámá­Albertfalvi Vegyi gyár Pécsi Telepe Pécs, Bathyány u. 2. sz. felvesz LAKATOSOKAT. 552 1960. július 31-én, vasárnap hagyományos szépségver­sennyel egybekötött „Unna-bál“ Harkányban Fellépnek a pécsi Nemzeti Színház művészei. Szépség- verseny a Bányász kert­helyiségben. Értékes tisz­teletdíjak. Bál reggelig; 1532 kát, vagy más mesterműveket alkotott volna. Feltételezhetően a szerző az „alkotó“ szót ösz- szecserélte az „alakitó“ kife­jezéssel. De milyen csekélység ez ilyen bugyborékoló, szivár­vány-stílus mellett! Egy másik cikk a Balaton mellé röpít el bennünket. Meg­tudjuk, hogy itt, a Szigligettől Keszthely felé vezető műúton forgatják Mikszáth Kálmán Noszty fiú-ját. A cikk szerző­je, Geszti Pál szerint a forga­tás helyétől balkézre „vagy három kőhajításra emelkedik a Királyné Szoknyájának zöld bársonnyal bevont oldala. — lábánál a fodrozó szélben, könnyedén lebbennek a szőlő- venyigék levelei.“ Még azt megértjük, hogy a Királyné Szoknyája is alkal­mazkodik a mai abroncsos di­vathoz, de azt már kevésbé, hogy a szőlő venyigének leve­lei vannak. Nem kell agronó- musnak, mégcsak szőlősgazdá- hak sem lenni ahhoz, hogy va­laki tudja: a venyigének nin­csenek levelei, mert a tőkéről levágott, száraz vesszőt nevez­zük venyigének. Igaz, Babits MihSly egyik szép versében, az Őszi pincé- zés-ben szintén elvéti e szót: „A nap ocsuja most csorog; piros levél a venyigén,“ De hát Babits költő volt. Azoknak pedig állítólag min­dent szabad. Geszti Pálnak azonban nem. Dr, Tóth István Berlin. (ADN) Dr. Kari Laux, a Schumann Társaság elnöke az NDK-ban hétfőn éjfélkor ismertette a Berlini Állami Operaházban a második nem­zetközi Robert Schumann-ver- seny eredményét. A vanósnégyes-versenyben Svédország művészei nyerték az első díjat, a második díjat Magyarország. Jól szerepeltek a magyar mű vészek az ének-versenyben is, ahol Geszty Szilvia magyar művésznő megszerezte a har­madik díjat. A MÉSZÖV készül a kiállításra A Szövetkezetek Baranya megyei Központja is készül az augusztusban megrendezen­dő mezőgazdasági kiállításra A kiállításon részt vesz a hi­dasi málnatermelő szakcsoport híres „Angol I.“ nevű málna­fajtájával, valamint a Baranya megyei szövetkezeti méhészek. A mágocsi földművesszövetke­zet disznótoros ételkülönleges­ségeket ,a szalántai fmsz. dél­szláv, a vajszlói fmsz. pedig jel legzetes ormánsági ételeket árusít majd .Résztvesz a kiál­lításon a vókányi fmsz. híres csárdájával, a sellyei és a vil­lányi föídművesszövetkezet, utóbbi híres borokkal. — A MEZÖSZÖV és a MÉK sátrai mellett a dunaszekcsői földmű­vesszövetkezet halászcsárdát ■ állít fel, ahol dunai halakból I főzik a halászlét, . Meq j e p í^lz o m töLhep^ät A kettesek lázadása az „egyesek“ ellen Nagy lelkesedéssel és elmé­lyedéssel olvasom a Toliseprű cikkeit a magyar nyelv tisz­togatása érdekében. Legna­gyobb kincsünk ugyanis nyel­vünk, amelyet szép tisztasá­gában kell utódainkra át­örökítenünk. Csak helyesel­tem az idegen szavak elbur­jánzása miatt írt egyik utób­bi cikkét is (D. N. jún. 29.). Találtam benne azonban egy megismétlődő kifejezést, amit nem hagyhatók szó nélkül oly kitűnő tollú nyelvésznél, mint amilyen dr. Tóth István jogász és tanár. „Egyesek vé­leményéről“ és „egyes szü­lőkről“ ír. Viccesen azt kér- dezhetnők: és mit szólnak hozzá a kettesek? Mindkét esetben magyaro­sabb és helyesebb lett volna az „egyes“-t „némely“-lyel he­lyettesíteni, mert az „egyes“ a német einzeln-nek szószerű fordítása, és használata a ma­gyarban szemenszedett ger- manizmus. Legtöbbször el is hagyható. Napjainkban azon­ban harsog tőle a rádió és televízió; a hivatalos nyilat­kozatok és az újságcikkek nyakra-főre használják. „Me­gyénk községeiben befejezték az aratást.“ így hangzik szé­pen magyarul, és csak feles­leges fontoskodás azt írni, hogy „Megyénk egyes közsé­geiben befejezték az aratást.“ Valaki azt vethetné ellen, hogy az „egyes“-sel azt akar­ták kifejezni, hogy nem mind­ben. Akkor azonban így kel­lene írni: „Megyénk majd mindegyik községében befe­jezték az aratást.“ Egyébként jó volna, ha minden magyar oly helyesen beszélne ma­gyarul, mint Tóth István. A pécsi barackról írt cik­kéhez (D. N. júl. 20.) még azt jegyzem meg, hogy ki­maradt belőle az itt leggyak­rabban használt variáns. A baranyai és pécsi magyarok nem barackot, hanem baracot mondanak, vagyis itt is igye­keznek elkerülni a mással­hangzó-torlódást, ami a ma­gyar nyelvre jellemző törek­vés. Csekey István tekintet, egy egész életstílus: nos van. valami igazuk a fran­ciáknak: „le style c’est l’hom- me”, * — Tudja, az országút olyan, mint az élet, de itt Íratlan tör­vények is vannak — mondja egy kapaszkodó tetején, g csak most látom, hogy verejték gu­rul a homlokán, pedig a szél­védőt hideg eső vert. — Itt tör­vény az egymás iránti fele­lősség... Engem is megállí­tottak már sokszor az ország­úton, vagy én megálltam. Ahol lehet, ott segíteni kell. Hol egy csavarral, vagy levegővel, vagy ami jön .,. Másfél hónapja majdnem nekiszaladt egy teherautó. — Ha nem húzom el a kor­mányt és nem dűlök el, itt kapja el a kocsit — s mutatja a vezetőfülke szélét. *— Me- cseknádasdon voltán», és jött velem szemben egy nagy kocsi. Este volt, és nekem szokásom, hogy túlnézek a reflektoron. Már három-négy méterre va­gyunk egymástól, amikor ész- reveszem, hogy valami kiáll a másik autóról. Hirtelen elhú­zom a kormányt, oldalt dűlök. Meg is horzsolta a kocsi ol­dalát, egy gép állt ki a má- 6% autóról a baloldalon, sza­bálytalanul ..; Országos körö­zést is adtak ellene, de nem találtak. — Ilyenkor veszélyes —■ mondja később csendesen és alig hallani szavát a motor­zúgásban. * Hallgatom a kocsikísérőket. Rácz Jánost, Rózsa Imrét. Hajnal óta talpon vannak, két­száz mázsát már felpakoltak négy óra óta. Vidámak, fris­sek, afféle modem gascogni legények is lehetnének. Hall­gatom őket, s közben óvatosan, észrevétlenül bejegyzem a pa­pírra ezt a kemény, nehéz életet. Mert az. Sokszor naponta négy-öt­száz mázsát mozgatni, von­szolni, cifoálni a leakasztott pótkocsit a falusi utcákon, sár­ban, hóban, mert az autó pót­kocsival tolatni nem tud, s alig akad olyan falu, ahol ez a lfj méter bosszú teherautó meg tudna fordulni. — Van nekünk elég — fújja a választ a cigaretta füsttel Rácz Janos, ö a rangidős, ő intézi menetközben az áru- adminisztrációt is. — Sokszor a pótkocsit tolni fel, tele áru­val, aztán az is megtörténik, hogy becsúszik az árokba. A mázsás, másfél mázsás ládá­kat öt-hat méteres emelkedők­re cipelni, hát nem örömélet. Bodán is tizenhárom lépcsőn kell felvinni az árut. — A kereset? i— Ezernyolcszáz, kétezer formt... Hallgatom a másik kocsi­kísérőt is. Mi tagadás, panasz­kodik. — Nem tudjuk a kötelessé­günket se. Mit mennyire kell elvinni, mert a boltosok nem segítenek. Azt mondják, pisz­kos lesz a kezük. Ha kérik, szinte a polcra kell tenni az árut..; Nem ritka a kétmá­zsás láda... Hát két ember­nek van mit emelni... A munkaruha is jobban sza­kad róluk, félév múlva csak a gombok maradnak. Most a bunda miatt van baj. Beszélik a vállalatnál, hogy a kocsi­kísérők jövőre már nem kap­nak .. . Lehet, hogy a panaszok kö­zül néhány nem is panasz, csak meinde-mondán alapuló feltevés, vagy némelyiket könnyűszerrel orvosolni lehet­ne. Azt hiszem, a 21. AKÖV párt- és szakszervezeti veze­tőinek egyszer beszélgetni kel­lene ezekkel az emberekkel. Vagy elkísérni ölcet erre a kétszáz kilométeres, nehéz, ke­mény, kétnapos útra. * Az esős országúton elbúcsú­zunk. A hatalmas, sárgatestű te­herautó, a ponyvák alatt vas­áruval, vegyianyagokkal, bor­WcPcTqimki Kultúrhásat építenek a mázai KISZ-fiatalok (Tudósítónktól): Nemrég a mázai Mátai An­tal üzemi KISZ-szervezet tag­gyűlésén elhatározták a fiata­lok, hogy a Mázán építendő kultúrháznál mindenki 20 óra társadalmi munkát végez. A határozatot tett követte. Azóta a verőfényes délutáno­kon a mázai kultúrház udva­ra hangos a fiatalok beszédé­től és ebbe a beszédbe szerszá mok zöreje vegyüL A fiatalok már arról ábrándoznak, hogy a nagy kultúrteremben 300— 350 fő is kényelmesen elfér majd színház, vagy moziélő­adásokon. Andrási Ferenc elv társ, a KISZ-szervezet titká­ra boldogan meséli, hogy hol, mi lesz majd ebben a kultúr- házban. Itt dolgozik Czenki Sándor is, aki a bányában egyik szocialista brigád veze­tője. Nem is mázai lakos és nem is KISZ-tag már. Tréfá­san mondja, hogy ők „öregek“ is el szeretnének jönni ebbe a kultúrházba, pihenni és szó­rakozni. Szalai Géza élvtárs, az épft­Megkerult a postaláda Lap juk június 24-1 számában közzétett „Postaládát kérünk'■ e. cikkre vonatkozóan az alábbia­kat közöljük. A szalatnaki posta- hivatal Köblény községben fel­szerelt levélszekrényt felújítás végett beküldte, ezt azonban nem jelentette be, így a község postaláda nélkül maradt. A hi­bát elkövető dolgozó egyéb na­gyobb fokú hanyagságai miatt már nem áll a posta szolgálatá­ban, így felelősségre vonni már nincs módunkban. A levélszek­rénnyel kapcsolatban pedig in­tézkedtünk, hogy egy felújított levélszekrényt haladéktalanul küldjenek a községbe és azt sze­reljék feL a postaláda felszere­lése azóta megtörtént. GARAMVÖLGY1 MIKLÓS Pécsi Postaigazgatóság vezetője. kezés vezetője elmondja, any- nyi a munkára jelentkező fi a tál, hogy sokat haza kell kül­deni, jöjjenek legközelebb, mert most nem tud számára munkát biztosítani. Ugyan­csak az építésvezető mondja el, hogy a nézőtér emelkedő padozatán lerögzített, kényel­mes támlásszékek lesznek és előcsarnok is. Ehhez összesen a társadalmi munka értékével együtt, mintegy 700 ezer fo­rint kell. A jövő évi bányász­napot már szeretnénk az új kultúrházban ünnepelni. Mi lesz addig? Lesz elég mnukáskéz bizonnyal. Napról- napna eljönnek a fiatalok, dől goznak, forog a betonkeverő, lapátolnak, mindaddig amíg el nem készül az épület. Mohai—Imrő Vigyék el végre a szemetet! Egy hónappal ezelőtt pana­szos levelet kapott szerkesztősé­günk, melyben azt kérték, hogy az Ady Endre u. 9. sz. alatti ház udvaráról szállítsák el az össze­gyűlt hulladékot. A panaszos levélre a PIK közölte, hogy rö­vid időn belül elszállítják a sze­metet. Most ismét levél érkezett a szerkesztőségünkhöz, melyet a PIK figyelmébe ajánlunk: Íme a levél: Egy panaszos levelet küldtem Önöknek az Ady Endre u. 9. sz. ház udvariról. A szerkesztőség megküldte nekem a PIK vála­szát, amelyben arról értesítet­tek, hogy a hulladékot haladék­talanul elszállítják. Sajnos, ez. Ideig még nem történt semmi. A szemét tovább éktelenkedik a ház udvarán és rontja a le­vegőt. A melegben mind tűrhe­tetlenebb lesz a helyzet. Kérem, segítsenek, hogy vigyék el vég­re a szemetet, SZABÓ VIKTOR Ady Endre u. 9. sz. Pesti gyerekek falun Kedveshangú levél érkezett a napokban. írói kilenc esz­tendős kislányok, a budapesti Soproni úti általános iskola III. osztályos tanulói. A leve­let baranyai nyaralásuk alatt szerzett élmények alapján ír­ták azzal a kéréssel, hogy a „szerkesztő bácsi nyomassa ki az újságban is.“ A közvetlen hangú kis levélben többek között a kővetkezőket olvas­hatjuk: „Osztályunkat a vájsz lói általános iskola III. osztá­lyának tanulói látták vendé­gül június 20-tól 26-ig. A vajszlói pajtásak már jártak nálunk Budapesten. A felsza­badulás ünnepére jöttek hoz­zánk és egy hétig mi voltunk, a vendéglátó gazdák. Most nyáron a vajszlói pajtások vi­szonozták ezt a vendéglátást. Nagyon jól esett, hogy a paj­tások és szüleik olyan kedve­sek voltak hozzánk. Sokat ki­rándultunk, játszottunk, éne­keltünk. El is határoztuk, hogy jövőre ismét meglátogat juk egymást. Ezenkívül vol­tunk a Bogádmindszenti Ál­Kell-e a Dongó motorlioz jogosítvány? Egy éve, hogy 38 köbcenti­méteres Dongó motorral já­rok. Hetenként két—három ízben is kint vannak közsé­günkben a közlekedési járő­rök. Minden alkalommal sza­bad utat intenek. Szombaton egy fiatal, új rendőr elvtárs megállított és a jogosítványt kérte, amd persze nincs. Ez- í után érdeklődtem több rend­ral, textillel, műtrágyával, já­tékáruval, motorkerékpárok­kal — tóvábbgördül Tarcsa- puszta, Bükkösd, Nagypeterd, Nyugotszenterzsébet, AntaL szállás felé. Huszonnégy köz­ség várja őket. Napsütésben, esőben, hóban. Akkor is, ha kibírhatatlan a hőség, ha olvad az aszfalt, ak­kor is, ha a hóban csak a két kerék csapásán haladhatnak, amikor egyetlen vigyázatlan mozdulat miatt az árokba csúszhat a kocsi, amikor da­colni kell az idővel, áttörni a puha, fehér hóhegyeket, mert az árut várja a falu. S ők írtéig sohasem akadtak el. Névtelen emberek. Kinek rendszám, kinek csak egy te­herautó, amelyet a falusi gye­rekek körültapogatnak, meg­csodálnak. Névtelen emberek, akik okos, egyszerű és emberi sza­vakban tudják kifejezni, hogy manapság miként változik a falu, akik pontosan tudják, hogy három éve még heti nyolcvan-száz mázsa árut vit­tek, ma két-háromszázat, akik naponta két erős kezükkel mérik az emberi boldogulás nagyságát, az élet színvonalát. Árpád őrtől, hogy a 38 köbcentimé­teres Dongó motorhoz kell-e jogosítvány. Egyik azt mondja kell, a másik, nem kell. Ké­rem a szerkesztőséget, hogy válaszoljanak kérdésemre, kell-e a nevezett motorhoz jogosítvány. Kiss Ferenc, Szászvár, Deák F. u. 3. Mivel hasonló problémával töb­ben keresték fel már szerkesztő­ségünket, ezért ezúton közöljük a rendőrség álláspontját hogy a 38 köbcentis Dongó segéd-törpe­motorhoz semmiféle vizsga nem kell. A Dongó motorral felszerelt kerékpárokkal mindazok közle­kedhetnek jogosítvány nélkül is, akik egyébként a közúti forgalom ban kerékpárral részt vehetnek. lami Gazdaság Majláth-pusz- tai üzemegységében is. Itt js nagyon kedvesen fogadtak bennünket, teherautót küldtek értünk, ebédet főztek számunk ra, megmutatták a gépeket és a határt. Nekünk pesti gyere­keknek nagyon tanulságos volt ez o látogatás. A sok sze­rétéiért és kedvességért ez­úton is szeretnénk köszönetét mondani. -..“ Most, amikor eleget teszünk a kis pajtások kívánságának, érdemes elgondolkodni ezen a dolgon. Egy-két évtizeddel ezelőtt még közismert volt egy anekdota, amely szerint a „falura került fővárosi kis­lány megkérdezte a vendég­látó falusi nénit: „ugye a bar­na tehénből fejik a kávét, a fehérből pedig a tejet...“ — Ez a kis történet tömören fe­jezi ki azt a mérhetetlen tá­volságot, amely nemcsak föld­rajzi tekintetben, hanem szel­lemi téren is fennállt a falusi és a városi ember között. Most pedig a fővárosi gyermekek­nek élményt jelent a látogatás nemcsak falusi pajtásaiknál, hanem a gépek között is, és szinte otthonosan érzik magu­kat a határban, a mezőn. Egy másik gondolat is a felszínre kívánkozik ezzel kapcsolat­ban. Sokat beszélünk és te­szünk manapság a munkás- paüratfrt szövetség megszilár­dításáért, a falu és a város közötti különbség eltüntetésé­ért. Gyakran már szólamsze­rűvé válik ennek a törekvés­nek a hangoztatása, ami mö­gött pedig beláthatatlan je­lentőségű társadalmi változá­sok csírái rejlenek. Ezek a kis kilencesztendős lányok felfe­dezték a szavak mögött a lé­nyeget, őszinte szívvel köze­ledtek egymáshoz és megta­lálták azt a szálat, amely mindennél erősebben egymás­hoz köti az embert: a szerete- tet, az emberséget; Megszépült a Hegy alj a utca, de Tan még csúnya oldala Sok-sok bosBzan- kodás után végre megszépült a Hegy­alja utca. Szépen lehengerelték, bitu tumenoeáshoe hasz talpig beáztatta a nált apró kavicsot szenny. így fejmo­mér elvitte a víz. sástól la ruhamosá­A 2. számú ház son keresztül jött a ablakán, kapuján bosszúság. De nem menozták. Szinte zúdul ki az úttest- annak, aki ezt kö- alig lehet ráismer- re a szennyes víz, rültekintés nélkül ni. örülünk neki; no meg egy kis tette. Pedig már De nem örülünk szemét. Pedig egy jött egy felszólítás annak, hogy az út- kis fáradsággal ki- a környező szom- javító vállalat nem vihetnék a kapu hozta rendbe a elé és ott lehetne a Marx út felőli lej- folyóba önteni, tős út vízfolyását; Sajnos még nincs így az ott lefolyó c/itornázva, illet- víz (nem az esőt ve bekötve Vagy Nem tudom, mit értve) az úttest kö- talán megvárják, szólt a gyerek édes zepén folyik. A két míg leöntenek va- anyja, akinek le kel­járda közti utat lakit? Ez könnyen abban a szennyes előfordulhat! Szom baton délután a 7. sz. háznál játsza­vízes keverékben kell megtenni. Az igaz, hogy nem nagy út, de a víz­nek a folyóban a helye. Nem beszél­saédoknak, hogy oda semminemű szemetet, de még csak szennye» vi­zet se öntsenek. lett mosnia másnak a szennyét! És mit szólna a 7. számú ve arról, hogy a bi Az «gyüket tetőtől dozó gyermekek ház lakója, ha az ő hf- ^fét *>■*“** mús, szennyes víz. volna le. M, lm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom